tanuljunk magyarul! 22. — a kőruton van a pósta

Közzétéve Szerző:

Azért az megszokhatatlan, ahogy a gondosan artikuláló, művelt emberfő találkozik ezzel a pesties korházzal, kőruttal, póstával. És: csatt, köppeny, bakkancs. És guggol, vagy gugol? Mamut? Szunyog. Dícsér. Huszas? Hüttő, üdittő, rolla (róla) — ez már nem Pest, inkább délkelet.

Miért mondják így? Hát nem úgy kell mondani. Hát ez látszik az írásképen is. A sok suttyó aszfaltlakó! Le se tudják írni biztos helyesen. (Hogy ezek, amikor csak úgy gondolják, átjöhetnek a hidakon…!)

Nos, a helyzet az, hogy helyesírásunknak csak egyik elve a kiejtés (tehát hogy azért írunk úgy egy szót, ahogy, mert úgy is ejtjük), noha a legfontosabb, de van még a szóelemzés és a hagyomány is, amely tud erősebb lenni. (És még az egyszerűsítés. Egy kicsit olyan ez, mint a kő-papír-olló.)

Egy szót pedig úgy ejtünk — ó, ez boldogságosan egyszerű –, ahogy a beszélőközösség, amelynek tagjainak szeretnénk magunkat mutatni, például: budapestiek, művelt operabarátok, egyszerű és melegszívű lelkek stb. ejtik. És nem úgy, hogy felolvassuk. Mert a helyesírás képezi le a kiejtést, és az nem a leírt alakból következik. Vagyis az írás másodlagos, noha van, hogy visszahat az ejtésre. De nyelvhasználat, beszéd létezik írás nélkül, fordítva aligha működik, csak a holt nyelveknél, de azok olyanok is. Hogy nem pont ugyanazon hangokat ejtjük ki, mint amiket a leírt betűk jelölnek, annak több oka lehet.

Szeret a helyesírás egyébként lassacskán igazodni a kiejtéshez: pontosan ez történt 1984-ben a mamuttal, a gugollal és a konkurenciával. Mindhárom esetben hangtani törvény is működött: intervokális rövidülés. (Hogy valaha ezeket ejtették-e hosszú mássalhangzóval, s ha igen, azt képezte-e le az írásmód, és hogy akkor miért nem érvényesült ugyanez a törvény, arról nálam okosabbat kérdezzetek.) És a kiejtés elve miatt lett kapucsínó már a magazinnyelvben ama habos csoda, és ezért tartunk a cset és az ímél felé is.

Az újraélesztett sorozat további darabjait itt olvashatod, vannak köztük frenetikusan viccesek is, ez csineva kedvence például: rettegnek az alanytól

96 thoughts on “tanuljunk magyarul! 22. — a kőruton van a pósta”

  1. A negatív kedvenceim:
    – fiúk (a szülőknek van két fiúk) – agyrém! Ilyenkor csikar a kis emberke az agyamban. Fiuk, bakker! Fiuk!
    – fütűz (gondolom, ebből ki is derült jelenlegi munkahelyem 😀 ) – no comment.
    – eloltottuk a tűzet (még mindig ott dolgozom 😀 😀 )
    – engem mondjuk zavar az Attila név is. Ha Atillát mondunk, írjuk is azt.
    – továbbá az “íz” szó is kapartat a fejbéli kis emberrel. Az íz, valaminek (méghozzá bárminek az íze. A lekvárnak saját neve van. (jó, tudom, hogy a két utóbbi nem feltétlen illik ide 😀 )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. “Szeret a helyesírás egyébként lassacskán igazodni a kiejtéshez: pontosan ez történt 1984-ben a mamuttal, a gugollal és a konkurenciával. Mindhárom esetben hangtani törvény is működött: intervokális rövidülés. (Hogy valaha ezeket ejtették-e hosszú mássalhangzóval, s ha igen, azt képezte-e le az írásmód, és hogy akkor miért nem érvényesült ugyanez a törvény, arról nálam okosabbat kérdezzetek.)” – Ezeknek a szavaknak az eredeti átadó nyelvekben megfelelő dupla mássalhangzókkal való leirata (-mm-, -gg-, -rr-) azt jelzik, hogy az előttük álló magánhangzó rövid.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

    • A interneten nincs komolyan vehető etimológiai szótár, de a guggol biztosan belső keletkezésű szó, tehát nem jövevényszó, és azt sem tudom, a konkurenciát a latinból, a németből, esetleg az angolból vettük-e át. Az angolnak oly mindegy, soha nem ejt hosszú mássalhangzót.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

