azt írja a fényes borítós magazin

Közzétéve Szerző:

… hogy az egészséges testtömegindex 18 és 25 között van — ez nemrég 19 és 26 volt, vagy rosszul emlékszel? –, afölött túlsúlyról beszélünk, és kockás hasú nőt is tesz mellé, aki a nagyon csinos szerkójában üdvözült arccal edz a ferdepadon.

A te BMI-d huszonhét, átszámolod gondosan úgy is, hogy két centivel magasabbnak írod megad, és így is, meg behúzott hassal is csak 26,81, és szeretnéd megmagyarázni, hogy a testzsírarány, az a nagyon nem mindegy, meg hogy az izom nehezebb, mint a háj, de a magazinborító csak gúnyosan és némán fénylik, és két hónappal később megírja ugyanazt, ha szerencséd van, és le nem viszik 15-23-ra.

Azt írja a fényes borítós magazin, hogy sok nő csak harmincöt éves kora után képes a hüvelyi orgazmusra, és így, harminckilenc évesen, ami mindjárt negyven, ettől nagyon hülyén érzed magad, mert nem tudod, neked milyen van, sőt, hát nincs is mindig, éppen most olyan se, akivel kinyomozhatnád, megy-e az a másik is.

Azt mondja a fényes borítójú magazin, hogy az anyatej a legjobb a babának, de nem úgy ám, hogy az a nagyon jó, az eszméletlenül kiemelkedő, hanem az a normális, mert az van kitalálva evolúciósan, és minden más csak utánzat és rosszabb, és még azt is írja, hogy nyugodtan lehet, sőt, ajánlatos kétéves korig szoptatni, de ilyen cikkek így hetente jönnek szembe.

És te tényleg mindent megpróbáltál, az őrületig, és úgy érzed, ezt az arcodba csapják, eltökélten rossz érzést akarnak kelteni benned, hogy neked ez sem sikerült. A te hét hónapig való kínlódós szopatásodat nem említik az ilyen WHO-IBCLC-LLL-XHNFC<𰲀ߣ$¤ cikkekben.

Ír valamit a fényes borítós magazin, és te mindjárt rosszul érzed magad. Hát miért érzed rosszul magad? Úgy érzed, piedesztálra van emelve a szép nő, a hüvelyi orgazmus, a marcipános csokikosárkák cukortojással, meg a háborítatlan szoptatás, vagy mi, az igény szerinti szülés, és te kiestél a boldogok, szerencsések, jól beváltak piksziséből.

De miért írnak ilyeneket?

Írnak, mindenfélét. Neked viszont, nagyon úgy tűnik, van egy beláthatatlan méretű nőirosszérzés-kvótád, amelyet fel kell használnod. Az elemi igényed, hogy azt jelezzék vissza: jó vagy, helyes úton jársz, nap mint nap megcsúfoltatik. Dől rád, hogy nem vagy elég jó. Hogy megfelelj az eszményeknek, ahhoz nem vagy elég, hogy telibe szard a fényes borítót, ahhoz sem. Vedd észre: mindegy, hogy butuska, abszurd elvárást közvetítenek, vagy korrekt információt, amire csak te reagálsz hisztérikusan. Nem ez a lényeg.

Egy nap teljesen jól leszel az akármilyen orgazmusoddal vagy a tökéletes hiányával is akár. Egy nap te és a tested jó cimborák lesztek, és az öngyűlölet nyomai nélkül érzékeled majd a kontúrjaidat. Egy nap megérted, hogy nem hazudtak: az anyatej tényleg pótolhatatlan kincs, de te is az vagy az egyéni utaddal és harcaiddal, és igazából mégiscsak mindegy, bőven elférsz így a szakszerű információ mellett is, és nem gyűlölöd már azokat, akiknek sikerült.

Egy nap megérted: nem számít, mit írnak a magazinok, s hogy ezek buta és nőellenes magazinok ugyan, de az igazi baj nem velük volt, hanem azzal, hogy nem találkoztál önmagaddal.

IMG_7043

330 thoughts on “azt írja a fényes borítós magazin”

  2. De szépek vagytok! Ismét telibe találtál. Én egy év 3 hónapot szoptattam mindkettőt. Még folytathattam volna, de nem vagyok a szélsőségek embere. Ez így nagyon jó volt. A gyerekekkel jó a kapcsolatom. Köszi a reggelit 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Ha véletlenül a kezembe kerül egy-egy ilyen fényes női magazin (tonnaszámra vásároltam őket sok évvel ezelőtt), megvonom csak a vállam. Akkor jó úton vagyok magam felé?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Micsoda egybeesés! Épp tegnap éjjel kerestem rá a szupernő szindrómára. Rájöttem, hogy minden amit takar ez a fogalom, egyféleképpen gyógyítható: a nők, ha megerősödnek, majd tudják. Maguktól,hogy mi jó nekik.
    Elgondolkodtam és gyanús a superwoman syndrome (angolul sokkal bővebb információt találtam), hogy szinte mindenki attól szenved, nekem meg nincs olyan. Nem akarok elismerést begyűjteni az időm,energiám kárára, csak szubjektívan bírom szemlélni a dolgokat. De annyira erős a külvilág hatása ( Just do it! Egyedül rajtad múlik! VAN RÁ LEHETŐSÉGED, ÚGYHOGY őrizd meg a hatvancentis derekad, ragyogjon a lakás, HA IGAZÁN FONTOS, akkor belefér a harmadik nyelvvizsga, a diploma, a jogsimegszerzése a teljes munkaidőbe, AKI AKAR, az este nyolcra is tudsz edzésre menni. TUDJUK, HOGY Mindenre képes vagy! Amire képes vagy, azt KÖTELEZŐ teljesítened!) hogy a megfelelni nem vágyás miatt is gyötörhet szégyen. Önzőnek, gyerekesnek, alkalmazkodni lustának látom magam a szupernő szemszögéből. Abszurd.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez a hozzászólás nagyon betalált, régebben én is stresszeltem magam emiatt. Néha még most is, mert LETEHETNÉM az angol felsőfokút, CSAK TANULNI KÉNE RÁ egypár hónapot, és FOGYHATNÉK még 5 kilót, ha igazán fontos lenne, és KÉPES LENNÉK még egy munkát elvállalni, és többet keresni és nagy karriert csinálni – de nem vagyok elég motivált. És igen, a legjobb mondat hogy “a megfelelni nem vágyás miatt gyötörhet a szégyen”. Néha engem is gyötör, de egyre kevésbé, talán fejlődök.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Vagy rájön, hogy nincs és sose volt saját az igény. Mert van energiája, de más célra tartja érdemesnek fordítani. Na, azt kell megtalálni, azt a semmi által nem befolyásolt belső indíttatást, érdekes módon az szárnyakat ad. (Lehet adott esetben pont egy nyelvvizsga, vagy egyéb komoly kihívás, nem arról van szó.)

        Kedvelés

      • Igen, pont ez az, hogy nem biztos, hogy saját az igény. Például a nyelvvizsga meglétét nem kérik sehol sem, csak azt, hogy tudjon az ember, a papír nem érdekes – és én is megelégszek azzal, hogy tudom használni a nyelvet, beszélni fordítani. A papír inkább a családi környezet mániája. A több munkavállalással meg sajnos az a baj, hogy így is nagyon sok, de a családom számára a munka a vallás. Ha neked marad időd bármi másra a munkán kívül, netán szoktál pihenni esetleg van egy hobbid, akkor nem dolgozol eleget – igazán vállalhatnál még valamit. Generációkra visszamenőleg így éltek az őseim, és rám maradt, hogy felvegyem a harcot ezzel a családi karmával.

        Kedvelés

    • Jaj, ez engem is nagyon eltalált.
      Évekig szívattam magam: teljes állás mellett jogsi, mert az kell, igaz azóta sem vezetek. Munka után heti 3x nyelvtanfolyam, mert angolul jól kell tudni, persze nyelvvizsga nem lett, de ez azért hasznos volt. Még egy diploma, mert az kell a karrierépítéshez. Kár, hogy az államvizsga előtt kifogyott a szusz, és az addig jó átlaggal végzett -és baromi sokba kerülő- évek után érthetetlenül megbuktam.
      Azóta sem sikerült letennem, nincs meg a motiváció, ami valójában sosem volt belső, csak a sok kell: nincs gyereked, most KELL tanulnod, a te képességeiddel karriert KELL építened.
      Időközben rájöttem, hogy utálom a szakmám kereteit, megfulladok tőle. Váltást tervezek, és ennek érdekében elkezdek megint tanulni. Na, most aztán nincs külső környezeti kényszer: mindenki kivan, hogy ott akarom hagyni a jól fizető, ám lélekölő állásom, hogy a kultúra-művészetek ingoványos talajára lépjek. Nagyon kíváncsi vagyok magamra, mennyire lesz kitartó bennem ez a belső motiváció.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mi is az, hogy kitartás? Az én definícióm az, hogy önmagában nem erény, nem több, mint egy cselekvési mód. Adott esetben célravezető, máskor meg önostorozás, belsővé tett kontroll, elfajult lelkiismeret motiválja. Engem a kitartás – sokszor hangoztatott elvárás- bátorság formájában erősít. Segít legyűrni a félelmet, a kishitűséget, az utamon tart. A baszogató hangok a fejemben tuti nem ott tartanak..

