kommentár nélkül

Közzétéve Szerző:

Gyönyörű darab!

Holnap kommentárokkal is, addig hajrá, kommentelők!

A FÉRFIAK SZABÁLYAI

Állandóan halljuk “a szabályokat” a nők részéről.
Na, most itt a másik oldal.
Ezek a MI szabályaink! Jegyezd meg….
Mindegyik pont SZÁNDÉKOSAN az 1-es számot kapta, mert egyformán fontosak!

– Tanuld meg használni a WC-ülőkét. Nagylány vagy. Ha fel van hajtva, hajtsd le.
Nekünk felhajtva kell, nektek lehajtva. Sosem hallotok minket arról panaszkodni, hogy megint lehajtva hagytátok.
– Vasárnap = sportok. Ez olyan, mint a holdciklus vagy az apály-dagály váltakozása. Törődj bele!
– A bevásárlás NEM sport. És nem, soha nem fogunk rá akként gondolni.
– A sírás = zsarolás.
– Azt kérd, amit akarsz. Tisztázzuk: a finom utalások nem működnek! A nyomatékosított utalások nem működnek! Az egyértelmű utalások sem működnek!
Csak mondjad!
– Az IGEN és NEM tökéletesen megfelelő válaszok szinte minden kérdésre.
– Az igent és nemet külön-külön kell használni.
– Csak olyan problémával gyertek hozzánk, aminek megoldásában a segítségünket kéritek.
Erre vagyunk valók. Szimpátiáért ott vannak a barátnőitek.
– Az a fejfájás, ami 17 hónapja tart, az már betegség.
Menj orvoshoz!
– Bármi, amit 6 hónapnál régebben mondtunk nem felhasználható vita közben.
Igazából minden megjegyzésünk érvényét veszti 7 nap után.
– Ha nem úgy öltözködtök, mint egy sorozatszereplő, akkor ne várjátok el, hogy úgy viselkedjünk, mint a szappanopera-szereplők.
– Ha azt gondolod, hogy kövér vagy, valószínűleg úgy is van. Ne kérdezz minket!
– Ha az, amit mondunk kétféleképp érthető és az egyik megsért, elszomorít vagy feldühít, akkor mi a másikra gondoltunk.
– Megkérhettek, hogy csináljunk meg valamit, vagy megmondhatjátok, hogy milyen legyen.
De azt ne, hogyan. Ha már tudod, hogyan lehet a legjobban megcsinálni, tedd meg magad!
– Amikor csak lehet, a feltétlen szükséges mondanivalódat a reklámok alatt mondjad el!
– Kolumbusz Kristófnak nem volt szüksége iránymutatásokra.
Nekünk sincs.
– MINDEN férfi csak 16 színben lát, mint a Windows alapbeállításnál.
Például a barack az egy gyümölcs, nem szín. A padlizsán az zöldség. Fogalmunk sincs, mi az a mályva.
– Ha viszket, megvakarjuk. Így szoktuk.
– Ha azt kérdezzük mi baj és azt mondjátok “semmi”, akkor úgy viselkedünk, mintha semmi baj se lenne. Tudjuk, hogy hazudtatok, de nem éri meg a zűrt.
– Ha felteszel egy kérdést, amire nem akarsz választ hallani, akkor olyan választ fogsz kapni, amit nem akarsz hallani.
– Ha valahova el kell mennünk, bármit is viselsz, az nagyszerű. De tényleg.
– Ne kérdezd meg, hogy min gondolkodunk, kivéve ha felkészülten tudsz beszélgetni olyan témákról, mint a futball, lőfegyverek vagy versenyautók.
– Elég ruhád van.
– Túl sok cipőd van.
– Formában vagyok. A kerek is egy forma.

Kösz, hogy elolvastad ezt. Igen, tudom, ma a kanapén kell aludnom. De tudod, ezt a férfiak egyáltalán nem bánják, olyan, mint a kempingezés.

Küldd el annyi férfinak, amennyinek csak tudod, nevettesd meg őket!

Küldd el annyi nőnek, amennyinek csak tudod, tanítsd őket!

Forrás: Ismeretlen

217 thoughts on “kommentár nélkül”

  1. “Vasárnap = sportok. Ez olyan, mint a holdciklus vagy az apály-dagály váltakozása. Törődj bele!”
    Válasz…
    Vasárnap = szeretkezés. Aki itt van, itt van, aki nincs, nincs. Törődj bele!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy mindegyik bejegyzésben szereplő “férfi szabály”-ra lehetne írni egy hasonló vicces, hülye, szabályt. Ez amolyan, “nesze b@zdmeg nekem meg ezek a szabályaim.”

        Kedvelés

  2. Ez a szép darab kering egy ideje. Ismerősöm, a korosodó playboy kiposztolta a facebookon, nem álltam meg hogy tegyek egy udvarias, szelíd megjegyzést. Ez lett az első eset, hogy harcos feministának tituláltak nyilvánosan. A művelt, nagyvárosi, kisgyerekes nők, azok nyihogtak rajta, rettentő szellemesnek tartván a művet és megosztóját is. Ezt az öngyűlöletet!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Annyira tudtam, hogy napokon belül megjelenik ez a valami itt is. Én a magam részéről jelentettem a bejegyzést, és töröltem az ismerőseim közül,azt, aki megosztotta (nem az első eset volt, itt telt be). Van-e vajon értelme “jelenteni” az ilyesmit? Foglalkozik ezzel valaki? Vagy csak, ha nagyon sokan jelentik?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ezek szerint jelentett valakinek valamit.Jelentette.Pedig hasonló ” jópofaiságokat ” Szerb Antaltól-Adyig-Kolozsvári Granpierrétől-Balzacig idézhetnék hajnalig. Hogy Karinthyt és Rejtőt ne is említsem.
      De van itt egy gyöngyszem , csak hogy Nő is beszél badarságokat:
      “Egy nő csak annyira ragyoghat, amennyire a férfi engedi. Viszont egy dolgot sosem szabad elfelejteni: aki ragyog, azt észreveszik, és épp ezért megy ez ritkán hosszú távon. Kezdetben mindig érdekes az, ami tündököl, ám később fenyegetővé válhat a tény, hogy mi van akkor, ha ezt más is észreveszi.”
      Oravecz Nóra
      És ez is terjed a netten. Nincs ellenszer.
      Na ugye, a hülyeség nem férfi privilégium.

      Jellegtelen ? Jellemtelen? Jelenthetem ? Szerintem kapcsolnia kéne már.
      ON -ról OFF-ra.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Szia. Nem hiszem, hogy foglalkozna ezzel bárki is. (Én már vagy négyszer jelentettem ugyanazt az állatkínzást élethűen bemutató képet, mégis vissza-visszatért különböző ismerősök megosztásaként )

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Függetlenül az esettől: a facebook és a google esetében a jelentések úgy működnek, hogy:

      – sok darab jelentésnek kell érkeznie ahhoz, hogy foglalkozzanak vele
      – van céges policy-jük, ami alapján eldöntik, hogy “rossz”-e a tartalom és kizárólag ez alapján mérlegelnek.

      A policy publikus részében NEM szerepel az, hogy a bármelyik nemet hátrányosan megjelenítő tartalom “rossz”-nak tekintendő. A nem-publikus részt a google esetében láttam, és nem emlékszem rá, hogy szerepelne benne bármi ilyesmi.

      A konkrét esetben így azt kell, hogy mondjam, hogy senki nem foglalkozik a jelentéseddel 😦

      Ha ilyen jellegű célt szeretnétek elérni, akkor az kellene, hogy a céges policy-kba bekerüljön, hogy az ilyen tartalom “rossz”. Ezt viszont egyéni kezdeményezésekre a mamutcégek nem fogják meglépni. A magyar kormány _talán_ elég erős lenne ahhoz, hogy ilyesmit elérjen náluk, de még ez is kétséges. Az EU együttes fellépése a korábbi példák alapján elég a változás eléréséhez.

      Ez egy nem túl könnyű dolog.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Magyar kormány?

        Azok a kultúrák, amelyben ezek a cégek megalapultak és virágzanak, régóta tiltják a szexizmust és az egyes csoportokra nézve sértő megnyilatkozásokat, épp annyira, mint a mellbimbók látványát.

        Kedvelés

      • A népcsoport a céges definíciók szerint a csángók, indiaiak, négerek, ázsiaiak, palócok és hasonlók. A férfiak vs. nők nem számítanak a definíciók szerint népcsoportoknak.

        A google-nél konkrétan felmerült a kérdés és ez lett a mondás. A férfiak és nők lehetnek külön csoport, de nem lehetnek külön népcsoport. Valaki még viccelődött is azon, hogy akkor az amazonokkal vajon mi van, és az lett a mondás, hogy kontextusfüggő a dolog 🙂

        Kedvelés

      • De te voltál az egyetlen, aki népcsoportról, vagyis etnikumról írt. Mindenki más emberi (társadalmi) csoportokról. Például: fogyatékkal élők, homoszexuálisok, gyerekek — a policyk erről szólnak.

        Kedvelés

      • A FB céges policy-ban benne van, hogy bármely embercsoportra nézve sértő tartalom, tehát a szexista tartalom is. Más kérdés, hogy ezt mennyiben ülteti át a cég a gyakorlatba, illetve mennyire gondolják, hogy ők el tudják dönteni, mi szexista és mi nem.

        Kedvelés

      • Ez nem szexista tartalom a céges policy szexista definíciója szerint. Nincs benne szó se semmi szexhez kapcsolódó dologról.

        Kedvelés

      • “Azt gyanítom, te nem tudod, mit jelent az a szó, hogy szexizmus.”
        Ilyesmit írtam egy másik bejegyzéshez én is, hogy egy felmérés szerint a magyaroknak fogalmuk sincs mi az a szexizmus. Talán mert benne van a szó, hogy “szex”, ezért a félreértés. Pedig kedves “Ininkabb”, a szexizmus jelentése: nőkkel szembeni előítélet. Ami kifejeződhet sztereotípiák hangoztatásával, nőket sértő viccekkel, és jóindulatúnak tűnő “helyrerakással” . A blog bejegyzése ezt teljesen kimeríti, ezért pont, hogy tökéletes példa rá. Szörnyű egyébként, hogy ebben az országban a legdurvább szexista plakátokat, reklámfilmeket is viccesnek találják, ami külön elkeserítő, hogy a nők is. Ezzel pedig egyrészt fenntartják a rendszer legitimitásának illúzióját, másrészt hozzájárulnak saját elnyomásukhoz. Ezenkívül biztosítják a férfiak számára a rendszer stabilitását és a nők nekik alárendelt, őket kiszolgáló szerepben való tartását.

        Kedvelés

      • Mindkét nem előítéletes megközelítése, nem? A férfiakról szóló sztereotípiák éppúgy. És nem okvetlen sértő, van jóindulatú szexizmus is: a nők adnak Életet, csodálatos energiáik vannak, befogadóak, lágyak… az emeszpés nőnapi köszöntés.

        Kedvelés

  7. reszemrol amikor eloszor lattam, viccesnek talaltam. es meg most is. nem vettem magamra, hiszen ez egy vicc,nem? ha koveres, vagy zsidos viccet hallok sem feltetlenul kezdek el horogni a zsidok, koverek vedelmeben es nem is vonatkoztatom magamra. ha jo vicc, rohogok rajta.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. Ezt valaki megírta és sokan szeretik.
    Olyannak mutatja a férfiakat, mint akiknek legfőbb ügyük a világon, hogy sporteseményeket bámulnak a tévében, büszkeségüket, a sörhasukat növesztve, minden ezen túl mutató kommunikációra képtelenül. Ha férfi volnék, nagyon megsértődnék!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ezt akartam én is írni: Amellett, hogy erősen hímsoviniszta, paradox módon még a férfiakra is sértő.
      Elcsépelt sztereotípiagyűjtemény, már jó ideje kering a neten, tucatjával vannak ilyenek. Szerintem még bejegyzést sem érdemes szánni rá: vitatkozni ezen a szinten felesleges, bosszankodni meg minek…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  11. Egy jövendőbeli férfi anyjaként sértve érzem magam. Lehet ezt viccként kezelni, de attól nem lesz kevésbé megalázó. Jobb röhögni, mint belegondolni mi eredményezte ezt az írást. Én most belegondoltam 😦

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Azért egy pár dolog egyszerűen igaz. Pl. cipőből elég kettő, egy téli, és egy nyári, 16 szó bőségesen elég a színek megnevezésére, nem értem, mindek kell mondani, hogy ekrü, mikor a sárga is megteszi, vagy hogy bézs, mikor az a barna. De egyébként is, egyenlőség ide vagy oda, ha valaki a 24 bites színskála összes színére tud egy nevet, miért nem éri be ennyivel, miért várja el egy hímneműtől, hogy ő is meg tudja különböztetni őket? De főleg az tetszik, ami itt másként van megfogalmazva, hogy “ha olyan kérdést teszel fel, amire nem vársz választ, ne csodálkozz, ha olyan választ kapsz, amire nem vártál”. Ez egyébként mindkét nemre egyaránt igaz, és nagyon szellemesen van megfogalmazva. Ja… és ez a verzió nem teljes, az igazi szexista részeket (pl. a mellekkel) kihagytad, pedig, ha már lúd…

    Egyébként ez egy vicc, pamflett, gúnyirat, paródia… kéretik akként kezelni… nem véresen komolyan. Minden humor a valóság görbe tükre. Visszásságokat figuráz ki. Épeszű ember nem gondolja, hogy helyénvaló, ha egy pasi csak fociról, szexről és formaegyről tud beszélni. De azt sem, hogy a 16 hónapja tartó fejfájás nem igényel orvosi vizsgálatot. Mindkettő kifigurázza valamelyik nem szokásait. Ennyi.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Megkérhettek, hogy csináljunk meg valamit, vagy megmondhatjátok, hogy milyen legyen. De azt ne, hogyan. Ha már tudod, hogyan lehet a legjobban megcsinálni, tedd meg magad!”

