Forradalom van. Bent sátrak, kint fotósok és bámészkodó középkorúak (én is, és még nálam is közepebbek). Néha érkezik valaki, nagy szatyor szárazáru, göngyöleg víz, klotyópapír. Megtapsolják.
Nem fogják hagyni.
Én nem szeretek fontoskodni, meg reflexesen ellenzékileg buzogni, főleg a facebookon nem, sőt, a belterjes, egymást nyaló, érdekbéklyózott, üresen hangoskodó pesti kört péterfystül, konokostul, bojárostul, mohó rokonostul éppúgy utálom, mint a nácikat és a nemzetieskedőket. De ez most az én ügyem, nem is a fiam miatt, hanem mert amit én hittel szeretek, az a minőségi kultúra, és akik ebben a filmben vannak, én azok által lettem, háromezer estén át itt Budapesten az, aki.
csak az olvassa. én szóltam 
Elsodortak az események… Jó ez! Egy hajdani tévé-híradóban a 80-as évek végén az első, nagy tüntetésről a Duna-kör szervezésében. Ma is szinte előttem van az akkor először látható “rohamosztag”, az államilag kirendelt rendvédelmisek, a szintén először látható pajzsokkal, az arcvédő plexi maszkok mögött kitágult, riadt szemeket vélhettünk. Nem tudták, milyen feladat vár rájuk… mármint a katonák. Kell-e erőszakot alkalmazni? A tömeg nagyon békés volt, persze. De ez régen volt, ma már nem így történnek a dolgok. (Lehet, túl messze vittek az asszociációim.)
KedvelésKedvelés