        Kedvelés

      • Családi mantra, hogy nekem nincs kitartásom semmihez. Micsoda bűntudatot ébresztettek bennem ezzel! Aztán egy ideje letojom. Hogyan lenne kitartása annak, aki két ember terhét hordja egyedül, és még megbeszélni sem tudja senkivel az ötleteit és a terveit? Honnan meríthetne erőt? Lesz*rom már a kitartást. Nálam nagyobb nem soknak van a családunkban. Őőőő… most egyet sem tudok mondani 🙂

        Kedvelés

      • Rusnya egy manipuláció a bűntudat ébresztése, és milyen hatékony. Egyszer belédplántálják, utána egész életedben engedelmesen fogsz mások céljai szerint működni. És még azt is hiszed, hogy jó ember vagy, azért.

        Kedvelés

      • Van egy kedvec filmem. Már említettem valamelyik hozzászólásomban. Lehetne arról is egy bejegyzést írni. A címe hétköznapi mennyország. Ott a papfeleség fogalmazza meg, hogy a bűnt az egyház találta ki, hogy egyik kezével bűntudatba kergessen, a másik kezével felkinálja a feloldozást. Ez a játék az élet sok területén tetten érhető. Nézzétek meg a filmet!
        http://www.youtube.com/watch?v=L2BJF49g8lQ

        Kedvelés

      • És hiába… soha nem elég semmi. A minap nyomott le anyám éppen édes, bűbájos, segítőkész szándékkal. Miért vagy ilyen magamutogató, olcsó celeb? Hiszen van benned annyi szerethető…. Mintha a tőrt döfte volna a gyomromba. Semmi nem elég. Már a FB- ról is elüldözött, pedig azt is annyira szerettem. A legjobbak a gyerekkortól működtetett lenyomások. Azok olyanok, hogy már azt hiszed, túl vagy rajtuk, és akkor elég egy szemvillanás, egy mondat, és újra három éves leszel, aki összetojja magát.

        Kedvelés

  6. en azt latom hogy altalaban 30 folott talalkozik az ember onmagaval, akkor szereti meg onmagat, a testet, szerintem akkor a legszebb egy no es addigra mar nagyjabol azt is kitalalta mit akar az eletben, mirol mit gondol o. Addig erdeklik a fenyes boritojuak is. persze foleg a lanyokat, nem hinnem hogy sok ferfi tudja mennyi a BMI-je. Nem tudom 40-50 eves kor folott milyen, ott meg nem jartam. Neha elmalazom rajta hogy a parom 15 evvel idosebb mint en, sosem fogjuk atelni egyutt milyen 30asnak, 40esnek lenni. kicsit sajnalom, de a nagy korkulonbseg ezzel is egyutt jar.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem tudom, ez mennyire törvényszerű, én a harmincas éveimben ki sem látszottam a pelenkahlamok közül, egyáltalán nem találkoztam önmagammal. Nekem én most jöttem szembe, negyven éves vagyok, és most jönnek majd a rólam is szóló izgi dolgok. a húszas éveim: munka, buli, fényesborító. De talán nem is a kor számít, inkább az élethelyzet, amit egy család esetén a gyerekek kora is meghatároz, és ezen szépen együtt mentek át a pároddal, 15 év ide vagy oda. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  7. a színes borítós magazinokkal nekem az is a bajom, hogy nem lehet velük begyújtani. sokkal jobban szeretem a bauhaus ingyenes barkácsost.
    ha meg jót akarok olvasni ide jövök, tisztára megér egy előfizetést ;).

    és igen, igen, igen, nagyon igen: “Egy nap megérted: nem számít, mit írnak a magazinok, s hogy ezek buta és nőellenes magazinok ugyan, de az igazi baj nem velük volt, hanem azzal, hogy nem találkoztál önmagaddal.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. És én mindig keresem azt, hogy melyik férfimagazin írja a jó tanácsokat a pasiknak, hogy miképpen tudnak a kamasz gyerekeikkel építő kommunikációt kiépíteni, hogy milyen simogatástechnikát alkalmazzanak a csecsemőnél (aki az övék is), valamint hogy a nejük lehet, hogy azért nem kér a látszólag gondoskodó simogatásukból, mert utálja, hogy két perc múlva már a bugyiban a kezük, és elege van abból, hogy neki nem jár “csak úgy” gyengédség. Neki fizetni kell érte mindig. Azt is keresem, hogy hol adnak a pasiknak olyan tanácsokat, hogy mossanak fogat cigi után, ha smárolni akarnak és ne a nejüket vádolják, ha ő elfordítja a fejét az ágaskodó nyelvük elől. No, meg azt is elmesélhetné valamelyik fényes borítós férfi magazin, hogy ők miképpen legyenek kívánatosak, hogyan kommunikáljanak, milyen az a játszmázás, amit – ezúttal- ők hagyjanak abba. Írhatnának az ő testtömegükről, meg a méteres terpeszbe szétvetett lábukról, amivel a legjobb étteremben is képesek közönségessé válni. Mert megtehetik. Ja, meg arról is írhatna már valamelyik drága, női testekkel telirakott ffi magazin, , hogy undorító, ha 3 percenként a farkukat igazgatják és vakargatják, és még undorítóbb, ha az ember szól nekik, és visszavágnak: hát muszáj megigazítani. Nem “muszáj”. A nők sem simogatják magukat nyilvánosan, és kibírható.
    Hol a francban írnak erről? Vagy a pasik mindent tudnak a kapcsolatokról, a nőkről, a gyerekeikről, a szerelemről? Nekik már nem kell egy betűt sem erről olvasni? Vagy lesz*rják? Ezt is?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • egyszer volt egy konferencia, nők a tudományban témában. a résztvevők kaptak ajándék csomagot amit a nemíromle melyik kozmetikai cég szponzorált. volt benne – ezt figyeljétek!! – narancsbőr elleni krém!! mi más kéne egy tudós nőnek, na… sokat röhögtünk azon, hogy vajon a férfiak a tudományban jellegű konferencián adnak-e orrszőr trimmelőt és körömgomba elleni krémet a résztvevőknek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem tudok röhögni. Tudod, milyen régóta háborgok már? Egyszerűen nem volt kinek mondani. Talán a férjemnek? Anyám… hát őmellette vagyok csak igazán UFO. Most itt vagyok, és jön belőlem. Nevetés nélkül.
        Ha lenne az a magazin… Te! Olyanokat tudnék, olyan kifinomult iróniával , hogy hüppöghetnének. Hja, és amit nem írtam: Az hogy van, hogy ők harsány és nőgyűlölő vicceken jókat röhögnek, az én szarkazmusomat valahogy sehogy se értik. Ha meg igen, hát az sértődés.

        Kedvelés

      • Ez megmagyarázza azt is, hogy a férfiakkal a kapcsolatom miért tart addig, amíg én nevetek a sovén vicceiken. Amikor elkezdek én viccelni az ők hiányosságaikon, odalesz a humorérzékük… Ha véletlenül úgy döntök, hogy nem nevetek a vicceiken, hanem komolyan megkérdezem, hogy ez mitől vicces, jön a tuti reakció, hogy “neked nincs humorérzéked?” Hát erről ennyit 😦

        Kedvelés

      • Ó, én kaptam már meg ilyen humorért, hogy gonosz vagyok. Amit ő előtte mondott az csak vicc volt. Nahát, mondom, röhögjünk ezen is, én is csak vicceltem, tán nem tetszett? Nem, ami egy férfi részéről poén, nőtől már gonoszság.

        Kedvelés

      • És olyan könnyen mondják: gonosz vagy, hisztis vagy, hülyeséget beszélsz. Én ezt sem értem. Hogyan merészel egy ember így beszélni egy másikról?
        Basszus, ugyanazokat a köröket forgom mindig. Meggyőződésem, hogy a férfitársadalomnak komplett kommunikációs tanfolyamokra lenne szüksége.