  5. engem ejtésben nem szokott zavarni, de írásban! sok idősebb ismerősömnél látom az internetes felületeiken, és tudom, hogy nem így ejti, hanem ahogy én. (kőssz. – ettől pl. tikkel a hátam közepe) de akkor miért így írja? régebben nem volt annyira más a helyesírás, hogy úgy tanulta volna meg.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Nekem a grammarnazi-gombjaimat az “o” “u” “ö” “ü” hosszan írása nyomogatja leginkább. “olvasók” – amikor én olvasok. “jövők” – amikor én jövök. Minthogy még csak nem is így ejtjük, ezért aztán felfogni, s így megbocsátani sem bírom. Kedvem lenne megszakítani minden érintkezést azokkal, akik így írnak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én értem, hogy miért írják így, csak felfogni nem tudom 🙂

      Az “én olvasók” az szerintem azért hosszú ó, mert a “kedves olvasók”, vagy “e-book olvasók” is az, amit gyakrabban látnak leírva, ezért azt gondolják, hogy ez a helyes forma.

      A “holnap jövők” is egyszerűen a “jövő hét” “jövőkép”-ből jön.

      Van a családban enyhén diszlexiás, meglepő módon tud dolgokat tud leírni, és érdekes, hogy angolul is ugyanez a módszer mentén rontja el a helyesírást.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  8. Nem kapcsolódik szorosan, de úgy idegesít, hogy már sírok mindjárt: “leszavaztam”. Ezt meg hogy? Leadtam a szavazatomat, esetleg. De ez a leszavazás, ez mi ez?!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Pont most voltam szavazni. Szerintem a leszavazni azt jelenti, hogy egy javaslatot ellenezni, és megfelelő többség esetén ejteni. Ha a választásokon szavazol le, akkor arra voksolsz, hogy MINDENKI MONNYON LE! Nem? Tényleg gáz, ma hallottam először.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szerintem a “le” igekötő arra utalhat, hogy valamit elvégeztünk, lásd ledolgoz, leutaz stb. (mondjuk most más nagyon nem jut eszembe). Esetleg a “leadja a szavazatát”-nak az összevont formája? A magyarban az igekötők eleve nagyon esetlegesen járulnak az igékhez, szerintem a leszavaz (abban az értelemben, hogy leadta a szavazatát) simán beleférhet valamilyen új szleng fogalmába. Nekem nem bántja az egyébként nagyon érzékeny nyelvhelyességi műszeremet. Még csak modorosnak sem érzem, inkább kreatív, ha összevonásról van szó.

        Kedvelik 1 személy

      • Pontosan. De szilfa… Nem úgy érted hogy behalnál és besírnál? 😀
        Ütemesen vernék laposra mindenkit, aki így beszél…. Nagyon tud idegesíteni.

        Kedvelés

      • Pedig Nadasdy biztosan azt mondana, hogy ez igy normalis, mert a nyelv el es valtozik. Es megprobalna megerteni, hogyan es miert. Irigylem a szakmai objektivitasat. Na, meg is talaltam, mit gondol o errol:

        “Nádasdy Ádám

        Modern Talking

        Besír, beröhög

        „Tegnap délután olyan szinten bealudtam, hogy legalább tíz nem fogadott hívásom volt” – mondta a reptéri minibuszvezető a mellette ülő stewardessnek. Túl hangosan beszélt, turbózta magát a rettenetes szóáradattal, de hát reggel öt óra húsz volt, le a kalappal, mindketten frissek és parfőmszagúak voltak. Először azt hittem, a nője, de akivel együtt alszik az ember, annak nem nyom öt óra húszkor ilyen tűzijátékot. Nyilván csak vitte ki dolgozni, szolgálati jelleggel. Én próbáltam gyűrötten bóbiskolni, ám erre a mondatra már oda kellett figyelnem. Kilógott a szövegből a nem fogadott hívás kifejezés, jól fésült és alakias, úgy látszik, erre még nem találtak jobb szót a mobilfogyasztók: olyan volt, mintha egy betörő a vagyoni kár kifejezést használná. Érdekes volt az olyan szinten is (értsd: „annyira”), szép példája annak, hogy a fesztelen köznyelv folytonosan húzza le magához a műveltségi (tudományos, jogi, műszaki stb.) fordulatokat, mint az ösztönlény, a jegel vagy a se kép, se hang. De most nem ezekről lesz szó, mert ezek a szókincs elemei, a nyelvészt pedig leginkább egy dolog érdekli: a nyelvtan, vagyis ha módosul valamely szabály, vagy éppen új szabály jelenik meg a nyelvben. Az igazi csemege a fenti szövegben a bealudtam.

