Jó regelt, igyatok egy kávét ízibe’! Egész biztos a német hatás ám, már megint a kutya labancok. Arról van szó, hogy túl sok határozatlan névelőt használunk, nem marad a jövő nemzedékeinek így, ez egy idegesítő jelenség, ein dumm Problem, ezt majd megkérdezem Jánostól reggel, mert ő beszéli a német, de most schlafs er.

A terepjárós figura, aki az elágazásnál lakik, az erdőbe parkol, és néha kidobál régi könyveket. Én meg szelektíve beviszem a gyűjtőnkbe. A minap azt hajította a sárba, hogy DOS egyszerűen (tényleg édes: ha önnek teljesül régi álma és nemsokára lesz egy IBM PC-je), a hátuljáról van a példa, így szerzek én nyelvi adatot és vállalok társadalmi felelősséget egyszersmind a fenntartható fejlődésért:

Ha Ön egy szövegszerkesztő programot használ, akkor nem nélkülözheti a DOS egyszerűen tanácsait.

Nézzük meg így:

Ha Ön szövegszerkesztő programot használ, akkor nem nélkülözheti a DOS egyszerűen tanácsait.

Szebb? Vagy hagyjuk az ízlést, egyáltalán, ez ténykérdés: miért fejezi ki így, a névelő nélkül is, amit a másik névelővel?

A névelőtlenség és alanyi ragozás együtt kifejezi, hogy bármely, valamely szövegszerkesztőt használ a lelkes PC-guru.

(És akkor beégünk ezzel az ósdi alanyi-tárgyas ragozás terminológiával, hiszen alanyi ragozású az igénk, mégis van tárgya, át kellett volna térni már 2000-ben az általános és határozott ragozás vagy hasonló terminológiára, csak a tankönyvekben sem az van.)

Nézzünk még példákat. A wikipédia szerkesztői vitáznak ezen:

Tudom, hogy korábban is volt már szó róla, de nekem azóta is szúrja a szemem, hogy “Hogyan szerkessz egy lapot” (ill. most, hogy erre jártam, újból szemet szúrt). Vannak olyan kifejezések a magyarban, hogy könyvet olvas, rádiót hallgat, levelet ír, és nem azt mondjuk, hogy egy könyvet olvas, egy rádiót hallgat, egy levelet ír. Szerintem ide tartozik a lapot szerkeszt kifejezés is, ami szintén remekül megállja a helyét “egy” nélkül. Nem lehetne törölni azt az “egy”-et a címből? — Adam78 2005. július 16., 10:42 (CEST)

 

De igen, valóban kissé idétlenül hangzik. Javaslatom: Hogyan szerkeszd a lapokat. Telitalálat Felügyelő 2005. július 16., 10:45 (CEST)

 

Vagy talán: Hogyan szerkessz lapokat, Hogyan szerkessz lapot.

Döbbenetesen sokszor elhagyható az egy. Irtsuk az egyet!

Vagy épp a határozott névelőért kiált a mondat, mert az is lehet “valamely, bármely” jelentésű ám:

Ha így megoldható egy probléma…

helyett

Ha így megoldható a probléma…

Mintha a választékos nyelv kerülné a határozatlan névelőt az azonosító mondatokban, amelyekben az állítmány főnévi:

A szomszédom maffiózó.

A szabályt szépen összefoglalja Horváth Katalin docens:

Az egy határozatlan névelőt a következő esetekben használjuk szabályosan: a) ha határozatlan, közelebbről nem ismert dologról, fogalomról, személyről van szó – Találkoztam egy régi barátommal. b) határozatlan mértéket, mennyiséget kifejező szavak előtt – Egy kicsit megijedtem. Evett egy keveset. c) ha olyan tulajdonnév előtt áll, amely köznévként szerepel magasztaló vagy lekicsinylő értelemben – Egy Ady veszett el benne. d) hasonlító mondatokban – Mint egy veszett kutya, úgy viselkedik. Petőfi Sándor Kiskunság című versében: A zöld búza között / Piros pipacsok és kék virágok nyílnak, / Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa, / Mint egy vérző csillag. e) metafora értékű névszói és névszói-igei állítmány előtt; erre a stíluseszközre épül Arany János A világ c. verse.– A világ egy kopott szekér, / Haladna, de nem messze ér; / Itt is törik, ott is szakad: / Sohse féljünk, hogy elragad. … A világ egy régi mente…, A világ egy tói malom…, A világ egy vén muzsikás…, A világ egy rozzant csárda…

 

Szükségtelen tehát a határozatlan névelő használata: a) főnévi állítmány előtt – Ez (egy) hosszú történet. Ez (egy) nagy butaság. Ő (egy) gazdag ember. A barátja (egy) költő. b) mutató névmás helyett – Ez egy dolog (helyesen: Ez olyan dolog.). Hiba, ha határozott névelő helyett áll, például: Egy tanárnak tudnia kellene (helyesen: A tanárnak tudnia kellene).

Nagyon örülök, hogy rábukkantam Gúgül barátommal e bájosan régimódi összefoglalásra. De megint a kézbe harapok, mely enni ád: a nyomatékosító egyet:

Kutya egy idő volt!

ostoba egy asszony

 

, vagy Petőfitől:

No csak hitvány egy élet

Az a komédia!

a docens így magyarázza: a szépirodalmi stílusban az írók, a költők stiláris okokból eltérhetnek a szabályoktól, holott ez nem szabálytalan határozatlannévelő-használat, hanem nyomatékosító fajta, és mindig melléknév és főnév közé furakszik, és nagyon kifejező.