      Erre van egy sztorim. Ruhát terítettem. A drága volt nejem kijött utánam, és azzal töltötte az idejét, hogy értékes utasításokat adott, hogyan kéne csinálnom. Kétszer szóltam, hogy hagyja abba, mert ki tudok teríteni egy dob ruhát. Nem hatott. A harmadik megjegyzésnél otthagytam az egészet, és bementem. És ez fordítva is ugyanúgy igaz. Ha a pasi tudja, milyennek kell lennie az igazán tiszta ablaknak, meg is tisztíthatja, nem esik le a karikagyűrű az ujjáról. A példamutatás a legjobb módszer, az, hogy nem csinálok meg valamit, de osztom az eszet arról, hogy hogyan KÉNE (apropó: should), az nem a hozzáértésem, hanem a léhaságom bizonyítja. Mondom én.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • FONTOS FIGYELMEZTETÉS . EGY VICC KÖVETKEZIK !
        A feleség rántottát süt reggelire a férjének.
        A férj hirtelen beront a konyhába:
        – Óvatosan! Vigyázz! Egy kicsivel több olajat tegyél bele. Jaj! Túl sokat sütsz egyszerre. Túl sokat! Fordítsd meg! Fordítsd meg azonnal! Több olaj kell! Jaj! Jaj, mi lesz most?! Több olajat! Odaég! Óvatosan… Vigyázz! Azt mondtam, óvatosan! Soha nem hallgatsz rám, ha főzöl. Soha! Fordítsd meg! Gyerünk! Normális vagy? Elment az eszed? Ne felejtsd el megsózni. Mindig elfelejted megsózni! Sózd! Sózd meg! Sózd már! Az asszony értetlenül bámul rá:
        – Mi a franc van veled? Azt hiszed, nem vagyok képes megsütni egy rántottát?
        A férj nyugodtan válaszol:
        – Csak meg akartam mutatni, milyen érzés, amikor vezetek.
        VIGYÁZAT EZ CSAK EGY VICC VOLT !!

        Kedvelés

      • Köszönjük, jót mulattunk! Vigyáztunk, jó, hogy szóltál elöl-hátul!

        Bár a vicc akkor jó, ha tipikus, amiről szól. És tipikusan nem a nők basztatják a férjeket vezetés közben.

        És a tipikus nem sztereotipikus. Mint ez.

        Remek humorunk van, jót nevetünk azon, hogy mindig minden vicc a mi gyarlóságainkat figurázza ki, mindig velünk van a baj, és az is tetszik, minden plakáton női test van meztelenül. És akkor indítok egy blogot, és “hát nincs humorod?” trükkel ide is becsempészik a nőgyűlöletet.

        (Amellett megfordítani az omlettet kell, a rántottát csak keverni, és vajon sütni.)

        Kedvelés

      • A rántotta csak simán más ízű lesz attól függően, hogy megfordítod-e (vagy hogy mennyire sütöd át). Meg lehet fordítani, nem attól lesz omlett 🙂

        Kedvelés

      • Nem lehet, mert eleve darabokra van esve, szétesik, amikor megkevered, azért rántotta. Az omlettben kötőanyag van, sajt, tejszín, amitől lepényszerű lesz.

        Kedvelés

      • Időnként nálam is előfordul, hogy meg lehet fordítani a rántottát, mert elba…felejtem folyamatosan kevergetni és összeáll. Múltkor SMS-t írtam közben és mire újra kevertem volna rajta, már össze is állt..

        Kedvelés

      • Ha szeretnéd, egyszer csinálok neked mindkét oldalon átsütött rántottát is, meg simát is. 🙂

        Kedvelés

      • A rántotta szó jelentése a következő: felvert tojásokból készül, melyet sózva forró zsírban folytonos keverés közben fél lágyra sütnek meg. Önálló ételnek vagy húsfélék szegélyezésére tálalják.

        Omlett: felvert tojás némi tejjel vagy tejszínnel elkeverve, egy kevés forró vajban, esetleg olajban, egy serpenyőben készre sütve úgy, hogy a megsült tojás csónak alakúra van hajtogatva, majd egy rövid ideig tartó további sütés után, a tálaló edényre kiborítva tálalva.

        Kedvelés

      • S azt, amikor nagyon forró olajba beleöntöd a tojást, amit külön fehérjét, sárgáját jó alaposan felvertél, lesz belőle egy vastag puffos sárga izé, aminek alányúlsz, megfordítod, és a másik felét is megsütöd, azt minek hívják? Ja… rántotta á lá én.

        Kedvelés

      • Kösz-akkor a rántottakészítés már menni fog.
        De hogyan kell autót vezetni?

        Ám komolyra fordítva a szót.
        A logikád alapján az antiszemitizmus meg a zsidó viccekkel kezdődött?
        És van egyetlen Nő, aki azért nem festeti a haját szőkére, mert az sok buta vicc alanya?
        Magadat kigúnyolod, hogyha kell, de hogy azt más tegye, azt nem tűröd el? Milyen szépen mondtam.( vagy már hallottam ezt valahol )
        Szerintem a vicc ellenszere a nevetés.A rossz vicc ellenszer a felejtés. A gúnyos tréfa ellenszere a közöny.

        Kedvelés

      • A szőkeség öntudatos joga, a harcos hajfestés mindjárt bizonyítéka annak, hogy nőgyűlölet nem is létezik.

        Kiben mit vált ki, azt váltja ki. Itt el is mondjuk. Aki vitázik ezzel, nem jó szándékkal jön.

        A disznóláb is mindegy akkor az emlékművön. Minden mindegy, nevessünk, tréfának szánta.

        Ezt olvastasd? Magas fokon űzöd. Nem, nem ellenvélemény, hanem szándékos kellemetlenkedés, a másik el nem fogadása, mindentjobbantudás.

        http://www.nyest.hu/hirek/derailing-hogyan-ne-vigyuk-a-sirba-kisebbsegi-ismeroseinket

        Mielőtt megkérdezed: igen, a nők kisebbség.

        Kedvelés

      • Bejöttem egy nyitott ajtón. leültem egy szabad székre. Belehallgattam egy meghitt beszélgetésbe.A házigazda felolvasott egy interneten terjedő humorosnak szánt -alapvetően szexista , a női nem kárára gúnyolódó monológot. Gondoltam tán azért, mert kíváncsi ki mi gondol róla-kinek mi jut eszébe -ki hogyan vélekedik felőle. Elmondtam. Belátom-hiba volt. Valójában csupán bevezetőnek szánta, hogy ennek hatására a megjelentek aláírjanak egy tiltakozó nyilatkozatot.
        Ha figyelmesen olvasol-láthatod -aláírnám.
        Csupán , mint az ilyen kedves -beszélgetős társaságban, ahol értelmes, kellemes és szellemes embereket hallgathatok-néha mondanék valamit-kicsit lazítva-könnyedebben-a dolgok mélyebb és katartikusabb oldalát tán visszájára fordítva-mert nem lehet mindig sem hősi halál halni-de hősi életet élni sem.
        Itt ezt nem illik.
        Hát visszamegyek a nézőtérre–hallgatódnak
        Kelletlen, de szándékosan.

        Kedvelés

      • Újabban pont ezt csinálom. (nálunk a férfi a mindentudó) Szerintem vicces vagyok, de halálosan megsértődik.

        Kedvelés

      • És ebben igazad van. A feleséged verbális és érzelmi bántalmazónak tűnik ebből.

        De sok férfi bújik ki úgy a gyerekvigyázás, házimunka, tehát a KÖZÖS felelősségek, feladatok alól, hogy szándékosan gondatlan a gyerekkel, mert őneki “ilyen a stílusa”, “a férfiak máshogy közelednek a kisbabához”, a valóságban nem akaródzott felkelni a tévé elől pelenkázni, vagy otthagyja az ázott ételmaradékkal teli mosogatót, és hallelujázni kell, hogy ő elmosogatott, vagy gyűrötten, megúszósan tereget, és aztán odavágja a jogos kritikára, hogy akkor csináld meg te, ha olyan jól tudod, és elmegy cigizni. Arról van itt szó, hogy megengedheti magának, hogy csak ritkán “segítsen”, slendrián legyen, hogy megsértődjön és lepasszolja a feladatot ezzel a sunyi viselkedéssel. Ha egyenes lenne, azt mondaná: én ezt nem akarom megcsinálni, mert nem szeretem, lusta vagyok, szívesebben tévézek, és alapvetően úgy gondolom, ez a te feladatod, mert te vagy a nő. Csak ezt nem lehet kimondani, ezért vannak ugyanarra az ordító egyenlőtlenségekre, pontosabban az elleplezésükre a trükkös manőverek, a kibújás, a másik hibáztatása.

        Szóval csináld rendesen, és akkor nem lesz megjegyzés meg vita. Azt látom, hogy te rendesen csináltad, meg azt is, hogy addigra már rettenetesen idegesítetted a feleségedet a létezéseddel.

        Kedvelés

      • Értem.
        Azért elmagyaráznád még egyszer.?
        Mert nem értem
        / ha ezen most megsértődsz akkor inkább mégis értem /.

        Kedvelés

      • A stílus megítélése nagyon erősen szubjektív.

        Szituáció: apuka ül az asztalnál, vacsorázik. Sokáig kellett dolgoznia, így nem ért haza a közös vacsorára. Jön a két éves kisfia, “apa, gyere játsszunk” kéréssel. Apuka válasza: “kisfiam, apa most vacsorázik, majd a vacsora után játszunk együtt, utána meg megfürdünk”. Anyuka közbeszól: “mi az, hogy Te most nem foglalkozol a gyerekkel, mikor nekem mindig azonnal ugranom kell, ha valamit akar?”

        Ezt a történetet már sokaknak elmeséltem és a legkülönbözőbb értelmezéseket kaptam arra, hogy ki és mit hibázott el. Személyes véleményem az, hogy senki semmit – de kíváncsi lennék a Ti értelmezésetekre is.

        Kedvelés

      • Nekem ez így nem elég, nem értelmes kérdés, meg az én előzetes tapasztalataim alapján sugalmazza is a választ (hogy ti. ennyire igazán lehetne belátó a nő). Engem az érdekel, miért dolgozik olyan későig az apuka, máskor is-e, és tényleg olyan “kell”-e az a kell. Miért ez a nő és még félmillió sorstársa van otthon a gyerekkel, akkor is, ha maguk választották, miért választják ezt, milyen választási lehetőségek vannak. Ebben a családban mi volt a vacsora előtt és előző nap, ki szolgálja ki a család fáradt fejét, és ki szolgálja ki általában a gyereket vajon, és miért. Elismeri-e a későn jövő apa a nő teljesítményét, vagy mindig csak őrá kell tekintettel lenni. Hánykor lesz az esetleges közös játék és fürdetés, ha a vacsora után vagyunk, és ki fogja elcsitítani a túlpörgött gyereket. Ha most játszani akar a gyerek, nagyon, akkor megint anya megy-e, elküldi-e elegánsan ezzel apa a kétévest, vagy az ölébe ülteti, úgy eszik, és közben beszélget vele. Szent, megzavarhatatlan, rituális tevékenység-e, hogy a pátriárka vacsorál. Fog-e tényleg játszani és fürdetni evés után apa, és milyen színvonalon.

        Engem sem lehet evés közben zavarni, ugráltatni, pedig én egyedül maradtam velük, ezért körültekintő vagyok, mindent igyekszem előkészíteni és aztán teátrálisan azt mondom: ÉS MOST LEÜLÖK, ÉS EGY DARABIG NEM SZERETNÉK FELÁLLNI.

        Kedvelés

      • Pontosítsunk.

        Apuka általában este 6-ra ér haza. Havonta 1-2 alkalommal fordul elő, hogy ez elcsúszik 7-re. Ilyen a munkája, néha túllóg a normál munkaidején. Ennél gyakoribb és nagyobb kilengések nem fordulnak elő.

        Anyuka sincs otthon – napközben 4 órában dolgozik.

        A kisfiút bölcsiben van reggel 8 és dél között, apuka viszi, anyuka hozza. Egyébként is, reggel apukáé a gyerek számára való kakaókészítés és a felöltöztetés feladata, déltől este hatig meg anyukáé a gyerek, lévén apuka nincs otthon, dolgozik. Este 6-kor van vacsi, anyuka csinálja, utána a gyerek 7-kor fürdik, 8-kor fekszik, ezeket apuka intézi.

        Csak az emlegetett napon ez nem megy, mert aznap hosszabb volt a munkaidő. Ahogy 6 éve minden hónapban előfordul egyszer-kétszer.

        Kedvelés

      • Csak az nem hangzott el, hogy a nő “mi az, hogy Te most nem foglalkozol a gyerekkel, mikor nekem mindig azonnal ugranom kell, ha valamit akar?” című kiáltásának mi az oka…

        Kedvelés

      • Senki semmit: vagyis ez van?
        Szerintem is mindenki érthetően reagál. Ez következik a rendszerből, az ilyen reakciók: gyerek apját nyúzza, anya kifakad, apa meg későig dolgozik, de legalábbis későn jön, és vacsorázik. (Későig dolgozik, de nem oldja meg a vacsorát munka közben vagy hazafelé, hanem otthon tölti ezzel az időt.)

        Tehát, ki hibázott? A rendszer, mindenestül.

        Kedvelés

      • Én látok egy olyan kérdést is, hogy miért ugrik az anyuka mindig azonnal, ha a kétéves akar valamit? nem lehet enélkül anyának lenni?

        Kedvelés

      • annyira átlátszó, hogy mit akarsz kihozni.
        ez most komoly? tényleg erről akarsz itt beszélni?

        amit felvázoltál, később kiegészítetted. tök mindegy. apa eszik- nem szabad zavarni- ez gond, nagyon nagy gond (akkor is, ha reggel ő készíti a kakaót)

        (egyébként minden idegszálam az égnek áll ettől az apuka eszik ne zavarjuk dologtól. minden családban van időszak, amikor ez a központi téma. ez nálunk is volt. szemrehányó hangon mondta mindig a zuram, hogy hazaértem! már ettem a mekiben! aztán most a barátnőm meséli: minden program ugrik, mert este 7-kor apa vacsorázik. az eszem megáll. az én szőrtelenítésem miért nem volt soha terítéken, pedig kurvára déli típus vagyok ám!)

