a legtöbben ezeket olvastátok — friss

Mitől lesz népszerű egy bejegyzés? A jó Isten tudja. Nem a legkimunkáltabbakat olvassák sokan, nem a legfontosabb témákat, legkiáltóbb tiltakozást, és nem is a vicceseket. Azt olvassák sokan, ami elterjed a facebookon. A facebookon pedig, nehogy felhívja a figyelmet magára a megosztó, kevésbé tehető ki a házastársi egyenlőtlenség, a hímsovinizmusellenes kiáltvány, a blogíró személyes története, a cigánypárti érvelés, az efemer téma (link, találtam valamit, de érdekes), úgy általában az irodalom és nyelvészet, valamint a szex. A szexi témákat más blogok linkelik. A legszívesebben az eltávolított, nem túl személyes, sztorialapú, gunyoros, parodisztikus, kritikus hangú bejegyzéseket osztják meg. Osztható még a gyereknevelésről szóló radikális kiáltvány.

Ha provokatív a cím, rákattintnak a főoldalon. Sokan olvassák, ha nem is osztják a házastársi kínokról, az egyenlőtlenségről szólókat: azokat e-mailben linkelik. A szextémát is szeretik, arra cím alapján kattintanak, és keresővel is megtalálják a benne szereplő szavak alapján. És mindenki idetalál, ha a mamamiról van szó. Ha személyes a történet, kukkolni is sokan jönnek.

Ez a statisztika listája, tehát a legolvasottabb bejegyzések a kezdetektől:

  1. mi a baj azokkal a szép képekkel? minden idők legolvasottabbja, durván tízszerese a másodiknak, hetesszáznegyvenhat facebookos megosztással, a megjelenése idején az egekbe emelte az olvasottságot
  2. itt hagyott egy szó nélkül mindig zavarban vagyok az álvidéki miliőimtől, de erős lett
  3. mitől féltjük a gyerekeinket? váratlanul érintett, hogy ennyire népszerű lett, rég terveztem megírni, a mamamin senkit nem érdekelt a téma (nem jelezték legalábbis)
  4. mire tanít minket demcsák zsuzsa a névre sokan keresnek, és sokan ismerik így linkelték
  5. amiért a nő nem (1.) ezt viszik, a 2. rész meg… pedig ott van a hüllős pornóról szó
  6. nő vagyok, vagy mi ez nagyon korai, nehéz volt megírni, és megdöbbentem, hogy hányakat érdekel, de biztos a többség csak leskelődni jött és kiröhög
  7. az anyaság a legszebb hivatás nekem is három lett
  8. pedig olyan szép lány volt — frissítve akkor mindenki Bándy Kata haláláról olvasott
  9. ha több pénzünk lenne ezt itt is sokan, meg a commmunity is vitte cikknek, és lesz belőle egy performansz, nagyon szeretem
  10. de hát szeret! itt is pletykaéhség, másrészt meg sok-sok bántalmazott nő ismert magára
  11. az hányszor volt már a kecskék! ottmaradsz
  12. azért nagyon röhöghetnek rajtunk
  13. a cicim
  14. akkor meg mit sír
  15. annyira rendes ember
  16. először a kérdések
  17. mit várunk a kötődő neveléstől?
  18. el tudjátok-e azt képzelni pornó, jelszavas volt, közkívánatra kinyitottam

Az én legkedvesebbjeim (jó volt írni, sokat vártam tőle, szeretem újraolvasni):

A legfontosabbak pedig, blogom esszenciái:

10 thoughts on “a legtöbben ezeket olvastátok — friss

  1. hát ez döbbenet, hogy egyik kedvenc szavaddal éljek. nagyon szeretem az efféle kulisszatitkokat!
    Azt hittem, hogy a “nagyon unatkozom” az egyik legnépszerűbb lesz, mert ugyan kínos, de vicces formában azt azért el szokták fogadni.
    A jambikus bögréket és az ősz van márt én is nagyon szerettem. És az egyetlen bántalmazómat is.
    Nagyon fontos volt a miért nézzük a nőket.
    És amit ajánlónak linkeltem a bnőmnek, amikor ajánlottam a blogodat:
    leszoktam rólad
    mert az nekik is jó lenne
    a rendszert gyűlölöm – interjú a csakazolvassa blog szerzőjével.
    Nekem ez utóbbi az abszolút kedvencem, minden kategóriában!