        A bealszik ige jelentése első látásra „hosszan és/vagy mélyen alszik”. De a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen akkor azt is lehetne mondani, hogy a hétvégén istenien bealudtam, ám ez nincs. Van viszont az, hogy Amint eloltottuk a villanyt, a gyerek besírt, úgyhogy le se hunytuk a szemünket. Úgy betáncoltam a buliban, hogy csak fél négykor eszméltem föl, hogy fél négy. Bebújtak egy sarokba, és úgy besmároltak, mintha ott se lettünk volna. Ki nem állhatom, ha az Emese behisztizik. A közönség teljesen berévült. A be igekötőnek ez a használata új. Feltűnő, hogy nem a cselekvés egészét, nem annak befejezett, lezárt voltát fejezi ki, tehát nem perfektív értelmű, nem azonos azzal, amit a be a bearanyoz, befagy, bejár (egy területet), beperel, beazonosít szavakban kifejez. Vegyük észre, hogy a példák éppen olyan igék előtt mutatják a be igekötőt (alszik, sír, táncol, smárol, hisztizik, révül), melyek alapjelentésükben folyamatot fejeznek ki. Ezeknél befejezettségről, véghezvitelről nem beszélhetünk; vagy ha mégis, akkor más eszközökkel kell őket „perfektiválni”, azaz befejezetté tenni, például kialussza magát, táncol egy nagyot (vagy eltáncol egy csárdást), sír egy sort, lesmárolja, jót hisztizik, elrévül stb.

        Ha nem perfektív, akkor talán inkoatív ez a használat? – kérdezi most magában minden olvasó. Az inkoatív (vagyis „kezdő”) igék valamely cselekvés megkezdését, valamely állapotba kerülést fejeznek ki, pl. kivirágzik, bedühödik, felizgul, elszomorodik. Ez már közelebb jár az igazsághoz, ám mégsem csupán erről van szó, hiszen akkor a sofőr azt mondta volna: elaludtam. De a bealudtam ennél többet fejez ki: a be itt a cselekvésben való elmerülést, beletemetkezést érzékeltet, egy cselekvési útra való rálépést és ott messzire (de nem valamilyen végpontig vagy beteljesülésig!) való eljutást jelöl. Ezt néha jelzi az ige alakja is. Például az elszomorodik klasszikus inkoatív ige, ám az új forma nem ebből, hanem az imperfektív szomorkodik igéből van képezve: beszomorkodik (és nem *beszomorodik), például Nem szívesen maradok otthon vele, mert megint beszomorkodik, akkor tök gyászos az egész légkör. Nevezhetnénk ezt az új használatot „szubmerzív”-nek (a latin szubmerzió, azaz „belemerülés” szóból, így mindjárt tudományosabban hangzik). A szubmerzív értelmű be igekötő tipikusan imperfektív igékkel (tehát nem befejezett, lezáruló, hanem folyamatos igékkel) használatos. Lehet, hogy az új szabály kialakulását olyan alakok segítették, mint befürdik, bepörög, berág, beparázik – bár ezek mind vagy perfektívek (végbemegy, lezárul egy teljes cselekvés/történés), vagy inkoatívak (megkezd valamit, átkerül valamilyen állapotba).

        Úgy tűnik, az utóbbi évtizedekben a magyar nyelv ráharapott a saját igekötőire. Mintha csiklandozná a beszélőket egyfelől az igekötőkben rejlő tartalmi potenciál, vagyis az, hogy eddig egybemosott finom árnyalatokat is ki tudjunk fejezni (lásd le mint lebeszélhető díjcsomag, vagy be mint bealszik), másfelől a stiláris lehetőség, a harsány kolorit, amit az igekötők halmozásával, meglepő váltogatásával tudunk elérni (lásd lerendez, áttranszferál, elmellőz, kiprovokál; elfárad helyett lefárad; vagy az olyanok, mint szétdolgoztam az agyamat). Nem véletlen, hogy éppen igekötőügyben van annyi vita és kölcsönös lehülyézés a beszélők között: van, aki szereti a harsány színeket, a pergőt, az efemert (sőt a talmit!), és van, aki éppen a visszafogottat szereti, a kipróbáltat, a bézst, a drappot. Csak tessék.