        Kedvelés

      • Múltkor te írtad az egyik vendégposztot, ugye? (Anya, elválok), nagy sikerrel.
        Amíg nincs az a magazin, szívesen olvasnám a “Jótanácsok férfiaknak” rovatodat itt,
        gondolom, kapnál helyet és értő füleket is 🙂
        Szerintem volna sikered, sőt még férfi olvasóid is.
        Amúgy nyílván azért van ez így, mert ez tartja fenn a világ eddigi rendjét.
        De az üzletemberek, akik ezt meglovagolják, kezdik észrevenni, hogy a módszer genderfüggetlenül eredményes és jövedelmező,
        ezért előbb-utóbb eléri a férfiakat is – az a része legalábbis, amiben valaki üzletet lát.

        Kedvelés

      • Nagyon jó lenne egy új női magazin, de olyan rendes. Megtévesztésül fényes legyen a borítója. Elő is fizetném!

        Kedvelés

  9. jár az agyam ezen a fényesborítós magazin témán. csinálhatnánk egy jó kis mozgalmat, hogy mostantól egy kanyit sem költünk nőgyűlölő magazinokra, és sokkal kevesebbet női “szépészeti” önkínzó cuccokra (műköröm a kukába!), és amit ezzel megspórolunk azt beletesszük valami nőket emelő dologba, vagy csinálunk belőle x időnként egy bazi nagy női bulit magunknak valahol. vagy csinálunk valami díjat, vagy ilyesmi. esetleg díjazunk olyan médiaterméket, céget, akármit, ami olyat és úgy kínál a nőknek ami nem lenyomós.
    ha jól képzelem itt a blogon is vagyunk épp elegen ahhoz, hogy a fényesborítós magazinokon és narancsbőr elleni krémeken megspórolt pénzeinkből valami jót összehozzunk.
    alkalmasint elégetünk 1-2 melltartót, csak hogy jól értsék a trollok is, hogy miről szól ez a dolog :)))

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Kíváncsiságból beírtam a Google-ba, hogy “feminista magazin”, de nem lövöm le a poént, nézzétek meg mi a legeslegelső találat 🙂

        Kedvelés

      • “A nőkben is van a férfi princípiumból, és a férfiakban is a nőiből. Továbbá az emberek nem egyforma “méretűek”. Lehet, hogy én 60% nő és 40% férfi vagyok – ezért jelenek meg a világban nőként -, Gipsz Jakab pedig 60% férfi és 40% nő. De simán lehet, hogy az én 40%-om több, mint Jakab 60%-a, mert én “nagyobb” vagyok, mint ő. (Ha ez nem így lenne, akkor az értelmi fogyatékos hímneműek simán vernék pl. matekból a női matematikusokat.)”

        Gipsz Jakab :)) Ez a Ferenc nagyon szimpatikus nekem 🙂 Lehet hogy meg szeretem a matematikát ?:D

        Kedvelés

      • Sajnos, a nyerőszámokat nem érzem meg, mert azok mindig változnak, csak a kétbites nőgyűlölet marad mindig ugyanaz.

        Kedvelés

    • Én soha nem rakattam műkörmöt, magazinokat sem vásárolok. Mindent úgy teszek már egy ideje, ahogy belülről fakad. A dohányzást is abbahagytam közel 8 éve. Most arra gyúrok, hogy 25-én valami felemelő, rendhagyó szülinapi partin vegyek részt. Nem tudom, miben lehetnék takarékosabb, de az ötlet tetszik és támogatom, amivel tudom 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nézzetek bele ebbe. Sajnos csak németül (és olaszul) adják ki.
      http://www.sensa-magazin.de/flipbook/Aktuell.htm
      Ez teljesen normális nöknek szól, akik a fejüket nem csak bólogatásra használják.
      Minden hónapban benne van egy müvészi aktfotó egy olvasóról, aki elmeséli viszonyát saját testéhez, hogyan szerette meg a mai “kockáshasú” világban.
      Olyasmi ez a lap, mint egy jó barátnö, akivel komoly témákról is lehet beszélni.
      Semmilyen sztárhírek, vásárold ezt vagy azt stb…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • szimpatikus tervek!
      mindig rájövök, milyen olcsó nő vagyok, mennyi sz*rt nem veszek meg. se fényes magazinokat (már puffogtam az Éván sokfelé, a többi magazin legalább nem álszenteskedik, de ez az álmegértő hang mellékelve a szép popsik/mellek/reklámok mellé dühítő), se kisbabás-mamás magazint (egyszer írtam az egyik ilyen lap egyik szerzőjének, aki komplettül megsértődött, amikor megemlítettem neki, hogy szerintem nagyon sokszor csak frusztrálják a kismamákat, megpróbálta levezetni, hogy én itt vmit nagyon félreértek, ahelyett, hogy elgondolkodott volna róla akár csak egy kicsit is… empátiából leszerepelt az egész lap).
      a narancsbőr elleni küzdelem a legviccesebb dolog a világon, ez olyan, mintha a bőr mint olyan ellen küzdene valaki. esetleg az ellen, hogy az orra ott van, ahol.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  10. Köszönöm! Jól esett olvasni.

    Elképzeltem, ahogy a fényes borítós magazin szerkesztöje kiadja a feladatot, hogy drága Ivett, a héten kellene egy cikk a testtömegindexröl, a szoptatás fontosságáról és a hüvelyi orgazmusról. És akkor Ivett nekiveselkedik a feladatnak, hogy csokorba szedje nekünk a shouldokat. Egész pörgös kis cikk kerekedik belöle. A szerkesztö meg is dicséri, milyen személyes hangvételü lett az iras, amit ö egy félmosollyal fogad. A testtömegindexe a helyén, viszont szoptatni két hónapig sem tudott, mert nem volt elég teje. A cikk írása közben is kereste az indokokat amivel felmenthetné magát amiért neki nem ment 2 évig. A félmosollyal az arcán aztán haza indul. Ne érti mi baja, jó munkahely ez, a cikkért is hogy megdicsérték. Feszült. De hátha a hétvégén lesz majd idö kisérletezni és neki is összejön végre a hüvelyi orgazmus. Az helyretenne mindent, ahogy a cikkben is írta….
    Nem csak olvasói, de még Ivett sem találkozott önmagával.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Á, ez nem így megy, a leírás kicsit retró, még a magas példányszámos, internet és válság előtti időkben mehettek így a dolgok a női glossyknál. Manapság inkább ez a valószínűbb: Ivett, aki gyakornok és <50 ezerért dolgozik napi nyolc órát, megkapott napi tíz cikket online, és havi tízet a printbe, mert ma már mindenki több helyre dolgozik adott cégen belül, egy termék nem termel ki eleget a legénység eltartásához. Ivett tehát fogja az anyalapot vagy egy klasszikus tizenöt perces "tíztutitipp" oldalt külföldről, és gyorsan megírja az első szembejövő szart, jó esetben tizenöt perc alatt (ha ez nem megy, úgyis lecserélik gyorsabbra… ha megy, akkor is, mert másnak is menni fog, gyakornok meg munkajogilag max. 12 hónapig lehetsz). Rosszabb helyeken ha kreatív, egyéni ötlete van, esetleg előrevivő gondolatai, még meg is szidják, hogy hová gondol, mit hisz, a magabiztos 30-as kreatív nőolvasót nem érdekli a gazdaságpolitikai szatíra. Ezért a kopipészt-translate ciklust megismétli tízszer a jó Ivett 3500 karakterben online-ra is, és már készen is van a napi penzum. Ja igen, a horoszkópot még meg kell írnia, azt a végére hagyta, utálatos és lélekölő munka. A főszerkesztő már csak a kész tördelést látja, esetleg nyavalyog a képszerkesztőnek, hogy nem elég trendi az illusztráció, netán inkább szponzorált kép kell a Garnier kreatívjaiból, de egyébként Ivett nevét sem tudja, nem is számít. Ivett nem mosollyal sétál haza, hanem reménykedik, hogy a 12 hónap ingyenmunka után esetleg felveszik állandóra, mondjuk 120-ért – még nem tudja, hogy ez csupán hiú ábránd.

      A legtöbb helyen inkább ez a szitu, ahogy hallom, látom, tapasztalom. Szóval, csináljunk saját magazint inkább, na! 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Fogalmam sincs hogy mi és hogy megy ma egy szerkesztöségben. Nem is akartam ezt élethüen visszaadni. Csupán arra akartam utalni, hogy sok esetben aki az ilyen cikkeket írja, maga sem találkozott még önmagával. És megírja amit kérnek töle, akármennyiért akármilyen formában. Mert ez a munka. Meg mert annyit hallott erröl, hogy nem bántja a fülét. Aztán maga sem érti miért érzi rosszul magát hazafelé menet. Csak azèrt megy haza félmosollyal mert megsimogatták a buksiját amiért leírta a tutit. Mert jobb esetben érzi a lelke mélyén, hogy nem igazságos amit írt. Rosszabb esetben persze még ez sincs.
        Csináljuk az újságot! Én szeretnèk barkácsolás SOS vagy pénzügyek alapfokon rovatot benne.
        Nagyon klassz tudástárunk lenne pár hónap alatt.

