Uramisten, belémhasított ma teregetés közben: a boldogság az nem az, amikor nincs mivel megküzdeni, hanem az, amikor van erő hozzá. A nagyon nehézhez is: van erő.
Az ember ezzel a klisékből, hiedelmekből összetoldozott, reflexszerű világképével — amelyben meg kell bocsátani, amelyben “én úgy vagyok vele”, “nem mind olyan, nekem is van egy nagyon jó barátom, de a többség”, “már tizenhét éve vannak együtt, szépen élnek”, “biztos szeretnél majd gyerekeket”, “mindenki úszómedencés házra vágyik”, “a karácsony a béke és szeretet ünnepe” — azt hinné, hogy az a boldogság, hogy az ember szerencsésen megússza a bajt. Hogy minden szépen alakul, és akkor lehet örülni.
Ismerünk is ilyen barátokat, családokat, van pénz, ház, szépek a gyerekek satöbbi, és csóváljuk a fejüket, hogy mit sírnak. Na, azok meg unják. De nagyon.
Bizony, ha az ember nem tud viszonyítani, ha útja a fűtött garázstól az az üvegfalú irodáig meg a Cortes-ig vezet (esetleg közben beugrik valami dizájntárgyért), ha a “mi kis családunk”, “a gyülekezet”, “a faluszépítő egyesület” olajozott harmóniája elfedi előlünk, hogyan élnek mások, akikre mi igenis hasonlítunk, akkor csalóka az a boldogság. Akkor talán csak jóléti rendezettség az.
Mondjuk nem mindegy, mi a baj. Az olyan traumát, hogy naponta bántanak, elgyengítenek, szisztematikusan egyre kisebb területre szorítanak, nem lehet építően megélni. És hogy mindezt az teszi, aki állítólag szeret, aki a társam, aki az anyám — iszonyat.
A nyomor felőröl. A gyomorgörcs, hogy miből fizetem a fűtést, mindent megmérgez.
A magány is nehéz lehet. A kétségbeesett keresés.
Aki szeret, akinek társa van, akinek gyereke születik, annak meg hatványozódik a kockázat, hogy baj lesz. És néha baj van. De ezek olyan bajok, amelyekben ki tud kristályosodni, mi a lényeg. Koncentrálódik az erő, lehull a sallang.
Csak azért mondom, mert boldog vagyok. Nem akarnék másképp élni.
Nektek mi a boldogság?
csak az olvassa. én szóltam 
Nekem a boldogsàg az, amikor ki tudom mondani,hogy boldog vagyok, nincs konkrét oka egyvalami, ez egy àllapot és mindenkinek màs. Amikor nem kell keresni miért vagyok boldog. Amikor teljesnek érzem magam. Nem tudom, van-e pl pillanatnyi boldogsàg,mert nekem a boldogsàg valamifèle tartòs àllapotot jelöl. Ìgy nem tudom minek nevezhető egy-egy mondat,egy-egy novella,ami nemcsak a lelkemet, hanem az agyamat is megsimogatja~az pillanatnyi. A másokhoz viszonyìtott boldogsàg (nekik sokkal nehezebb mert…) nem boldogsàg. Az csak önigazolás. Talàn picit tükör funkciò az önvizsgàlatban. De attòl nem érzem magam boldognak, hogy màsok nyomorognak, én bezzeg nem. Ha bizonygatnom kell magamnak, hogy boldog vagyok, akkor nem vagyok az. Ilyenkor jöhet a szorongàs ùtja: mit csinàlok rosszul és miért nem vagyok az? Mindig boldognak kell lenni? Ha most nem érzem magam boldognak, gondolhatom magamròl egy év mùlva, hogy igenis az voltam csak nem realizàltam? Nagyon egyedi és bonyolult dolog a boldogsàg, a boldogsàg megélésének képességét lehet,hogy tanulni kellene,nem?
KedvelésKedvelés
Nekem tartós állapot, tudatállapot, és nem szép élményeket jelent, hanem kreativitást, békét önmagammal, erőt a nehézségekhez.
