Nagyon büszke vagyok a tegnapi kommentek színvonalára, tartalmasságára, számára — lehetek? Fárasztó nap után, hosszú kórházi látogatás, ötféle váladékkal való direkt találkozás után, sok órányi munka mellett, míg hosszú szövegeket tölt be a kőkori gép, nagy-nagy jutalom ez. Twix, unikum, kávé. Kihízom legszebb nadrágjaimat. Hát még a megduplázódott kattintásszám!
Én nem értem, mi ez a hype, megint több száz megosztás és tucatnyi új kommentelő, rengeteg új követő: én a milyen legyek neked? kérdéssort csak úgy odakentem, negyedóra se volt — vannak itt olyan bejegyzések tucatjával, amelyeket sokkal nagyobb munkával, várakozással írtam, meg vannak viccesek… legyetek szolidárisak, esélyegyenlőek: olvassátok, osszátok meg őket is!
csak az olvassa. én szóltam 
Szerintem “lehetsz” tobb is mint buszke!
KedvelésKedvelés
a kerdesek jok, mert bevonnak minket is, mert mondjuk az igeneket, mert hozzatesszuk a kerdeseinket, mert feltesszuk a kerdeseket masoknak is, megosztjuk veluk, mert gondolkozunk a valaszon es azon is miert nem tesszuk fel ezeket a kerdeseket magunknak
KedvelésKedvelés
pontosan:)
KedvelésKedvelés
Azt én is megosztottam, pont azért, mert szerintem az jó belépő ide (sikere volt, és többen tőlem is továbbosztották). Az a poszt frappáns, humoros, elgondolkodtató is meg könnyed is egyszerre és szinte minden élethelyzetben lévő nő magára ismerhet egy-egy kérdésben… Értem amit írsz erről, de sokaknak, akik még az elején vannak a felismeréseknek, könnyebb ilyesmihez kapcsolódni, mint egy-egy nehezebb témához vagy olyanhoz ami egy részproblémára koncentrál, mélyebbre menve… Amúgy is sokat osztalak magánemberként és szervezetként is és mindig remélem, hogy sokan körbenéznek itt azok közül akiknek tetszik az épp ajánlott poszt és maradnak is…
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Szia csakazolvassa!
ez most egy általános komment lesz, nem pont ehhez a témához, de felbátorodtam, mert pont ez a bejegyzésed általánosabb a többinél (a blog életéről szól).
hogy van egy sor kérdésem. ha van időd és lehetőséged nagyon szívesen venném, ha segítenél a kérdések miatti kuszaságot kibogozni.
– olvassák a pasik (akiknek ajánlom, aki itt van mellettem és a kinyitott Ipaden beleolvas stb. stb.) a blogodat és olyan, olyan mértékben és egyöntetűen pfújolnak és fröcsögnek és gyűlöletkeltők, hogy nem tudok ezzel mit kezdeni. nem tudok mit reagálni. nincsenek érveim, szavaim (persze a gyűlöletük mértéke miatt tényleg csak hebegek, habogok). hogyan kezeljem ezt? hogy legyek okosabb és talpraesettebb ezekben a szituációkban? értem, érzem, azonosulok a bloggal, de megvédeni nem tudom.
– olvassák barátnők is (akiknek szintén ajánlom, linkelem, elküldöm, még magyarázatot is fűzök hozzá, sőt meg is beszéljük a bejegyzéseket) és azt mondják: megosztó ez a blog. és van másik oldal is (lsd. a nők is tudnak, mi sem vagyunk tökéletesek, szép szimmetria bejegyzéseid). mégis felülkerekednek bennem a rossz érzések, hogy olyan végletes ez a blog, mondják és nem megoldást keres, hanem megoszt. és te is (mármint én!) amióta ezt olvasod sokkal többször veszekszel. nem vezet ez sehova. jobb ha nem olvasod-mondják. (és még azt is: “ma reggel engedtem neki, mert jobb a békesség”, meg azt is “akkor úgy szervezem a továbbiakat, hogy azon a napon amikor nem vagyok otthon nem lesz semmi zavaró az uram körül, mert szegény nem tudja kezelni a gyereket/unokahúgot/anyóst/apóst stb. stb.-t, szóval megszervezem, hogy vagy otthon legyek én is, vagy amikor nem vagyok otthon akkor egyedül legyen szegény, mert nagyon érzékeny”, és még: “azt kérdezi tőlem a férjem, hogy meddig kell még tűrnie, hogy én kevesebb szex-szel is beérem, mint ő? nem is tudom, szegény, tényleg nagyon rossz neki, inkább legyen a nem akarom szex, ha ez őt ennyire megnyugtatja” stb. stb.)