        Kedvelés

      • Jajj, de jó lenne! Ha tényleg indítanánk egy újságot, akkor mindenképpen szeretnék segíteni.

        Kedvelés

      • nekem, mint laikusnak, ez most legalább olyan földhöz vágós volt, mint Ványa bácsi…már tényleg nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek

        Kedvelés

  11. Hoppá, fényes borítós magazin a szupernő szindrómáról:

    “Honnan ered a tökéletesség iránti vágy?

    Valószínűleg bizonytalanság dolgozik az SS hátterében. Az idők során saját önmeghatározásunk – kik is vagyunk valójában – szorosan összekapcsolódott azzal a ténnyel, mit értünk el. A feminizmus lényegében azt sugallta számunkra, hogy mindent megkaphatunk; amit időközben kezdtünk úgy értelmezni, hogy tényleg meg is kell szereznünk mindent, ráadásul a lehető legrövidebb idő alatt. Nehezünkre esik meghatározni a fontossági sorrendet.”
    http://www.shape.hu/eletmod/3793_szuperno_szindroma.html

    Tehát erről is a feminizmus tehet. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Előbb tisztázni kéne a feminizmus szó jelentését. Úgy tűnik, ez nagyon nehéz feladat fényesborítóséknál, meg a narancsbőr elleni krém eladási rátáját se növeli.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Szerintem ott a hiba, hogy a feminizmust osszekapcsoljak a karrierista fogalmaval.
      Ha jobban elolvassuk a cikkben benne van, hogy nem az a fontos MIT ERTEL EL, hanem hogy KI VAGY!
      Es van karrierista feminista meg van a feminista, aki onmaga.
      Hiba analogiat vonni szerintem is fogalmak kozt!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  12. Ez a bejegyzés rólam szól? 😀 A testömegindex stimmel, a korom is ott van, a szoptatást elírtad 🙂 , két hónap volt a legtöbb ameddig sikerült és utána hősnek éreztem magam! Az első terhesség-szülés után soha többet nem vettem kismama újságokat és ahogy kezdtem jóban lenni magammal leszoktam az összes többiről is. Már csak itt olvasok és néha híreket nézek hárombetűs tévécsatornán (amelyik ‘a’ betűvel kezdődik).
    Komolyan, igazán jó ötlet egy nőknek (és férfiaknak is!) szóló feminista magazin! 🙂
    Lehet, meglepődne mindenki, hogy mennyien veszik?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Hát ez remek, akkor holnapra meglesz!

        Csajok, engem eltemet a blog. Egy új sajtótermék még médiabirodalmon belül, kialakult hirdetési felületekkel, irodaépülettel, munkatársakkal is rendkívüli befektetés és munka. Örülök, ha a blog, a regény, a korrektúráim és a pályázatok mellett néha meg tudom pisiltetni a kicsit, és eszem valamit. De ha eljöttök a szülinapra, beszéljünk róla, hátha van valami kapacitás, szerencsés csillagzat. Nekem is álmom, de ennyi pénzünk nincs.

        Kedvelés

      • és az milyen ötlet, hogy itt a blogon csinálsz egy új cimkét/bejegyzést és oda gyűjtjük az anyagokat kommentként? hasonlóan mint amit az irodalom/film témában csinálsz?

        Kedvelés

      • Mindenkit biztatok vendégposztra, akinek jól forog a tolla, Adél sem csókosként került ide. De minek külön menüpont, mi a különbség a blog és az újság között? A blog tulajdonképpen napilap, minden nap tematikus számmal, nem?

        Esetleg meg lehetne újságtipográfiával csinálni. Vagy más műfajok, hírek, felhívások, elemzések? Mire gondolsz?

        Kedvelés

      • ahhoz a szálhoz kapcsolódva írtam ezt, ami a férfiaknak szóló konkrét ajánlásaink lennének. (ajándék orrszőr trimmelővel.) valami tematikus vonal, mint a könyv/film téma is. és ahhoz is kapcsolódva írtam amit Adél írt: “Ha lenne az a magazin… Te! Olyanokat tudnék, olyan kifinomult iróniával , hogy hüppöghetnének. ”

        a fényesmagazinok online férfi verziója, ténylegesen és konkrét ajánlásokkal az uraknak. viselkedés, kinézet, gyereknevelés, házimunka. “mit csinálj, hogy értékeljen, vagy legalábbis ne tartson tök hülyének a nőd”. “férfisarok”. valami ilyesmi.

        Kedvelés

      • A papír forma jó ötlet, így a fürdőkádba is vihetnélek magammal 🙂 Ja és lehetne ingyenes példányokat osztogatni a szülészereken, az anyakönyv vezető hivatalokban, nőgyógyászatokon, onkológia osztályokon, sulikban kamaszlányoknak, ja és ott is, ahol én vagyok önkéntes! (bántalmazott anyukák otthona!)…

        Kedvelés

      • Feminista irodalmi kávéház. Ilyen sem volt még. Ilyen vonalon is gondolkozhatunk. Egy alapítvány védelme alatt 🙂 Hm? _Biztos akadna támogató…

        Kedvelés

      • Budapesten a Hadik Irodalmi Szalon nagyon népszerű társasági esemény. Mindig teltházas esteket tartanak. Mondjuk a feminizmus szó szerintem itt még nem hangzott el, de valahol el kell kezdeni. Juhász Anna vezeti az intézményt, Juhász Ferenc költő lánya. Anna, nem olvasol véletlenül?:-)

        Kedvelés

      • nem tudom, mit tudnék hozzáadni, de egyvalamiben fergeteges vagyok, ez a Lelkesítés! ez akkor működik a legjobban ha hiszek is az ötletben és ez tényleg az! Beleteszem az összes izmusomat (opti és naiv) és az nem kevés 🙂
        Ha nem lőttök le időben belétek dumálom, mert tényleg tetszik! 🙂

        Kedvelés

    • http://www.emma.de/
      http://jezebel.com/
      http://feministing.com/

      Van kereslet a magyar társadalomban is erre, annak ellenére, hogy látszólag reménytelen sötétség uralkodik. Ha nincs, akkor felkeltjük az igényt, ez a reklámszakemberek asztala. Ért valaki az olvasók közül a lapcsinálás üzleti részéhez? Jó tollú szerzőkből, marketing és pr szakértőkből, képszerkesztőkből kiváló gárda tudna innen összeállni, abban biztos vagyok. Befektetőkre lenne szükség.
      Jó lenne valamikor beszélni a dologról, akit érdekel..

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Basszus, jóllátok?
        A harmadik honlap jobb felső sarkában magyar reklám: “Szabadulj meg 15 kg-tól most”

        Stílszerű, na. De hogyisvanez ? Megveszik a reklámfelületet olyan oldalakon, ahová a magyar nők gyakorta kattintanak ? És ez egy olyan oldal volna, tényleg ? a feminizmus angol nyelven ?
        És ha valóban ilyen oldal, akkor igényességét félredobva eladja nőellenes reklámokra a felületét ? Vagy naivan gondolkodom az internetes reklámok mikéntjéről ?

        Amúgy valahol már el akartam mondani, hogy 1 éve minden honlapon ott van ugyanez a reklám, ami NEM ARRÓL SZÓL, AMINEK ÍGÉRIK (mindenfélének ígérik, a 7 fő szabály, hogy lapos legyen a hasad, ezt az 5 ételt nem eheted, stb)
        hanem mindig csak ugyanarról a blueberry kapszuláról vagy miafenéről.

        Normálisak ezek ? És lásd, már az idegen nyelvű oldalakról is ők jönnek szembe…

        Nem értem, hát hány hülye magyar nő van még, aki bejöhet az utcájukba, hogy ezt az iszonyat erős és hazug kampányt már 1 éve minden csatornán érdemes nyomatni ????

        Kedvelés

      • Nem ilyen bonyolult, ha magyar helyről kattintasz, magyar a reklám. Megjegyzem, tabletről alattam is vannak reklámok, ez van annak fejében, hogy ingyenes a blog.