        Kedvelés

      • Én pontosan így jártam el a férjemmel, csak én évekig hallgattam, hogy nem tudok szépen teregetni, mire egyszer mondtam neki, hogy rendben, akkor átadom a mandátumot. Azóta is ő tereget, tényleg sokkal szebben, mint én, mert őt érdekli a teregetés, engem meg nem 🙂

        Kedvelés

      • Nem tudom, mennyire erdélyi, de örülök, ha tetszik. Az automata mosógépnek dobja van, nem? Egy dobba mennyi ruha fér? Egy dob ruha. Én elég sajátosan fogalmazok… néha…

        Kedvelés

    • szerintem a színek sokrétű elnevezésének hangulatfestő szerepe van.
      Olyan kevés szóval járultak hozzá a nők édes anyanyelvünkhöz, mégis még az a pár kedves kis szó is hogy szúrja, még egy irodalomkedvelő férfi szemét is !
      Részemről a kurva szó szinonímáit meg a válogatott nőszidó káromkodásokat sokallom a magyarban – az ekrüvel megvolnék, sőt szeretem, bocsánat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Már ugyan hogy szúrná? Tudom, milyen az ekrü, a bézs, a mályva és a türkíz. Sőt, meg tudom különböztetni. Az illatokat is. De nem tartom elvárásnak, hogy más is tudja, s ha nem tudja, akkor elfogadom, hogy csak 16 színben látja a világot. Nem tartom kevesebbnek, hülyébbnek, csak másnak, és nem erőltetem. Mint ahogy azt is utálom, ha engem lebuziznak azért, mert több színt ismerek, mint 16. Pl. arra is rájöttem, hogy ha valaki előtt túl választékosan beszélek, az illető ettől frusztrált lesz, engem meg nagyképűnek tart, meg fellengzősnek, ezért igyekszem általában egyszerű embernek egyszerűen fogalmazni. Ha valaki nem tudja, milyen az ekrü, azt mondom, hogy sárga. És a nőtől azt várnám, hogy ha nem tudom, mi az ekrü, a sárga blúzot kérje el tőlem, és ne tegye hozzá, hogy hát ennyit se tudsz? Ott van a türkízkék szoknyám mellett, mely a kekiszínű blúzom fölött van.

        Kedvelés

      • Mint ahogy azt sem tartom imperativusznak, hogy egy férfinek feltétlenül tudnia kéne a különbséget a blúz, pulóver, garbó, szvetter, lájbi, mellény és mittudoménmi között.

        Kedvelés

      • A blúz, a mellény és a pulóver között??? Csineva!!! (Biztos divatmániás vagyok, de ez azt jelenti, hogy nem nézi, mit vesz fel, meg nem látja, mi van a partnerén, és nem öltözteti a gyereket sem. Szerintem ez még műveletlenség is.)

        A szvetter, az pulóver, nem? Ja, nem tudod. De akkor beírhattad volna a pingpongasztalt is a listába.

        A zebrán át tud menni?
        És feltalálja a rák ellenszerét, meg összeszereli a permetezőt? Hogyan?

        Ebből is látszik, mennyire társadalmi konstrukció a nem.

        Kedvelés

      • Csak vakon soroltam a neveket. Tudom. Csak azt akartam mondani, hogy nem muszáj tudnom. Ha a másikat érdekli, tudja ő. Figyelj, a volt nejem építész. Komolyan érdekelt engem is. Eléggé alaposan tudom, mi az a volumetria, ki volt Anthony Gall, Alvar Aalto és mi az organikus építészet. De, ha nem tudtam volna, akkor sem esett volna le nap az égről. Senkitől nem várom el, hogy megtanuljon héberül, mert én lelkész vagyok. És azt sem, hogy tudja, mi a különbség a 16 és a 8 szelepes motor között. Nem szimbiózisban élünk. Társkapcsolatban. Elég, ha tiszteli azt, amit és akit én szeretek (pl. az anyámat, vagy az emlékét). És én is azt, amit ő szeret. De, ha nem tudom megkülönböztetni a már nem is tudom mit írjak az nem a szeretetem fokmérője. Nem lehet mindenhez érteni.

        És ami a sportot illeti, az is olyan dolog, hogy nem szabad a családi alkalmak helyét elfoglalnia, de azért jól esik, ha az asszony – bár nem szereti, nem rajong érte – de nem cseszeget azért, mert elmész meccsre, vagy van KVSC-s pólód, vagy megnézed a BLt. Mint ahogy a pasi is ugyanúgy kell, hogy viszonyuljon, ha az asszony hastáncra, vagy taebora vagy pilatesre, vagy pl. kocsmázni akar elmenni a barátnéival.

        Én általában az első bolt első alkalmas termékét szoktam megvenni, mert egyszerűen utálok shoppingolni. Tíz perc múlva fáj a fejem, félóra múlva nem bírok a lábamon állni. Aki szeret shoppingolni, ám tegye. Sopjon, ahogy Hofi mondaná. De ne szóljon be azért, ha nagy élvezettel töltök időt egy kedvenc számítógépes játék, egy jó film, vagy egy meccs előtt. És ne akarjon magával cipelni. Ha egyedül vagy a barátnéjával nem érzi jól magát shoppingolás közben, miközben én otthon vagy máshol lazulok, akkor az nem a shoppingolásról szól, hanem hatalmi játszmáról.

        Kedvelés

      • Hoppá. A férfi nézi a meccset, és megveszi a pólót, a nő pedig kinézete, erotikus vonzereje céljából, meg persze mentális egészsége és jó közérzete céljából maga hastáncol és pilatesezik. Érdekes, na. Egyik szurkol, másik sportol.

        A példáid véletlenszerűek, de ami eszedbe jut, mégse véletlen.

        Egyébként igazad van, hagyjuk egymást békén. Hacsak nem függő a másik (shopping, net, ital, szerepjáték, bármi), mert az aggasztó, és nem magánügy.

        Oké, nem tudja, melyik mi. De amikor előkerül, miért nem kérdezi meg? Miért söpri le, hogy nem tudom és nem is érdekel, meg én ezt nem tudom megtanulni? Homo sapiens, állítólag, és még szereti is a társát, szintén állítólag. Még egyszer: a szerelmes partner tudja!

        Kedvelés

      • “A szvetter, az pulóver, nem?”

        Attól függ, hogy az ország melyik részén kérdezed 🙂 Van, ahol a szvetter (vagy cetter, van, ahol így is írják) az elől gombos pulóver. Van, ahol minden pulóverre használják. Gondolom van más értelmezése is 🙂

        Kedvelés

      • már a megfogalmazásod is gond. “egy férfinek…”
        ettől hullik itt a hajunk.
        meg egy nőnek… (ugye a konyhában a helye, aztán a kutya mellett az ólban)

        ez nem jó így Csineva!

        a ruhadarabok megkülönböztetésének képessége valóban nem veleszületett tulajdonsága az embernek, az emberiségnek. mint ahogy sok más ismeret sem.

        azonban ez egy nagyon is mindennapos, az ún. európai kultúrkörhöz szervesen illeszkedő ismeret.

        (egyébiránt meggyőződésem, hogy ezen ismeretek elsajátítása kevesebb energiát igényel, mint annak bizonygatása, hogy ezen ismeretek elsajátítása lehetetlen/szükségtelen)

        Kedvelés

      • “európai kultúrkörhöz” = fogyasztói társadalomhoz, külsőségeken, rangokon, előítéleteken megragadt konstrukcióhoz, ahol a ruha teszi az embert (és eszi az idegeit). Ez az, amivel soha nem tudtam egyetérteni. Hogy lehetsz bűnöző, de legyen fehér a gallérod. Tudod, olyan helyen dolgozom, ahol rengeteget csesztetnek a fekete nyakkendő miatt. Klaus Douglass svájci lelkész írja, hogy manapság egy lelkész nyugodtan lehet ateista a szószéken, de ha nyakkendő nélkül megy fel, kitörik a nyakát. Őszintén ki nem állhatom, hogy ha véletlenül nincs kivasalva rendesen az inged, vagy bekrémezve a cipőd, már züllöttnek titulálnak. Nem, én nonkonformista vagyok. Mindig is az voltam. Csak ez a sok hülye “kultúrkörből” táplálkozó elvárás okozza, hogy nem járhatok farmerben, teniszcipőben és pólóban egész nap. És muszáj alkalmazkodni, de ne mondja senki nekem, hogy ez így rendben van, mert nem hiszem el. Keresztelő Jánosnak a teveszőr ruha is jó volt. Megint a külcsín és a belbecs. Ennyi. És még ezek után higgyem el, amit É. máshol írt, hogy nem… az életben nem kell megtenni azt, amihez nincs kedved. Dehogynem. Pont a “kultúrkör” kötelez. Érdekes módon a “rendszernek” ez a fele nem zavar titeket, itt nem érzitek magatokat bezárva. Hát én igen.

        Kedvelés

      • De igen, engem is zavar, ugyanakkor nem tudomásul venni, hogy mi számít ápoltnak, tisztának, odaillőnek, végtelen önzés is. Egy férfinak megcbocsátják talán, de egy nő eláshatja magát. (Itt én tűnök ilyen külsőségmániásnak hozzád képest, mert szeretek három konkrét ruhamárkát, és nem bánom, ha tényleg jól néz ki a cipőm, meg nem ősz a hajam, de hogy mit szól hozzám a tűsarkúban járó, a világ trendjeit valóban figyelő, kozmetikustól körmösön át spinningre rohanó, erről blogoló nő, az tanulságos lenne.) Azért a teveszőrös példád röpke két évezreddel ezelőttről kicsit erős. Szeretnél úgy élni, mint K. J., és úgy is végezni, vagy azért az internet meg a dublini repülős út nem olyan rossz? Márpedig ahhoz európai cipő dukál.

        Kedvelés

      • “nem… az életben nem kell megtenni azt, amihez nincs kedved” — ez a hivatásra, napi fő tevékenységre, tanulmányokra vonatkozott, nem a fogmosásra, mosogatásra pl.

        Kedvelés

      • de igen. mi is bezárva érezzük magunkat. valóban jó lenne bejönnöm a munkahelyemre mackó nadrágban. de az európai kultúrkör miatt ezt nem tehetem. illetve megtehetném, ha szabad ember lennék, de nem vagyok az, mint ahogy te sem vagy az.
        vannak kötöttségek, amelyeket el kell fogadnunk.
        vagy nem kell elfogadnunk, de az egészen más tészta, akkor nincs miről beszélgetnünk itt ezen a blogon.

        egyébiránt azért írtam az eu-i kultúrkört, mert itt jellemző ruhadarabok más kulturális közegben más jellemző ruhadarabok vannak. de nem írtam, hogy ezekből vasalt kell, vagy nem sok kell vagy kevés. csak rámutattam arra, hogy elemi ismeret ezen ruhadarabok megkülönböztetése.

        az öltözködésemmel megtisztelem azokat az embereke akikkel találkozom munkám során, vagy éppen a szülői értekezleten, fogadóórán. ez egy üzenet részemről, hogy megjelenésem nem egy környezet szennyező látvány, hanem kellemes érzés. ha jó rám néznie annak akivel kapcsolatban kerülök, akkor ezzel tettem valamit a kapcsolatért és az eredményért, ami az adott kapcsolatból következik (munkahelyi megbeszélés, tanárral egyezkedés, és még szex is akár egy más felállásban)
        így a te vasalt inged és nyakkendőd: üzenet azoknak az embereknek akik szabadidejüket a templomban töltik és meghallgatják, amit mondasz. üzenet arról, hogy ez neked is legalább annyira fontos és tiszteled őket azért, hogy ott vannak és hallgatnak téged.

        Kedvelés

      • Ez érdekes elvi kérdés, hogy “a nőtől azt várnám”.

        Mi van, ha együtt voltatok a ZARÁban, és azt mondja a nő: add ide a ZARA blúzomat, és a tájékozatlan párja azt gondolja, hogy az is valami szín — hát miért nem mondod, hogy a sárgát? (Az ekrü — ezt a szót soha nem mondtam még ki — és a sárga egyébként, jaj.) Azért mondja, mert nem figyel és nem érdekli. Ebben ott van előre a távolság, a távolodás, és a kapcsolat kudarca.

        Miért nem tanulja meg a társa, mi micsoda? Ez boszorkányüldözős koncepció, hogy mert ez olyan bonyolult, meg amúgy is, fölösleges. Ha érdekel a másik, megtanulod. A szerelmes partner mindig tudja. Én egyébként nem vagyok ún. nőcis, nem amellett kardoskodom, hogy de hát a blézer az nem zakó, én egyébként egyáltalán nem beszélek ruháról, diétáról, sminkről, csak felveszem, használom, eldöntöm egymagam, kész, feltételezem, hogy a másikat annyira nem érdekli, és nekem sem túl fontos. De van egy csomó más terület. Meg tudod különböztetni Radnóti Sándort és Miklóst, meg ha neonatológus a feleséged, a prebiotikumot a probiotikumtól. Az a kérdés, érdekel-e, vagy érthetetlen hülyeségnek tartod.

        Most a kisfiam mellettem járműveket néz, és igenis tudnom kell a betonkeverők alfajait, mert ő járműmániás. El is kell magyaráznom, mi a helikopter lényegi különbsége a repülőhöz képest. Ez annyira elemi, nem merül fel, érdekel-e, figyelek és kész.

        Még az is lehet, hogy egy csomó nő csak tizenhat vagy tizenkét színben lát, utálom ezeket a sztereotípiákat, amelyben a “nem érdekel (mert te sem)” keveredik azzal, hogy “biológiailag alkalmatlan vagyok rá”.

        És amit írsz, hogy egyszerű embernek egyszerűen, meg a férfinak is egyszerűbben, ebben elfogadhatatlan lenézés van. Hogy jaj, azok úgysem érthetik a mi sajt kis világunkat, melyben bézs és ekrü, szemhéjtus és diéta és kollagén. Bánt, hogy ez a nőknek ennyire fontos (mint amilyen ennek az egyébként igényes blognak a világa, olyan vallássá növesztett módon: http://www.crystalmakeupstudio.com/), mert így külsőség, test, vonzerő van középen, végső soron a férfiak tetszése miatt, és bánt, hogy a férfiak a nők fontosságait, bármi is legyen az, nem akarják megérteni, nem akarnak odafigyelni. Van ez a párhuzamos létezés, és ez annyira szomorú. Én horgászom, te kötögetsz, elüldögélünk egymás mellett… nem, nem.

        Én a nemek közti átjárást szeretném (nemeket egybemosó filozófia, hehe), hogy közösen lehessen téma a mozaiküvegezés, ovialapítás, atomenergia, hogy egyik se számítson okvetlen férfiasnak vagy nőiesnek. És még a nyitott elmékben hiszek, akiket sok minden érdekel, és nem legyintenek, hogy á, ez nekem magas, vagy ez olyan nőies/férfias téma, ez csak neked fontos. Ez elválaszt, és teljesen fölösleges, bunkereket építeni a nemi választóvonal két oldalán, majd onnan lövöldözni egymásra, hogy te ezt nem értheted, meg micsoda hülyeségekkel foglalkozol.

