Ilyesmi volt:
és, köszönet handrellának és csinevának, van hangfelvétel is! Még harmincöt perc, míg letöltődik, de fölteszem, ha tudom!
További ügyrendi információk:
aki nem adta fel a Bovarynét, annak most jön a katarzis, én is végig tudtam olvasni hazafelé a vonaton, nagyon durva volt, és egész más élmény, mint az előző kettő olvasása ugyanennek. Szombat reggel jön a bejegyzés: három kvíz (újra fölteszem az előző kettőt is), és elgondolkodtató, a művet egészben láttató-látó kérdések. Aki tud, csatlakozzon, pezsegjünk! A projekt nem állt le, csak annyit grilleztem, voltam színházban és kellett nyomnom az Illy gombját, hogy egyszerűen nem maradt időm, agyam olvasni.
Utána a Macskajáték jön Örkénytől, mégpedig a drámaváltozat:
itt olvasható:
http://mek.oszk.hu/06300/06350/06350.htm
akinek van kedve, kezdje el, és június 3-án, hétfőn (térjünk vissza a hétfőkhöz) kezdődik annak megbeszélése, kvízzel.
csak az olvassa. én szóltam 
Szuper. Örülök, hogy volt egy kis szabadidőnk az utóbbi pár napban, amíg nem írtál napi három bejegyzést, és el tudtam intézni néhány hónapok óta húzódó ügyet, amire a blog olvasása mellett nem jutott energiám. 🙂 Gondoltam már rá régebben is, de most vetem csak fel: mi lenne, ha mondjuk legalább vasárnaponként nem írnál új bejegyzést? Tuti, hogy Rád is Rád férne egy kis plusz idő, és szerintem nem én vagyok az egyetlen olvasód, aki szeretné az összes (vagy legalább sok) hozzászólást elolvasni, de mellesleg van munkája/családja/háztartása (és jelen esetben tök mindegy, hogy a háztartási teendőket kivel és milyen arányban osztom meg).
KedvelésKedvelés
Jaj, mikor írtam én napi három bejegyzést? Augusztusban. Most a napi egyre törekszem, és néha van szünnap! De köszönöm, hogy kímélnél!
KedvelésKedvelés
🙂 Ez jó ötlet. A hónap elején egy hétig el volt romolva a gépem, meg munkahelyet változtattam (több időmet lekötte) és azóta nem bírom utolérni magam a bejegyzésekkel 🙂 Pedig szeretném, sőt még az “érkezésem” előttieket is szeretném elolvasni 🙂 Persze tudom, hogy ez az én problémám, az én időmenedzsmentem, meg nem kötelező olvasmány ez, amire jegyet kapok 🙂 csak ha már más is említi gondoltam itt lehet a helye és ideje
KedvelésKedvelés
Egy mondata van csak, amelyet kérek javítani:
“Gerle Éva nem az a fajta feminista, aki legszívesebben kiűzné a férfiakat a világból, hanem az, aki a nők elnyomása, bántalmazása ellen szólal fel, az egyenlőség, korrektség mellett tör lándzsát.”
Tekintettel arra, hogy nincs olyan feminista, aki kiűzné a férfiakat a világból, és az állítás mindannyiunkra igaz, kérem, ezt a torz sztereotípiák alátámasztására alkalmas mondatot fogalmazzák át, esetleg töröljék.
KedvelésKedvelés
Megnéztem… kijavult…
KedvelésKedvelés
Örülök, köszönöm! De ha előbb javult volna, nem özönlöttek volna erre a mondatra a trollok.
KedvelésKedvelés
Az egyikre:
te nagyon eltévedtél, én aztán nem nevelek senkit, szerintem úgy maradnak, nincs mit tenni. Ami engem illet, nem akarok és nem is akartam soha okvetlen férfival élni, én annak a módját keresem, hogy hogyan lehet emelt fővel, békében, jóérzés-maximalizálással, valódi kapcsolódással létezni, nem csak üres szerepekben, de szerintem ezzel mindenki így van, és én nem tartok senkit önzőnek, aki erre törekszik, ellenben visszásnak és veszélyesnek tartok minden mást, különösen az önfeláldozás című játszmát.
Senki nem vár tőletek semmit, amit magatoktól nem tennétek, én erre a magam részéről keresztet vetek, mégis, miféle hatalmam volna, hogy másokat, akik nem akarják, megváltoztassak? Sőt, nem győzöm lebeszélni az olvasókat a lelkes világmegváltásról, és felőlem nyugodtan folytassátok, amit eddig, csak az lesz a vége, hogy magatoknak maradtok, és a gyerekeitek is megvetően gondolnak rátok. Azért az olvasók a kapcsolatuk jelentős javulásáról írnak, valódibb lett minden, a kérdések átgondolása senkinek nem árt. De nem azért, mert idomították volna a férjeket, inkább azért, mert megengedik maguknak a jóérzést.
Ha neked a szaros pelenka és a mosogatás demaszkulinizáló (de szép szó ez is), akkor gratulálok — egész konkrétan ezek a feladatok vajon nőiesek? Én a falra mászom ettől, ahogy kettéosztjátok a világot férfiasra meg nőiesre, aztán a férfiasban csupa aktív, izgalmas, dicső tevékenység van, ami kockázatos, az mind-mind a múlté (háború, honvédelem), a nőies meg lenézett, monoton, másokat kiszolgáló, dekoráció-jellegű. Lehet így élni, én nem fogok. Kit zavar ez? Szorongsz, milyen hatása van a blognak?
Én sosem mondtam, hogy a férfi nem hagyhatja el a családját, és nem gondolom, hogy a farka után megy, összekeversz valakivel, e témáról igen árnyaltan írtam, és sokat. Nekem általában a merev, képmutató házasságmodellel van bajom, meg a hazugságokkal. Tessék elválni, belefiatalodni a szerelembe, nem kell gyötrődni. Csak korrektül. Ne drámázzunk, ne függjünk ennyire a másiktól, ne az legyen az identitás, hogy jó vagyok-e neki.Én ebben is a szorongást gyanítom: ti csak azért propagáljátok a monogámiát, mert rettegtek, hogy a csajotok jobbat talál.
Méltatlankodjatok nyugodtan, csak azzal kéne szembenézni, hogy azért alakult így, mert elbasztátok. És a méltatlankodás ne legyen erőszak és kellemetlenkedés. És igenis, tessék igényesnek és szellemesnek lenni, és ha nem megy, emelt fővel tudomásul venni, hogy az hiányzott a másiknak.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: ígéretek | csak az olvassa