        Hogy el fog-e terjedni ez a „szubmerzív” be, vagy megmarad néhány igére kiterjedő rövid divatnak, azt persze nem tudjuk. Lesz-e vajon (vagy van is már?) olyan, hogy úgy benapoztam, hogy tisztára leégtem, vagy Ha beinternetezik, nem bírja abbahagyni…? Mindenesetre érdeklődéssel várjuk a fejleményeket. Ha füvet szívok, mindig beröhögök – mondta egy (Hollandiában élő) ismerősöm, célozva arra, hogy a marihuána egyeseknél se vége, se hoszsza vihogást tud kiváltani.

        Copyright © MaNcs, 2002
        Minden jog fenntartva”

        Kedvelik 1 személy

      • Odavagyok, meg szét-.
        “Ha nem perfektív, akkor talán inkoatív ez a használat? – kérdezi most magában minden olvasó.”
        “Úgy tűnik, az utóbbi évtizedekben a magyar nyelv ráharapott a saját igekötőire.”
        “Csak tessék.”

        Kedvelés

      • A bepiál is folyamat+be, és milyen rég meghonosodott… nekem is annyira tetszik a bevállal, meg be…stb.

        Kedvelés

      • Akkor a blogtalin muszájosan kerülni foglak, ha nem veszed zokon és tuggyad az okát. Élni akarok még. Nem laposan.

        Kedvelés

  11. Szerintem ez a poszt éppen arról szól, hogy nincs olyan a nyelvben, hogy helyes vagy helytelen. Nekem is sok minden bántja a fülemet, de ez csak annak az eredménye, hogy az iskolában belém verték, hogy így vagy úgy helytelen, nem a természetes nyelvérzékem lázadozik.

    Ha bántjuk a suksükölést, akkor például gyakorlatilag majdnem az összes dialektust is bántjuk. (Értem ezalatt, hogy helytelennek bélyegezzük.) Ugyanígy, ha egyes hosszan vagy röviden ejtett mgh-ra vagy msh-ra mondjuk, hogy az úgy “helytelen”. A “de viszont” például már Kazinczynál is szerepel ebben a formában. És ha a “de viszont” helytelen, akkor miért helyes az “ámbár”? Sorolhatnám.

    A nyelv nem helyes vagy helytelen, a nyelv csak van, folyton változik, él, és nincsen olyan sztenderd, amihez mérten tökéletesíteni vagy konzerválni kellene, illetve azt a sztenderdet mindig olyanok írják és próbálják fenntartatni, akiknek ez érdekük. A nyelvművelés mint olyan szerintem eleve hülyeség a fentiek miatt. A szociolingvisztika ne legyen már preskriptív, könyörgöm. 🙂

    A helyesírás persze egész más kérdés.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

      • A helyesírás szerintem abban más, hogy annak tényleg szüksége van valamiféle normativizálásra, még ha folyton változásban, akkor is, éppen azért, mert írott.
        Láthatjuk, hogy többek közt a szépirodalmi nyelv sem attól lesz szépirodalmi, hogy bizonyos nyelvi formákat kerül vagy elítél. Ezzel szemben a helyes írás (direkt külön) a szépirodalomban is nagyon fontos, hacsak nem szándékosan, stilisztikai célzattal ír a szerző “nem helyesen”.
        Fontos az is, hogy legyen egyetlen szabályozott, követhető közös nyelve a beszélőknek, a nyelvet éppen tanulóknak, a tudósoknak stb, és mivel a beszélt nyelvet gyakorlatilag lehetetlen ilyen szempontból követni, ezért az írott nyelv kénytelen ezt a szerepet betölteni.
        Viszont mivel a beszélt nyelv irdatlan ütemben változik, időnként kénytelen követni az írott is. Azért a magyar nyelv központozási szabályai pl. szerintem nagyon régen nem változtak, és jó ideig nem is fognak. A helyesírási alapelvek szintén nem.

        Most lehet, hogy nem voltam érthető, bocsi, ha nem, de valahogy így értem, hogy a helyesírás más kérdés.

        Kedvelik 1 személy

      • Na, ezeket mind tudom, van a farzsebben egy magyaros diploma, csak nem használom, kopik, gyűrődik, mindig ráülök, ráfolyik a fröccs is… Az érdekel, hogy van-e az a vékony kis vonal, ahonnan a beszélt nyelvi fordulatok elfogadhatók, és van-e olyan, ami már gáz. Szerintem van olyan, ami (akár használjuk, akár nem) egyszerűen ronda, hiába elterjedt, hiába folyik a csapból. De ha valaki felszólal, hogy csókolom, ez igénytelen, rögtön jön, hogy deskriptív meg nyelvtannáci.