        Kedvelés

    • Aztán vannak a nyomdász meg grafikus férjek, akik a püspöklilát, a pinket, az orgonalilát, a fuksziát, magentát meg a cikláment is megkülönböztetik, és mosolyognak a feleségükön, aki meg nem. Nem, nem tizenhat és nem huszonnégy szín van. Ez szerintem műveletlenség (a pamelaanderzonnal, ralival és lőfegyverekkel mint tipikus férfiérdeklődéssel együtt).

      Cipőből nem elég kettő, és nem divatozásból, hanem mert büdös és igénytelen, nem nézném meg a belsejét mikroszkóp alatt, az biztos. És hogy néz ki két hónap után egy olyan cipő, amit hóban és konferencián is hordtál? Meg aki, akár férfi, akár nő, világos nadrághoz meg sötéthez is ugyanazt a cipőt veszi… valamint szalagavatóra, fogorvoshoz és kirándulásra is, hát nem tudom. Sivár egy élete lehet. Vagy nagyon kevés a jövedelme.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nézd, én lehet, hogy igénytelen izé vagyok, és mindez mélyen a szegénysorsú neveltetésemen múlik, és le kéne vetkőznöm azt a vacak szegénységtudatot, mely a harmadik cipőt már csak bűntudattal engedné megvenni, már ha engedi, mert nem engedi. De én értetlenül álltam – nem mondom, hogy A NŐK – mert a nőket nem ismerem, csak azt a párat, akivel dolgom volt – a nejem hiperigényessége előtt, hogy térdcsizmából kellett egy sötét, egy világosbarna, egy piros és egy narancssárga. Tekintve, hogy egyik sem olcsó mulatság, nem értettem, miért a külső a legfontosabb prioritás. Miért kell minden pénzt arra költeni? Ahelyett nem mehetnénk inkább Horvátországba? Világot látni? Amerikába? Nem gyűjthetnénk inkább hétvégi házra? Ne haragudj, de így azt sem értem, ha – bizonyos – nőknek teljesen természetes, hogy hat csizmájuk legyen, akkor miért baj az, ha a pasik a kütyükre, és a menő autóra hajtanak. Arról nem is beszélve, hogy sok nőnek, ha fehér bémévéd van, már felérsz a mesebeli herceggel, vagy legalábbis a béta verziójával. Szóval, nem értem. Nekem tényleg fontosabb az, hogy jártam Párizsban, Oslóban meg Dublinban, mint az, hogy közben hány cipő volt a lábamon. Jó, ebben a szag-dologban igazad van, de a külcsín akkor sem ér annyit, mint a belbecs. Bár lehet, hogy ez is az egyik tévhitem. Biztos ezért kaptam a fejemhez annyiszor, hogy kizárólag az agyamban élek.

        Kedvelés

      • És igen, közelről nézve tényleg ijesztő, ha a szöveg minden gondolatát egybemossuk, és elvet fabrikálunk belőle. És aki így él, szemét módjára él. De az igényeknek, elvárásoknak van egy maximuma, ameddig el lehet menni. Igen, szerintem van olyan nő, akinek ki kell mondani, hogy túl sok cipőd van, és van elég ruhád. Persze, ez rugalmas kell, hogy legyen. És az elvárások is egyenlőek kell, hogy legyenek. Ugyanolyan fontos kell legyen a betervezett horvátországi út, ami kell a pasinak ahhoz, hogy egyévi húzás után legalább egy hetet lazuljon, mint a nőnek a három csizma. Ha az egyik a másik kárára megy, az egyenlőtlenség. És akkor a gyerekek igényei prioritásáról nem is beszéltünk. Mert szerintem azok primálnak minden előtt. Ne legyen csak egy cipőm, de a gyerekemnek legyen tandíjra, ha igazán tanulni akar.

        Kedvelés

      • Még azt észrevételezem, hogy a férfi szól, hogy a nőnek túl sok a cipője. Miért? Őnála az ítélet joga? Vagy a pénz? Vagy mindenki rovására van neki, afféle betegség ez, amiért rá kell szólni, mert a gyerekek közben éheznek?

        Mindez nagyon szubjektív is, miközben ugyanarról az összegről beszélünk. Nekünk Jánossal ez örök ellentétünk volt, hogy szerinte nincspénz, nincspénz, szerintem megoldjuk, vanogat.

        Kedvelés

      • Nekem aztán nem a külső a prioritás, nekem mintegy mellesleg van négy pár téli cipőm, mert szeretem, ha nem egyformán érzem magam/nézek ki, vízálló (méregdrága) cipő minek napos időben, bokacsizmával hogy néz ki a barna gatyóm stb. Egyébként a nők kinézetével, öltözködésük, hajviseletük változatosságával kapcsolatban teljesen mások az elvárások, és aki megszegi, azt szankcionálják (hónaljborotválás pl.). Sok időnk, energiánk, pénzünk megy el arra, hogy — minden cicás pipere nélkül is — valamennyire beleférjünk az ápolt, csinos kategóriába, nekünk is tessék az eredmény, és eközben kényelmes legyen a ruha, a haj meg a smink. (Crystalmakeupstudio panaszolta, hogy az épített műszempillája mindig beakadt a párnába és letört. :D) És nem, így sem gondolom, hogy teljesen természetes a hat csizma, a feleséged rákattant valamire, ami pótcselekvésnek tűnik, és ami romboló, ha eközben a te vágyaid nem teljesülhetnek. Meg alapvető értékkülönbség, össze nem illés, ha ő úgy látta, te meg ennyire másképp. (Mit szerettél benne, tényleg hiányzik, mit siratsz pontosan?)

        Ez, hogy egy cipőd van-e vagy négy, nem divatozás, ez életminőség kérdése. És szerencsére nem kell választanom, hogy cipő vagy utazás. Bár a cirkócsere, az mondjuk nem férne bele segítség nélkül. És, valóban, azé is, hogy a családi bevétel lehetővé teszi-e, hogy mindenki igényeire teljen, netán a vágyaira is. Milyen jó lett volna Oslóban és Dublinban (az erdélyi magyarság követeként is) rendes cipőben járni, nem?

        Kedvelés

      • És a szag, az bizony nem külcsín, hanem egészség meg szociális létezés kérdése. Tényleg, gondolj bele, mi van egy cipőben, ami egész nap a lábadon van.

        Kedvelés

      • A magam részéről elvagyok télen egy bakanccsal, nyáron meg egy túraszandival, de van egy-egy szépcipőm is, ha nagyon muszáj. Viszont sose tenném ezt etalonná, mint a kintalvást, a mezítláb futást sem. De ne nézzenek akkor se hülyének, mikor felmegyek a hegyre bakancsban meg szoknyában, ha egyszer úgy esik jól. Nekem nagyon tetszik pl. a szép és igényes mű- vagy valódi köröm, illetve a szép és igényes sminktetoválás, bár csak úgy, mint a zsiráf a viccben. De É. narancssárga szandálja például gyönyörűséges!

        Kedvelés

      • hm, az én férjemnek láncfűrészből kell egy hosszú, egy rövid, egy elektromos, egy benzines, meg eszterga.. meg. Horvátországban egyszer voltunk, de a tenger hideg volt, a hal büdös, a zuhanyzó mocskos…hát

        Kedvelés

      • Csineva, ezt a fenti hozzászólásodhoz szánom, de csak ide engedi: Szóval, lehet, hogy téged zavar a nyakkendő, de akkor gondolj bele, milyen lenne egész nap magassarkúban, miniszoknyában mászkálni, és úgy élni, hogy smink nélkül ki sem teheted a lábad otthonról. mert nagyon sok nőtől ezt várják el. Ez nemcsak kényelmetlen (rosszabb esetben egészségtelen), hanem rengeteg pénzt, időt energiát igényel. Ez is jól mutatja ám a nemek közti hatalmi viszonyt, és a szabadság eltérő fokát.

        Az “én erre nem vagyok képes” dolgoknál pedig az jutott eszembe, hogy aki azzal dicsekszik, amit NEM tud, annak eléggé alacsonyan lehet az intelligenciaszintje- nemtől függetlenül. (Nem rád értettem, általánosságban mondom,
        csak azt hiszem, te vetetted fel a témát.)

        Kedvelés

      • Persze, hogy értem. És szánom a banki tisztviselőnőket, akiket kötelez a dress code, hogy háromhavonta ruhatárat cseréljenek, mert ha nem, rontják a bank imidzsét. Mindezt havi kevesebb mint 100 000 Ft-ért, legalábbis nálunk. Láttam a fb-n egy megosztást, hogy mit okoz a magassarkú a női lábnak. Én betiltanám, mint a kínai lábfejzsugorítást. De az is érdekes, hogy amikor aggódva kérdeztem egy női ismerősöm, hogy miért jár magassarkúban, nem félti a lábait… azt mondta: ez a női identitás része, ehhez nem értesz. Na bumm. Egyébként ki nem állhatom a sminket, sőt, a szőrtelenítésért sem vagyok oda. Egyszer egy férfiismerősöm ezért igénytelen állatnak nevezett. Szóval, a rendszer szar. Az elvárások szarak. Főleg, ha diktálják, hogyan kell élni. Tudom, milyen. Úgy végeztem egyetemet, hogy szigorú dress- és behavior code volt érvényben. Aztán vallástanárjelölteket, meg másokat tanítottam az állami egyetemen, ott elszoktam attól, hogy a diákok fekete öltönyben jönnek vizsgázni. Tizenkét év után egy kolléga megkért, hogy felügyeljek a kispapok vizsgáján, bementem, és a sok fekete ruhás sráctól megijedtem. Rájöttem, én is ilyen voltam.
        Én személyesen tudom, hogy a smink és a magassarkú egészségtelen. A smink nélküli nők bőre tisztább marad, épebb, mintha a smink egy idő után függőséget okozna.

        Ami viszont érdekes, hogy az ötéves lányom már vagy két éve hihetetlenül tudatosan nőiesen öltözik. Rá nem lehet csak úgy akármit feladni. Az pörgős szoknya vagy ruha kell legyen, és látom a kicsi drágán, hogy oda-vissza van a szép ruhákért, női cuccokért. Ez nem baj, sőt, jó, ha belőle ügyes, öntudatos nő lesz, de becsszó nem nevelem erre, és nem verem bele a rendszer szabályait. Nem tudom, honnan veszi. Egy kicsit olyan ez, mint a Sprite reklámban, hogy a hiipiknek yuppi, a yuppiknak hippi gyereke van, ők meg gondolkodnak, hogy mit rontottak el. A francia muszlim lányok önkéntes csadorviseléséről nem is beszélve. Ott az anyák vannak megdöbbenve, hogy ami ellen ők harcoltak a nyolcvanas években, azt a lányok öntudatosan hordják tiltakozásképpen az identitásgyilkos, bénító, úniós szabályok ellen.

        Kedvelés

      • Ő attól érzi magát jól, mert meg tudta venni a csizmákat.Te attól, hogy elutazhattál Horvátországba. Ha elfogadod, elfogadod(?), hogy örömet okoz a csizma, minden ok keresés nélkül. Nem kell a miért. Nem kell a vájkálás. Csak az, hogy így örül, és ez neked is jó.

        Kedvelés

      • Külcsín, belbecs: az én apám egy végtelenül művelt, hat nyelven beszélő ember volt, gyerekként mégis halálosan szégyelltük őt az ilyen igénytelenfarmer-teniszcipő- pink táska- piros orkánkesztyű dolgok miatt. Ő csakazértis csinálta, mert akkora koponyának tartotta magát, hogy úgy gondolta, megengedheti magának, na meg persze benne volt az is, hogy anyámat bosszantsa. Viszont annyi intelligenciája nem volt, hogy belássa, mennyire rombolja ez a gyerekeivel való kapcsolatát is, egyszerűen nem tudtunk rá felnézni emiatt. Ez sohasem csak a külcsínről szól.

        Kedvelés

    • És nem, ezek nem a mi szokásaink, ez a szöveg a buta, sztereotip és nőgyűlölő, megúszásra játszó, hatalmaskodó felfogás tükre. Még Nők és Férfiak sincsenek ilyen értelemben. Ha tipikusat akar megírni vagy kifigurázni, legyen pontos.

      Este jönnek a close readinges kommentárjaim.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • jaj ne kezd újra!
      a nők nem szeretnek sopingolni. b—- meg!
      én utálok például.
      és a férjem mindig közli, hogy de te azt szereted!
      persze, hogyne, meg takarítani is szeretünk azért csináljuk, tisztán kedvtelésből.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Történet: (férjem főnöke apósom)
        Egyik alkalommal már késő este derült ki, hogy egy levelet még fel kell adni, mert nagyon fontos az aznapi dátum. Férjem lázas volt, úgy jött haza, apósomat nem tudta elérni, ezért a közelebbi posták bezártak. Kellett az aláírása ugyanis. Engem kért meg, hogy adjam fel a levelet, és előtte írassam alá apósommal. Mire elérte, már csak egy távolabbi posta volt nyitva egy bevásárlóközpontban. Megyek apóshoz, aláíratom vele a papírt. Megkérdezi: hol van még posta nyitva? Mondom, megnéztem a neten, már csak a bevásárlóközpontban, de oda is sietnem kell. Erre azt mondja: Jól van, ott már úgyis rég voltál, most legalább elmehetsz a bevásárlóközpontba.
        (Azért később a férjemmel tisztáztuk, hogy a köszönöm lett volna a helyes szó, és hogy mennyire nemíromlemi az apja.)

        Kedvelés

      • nem értem miért nehezebb kimondani egy köszönömöt és helyette ilyen önigazolásszerű, bűntudatcsökkentő katyvaszt gyártani.
        nem értem.
        (bátyám egy érdekes lakóközösség tagja lett. egy ideje már kizárólag ő takarította el a havat a ház körül, amikor felhívta erre a szomszédja figyelmét. erre a válasz: “ja azt hittem te szereted csinálni!”
        az “elnézést, hogy téged terheltelek. köszönöm az eddigieket, máris megyek lapátolni” helyett.)

        sokszor keveredünk olyan szituációba, hogy sem megkérve nem lettünk az adott szívességre, és ennek következményeként megköszönni sem köszönte meg senki. ha ezt felismerjük még, akkor nem ment el teljesen az eszünk. ha már észre sem vesszük, hogy gyalogolnak a hátunkon. onnan már nehéz méltósággal visszanézni.

        Kedvelés

      • “nem értem miért nehezebb kimondani egy köszönömöt és helyette ilyen önigazolásszerű, bűntudatcsökkentő katyvaszt gyártani. nem értem.”
        Szomszédom, rendszeresen “most legalább babázhatsz!” felkiáltással adta be hozzám a gyerekét, hogy vigyázzak rá pár órát (olykor fél napokat). Baromira bosszantott engem is (nem a gyerekre vigyázás, hanem a körítés hozzá), pláne mivel nekem is vannak gyerekeim (nem is egy), ráadásul egy 3 éves rosszcsont nem éppen baba. Tényleg miért kell egyeseknek bagatellizálni a más által nyújtott segítséget?

        Kedvelés

      • Mondjuk én azt nem tudom, apósom a család férfitagjaival mennyire gyakorolja ezt a különöss stílust, de ismerve az ő kimondatlan, de a családon látszó véleményét a nők szerepéről, extrán rosszul esett, hogy segítek, ő meg azt gondolja, milyen jó ürügyet találtam egy kis vásárolgatásra, biztos már alig vártam.
        Egyébként ez is hozzájárult (és még sok más), hogy a gyes után nem vettem fontolóra, hogy ott dolgozzam, ahol ő lehet a főnököm.

        Kedvelés

    • A férjem festékboltban dolgozik. Autókhoz való festékeket árul a bolt. Nagyon nem csak 16 szó kell ezekhez sem, de érdekes a színek megnevezése, eléggé elüt a fonalak színmegnevezéseitől. Cápa (szürke), párducfekete…. Ráadásul márkánként, típusonként, és évjáratonként (!) külön receptekkel, mert állítólag baromira nem mindegy. Pedig az autófényezők ügyfelei zömmel férfiak. Ja, az egyéb effektekről nem is beszélve, hogy az a szín most metál, gyöngyház, vagy egyik sem… Miért csak ebben lehetne elfogadni, hogy ezerféle szín van, például a ruhákat illetően miért legyen elég csak 16?

      Amúgy a bejegyzésben olvasható dologról elsőre az jutott eszembe, hogy nagyon sértő a férfiakra nézve. De az is igaz, hogy a kamaszodó gyerek is gyakran taktikázik úgy, hogy inkább vállalja, hogy mondjuk ügyetlen, még ha nem is, és akkor lehet azt hibáztatni, aki ennek ellenére mégsem mond le róla teljesen.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Oravecz Nóra – róla szól a Nóta
      a Finom, nőies hobbik poszt alatt itt jelenleg a végefelé, épp ma délután
      ugyanezt kérdezte egy molly nevű nikk, ott vannak rá válaszok.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Feliratkozóit elsősorban páratlan tehetségével, másrészt facebook promócióval, vagyis sponsored storyval szerezte, mint azt Esztertől megtudtuk, a könnyen emészthető tartalmak népes rajongótáborából, és nem kis részben az innen-onnan lelopott, hangulatos, fiatal, sovány nőket ábrázoló fotókkal.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  14. szerintem nőként egészen korszakalkotóan progresszív következtetéseket vonhatunk le a saját életstratégiánk alakításával kapcsolatosan, ha egy kicsit elmélázunk azon, hogy mi van akkor, ha férfiak általánosítva ezt tényleg így élik meg legbelül. mi van akkor, ha tényleg ez a helyzet? én el tudom fogadni teljesen, sőt felszabadítónak tartom. kifejezetten segít kilépni a sztereotipikus, elvárásos, manipulatív, kölcsönös és nyomasztó nemek közötti függésből.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • hát, lehet, de ez így még sarkításként is mindenre felmentés: színvak vagyok, emlékezetkiesésem van és érzéketlen tuskó vagyok, az életvitelemhez meg semmi közöd, tetszik, nem teszik ezt kapod. köszi, akkor ezt nem kérem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Minden pont önfelmentés, a kényelem önző védelme, illetve buta sztereotípia (cipő, ruha). ”
        persze, én is pont ezt gondolom

        nagyon nem gondolom, hogy ilyenek vagyunk, de azt igen, hogy sok férfi így látja a nőket. amivel kapcsolatban azt szeretném, hogy lehetőség szerint maradjon ez az ő problémájuk, és ne nekünk kelljen még ezen is rugózni, ezt is megoldani. én amellett érvelek, hogy nőként lépjünk ki ebből a nemek közötti játszmából/függésből, ha már nagyon terhesnek találjuk. szerintem nekünk van kevesebb veszteni valónk.

        ha egy pasi így vélekedik, érvel, ennyire képes részt venni, partner lenni, akkor oldja meg a saját életét és ne támaszkodjon a nőre. és én azt látom történni a gyakorlatban, amit ez az írás is bemutat. pont ezt a hozzáállást a férfiak részéről a nőkhöz, csak nincs kimondva így, feketén-fehéren. mondanám, hogy tisztelet a kivételnek, meg szoktam is mondani, nekik is, mikor találkozok velük.

        túl sok energiát feccölünk nőként be ebbe a nemek közötti kommunikációba és konszenzus keresésébe és nagyon vitathatók az eredmények. én is azt gondolom amit írtál az elhagyós posztodban is, hogy ez a dolog csak akkor működik, ha a partner partner, de ha nem partner akkor fölösleges azon erőlködni, hogy megpróbáljuk magunkat megértetni. erre értettem, hogy el lehet fogadni amit mondanak, majd pedig szépen ütemesen elindulni valamelyik másik irányba :). főzzön, mosson, gondoskodjon, szeressen egyedül a miszter.

        Kedvelés

  16. Na, asszem most sikerült megfognom, hogy miért NEM vagyok feminista. Mert én ezt szórakoztatónak találom. És igenis sok igazságot látok benne, és tudok röhögni magamon.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Volt valami leírás, hogy ki feminista, milyen a feminista, hogy itt mindenki feminista, mert a feminista felháborodik??? Ki fel, ki nem. Akit sokat szereltek le hasonlóan a régi vagy a jelenlegi kapcsolatában, fájdalmat érez, és elege van. A fájdalom meg a jajistenem-érzet a lényeg, amire én figyelnék, nem a feminizmus. Amely amúgy sem előírások, megszabott gondolati sémák összességét jelenti, nem vallás, nem szervezet, hanem érzékenység.
      Szórakoztatónak szórakoztató, de mit szólsz az egyes “szabályok” mélyén megbúvó előfeltevésekkel és világképpel? Ha máshol nem, itt a blogon kiderült: tényleg így gondolják sokan, nem viccelnek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mivel több pontból áll a lista, ezért fennáll a veszély, hogy összemossuk az egészet, holott érzésem szerint vannak benne ostobaságok is, meg egyszerű és mély igazságok is. Ki mire érzékeny, arra reagál a listából. Most újra elolvastam egy “más szemüveggel” és valóban van min felháborodni, csak úgy látszik, engem nem érint ez annyira. Igaz, hogy talán kár ezt az egészet férfi kontra nő kontextusba helyezni. Igazából én nőként is mondhatnám hogy “a finom utalások nem működnek” mert mostanában én is az egyenes beszédet tartom csak célravezetőnek, és a fejemet fogom, miközben önvizsgálatot tartok, hogy hányszor estem én is abba a csapdába, hogy utalgattam, és nem mondtam ki nyíltan, amit szeretnék, és a férfi pont úgy reagált ahogy itt le van írva, és igaza volt.

        Kedvelés

      • De ezek olyasmik ám, amikre, ha a másiknak minimális intelligenciája van, ha a kapcsolatot közös ügynek fogja fel, még utalni sem kellene. “Igazán észrevehetné” — igen. Ezek olyan helyzetek, hogy ül, néz, telefonálgat, miközben én megszakadok a gyerekben, a vízóraleolvasásban és az ebédfőzésben egyszerre. Nem veszi észre, akkor utalunk, célzunk, “finoman terelgetjük” — ahogy a női magazinok javasolják, egyébként. És nem azért, mert manipulatívak vagyunk, hanem mert nem akarunk durvák, direktek lenni, mert az meg erőszaknak értelmeződik, és nőnek az tilos, meg is sértődnek, minősítgetni kezdenek tőle.

        Ha így fogod fel, akkor azok táborát erősíted, akik szerint nincs nagy baj, alapvetően egyenlőség van, ki így, ki úgy veszi ki a részét, csak kommunikálni kell megtanulni, és hepiend. Miközben nincs egyenlőség, nem a kommunikációval van a probléma, és nem ritkán az egyik csinál mindent, a másik meg kibekkeli, és megúszásra játszik, de még be is szól, hogy a Mariann mennyivel jobban főz

        Kedvelés

    • Az első gondolatom az volt egyébként, hogy azért szar feministának lenni, mert a társadalmi valóságot olyan sötétnek látod, amilyen. Én megértelek, hogy ezt nem akarod: nem könnyű, nem hoz lelki békét rögtön, népszerűséget sem, a humor is más kategória lesz. Valóban, ha te úgy ítéled meg, hogy ami van körülötted, az neked jó, az egy döntés. Hogy így dönthess, sok csúnya tényt ki kell zárni, súlytalannak, nem valóságnak tartani.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  17. Az egy kulcs a hozzáállásban, egyébként, hogy “engem nem érint annyira”. Azt jelenti, burokban élsz, egyike vagy a keveseknek, akinek nincs hátránya abból, hogy nő, és el sem tudja képzelni, milyen a többieknek. Nem gúnyból mondom: én irigyellek. Szeretnék ott lenni én is, ahol vagy, mert ott jó.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Igen, itt jó. És valóban, nem érzem a hátrányát annak, hogy nő vagyok, ami nem jelenti azt, hogy nem voltak viharos és problémás kapcsolataim, de a problémák valahogy más jellegűek voltak. Egyébként nagyon kíváncsi vagyok, hogy erről mit gondoltok: http://www.youtube.com/watch?v=0BxckAMaTDc

        Kedvelés

      • Ja, férfiagy-nőiagy összehasonlítás, hogy nem unják még… Ugyanaz az arrogáns hozzáállás mint a netes mémben: ugyanúgy a női észjárás irracionális, értelmetlen, kiszámíthatatlan és ezért alsóbbrendű mivoltának kéjes ábrázolása.
        Ennél csak a fingós poénok olcsóbbak.

        Erről a témáról azt hiszem sok bejegyzés van, nekem sajnos most nincs időm kifejteni, mitől nincs igaza a stand-up komikusnak.

        Kedvelés

      • Én nem érzem, hogy az összehasonlításban alsóbbrendűként jönne ki a női agy.

        Kedvelés

      • nem jön ki annak. ismerem mark grunger elméletét (egyébként párterapeuta volt).
        a produkció vicces, kommersz, hatásvadász, de van benne néhány nagyon jó észrevétel. és nekem inkább az jön le belőle, hogy a nő több összefüggést vesz észre, többet mérlegel a lelkével, míg a pasi gyakran agyvegetál.

        Kedvelés

      • Igaz, nem erről szól a videó. Arról szól, hogy milyen kurva jól védik a testi-lelki energiájukat a férfiak a nemfigyeléssel, nemcsinálással, nem észrevevéssel. Hogy az ügyes kis mentális dobozaikkal (egyetlen értékelési szempont: mibe kerül neki) ők szabják meg, mire mennyi időt fordítanak. Nála van a kontroll.
        Ez valóban hatékony stratégia, viszont nem mindegy, mennyire veszik figyelembe közben a mások érdekeit. Minél jobban, annál többet veszít a maga fölötti hatalmából. Ez utóbbi, ami a nők vállát nyomja, és valóban a nők meg túlzásba viszik.
        Magam is alkalmazom az önzést, mint előre vivő stratégiát, ha a kölcsönös egyeztetésre végképp nincs mód.

        Kedvelés

      • Nem, nem nézek le senkit azért, mert más jellegű problémái vannak, mint nekem. Viszont van szerepem abban, hogy kit engedek közel magamhoz és kit nem. Ezek nem csak úgy “megtörténnek”, van választási lehetőségem. Ennyiből az én “érdemem”, mint ahogy az meg én “hibám” az, hogy a saját defektusaimon keresztül viszont kapcsolódom más jellegű problémákhoz. A problémák okait alapvetően magamban keresem, nem a külvilágban. És lehet hogy ez túl “ezoterikusan” hangzik, de a “jó nekem” számomra egy döntés. És elnézést, ha szikáran fogalmazok, tudom, hogy nem tudok szépen és finoman fogalmazni, de valójában azt hiszem, nem áll olyan távol egymástól a gondolkodásunk, csak valahogy sarkosodik itt így.

        Kedvelés

      • De úgy látom, a sokat emlegetett rendszer igazságtalanságait te nem érzékeled. Tudod, a nőknek mindig azt mondják, hogy magukban keressék az okot. Már ha baj van. Ha valami jó, akkor milyen rendes a férjük, szerencséjük volt, meg az apjuk vette nekik.

        Kedvelés

      • Bicikilista, én az egyéni felelősségről, sorsalakításról hasonlóan gondolkodom, mint te. (de még halálbiztos nem vagyok benne, ezért nem írok minden poszt alá, pedig felmerül bennem ez a szempont a kommenteket olvasva. A blogíróval sem értek mindenben egyet. De én nem vagyok anya meg más a személyiségünk is.).
        Ez azért van, mert a magyar többséghez képest privilegizált a helyzetem. Sok szerencsés adottságom van, erőm is, eszem is, kapcsolati tőkém, megtapasztalhattam a sikert és a vágyaim szerinti életet.
        Írod: “Viszont van szerepem abban, hogy kit engedek közel magamhoz és kit nem. Ezek nem csak úgy “megtörténnek”, van választási lehetőségem. ” Van az a magány, van az a kilátástalanság, van az a megtört lélek, és van az a naiv fiatalság is, -hogy a módszeresen leépült önbecsülésről ne is beszéljek- szóval van az a helyzet, amikor sokkal többet érdemlő emberek érdemtelenekkel kerülnek össze. És nem mindig van rögtön kiút.

        Kedvelés

      • Éjféli biciklista alighanem éjfélkor érkezett és biciklivel, ezért nem vette észre a bejáratot, pedig ki is van táblázva (“Itt a bejárat” 1. sz. menüpont)

        “Igen, itt jó. És valóban, nem érzem a hátrányát annak, hogy nő vagyok”

        Nálunk is jó otthon. De ha már kijövök a világba, két percen belül 3 kurvaanyját szűrődik a fülembe, és az első útkereszteződésben ha benézek valamit, máris direktben magam leszek hülye kurva, nem is az anyám. Sőt még akkor is én leszek az, ha a másik nézek be valamit !
        Ha bemegyek a munkahelyemre, és bejön a terembe egy férfikolléga, a férfiakkal sorban kezet ráz, a nőkre rá se néz, feléjük se biccent.
        És ez még csak az első fél óra volt nőként a világban !

        Ebben a világban, ha az embernek van méltósága, önérzete és önbecslése, akkor nőként kizárt, hogy jól érezze magát – mert kábé percenként megalázzák, megbélyegzik és kirekesztik, éppen a női mivolta miatt.
        És akkor még csak a jó családba született, jó párkapcsolatban élő nők közvetlen és legfelszínesebb problémáit említettem. A többieké ennél hatványozottabban több és mélyebb – pechemre én arra is érzékeny vagyok 😦

        És bizony éppen emiatt azok az emberek is nagyon irritálnak, akik ahelyett, hogy ezeket az igaztalanságokat objektíve konstatálnák és legalább nem hátráltatnák a nagyon nehezen alakuló javulást,
        kéretlenül napi rendszerességgel becsördítenek ide, és arról papolnak, hogy nekik semmi bajuk nincsen, és ők ezért mennyire nem feministák.
        Akkor menjenek máshová – mert itt ugyan senkit nem fognak lebeszélni a saját konkrét tapasztalatáról.

        Jó érzésüknek pedig bizonyosan negatív okai lehetnek : például nem elég jó a hallásuk, a látásuk, az empátiájuk, érzéketlenek az emberiméltóság – receptoraik. Nem öröm ez sem ám !

        Ja, és én feminista vagyok – mégis tudtam ezen a szövegen derülni.
        Mondjuk azért, mert ennél sokkal súlyosabb gondokat látok a világban, és örülnék, ha csak ennyi volna. Meg azért, mert engem ilyen atrocitások nem értek. Viszont teljességgel megértem azt, akit igen, és azt is, aki épp erre érzékeny, mint én az állandó kurvázásra.

        Kedvelés

      • “ha az embernek van méltósága, önérzete és önbecslése, akkor nőként kizárt, hogy jól érezze magát – mert kábé percenként megalázzák, megbélyegzik és kirekesztik, éppen a női mivolta miatt.” Te jó ég. Néha meglepődöm, mennyire más világban élünk. Budapesti, öntudatos, független nő vagyok, állati jól érzem magam nőként, és még szinte soha nem éreztem hogy megaláznának, kirekesztenének, stb, csak mert nő vagyok, nem hogy percenként. Nekem ez a konkrét tapasztalásom, de mindannyian különféle valóságokban élünk. Senkit nem akartam “lebeszélni” semmiről, kizárólag a saját tapasztalatomat írtam le, és nem vitatom el azt, hogy valaki viszont szembesül ezekkel a problémákkal. Biztosan érdekes lenne megvizsgálni, hogy én miért nem szembesülök vele – nem gondolom hogy azért, mert nem látok, nem hallok. És újra hangsúlyozom: nem, nem érzem magam többnek, jobbnak emiatt, egyszerűen más a szűrőm. Többet nem kommentelek, nem viselem jól ha harcos amazonok a torkomnak ugranak és minősítgetnek, amiért jól érzem magam a bőrömben, de továbbra is nagy kedvvel, nyitottsággal és érdeklődéssel olvasom a blogot.

        Kedvelés

      • azt gondolom, jól érzi magát hohorgász is, csak közben figyel, észrevesz, elemez és harcol.
        az ellen is többek között, hogy idealizáljuk azt, hogy jól érezzük magunkat.

        nyilván szubjektív a szűrő.

        nem volt toroknak ugrás.
        milyen érdekes, hogy a más szempontból való megközelítést ennek tartod, ugyanakkor a kinti világban a nőket érő megalázó helyzeteken könnyedén átsiklasz (téged szinte soha nem aláznak meg azt mondod. holott nyilván ez nem igaz, hiszen amikor egy óriás plakáton egy fehérneműs nő fetreng és az éppen olvasni tanuló gyermekem e betűket böngészi – milyen misi az intimi? ő intimi misi! miért két s-sel? – akkor az minden nőt aláz. még akkor is ha szerinted nem.)

        Kedvelés

      • Ha nem érezted, akkor jó neked. Szerencséd volt. Hasonló paramétereink vannak, nekem mégis vannak tőled eltérő, romboló tapasztalataim. Engem nagyon érdekelne, vizsgáljuk meg, hogy te miért nem szembesülsz ezekkel a problémákkal. Hidd el, nem önigazolást keresve boncolgatnám a válaszodat, valódi megoldást keresek, mindenre vevő vagyok.

        Kedvelés

      • “Budapesti, öntudatos, független nő vagyok, állati jól érzem magam nőként, és még szinte soha nem éreztem hogy megaláznának, kirekesztenének, stb, csak mert nő vagyok, nem hogy percenként”
        Én is voltam budapesti, öntudatos, független nő – aki állati jólérezte magát és semmit nem érzett abból, hogy megaláznának, kirekesztenének csak mert nő vagyok.
        Aztán telt-múlt az idő.
        Az első pofon akkor ért, amikor főállású anyaságról visszatérve szembesültem vele, hogy most és mindörökké havi 30 ezerrel kevesebbet fogok keresni mint az a kolléga, aki ugyanakkor ment el a pedagóguspályáról az iparba, amikor én szülni, és ugyanakkor tért vissza oda.
        Hogy engem ez a rendszer nemcsak a gyes alatti éhbérrel, de utána is mindvégig súlyosan büntet azért, mert gyermeket szültem.
        És ezért rajtam tud és fog is spórolni most és mindörökké havi 30 ezer Ft-ot !
        Innentől figyelmesebb voltam – és volt mit megfigyelnem.
        A nőket hátrányok akkor kezdik el érni, amikor feleségek és anyák lesznek,
        és ezzel életpályájuk merőben elválik a férfiakétól.
        Mert a rendszer a klasszikus férfi életutat díjazza, a klasszikus nőit meg nemhogy nem díjazza, de egyenesen bünteti.
        Nem csoda, hogy a te helyzetedben ebből még nem érzékelsz semmit.

        Kedvelés

      • Duzzoganya: ebben lehet igazság, amit mondasz, és egyben válasz Lillywhite-nak is. Simán lehet, hogy ezért nem érzem a bőrömön ezt a dolgot, mert gyakorlatilag férfi-státuszban vagyok. Szóval elismerem, hogy innen talán “könnyen beszélek”, és ezért nincs receptorom erre a témára. Érdekes még, hogy pl a cigányokkal kapcsolatos megkülönböztetésre mindig ugrom, tehát van bennem érzékenység alapvetően, nem általánosan vagyok érzéketlen a hátrányos helyzet felismerésével szemben.

        Kedvelés

  18. tegnap beszélgettünk a blogról (a férjjel). több aspektus is felmerült.
    például, hogy mire költik az egyidős, ámbár más-más nemű gyermekeink a zsebpénzüket. melyiküknek van nagyobb választási szabadsága abban, hogy mire fordítja a rendelkezésére álló összeget. azért merült ez fel, mert a lánynak soha nincs, a fiúnak mindig van.
    és megvizsgáltuk. és azt állapítottam meg (én, mert nem voltunk egy állásponton), hogy a lány a költéseiben nagyrészt nem választhat: a külsejére, ruhára, fodrászra, sportra költ.

    a fiú műszaki cuccokra.

    az én álláspontom: egy sínen van egy kamaszlány, mert olyan elvárásokat üzen neki a külvilág a külső megjelenésről, aminek (kulturált európai módon) igyekszik megfelelni.

    a fiúnak nem üzen ilyesmit a külvilág: póló, farmer, néha fodrász, foci a parkban.

    a férj álláspontja: ezt a nők egymásnak csinálják, a nők egymásnak akarnak megfelelni, az egész külsőségek fontosságát hangsúlyozó világ a nőknek köszönhető.

    aztán még felmerültek a döntési kompetenciák és ő azon az állásponton volt, hogy a nőknek a munkahelyeken ugyanolyan szintű minden esetben a döntési jogosultsága, mint a férfiaknak (példákat is említett persze. multiknál vezető beosztású hölgyeket emlegetett)

    összességében úgy érzem kicsit átfogóbb világképet tudtam átadni a vitánkkal. talán léptünk egy kicsit előre, vagy egymás felé, vagy valahova…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Szerintem kurvára nem vicces vagy szórakoztató ez a szabályosdi, és aki ezen szelíden elnevetgél, és nagy életigazságokat vél felfedezni benne, az ahogy korábban is írták, valószínűleg sohasem kapott semmilyen megjegyzést arra, hogy ő – ilyen, olyan, amolyan, “tipikus” – nő, vagy ha nem is magára vonatkozóan, de nem hallott túl gyakran hímsoviniszta megnyilvánulásokat.
    Sokan viszont igen, ki többet, ki kevesebbet, és ez így tömbösítve még inkább kinyitja a bicskát a zsebében annak, akinek ez mindennapos élmény.

    Bocs, de számomra ennél sokkal színvonalasabb írások jelentik a szórakoztatást, a humort, ez nem az. Nekem nem.

    Csineva, mivel az idézett tartalomban _férfi_szabályokról van szó, a nők ellenében, itt hiába érvelsz azzal, hogy “de hát ez mindkét nemre igaz lehet”, ha egyszer nem erről szól az írás. Nem kéne “jótékonyan” elsiklani afelett, hogy bizony itt rohadtul arról van szó, hogy a nőkkel mindig gond van (egyéb barom sztereotípiák), blablabla, bezzeg a férfi, a teremtés koronája, na majd rendet tesz ezzel a szabályzattal – és nem, nekem ez továbbra sem tűnik humornak, akárhogyan is nézem: de várjunk egy kicsit még, hátha megjelenik egy-két ember, aki azt mondja a fent idézett sorokra, hogy “milyen igaz”!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. Ezt úgy szeretném, ha mindenki viccesnek találná. Mondjuk én azt is szeretném, ha a skót/zsidó/cigány/néger/Jean-os/fa-/stb. vicceket is mindenki viccesnek találná. És ha azt is tudná mindenki, hogy a valóság nem ilyen.

    🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Szerintem ma már nem lesz kommentem, ez az utolsó. Hogy később lesz-e, arra meg nyilván szeretném, ha lehetne, de ha úgy döntesz, simán elfogadom, hogy nem lehet.

        Ami miatt az eddigieket írtam:

        – a policy-vel foglalkozó részre azért reagáltam, mert konkrétan rálátásom volt erre, így viszonylag jól tudom, hogy hogy működik a dolog – ítélet ebben részemről nincs, és igen, szerintem is rossz, hogy így működnek a nagy cégek (lovagolnak a szavakon, fogalmakon és pont a lényeg sikkad el) – dehát ha ilyenek…

        – rántottát és a szvettert azért emlegettem, mert nagyon tudom megállni, lásd: http://xkcd.com/386/

        – ezt meg azért írtam, mert tényleg így gondolom – jobb lenne, ha ezeket inkább viccként fognánk fel, nem sértésként vagy bántásként. Informatikus vagyok és szeretem az informatikus vicceket is, nem bántanak meg esznek meg reggelire. És azokat az informatikusokat sem kedvelem különösebben, akik bántónak találják az infós vicceket.

        Kedvelés

      • Oké. És ezzel mit akarsz mondani? Aki bántónak tartja, az vajon egyféle lény? Az informatikusokat egyébként rohadtul nem ugyanúgy sértik meg, mint a nőket, és máshol, a viccek világán kívül meg alig. Az informatikusvicceket maguk az informatikusok gyártják. A nővicceket viszont harsány férfiak, akik a viccben felvázolt mentalitást el is várják a nőtől, meg is erősítik benne, mert az érdekük ezt kívánja (pl. buta nő — legyen is buta, ha okos, már férfia, nem kell senkinek).

        És miért sértődik meg mindenki, aki az ellenvéleményére választ talál, mégpedig a blog felfogásához hasonlóakat? Miért fogadkozik, hogy nem ír többet? Mi történt? Mi jó viseljük, ti miért nem? Ahogy itt a kommentelés megy, azt tanítani kellene. Még engem érint a legdurvábban (mert az én tejen, lágy kenyéren nevelt blogom, azért).

        Kedvelés

      • Ha nevetünk valamin, azzal feltétlenül tiszteletlenek vagyunk vele szemben? Ez a férfi-női egyenlősdi csak véresen komolyan szólalhat meg?
        Miért van olyan érzésem, hogy a fent említett gondok középpontjában többnyire a nem megfelelő, vagy egyáltalán nem létező kommunikáció áll?
        A rendszert mi teremtjük, és általunk él. Kik tehát az ők, akik ellen harcolni kell? Ha nő vagyok: a férfiak? Ha férfi, akkor nők? Sokszor könnyebb magunkat valami ellenében meghatározni, mint mindentől függetlenül.
        Ismeritek Storm történetét. Meggyőződésem, hogy bármennyire is haladónak vélik magukat a szülei, mégsem lesznek képesek teljesen a nemi sztereotípiák nélkül felnevelni őt. Igenis kell a mintakövetés. Milyen felnőtt lesz belőle? Csak kérdem.

        Kedvelés

      • “férfi-női egyenlősdi” – Már a szóhasználat is bántó, lekezelő. Az egyenjogúsági törekvéseket ne nevezzük már “egyenlősdi”-nek.
        “A rendszert mi teremtjük, és általunk él.” – nem, nem mi teremtjük. Mi beleszületünk ebbe és enyhe, de akár nagyon durva szankciókat is kaphat az aki nem akar a társadalom által leosztott lapokkal játszani. Az enyhékből szép kis bemutatót tartott itt idegen bajnokunk a minap. Kezdve, azzal ha nem maradunk a kijelölt helyen és mondjuk politikusi karrierről merünk álmodni, férfiasak leszünk. Többen kérdezték tőle, ez mit jelent pontosan, arra jött a nem fogunk kelleni a férfiaknak, mert azok nem szeretnek ilyenek társaságában lenni és egyéb lózungok. Azért akinek a környezete folyamatosan mossa az agyát ilyesmivel, meg a nőviccekkel, amik lényege, hogy mi milyen érzelem vezérelte, irracionális, butuska, hisztis lények vagyunk, és az agyunk is egész másképpen működik alapvetően, egy idő után maga is elhiszi. Pont ez a céljuk azt hiszem.