        Kedvelés

  13. Valaki magyarázza meg a kisfiamnak, hogy a két évig tartó szoptatás elég! Szerintem ő a 3-ra gyúr, hiába magyarázom neki, hogy már nagy hozzá. Nincs kedvem a több napig tartó hisztihez, mire felfogná a dolgot. Iszonyat akaratos. A BMI-met meg inkább hagyjuk!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • magassarkut en nem hordok max ha csajszis napot tartok. ha jol emlekszem egy magassarkum van. szerintem kenyelmetlen, rossz a hatamnak, max telitalpu kicsit emeltet vagyok hajlando, mert nekem az kenyelmes. vettem egy gyonyoru bordo nagyon magas sarkut par eve egy camdeni szexshopban, hat abban csak ugy tudok jarni ha kapaszkodom a ferjem karjaba. nem is jarashoz veszem fel 🙂 sogornom ugy hivja ezeket a cipoket hogy taxicipo. arra jo hogy taxibol ki be ugraljon benne az ember, es max 5t lepjen benne. es elottem van a nagynenem felig megnyomoritott labfeje is, hala a magassarku, hegyes orru cipoknek. ah..

        Kedvelés

      • :-DDD Én most is. A buszhoz. Férfi sofőr kolléga vidám mosollyal megvár. Azt is, amíg a szétszórt szatyraimat összeszedem.

        Kedvelés

  16. “Egy nap megérted: nem számít, mit írnak a magazinok, s hogy ezek buta és nőellenes magazinok ugyan, de az igazi baj nem velük volt, hanem azzal, hogy nem találkoztál önmagaddal.”

    Itt a pont, elég volt már a sok elkeseredett emberből, aki kizárólag kívülről várja a felemelkedés lehetőségét, és másban keresi nyomora okát. Lehet ott keresni, lehet talál is pár dolgot (mindenki talál, épp ezért működik az elnyomó-gépezet), de lépni csak ő tud, nem más, méghozzá a saját erejéből.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Felmerült, hogy Endrei Judit is erről az egyéni felelősségről beszél (a körülményeket szokás okolni), én viszont a rendszer szerepét hangsúlyozom, és akkor hogy is van ez. Úgy van, hogy egyrészt rendszer, másrészt megerősödés. Vannak erőforrások, rendszerellenes blogok, futás az erdőben, valamint (Eszter!) harmincszeletes Daubner-torta. Ugorj be Leányfaluról, követelem!!!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ohgodohgod, nagyon-nagyon csábító. a társasággal együtt!!!

        (Egyébként érdekes dolog, hogy az itteni lelkesedés döbbent rá, hogy lehetne elvileg akár üzletileg sikeres olyasmi is, ami az árral szemben úszik. és néha a felszínt is elhagyja. Korábban olyan gyerekes, kislányos lelkesdésnek tartottam azt, amikor valaki azt mondta, “csináljunk saját magazint”, pedig én is hiszek a közösség erejében, az egyén teremtő képességében. Érdekes ellentmondás., de jó, hogy rájöttem. (Figyelem, az “üzletileg sikeres” alatt nem az értem, hogy multimilliárdossá kell lenni öt éven belül, hanem azt, hogy adott az a tőke, amivel lehet értelmes dolgokat kezdeni, és mind a szponzornak, mind az alkotóknak megéri időt és energiát fektetni a projektbe emberileg, szakmailag és anyagilag is.) A lényeg, hogy nem lehetetlen, na.)

        Kedvelés

  17. Nagyon tetszik ez a keped Eva! Pontosan valahogy igy kepzeltem en is, hogy majd lesz rolunk is hasonlo. Nem keszult…

    Egyebkent szerencsere viszonylag eleg fiatalon rajottem arra, hogy a BMI egy baromsag, ehhez mondjuk kellett az, hogy a kamaszkoromat onertekelesi zavarokkal kuzdve veszeljem at.
    Akad meg belole ma is mashol, de a testem, na azt szerintem elfogadtam.
    En nem azt mondom, hogy szuperjol erzem magam feszulosben, mert van hasam, es csipom, vannak kisebb uszogumik is rajtam, meg kidomborodik olyankor(pedig regen, oh, de jo is volt nekem), pusztan az esztetikum miatt nem is hordok ilyen ruhadarabot viszont a bikinit siman, es buszken, meg elegge gyakran. Nem zavar mar, ha a szel ramfujja a lenge szoknyat, es latszik, hogy az alhasam igazabol nem lapos, nem kockas, hanem gombolyded.
    A testem olyan amilyen. A testem kincs. Csak az enyem. Nem ismeri nalam jobban senki.
    Egyik talpam nagylabujja hosszab, mint a masik, de felveszem mar a tangapapucsot es a szandalt is batran. A bordo koromlakkot is felkenem, mert szep.
    A kezem bumfordi nagyujja tulajdonkeppen egesz csinos, ha az alakjat figyelembe veve manikurozom, de ha ez elmarad es jobban kiveheto az “ormotlan” formaja se banom. Ilyen es kesz. Jo, hogy van.
    A melleim… pedig nem szoptattam sajnos, es megis “fizettem” vele a lanyomert. Tulajdonkeppen bizonyos szogekbol nezve valoban gyonyorubbek, mint egy szimmetrikus plasztik ikercsoda. Megtartom!
    A szeploim, a borom, a hajam szine. 26 evesen fogadtam el, es szerettem meg.
    Nem kreol, sot hofeher, erzekeny, foltos, voros. Bamulatosan kulonleges. Diszkreten szep. Nem rejtegetem mar oket szolariummal, barnitoval, es nem festem tobbe ezt a lenyugvo napsugar szinu hajat, amit meg a profi fodrasz sem tud kikeverni. Nok ezrei vagynak ra… es az ENYEM!
    Az orrom… Sokaig nem tudtam eldonteni, igazabol mi is van nekem a helyen, de hogy nem orr, azt biztosra veltem. Amugy az valoban. Nezem magam a tukorben es az arcombol nol ki. Tok jo.
    Rancok (Igen, MARIS!)a homlokon, a szajzugban. A kezeimen… milyen szepek! Az egyikben a lanyom, masikban a fajdalmaim, harmadikban a munkam, negyedikben az oromom, bennuk az eletem. Meg nem tul melyen, de ott vannak, onnet emlekeztetnek onmagamra, a regire, az ujra. Nem vedlem le, csak a ragyogasom-fakosagom intenzitasa emlekeztet arra, hogy mar mas vagyok, megis ugyanaz. Nem csunyabb leszek en, CSAK “oregebb”.
    Maskulonben a szemeim nagyon kulonlegesen szepek, es a labaim is…
    DE!!!!!
    Picik, kancsal is, ha elfaradnak, rovid a nyakam, vastag a combom, szeles a hatam, a derekam a csipom is, rovid a labszaram, magas a labfejem, lapos a fenekem, elallnak a fuleim, meg a hajkoronam sem dus, hogy elfedje.
    DE!!!!
    Es ES???
    Kit erdekel?
    A tukorben latott kep igaz. Amit arrol tanultunk hamis. Mert bizony ilyenek vagyunk mi. Neha szebbek, neha kevesbe, neha vekonyak, izmosak, neha aranytalanok, koverek, hajasak, ahogy neha jok, es van, hogy kevesbe azok.
    Formatlan formaba formalt fantasztikumok. Tokeletlenul tokeletesek.

    NA MEGYEK EDZENI!!! 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az egyikben a lányom, másikban a fájdalmaim, harmadikban a munkám, negyedikben az örömöm, bennük az életem. – Ezt köszi, nagyon A listából meg van sajátom! 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  18. A nőkért oldal is épp ilyen, “normális magazin” létrehozásának indítékával jött létre, én ott olvastam először erről a blogról is:
    http://www.nokert.hu.

    Én úgy látom, bár jóval kevésbé bántón és kisebb mértékben,de a férfimagazinok is sulykolják ám a rendszert, az ideális férfi-képet.
    Méregdrága órák, autók, utazások. Limuzin, luxusnők, élsport, bodybuilding. Ezek az elérendő férficélok a marketingesek szerint: presztízs, egzisztencia, igényesség. Ezek nélkül lúzer. Persze a kevésbé tehetősek nem olvasnak ilyeneket, de ez talán nőknél is így van.

    Én szeretem hangsúlyozni, hogy a fennálló rendszer nekik sem jó, egyrészt mert feléjük is sok az elvárás – ha nem is a fentiek, de minimum a légy férfi, nem bőgsz, erős vagy, sokat keresel. Erősebbnek nem szólsz be, enyhét nem eszel/iszol, mer akkó buzi vagy.
    Másrészt meg azért, mert csoda, ha a párodnak normális önértékelése van egy ilyen rendszerben, és neki is szebb napjai, tartalmasabb élete lenne, ha a körülötte lévő nők is jól éreznék magukat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez nagyon jó. Ezen töprengtem a minap, mikor ffi pajtásommal beszélgettem ezekről a dolgokról. Ugyanúgy megvan a maguk nyomora, mennek a tanult kommunikációs és viselkedési sémák alapján és fogalmuk sincs, hogyan lehetne jobb a nőkkel való kapcsolatuk. Erre mondtam én fentebb, hogy kellene normális (!) viselkedést tanítani nekik. Normális férj- és partnerséget, normális beszédfordulatokat, normális apaságot, normális vezetői attitűdöt.