        Kedvelés

      • Nem, szerintem annak simán van létjogosultsága, hogy valami ronda vagy ordenáré, esetleg bántóan obszcén. Vagy fülsértő. Annak nincs, hogy “helytelen”.

        Kedvelik 1 személy

      • Nekem a tavaly Éva azt mondta, hogy a stílus arról szól, hogy kihez akarsz hasonlítani. Ha én pl. a 98 éves emberekkel készült interjúim során a legelokvensebb tudományos terminológiát utilizálnám, akkor mukkot sem értenének belőle, de ha konferencián úgy beszélnék, mint az öregek, akkor nem lennék szalonképes.

        Kedvelik 1 személy

    • Egyetértek. Ettől függetlenül lehetnek egyéni háklik, valamint a változással bizonyos formák el is avulnak, modorossá válnak, pl. ilyen az “ámbár”, ami szerintem iszonyú modoros, és annyira viszketek tőle, hogy ennek használata (különösen írásban és nem stíluseszközként, hanem komolyan gondolva) nálam szinte válóok. Ugyanez a kategória a “meglehet” , és társai. Brr.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nálam a “jóllehet”. És rendszeresen leírom tudományos szövegben. Amikor visszaolvasom, akkor meg sikítok. 😀

        Kedvelés

      • Atyaég, én is miket leírtam anno, sírnivalóan tudományos jellegű, bikfanyelves modorosság. De az ottan etalon, nem?

        Kedvelés

      • Már irtom, de elvárás, igen. Sőt, kegyetlenül jó mondataimat húzzák ki vagy javasolják változtatni, csak azért, mert “túl szépirodalmiak”… Ha nem elég bikfa, azt nem szeretik.

        Kedvelés

      • 😀

        Nekem az “azonban” és “jómagam” baszja ki a biztit. Egyedül Adélnak nézem el, neki ez is jól áll.

        Kedvelés

  12. Ma tanuljunk magyarul napot tartottam, újraolvastam az előző bejegyzéseket is. Nagyon szórakoztatóak és tanulságosak. Engem is nagyon zavarnak a helyesírási hibák. Másodéves orvostanhallgatók dolgozataiban olvastam ilyent, hogy méjnyak (méhnyak helyett) és atyhártya (agyhártya helyett).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Helytelen vagy nem, ha egy teljes napon át én lennék a belügyminiszter (szerencsére 365 nap van egy évben, jut belőle Évának is 😀 ), biztos kiirtanám a póstát és az egyenlőrét, de a túristát és a pósztert is!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Halálra tud idegesíteni az áru-árú nem tudása! Annyira logikus pedig, a francba!!! Mint a fiú is pl.
    Egy ismerősöm rendszeresen ezt írja: miadt. Rosszabb, mint a j-ly keverése, pedig az se semmi! Mondhatnám, hogy könnyű dolgom van, mert a fősulin a magyartanárunknak ez volt a vesszőparipája, és aki 100 szóból 4-et tévesztett (3 PERC ALATT!!!), az bukott. Egyszer sem buktam… nekem ez megy, mindig is jó volt a helyesírásom. Nem vagyok vérmes, de azért van egy határ, ami alatt már tényleg fáj és nem bírom elviselni. Muszáj, papagáj, babálya (ragban ly!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!), ILYED. Szóval kész!
    Szép nyelv ez a magyar és meg is tanulható. Túl elnézőek az emberek manapság szerintem. Én fontosnak tartom, hogy helyesen írjunk, még akkor is, ha a kiejtésünk nem “perfekt magyar”.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. És az miért van, hogy idősebb korukra a pesti mamák-papák is “tájszólásban” kezdenek beszélni? Engem ettől kiver a víz, amikor anyósom, tősgyökeres pesti, vótozik (oké, complementary lengthening), vagy hogy azt mondja a szúrós helyett, hogy szurós. És a férjemen is látom: ahogy öregszik, úgy kezdi el ezt csinálni. A másik az ö-zés. Érdekes, kedves szegedi ismerősnél, aki ezt ösztönösen és szépen csinálja, nem zavar, de anyósomnál rohadtul (oké, ő a tetejébe még az anyósom is 🙂 még szép, hogy zavar). Nem értem a jelenséget, komolyan.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .