Kissé a társadalomtudós szemével, bár nem vagyok az, teszem fel a kérdést: milyen közös jellemzőik vannak azoknak a nőknek vajon, akiket meg szoktak csalni. Van-e egyáltalán valamiféle specifikus, nőben rejtező ok erre?
A kutatásom szépséghibája, hogy nem végeztem kutatást, csak nagyon figyeltem az ilyen történeteket, amelyeket hallottam vagy olvastam.
Az önmegvalósító feleség
Ha nem szakítási ok, megcsalásra indít sok férfit, hogy a felesége erős, önálló, sikeres, jól keres. Hogy ne érezze akkora lúzernek magát, vagy elkarrieresedik ő is, vagy egy-két-sok kalanddal vesz elégtételt, mert a harmonikus párkapcsolat alapja, hogy ő az erős, és a nő a gyenge, ha nem így van, megvigasztalódik. És elpanaszolja a kedvesének, hogy a felesége önmegvalósít.
A gyesbeteg
A gyerekébe fordult egyistenhívőt,
Aki már nem akar
, de ez külön csoport is lehet, meg szokták csalni előbb-utóbb. És elpanaszolják, hogy az asszony gyesbeteg, és már nem akar.
Aki meghízott
Hát egy ilyen tehénnel? És elpanaszolják, hogy a feleség nem ad magára.
A háziasszonyok gyöngye
A nagyon hagyományos, mosolygós, kedves feleségeket is megcsalják olykor, és ettől a férjeknek roppant bűntudatuk van. A szerető kis buja dög, és egyfelől példálóznak neki, hogy jaj, milyen helyre kis asszonyka várja őket otthon, de ugyanezt el is panaszolják, mert helyre meg minden, de ők mégis ennek a másik nőnek a karjában vannak.
A szülővé merevedett pár
férfitagja egyszer csak rájön, hogy ő férfi is, és akkor jön az a helyes lány, és annak elpanaszolja a férfiú, hogy ő már egészen szülővé merevedett, de lám, tud mássá is.
Mindezek a fenti csoportokba tartozó nők, amikor még nem csalták meg őket, a Nők Lapja Pszichét meg a díványt olvasgatják, hogy mit tegyenek, hogy ne csalják meg őket, és úgy is tesznek, de bűntudatuk van, hogy nem elég látványos az eredmény, és aztán mégis megcsalják őket, és akkor tovább olvassák ugyanazt.
Kit hagytunk ki?
A többieket hagytuk ki: a szépeket, jól egyensúlyozókat, a karrierre fittyet hányókat, a sportosakat, a romantikus vacsorát szervezőket. Őket is meg szokták csalni, és elpanaszolnak a szeretőnek valamit, teszem azt, a kislábujj formáját, vagy inkább nem mondanak semmit. Ja igen, akkor jön, hogy a férfi természeténél fogva poligám.
Igazad van, kedves olvasóm: nem mindenkit csalnak meg, aki a fenti csoportokba tartozik. Ám kellően éber elménket nem kerülheti el a gyanú, hogy eszerint a megcsalás kulcsa nem is a megcsaltban van.
csak az olvassa. én szóltam 
Bennem azért a csalfa férjek emlegetésénél mindig felmerül, hogy miért kerül olyan ritkán említésre a csalfa feleség. A tisztes családanyák hűtlensége szintén tabu téma. Pedig a nős férfiak sokszor más asszonyával csalják a nejüket. Ezzel kapcsolatban nincsenek kutatási adataid? Nagyon kiváncsi lennék.
KedvelésKedvelés
azt gondolom, hogy a tisztes családanyáknak jóval kevésbé áll módjukban a megcsalás. álló nap otthon van, a gyerekein kívül felnőttet akkor lát, ha elmegy boltba, vagy a játszótérre (természetesen a gyerekeivel együtt). házhoz max a postás jön, de az is nő.
tisztes családanyáknak általában sem idejük, sem kedvük még a megcsalás bűntudatát is cipelni.
szerintem.
KedvelésKedvelés
Nálunk férfi a postás. Csak mondom.
KedvelésKedvelés
A női hűtlenség akkora tabu, hogy a jelenség méretéről fogalmunk sincs. Én igazságtevés helyett a női fájdalmaknak szoktam hangot adni. És a nők hűtlenségét nem övezi ekkora ideologizálás. Sőt, semmilyen.
A vágy csendjét már ajánlottam többször is, abban vannak a női történetek.
KedvelésKedvelés
Nincs semmiféle igazságtevési szándékom a témával, csak kiváncsi vagyok, mert szívesen feszegetem a tabukat. 🙂 A könyvajánlót köszönöm!