– és a harmadik kör: akik nem olvassák. van egy kedves ismerősöm. kb. évente találkozunk, nyáron, a nyaralások/nyaralóhely egybeesése miatt. a sok közös ismerős miatt azért nagy vonalakban mindig tudunk egymásról. esti italozás, beszélgetés. előjön az otthoni konfliktusok sora. ajánlom neki, hogy olvasgassa ezt, talán javít a kommunikáción, a helyzetén, talán kiegyenlítődhet némiképp az igencsak felborult egyensúly a házasságában. és a válasz: nem, nem olvasok “ilyeneket”, akkor csak rosszabb lesz nekem… (ez egy mélyen bántalmazó kapcsolat, a feleség – amellett, hogy teljes állásban dolgozik, nem is keres rosszul – teljesen elnyomott, a férj mondja meg, hogy mi hogy legyen MINDEN TERÜLETEN!!!) mit mondjak ilyenkor? maradjak csöndben? lázítsak?
hogy legyen?
KedvelésKedvelés
A blog célja nem a világmegváltás. Nem mozgalom, nem módszer, nem ígéret. Csak az olvassa. Akit érdekel. Akit nem sért. Akinek nem dúlja fel a rendezett viszonyait. Kérlek, védd a blogomat tőlük, nincs szükség arra, hogy felháborodjanak rajta, botránykő legyen. Ne ajánld olyannak, akit provokál.
Azon kívül még elmélyedni és valamelyest irodalmi módon olvasni is tudni kell, hogy élvezze valaki. Nem a felébresztés a cél, hanem a menedék-jelleg, és hogy öröm legyen. Akár szép csendesen, magányosan is. Tele van ez a blog mindenfélével, ami a tisztánlátás örömén túl is tiszta öröm.De nem való mindenkinek. És neked se biztos, hogy való a segítő, felrázó szerep.
Kedvenc szavam a megosztó, nem értem, nem tudom. Ha elmondják, beszélhetünk, de nem mondják el. Nem tudom, mi a véleményük, csak azt látom, hogy boldogtalanok.
Nekem meglepően kedves, konzervatív, keresztény, remek házasságban élő barátaim is itt ragadtak. És nekik téma a vacsoraasztalnál.
A hogyan segíts jól?-ban írtam a segítség módjairól, de röviden: sehogy. Legyél elégedett magaddal, belül, sugározd, hogy neked jó. Igen, ez konfliktusos, igen, nem értik. De ne idegesítsd őket azzal, ha nem kérik, hogy érezteted velük, te jobban tudod.
Köszönöm, hogy megkérdezted ezeket.
KedvelésKedvelés
köszönöm. mélyen belül éreztem, hogy ez a válasz, csak tétováztam.
miért? mert aki a leginkább fröcsög az én férfim!
aki leginkább megosztónak érzi: hozzám közelálló barátnő.
közel vannak hozzám helyben, időben és lélekben. akkor miért nem értjük egymást? ennyire? (ezek már csak költőiek voltak)
KedvelésKedvelés
ui.
a megosztó szó nekem is kedvencem.
az a tapasztalatom, hogy ha valaki úgy érzi a jól megérdemelt és belakott jogai (előjogai?) valamilyen módon csorbulnak (mélyen legbelül érzi, hogy az igazság talaján rendülnek meg ezek a jogok), akkor erre a legtöbbször használt és számukra kézenfekvő minősítés: megosztó (kit? mitől? miért? hányfelé? akkor miért “meg-“, miért nem “el-” ?)
pl. elvették a családi pótlékot, mert túl magas a jövedelmem. nos ez egy igencsak megosztó döntése volt a kormánynak (pfúj!).
KedvelésKedvelés
Sajnos sok okos nő sem akar ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert az nagyon feldúlná a saját kis bejáratott, kompromisszumokkal kialakított életét. Ez van, nem mindenki akar forradalmat, nem mindenki tudja vállalni saját magáért sem a felelősséget (ld. még a tegnapi kommentem arról, hogy az öntudatra ébredés felelősségvállalással jár, ami nehéz, nagyon nehéz tud lenni).
Továbbá az emberi psziché olyan, hogy nem szereti megtagadni azokat a dolgokat, amit sikerült neki elérnie, magyarán egy ötvenes, sokat szenvedett nőnek elismerni, hogy 40 éve e neki hátrányos játékot játszik – minden szinten, minden élethelyzetben-, az azt jelentené saját magának, hogy addig nem volt “okos”, nem tudott a sarkára állni stb stb. Ezt meg senki sem szereti érezni.
