Kedves új olvasóm! Azért indítottam a blogot, hogy a sajtóműfajok és a szépirodalom közt cikázva fontos jelenségekről írhassak, leginkább a magam örömére. Szemléletesen, kontrasztosan, felháborodottan és viccesen. Nagyon hamar az derült ki, hogy ez tömegeket érdekel, sokaknak tetszik, és néhány olvasónak meg napi betevő. Ennek nagyon örülök. Ők is örülnek. Kérlek, ne rontsd el az örömünket.
Mit akarok ezzel az egésszel? Nem akartam én eredetileg semmit. Megfigyelek, írok, mindig is írtam. Aztán sok visszajelzést kaptam, hogy ez jó, segít. Most már ebből merítem az erőm. Igyekszem olyasmiről szólni, amiről nem szokás, vagy nem így.
Én nem vagyok vezető típus, nekem nem megy a jó ügyért való szervezkedés se, nem tudok horgolni és nem érdekel a feng shui: azért írok, és azért így, mert ez való nekem, ez jön belőlem. Az viszont lehet, hogy ez nem a te helyed. Az igazat megvallva, kevesek helye ez, épp mert nem úgy és nem azt mondja, ami ömlik ránk mindenhonnan. Aki viszont visszajár, az nagyon szeret itt lenni.
Egyoldalúnak tűnik? Nézz szét a blogon, a címkék alapján és az archívumban. Sok minden van itt. Jó itt! És ha nem, hát akkor máshol jó. Csak jó legyen. Hallod?
Ha bánt, zavarba ejt, olvasd el még egyszer, aztán nézz a blog címére. Nem vagyunk egyformák, de komolyan kérem: csak az olvassa. Én szóltam. Ez nem a feszültséglevezetés helye. Ne kapkodj. Kérlek, ne gyalogolj át a blogomon: az arctalanság becsapós. Ember írja ezt mind, sok munkával. Ha először kommentelsz, ne szakadjon be az ajtó, köszönj előbb, nézz szét. Nem szeretném, hogy itt olyan fajta vita legyen, mint a fórumokon. Mégpedig azért nem, mert ez nem fórum, hanem egyedi, nagyon személyes blog, ami azt is jelenti, hogy én a vásárra vittem a bőrömet, és ha arra reagálsz, amit írtam, ha érdekelt annyira, hogy elolvasd, akkor tartsd tiszteletben a munkát és a bőrt. Neked ez egy blog, talán elfelejted holnapra, nekem viszont a blog. Kérlek szépen, úgy fogalmazd meg az ellenvéleményedet, hogy ne legyél arrogáns, ne minősítsd se az írót, se a kommentelőket, ne provokálj, és ne a feltételezéseidre alapozz. Ne fojtsd bele a szót azokba, akik itt végre leírják, amit sokáig nem, akik kérdeznek, ne vedd fel a mindentudó szerepét, ne szakértsd meg őket, sem engem, mert nem kérünk tanácsot, és nem akarjuk, hogy megint valaki megmondja, hogy mi nem gondoljuk jól. Épp ez ellen indult a blog. Ők így, úgy, amúgy — te meg emígy: ezeregy módja van annak, hogy lerohanás nélkül, árnyaltan kifejtsd a véleményed. Aki jót akar, az mindenekelőtt hisz a másiknak.
Az első komment nem jelenik meg azonnal: előbb megnézem, szidod-e valamimet. A fröcsög, sárdobálás, általánosít, férfigyűlölő, megkeseredett és hasonló szavakat tartalmazó, felháborodott, fölényes, durrbele kommenteket, illetve a fiktív e-mail címet tartalmazókat eleve be sem engedem.
Itt most frissítek (január 19.), mert nagyon bánt, ami történt, és van tanulsága. Élesen reagáltam tegnap, mert elegem lett, és az olvasó megbántottan távozott. A tanulság az, hogy ne szólj úgy hozzám a kommentben, mintha régóta ismernénk egymást, vagy egyforma lenne a helyzetünk: meglehet, te mindent tudsz már rólam, kibelezted a blogot, de én nem látlak, és nem tudhatom, ki vagy, meg hogy milyen szándékkal jössz. Nem az a szólásszabadság, hogy itt bármit mondhat az olvasó, hanem az, hogy nyithat akármilyen blogot, és ott elmondhatja. Egyáltalán nem jár semmi pusztán azért, mert blog, internet meg erre jártál: sem az, hogy kommentelj, sem az észrevételek, a segítő kritika, sem az, hogy azonnal megbízzam benned. Az első komment nagyon érzékeny pont tehát, meglehet, nem tudsz ugyanúgy bekapcsolódni a társalgásba, mint a régiek, hiszen nem ismerünk, és van jó néhány trollunk is. Így ha jóakarattal adsz tippeket, az is tűnhet fanyalgásnak, ha csak ennyi látszik belőled, és te magad rejtőzködsz. A tanári példát itt idézem. Időigényes, nem értelmezhető nekem a jó szándék sem, ha nincs meg valamilyen minimális kölcsönösség. Nem egyszerű helyzet ám, hogy én ennyire látszom, te meg egyáltalán nem, és nem mindig veszi jól ki magát, ha ebben a felemás viszonyban akarsz segíteni nekem.
A másik, hogy én itt nagyon középen vagyok, sok visszajelzést, dicséretet kapok, ami szükségképpen gyanakvást, kérdéseket, kukacoskodást, irigységet és utánozhatnékot vált ki néhány olvasóból. Nem keresem a népszerűséget, nem ez a célom, de hidd el, ezzel jár, ha valaki járja a saját útját, és valamit kitartóan csinál. Tettem érte eleget: kifordítom még a patkóbelemet is itt, és teljes munkaidőben írom a blogot. Próbáld ki, írj te is!
Ez azt is jelenti, hogy nem szaladok egy-egy olvasó vagy a tetszése után, nekem nem büntetés, ha nem olvasol többet. Nem is csak azért, mert maradnak elegen, hanem azért, mert a blog lényege az, hogy nem kötök kompromisszumokat, hanem befelé figyelek: az én vezérem bensőmből vezérel. Aki ezt önzésnek, önfejűségnek, gőgnek érzi, tényleg jobb, ha a ve.lveten olvas. Hamar kiderül, ha egy kommentelő kötekedni, kíváncsiskodni, méricskélni, kukkolni jön, és igen hamar rosszul fogja magát érezni (és épp a troll az, aki erre gerjed). Az elejétől a saját intencióimat követtem, és ezt tenném akkor is, ha újra ötszáz vagy öt olvasóm lenne. Ne hivatkozz arra, hogy “de hát az olvasó is számít”, “olvasó nélkül nincs blog”: számít, azért ilyen a blog, de lehet, hogy neked így nem tetszik — akkor én nem tetszem, a bensőm. Mindenesetre nem vagyok cirkuszi majom, ne gyere mindenféle kívánságokkal, igényekkel, és ne akarj meggyőzni, hogy az egész, amit csinálok, hülyeség.
A blogot ingyenes wordpress blogmotor irányítja. És az ilyen, amilyen, nem tudok túllépni a keretein, nem tudok bármit megváltoztatni rajta, és egy idő után elegem is lesz a technikai bíbelődésből, mert feszít, hogy írni szeretnék, dizájn meg beállítások helyett tartalmat előállítani. Ha olvasol, tudod, hogy élek: folyton mérlegelnem kell, mire van időm. Szeretném, ha a bejegyzésekre és a kommentekre lenne. Ezért ne kérjetek technikai virtuozitást, elég sok mindent tud a blog így is. Fedezd fel, esetleg kérdezz.
Sajnos, a rendszer önkényesen tesz néha spamek közé egy-egy kommentet. Ugyanez a helyzet az e-mailekkel is. Ne bántódj meg, ha nem írok, vagy csak később; ha választ vársz, a legjobb, ha újra elküldöd a levelet, mert könnyen elkeveredik.
A fejlécben és a bejegyzésekben látható fotókat én készítettem vagy valamelyik családtagom, ismerősöm, és minket ábrázolnak. Nem nagyon használok illusztrációkat máshonnan; ha igen, jelzem a forrást.
Kérlek, ne linkelj ellenséges, buta közegbe, és arra még inkább, hogy ne szedd le se a bejegyzéseket, se a fotókat: a szerzői és személyiségi jogom védi őket, nem szeretnék idétlen helyeken találkozni velük.
Eddig a frissítés.
Ne idealizálj, előre megmondom: nem olyan vagyok, ne csinálj belőlem hőst, mert az ilyesmi inkább rólad szól, és könnyen átcsap az ellentétébe. A kapcsolatunk, mivel te olvasol engem, én látszom, szükségképp aszimmetrikus, és ez sem gőg, de nem mindenki viseli jól. Ha magaddal van válságod, ha van egy lyuk benned, de én nem illek bele, ne rám haragudj.
A jelszavas bejegyzésekben életem személyes részleteiről írok. Nem könnyű olvasmány. Nem szeretnék kukkolókat, és ott se minősíts. Jelszót egyszer lehetett rejtvénymegfejtéssel szerezni, novemberben (vö. a budai kutyavásárral): tömegek kattintgattak aznap, és azoknak a bejegyzéseknek az olvasottsága is mutatja, hogy sokaknak sikerült. Örülök neki. De ezt is a szememre hányta az előbb említett olvasó, hogy ha zavar, “legyek körültekintőbb”. Nos, semmire sem megyek a kárörvendő fölényeskedéssel, nem hiszem, hogy ha tényleg érdekelnek a személyes történeteim, ha te vagy kíváncsi rám, akkor jól kéne fogadnom, hogy pattogsz és kritizálsz. Én megnyíltam, téged érdekel; légy tapintatos.
Meg aztán azóta jött néhány troll. A megfejtők is láthatták a két rejtvény-jelszavas bejegyzés olvasása után: ott sincs semmi különös, legfeljebb fájdalmas és szépirodalmi szövegek, én pedig újra azoknak adok jelszót, akik írnak nekem. Mostantól minden jelszavas bejegyzés ezzel az egy, új jelszóval működik. Ezért ne tegyél panaszt, ha nem működik a megfejtett jelszó. Akkor egyszerűbbnek tűnt a férjem utolsó heteiben a rejtvény, mint egyesével írni a kérelmezőknek.
Hogy kinek adok jelszót? Annak, aki kér (ír nekem a facebook-profilon: facebook.com/csakazolvassa, vagy e-mailt: csakazolvassa kukac freemail pont hu), a legszívesebben annak, aki látszik itt, régóta olvas, kommentel és magáról is elárul valamit. Amit ott olvasol, azzal visszaélni, ellenem fordítani olyasmi, amire Danténál külön bugyor van.