KedvelésKedvelés
Én feleség voltam, rendes, házias, vagány, gyerek nem volt, mondjuk, és szerelmes lettem…csaltam, aztán váltam, és most a szeretőmmel élünk boldogan, másodikat várjuk még mindig nagy szerelemben.
KedvelésKedvelés
Én végre értem. Többhónapnyi blogolvasás és befeléfigyelés után értem. Pont ez a lényeg, amit írsz: hogy a férfihűtlenségen könnyedén átlendülsz, most éppen a női hűtlenségre. Beszélhetnénk arról is, de a legfontosabb, ha a kettő közötti különbségről beszélünk! Mi az általános reakció, ha hűtlen a férj? Fejcsóválás, majd töprengés, mit rontott el az asszony. És ha a feleség hűtlen, mi az általános reakció? Az a ringyó!
Most őszintén: nem így van? Ez az aszimmetria önmagában erőszak, azaz a szeretet, a megértés hiánya.
Köszönöm, csakazolvassa! Harminchárom év vakság után látok. És új út nyílt, nem leszek tettestárs többé.
KedvelésKedvelés
de, sokan gondoltak “ringyónak”, főleg az ex rokonai
KedvelésKedvelés
Véleményem:Hiába a sok hegyes ceruza az iskolába,angol kikérdezve a gyerekektől.Fincsi vacsi mindenkinek,tiszta ágyruha és vasalt ing.Hűség részedről.Beszélgetések ha csörren az a bizonyos kanál.
Derékpróbáló pózok ,lenge ruci,alig tanga.Gyakran.
Meg leszünk csalva.Bármit tehetünk.Azt hisszük /én konkrétan 50 évesen jöttem rá ,hogy 30 éven át fel-felbukkant valaki aki izgalmasabb volt nálam,aki fel tudta kelteni a kíváncsiságát/,hogy nálunk minden ok.Persze vannak viták,főként a gyerekek nevelésében és az anyagiak terén.De azt hisszük,hogy semmi gond,hiszen mi megbeszélünk mindent.Azt gondoljuk nálunk működik a holtodiglan-holtomiglan.És kezdünk még büszkék is lenni a párunkra és önmagunkra.És vigyorogva gondolunk arra ,hogy mi kivételek vagyunk.,ha hallunk egy egy hűtlenség lelepleződéséről.
Ne ámítsuk magunkat.
MEGUNNAK bennünket!!!!!!!!!!!!!!!
KedvelésKedvelés
De hogy lehet nekünk örökké az a célunk, hogy úgy helyezkedjünk, illegjünk, billegjük, tagadjuk meg önmagunkat, hogy ne csaljanak meg? Annál csalódottabbak leszünk.
Kedves generációk! Holnaptól önmagatokért tegyetek meg mindent. Érezzétek jól magatokat, és ne várjatok a másiktól nagyon sokat. Szerintem ez az út, önmagunkkal jóban lenni. Az idetévedő trollok teljesen benézik ezt, ők mindig azt hiszik, mi a férfiaktól követelünk valamit, őket ostorozzuk, akarjuk megváltoztatni, megalázni, nekik visszavágni. Vagy azt írják: de mi is kellünk ám a megoldáshoz. Mondom is (utoljára tegnap): és ezt is nekem írod? engem oktatsz már megint? és akkor mi a bánatért nem csináltok semmit? Mit trollkodtok? És ha függetlenek vagyunk és jól érezzük magunkat, akkor miért lesztek ilyen rettenetesen idegesek, mit leskelődtök utánunk és figyelmeztettek ara, hogy egy fasz kéne nekünk? Csak nem az életerőnk kéne, tovább szipolyozni? Mint eddig?
És, megjegyzem, a hűségét durcásan lobogtató, mások életörömeit savanyú arccal figyelő félvallásos férjtípustól is a jóisten mentsen meg.
KedvelésKedvelés
szerintem két dolog tart vissza egy férfit:
ha elfelejtette szőrteleníteni a lábát,
illetve ha bruttó sejtmagjáig szerelmes.
(úgy érzem kimaradok a blogodból mert nem kértem kódot és sok titkos lett hirtelen. persze értem, érzem, jogos. és semmi gond)
KedvelésKedvelés
három: ha nincsenek meg a heréi, nem fog többet csalni a férfi
(mivel a megcsalt feleség kissé agresszívabb volt a kelleténél ;))
KedvelésKedvelés
Nincs olyan kérdés, hogy kiket csalnak meg. Mindenki megcsal mindenkit. Csalfák vagyunk, ha csak gondolatban is…és nem csak a szexről beszélek.
