Vannak egy szótagos, hosszú magánhangzóra végződő igetövek:

sző, fő, lő, nő, rí

Amikor ezeknek a felszólító módját leírjuk, akkor nem a kiejtés elvét követjük, mert intervokális helyzetben persze hogy két j-t ejtünk, hanem a szóelemzés elvét, és ezért egy j-t írunk le a szóalakban, mindig:

lőj, főjön, nőjenek, ríjatok, szőjék

És

lőtök, nőtök, rítok

Ma szalonnás rántottára is marad idő, rajtam nem múlik.