      Eszembe jut egy édes sztori. Mondom fentebbi pajtásomnak: Magadról beszélj, drága. Ne engem magyarázz, és ne azt ecseteld, hogy az én érzéseim mit jelentenek, és hogyan kellene helyettük valami mást éreznem, hogy neked kényelmesebb legyen. Ne mondd, hogy hülyeséget beszélek, mert nekem ez a hülyeség baromira fontos. Azt mondd, te mit érzel most. Erre ő: Úgy érzem, túlbonyolítod ezt a dolgot. 😦
      Ennyire nem érti. Majd nyomom tovább, hogy mit akarok, mire kimondja végre, hogy össze van zavarodva, nem érti, mit akarok, ettől pedig baromi ideges, mert attól tart, ki akarom dobni.
      Hoppá.
      Ez lett a fensőbbséges “hülye vagy”- ból. Kínkeserves fegyverletétel. Hányan lehetnek még, akiknek fogalmuk sincs, hogyan lenne jó a beszélgetés, vagy a vita? Hogy milyen egy kölcsönös közléseken folyó kommunikálás? Klasszikus felállás a férfi- női beszélgetésben: te fecsegsz, ő hümmög, vagy megoldási javaslatokat tesz (!!!)? majd hazamész, és eszedbe jut: Basszus, már megint nem tudok róla semmit! És hirtelen hülye, szószátyár libának érzed magad, aki megint kiszolgáltatta a gondolatait egy kiismerhetetlen, hallgatag fantomnak.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Deborah Tannen kutatja a férfi és a női kommunikáció közötti különbségeket. Nagyon érdekesek a következtetései. Elég sokat kiírtam, nyelvtanórára mazsolának jó lesz. 🙂
        “A férfiak megközelítési módja az érzelmek lecsendesítését célozza a kiváltó okok közvetett semlegesítése segítségével. Minthogy a nők azonban az érzelmeik támogatását, megerősítését várják el, a férfiak reakciója kapcsán azt érzik, hogy a támadás ellenük szól.”
        Ja, és a férfi-női párbeszédet a kultúrák közti kommunikációhoz hasonlítja, mert a nők a kapcsolatok és a bensőségesség nyelvén beszélnek, a férfiak pedig a “státusz és függetlenség” nyelvén.
        Még nem végeztem a könyvvel, de csak ámulok.

        Kedvelés

      • Igen, nekem anyukám ajánlgatott ilyen tudományos értekezéseket a férfi és női kommunikációról. Azt célozta ezzel, hogy én hogyan idomuljak a nálam érzéketlenebb és műveletlenebb partneremhez, valamint hogyan rágjam a szájába, hogy takarodjon le a tiszta szőnyegemről, és ne üvöltsön e gyerekeivel, és fordítsa el a fejét a tévéről, ha hozzá beszélek, stb, stb. Én meg azt gondolom, hogy lehet ezt elemezgetni, DE olvassa el a férfi is, és VÁLTOZTASSON ő (is). Ne én mindig. Ugyanis ha kommunikációról beszélünk, az beszéddel jár, ha kapcsolatról beszélünk, az kölcsönös megnyilatkozással jár, ergo nem ÉN csinálom rosszul, aki megnyílok, beszélek, alkalmazkodok. Nem mellesleg idióta könyveket olvasok RÓLUK. Miért is? Az én férjem ugyan el nem olvasott semmit arról, hogy velem hogyan kellene kommunikálni! Úgy gondolta, ő aztán tudja. Na, persze, magyarázott ő is engem folyton. Meg osztogatta az orbitális tanácsait. Kéretlenül. Aztán meg csodálkozott, hogy el akarok válni. Ennyi.
        Egy szó mint száz, lehet erről irkálni, de csak úgy van értelme, ha mindkét fél elolvassa.

        Kedvelés

      • Bocsi, ez fonák…. Mi vagyunk a mosógép, a mosogatógép, a turmix, a vasaló, az inkubátor és mégis a pasik kapnak használati utasítást… Ez az, amikor a fagyi visszanyal :))

        Kedvelés

      • Kihagytál még néhány fontos momentumot 😦 Vagyunk még szülőgép, nevelőnő, guminő, zenebohóc (ezzel jelzem, mikor megfeszülök, hogy a családi jókedvet különféle produkciókkal tuningoljam), presztizstárgy a haverok előtt (ezért kell soványnak maradni), családi pénztárnok… több, most nem jut eszembe.
        Amúgy hisztis, frigid liba- ha valami nem klappol.

        Kedvelés

      • Sajnos nem az erősségem az aprólékosság. Mindez én is vagyok/voltam, csak ahogy végig futottam a soron, hirtelen soknak tűnt leírni, ezért csak néhányat soroltam fel, talán nem is a legfontosabbakat. A lényeg az, hogy mi egy multifunkcionális robotgép vagyunk, és mégis mi kapunk használati utasítást a férfiakhoz 😦 Mintha nekünk szükség lenne arra a szűk skálán mozgó funkcionalitásra, amelyre ők képesek. Felénk ezt úgy mondják, hogy egy szál kolbászért vásárolunk egy egész disznót …

        Kedvelés

      • Félreértettél. Én arra gondoltam, milyen nehezen értjük egymást. És hogy ez kölcsönös. Részben biológiai, részben társadalmi alapú. (És valójában egy azonos neművel sem mindig értjük pontosan egymást!! 😉 )
        Idézem még a nőt, hogy értsd, mire gondolok:
        “A legnagyobb tévedés, ha valaki azt hiszi, hogy csak egyféle módja létezik a helyes beszédnek, a hallgatásnak, a társalgásnak, vagy akár egy kapcsolatnak. Semmi sem bántóbb annál, mint amikor rossz szándékkal vádolna, holott a szándékaid jók; amikor azt mondják neked, hogy rosszul csinálsz valamit, pedig csak a magad módján cselekszel.”
        Na, ilyesmi. 🙂

        Kedvelés

      • Értelek. Akkor tényleg el kellene olvasni a pasiknak. Talán nem hülyéznének oly könnyedén. A “maguk módja” pedig eléggé önző álláspont. Miközben én hatszor meggondolom, hogyan mondjam a gondjaim, hogy ne sértsem őket, és hogy egyáltalán felfogják, amit mondok, addig ők maguk módján hülyéznek le, vagy hallgatnak. Ez nem fair.
        Szóval értem én, amit mondasz, csak már belefáradtam ezekbe a küzdelmekbe. Én most feltettem a lécet. Aki akar velem – tőlem- mellettem lenni, az lesz szíves az én módom szerint szeretni és beszélni. Én segítek, komolyan mondom, sőt garantálom, hogy aki végigcsinálja, annak nagyon jó lesz azután, hisz hálás és elégedett és nagyon nagyon szerethető leszek. Ehhez azonban azon az úton kell végigmennie, amit én jelölök ki. Hát… komoly lecke.

        Kedvelés

      • Tannent rengeteg feminista szakirodalom kritizálja, szerintem joggal, mert abszolút figyelmen kívül hagyja a hatalmi viszonyokat ezzel a “két kultúra” olvasattal. Plusz elmaszatolja, hogy a férfiak és a nők nagyon sokféleképpen kommunikálnak, óriásiak az egyéni különbségek, plusz mindent a férfi-női különbség oltárán áldoz be a nyelvhasználatot illetően, miközben nem tuti, hogy a gender van mögötte. Dióhéjban ennyi.

        Kedvelés

      • Az egyértelműen leszögezi a könyv elején, hogy a férfiak hierarchikus világának értékmérője a státusz, és ezt akarják megszerezni. Szerintem részben társadalmi nyomás ez.
        Nem védem Tannent vagy a pasikat!! 🙂 Csak jelzem, hogy nem hagyja figyelmen kívül a hatalmi viszonyokat.

        Kedvelés

      • Értem, de szerintem ha nem emeli be magyarázó elvként meg két kultúráról beszél, akkor ez csak egy “tiszteletkör” részéről.

