Bel-Budán van egy utca, egy tökéletesen valószínűtlen utca, egy utca, amely nincs.
Először aktivista, ökopárt-választásikampány-plakátragasztó időszakomban bökött rá egy kopasz, nagyfejű, arasznyi, három szálból álló lófarkat viselő párttárs: a kerület egyetlen aszfalttalan utcája. Az a férfi is ott volt e kósza helytörténeti fejtegetéseken, aki ma a férjem.
A Gyógyfű utca középső szakasza. Harmadik felvétele, panoramio.com
Nem sokkal a Déli pályaudvar mögött indul a Kissvábhegy felé ez az utca, a Kék golyót köti össze a Csaba utca középső részével. A térképen két utcának tűnik: középen erdős, szűk és meredek ösvényszakasz, autóval nem járható, de a többi rész is alig. Ez az utca kátyús, kavicsos, agyagos. Hogy maradt itt, a díszburkolatos járdák között, a patinás Krisztinaváros szomszédságában egy efféle közterület? Érthetetlen.
Ha föntről jövünk, a Csaba utca felől, és föntről és kerékpárral jövünk azon a szeptemberi reggelen, amikor a Bíró és Csaba utca sarkán előbb kíváncsiak leszünk, innen hová lehet jutni vajon, majd döbbenten határozzuk el, hogy ezt meg kell írni, nos, akkor jobb felől kőkerítés: ez itt az onkológia, a rettegett végállomás északi oldala, végestelen-végig. És a kőfal tövében aktív hajléktalankolónia is él középtájt, láthatólag évek óta, nagy nyugalomban. Ebbe az utcába csak emiatt jön a Hegyvidék újságírója, de akkor mindjárt fotózni is.
A másik oldalon patinás épület érthetetlen méretű telken: a Semsey-kastély, Kallina Mór tervezte, már készen vette meg a Semsey-család 1909-ben. Nemrég még munkásszálló volt, aztán osztrák nagyköveti rezidencia lett, elképesztő parkkal (de a bejárat a Városmajor utca felől van, a két eklektikus bérpalota között, és azokon túl külön kerítés őrzi a nagykövet). Aztán lejjebb van még néhány másik családi ház. Egészen szürreális lehet itt lakni.
Ha lentről jönnénk, visszahőkölnők: ki van írva az utca elején, hogy MAGÁNTERÜLET. Tulajdonképpen az is ki lehetne írva, hogy TILOS AZ Á, egészen varázslatos az út a tölgyfáig, amelyben Malacka él, és, akár a Harry Potterben a King’s Cross pályaudvar kilenc és háromnegyedik vágánya, a valószerűtlen világba visz.
Majdnem négyezer négyzetméternyi beépítetlen területet árulnak itt, majdnem ötszázmillió nettó forintért. Ki tudja, mi lesz itt tíz év múlva. Lesz a történelemnek egy pillanata, amikor ezt az utcát leaszfaltozzák, belakóparkozzák.
És lankad a lejtő, kevesebb a kátyú: egyszer csak CIB bank, nyüzsgés, autóduda — újra a városban vagyunk. Megrázkódunk: álmodtuk-e? És hogy lehet ennyire szép egy összetett szó? Egy vegyes hangrendű ráadásul, két egytagú házassága.
Éppen az erdős szakaszra néz a férjem ablaka, amikor bent mulat. A remény szépnevű utcája ez.
csak az olvassa. én szóltam 
Csoda, ahogy írsz, varázslat.
(Bár én is tudnék így!)
KedvelésKedvelés
“mintha nem akarna érzékletes lenni
csak egy pontos szó
ez a stíluscél
mindenkinek, aki ír”
Bocsáss meg, hogy idézlek, és itt teszem. De ide kívánkozott. Mert TE így írsz. Remek volt! És meghatódtam.
KedvelésKedvelés
szép….
KedvelésKedvelés
Érdekes. Ma éppen a két eklektikus bérpalota előtt álltam meg a Városmajor utcában, majd a Gyógyfű utca sarkán vártam egy barátomra.
KedvelésKedvelés
Én is mentem ott kerékpáromon! Elkerültük egymást, László!
KedvelésKedvelés
Pedig forgattam a fejem minden irányba, nehogy egy szélvész csaj legázoljon, miközben bambusbiciklijével lerongyol a kastélyból, hátára szíjazott csimotáival.
KedvelésKedvelés
kicsit feljebb van ilyen pici szürreális utca, annak még neve sincs, a Németvölgyi út és a Bürök utca közt van, Titkos út néven híresült el egy bizonyos kortárs gyermekirodalmi műben 🙂 remekül lehet rajta szerelmesen andalogni 🙂
KedvelésKedvelés
Az nekem is eszembe jutott! Ott indul el a Törpe utcai lakosunk, nemdebár?
KedvelésKedvelés
Dedebár 🙂
Én láttalak ma leszáguldani a B úton, gyerek nélkül, elegánsan 🙂
KedvelésKedvelés
Maut hátrahagyva, az onkológia felé.
KedvelésKedvelés
Hű, arrafelé voltam gyerek. Jó volt.
KedvelésKedvelés
Évekkel ezelőtt terveztem tettestársaimmal oda, arra a nagy beépítetlen telekre iroda és lakóházakat, és egyszerűen nem fért a fejembe, miért lenne jó mindez oda. Gyógyfű utcában csak a gyógyfű nőjön, aszfaltnak/betonnak ott semmi helye.
Én csak egy rövid és félig illegális úttal szolgálhatok Nektek, a Zólyomi lépcső alján egy telken át, ahol fekete kutyák ugattak régen és lakott egy hajnalban hangos kakas, mindjárt a Lejtő útra ért ki az ember, hasznos kurfli volt ez annak, akinek a nagymamája arra felé lakott:). Ez az út ma már mindkét oldalról beépített, se kutya, se kakas, se nagymama.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: neve is van: budapest | csak az olvassa
Milyen kár, hogy a Mamával csak a főbejárat felől ismertük a Kékgolyó utcai “hírhedt” intézményt . Jó lett volna egyszer elsétálni a Gyógyfű utcában is, hátha varázslatos hatása lett volna …
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: urbánus | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: derék jó mesteremberek | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: én nem | csak az olvassa — én szóltam
sajnos bekövetkezett,ami -reméltem -nem fog megtörténni.Folyik az épitkezés.Rengeteget sétáltam arra kutyánkkal,csodálatos volt a nyugalom, mintha nem is a városban lettünk volna.Ennek vége.
KedvelésKedvelés