Ha tetszik a blog, ha fontosnak tartod, ha szeretnél segíteni, támogatni a blogot, a főoldalon, a bal szélen, a naptár fölött találod: hívj meg egy kávéra. Sok kicsi sokra megy: talán lehetek olyan blogger hirdetések nélkül is, akinek ez már nem csak hobbi. És talán lehetek egy kicsiny szavazat abban a problémában is, hogy legyen-e ingyenes az internetes tartalom úgy általában, illetve fölözze-e le a hasznot a hardvergyártó és az óriás keresőrendszerek.
Minden adományért hálás vagyok, sajnos, nem tudom egyesével megköszönni. Viszont nem vételára semminek: csak azért lehet cserébe gesztus, hogy tetszett, adott neked az, amit itt olvastál. Nem célom a megélhetés, legfeljebb megrendítő megkönnyebbülés, garanciája annak, hogy sokáig lesz blog.
csak az olvassa. én szóltam 
És nem csak ez a blog létezik. Kispöcsűeknek, impotenseknek ott vannak a tematikus autós blogok, ott ki lehet emelni, hogy az 1.2-es Koda micsoda potencianövelő. Vagy lehet “szakácsblogon” moslékot főzni, aztán frusztrálódni, ha valaki másképp főzi a teát.
KedvelésKedvelés
Hű, László, te végképp átálltál. Felvidítasz mindig.
Hogy főzöd a teát?
KedvelésKedvelés
Vizet forralok, a bögrébe, csészébe megy a filter, vagy a szűrő a teával.
KedvelésKedvelés
olvasunk, mert szeretünk. vagy szeretünk, mert olvasunk. mindegy. a lényeg: veled vagyunk!
KedvelésKedvelés
mindennapi betevő vagy
KedvelésKedvelés
mamamin lehet még csatlakozni az említett csoporthoz? Tudom, hogy már elmentél, de már az a fórum téma is leállt?
Én csatlakoznék, meg a jelszavasak is érdekelnek, csak lusta voltam eddig mailt írni, de ami késik nem múlik 🙂 (mindjárt írok is neked)
KedvelésKedvelés
Szia! Nem tudom, mi van a mamamin, én külön, wordpresses fórumfelületen szeretném ezt az új csoportot. Ott évek óta összeszokott társaság van, én úgy érzem, az újaknak többet tudnék adni.
KedvelésKedvelés
Ez nekem jó is lenne, mert már én sem jártam a mamamin rég óta. Kíváncsi vagyok.
KedvelésKedvelés
Várom már nagyon ezt a csoportot, már azt hittem, megvan, csak lecsúsztam róla. Jelentem, eljutottam a szeptemberi bejegyzésekig, lassan naprakész leszek! 😀
KedvelésKedvelés
Szia! Anyukám hívta fel a figyelmemet a blogodra, ami kíváncsivá tett, de őszintén megmondom, nem mindig értünk egyet. Ettől függetlenül jól írsz, még ha nekem kicsit erőltetetten polgárpukkasztó is vagy. De mindegy, mert ez éppen ezért érdekes.
Viszont: hogy kell érteni ezt a bejegyzést? Mert ha akarom, akkor akár úgy is érthetem, hogy húzzon innen mindenki, aki nem ért 100%-ig egyet Veled (köztük akkor én is). A trollok oké, de mi a helyzet az építő kritikát megfogalmazókkal?
Anna
KedvelésKedvelés
ezen a fészbukkon meg milyen néven lehet téged követni?
KedvelésKedvelés
https://www.facebook.com/csakazolvassa
De ott csak hírek, érdekességek, jelszókérés zajlik, a blog itt marad.
KedvelésKedvelés
“Ha bánt, zavarba ejt, nézz a címre. Nem vagyunk egyformák, de komolyan kérem: csak az olvassa.”
Ebben a mondatban is hiába vártam a lényeget. Lehet, hogy kihagytam egy írásod, ahol megmagyarázod. Bocs, kevés időm van olvasni. A blog címe kezdettől fogva zavarba ejt. Értékelem az irodalom, a nyelv gazdagságát, a jelentések többrétegűségét, viccekben az egyszerre két (vagy több) ellentétes jelentést is, de itt láthatóan szó sincs viccről, sem bármi más előttem ismert irodalmi izéről, sem olyan esztétikai újításról, aminek az értelmét képes lennék felfogni, ezért nem tudom eldönteni, hogy én vagyok-e az az az, aki olvassa. (Szerintem Anna_over_the_moon hozzászólása is erre utal, gondolom, neki sem világos.) Bevallom, bennem felmerül az a hozzád méltatlan gyanú, hogy magad sem tudod, mi a fene ez a cím, de jól hangzik, hatásos (?), és a blog irodalmi színvonala úgyis kiszelektálja azt a bunkó réteget, amelyik nem szégyellné bevallani, hogy nem érti, mi ez. De reméljük, hogy tévedek ebben, tehát inkább kérdezek.
“Csak az olvassa” — mi ez? Felszólítás, vagy ténymegállapítás?
Ténymegállapításként értelmetlennek tűnik, hiszen honnét tudhatnád, ki olvassa?
Ha felszólítás, akkor (talán sokatmondó, de én sajnos eléggé lapos elme vagyok) nem derül ki a lényeg számomra. Fel vagyok-e szólítva? Mire? Az olvasásra, vagy a ne olvasásra? (Légy szíves, ne térj ki azzal, hogy ezt nekem kell eldöntenem. Tiéd a cím.) Kinek kéne lennem, hogy csak az lehessek? Egyetértőnek? Ellenlábasnak? Érdekeltnek? (Miben? Miben nem?) Kit zár ki a “csak”? Kit és miért kérsz komolyan, hogy olvassa? Illetve az implikált, a “csak” miatt fontosabbnak ható kérés, felszólítás: ki ne olvassa? A felvetett problémáid iránt közömbösek? Ennek megint nem lenne értelme, hiszen ők természetesen amúgy sem olvassák. Akik olvassák, ha a nagyon unatkozókat leszámítjuk, nyilván érdeklődők. Ezen belül feltehetően vannak veled egyetértők, és egyet (vagy többet) nem értők. Kik olvassák hát? (Felszólító módban.) Akik ne, miért ne? Mert más a véleményük? Vagy miért?