  2. Két dolgon lepődtem meg ezt a bejegyzést olvasva. Az egyik a listavezető. (De ez valószínűleg abból ered, hogy jómagam nem tettem életem központi kérdésévé a fb-ot. Nem szeretem. Hamis képek, álságos kapcsolatgenerátor. Nem, nem teszem nyilvánossá a születésnapomat, mert nem kérek annak a jókívánságából, aki nem tudja mikor van a születésnapom, de a fb reggel az arcába tolja, hogy illendő lenne felköszöntenie, ám az utcán gond nélkül elmegy mellettem köszönés nélkül. És ilyen alapon én sem köszöntgetek. Ám a fb tagadhatatlanul hasznos. Programok, állásajánlatok, cikkek. Szóval a szirupos képek mély életbölcsességekkel megízesítve engem kevéssé foglalkoztatnak.) A másik – és sokkal fontosabb – az a 4. mellé írt megjegyzésed. Miért gondolod, hogy a “többség csak leskelődni jön és kiröhög”? Újraolvastam, hol siklottam el a röhögnivaló/komikum/szánalmas fölött?! Sehol. Szerintem az egyik legjobb írásod. (Bár én továbbra is csapongva és éhesen olvasom a blogodat, szóval az én listám még korántsem lehetne reprezentatív…) És hogy miért olvashatták annyian? Szerintem korántsem a voyeurizmus vagy a csámcsogó rosszindulat olvastatta el annyi emberrel ezt a bejegyzést. Vagy amennyiben mégis azt mondjuk, hogy a leskelődés, hát az sokkal inkább a saját, legmélyebb bugyraiba valahonnan kívülről, óvatosan, rejtőzve való leskelődés. Merthogy talán ezzel a legnehezebb kezdeni valamit, hogy “nő vagyok, vagy mi”. Ettől nem lehet függetleníteni semmit. Semmit, amiről itt írsz. Egyetlen lélegzetvételt sem. A gondolataid, érzéseid megértését sem. És a sajátjaimét sem. És azt hiszem, a legtöbb olvasódat ez terelhette erre a blogra. Az a bejegyzésed azon túl, hogy számomra – aki nem ismerlek téged, és véletlenül csöppentem bele a te világodba, amiért néha úrrá is lesz rajtam valamiféle szégyenérzet, és a személyes bejegyzéseidet csak óvatosan merem olvasni, korántsem azért, mert zavarba ejtenének a dolgaid, hanem attól félek, téged zavarna, hogy én most olyasmit olvasok, amit nem biztos, hogy valójában szeretnéd, hogy olvassak – rólad mondott nagyon sokat, a saját “női pályám” végiggondolásában is egyfajta vezető volt. Mert az ember tévelyeg, kételkedik, nem tudja, nem tudja megfogalmazni, maszatol, félrenéz, manipulál, önbecsap, elfelejt, nem vesz tudomást, szépítget, eltagad, felnagyít, kicsinyít. Majd egy ilyen írást olvasva elkezd kicsit rendet rakni. Felfedez, előszed, leporol, rácsodálkozik, megint félretesz, most mást, megfordít, észrevesz, leesik neki, definiál, azonosul, aztán leválik, önismer. És én, a magam részéről (és nem akarok fogadatlan prókátorként mások részéről is, de biztos vagyok benne, hogy sokan járnak még hasonló szandálban) köszönöm ezt neked.

    • De jó ezt olvasni. Szép lista igékből.

      A Mi a baj…-t nem azok olvassák és terjesztik el, akiket érdekelnek a szép facebookos képek stb., hanem akiket régóta zavar, akik igényesebbnek gondolják magukat, csak nem nagyon szóltak, esetleg meg se fogalmazták maguknak, miért, itt meg elég részletes az érvelés. Olyan szempontból ártatlan a bejegyzés, hogy nem kell hozzá sehová állni (elítélni a bántalmazást, kikiáltani a fájdalmat “megbántani a férfiakat”, kiállni a bringázásért, szeretni a cigányokat, liberálisnak lenni). Egy aprócska jelenség, jól oda lehet csapni a bejegyzéssel, és akkor intelligensek voltunk, mert mi nem.

      Hogy bekukucskálsz: tudom, kinek adtam jelszót, tudom, mit írok le, van, amit sose. És néha kellemetlen következmények lesznek. De te csak ne szégyelld magad. Ez ezzel jár nekem, író volnék, nem kevés exhibicionizmussal. Ilyen izé vagyok, hősnő. Tehát nem az van, hogy úgy élek, hogy azt meg lehessen írni, hanem eleve regényként élem meg az életet, olyasmik történnek velem.

    • Igen, erre is akartam írni:

      Miért gondolod, hogy a “többség csak leskelődni jön és kiröhög”? Újraolvastam, hol siklottam el a röhögnivaló/komikum/szánalmas fölött?!

      Egész biztos vagyok benne, hogy (fél)ismerősi körben, e-mailben ment a link. Aki nem ismer, az is fölényben érezheti magát, ha olyan, mert én elmondtam a cikit, de aki ismer, csak nem nagyon szeret, annak pikáns részletek vannak itt iskolákról, szexről, mindenről, és vádak is.

      Nyilván nem a drága, nekem szurkoló, a “csak az olvassa” kritériumot teljesítő kommentelőimre gondolok, hanem arra a több ezres névtelen tömegre (kattintásszám), akik még olvasták. Nem vagyok paranoid, minimális emberismeret kell ehhez, a pletykaösztön erősebb, mint bármelyik. A néma, arctalan olvasás korunk legjellemzőbb létezési módja. Csak bátran, azért vagyok író. Viszont nincsenek illúzióim. Csiklandós téma a nő vagyok, vagy mi, meg a de hát szeret! meg a fél fiam is.