KedvelésKedvelés
amikor boldog vagy,tudod,hogy az vagy? nekem ez egy dilemma. hogy boldognak kellene lennem és nem vagyok. pedig csak rajtam mùlik.
KedvelésKedvelés
Ezt most nagyon köszönöm!
KedvelésKedvelés
A boldogság, mint permanens állapot, nem létezik. Boldog pillanatok vannak, jó esetben.
KedvelésKedvelés
Szép és örülök, hogy boldogságot érzel.
KedvelésKedvelés
A boldogságom az, amikor tiszta a tudat, egy időre nem hatja át a múlt, a jövő félelme. Amikor igazán létezem. És átjár a szeretet. Nem az a magam és más előtt tetszelgős, hanem az a valódi. Ilyenkor tudok igazán adni is , és nem azért mert kell, mert elvárják, mert elvárom magamtól, hanem mert bőven van belőle.
KedvelésKedvelés
… Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik…
mi más? 🙂
KedvelésKedvelés
en legutobb akkor voltam boldog amikor ejfelkor lekapcsoltam az olvasolampamat es az epp ebren levo mellettem fekvo 15 honaposomnak odasuttogtam hogy ideje lenne aludni o meg teljes komolysaggal babanyelven visszasuttogott nekem. persze ezen mindketten kuncogtunk egy sort es meg sokaig suttogtunk es sokat kuncogtunk, utana befeszkelt mellem es aludtunk.
KedvelésKedvelés
Boldog vagyok. Alapból. Ez nem volt mindig így, ez kb egy éve van. Látszólag ok nélkül, de van oka.
Nem kell bujkálnom (eddig sem kellett volna, csak úgy neveltek, hogy ne legyek útban)
Merek nevetni (eddig is merhettem volna, de nem volt kivel, kinek… pedig de, csak rossz emberre vártam)
Jól érzem magam a bőrömben (eddig is érezhettem volna, csak sok volt a negatív visszajelzés és elhittem)
Többet hallgatok az érzéseimre és megérzéseimre mint a belém nevelt logikára
Nem érdekel mások véleménye (azért ez nem teljesen igaz, mert van akié számít, de nem határoz meg!)
Kiállok magamért (legalábbis igyekszem, de eddig egyáltalán nem!)
Ezáltal önmagam vagyok végre, és talán újra! És ez így kerek, így teljesedik ki lassan, és tényleg nem az számít, hogy mit főzök vasárnap, vagy mit nem. Van mit enni, jónapot! A gyerekeim többet nevetnek mint nem, a többi meg le van érdekelve!
Boldog vagyok, mert megtaláltam azt, amiről azt hittem, hogy nem létezik, csak a filmekben, a könyvekben, az én fantáziámban. Létezik teljes életnagyságában, szakállasan, szemüvegesen, mosolygósan, okosan, intelligensen és ugyanolyan hülyén mint amilyen én vagyok!
Hát…. röviden ennyi 😀
KedvelésKedvelés
Ha egy ötletemet megvalósítok, és kiderül, még sokkal jobb, mint azt vártam.
Amikor egy másik emberrel egyszercsak meglátjuk egymást, és csak örülünk együtt.
Ha álmában fordul egyet a kisfiam, és rámteszi a kis, puha tenyerét.
Egy frappáns mondat, gondolat.
Amikor nem állok magammal vitában.
Napsütésen száradt ágynemü.
Amikor ezeket észre tudom venni. Nekem ez a boldogság. Konstans állapotként nem tudom értelmezni.
KedvelésKedvelés
Nekem pillanatokat jelent a boldogság.
Egy sétát a kutyával a kis erdőben, eső után.
Egy jó beszélgetést férjemmel, anyukámmal, barátnőmmel.
Egy-egy elkapott pillanatot, amikor minden tökéletesnek tűnik.
A gyerekeim szuszogását este.
Egy hirtelen felvillanó mosolyt.
Belezuhanást egy könyvbe.
Ami folyamatos tud lenni, azt nem boldogságnak hívom, hanem kiegyensúlyozottságnak, vagy “jól érzem magamat a bőrömben” érzésnek.
KedvelésKedvelés