Szégyellem, hogy ilyen fokú irodalmi érzéketlenségről kell tanúságot tennem, de ma valami okból (részegség?) nem tudom tovább magamba fojtani ezt a rég kikívánkozó kérdést. Elárulnád nekem, hogy ki a csak az? Csak hogy tudjam, melyik táborhoz tartozom. Vagy ha táborokról talán hallani sem akarsz, akkor miért is osztod a “csak”-kal két részre a potenciális olvasóközönségedet?
KedvelésKedvelés
Ez egy József Attila-vers. Nem kirekesztő, nem defintitív, hanem védekező.
A másik blogom címe is József Attila. Meg mindenem.
Nem azért, hogy fölényesen kacaghassak a nagy egyetértésben, hanem azért, hogy ne gerjesszünk trollköröket, hogy optimalizáljuk a nyereségét ennek a rengeteg munkának, és ne legyen időrabló meg igénytelen, ami a kommentekben zajlik.
A cím magyarázatát az első bejegyzésekben érdemes keresni.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/04/16/invokacio/
Én nem akartam ekkora blogot, én csak úgy írogattam, eleinte a barátoknak, illetve a mamamis érdeklődőknek (szeret a férjem, de…), és most zavarban vagyok, mert több tízezernél tartunk.
Az biztos, hogy a blogom nem vitablog, nem kívánságműsor, nem szolgáltatás, nem kattintásszám-vadász, nem keresek vele pénzt. Engem épít, és az derült ki, hogy másoknak is érdekes.
Olyan témák, olyan szemszög, amely nem valami népszerű, amelyet az establishment (talán öntudatlan) szolgálói nagyon elutasítanak, és gyakran vált ki dühödt reakciókat.
Nem módszer, nem szekta, nem ígérek lelki békét, sem praktikus segítséget. De ez az a hely, ahol nem szitokszó (és nem is cukros) sem a kismama, se a háztartásbeli, se a liberális, se a feminizmus, és még megkapnak engem is, az én nagyon személyes vonatkozásaimat, harcaimat, poénjaimat és irodalmi vénámat. Ahol a hosszútávfutástól és a jambikus verseléstől a hajléktalanügyön és ökoszemszögön át a médiakritikáig, színházig és a mélytorkos análig mindenféléről lehet olvasni, egyetlen kritériuma a szövegeknek, hogy ki van találva, és érdekes.
És ez az a hely, ahol nagyon hamar közösségféle is lett azokból, akik értik és szeretik ezt.
Hogy ki az “az”, az kiderült épp: a témáim iránt fogékonyak, akik eddig is érezték ezeket a problémákat.
Tehát provokátorok nem, vakfoltosak nem, trollok nem, kíváncsiskodó “itt van valami látnivaló” katasztrófaturisták nem. De az a tapasztalat, hogy egy-két fanyalgó facebookos mondat után ők eltűnnek.
KedvelésKedvelés
Aha! Kösz, és bocs! Ha beugrott volna a József Attila-vers, világos lett volna.
Megzavart a saját beállítottságom is. “…a blogom nem vitablog” — mint tudod, nekem mindenem a vita, ha egyetértek valamivel, szóvá sem teszem, ezért eszembe sem jutott a lehetőség, hogy valaki számára ne a tanulságos ellenvélemények jelentsék a legfőbb értéket. Pláne, ha ő maga harciasan képviseli a saját álláspontját. Mi értelme a harciasságnak egyetértők körében?
De a lényeg, hogy megtudtam, ami érdekelt. Úgy tűnik, az vagyok.
KedvelésKedvelés
ugy tunik el kellett volna olvasnom ezt az oldalt mielott hozzaszolok a temakhoz. mivel facebookrol kerultem hozzad, nem itt kezdtem. maskor nyugodtan jelezz ha valaki elso hozzaszolast ir hogy a bevezeto oldalt ugyan olvasta-e.
KedvelésKedvelés
Huh! komoly kitételek! remélem, megfelelek a feltételeknek. 🙂
Nem is tudom, hogy keveredtem ide, mikor olvastam először az első bejegyzésedet, de azóta, ha valaki hivatkozik egy új írásodra, elolvasom. Nagyon tetszik az írások stílusa, nézőpontja, hangvétele. Hogy “lerántod a leplet” bizonyos dolgokról, hogy tabutémákról írsz. Hogy minden cikk elolvasása elgondolkozásra késztet.
Bár én alapvetően (vagy inkább látszólag?) belenyugvó, béketűrő, elviselő típus vagyok, – no meg igyekszem konform lenni, hisz azokat szeretik és azoké a világ – azért asszem van bennem egy adag lázadó hajlam is illetve néha egy kis “polgárpukkasztás” is (ami mnodjuk mostanában inkább a nyilvános szoptatásban nyilvánul meg (no ezt de megaszontam) – no meg balkezes is vagyok… szóval tényleg tetszik ez a blog. Nem tudom, megváltozik-e tőle az életem, de akkor is jó olvasgatni néha. 🙂
KedvelésKedvelés
Meg vagy felelve, írásba adom, Isten hozott!