        Kedvelés

      • Arra reagáltam, hogy “A FÉRFIAK SZABÁLYAI” a szexista irodalom (ha van ilyen) gyöngyszeme lehetne és van aki szemmel láthatóan nem érti mitől lenne ez szexista, mert szerinte nem az 😦

        Kedvelés

      • Várj, most nem tudom miről maradtál le? Idegen bajnokunk bemutatójáról? Azt ne bánd… 🙂

        Kedvelés

      • Én nem tudom ezt tanítják-e nekik valami troll iskolában, mert meg kell hagyni jól csinálta 🙂 Először egész megértő, szimpatikus kommentekkel indított. Örül, hogy idetalált, meg ilyenek. Aztán jött egy durván cinikus, leereszkedő hozzászólása, aminek az volt a lényege, hogy a nők már így is túl sokat politizálnak és túl sok a nők jogait védő szervezet is. Utána kifejtette, hogy ha erre az útra lépünk egyre jobban elfogunk férfiasodni és a feministákat egyébként is minden normális férfi utálja. A feminista nők torzak, de a nem férfias férfiak is (itt kiemelte a balett táncosokat és az óvóbácsikat, mint a legeltorzultabb férfiak mintaképeit). Aztán amikor ezekre jöttek sorban a (gyanítom általa már nagyon várt) felháborodott reakciók, akkor lendült csak bele igazán…na akkor (minő fájdalom ez számunkra), már el kellett búcsúznunk tőle 🙂

        Kedvelés

      • Igen, ez a fajta humor nem tiszteletlen, hanem bántóan bárgyú, lekezelő, és megmutatja a jelenség logikáját.

        És nem vicc. Hogy a sírás zsarolás, meg hogy ő vasárnap sportot néz, és nem fog bevásárolni, ez egyáltalán nem poén. Tényleg így van.
        Ha szerinted vicces, nézz a karikás szemű, túlterhelt negyvenes nőkre.

        Nem harcolunk semmilyen embercsoport ellen. Nem harcolunk. Ez nem mozgalom, nem akciózunk, nem kampányolunk, hanem figyelünk, beszélgetünk, próbálunk tudatosak lenni. Hol tűnt ez harcnak?

        A rendszert gyűlölöm, ez volt az egyik első itteni interjú címe. A férfiak is áldozatok benne. Meg mellette haszonélvetők mis, ezért mégiscsak ott a kulcs, náluk, hogy ők mit akarnak, nekik mennyi az elég, mennyire látnak rá a saját viselkedésükre.

        Hogy jön ide Storm? Mi az, hogy igenis kell a mintakövetés? Milyen az a minta? Szerinted rendben van, amit a nőiségről a környezet, a média közvetít a nőknek? Meg a férfias verzió? Szerinted rendben van?

        Kedvelés

      • Amit közvetít a média arról, mitől nő a nő, vagy mitől férfi a férfi, attól magam is szenvedek. A legnagyobb baj, hogy sokszor a saját logikámat, érzéseimet kell ellenfélként kezelnem, olyan erős az agymosás ebben a dömpingben. Csak azzal vigasztalom magam, hogy amit tudatosítok, az ellen harcolni is tudok.
        Ami a rendszert illeti, azzal kapcsolatosan: a rendszer valami felettünk álló absztrakció, ami tőlünk függetlenül létezik? Nem tegnap született és nem holnap romboljuk le. De akkor mitől él addig? Erre volt az én logikus(nak tűnő) válaszom, hogy tőlünk, magunktól. A plakát jut eszembe: Tedd szebbé a világot: változtasd meg önmagad!
        Tudom, tudom, erről is lehetne vitázni. 🙂
        Én akkor ülök fenn háromig, ha nem hagynak aludni a gondolataim. Minden rendben? (ne vedd tolakodásnak, kérlek)

        Kedvelés

      • Minden, hacsak nem számítjuk, hogy friss özvegyként nevelek három gyereket, akik közül kettő nagyon kicsi, éjszakai olvasószerkesztésből, ja és hogy nincs fűtés-melegvíz három hete. Érted. Mindez amúgy tudható rólam.

        Kedvelés

  21. MIcsoda energiák mennek el arra, hogy általánosnak feltüntethető koncepciókat kreálnak az egyedi életükből az emberek. Az idézett szöveg olvasása alatt nekem kirajzolódott egy rettenetesen rosszul működő kapcsolat, aminek a keserűségéből megszületett ez az írás. Miért választotta az írója azt a megoldást, hogy inkább ír egy ilyen gyenge, ponénnak szánt szöveget ahelyett, hogy megbeszélje a párjával, mi a problémája. Talán azért, mert eleve eldöntötte, hogy a párja hülye, és valószínűleg minden nő hülye, tehát nem is érdemes beszélgetni? Inkább csak jól röhögjük ki a többi férfival együtt. Ha ennyire nem tekinti partnernek a nőjét, akkor minek akar párkapcsolatot?
    Én csineva hozzászólásaiból is azt érzem, hogy az egyedi probémáit általánosnak tekintve von le következtetéseket.
    Amúgy meg tényleg nagyon gyenge a poén. Rettenetesen fantáziátlan, semmi eredetiség nincs benne. És pont a silánysága miatt engem egyáltalán nem sért. Butának és nevetségesnek találom, nem viccesnek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  22. Persze én a “burokban élők” táborából vagyok. Minden kapcsolatom olyan volt, hogy ha nem felel meg az elvárásaimnak, akkor fölállhatok, kiszállhatok. Nem függtem soha a páromtól. És ez, tudom, csak kis mértékben az én érdemem. Annak, aki épp be van börtönözve egy olyannal, mint aki ezt írta, biztos szörnyű rosszul esik.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Ezt a listát egy férfi írta, és a nők kárára viccelődik. Ebből következik tehát, hogy nem úgy értettem: “annak a férfinak, aki be van börtönözve egy ilyen nővel”, hanem fordítva.
        Sajnálom, ha te olyan nővel vagy bebörtönözve, aki téged bánt, de én itt a posztra reagáltam. A te életed nem ismerem.

        Kedvelés

  23. Alaposan végigolvastam még egyszer ezt az izét. Aki leírta azt, hogy a bevásárlás nem sport, annak üzenem – próbáltad már három öt év alatti gyerekkel a heti nagybevásárlást? Amikor nem csak a 120 kilónyi cuccot emelgetted meg minimum ötször (bevásárlókocsiba be, kocsiból szalagra, szalagról kocsiba, kocsiból autóba, autóból lakásba) hanem még a kölkeket is autósülésből ki-be-ki-be?
    Viszont: tényleg, ha megkérdezem valakitől, őszintén, empátiával, hogy mi baj, és azt válaszolja, hogy semmi, én is ennek megfelelően fogok eljárni. És sose szólnék bele, kérésre se, hogy a másik mit viseljen, ha valahova elmegyünk. Nekem volt, hogy beszóltak, tudom, hogy nonkonformista a stílusom, nem esett jól. Azt se kérdeztem még senkitől, kövér vagyok-e, ha netán az lennék, észrevenném. És ha viszket, én is megvakarom. (Mások előtt nem turkálok a bugyimban, ha nagyon viszket, orvoshoz megyek, de nem okvetlenül várom el mástól, hogy a civilizáció ilyen pár mikronnyi mázát képes legyen magán elviselni. Legfeljebb a továbbiakban nem keresem a társaságát, ha nagyon zavar. De nekem erős a gyomrom.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. az én (vicces) listám:

    1. nem az ülőkével van baj, hanem a ki nem mosott budicsészével (vagy a tessék-lássék összekenem a kefét stílusúval).
    1. vasárnap = sportok. ja, hogy te a passzívra gondoltál! ülsz a tv előtt, s qrvra értesz a focihoz. sportolsz: sört iszol, s az ebédet is hozzák be tálcán. hangosan szuszogsz és kiabálsz. szidod a bírót…
    1. képzeld, nekünk sem! de muszáj (mint neked tévét nézni).
    1. kösd fel a gatyád, ha már nem sír az asszony. olyankor jönnek az igazi bajok. (gondolom, te csak a szeretőd vállán sírsz.)
    1. ha tisztán megmondom, mit akarok, feminista vagyok. én hordom a nadrágot. az neked gáz. érted?
    1. férfi: “mért utálod ennyire anyámat?” válasz: “igen” 😀 (vagy esetleg “nem”? – most úgy elbizonytalanodtam).
    1. vagy nem használod egyiket sem.
    1. mért kell kérni? neked nincs szemed?
    1. a 17 éve tartó autoimmun betegséggel vagy az alkoholizmusoddal is orvoshoz kellene menned.
    1. mért, ennyire rövid a memóriád? ne izgulj, a megjegyzések zömét meg se halljuk,
    1. nem várjuk el. de azért jól öltözünk 😉
    1. nem kérdezzük. TUDJUK, hogy kövérek vagyunk. (ha mégis megkérdezzük, szappanopera-hősnök vagyunk, vagyis pontosan az, akire TE vágysz.)
    1. a kétértelmű megfogalmazás szándékos, hogy aztán ezzel takarózhassatok.
    1. inkább szerelőt hívok.
    1. az ebédet behozhatom szótlanul? (ok, nem kívánok jó étvágyat hozzá.)
    1. akkor mért anyátok mondja meg, hogyan csináljátok? (lehet, hogy KK-nak nem volt anyja?)
    1. beleértve a festőket, divattervezőket, filmrendezőket, képregény-rajzolókat stb.
    1. mi is. csak nem nyilvánosan.
    1. de inkább nem kérdezitek. (fordított helyzetben ti mit válaszoltok? na? táncsak nem ugyanazt?)
    1. nem teszünk fel olyan kérdést. képzeld, fogyatékosok sem vagyunk (mind). ezzel együtt többnyire nevetségesen primitív válaszokat kapunk, amin még a kétéves gyereked is röhögne.
    1. kivéve, ha kövérek vagyunk.
    1. kár, hogy csak beszélni tudsz ezekről.
    1. tudom, drágám, de akkor mért várod el, hogy úgy nézzek ki, mint egy szappanopera-hősnő?
    1. neked is 2 van? de komolyan?
    1. formás vagy – azért van szívizom-elégtelenséged, magas vérnyomásod, légzési problémád stb. persze, mi azért tudjuk, hogy csak a forma számít. 😉

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. Én ezt a WC deszkázást az életben sosem értettem !
    Mert összevissza fröcsög, ha felhajtja, ha lehajtja, és miért nem mindegy, hogy hová fröcsög,
    a deszka aljára, vagy szerteszéjjel a csésze köré, meg még az előtte álló lábára is vissza, hát normális az ilyen ember ?

    Jártam házban, ahol 2 kiskamasz fiúgyerek nevelődött, és fel volt írva a WC mögé egy lapra, hogy
    1. WC-deszkát felhajtja
    2. pisil
    3. lehúz
    4. WC-deszkát lehajtja

    A férjem szerint az a férfi, aki otthon állva pisil, az egy barbár barom, aki semmibenézi az otthonát és a családját.
    Állva a természetben, meg a piszoárba, ill. nyílvános WC-n pisil a férfi szerinte, de otthon nem, nem, soha !
    Szerintetek ?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerintem, ha állva pisil, akkor övé a vécé takarításának privilégiuma! 😀
      (És így is van, megcsinálja rendszeresen, de gyakran pisil már ülve. Hogy ez miért kínos ilyen rohadtul egyes férfiaknak…)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • amikor kiadtuk egy szobankat alberletbe egy pasinak, o allva pisit a wcbe es meg a wc melletti fal is tiszta pisicsepp lett. es persze en takaritottam. gusztustalan.

        Kedvelés

      • Én takarítom, mint a konyhán kívül minden mást is. Hetente kb egyszer. Ez akkor is így lenne, ha lenne szabály a wc használatára. (Sajnos.) Kivétel, amikor a fiam mellécéloz, mert akkor rögtön felmossa. Nem önszántából. (Sajnos.) Nekem nem tűnt úgy, hogy a wcdeszka helyzete és a pisilés közbeni pozíció extra szennyet okozna a wcn.

        Kedvelés

      • Lehet, hogy privilegizált helyzetben vagyok 🙂 , de még sosem ismertem olyan férfit a közvetlen környezetemben, aki otthon állva pisilt volna. Egy barátunknál van külön fiú fürdőszoba, mert három fiú van, és ott van piszoár. Mondjuk ott van takarítónő is. Nálunk a vécépucolás apuka feladata a lista szerint legújabban (van egy nagy excel a hüttőajtón, amin kéthavi forgásban váltják egymást a feladatok), úgyhogy most ő mondja el naponta, hogy a vécékefe -bár nagyon dekoratív – nem dísznek van. De van egy másik három fiús és sörhasú, tévében focinézős, mások előtt tökvakarós-büfizős apukával rendelkező baráti család, ott én pl. inkább visszatartom, ha sokáig vagyunk ott, leguggolok a fűbe a bokrok mögött, minthogy ABBA a vécébe benyissak.

        Kedvelés

      • ajaj. excel tábla a házimunkákról! erről már szóltunk, ha emlékszel még. de a forgás rendszer nem hangzik rosszul.

        ez a WC dolog érdekes. nem is gondolkodtam el nagyon azon, hogy nálunk miért tiszták a WC-k.
        oké, hogy van külön egy a fiúknak és én azt nem is használom. azért az enyémet néha-néha látogatja egyik másik férfi/fiú tag is. de nem koszos.
        rájöttem, hogy szépen ülve pisilnek, de ha ez szóba kerül, akkor egyöntetűen reagálnak:
        – kerülik a témát
        – egyöntetűen nem beszélnek erről és nem hagyja el a szájukat az, hogy “ülve szoktam pisilni”. tényleg, soha. ezt most gondoltam végig.
        milyen kis ügyesek!
        ahogy korábban javasolta valaki, nálunk ez az eleven megvalósítása ennek.
        ülve pisilnek, de ezt nem feltételezné róluk senki.
        (jaj de büszke vagyok rájuk)

        Kedvelés

      • Árnika, neked szól, csak nem tudok alád tenni.
        Azért van táblázat, mert vannak olyan dolgok, amit valaki szívesen csinál, az állandó. Pl. egyik leány szeret porszívózni, a másik mosogatni, apuka mosni-teregetni stb. De vannak nemszeretem dolgok is, a vécépucolás kifejezetten ezek közé tartozik. Akkor azt forgóban csináljuk, és így ugyan (mindenki boldog) senki sem boldog, de legalább nem sokáig.

