Amikor szakad a cérna, borul a bili, amikor nem válnak be a házi praktikák, a “beszélnünk kell”, a kérés, a levelek, a szeretettank feltöltése és a szeretetnyelv, az erőszakmentes kommunikáció, az ultimátum, akkor szoktak a magyar házaspárok (de csak az értelmiségiek, nagyvárosiak és viszonylag jómódúak) pár- avagy családterápiára menni. Nyűvik egymást ott is egy fél évig, aztán pedig elválnak, vagy boldogtalanul élnek, amíg meg nem halnak.
Miért? Hát a terápia sem segít?
Ó, te talán ebben reménykedsz, kedves olvasóm, a csikorgó házasságodat majd megolajozza a magazinban is mosolygó szakember. És új lendületet ad ez, meg hogy majd segítesz a te közönyös avagy ideges férjednek, ha még teljesen nem vesztetted el a hitedet, hogy fejlődjön, mert egyedül neki nem megy, neki annyira nehéz, mert a hozott családi minták, és megviselte szegényt, hogy a terhes öröksége miatt téged is megcsalt/megütött, amiatt szenvedélybeteg… neki olyan nehéz… majd te… mert te erősebb vagy, és elviszed a terapeutához, megszervezed neki. (Itt jelezném, hogy te viszont nem lehetsz a terapeutája ÉS az áldozata egy személyben, ez nem működik.)
Azért válnak el (vagy törnek bele ugyanabba) a drága terápia után a párok, mert a magyar családterápia jellemzően rendszerszemléletű. A könnyen belátható igazságot láttatják be a nőkkel, bár a nők sejtik, hogy ez valahogy nem stimmel: nincs hibás, mindenki részt vesz a helyzetben. Családállítás, tranzakció, játszmák, belső gyermek. Erők kölcsönhatása dolgozik, ketten kellenek hozzá, ha az egyik változik (és akkor már miért ne a nő), akkor az egész rendszer is fog stb. Borzalmas bűntudat, erőfeszítés mindez a nőnek: megint neki kellene valamit csinálnia, a férfiú pedig hajlamos eljátszani ez együttműködőt, minél bántalmazóbb, annál inkább lesz a rendelőben Hyde, otthon Hyde, és persze sérelmezi, hogy ő megtette a magáét, elment arra a terápiára már négyszer, idegenek előtt teregeti ki a magánéletét, mégse változik semmi, a nőnek csak baja van mindig…
No de ezt nálam avatottabban mondja el a szakirodalom, Szil Péter Miért bántalmaz? Miért bántalmazhat? című kiadványa (Stop Férfierőszak Projekt).
Felfogásmódok
A nőkkel szemben erőszakot elkövető férfiakkal foglalkozó terápiás beavatkozások keretéül szolgáló felfogásmódok tekintetében nagy vonalakban három megközelítést lehet megkülönböztetni:
1 A feminista megközelítés. Ennek központi témája a társadalmi nemi szerepeken alapuló hatalmi kérdések elemzése. Kiindulópontja az, hogy a családon belüli erőszak a patriarchális társadalmi berendezkedés egyik megjelenési formája, amennyiben az erőszak funkciója a nő feletti uralom fenntartása a családon belül. A feminista elemzés legkézenfekvőbb támpontja az a tény, hogy a bántalmazó férfiak többsége képes uralkodni önmagán és elkerüli az erőszakot, amennyiben olyasvalaki „provokálja” őket, aki erősebb vagy az övékénél nagyobb hatalommal rendelkezik. Ezen kívül több felmérés is utal arra, hogy a bántalmazó férfiak megegyeznek abban, hogy jogukban áll ellenőrzést gyakorolni partnereik felett, miközben bizonytalanabbak a férfiidentitás tekintetében, mint a nem erőszakos férfiak.