KedvelésKedvelés
Szia,
Egy-két bejegyzés, meg a bevezető után izgatott lettem! Csupa olyan kérdéskört feszegetsz, ami miatt bezártam a blogomat. 😀 Bele fogom vetni magam, magam miatt, hogy rájöjjek te hogyan tálalod a személyes dolgokat ízlésesen és ésszel. Amikor olvastam a bevezetőt hevesen bólogattam. Én sem vitázni szerettem volna a blogomon a személyes élményeimről. Csupán megírni, hogy feloldódjon a feszültség és esetleg mintát adjak vele másoknak. Pont az volt a célom, mint neked. Mégis azt éreztem, hogy céltáblát teszek a mellkasomra: ide lőjetek! Remélem tanulságos utazás lesz itt olvasgatni! 🙂 Hajrá!
KedvelésKedvelés
Szia, írjál később is, ha már olvastál több mindent!
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: hölgyeim és uraim | csak az olvassa
Üdv Mindenkinek! 🙂
Én egy Tilos Rádiós adás után jöttem ide körülnézni, és nagyon megtetszett a blog igényessége és témafelvetései. Bár sok témához személyes tapasztalattal még nem tudok hozzászólni ( aprócska koromból kifolyólag 🙂 ), de mint “pályakezdő”, hasznosnak tartom megismerni más emberek életének problémáit is. Emellett tetszik, hogy úgy látom, egy olyan közegbe “pottyantam bele”, ahol sokan hasonlóan gondolkodnak, mint én…
Szóval jó a blog, csak így tovább, és az ezeréves családmodellekre hivatkozó frusztrált trollokkal meg ne foglalkozzunk! 🙂
KedvelésKedvelés
Üdv, örülök neked nagyon!
KedvelésKedvelés
Szia, sziasztok!
Október óta vagyok a néma olvasótábor tagja: valahogy idetévedtem, itt ragadtam, ezután talán írok is -mindenesetre eljött az ideje az első hozzászólásnak.
Szeretek itt lenni, mert izgalmas a blog, okosak a hozzászólások is. Sok témafelvetés megerősít abban, hogy lehet, hogy merhetek máshogy élni, hogy nem kell szégyenkeznem a rendhagyó életmódunk miatt.
A névválasztásom nem véletlen: friss házasok vagyunk, a férjem képzőművész, én egyelőre a közszféra mocsarában próbálok értelmiségi maradni. A sok szabad- és alkotóidő, a kultúra mindenek felett álló igénye előtt értetlenül áll a környezetünk, nem értik, hogy lehet ilyen ambíciótlanul és rendetlenül élni. Természetesen az ambíció=a férj lélekölő munkahelyre hajszolása +5% bevételért, rend=a feleség lélekölő házimunkába hajszolása -5% porcicáért, mi más is lehetne.
Én pedig unom, hogy magyarázkodnom kell az otthoni boldog, szabad viszonyok miatt: nem, az otthoni műterem nem henyélés, még csak nem is munkanélküliség, nem, az alkalmazotti lét nem jelenti a családfenntartó szerepét, igen, zavartalanul lehet a kupi közepén olvasni, és igen, nekünk biztosan felesleges az autó! Szerencsém, hogy a közeli család támogató.
A ismerősök, távoli rokonok rosszallásával szemben pedig megerősít a blog. Köszönöm, hogy írsz!
KedvelésKedvelés
Nahát, mennyi közös pont! Meg is néztelek titeket (facebook), és szépek vagytok nagyon, tudtok élni.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, kedves vagy.
KedvelésKedvelés
Bólogatok lelkesen. Ez a blog engem is megerősít abban, hogy merjek úgy élni, ahogy azt a bensőm diktálja. Nálam ez mondjuk most az az érzés, hogy tök jó, hogy váltottam a multiról egy szellemileg sokkal kielégítőbb és vagányabb állásra, amelyben újra önmagam lehetek, és jó, ha megpróbálom ennek mentén szervezni az életemet a jövőben is, ha egyszer nekem ez zsigerien fontos. (A váltást a blogtól függetlenül, még annak indulása előtt tettem meg jóval, de a blog meg az író példája megerősít abban, hogy jó döntés volt.) Plusz abban is megerősít, hogy akkor vállaljak gyereket, ha ténylegesen érezni fogom rá a belső késztetést, ne akkor, amikor a társadalmi elvárások súlya már agyonnyom.
KedvelésKedvelés
Úgy örülök ennek, de komolyan. És hogy nem úgy történt, hogy tanácsokat adok, hanem mindenkiben magában érlelődik meg a változás, ki tudja, hogy, nem is látható, csak lesz valami, sok-sok életben.
KedvelésKedvelés
“…ha nem azonnal az észrevételeiddel állsz elő, hanem beköszönsz, írsz valami semlegeset vagy pozitívat vagy a témához kapcsolódót — ezt is megteheted úgy, hogy semmi nem derül ki rólad, amiről azonosítható lennél –, akkor nincs konfliktus.
