miért baj, ha kimondjuk az igazságot? 2.

Folytatom: kettészedtem, mert hosszú lett, és nincs is rendesen felépítve, csak egymásból jönnek az újabb bekezdések.

Az előző bejegyzésben írtam arról, hogy nem etikus cigányozni, mert nem tiszta szándék vezérli. Az úgynevezett őszinteségnek nincs tétje: nem bátorság, hanem bégetés, a saját társadalmi helyzetünk szimbolikus megerősítése, semmi más. Baromi könnyű ilyeneket mondogatni, hogy a cigányok így meg úgy, a magyarok ellen. Azért is terjed így az ilyesmi.

Ezt például nem osztja meg senki, ez nem érdekes.

Ez a társadalom azt neveli belénk, hogy akár okkal félünk, akár nem, szeressünk félni. Szeresd azt érezni, hogy ŐK olyanok, te meg nem vagy olyan, és te vagy az, aki félhet őtőlük. Nálad a pont. Amíg félsz, elválasztod magad: addig sem vagy olyan. Ez a kirekesztés.

A legnagyobb bajom pedig az, hogy az efféle őszinteségnek nincs humánus eredménye: csak zavar, sértettség, elzárkózás, gyúlékony konfliktusok maradnak a nyomában.

Nekem ezzel van bajom. A bűnözők igenis börtönbe valók. Ha én feljelentenék egy cigányt, ha ő károsítana meg, egy pillanatig nem érezném magam rasszistának: a bűnözőt jelentettem fel. Csakhogy én az ilyesmit kinézem a nemcigányból is. Nem a cigányt nem engedem be, hanem a gyanús figurát. Az valószínű, hogy mivel itt egyáltalán nem laknak cigányok, jobban törni kezdem a fejem, vajon mit akar itt. De hát a nem cigányok túlnyomó többsége sem itt lakik!

Bejött ide két férfiú júniusban. Beálltak az egysávos utcába egy öreg Audival, és besétáltak a kertbe. Megpróbálkoztak a telken a kapuhoz legközelebbi ajtón, ott kijött a szomszéd, nem értette, figyelmeztette őket, hogy itt így nem lehet megállni. Erre mondják: mindjárt elmegyünk. A szomszédunk végignézte, ahogy bejönnek ide hátra. És besurrantak a lakásunkba, és elvitték a kisszobából az iTouch-t. A kanadai couchsurfözőnkét. Amikor hívtuk a rendőrséget, ez a szomszédunk fel volt háborodva, és nagyon is bizonygatta, hogy cigányok voltak, hát persze. A rendőr lelkesen bólogatott, mondta a várható szövegeket.

Én nem láttam őket. Elhiszem, hogy cigányok voltak. De engem nem ez érdekel a történetből, hanem az, hogy a szomszéd, akit nagyon bírok különben, végignézte, ahogy bejönnek. Én nem bizonygatnám, hogy cigányok voltak, meg hogy milyenek a cigányok, ez itt nem kérdés, viszont nem engedném őket ide bejönni, mert ez magánterület. Senkit, itt nekem ne fotózzon turista, ne mászkáljanak idegenek.

Az ŐK, akik veszélyesek és akiket stigmatizál a társadalom, nem okvetlen cigányok ám. Én sem vagyok biztonságban és te sem vagy, ha csak nem élsz úgy, ahogy a mindenkori többség: lehet az is ŐK, aki gyermektelen, tetovált, szingli, emós, ekcémás bőrű, meleg, liberális, végtaghiányos, zsidó.

Lépjünk már kiezekből a fogalmi börtönökből. Nem, nem mi adunk nekik segélyt, munkát, jogokat. Nem, nekünk se érdemünk szerint jut. Nem mi vagyunk a mi és nem ők az ők. Ennyire van baj az alapfogalmakkal, szemlélettel.

