Leállt a freemail, nem tudok üzenni, elnézést kérek. Akinek tudtam, a férjem címéről vagy a facebookon küldtem jelszót.

Az mondjuk nehéz, amikor egy ismeretlen férfi annyit ír, hogy ő rég olvas már, és kér jelszót. Udvariasan egyébként, de semmi mást. Olyan névvel van valaki a facebookon, egy kép alapján kéne döntenem, írni sem tudok neki, meg egy cég vezetésében egy másik. Nem látom a saját határaimat. Az biztos, hogy aki eddig aktív volt, abban megbízom akkor is, ha sosem láttam.

Nagy a habzás a jelszó körül, de fontos, hogy tiszta legyen: EGYETLEN JELSZAVAS BEJEGYZÉS VAN eddig, nem tárul fel semmilyen új rész a jelszótól. Az az egy pedig a szexről szól, és többen hülyén érzik tőle magukat. Mások meg a jelszó lététől. Ez az én szabad, saját blogom, rengeteg támogatást és gyomorreszkettetően szép visszajelzést kapok, és mégis, kényszerek között mozgok itt is, állandóan agyalnom kell.