2 A rendszerszemléletű családterápiás megközelítés. Ez a modell az egyes személyek problematikus viselkedését a nem jól működő család megnyilvánulásának tekinti. Inkább azt tekinti feladatának, hogy a kommunikációs és konfliktuskezelési képességek mindkét félnél történő javítása révén megoldja a feltételezett problémát, semmint azt, hogy feltárja annak okait. Abból indul ki, hogy mindegyik családtagnak része van a probléma létrejöttében, mindkét fél hozzájárul a konfliktus növekedéséhez, illetve mindketten arra törekszenek, hogy uralkodjanak a másik felett. E szemlélet szerint bármelyikük használhat erőszakot. Ilyen módon alapvetően különbözik a feminista látásmódtól, amely leszögezi, hogy az a felelős az erőszakért, aki azt alkalmazza.
3 Pszichoterápiás megközelítések. Ezek az egyénre összpontosítják figyelmüket és abból indulnak ki, hogy a személyiség torzulásai vagy a gyermekkorban előfordult traumatikus élmények növelik az erőszakra való hajlamot bizonyos személyeknél. E szemlélet szerint az abuzív magatartás valamely, az annak hátterében meghúzódó emocionális probléma tünete (így összefügghet például a függő gyermek szükségleteinek ellátására képtelen szülők részéről elszenvedett abúzussal vagy elutasítással). A pszichoterápiás megközelítés két fő irányzata az egyéni vagy csoportos pszichodinamikus terápia és a csoportos kognitív-behaviorista terápia.
A pszichodinamikus terápia a bántalmazó tudattalan késztetéseit igyekszik felszínre hozni, hogy ilyen módon lehetővé váljék azok tudatos feldolgozása. A rendelkezésre álló statisztikák szerint ez a fajta terápia nagyobb vonzerőt gyakorol a férfiakra, mint a feminista szemléletű terápiák, amelyeket több férfi hagy el menet közben. A pszichodinamikus terápia ugyanakkor nem ad semmiféle választ arra, hogy mit lehet tenni az erőszakos magatartás leállítására (tehát megengedi, hogy az folytatódjék a tudattalan probléma feloldásáig) és egyáltalán nem foglalkozik a férfiuralom kulturális elfogadottságával. – A kognitív-behaviorista terápia – amely inkább a tudattal és a jelennel foglalkozik, mint a tudattalannal és a múlttal –, a bántalmazók gondolatainak és viselkedésének módosítása révén igyekszik megváltoztatni azok magatartását. Ez a megközelítés került leggyakrabban alkalmazásra a büntetésvégrehajtással összefüggő programokban, mivel csakis az erőszakos viselkedés módosításával foglalkozik és nem merül bele sem a nagyobb, társadalmi méretű kérdésekbe (mint például a nemek közötti egyenlőtlenség), sem mélyebb pszichológiai jellegű problémákba. E szemlélet nem ad semmiféle magyarázatot arra, hogy a partnereiket bántalmazó férfiak miért nem erőszakosak más kapcsolatokban.
No, akkor világos, hogy az első típus lehet valódi válasz az egyenlőség, a lelki és szóbeli gyötrések problémáira, és ilyen szakemberből Magyarországon van öt, vagy tíz, de sokat mondok. Ezért nem megváltás a családterápia úgy általában: mintha ez egész létező szerepdinamikára lelkesen bólintanának a nemfeminista szakemberek, csak hát egyéni problémák vannak. Mintha a nők hatalmi deficitét nem ismernék el, és igényeiket nem tartanák jogosnak.
csak az olvassa. én szóltam 
És amikor már a terapeuta is azt mondja:
” A krízis általában jó alkalom a családterápiára. Kivétel talán a válási krízis, ugyanis ilyenkor a párkapcsolat feszültsége már olyan nagy, és annyi agresszió vár kitörésre egymás ellen, hogy a megkezdett pár- vagy családterápia inkább meggyorsítja a válási folyamatot. ”
http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/cikk_nyomtatas.php?id_cikk=1102
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: manapság minden második házasság | csak az olvassa
Ó, akkor ma is egy dilemmával kevesebb! Gondolkodik a férjem: inkább a párterápiára költsünk most sok pénzt, mint aztán még többet a válásra! Mondom neki: te honnan veszed, hogy a terápia után együtt fogunk maradni? Akkor meg dupla költség, nem? Na, erre köpni-nyelni nem tudott.