        Kedvelés

      • Nálam ez úgy szokott lenni, hogy udvariasan végighallgatom a kiselőadást, majd hazafelé megállapítom magamban, hogy az illető ma sem tudott meg rólam semmit, valamint hogy valószínűleg nem is akart. Ez akkor is így van, ha tudatosan igyekszem megosztani magamról a dolgokat (belátva, hogy úgysem fog kérdezni), mert általában az az érzésem, hogy úgysem sokat hallott meg belőle.
        Szoktak nekem panaszkodni férfiak, hogy ó, hát ők már nem ismerik ki magukat a nőkön, semmi se jó nekik, és fogalmuk sincs, hogyan járhatnának a kedvükben, mivelhogy a nők szeszélyesek és kiszámíthatatlanok. Láthatólag az újdonság erejével hat rájuk a javaslatom, mely szerint meg is KÉRDEZHETNÉK a nőket, adott esetben mit szeretnének, és akkor nem kell találgatni 😀
        Ez miért nem kézenfekvő?
        Egy ilyen férfikommunikációs tanfolyamrak vajon lenne kereslet? Mármint ami nem abból indul ki, hogy hogyan szedd fel ügyesebben a csajokat és hogyan legyen még lehengerlőbb a dumád, ha már hatalmas mercid nem lehet stb.

        Kedvelés

      • Dehogy lenne! Hiszen ők mindig tudják, mi mit gondolunk, és az mekkora hülyeség. Ha meg nem tudják, akkor hisztizünk 🙂

        Kedvelés

      • Nem lenne, mert a valódi kapcsolatra nincs kereslet. Az ugyanis azzal járna, hogy le kellene adni az arcból, a státuszból és a függetlenségből- utóbbi kettő a hatalom, az önérdekérvényesítés mutatója. Kényelmes kapcsolatra van igény, amit mások kárán nyernek. Ha a hatalom ebben a formában nem kéne annyira a férfiaknak, ha nem lenne meghatározó az identitásukra nézve, nem mutatkozna a szándékok különbsége a kommunikációban sem. Egy nyelven beszélnénk.
        “A férfiak megközelítési módja az érzelmek lecsendesítését célozza a kiváltó okok közvetett semlegesítése segítségével. Minthogy a nők azonban az érzelmeik támogatását, megerősítését várják el, a férfiak reakciója kapcsán azt érzik, hogy a támadás ellenük szól.” És okkal érzik úgy. Hiszen a kiváltó okot nem meggyógyítják, hanem csírájában elfojtják, kb mint az antibiotikum.
        A férfiak megengedhetik maguknak az értetlenséget, a nők nem.
        Mikor panaszkodik egy nő arra, hogy nem érti, mit duzzog a férfi, mit akar, miért nem jó neki semmi?
        A kommunikáció csak hordozó. A szándék, a megközelítési mód az, ami jelentéssel tölti meg. Ezért az a következtetésem, hogy nem kommunikációs tanfolyamokat kell tartani ott, ahol a gondolkodásban rejlik a probléma.

        Kedvelés

      • Igazad van. Én olyan tanfolyamra gondolok, ahol gender szemléletű tudatformálás is zajlana. Azért én ismerek olyan férfiakat, akik őszintén szeretnének a nőkkel zöldágra vergődni és tényleg vannak bennük kérdések, és el tudom képzelni, hogy nyitottak lennének még erre is. Lehet, hogy naiv vagyok. Ti nem ismertek ilyeneket?

        Kedvelés

      • De. Egyet. 🙂 Neki viszont muszáj. Meg a gyerekeimet agymosom. belőlük lesz olyan pasi, aki akar és tud is jól kommunikálni és szeretni.

        Kedvelés

      • Adél, ehhez nagyon tudok kapcsolódni. alapvetően az a filozófiám, hogy minden férfival igyekszem tárgyalni, beszélgetni, kommunikálni. van akivel 27 éve, van akivel 20, van akivel 10, van akivel 5. ideértve a saját férjemet is. baromi sok energiát tettem már ebbe bele és teszek most is, de tényleg. szünet nélkül. ha bármelyik férfi hajlandó figyelni és kilátni/kinézni a “hülyevagy”-ból, az már elég jó ahhoz, hogy akarjak vele beszélgetni. meg én azt látom, hogy akarnak is a férfiak, legalábbis sokan, tényleg akarnak kommunikálni a maguk módján.
        de sajnos azt látom, hogy nem értik amit beszélünk. tényleg nem értik. kicsit néha úgy tűnik mintha értenék, aztán a legváratlanabb helyzetben kiderül, hogy nem, és hogy pont a lényegét nem értik. rengeteget gondolkozom azon, hogy mi lehet emögött, és vannak is tippjeim, de most nem erről szeretnék írni. hanem arról, hogy mostanra oda jutottam, hogy már csak felelősségtudatból és feminista kötelességtudatból maradok benne ezekben a beszélgetésekben, de alapvetően nem hiszek abban, hogy menni fog az érdemi kommunikáció.

        adott a férjem is, hogy ne menjek messzire. épp most állok a határán annak hogy elváljak, lelkileg már el is engedtem magamban ezt a dolgot. 18+ éve vagyunk együtt, mindig úgy tűnt hogy értjük egymást. nyitott házasság, őszinteség, bizalom, tisztelet, látszólag minden ami kell megvolt, és megvan még most is. látom, hogy igyekszik, mint ahogy én is, erőn felül toljuk és felelősen meg minden, és még így is nagyon egyenlőtlen a dolog és belefutottunk egy olyan helyzetbe amiből kiderült, vagy legalábbis számomra az derült ki, hogy olyan mintha az elmúlt lassan 2 évtizedben teljesen nem értettük volna egymást.

        jelenleg én ott tartok (és bárcsak ne legyen így), hogy nem érdemes csodát várni és nem fogják érteni amit beszélünk, kár is várni. olyan érzésem van, hogy történelmileg benne ragadtunk egy játszmában nők és férfiak, benne ragadtuk egy keretrendszerben, amiben nincs benne a megoldás lehetősége. csak akkor tudjuk megoldani ezt az egész nagy nemek közötti dilemmát, ha kilépünk a játszmából, és valami egészen gyökeres paradigma váltást csinálunk. és nagy összegben fogadok, hogy ezt a melót is nekünk kell majd vinni, kitalálni ezt az egész paradigma váltást, mert minket szorít jobban a cipő és nekünk van nagyobb rutinunk a megoldások keresésében.

        nem tudom ezt ennél jobban leírni, mert úgy érzem, hogy még mindig csak a sötétben tapogatózom, de valami olyasmi van bennem, hogy el kell valahogy engednünk a férfiak iránt támasztott mindenféle igényünket, elvárásunkat, szükségletünket, és megnézni azt. hogy hogyan tudunk teljes életet kialakítani férfiak nélkül. nem egyéni szinten értem ezt elsősorban, hanem társadalmi szinten (de egyéniben is, lelki, pszichés, anyagi síkon). abban biztos vagyok, hogy nekünk sokkal kevésbé van rájuk szükségünk mint fordítva (amit szerintem ők is éreznek, ezért van ez a nagy izomból lenyomás a nők iránt), tehát ha sikerül kialakítanunk egy lelki és gyakorlati értelemben is független (nemfüggő) létet, akkor talán ezzel kinyílik annak a lehetősége, hogy a két nem végre elkezdjen egymással játszmák és manipuláció nélkül egyeztetni, kommunikálni, együtt működni.

        Kedvelés

      • Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy akkor van esély tartós változásra, ha a nő őrzi az önállóságát, az identitását, és a szabad eltávozás jogát. Ha az a hangyányi rés ott van, hogy nem adom magam, nem falhatsz föl, nincs hatalmad fölöttem. Szeretlek szabad akaratomból, amíg nekem úgy tetszik. Akkor figyel, akkor kérdez, akkor akar változni. Már ha van hozzá elég intelligenciája, hogy egyáltalán megértse, hogyan működik ez.
        A legjobb, hogy fentebbi pajtásom maga is rábólintott: igen, ez az állandó készenlét sokat segít a normális hozzáállásban.

        Kedvelés

      • úgy kábé fél évvel ezelőttig én is ezt gondoltam, ebben voltam, ez volt a rendező elv bennem, és azt gondolom, hogy nagyrészt ez vitt minket keresztül az elmúlt sok éven. most azt gondolom, illetve azt élem meg, hogy még ez sem feltétlenül elég.
        simán kijön pl. az, hogy az odafigyelés, a változás lehet hogy sokkal inkább megfelelési kényszer volt mint felnőtt és felelős döntés. és amikor eljön az a helyzet, hogy tényleg felnőtt és felelős döntéseket kellene hozni, akkor kínkeserves tehetetlenség van, értetlenség, hárítás és inkompetencia.

        zárójeles szál, hogy paradox módon nem a nők, nem a szex, nem a kinézet, nem a házimunka leosztás, nem a gender viszonyok a pálcatörő ügy, hanem az ország helyzetének és perspektíváinak, illetve a gyerekek perspektíváinak az értékelése. amiben pont nem releváns sajnos, hogy nőként én mennyire vagyok autonóm a férfi partnerkapcsolatban.