Távolabbról nézve a valósi esélyegyenlőség olyan hatalmas változás lenne, amit társadalmi szinten hosszabb idő alatt lehet csak megtenni. Ezért nincs esélye, hogy akár csak a nőkhöz is eljusson ez az üzenet két pillanat alatt…
Amit tehetünk az az, amit Csak az olvassa is mondott: mi a magunk életében alkalmazzuk ezeket a felismeréseket, és próbálunk jobban, boldogabban élni. Ha ez megvan, és minél többeknél, akkor előbb vagy utóbb valós társadalmi minta lesz (nem szerencsés párhuzam, de a válással is így volt: eredetileg lehetetlen volt válni. Aztán amikor itt is, ott is válást láttak az emberek, akkor azt már lehetséges alternatívaként kezdték kezelni, ma meg teljesen elfogadott.)
Hasonló témáról írtam már egyszer (bocsánat csakazolvassa, hogy ajánlgatom a régi bejegyzéseket, de ide illik: http://tukor.nolblog.hu/archives/2011/10/20/Feminista/ )
KedvelésKedvelés
hogy ez mennyire igaz…
KedvelésKedvelés
köszönöm ezt a linket. nagyon hasznos volt elolvasni és segített egy kicsit abban, hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket.
KedvelésKedvelés
árnika, nem szeretnék az életedbe beleszólni, de sztem érdemes, hosszútávon akár életmentő lehet kiderítened, hogy_saját_társad miért áll így ehhez a témához. senki sem szereti, ha rámutatnak a (vélt) gyengeseigére/hibáira, ilyenkor sokszor adekvát, reflexszerű reakció a dühödt, mitképzelezmagárólmiközehozzáhülyepicsafasz elutasítás. de lehet, hogy más az oka.
KedvelésKedvelés
Azert eletek nincsenek veszelyben.
Azt latom, hogy lehet egyutt elni. Nem kell egyeterteni. Nyilvan bant, es sok sok nema csend es hallgatas az ara, de nincs nalam a megoldas kulcsa.
KedvelésKedvelés
“A blog célja nem a világmegváltás. Nem mozgalom, nem módszer, nem ígéret.” Attól tartok, lassan kinövi a blogod ezt a meghatározást…:-)
KedvelésKedvelés
A tegnapit én is megosztottam a fb-on, mert úgy éreztem, h kellően általános, frappáns és gondolatébresztő… Legszívesebben a legtöbb írásodat megosztanám, de bevallom, félek, h lelepleződöm, h jelenleg semmi nincs rendben az életemben… ezért eddig csak a mitől féltjük gyermekeinket és a tegnapit osztottam meg.
KedvelésKedvelés
jaj. ilyenkor van nálam a hebegés. SOS, mert nincsenek szavaim (annyira letaglózz, pedig nem is élő szóban nyomja):
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:KkbHzgY38FEJ:egyenjog.blogter.hu/257651/patriarchalis+&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a
KedvelésKedvelés
Ajajj. Persze tele van csúsztatásokkal és hazugságokkal, de mivel nagyon lenyűgözően mondja, sokak természetesen el fogják fogadni. Annyi energia kellene, hogy minden ilyen baromnak válaszoljon valaki…
KedvelésKedvelés
igen. és közben végig azt érzem, hogy hogy bólogatna lelkesen az a férfihad, akikkel napi szinten beszélgetek ezekről a dolgokról.
és nyitottak és érvelnek, és nincs anyázás, és konstruktív (nak tűnik) és intelligensek stb. stb.
de amikor egy ilyet olvasok ezek jutnak eszembe:
1. te jó ég, az mind csak elfojtás volt és a pillanatnyilag nekem megfelelni akarás, hogy a múltkor az Ákos nekem adott igazat, sőt, visszavonulót fújt, amikor arról beszültünk, hogy 10X annyit kell teljesítenie egy nőnek a munkahelyen, mint egy férfinak, hogy előbbre jusson. (és jézusom! lehet csak azért adott igazat, mert meg akar dugni…?)
2. te jó ég, ez honnan tudja, hogy mit akarnak hallani olyan sokan? és milyen
egyszerűen és egyöntetűen, vita nélkül tudja oda tolni az arcunkba. milyen meggyőző (mert mennyire egyszerűbb a férfiaknak ezzel azonosulni).
KedvelésKedvelés
Szerintem ez SZAR. Nyelvileg is és a könnyen leleplezhető, nőgyűlölő logikai hibái miatt is.
A házasság valódi szerepe ez: biztosítani a férfit, hogy a gyermekek az övéi, és ezzel motiválni őt a nő és a gyermekek érdekében végzett munkára.