KedvelésKedvelés
Azért rohadtul nem mindegy, hogy egy-egy vágyakozó pillantás, kacér cset, megszenvedett, elfojtott plátói érzés, önfeledt és sportként űzött összevissza kefélgetés, vagy házasságszerű, párhuzamos, évtizedes viszony, gyerekkel.
A bejegyzés arra próbál a maga tökéletlen eszközeivel rámutatni, hogy a nőben szoktuk az okokat keresni, de nincsenek ilyen nőspecifikus okok.
KedvelésKedvelés
“A bejegyzés arra próbál a maga tökéletlen eszközeivel rámutatni, hogy a nőben szoktuk az okokat keresni, de nincsenek ilyen nőspecifikus okok.”
Persze, hiszen értem miről szól.
Bocsánat, túl negatív pillanatban kapott el az olvasása, ezért az értelmetlen hozzászólás. Nem kellett volna, talán inkább töröld, nem kapcsolódik szorosan az írásod lényegéhez.
KedvelésKedvelés
No és kik azok akik megcsalnak? Mert szerintem igenis vannak férfiak és nők, akik felelősséget éreznek a közös szexuális életükért. Illetve nagyon sokan vannak olyan férfiak és nők is, akik inkább kínlódnak szülővé, vagy a munkába merevedve a sírig, és akkor se, ha otthon egyáltalán nincs szex, akkor se, ha már testi betegségei támadnak az önmegtartóztatástól. Talán többen is,mint a félrelépők. Csak az ő életük nem kelt akkora feltűnést, nem számít kudarcnak sem, ha nincs valódi párkapcsolat, hisz ők az úgymond rendes emberek. Min múlik vajon, hogy ki melyik stratégiát válassza?
KedvelésKedvelés
Fontos és izgalmas kérdések, de jelezném, hogy a kutatásom hiánya nem olyan nagy bűn: a téma kutathatatlan. Nem hiszem el a Kingsey-jelentést, mert nem fogják elmondani a valóságot, de más okokból is számos komoly kritikája született. csak mivel első volt, úttörő, elhittük.
Hogy miért nem mondják el a megkérdezettek az igazat, az ugyanolyan izgalmas kutatási téma, mint hogy csalnak-e és miért.
A vágy csendje sem kutatás, hanem mélyinterjúkon alapszik, viszont egyes tendenciákat pompásan feltár.
KedvelésKedvelés
a valamikori szeretőm azért csalt meg, mert megcsináltam az adóbevallását, és kiderült, hogy be kell fizetnie 65.000 Ft-ot. ettől úgy elkeseredett szegény, hogy két hétig fel sem hívott, és közben vigasztalásul talált egy-két-akárhány nőt, akik – gondolom- nem veszélyeztették holmi szikár matematikával a libidóját.
de ezen már akkor is csak röhögtem, mert nem voltam szerelmes.
szerencsés vagyok, nem kellett csalnom sose. de az, hogy lezárhatóvá lettek (nagyjából) a kapcsolataim, mielőtt valaki más képbe került volna, minden esetben kizárólag rajtam múlt. és hát voltak cifra sztorik, pl. amikor az egyik ex odaólálkodott egy első randimra, majd egy alkalmas pillanatban elkapott, és azt sziszegte: “akkor most vele fogsz kefélni?”.
ezt az exet meg anno az exférjem fenyegette meg telefonban, hogy lelövi. díszpéldányok.
az a vicces, hogy én ennyit sosem számítottam ám ezekben a kapcsolatokban: ennyi akaratot, utánam-kaparást, ilyen kétségbeesett heroizmust sosem produkáltak, míg együtt voltunk.
csak a veszteségük, csak az számít. én sosem. de magukat úgy tudják ám sajnálni!
KedvelésKedvelés
Ezt a szerelmem úgy fogalmazta meg, mikor az egyébként általam tisztelt és szeretett férjem érdekes dolgokat produkált a helyzet nyilvánosságra hozatalakor, hogy “az ember nem használ egy eszközt, de szereti a tudatot, hogy nála van leltárban. Ha kiderül, hogy ez nem így van, az rosszul esik.” Én meg nem szeretnék sehol sem leltárban lenni.
Lehet, hogy teljesen naiv vagyok, de miután a férjemmel az utóbbi öt évben – nem tőlem kiindulva – nem éltem néminemű nemi életet, és eljött az a pillanat, hogy mással meg igen, akkor azonnal megmondtam, hogy mi a helyzet. És ezért nem is éreztem “megcsalásnak”.
KedvelésKedvelés
A te megcsalásod az ő tartalékos eszköze, jól értem?
KedvelésKedvelés
Én ismerek jó pár csalfa férjet (a férjem árulkodós, ha a srácok tudnák, hogy én mi mindent tudok 🙂 ).