Van egy nagy közös feladatkör, erőforrások, hozzá a társadalom összes tagja. Ez a mi. Mindannyian, akik itt vagyunk vagy akiket befogadunk. A cigányok, ne felejtsük el megjegyezni, már rég itt vannak. Ez az ország az ő országuk is, ugyanolyan alapon, mint ahogyan a miénk, csak egészen kínos bajuszos figurák jönnek az ezeréves dumával. És ez az ország mára bizony ilyen, amilyen. Ó, nem, nem a könnyű célpont, a hatalmi elit miatt, hanem mindannyiunk miatt, akik nem vállalunk felelősséget az öt négyzetméteres érdekeinken túl semmiért, akik nem fizetünk adót, szervilisen törleszkedünk az erősekhez, mindannyiunk miatt, akik kinevetjük a görbe lábút, leszóljuk a környezetvédőket és kibeszéljük a fura öltözékű szülőtársat. Minden, amit látunk, ennek a következménye és a mi tükrünk: az is, hogy a törvényeink ilyenek, a hatalmi elitünk, vállalkozóink, kalandoraink ilyenek, a pályaudvari restik ilyenek, hogy így állnak a nők az út mellett, a romániai zokniárus, az, hogy beletörik a csavar a menetbe, minden.

Mi lesz itt?

Az uborka- és tyúklopás, segélykövetelés, esélytelen önpusztítás borzalmas mulasztások eredménye, nehezen viselhető, okos cselekvésért kiált,

de így is a kisebbik rossz.

Nagyon rossz, de abba nemigen gondoltunk bele, mi jöhet, ha nagyon forszírozzuk a kézenfekvőnek tűnő megoldásokat, ha árnyalatlanul, hőzöngve, “az igazság nevében” közelítünk a kérdéshez. Ha soha semmit, ami jól hangzik, nem kérdőjelezünk meg. Ha nem tudjuk, mit jelent a törvény előtti egyenlőség vagy a szabad költözködés joga. Ha csak mert ott lakunk, mindent tudunk róluk.

Alkotmánybírónak sincs okvetlen józan esze ám.

2010. augusztus 17-iki cikkében Pokol Béla azt javasolta, hogy függesszék fel az egyenlő bánásmódról szóló törvény hatályát a magánszemélyek (pl. étteremtulajdonosok) vonatkozásában, “ha az adott településen az előzetes tapasztalatok alapján a közvéleményben meghatározott nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók esetében fokozott bűnelkövetés valószínűsége vált bevetté […]. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak az etnikai kisebbséghez tartozás esetén a panaszok elbírálásánál mindig az érintett település közvéleményének előzetes tapasztalataiból kell kiindulnia.”

Ha tehát, írja a bizottság, egy település közvéleményében (hogy ez pontosan kinek a véleményét jelenti, azt Pokol Béla nem fejti ki) az a benyomás alakul ki, hogy a romák nagy számban követnek el bűncselekményeket, akkor például a településen működő étteremben ezen az alapon jogszerűen kitiltható minden roma a saját egyéni magatartására való tekintet nélkül.

A javaslat tehát ezeket az embereket pusztán az etnikai hovatartozásuk alapján kizárná abból a megkülönböztetés elleni védelemből, amely mindenki mást törvény szerint megillet, Pokol Béla tehát nem másra tesz javaslatot, mint az emberek közötti, nyíltan etnikai alapú különbségtételnek, azaz az egyenlő emberi méltóság megtagadásának törvénybe foglalására — írja a Helsinki Bizottság.

És a Jo.b.bik megnyilatkozásai, meg amit ők megoldásként javasolnak, csak arra jók, hogy lángba boruljon az egész ország. Az a többség szerencséje, hogy a cigányok nem valami jó érdekérvényesítők és nem is szervezettek. Az is a rettenetes állapotok része, hogy némelyikük diszkriminatívnak tartja, ha elkapják valamelyiküket lopásért. Itt tartunk. De nem csak róluk van szó, az egész lecsúszott Magyarország tragédiája, hogy nem kapott rendes oktatást, normákat, gondolkodni tudást, csak ertéelt és mobiltelefont.

És most erre az egészre válaszul vagy jön a rendpárti iszonyat: terror, gyűlölet, apartheid, vagy van a másik út, az egyetlen igazi: hogy elismerjük a saját szerepünket ebben az egészben, és úgy, ahogy boldogabb országokban szokás, nagyon sok energiával, okosan kezeljük a problémát, ahogy már húsz éve is kellett volna. És nem beszélünk addig sem arról, hogy ők milyenek, hanem képesek vagyunk szembenézni azzal is, hogy mi mit nem tettünk meg a közjóért és a saját helyzetünk javításáért. Ne önigazolásképp beszéljünk róluk, az ő bűnlajstromukról. Beszéljünk már arról is, hogy mi sem vagyunk jogtudatosak, mi is lefizetjük a rendőrt, mi is meghamisítjuk a jövedelemigazolást, mi sem tanultunk valami szorgalmasan, főleg nyelveket nem, mi is gázos dumákat tanítunk a gyerekeinknek, mi is dohányzunk, mi sem olvastuk Kierkegaardot, mi is a tévén lógunk értelmes hobbi helyett, mi is erőből oldanánk meg a problémákat, az édestestvérünk is ököllel ment annak, aki elszerette a nőjét, és mi sem nagyon fizetünk adót, és ez is baj, ez is joggal kérhető számon.

A Jobbik és színvonaltársai szorgalmazta megoldások semmi mást nem hoznak, csak polgárháborút, elképzelhetetlen káoszt és őskori állapotokat. Akkor tényleg mindenhol hordák lesznek. És ami ezzel jár: statárium, őskor, erőszak. Akkor hiába a szó.

Na most akkor

…mondjátok meg, nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.

11 thoughts on “miért baj, ha kimondjuk az igazságot? 2.

  1. Nekem is galambok éltek a lelkemben, amíg a Ráday-n éltem, Törökbálinton dolgoztam, szeressük egymást gyerekek!
    Aztán a terhességem idejére Kiskunmajsára költöztem. A tanácsadásokon 40 kismamából 30 volt kisebbségi (jobbára kamasz, de volt köztük 13 éves is). Nem minősítem őket, azt sem, ahogy fújták a cigifüstöt az arcomba, azt sem ahogy a hétköznapi életben viselkedtek. De ahhoz, hogy az ember véleményt alkosson róluk, a közelükben kell élni – NEM LEHET A KÖZELÜKBEN ÉLNI! Tiszteletem a Rajkó zenekarnak, Mága Zolinak, még Győzikének is, de én Majsán megtanultam rettegni tőlük. És borzasztóan igyekszek nem általánosítani, de nem megy, ha akkor azon a szinten nem láttam nem kisebbségi elemet és egyetemen tanultam statisztikát.

    Kedvelés

  2. Gondok vannak – ezt tudjuk. Kivételek is – ezt is, bár kevesebben.
    De sajnos érzelemek is vannak, minél többet látunk belőlük, annál negatívabbak.
    Most is látom magam előtt, ahogy vártak suliból hazafelé, érzem a rúgásokat a hátamon, érzem a gyomorideget amikor felrúgtak a rendelőben, közben azon hőbörögve, miért nem kapnak több pénzt, nem segít olyankor semmilyen felvilágosult eszme, tódul az érzelem, elönti az agyat, nincs fék, hogy “em vezet ez sehová”.
    Én nem gyűlölöm, és nem mindegyiket. Sőt, vannak nagyon kedves roma ismerőseim, művészek, értékes tagjai a társadalomnak.
    Van viszont egy réteg. Annak a rétegnek a többsége roma. Attól a rétegtől félek, annak a rétegnek nem akarok adni az adómból. Azt a réteget nem akarom többé látni. Azt a réteget mi tettük ilyenné (én ugyan nem) de nem akarom erre hivatkozva elfogadni őket.

    A galambokat a lelkemben úgy értettem, hogy mielőtt egy évet töltöttem volna velük, én is tudtam érzelmek nélkül, kivülállóként értekezni erről a szociális problémáról – most már nem tudok.

    Kedvelés

  3. Nem tudok és nem is akarok hozzászólni a témához, megvan a magam véleménye, kb ugyanez amit te is írsz, dzért nincs értelme hogy bármit is írjak még. Viszont lenne egy ötletem vagy kérdésem)?)a szavazáshoz: miután voksolunk, meg kéne jelentetni a helyes választ, hogy tudjuk mégis… Engem pl érdekel. Lehetséges ez?