Ijesztő az a névtelen valaki, aki előáll, és mindenfélét akar meg figyelmeztet. Negatív érzéseket kelt. A viselkedése azt üzeni, hogy eleve jár neki, hogy komolyan vegyék, megfontolják a javaslatait. Tanácsadó, jóakaró is annyi van, építő kritika is ezer, és már elegem van, hogy mindenki meg akarja mondani, mit csináljak, hogy neki kényelmes legyen (= cirkuszi majom). Az összes szempontomat nem láthatja egyik olvasó se, bármilyen segítőkész is: azok a saját elképzeléseim meg az összes olvasó visszajelzése, kattintása, kommentje, e-mailje alapján formálódnak. Ha veled csak a te szempontod mondatja, amit írsz, hogy te olvashass a magad megmutatása nélkül is, és hogy neked nagyon könnyű legyen kezelni a blogot, az irritáló, mert téged közben nem érdekelnek az én szempontjaim, kéréseim.
Nagyon sokan úgy interneteznek, hogy unatkozva kattintgatnak ide-oda, nekik igazából mindegy az egész, semmibe nem kerül beszólni, írni valami okosat, fölényeset, zavarba ejtőt, és élvezik a hatást. A másik meg mindent beletesz, és a többiek előtt van tetemre híva, zavarba hozva.
Akit megérint, akinek fontos, az késztetést érez arra, hogy csökkentse az aszimmetriát, és viszonozza azt, amit a blogtól kap. A “Szia, régóta olvaslak” típusú kommenttől a lucullusi adományig, vagy hogy eljön hozzám takarítani.
Egyébként igen, vannak eszközeim. Az egyik trollt csúnyán kivégeztem így, teljesen átírtam az utolsó hozzászólását, és letiltottam. A blogomra jönni azt a bizalmat is jelenti, hogy tudod: nem csinálok ilyet azzal, aki nem akar ártani.
Szóval ha értékeled a blogot, ha nem kukkolni jössz, akkor jól érzed magad kommentelőként is. És ez nem harmadik bé, hogy “de nekem is van véleményem”, meg “miért nem egyformák a jogaink, micsoda igazságtalanság”. Nincs ennyi időm, és nem vehetek mindenkit komolyan: szándéka, kommentje tartalma szerint mérlegelek, a vakvilágba nem tudok senkiben megbízni.”
KedvelésKedvelés
Szia, sziasztok!
Az nlc-s bloggerina versenyen találtam a blogodra, szavaztam 1-2 kedvencemre, aztán rájöttem, hogy még mindig maradt szavazatom, így elkezdtem böngészni a blogok között. Sokat találtam, ami nagyon nem volt az én világom, túl cukormázas, túl mesterkélt, vagy csak egyszerűen idegen tőlem. Aztán kíváncsi lettem az idézet alapján a te blogodra, elkezdtem olvasgatni, elsőként pont a nagycsaládról szóló írásodat, ami ideszögezett a székbe, a kommentek nemkülönben. Ittragadtam. 🙂 És persze szavaztam is. 😉
Valószínűleg nem leszek gyakori kommentelő, mert mostanában (sajnos hasonló okokból, mint neked) kevés szabadidőm van, de remélem, lassan majd legalább lesz időm végigolvasni a többi bejegyzésedet is, mert érdekes témákat feszegetsz. Örülök, hogy rátaláltam a blogodra és köszönöm. És kitartást, ehhez a nehéz időszakhoz.
KedvelésKedvelés
Szia, Kata, örülök, hogy a nevezésemnek is volt valami haszna! Én is kifeküdtem ám a harmincegy napig tartó körömfestegetéstől, a receptektől (“Fotókkal!!!”) meg az olvasót önnön nagyszerűségünkhöz csak eszköznek használó mentalitástól. Viszont nagyon tetszett Isolde, Nesztelencsiga és a Tékasztorik. Olvass, érezd jól magad!
Mi a hasonló ok, egyedül maradtál? Köszönöm; sokat segít a blog.
És egy technikai kérdés: van már egy ős-Katánk, bánnád a vezetékneved első betűjét a Kata elé?
KedvelésKedvelés
Szia!
Köszönöm a kedves fogadtatást! 🙂 Az nekem is feltűnt, hogy manapság gombaként nőnek ki a földből a beauty-bloggerek (akik ugyan a leghalványabb fogalmuk sincs az épp ismertetett márkákról, termékekről, de végülis minek azt), illetve Julia Child 125ezredik leszármazottjai. Én is nőből vagyok, érdekel ez is-az is, sőt….de ez a felhozatal már kissé sok. De nem vagyunk egyformák, és ez így jó! 🙂
Nesztelencsigát én is olvasom, mindkét blogját, egy Terry Pratchett könyv kapcsán találtam rá (az író azóta nagy kedvenc lett) és a Tékasztorik is okoztak már vidám perceket. 😉
A felhasználónevet módosítottam, teljesen jogos a kérés, bocsánat, nem tudtam, hogy van másik Kata is. De akkor már inkább egy olyan nicknevet választottam, amivel anno fórumoztam is, így legalább egy kicsit nosztalgiázok.
Nálunk az édesapám ment el – és nehéz a gyász mellett/helyett erősnek maradni édesanyám miatt. Túl váratlan volt és túl hihetetlen – még most is.
KedvelésKedvelés
Szia,hat ez egy olyan valami(blog),ami miatt ma delutantol,amiota felfedeztem se fozes, se mosogatas ,se takaritas csak olvasas! remenykedem hogy lesz idom tovabb olvasni is, kitartast a tovabbi bejegyzesekhez!
KedvelésKedvelés
Szia, örülök, hogy rámtaláltál, sokan vagyunk, jó a hangulat, a mosogatás megvár, és úgyis túl sokat eszünk általában.
KedvelésKedvelés
Szeretnék beköszönni! Szép napot kívánok!
A Bloggerina verseny keretében találtalak meg és ” élvezem” a blogot és persze kapkodom a fejem. Sok sikert!!