Kifelejt egy-két tényt azért.
Az apa kötődését a gyerekéhez.
A nő érzelmeit, jóllétét: bolond lesz válni, ha jó neki!
Az “teljes családban” élő gyerekek jelentős része megsínyli az apát, az apák háromnegyede alig jár haza, csak észt oszt és reklamál.
A feministák nem a házasság intézménye, hanem kötelező volta, plusz előnyei (az élettársi kapcsolathoz és a homoszexuális viszonyhoz képest)és börtönjellege ellen szólalnak fel.
Az egyedülálló nő, az lehet olyan is, akit elhagyott a partnere, mert terhes lett, vagy lelépett egy másik nő kedvéért, vagy megözvegyült.
A mai házasság, ahogy azt elképzelik, hihetetlen szenvedéseket hordoz magában a nőnek és meglehetős szabadságot ad a férfinak, aki lehet munkanélküli is, és akkor még sajnálni is kell, illetve semmi sem akadályozza meg, hogy a megkeresett pénzt káros szenvedélyekre és nőkre költse.
A férfiak azért dolgozhatnak annyit, és azért lehet őket annyira csodálni ezért, mert a nők csendben és leginkább ingyen elvégzik az ezt és a társadalmi reprodukciót lehetővé tevő munkát.
A nők is dolgoznak.
A nők boldogsága senkit nem érdekel, mindenki agresszív feministákat vizionál, ha kimondjuk, ez így nem jó.
KedvelésKedvelés
Arnika, ugy legyen. Egyet mindig mindenki elfelejt (en is, mi is elfelejtettuk). Az idot, az idofaktort. Azt, hogy ami egy ideig, nehany hetig honapig, aztan persze egy-ket evig mennyi keservvel ugyan, de kibirhato, az 10-20-30-40(!) ev idotavlatban mar mennyire, de mennyire elviselhetetlenne tud valni, es hogy_utolag_visszatekintve mennyire, de mennyire ertelmetlennek es soknak tunik az ar a felaldozott onmagaert cserebe.
Ezert irtam, hogy eletmento lehet idoben utanajarni, ha van egyaltalan utanajarni barminek. Mert 30 ev szenvedes utan rajonni, hogy iszonyuan elcsesztem/elcsesztuk, es lehetett volna maskeppen is, csak tenni kellett volna, maskeppen, az mar bizony egy elveszitett fel elet, amit 30 evvel korabban meg meg lehetett volna elozni.
KedvelésKedvelés
értem.
nincs szó szenvedésről. házasságról van szó a maga keserves hétköznapjaival. és sok-sok boldogságával.
igen a 10-20-30 év. ez nagyon igaz. 15 éve vagyok házas. ez a második. és látom, hogy rengeteg stációja van, és lesz is.
néha a mennyekben, többször a pokolban.
KedvelésKedvelés
Soha nincs késő észrevenni, hogy elcsesztem/tük. Volt egy életem eddig, amiben volt sok szép pillanat, amit viszont most úgy látok, hogy nyakig ültem egy finom, meleg pöcegödörben, és néha felszálltak szép színes buborékok, meg arra járt egy pillangó. Ha néha megmozdultam, nagyon büdi lett, és felcsapott a trágya fejbúbig. Most meg próbálok kikászálódni, elég nehéz kimászni, senki se nyújtogatja kintről a kezét, hogy segítsen, meg ahogy elkezdek mozgolódni, rögtön a többieknek is felcsap a kaki, és jajgatnak. De attól még eddig jó volt ott benn, legalább jó meleg volt. Ha eddig jó volt, (vagy nem, de nem akartam változtatni), akkor nem siránkozom rajta. Ami meg nem azt jelenti, hogy nem próbálom feltárni, mikor mit csináltam rosszul, mert legközelebb (ha lesz legközelebb) még jól jöhet.
KedvelésKedvelés
hú!érzékletes.
“nyakig ültem egy finom, meleg pöcegödörben”=nem vagytok ti nők elég hálásak (hallom a férjemet és sok-sok pasit körülöttem)
“és néha felszálltak szép színes buborékok”= ez a hála a kedvességemért. sosem csaltalak meg és mindig kicseréltem a kiégett izzót!
“pillangó”= ja nektek nőknek semmi nem elég, semmi sem jó. ki tud a ti kedvetekre tenni?
KedvelésKedvelés
Igen, nekem is nagyon tetszett, gyönyörű komplex metafora.
KedvelésKedvelés
most jol megijesztettel, mi van ha en is?? megyek es elgondolkodok, hogy pocegodor-e a parkapcsolatom. koszi.
KedvelésKedvelés