    Kedvelés

  4. ‘Minden, amit látunk, ennek a következménye és a mi tükrünk: az is, hogy a törvényeink ilyenek, a hatalmi elitünk, vállalkozóink, kalandoraink ilyenek, a pályaudvari restik ilyenek, hogy így állnak a nők az út mellett, a romániai zokniárus, az, hogy beletörik a csavar a menetbe, minden.’

    Mindig mondom, hogy a politikust is, a bűnözőt is a társadalom termeli ki – a társadalom belőlünk áll.
    Megsértődnek.

    Kedvelés

  5. Erdekes egybeeses, ahogy ezt elolvastam, jott valaki, hogy az altalanos iskolaban, ahol tanit, mi tortent. Egy negyedikes gyerek egy masodikos kisfiut megeroszakolt a veceben, ket tarsa kozben lefogta a szerencsetlent. A rendorsegi intezkedes folyik. Eddig ez volt a legdurvabb, de a borzalmak mindennaposak. Nyomor, szegenyseg, hatranyos helyzet, elhanyagolas, ehezes. Ezek mindennaposak. Csak ciganyok jarnak oda, nem ciganyiskola ez, csak a falusi iskolaban egyre tobben lettek, egyre elviselhetetlenebb korulmenyeket teremtettek es a gondoskodo(bb) szulok egytol egyig atirattak a gyerekeiket a varosi iskolaba. Itt ki lehetett mondani, hogy a fekezhetetlen szornyusegeket szinte kizarolag a cigany gyerekek generaltak. Nem ciganyozok, nem a gyerekeket okolom de megoldast sem latok. Vannak cigany es nem cigany barataim, munkatarsaim, probalok okos lenni, gondolkodni, de nem tudom, mit tudnek tenni. Itt vannak olyan ugyek, melyek kimondottan rajuk jellemzoek es megvaltoztathatatlannak tunnek. Az is biztos, hogy az n gyerekeim nem ebbe az iskolaba jarnanak. Nagyon demagog, hogy tessek elkoltozni egy fel evre a ciganysorra, de ebben az esetben az elmeletek nem ernek semmit. A budapesti liberal barataim vagy szepelegnek meg okoskodnak, vagy jo zsiros hasznot huznak abbol, hogy palyaznak, treningeznek, konferencian nyaljak egymast korbe EU- s penzbol, felzarkoztatnak (papiron), freskofalut csinalnak esatobbi. Ugy tudok ezekre a projektekre gondolni, hogy ha a nagy reszuk haszonleses, legalabb akkor is hatha van maradando hatasa. De kozben haborog az igazsagerzetem. Mutassatok valakit, aki a szep elmeletek mellett kokemenyen ismeri a valosagot is es nem arra hasznalja a kepesseget, hogy ebbol neki haszna legyen? Mert a valos tetteket nem latom, csak a szarlakkozast es emberbarati gesztusokat, amik semmire nem jok, a masik oldalon meg a kirekeszto gyuloletet. Aki ismri a ciganysort, annak nem jutnak szep szavak az eszebe. Aki meg nem ismeri, az soha nem lesz hiteles, barmennyire is igaza lesz elvi szinten. Hol az igazsag es hol vannak a hiteles emberek, akik utat is mutatnak, de ugy, hogy kozben tisztaban vannak a puszta tenyekkel is? Ezeket hianyolom. En nem vagyok aktivista es azt sem varom, hogy ezt valaki megoldja helyettunk, de azt latom, marhara nem vagyunk azon a szinten, hogy megoldast talajunk. Ha mar szetvalasztjuk a ciganyokat es a “magyarokat”, akkor az utobbiak nem tudom, hogy kepesek masokon segiteni, amig maguk kicsinyesek, gyulolkodoek, irigyek, karorvendoek es nem egyuttmukodoek? Mert az egyertelmu, hogy segitseg nelkul, magatol ez nem fog megoldodni. Csak rosszabb lesz. Eleg elkeserito…

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.