Megyek olvasni….
KedvelésKedvelés
Köszönni én is elfelejtettem, mert annyira magával ragadott a gyomorgörcsös gyerekeink írásod, hogy teljesen kiment a fejemből. Olyan volt nekem mint egy falat kenyér, mert éppen hadilábon állok az iskolával és ezzel a témával. Úgy hogy utólag is: Szia.:)
KedvelésKedvelés
Szia, jó, hogy itt vagy!
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Itt ólálkodok egy ideje, zugolvasom, kóstolgatom a blogot, és most jutottam el oda, hogy talán illenék már beköszönni. Hát megjöttem, itt vagyok, a kávét én is cukor nélkül, tejjel iszom, (ahogyan értelmiségi körökben szokás – ezt egyik bejegyzésben, vagy talán annak egyik kommentjében olvastam, nagyon tetszett 🙂 ).
A blog nagyon bejön, remek a stílusa, színvonalas, és hát rendkívüli módon tudom értékelni, ha valaki ad a nyelvi igényességre, virtuális kalapemelés érte. Tartalmilag nem mindennel értek egyet, viszont nagyon szeretek értelmesen vitatkozni, remélem, ez belefér. 🙂
Így előzetesen ennyi, a többi rólam menet közben szép lassan úgyis kiderül.
Üdv.
KedvelésKedvelés
TETSZIK. A blog. Éppen csak pár napja, amióta felfedeztem.
Nem szoktam megjegyzést hagyni (másutt sem), igazából blogot sem nagyon olvasok, rendszeresen főleg nem, most viszont belső késztetést érzek írni: valahogy befolyásolni szeretném a bloggerina verseny zsűrijét. Talán így (ha elolvassák):
Én szavazni már nem tudtam, most ocsúdtam, de kérem szépen figyelembe venni, hogy ezek után aktív olvasó leszek ITT.
KedvelésKedvelés
Nahát, olyan szívmelengető ezt olvasni! Köszönöm! Jó, hogy itt vagy!
KedvelésKedvelés
önmagam vagyok mert mindenki más foglalt volt már lelőtte a stílussal, az igényességgel és a színvonallal kapcsolatos gondolataimat 🙂
Épp nagyon megfázva böngészgettem, amikor egy volt főiskolai csoporttársam linkelt a blogodra, kattintottam, és… ott ragadtam. Úgy könyvvel, mind bloggal (sajnos!) ritkán fordul elő, hogy ennyire magával ragad: olvastam, gondolkoztam, tetszett, megérintett, provokált, gondolatvitára késztetett (nem egyszer magammal is vitatkoztam – vagy a szocializációmmal? a beidegződéseimmel?)… Fontos dolgokról írsz fontosakat.
Köszönet érte.
Gergő (emgergo)
(És persze, hogy bemutatkozzak: voltam már “nagyonokosjótanuló”, “miértvagyilyenlustafiam?!”, külhoni önkéntes, főfoglalkozású baleseti sérült, orvosi csoda… most meg ha blogot nem is írok, de weboldalt igen. Meg szerkesztek is.)
KedvelésKedvelés
Kedves Csakazolvassa!
Köszönöm, hogy képviseled a véleményemet, sokszor szinte szó szerint. Azt hiszem, van még mit tenni a szimmetrikus és mindkét fél számára élvezhető kapcsolatokért. Már az is valami, hogy segítesz ennek felismerésében azoknak, akiknek nem sikerült.
Zs.
KedvelésKedvelés
Szia, nagyon örülök, hogy ránktaláltál, maradj köztünk, mindig érdekes a csevej és a zsivaj, és jó a kávé!
KedvelésKedvelés
Szia!
Nemrégen kezdtelek olvasni, megdöbbentő. Amikről azt hittem, hogy csak szerintem van úgy, és lám mégsem. Örülök, hogy Rád találtam, köszönöm. És a kommentek (Kommentelők) is. És csak olvasok, napok óta olvasok.
Nem vagyok egy nagy kommentelő, csak nem szeretnék zug lenni.
KedvelésKedvelés
Nagyon örülök neked, akárhogy is! Maradj velünk, és ha mégis kikívánkozik, írd meg!
KedvelésKedvelés
Nemrég akadtam bele a blogba,Ju-mintha az én számmal mondtad volna,azt hittem hogy csak nekem probléma egy s más és elméleteket gyártok azokból amikből nem kéne.Most folyton csak olvasom s olvasom……Köszönöm,sokszor köszönöm a blogot (én sem szeretnék zug lenni,de ritkán kommentelek témára)
KedvelésKedvelés
Szia, örülök, hogy köztünk vagy! Olvass csak, ha úgy eszik jobban, de ha kiömlik a mondandó, ne tartsd vissza, valami egészen boldogságos, ahogy itt a csajok beszélgetnek, meg a néhány úr.
KedvelésKedvelés
Szia! Leesett, hogy először ide kellett volna jönni. Szóval én vagyok az a lány, akinek a blogját linkelted:) Az email-címem létező, viszont a kilétem inkognitóban, mert a naplómba azok a tikaim is kerülnek, amiket a környezetemmel nem osztok meg. Egyébként kisgyrekes anyuka vagyok egy kiskamasz anyukája, akit egyedül nevelek. Egy majd 5 áves szeretői kapcsoaltból kimsázóban, lassan magamra találóban, de még heges sebekkel tele szívvel… A blogod nagyon tetszik, beraktam rss-be is, szeretnék maradni, ha nem bánod…
KedvelésKedvelés
Nagyon örülünk neked, feltűnt a neved még a blogon, semmiképpen nem kell beszkennelni a személyit az olvasóknak!!! Maradj, olvass, írj!