Van, aki azért csal, mert a szerelmet keresi, újra és újra (neki azért van felesége és gyereke, mert egyetem után adott volt, hogy összeházasodnak a lánnyal, akivel már régen együtt jártak, hiszen így szokás).
Van, aki azért csal, mert nem akar felnőni és minden egyes céges bulin, ahol összeszed egy-egy lányt úgy érzi ismét féktelen egyetemista, iszik, csajozik… aztán otthon mintaférj (de tényleg).
Van, aki azért csal, mert otthon már nincs szeretkezés, elhidegültek, csak a gazdasági közösség tartja őket együtt, de az nagyon.
És van, aki azért teszi, mert szerelmes lesz… aztán vagy válás és új élet, vagy sem.
Hogy a megcsalt feleségekben mi a közös? Hát ahogy én látom semmi… max. annyi, hogy csalfa a férjük.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy kb. a nők is ezen okokból csalják meg a férjüket… bár tény, hogy kérkedni a legritkább esetben szoktak vele a már itt is említett meg/elítéletetés miatt, de azért mi barátnők között sok mindent megbeszélünk ám…)
KedvelésKedvelés
Nem, én vagyok az a bizonyos eszköz, ami most már innentől másnál van leltárban… De jó, hogy a “más” nem ilyen leltározós típus. Mondjuk, ha az lenne, akkor most nem lennék ilyen kétségbeejtő, és boldogságos helyzetben.
Én sem kérkedek vele, hogy ilyen helyzetbe jutottam, de ha valaki kíváncsi rá, mi van velem, megmondom. Van, aki elítél, van, aki marhára irigyel. Ebből van több sajnos. Negyedik hónapja úgy élek, hogy hoppá, már szerda van, holnaputánra lehet szervezni egy fuvart, ha éppen senkinek nincs rám szüksége a hétvégén. (Mármint itthon.) És általában nincs, ehhez kell persze egy remek háttértámogatás, amibe beletartozik a “megcsalt férj” is. (Volt, hogy másfél órát késett a vonat onnan, nem értem volna el az utolsó buszt, és kijött értem az állomásra magától értetődően. Máskor meg elképesztő tahó tud lenni, úgyhogy nem tudok egyenletes működésre beállni.)
KedvelésKedvelés
Tegnap, férjjel beszélgetés: azt mondta, teljesen megérti a helyzetemet, és ha ő lenne éppen szerelmes, biztosan ugyanezt tenné, és ameddig és ahogyan tud, támogat. Hát többnyire ilyen. Néha meg extra bántóan tud viselkedni. Még azt is megfogalmazta, hogy ha mostanában a gyerekek meg vannak kicsit zakkanva, az inkább miatta van, mint miattam. (Amúgy tényleg, de azért jól esett, hogy ő is így látja.)
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a szex, ez az egész | csak az olvassa — én szóltam
Ilyen az emberek természete. Amióta írásos történelem van számtalan könyv szól a szeretőkről. Tehát az, hogy az emberek évszázadok/évezredek óta nem egy partnerrel szexelik végig az életüket azt jelenti: így működünk. A nők és a férfiak is. És biológiai szempontból kifejezetten előnyös a dolog, hiszen annál jobb, minél több gyerkőc születik. Az evolúciót a többi nem érdekli, a szenvedés, az érzelmi pokol, az esetleges tettlegesség, elvált szülők gyermekeinek vergődése stb. – ezek ‘járulékos veszteségek’. 2015-ben viszont a tudomány már van olyan szinten, hogy tudatosan figyelni lehetne/kellene a jelenségre. A házasság évszázadokon át gazdasági társulás volt, a szeretőtartást nyílt titokként kezelték. Sőt, hosszabb ideig volt a házasság elsősorban gazdasági társulás mint a jelenleg vágyott hűséges szeretet-közösség. Amikor éjjel-nappal és a csapból is szex folyik, teljességgel irreális elvárás a házasság intézményétől a hűséget elvárni. Ettől függetlenül létezik/het, de a lényeg a szenvedés megspórolása lenne, a hibák/szenvedés tudatos minimalizálása!
KedvelésKedvelés
Szia! Szerintem fogalmunk sincs a történelemről, adat is alig van, ami a tömegeket “férfiakat és nőket” illeti, a hétküznapokat nem dokumentálták, csak a csatákat. Visszavetítünk, általánosítunk, belelátjuk magunkat másokba, jelen korunkat a múltba.
Nem bánod, ha megváltoztatom a nickedet? Vagy tudsz te jobbat? Mert ez foglalt.
KedvelésKedvelés