kedves kommentelő!

A neten általános a kommentelési szabadság, ezt jognak is veszik sokan, sőt, követelik, pedig valójában az oldal üzelmeltetője dönt arról, mit jelentet meg, mivel kíván foglalkozni, minek ad teret, olvasottságot. Erre jó oka van: nem akar alacsony nívóra süllyedni, illetve véges a figyelme, ideje.

Az, hogy nem jelenik meg a kommented, vagy hogy kitiltanak, nem elnyomás. Senkinek nem feladata, hogy a szutyokságodnak felületet biztosítson. Egy régi normát erőltettek aúgy is a telejs szabadság követelésével, amelyen túlhaladt a világ: a nagy portálok is belebuktak a szabad kommentelésbe, szabályzatuk lett, és keményen moderálnak is, mert váratlanul aljas dolgokra képesek az júzerek a névtelenségben, frusztrációból és felületességből, és jogilag az oldal a felelős, amelynek nincs kapacitása ennyi mocskot rendben tartani.

A tipikus blogger azért nem vezet be ilyen szabályokat, mert örül, ha valaki arra téved, és szól hozzá. Megköszöni hálásan. Általában a kutya se olvassa őket. A legviccesebbek azok, akik anticipálják, hogy majd a kommentelő hogy fogja firtatni a magánügyeiket, miket kérdez, kér tőlük, miközben tartósan 0 komment van. Álmodik a nyomor.

Én nem szeretnék ennyi kattintást, amennyi van, nem akarok téma lenni folyton fűnek-fának, mert megterhel, elvon az írástól. Ijesztő néha, milyen emberek írogatnak ide, hogyan taglalnak és vádaskodnak, mi mindenre használnának, honnan jönnek (a felbőszült férj, akinek a válni kívánó felesége engem dobott be érvként, rám hivatkozik. Férj! Ne gyere ide, otthon oldd meg, ha mégis kommentelsz, ne hallgassd el sunyin, mitől vagy indulatos. Feleség! Ne told át rám. Nem akarok ütközőzóna lenni, nem vagyok ok és hibás a cirkuszaitokban).

Azt szeretném, hogy a szövegre, képre, gondolatra legyen kíváncsi, aki ide kattint, ne feszültséget akarjon.

Én nem tudtam, amikor a blogba belekezdtem, hogy a szövegeim ilyen erős reakciókat váltanak ki. Köszönöm a pozitívat, az megtisztelő, bár nem szükséges, de nincs miért elutasítanom. A többit viszont nem kérem. A hízelkedést, rajongást sem, ez mindig hamis, nem kedvelem. És a direkt bántással, áskálódással, meg azzal, amikor ürügynek használnak a saját fröcsögésük megjelentetésére, ugyan mit kéne kezdenem?

Azt szeretném, hogy az legyen itt, aki érti, érteni akarja a posztokat, fontos neki, a többiek meg ne. Ne legyen itt az unatkozó, a felületes, a pletykás. Az, akit gondolat, színház, sport, az élet megváltoztatása, a gyógyulás,. az irodalom soha nem érdekelt, csak a szereplés, szervezkedés, fontoskodás, zsizsegés.

De ha mégis idejönnek, ne engem piszkáljanak, kezdjenek ki. Nekem nem kell a puszta kattintásszám, a mindenáron komment. Ne irigykedj, ne kotorássz, ne viszonyíts.

Egyébként ha nagyon feszít a mondandó, akkor emeld fel a fejed, és ne legyél reagáló. Mindenkinek szabad a pálya, hogy megpróbálkozzék a főállású blogolással. Hamar rájönnél, mitől nehéz.

Én nem kívánok ennyi rosszindulattal, értetlenséggel, piszkálgatással foglalkozni. Befejeztem a népnevelést. Nem én verem a habot: körém verik, ők élvezik, és aztán engem vádolnak, hogy “balhézom”. Ezt mindig a legbékétlenebb legsunyibbak teszik. Én írni szeretnék, békén hagyva lenni, és értelmes ügyekkel és reakciókkal foglalkozni. Ne legyél annyira nagyra a Te Véleményeddel, nem olyan izgalmas. Ne használd a blogger ellen a felületét, mert neked semmi felelősséged, kötelezettséged ebben a helyzetben nincs, ez olcsó erőszakosokodás. És légyszi, ne írd le indulatos válaszként, végső igazságként azt a közhelyet, amit a poszt fent cáfolt.