KedvelésKedvelés
Kopp, kopp! 3 napja itt és témáról témára, a szent mosogatás és “hasonlovak” rovására. Sok az AHA élmény, sok a saját tükörkép, sok a másoké. Arcok smink nélkül, annak minden hozadékával. Igazi tükörváros. Jó itt? Azt hiszem jó itt, bár néha nem túl vidám a valóság. De ettől még jó itt. Köszönöm, hogy tartod a tükröt :o)
KedvelésKedvelés
Gyere beljebb, pattog a tűz! És szép vagy, ne félj a tükörtől!
Mindenki idetalál előbb-utóbb.
KedvelésKedvelés
Akkor belépek itt is, ha már ez a főbejárat, és eddig csak az ablakokon sikerült bemászni. továbbra is első sorban olvasóként, és csak rapszodikus kommentelőként. érintett emberként. köszönöm.
KedvelésKedvelés
Üdv itt is! Kényelmes az ablakpárkány is, ha valaki ott akar belépni.
KedvelésKedvelés
Sziasztok, üdv a “tulajnak” 🙂 és mindenkinek. Pár napja olvasgatok, ahogy időm engedi, az első esős napon jön majd el az ideje, hogy az összes bejegyzés sorra kerüljön. Addig is: pszichodráma vezető vagyok, Hospice Ház önkéntes és futó, 40+ éves, kamaszlányt nevelő nő. Sok, nagyon sok az együttcsengés, összehangolódás azzal, amit itt olvasok, érzek. Jelentkezem.
KedvelésKedvelés
Szia, nagyon örülök neked, micsoda gazdag tevékenységsor! Sok esőt mondanak a jövő hétre!
KedvelésKedvelés
Helló!
Kb. egy hónapja olvaslak, és néha egy-egy bejegyzésedet megmutatom a feleségemnek, aki szerintem szép csendben szintén olvasgatni kezdett itt. Egyidősek lehetünk, nekünk is három gyermekünk van.
Magamról: mindig is törekedtem arra, hogy megértsem a másikat. Néha talán túlságosan is, de ezt rólam mondta valaki. Érzékeny embernek tartom magam, kíváncsi vagyok, és amit teszek, azért vállalom a felelősséget. Ez a nickem a neten 12 éve. Olvasok, és jelentkezem majd.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, ez a legszebb történet: a házaspár, amint olvas. Köszönöm a beköszönést, figyeld az értő lényeddel a beszélgetéseket, nagyon tanulságosak! És pont kész a kávé!
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Budapesti könyvtáros vagyok, egy gyermekkel. Anno a bloggerrel kb. egy időben koptattuk az egyetem padjait (nem volt akkor más hajszíned?) Régóta olvasom a blogot, szemléletformáló számomra is. Kommentelni mindeddig nem szoktam, de most felvillanyoz a könyv- és filmklub gondolata, főleg, hogy egy ideje én is ilyesmivel (irodalomterápiával) kezdtem el foglalkozni. A Magdolna nővéreket már meg is néztem tegnap, kíváncsian várom a beszélgetést.
KedvelésKedvelés
Szia, örülök, hogy itt vagy! Nem tudom, mi látszik a fotókon, volt húszéves koromban egy fekete hajú korszakom, de ez a természetes színem, csak festettben. 1994-99 között jártam a Pesti Barnabás utcába, vizsgaidőszakokban pedig Gáborral, hű barátommal, akinek boldog név(teg)napot, szétszedtük az OSZK-t, de főleg a büfét. De szép volt. Én nem buliztam, nem pasiztam, meglehetősen sokat tanultam, és olyan jó volt egyetemre járni.
KedvelésKedvelés
Fekete, igen. 🙂 Én 95-ben kezdtem. OSZK büfé nekem is megvolt! 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Az Együtt jobb sorozat miatti elsőkommentelők számát gyarapítom. A blogot elég régóta (de nem a kezdetek óta) követem. Pici babával itthon töltött első időszakban a bejegyzések és az igényes kommentelő társaság sokat tágított a hirtelen beszűkült világomon.
KedvelésKedvelés
Szia, örülök neked, maradj köztünk, jó itt!
KedvelésKedvelés
Hali! Hogyan tudok jelszót kérni?
KedvelésKedvelés
Szia! Előbb kommenteltem, mint hogy bemutatkoztam volna, de most pótlom. A OneBillionRising facebook-oldaláról tévedtem ide, azóta zugolvaslak, és betettelek a readerbe is, mert nagyon magával ragadóan írsz. És akkor itt ragadnám meg az alkalmat, hogy jelszót is kérjek, köszönöm. Csak így tovább!
KedvelésKedvelés
Szia, küldtem a jelszót, örülök, hogy hozzánk tartozol!
KedvelésKedvelés
Üdv Mindenkinek!
Csak ma kezdtem olvasni a blogot,de én is itt ragadtam.Még nagyon sok bejegyzést kell elolvasnom,hogy teljesen képben legyek,de ha végeztem és maradok,Fb profillal kérni fogok jelszót.Addig csak zugolvasok,ha szabad.Amiket itt olvasok,bennem vannak,de sosem tudtam jól kifejezni.Most megtanulom. Köszönöm. 🙂
KedvelésKedvelés
Szia, örülök, hogy itt vagy, mélyedj el a blogban!
KedvelésKedvelés