        Kedvelés

      • egy korábbi bejegyzésnél volt szó a mi táblázatunkról, ami nálunk párterápiás szörnyűséghez és “akkor elválunk”- hoz vezetett.
        együtt maradtunk és nincs táblázat.
        a helyzet az volt, hogy a táblázat elkezdett külön életet élni. lényegében nem egy normális kommunikáció tárgya volt az aktuális házimunka elvégzése, hanem egy kiképző táborhoz hasonló számonkérési rendszer, erőteljes és folyamatos, következetes és szigorú szankciókkal.
        amikor aztán már azért is büntetés járt, hogy nem ikszelte be a gyerek az elvégzett munkát – na ekkor lett elég.

        innen kezdődött a kb. három éves kemény időszak

        volt egy átmenet, amikor a gyerekekkel együtt végeztem a takarítást.

        mára kialakult, hogy amíg szombat délelőtt sportolok (mostanában már sportolunk a férjjel) addig ők kitakarítanak. most már a kicsi is csinálja a saját szobáját. amikor hazaérünk ragyog a lakás, gyorsan ebédet főzök és együtt kajálunk

        de a táblázat-ügy nekem még mindig gyomorgörcsös élmény. a ti példátok mutatja, hogy lehet görcs nélkül is, ha a táblázat szolgálja a rendszert és nem a rendszer a táblázatot.

        Kedvelés

      • “gyorsan ebédet főzök és együtt kajálunk” – mindig Te főzöl? Mert nálunk igen (kirívó eset amikor kb. negyedévente nem). Volt olyan, hogy egy fárasztó túrázás után, azt mondtam egy étteremhez közeledve, itt álljunk meg vacsorázni. Férjem válasza: “Minek? Mindjárt haza érünk és otthon is tudunk enni.” Mikor kedvesen és érdeklődően megkérdeztem tőle, “és mi finomat fogsz főzni nekünk? Mert én bizony nagyon fáradt vagyok (a mosogatáshoz is) és most én fogok leheveredni ahogy hazaértünk!” Na, erre már szó nélkül fékezett az étterem előtt…

        Kedvelés

    • Több helyen (magánlakásban is, olyan helyen is, ahol férfi lakott) láttam már kiírva a wc-e, hogy férfiaknak is kéretik ülve pisilni! Én már rég akarok szerezni otthonra egy ilyen matricát 🙂 Csakazértis.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Teljesen jogos.
      Aszem nalunk is igy lehet.
      Van egy fiu wc. Azt hasznaljak, ha neha betevedek annyira nem gaz, egesz tiszta, gondolomulve pisilnek,mert utalnak pisit takaritani.az allva pisiles a no majd kiganejozz csodas szimbolUma.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  26. bakker ezek a kommentek
    nálunk sem az ülőke a gond, hanem hogy körbe van hugyozva a klotyó, és szerintem nem csak a két kispasi az oka – akik egyébként kb fel se veszik, időnként sportot űznek az össze-visszapisilésből
    óvónéni pedig ma jelezte, hogy a kisfiúk rendszeres reakciója pl arra, hogy leesett valami a földre, hogy odamennek és szólnak, hogy leesett. nem, nem veszik fel
    miért???? ez genetikus????

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • de van olyan ismerős család, ahol mindenki ülve pisil, apuka is, szóval van remény 🙂 nálunk a férjem azt is a férfiasság elleni támadásnak veszi, hogy én megtörlöm a kukacot a fiúknál, mert az hülyeség, mert az igazi férfinak nem baj, ha kicsit pisis a gatyája
      őszintén szólva, nekem teljesen mindegy, hogy fejen állva vagy hogy pisilnek, csak ne nekem kelljen más pisijét rendszeresen feltörölni, nem, nem én pisilek mellé
      az egyebekről ne is beszéljünk
      hja, nehéz az élet 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  27. Hogy egyes férfiak attól érzik magukat férfiasabbnak, hogy illat-és egyéb mintával jelölik meg a kló körüli territóriumot, hát ezen kész vagyok. Kompromisszumos megoldásnak javaslom, hogy pisiljen ülve és hazudja azt, hogy állva pisil, csak nagyon jól céloz, így férfiúi önbecsülése sem csorbul, és az ülőke is tiszta marad.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  28. Én ezzel már találkoztam, évekkel ezelőtt is. Meg az egyes pontokkal külön-külön is. Akkor nagyrészt viccesnek találtam, ugyan úgy, ahogy az ember jót tud nevetni egy szőke nős viccen, rendőrviccen, anyósviccen, zsidóviccen, ilyesmi. De ezzel a bevezetővel, és ezzel a lezárással most olvasom először, és ezektől a szöveg véresen komolyba fordul. Nem érzem viccesnek, bánt, és kedvem lenne vitatkozni vele. Gyanítom, hasztalan 😦

    Ami felmerült bennem – egyébként két nap morfondírozás után, hogy hát mi is a bajom úgy igazán ezzel az egésszel (nekem gyakran napok múlva esik le a tantusz, ezért nem vagyok alkalmas az IRL vitatkozásra) – az az, hogy… Hogy is van ez? Fenti “tanítás” írója fennhangon hirdeti a saját és a férfinem primitívségét! Te jó ég, egy _férfi_ úgy gondolja, hogy minden férfi ilyen!? Hová soroljam azt a rengeteg férfit, akit úgy ismertem meg, hogy intelligens, művelt, képes árnyaltan fogalmazni és összetettebb mondanivalót is megérteni, érdeklődő, nyitott, rendelkezik érzelmi intelligenciával, sőt képes segítő foglalkozást ellátni, és fontos szempont számára a megjelenés, ápoltság? Ők csak álcázzák magukat?

    Az angol vécé, amely ma a lakásokban a leginkább elterjed, ülve történő használatra van feltalálva. Ez a rendeltetése. Állva vizelni a piszoárba lehet. Én már sok helyen láttam lakásban piszoárt. Meg lehet oldani, hogy legyen. Ha egyszer magam építkezhetnék, nem sajnálnám rá a pénzt, ahogy egy gyerekvécére sem. Az a baj, hogy akárhogy vigyáz és akármilyen jól céloz, abból a távolságból beeresztve a vizelet szétfröccsen, ülőkére, falra, padlóra. Amióta csak lányok élünk ebben a lakásban, azóta a vécénk látványosan tovább marad tiszta, mint korábban, és könnyebb kitakarítani. Ha nagyon nem megy az ülve pisilés, akkor ám legyen állva, de takarítson is össze maga után. Minden alkalommal.

    Én nem ismerek olyan férfit, aki minden vasárnap sportol. Egyet sem. Ez honnan jött? Néhány férfit ismerek, aki rendszeresen sportol, de ők hét közben járnak edzeni vagy focizni. A testmozgás kell, ez pozitív. És akkor nem lesz kerek formában. Nem fanatikusak, képesek kihagyni vagy elhalasztani, ha más, fontosabb és halaszthatatlan tennivalójuk akad.

    Nem minden férfi lát csak 16 színben. Több grafikus férfit láttam, teljesen alkalmasak és sikeresek a szakmájukban, többek között azért, mert több mint 16 színt látnak 🙂 No és a divattervezők? Akik ha jól tudom, zömében ma is férfiak? És a festőművészek?

    Futball? Lőfegyverek? Versenyautók? Ez nem korlátozott egy kicsit? Hol marad a napi politika? A társadalmi rendszerek folytonos összehasonlítása és elemezgetése? A gazdasági kérdések boncolgatása? A globalizáció? Az egyházak tevékenysége? A transzhumanizmus? A legújabb fotókiállítás kritikája? Egy zenemű elemzése? A Nemzeti Parkok helyzete manapság? Az élet dolgai? Hűség, apaság, anyaság, öregedés, szülőség, gyerekkor, munkamorál, vezetői felelősség, elesettek, betegek, cigányok, személyes felelősségvállalás, jellemfejlődés? Ezek vajon miért nem érdeklik a “tanítás” közzétevőjét?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • szép gondolatok.

      a gond ott kezdődik, hogy az igen nyitott, sok színt látó és élvező, intelligens, szerető és szerethető, a kapcsolatért tenni képes, jó apa és jó fiú stb. stb. férfiaknál is előfordulnak ezek a szituációk

      a nem értés mezeje ez. amikor két ember nem érti egymás szavát. és ez nem a blúz ekrü színe, hanem a motiváció hiánya a megértéshez.

      ez a gond és az, hogy a rendszer elnéző az ilyen helyzetekbe kerülő férfiakkal és igen szigorúan ítélkezik a nők fölött.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  29. imé a beharangozó:
    “Vonzóak, közismertek, népszerűek, rengeteg a rajongójuk, a nők a lábuk előtt hevernek. Ha készülne Magyarországon ilyen lista, biztos, hogy az élén végeznének a legkapósabb szingli pasik rangsorában. Vajon miért van az, hogy mégsem találják a párjukat?
    Berki Krisztián, Kukorelly Endre, Fluor Tomi és Feke Pál, Fenyő Iván, Kembe Sorel és Anger Zsolt, Vincze Ottó, Schiffer Miklós és Szervét Tibor alkotja ezt a különleges magyar válogatottat. Ők vallanak vágyról és szenvedélyről, csalódásról és szenvedésről, a szerelem ébredéséről és haláláról, szeretetről és gyűlöletről”

    amellett hogy a ragya kivert, azért kíváncsi is lettem –
    az aranyfarkú zafírkolibri igazán szép kis madár,

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Bazz!!! Óriási. Köszönöm. És ezek hozzájárultak ehhez. És ott van egy csatársorban Endrénk (akinek itt a blogon nyáron volt központi szerepe, és azt írta, engem is jól seggbe kéne baszni), meg a művész úr! És történetesen senki sem fogja azt mondani: “én leginkább szaténköntösben érzem jól magam budai otthonomban, meg ha finghatok nyugodtan, bár a Juci pont nem ezért ment el”, meg “baromi önző vagyok, nárcisztikus”; avagy “homoszexuális vagyok, azért nem láttok nővel, én viszont sok férfit látok”.

      Ma van a születésnapja, egyébként.

      És két hét múlva lesz a Kossuth-díja.
      (Hét éve mondom ezt az évnek ebben a szakában.)

      Mi ez, ezmiez, tévé, magazincikk?
      Megnéztem. Könyv.
      LEGÉNYVÁSÁR, beszarok!!!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “Vajon miért van az, hogy mégsem találják a párjukat?” Mert nem is keresik. Vagy melegek, és megtalálták, csak nem publikus. Vagy melegek, és virágról virágra.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Dehogy! Érző lelkek, várják az Igazit, nem a külső a fontos, de annyit csalódtak, és olyan sok fájdalom van a szívükben!!! Hogy lehetsz ilyen cinikus?

        Kedvelés

      • Tényleg, az is így most tudatosul bennem, amit eddig sohasem értettem, hogy miért kell híres és köztudottan (igaz nem a nyilvánosság előtt felvállaltan) meleg férfiakat az interjúkban, a nősülésről és a majdani gyermekvállalásról faggatni. Mennyire kínos lehet már mindenkinek az erre adott válasz (az olvasónak is), hogy “igen persze, tervezem de nem találtam még meg az igazit” vagy “volt egy nagy kamaszkori szerelem és azóta sem hevertem ki” stb. Most már értem, a helyesnek tartott rendszert kell propagálni mindenáron. Aki nem illik bele, mert meleg, jogvédő, goth vagy aszexuális, azt beletuszkoljuk és kész, lám eltűntek, nem léteznek. Amennyiben ezt valaki nem vállalja fel és nem hajlandó kussolni az majd jól kap a pofájára.

        Kedvelés

      • Lehet, hogy ha már ötödször kérdezik, akkor felvállalja. Ki tudja. Coming out, én gyerekkoromban évekig egy lakásban (társbérlet) együtt éltem egy kedves férfipárossal, kötni és horgolni az egyiküktől tanultam, főzni a másiktól. Nekem tíz évesen tök természetes volt, hogy ők egy pár, mondjuk sajnos az is, hogy ezt nem szabad másoknak elmondani. Ha kicsi korában bármelyik gyerekem elárvult volna, kívánnék neki olyan szülőket, mint ők. Mondjuk nem egy K. E. – Sz. T. párost…

        Kedvelés

      • Azért az Alföldit meg a Fridit kihagyták.
        Szerintem ezek az emberek amúgy legfőképp azért magányosak, mert saját elhatározásukból váltogatják a partnereiket.
        Most, kihasználva a kialakult helyzetet, amely a nőket épp nem a szüzességre hanem a mindenre hajlandóságra presszionálja, rengeteg menő pasi visszaél ezzel és kipróbálja, cserélgeti a könnyen megkapható nőket.
        Sajnos a becsületesebb nők is lassan ebbe a kategóriába sorolhatók, hisz sodródnak az árral. Nos, nekik igazán nagy fájdalmak ezek,
        ezt sajnos a lányom esetében volt alkalmam megtapasztalni.
        Nem tudom, mi ezen a csoda, ha lehet, hát ők megteszik, mert megtehetik.
        Én sajnálom őket is, mert ez is óriási érzelmi sivárságra vall – viszont ők szerintem lubickolnak benne és köszönik, nagyon jól vannak.
        S hogy hány nő halt meg mellettük, azt nem tudjuk.
        Férjem szokta emlegetni ilyenek láttán:
        “Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint;
        Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget…”
        Amúgy ennek a könyvnek, túl a borító ízléstelenségén, mi a hírértéke, az irodalmi értéke és úgy általában, kit érdekel ez, most őszintén ?
        Sok igénytelen majmot, akiknek jól elszedik a kevéske pénzüket vele, mert biztos horror ára van.

        Kedvelés

      • “Könnyen megkapható nők”…Én nem tartom a monogámiát ab ovo értékesnek, a szexuális “kicsapongást” pedig eleve rossznak, sem erkölcsi sem semmilyen más értelemben. A gond ott van, hogy az utóbbit a férfiak esetében elnézi/jutalmazza a közvélekedés, a nők esetében pedig bünteti. Utóbbiak ezért jóval nagyobb kockázatot vállalnak, és ezért – a férfiakkal ellentétben – nem nagyon dönthetnek szabadon arról, hogy hogyan is lenne jó nekik élni. Ha a nők szabadon dönthetnének ebben, lehet hogy nem is kéne őket “presszionálni”. Más kérdés, hogy akkor talán igényesebben és körültekintőbben válogatnák meg a partnereiket, ami a felhozatalt látva sokakat kényelmetlenül érintene.

        Kedvelés

Hozzászólás a(z) csineva bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .