kedves kommentelő!

A neten általános a kommentelési szabadság, ezt jognak is veszik sokan, sőt, követelik, pedig valójában az oldal üzelmeltetője dönt arról, mit jelentet meg, mivel kíván foglalkozni. Erre jó oka van: nem akar alacsony nívóra süllyedni, illetve véges a figyelme, ideje.

Az, hogy nem jelenik meg a kommented, vagy hogy kitiltanak, nem elnyomás. Senkinek nem feladata, hogy a szutyokságodnak felületet biztosítson. A nagy portálok is belebuktak a szabad kommentelésbe, szabályzatuk lett, és keményen moderálnak is, mert váratlanul aljas dolgokra képesek az júzerek a névtelenségben, frusztrációból és felületességből.

A bloggereknek ez nem szokott téma lenni: nincs is mit szabályozni. A tipikus blogger örül, ha valaki arra téved, és szól hozzá. Megköszöni hálásan. Általában a kutya se olvassa őket.

Én nem szeretnék ennyi kattintást, és ekkora téma lenni folyton fűnek-fának, mert megterhel, elvon az írástól. Ijesztő néha, milyen emberek írogatnak ide, hogyan taglalnak és vádaskodnak, mi mindenre használnának. Azt szeretném, hogy a szövegre, képre, gondolatra legyen kíváncsi, aki ide kattint, ne feszültséget akarjon.

Én nem tudtam, amikor ebbe belekezdtem, hogy a szövegeim ilyen erős reakciókat váltanak ki. Köszönöm a pozitívat, megtisztelő, de a többit nem kérem. A hízelkedést, rajongást sem, ez mindig hamis, nem kedvelem. És a direkt bántással, áskálódással, meg azzal, amikor ürügynek használnak a saját fröcsögésük megjelentetésére, ugyan mit kéne kezdenem?

Azt szeretném, hogy az legyen itt, aki érti, érteni akarja a posztokat, a többiek meg ne. De ha mégis idejönnek, ne engem piszkáljanak, kezdjenek ki. Nekem nem kell a puszta kattintásszám, a mindenáron komment. Ne irigykedj, ne kotorássz, ne viszonyíts. Nem könnyű erős, jó szövegeket írni, főleg éveken át, hetente többször frissíteni. Mindenkinek szabad a pálya, hogy megpróbálkozzék a főállású blogolással. Hamar rájönnél, mitől nehéz.

Én nem kívánok ennyi rosszindulattal, értetlenséggel, piszkálgatással foglalkozni. Befejeztem a népnevelést. Nem én verem a habot: körém verik, ők élvezik, és aztán engem vádolnak, hogy csinálom a fesztivált. Ezt mindig a legbékétlenebb legsunyibbak teszik. Én írni szeretnék, békén hagyva lenni, és értelmes reakciókkal foglalkozni. Ne legyél annyira nagyra a Te Véleményeddel, nem olyan izgalmas. Ne használd a blogger ellen a felületét, mert neked semmi felelősséged, kötelezettséged ebben a helyzetben nincs, ez olcsó erőszakosokodás. És légyszi, ne írd le indulatos válaszként, végső igazságként azt a közhelyet, amit a poszt fent cáfolt.

Nem olyan rég értettem meg, mennyi frusztráció tud lenni egy-egy ártatlannak tűnő véleményben. A célzásokat, a visszavágást. Mire leírja, a kommentelő már behergelte magát, aztán lebegtetve megfogalmazza, de ugyanazzal az indulattal, ami a saját kudarcaiból, jelentéktelenségérzésáből vagy bűntudatából származik. Nem olvastam figyelmesen ezeket, jóhiszemű voltam. Már nem vagyok naiv, és nem keresek mentségeket nekik.

Kérlek, ha csak erre jártál, és kommentre lendül a kezed, olvass még el pár posztot. Kattints a bemutatkozásra, ne ítélj. Mit csinálj a blogon – itt is tájékozódhatsz. Használd jóra. Nem neked írtam, nem rád célzok, nem ismerlek, nem szoktam személyeknek írni. Ha eltalál a szöveg, gondolkodj el, mi az oka, és kezeld az érzéseidet. Ne tegyél meg célpontnak, ne nyomd rám a bajodat. Nem vagyok felelős a rossz érzéseidért. Nézd meg, hogy viselkednek a többiek. Ha nem megy az olyasmi, ne csináld. Ne egótupírozz itt, ne akarj pusztán okoskodni, ellenkezni, szerepelni.

Ne akarj velem kétszemélyes beszélgetést folytatni sem a többiek előtt, ne legyenek végtelen threadek, reagálási kényszer. Ha negatív érzéseid lettek, ha nem jó itt neked, menj máshova. Senki sem fog bántani, senkinek nem a te személyed a fontos. Ha kérek valamit, vedd figyelembe, ez nem a véleménykülönbségem, hanem szerkesztői feladat. Kapcsolódj az olvasókhoz, vagy simán a témához, ne keress külön figyelmet.

Írhatsz viszont, de az se legyen manipulatív: csakazolvassa@gmail.com

Itt olvashatsz arról, milyen jellegű zaklatásban volt részem az évek alatt:

takarítónők, kurvák és egy látó gató

nem mondom, hogy nem (Huffnágel)

ne merj erős lenni 2.

Válasz Agymosógépnek és Szövetszöcskének
Nem lesz normális másokat basztatni, figyelgetni, akármivel támasztod alá.
Én minden alkalommal röhögök ám, amikor megint kezditek. JÉZUSOM, még mindig olvastok? Miért? Hiszen szörnyű vagyok!
Egy villanásra gondolkodjatok el, csak magatoknak:
Miért vagytok itt, mit nézegettek folyton, a kommentek aljáig? Mi tetszik ennyire?
Szövet, rádszóltak többen, hogy gáz vagy, gáz voltál a Bezztegen is. Mennyi időd , energiád ment el az évek alatt, hogy a neten nőket figyelgess és basztass?
Sikeres ember lehetnél annyiból, és helyette magyarázod, hogy _neked az a siker, hogy látod másban a hibát_.
Agymosó, te pedig ki voltál tiltva. Mégis írsz. Miért? Mit akarsz elérni? Ez valami egótuning? Én nem törődöm veled, ha nem ugrálsz itt.
Miért nem érthető, hogy NE? Nem kínos neked? Nekem ez a blogom, de neked csak unatkozás.
Mit gondoltok, nekem mi a jó abban, hogy ide írogattok? Névtelenül lestek és véleményeztek? Ez nem lesz normális attól, hogy a neten szokás, és szívesen leszek az a ritka hang, aki ezt kimondja.
Miért kéne jól viselnem, ha egyszer nem akarom, hogy ilyen emberek legyenek itt?
Nem akarom, és kész.
Miért nem én dönthetem el?
Látom, hogy dühít titeket a blog, és bosszúállásként használjátok a kommentelést, bizonygatva, hogy ti nem is, nektek csak véleményetek van, nem vagytok trollok, én vagyok a gáz. Ennyire irritáló, hogy van egy nő, és ő megcsinálta, amit ti nem? Hogy látja rajtatok a kudarcot, az unalmat, a megalkuvást, és aazt is, hogy nincs egy fél érvetek, csak a bántás a cél?
A legnagyobb netes erőszakolóknak én az elejétől visszaszóltam. De az ilyen lapítós sunyi átlagos unatkozóknak, mint ti, évekig kerestem a mentségeket, hogy ő érvel, meg csak általában ír. A lófaszt. Motivációtok az unalom, célotok a bántás, a kontroll. Előírni, hogy mit csináljak, nyomni. Menjetek innen.