      • Az író azért ír, hogy olvassák, nem? Ha arctalanul, úgy. Ha komment nélkül, úgy. Engem május elejétől tett függővé a blogod, de kommentelni csak most kommentelek, mert érzem, tudom, elkel, sőt kell a szó. Engem lenyűgöz, amit és ahogy itt írsz, sok dolgot mondasz ki helyettem, és sokmindent tisztábban látok azóta. Örülök, hogy ezek a megvilágosodások, szembenézések olyan életszakaszban érnek el, amikor nem járnak fájdalommal, mert épp jó irányba haladnak a dolgok alapvetően. Azt is látom, jópár dologban szerencsésebb vagyok sokaknál, pár dologban nálad is, ami persze nem érdem. És hogy kor-, pálya- és anyatársam vagy, de sokkalta tehetségesebb nàlam, ami viszont érdem. Hát ilyesért is lehet hallgatagon, arctalanul, de a ‘csak az olvassa kritériumot’ jócskán teljesítve olvasni.

  3. A Naiva levele a Hősnőnek
    Meglehet, hogy én nem vagyok valami nagyszerű emberismerő. (Macskás, hideg zárkózottságom mögött valójában egy kölyökkutya rendíthetetlen bizalmával közelítek az emberekhez.) Igazad van, csiklandós téma ez. De bármibe le merném fogadni, hogy még a nyerítő rosszindulat, a spirálként terjedő pletykatornádó belsejében is, titkoltan, elalvás előtt a paplan alatt megjelenik az azonosulás. Az események újraértékelése. A “hát nem csak velem volt ez így”. Valamiféle sorsközösség megnyugtató érzése. Az egészen más kérdés, hogy a külvilág felé milyen komédiát játszunk el. És ekkor a második kattintás – mert van második kattintás – oka már nem a fröcsögés. És persze, hát hogyne, biztosan van olyan is, akit ez rosszindulatra sarkall. Szerintem leginkább azokat, akiket már eleve irritálsz valamivel. Az őszinteségeddel, a véleményeddel, az érvrendszereddel, a létezéseddel. De ez egy adott kvóta, véleményem szerint a több ezernek csekély százaléka. A néma, arctalan olvasás pedig tényleg korunk legjellemzőbb létezési módja. De végül is mindig is az volt, csak a kínálat lett egetrengető(en silány). Viszont számolj azzal is, hogy ezt a linket például én is elküldtem a barátnőmnek. Még akkor, frissiben. És nem az esti Romana/Blikk helyett, hanem azért, mert tudtam, hogy érteni fogja. Szóval, összefoglalva, szerintem, továbbra is, az a sok kattintás a kiválóan megfogalmazott, csiklandós, ámde alapvető témának szólt, ami bizony, így vagy úgy, mindenkit érint. (Ja, a levél elejéről a szamár csökönyösségét kifelejtettem…:-))

    • Nagyon alapos az összefoglalód, sok érdekes szempontod van. De bizony “nekem aztán sosem volt gondom a férfiakkal” nők és gyanakvó (persze, mert mindig ők a hibásak!) férfiak is olvasnak, köztük az exeim.

  4. Persze, biztosan voltak, akiket a rosszindulat vezérelt. A sértett és meg nem értett exeket és köreiket például lehetetlen lenne vitatnom. Egyéb férfiak? Aki veszi a fáradságot, hogy elolvassa, és nem legyint rá, hogy “megint csak egy agyatlan p.csa szentimentális ömlengése”, az valószínűleg legalábbis kíváncsi arra, miként éli meg a nőiségét egy nő. (Látom, van számos férfi követőd is.) A “nekem aztán sosem volt gondom a férfiakkal” nők? Ha-ha, ennyire naiv azért még én sem vagyok! Volt bizony, mindenkinek volt, éppen azért, mert mindannyian egy rendszer részei vagyunk, azé, amelyről olyan sok szó esik itt. Ezt lehet tagadni, meg elidegeníteni magunktól, és felsőbbséges mutogatással kompenzálni, meg lehet végiggondolni, merni meglátni, ha csak éjjel, suttyomban a paplan alatt is.
    A világbékében viszont már én sem hiszek! 🙂
    (Nem fárasztalak tovább ezzel a gondolatmenettel. :-))

  5. Szia Drága…
    Kérnék jelszót, és a többit írom mailen….
    nem vagyok a ….és kiléptem is…..
    de máshol,bárhol. bármikor….
    pussz

  6. Én összesen egyet, a “Miért baj ha kimondjuk az igazságot 2”-t osztottam meg (mind a 6 ismerősömmel), de csak mert nem vagyok egy nagy fb-os, kábé havonta egyszer nézek rá.
    Az utóbbi időben számomra a legszemléletformálóbb és legnagyobb aha-élményt jelentő bejegyzésed: Hazudik a gyerekem.
    🙂

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.