Én is sokáig azt hittem, hogy a párterápia a megoldás, jól el is mentünk, hamar kiderült, hogy nem a kapcsolatunk vérzik ezer sebből, hanem az én uram beteg. Na, járt is egyedül tovább, de a harmadik alkalom után otthagyta. Örülök, hogy ebbe nem feccöltünk több pénzt.
Eddig mindig csodálkoztam, hogy emberek úgy válnak el, hogy meg se próbálják előtte a terápiát. Most látom, hogy van, mikor tényleg semmi értelme. Nekem azért volt hasznos, mert egy harmadik ember, aki nem ismert minket, ugyanazokat mondta ki, amiket én is, ezerszer, csak annak nem volt hitele a férjem számára. Szerintem ilyen szempontból mégis volt valami értelme, az ár-érték arányról viszont ezt már nem mondanám.
KedvelésKedvelés
Igen, ez szokott nagy pofon lenni, amikor más is ugyanazt mondja mint az a hülye hisztérika. És ha az a más ráadásul pasi… hűűűha! De ettől még nem fog elhangozni az a mondat, hogy “igazad volt”.
KedvelésKedvelés
Ha valaki nem akar valtoztatni es jo neki a helyzet, mellesleg kenyelmes, bolond lenne…
Mi voltunk parterapian. Nala nem szamitott, ki mondja ki ugyanazt a problemat, nem volt nagyobb hitele a szakembernek sem, ahogy masnak sem. Ex bizonygatni probalta hogy o milyen jo apa, o nem hibas, en pedig megerteni, hogy miert nem megy nekunk meg az elvalas sem. Nekem sikerult, a terapiat egyenileg folytatom, tobb ertelme van.
KedvelésKedvelés
Igen, általában ez a vége. nálunk sem hangzott el az “igazad van”, de megy a bizonygatás, hogy “a saját hibáimat én is látom”. Aha, mert kihegyezett karóval mutogatom őket, meg mások is.
KedvelésKedvelés
eljutottunk mi is oda, hogy moderált beszélgetésen vettünk részt -a moderátor férfi volt – ahol egy harcos amazon lenyomott két palit, abszolút megnyert meccsel a háta mögött sírdogált egy kicsit, majd kidobott az életéből. később, amikor már tudtunk beszélni erről, finom volt nézni, ahogy a moderátor lett a hibás! ebből én csak egy tanulságot vontam le: nem megyek többet párterápiára(sem)!
KedvelésKedvelés
Ha valaki esetleg tud olyan pszichiátert, aki nem abban akar segíteni, hogy nőként ‘kiteljesedjen’ az ember lánya (ami a gyakorlatban kb. azt jelenti, hogy csinosan és mosolyogva végezd a házimunkát), légyszi szóljon. Tényleg. Köszi.
KedvelésKedvelés
http://www.holisticmed.hu/munkatarsak/varadiagnes.html
Én őt tudom ajánlani, bár nem családterápián voltunk nála. Ő pszichológus.
Másik, pszichiáter, nekem nagyon szimpi volt, bár csak egyszer jártam nála:
http://www.pszichocentrum.eu/hun/pszichiaterek_dr_kuklai_ildiko.php
KedvelésKedvelés
http://www.budaipszichologus.hu/
Őket csak ismerem, jófejek!
KedvelésKedvelés
Én most járok valakihez (nem régóta), ez a téma ugyan még nem került szóba, de úgy látom rajta, hogy kellően alázatos szakember, aki nem abban látja a terápia hatékonyságát, hogy rád erőlteti a fantazmagóriáit:
Dr Szakács Katalin, Ferenczi Pszichoterápiás Műhely, keress rá, nem akarok linket ide
KedvelésKedvelés
Mindkettőtöknek köszönöm. Egyébként sokat tanultam attól is, akihez eddig is jártam és van pár dolog, amiben rengeteget segített. De az tőlem nagyon távol áll, hogy én mozgassam a szálakat azért, hogy minden jó legyen otthon. Ami kicsapta a biztosítékot, az a ‘kinek van problémája’ kérdéskör. Tehát ha te erőn felül próbálod rendben tartani a házat és a másik arra sem képes, hogy kidobja a szemetet maga után vagy a mosogatóba tegye a mosatlant, az igazából a te problémád mért téged zavar. Ja, és egyszerűbb elpakolni mint balhézni… Nekem ez nem megy.
KedvelésKedvelés
Viszont azt ne felejtsd el, hogy tényleg csak neked tud segíteni, ha a párodnak esze ágában sincs menni. Azzal, hogy te jársz, ő nem fog megváltozni. Szerintem azt lehet elérni, hogy tisztázd magadban, hogy tudsz-e így élni, ha igen, akkor milyen lépésekre van lehetőség, és ha nem, akkor azt hogy. Hiába derül majd ki, hogy neki kéne valamit kezdeni magával, ha ő nem akar, nem tudod vele megbeszélni, akkor nincs mit tenni. Bocs, hogy okoskodok, de én már belefutottam ebbe, és azért ment valahogy, mert szép lassan belátta a férjem, hogy alapvetően neki vannak nagy gázai, és most jár. Máshogy nem megy. Mondjuk így se, de az más tészta…
KedvelésKedvelés
Nálunk az ő ötlete volt és én voltam az, aki nem volt túl lelkes az elején, elég profin belémnevelték, hogy nem teregetjük a szennyest 🙂
KedvelésKedvelés
Igyekszem most végigmenni nagyjából a cikkeken, valamelyest behozni a lemaradást.
Kicsit persze húsomba vág a cikk, mert hát pszichológusnak készülök, és a család- és párterápia sem áll tőlem messze.
A rendszeszemlélet – legalábbis amennyire nekem a tanulmányaimból leesett – nem csak annyit jelent, hogy a két fél hat egymásra, meg a két félre a “származási családjaik”, hanem nálunk nagyon is hangsúlyozták – bár talán főleg szociálpszichológiai kurzusokon – hogy a társadalmi beágyazottság mennyire, de mennyire fontos! SOHA ne hagyjuk figyelmen kívül! Egy csomó esetben nem csak úgy általánosságban a társadalmat, hanem akár napi szintű történéseket is figyelembe kell venni.
És biztos nem arról szól, hogy akkor változzon a nő és azzal meg van oldva… illetve persze kivéve azt az esetet, amikor egyéni feldolgoznivalója van, és inkább egyéni terápiára lenne szüksége (mint ahogy Gyöngyiék esetében a férjnek mondták ezt). De amúgy alapból ilyet egy pszichológus nem hagyhat(na). És nem hiszem, hogy azért gondolom ezt, mert félreértelmeztem a tanulmányaimat.
Olyan rossz itt olvasni a rossz tapasztalatokat :S Meg hogy mennyire feleslegesnek, sőt rombolónak élik meg sokan a pszichológiát, pszichológusokat, ami csak még rátesz egy lapáttal a problémákra és a nők bűntudatára. Ennek nem így kéne lennie, ez nem erre való.
Szóval optimális esetben szerintem sokat tud használni a családterápia, ám közel sem minden esetben van rá szükség. Meg az sem mindegy, mikor megy az ember és milyen motivációval, energiatartalékokkal.
KedvelésKedvelés
Remélem, sikerül hatodik vagy tizenegyedik lennem.
Rengeteget kell még tájékozódnom ehhez, nincsenek bejáratott eszközeink, és magunkban is át kell dolgozni csomó mindent, elvégre mi is itt szocializálódtunk. Az a szerencsém, hogy én külföldön is. Felvettem a kapcsolatot (…..)i kollégákkal, hogy tapasztalatot cserélhessek, szeretnék tanulni, megérteni, hogy ők mitől tudnak úgy működni, ahogy.
KedvelésKedvelés