Nem olyan rég értettem meg, mennyi frusztráció tud lenni egy-egy ártatlannak tűnő véleményben. A célzásokat, a visszavágást. Mire leírja, a kommentelő már behergelte magát, aztán lebegtetve, gyáván megfogalmazza, de ugyanazzal a mély indulattal azt, ami a saját kudarcaiból, jelentéktelenségérzésáből vagy bűntudatából származik. Nem olvastam figyelmesen ezeket, jóhiszemű voltam. Már nem vagyok naiv, és nem keresek mentségeket nekik.

Kérlek, ha csak erre jártál, és kommentre lendül a kezed, olvass még el pár posztot. Kattints a bemutatkozásra, ne ítélj. Mit csinálj a blogon – itt is tájékozódhatsz. Használd jóra. Nem neked írtam, nem rád célzok, nem ismerlek, nem szoktam személyeknek írni. Ha eltalál a szöveg, gondolkodj el, mi az oka, és kezeld az érzéseidet. Ne tegyél meg célpontnak, ne nyomd rám a bajodat. Nem vagyok felelős a rossz érzéseidért. Nézd meg, hogy viselkednek a többiek. Ha nem megy az olyasmi, ne csináld. Ne egótupírozz itt, ne akarj pusztán okoskodni, ellenkezni, szerepelni.

Ne akarj velem kétszemélyes beszélgetést folytatni sem a többiek előtt, ne legyenek végtelen threadek, reagálási kényszer. Ha negatív érzéseid lettek, ha nem jó itt neked, menj máshova. Senki sem fog bántani, senkinek nem a te személyed a fontos. Ha kérek valamit, vedd figyelembe, ez nem a véleménykülönbségem, hanem szerkesztői feladat. Kapcsolódj az olvasókhoz, vagy simán a témához, ne keress külön figyelmet.

Írhatsz viszont privát, de az se legyen manipulatív: csakazolvassa@gmail.com

Itt olvashatsz arról, milyen jellegű zaklatásban volt részem az évek alatt:

takarítónők, kurvák és egy látó gató

nem mondom, hogy nem (Huffnágel)

ne merj erős lenni 2.

Válasz Agymosógépnek és Szövetszöcskének (végül mindketten leszálltak rólam!)
Soha nem lesz normális másokat basztatni, figyelgetni, akármivel támasztod alá.
Hüledezem minden alkalommal, amikor megint rákezditek. JÉZUSOM, még mindig olvastok? Miért? Hiszen szörnyű vagyok!
Egy villanásra gondolkodjatok el, csak magatoknak:
Miért vagytok itt, mit nézegettek folyton, a kommentek aljáig? Mi tetszik ennyire?
Szövet, rádszóltak többen, hogy gáz vagy, gáz voltál a Bezzegen is. Mennyi időd , energiád ment el az évek alatt, hogy a neten nőket figyelgess és basztass? Milyen élet ez? Miért kell neked a nők társasága? Miért nem férfiak körében okoskodsz?
Sikeres ember lehetnél annyi energiából, és helyette magyarázod, hogy _neked az a siker, hogy látod másban a hibát_.
Agymosó, te pedig ki vagy tiltva, évek óta. Mégis írsz. Miért? Mit akarsz elérni? Ez valami egótuning? Én nem törődöm veled, ha nem ugrálsz itt.
Miért nem érthető, hogy NE? Nem kínos neked? Nekem ez a blogom, de neked csak unatkozás.
Rendben van, illetve becsületes az, hogy névtelenül lestek és véleményeztek? Ez nem lesz normális attól, hogy a neten szokás, és én szívesen leszek az a ritka hang, aki ezt kimondja. NINCS RENDBEN. CIKI. NEVETSÉGES. IMPRODUKTÍV. GYÁVA.
Miért kéne jól viselnem, ha egyszer nem akarom, hogy ilyen emberek legyenek itt?
Nem akarom, és kész.
Miért nem én dönthetem el?
Látom, hogy dühít titeket a blog, és bosszúállásként használjátok a kommentelést, bizonygatva, hogy nektek csak véleményetek van, nem vagytok trollok, én vagyok a gáz. Ennyire irritáló, hogy van egy nő, és ő megcsinálta, amit ti nem, és nem kért jóváhagyást? Hogy látja rajtatok a kudarcot, az unalmat, a megalkuvást, behízást, és azt is, hogy nincs egy fél érvetek sem, csak a bántás a cél?
A legnagyobb netes erőszakolóknak én az elejétől visszaszóltam. De az ilyen lapítós sunyi átlagos unatkozóknak, mint ti, bizony, évekig kerestem a mentségeket, hogy ő érvel, meg csak általában ír, meg ő ilyen. A lófaszt. Motivációtok az unalom, célotok a bántás, a kontroll. Előírni, hogy mit csináljak, nyomni. Nőgyűlölet és gyávaság. Menjetek innen.