        Kedvelés

      • Még egy a kommentedhez. Férjem kérdezte, mi lesz azután, ha elválunk. Én csak néztem: Hát az én életem könnyebb lesz, a tiéd meg elkezdődik.
        Ezt csak ahhoz, hogy kinek van nagyobb szüksége a másikra.

        Kedvelés

      • igen, értem és általában így is gondolom. nálunk mondjuk a hímnemű ilyen szempontból eléggé önjáró, sőt önfenntartó, és az, hogy kinek milyen lesz utána az élete ebből a szempontból leginkább attól függ, hogy miben és hogy állapodunk meg a gyerekek kirepüléséig tartó időszakban a munkamegosztással kapcsolatosan.

        Kedvelés

      • “az én életem könnyebb lesz, a tiéd meg elkezdődik”
        ez nagyon komoly, tömör és igaz.
        Emögött van az anyutól a feleség gondoskodása alá bújó, életképtelenné szocializálódott férfi.

        Kedvelés

      • Ó, nagyon kompetens lesz ő, egészen a következő párkapcsolatáig, amelynek kialakítása elsődleges fontosságú lesz a számára. Talán már meg is van.

        Kedvelés

      • Ez frappáns! De mindig arra gondolok, hogy az én életem is elkezdődhetne már. Nem férfiak nélkül, bár tudom, hogy a nőnek csak annyira van szüksége a férfire, mint halnak a kerékpárra, hanem önállóan, egyedül. Még soha nem éltem egyedül, de szeretnék. Az én férjem még azon is halálosan megsértődik, ha az ő kocsijával megyünk valahová és nem én vezetek. de ez jellemző rá egyébként is. Ha a közelben vagyok, akkor magatehetetlenné válik. Ha ő hív vendéget, “természetes” a kaja-pia, teljes ellátás, majd utána a rendrakás. Ha szóváteszem “jó, akkor ne csináld, hagyd ott” és lefekszik. Sértődött arccal, türelmetlenül ténfereg a boltban, ha együtt megyünk bevásárolni. Mondom húsvét lesz, mit szeretnél enni? Erre levesz a polcról egy Erős Pistát és bedobja a kosárba. Ó, szarságok ezek. Nem ezzel kéne foglalkozni. Jók nagyon a hozzászólások, sokszor magamra ismerek. És igen, írjunk már önsegítő blogot a férfiaknak! Lájk!

        Kedvelés

      • Szerintem ez társadalmi szinten akkor megtörtént, amikor a nők gazdaságilag függetlenedtek a férfiaktól. Ezen felül egyéni döntések vannak, én pl már meghoztam ezt a döntést, természetesen a csoda lehetőségét nem zárva ki. Nincsenek illúzióim, és ebben a helyzetben próbálom szeretni őket, mármint azt a párat, aki ezt tudja értékelni és valamennyire viszonozni.

        Kedvelés

      • Egyetértek, ezek alapvető kommunikációs munkák, bárki meg tudja tanulni, ha akarja.
        Egyébként egy pofonegyszerű receptet mindig továbbadtam az aktuális páromnak, aztán vagy bejött, vagy nem, ez az, amit te is írtál, de én külön tanultam: ez az “én-üzenetek” módszere: igyekezzünk mindig magunkról megfogalmazni azt, ami van, és nem a másikról tenni megjegyzéseket. Azt, hogy “ez nekem milyen”, rám hogy hat ez vagy az, én erre vagy arra gondolok, amikor ez vagy az történik, szeretném/nem szeretném ezt vagy azt. És nem pedig: te mindig, te soha, te ilyen vagy, te állandóan csak, veled ez vagy az van szerintem.
        Tök egyszerű, és a lényeg fog átmenni, legalábbis több az esély a megértésre, mert különben csak a tüskék száma nő, és a harc csak fokozódik.
        Vagy az erőszakmentes kommunikáció, ami hasonló csak már kész rendszer, és mindenkinek hasznos lenne.

        Szomorú az eset, miért harc egyáltalán egy beszélgetés? Néha ez az állandó készenlét folyamatos vesztéstől való félelmet rejteget…
        Ezek a férfiak azok, akik nem beszélnek érzelmekről, miközben érzelmi kapcsolatra nagyon is igényük van. Még ha le is küzdik azt, hogy ettől még nem szárad le a tökük, akkor sem tudják, hogy kezdjenek hozzá, és inkább menekülőre fogják, bármerre: másik nő, pia, megszokott-és-semmit-nem-kérdező férfitársaság, és egyre fontosabb lesz a hobbi.
        De ha maguknak sem tudják megfogalmazni az érzéseiket, viszonyulásaikat, akkor soha nem fogják tudni kezelni a viszonyaikat, semmilyen téren, és egyszerűen nem lesznek irányítói az életüknek. Ezt kéne belátniuk.

        Csernus is büszke lenne ránk, bár vszeg túl finoman fogalmazunk 😉

        Kedvelés

      • Ez az én üzenet dolog akkor működik, ha a partner elismeri, ha vele van a probléma. Én jártam úgy, hogy elmondtam a páromnak, hogy figyelj, ez nekem nagyon fáj, amikor te így és úgy viselkedsz, erre ő: “Tegyél róla, hogy ne fájjon”.

        Kedvelés

      • pfff 😦
        Igen, akarni mindenképpen kell-ene…
        ha nem akarja, akkor nem akar együtt működni. ő működik, te meg igazodj, mi? “tegyél róla, hogy ne fájjon”: jó, akkor nem leszek a közeledben.

        Kedvelés

      • Ez a kulcsmomentum: ha legalább addig eljut, hogy elismeri. Egyébként jön a felvetett érzés bagatellizálása, leszerelés hízelgéssel, támadással, vagy csak a szimpla lehülyézés. A trollokkal is ezért nem lehet érdemben párbeszédet folytatni.
        Most én azt kérdezném, létezik olyan, hogy egy férfiban valóban megvan az őszinte szándék a nőhöz való közeledésre (nem a kétségbeesett hiány, nem a dugvágy, nem a magányérzet- ezek nem érvek), és szegény mégsem TUDJA kifejezni? Ennyire tehetetlen volna?

        Kedvelés

      • “Most én azt kérdezném, létezik olyan, hogy egy férfiban valóban megvan az őszinte szándék a nőhöz való közeledésre (nem a kétségbeesett hiány, nem a dugvágy, nem a magányérzet- ezek nem érvek), és szegény mégsem TUDJA kifejezni? Ennyire tehetetlen volna?”
        Lillywhite, ez szuper kérdés. Amikor tavaly megismertem egy pasit, első ránézésre/hallásra nagyon ellenszenves volt. Jött a profán vicceivel és minden eszközt megragadott, hogy magára vonja a figyelmemet. Amikor csak hárman maradtunk az autójában ( Ő én és a fiam, aki aludt) egész más hangnemben kezdett beszélni velem, mesélt a korai házasságáról, a feleségével és gyerekeivel való kapcsolatáról. Egészem emberi lett. Eltűnt az arroganciája. Később ismerősnek jelölt a Fb-n és szinte napirenden hagyott üzenetet. A férjemmel holtponton voltunk és jól esett, hogy közeledik, de nem akartam érzelmileg kötődni hozzá. Egy cukrászdai sütizés közben kibökte, hogy milyen magányos. Első reakcióm az volt, hogy kinevettem, majd el kezdtem empatizálni vele, hogy milyen szar lehet neki. És innentől szaladt velem a ló. Önismeret szempontjából hasznos volt, hogy engem ott lehet könnyen megkapni, hogy gondoskodó vagyok. Tesztelt. Kereszt kérdésekkel. Erre utólag jöttem rá. Majd, amikor már nem voltam elég érdekes neki, akkor azt vágta hozzám, hogy okosabbnak gondolt.
        Rájöttem, hogy egyáltalán nem érdekelte őt a személyem. Ő egy társalgó nőt, egy szexgépet akart, akinek ne legyenek saját igényei, csak az ő igényeire figyeljen. Ez nem tehetetlenség. Ez aljasság. Nincs őszinte szándék, csak számítás. Nyereségvágy, profit, ami után nem kell adózni, mert az ilyen akciók után a felelősséget a nőn hajtsák fel. Azért nem voltam elég okos, mert hiányoztak belőlem a gátlások, amiért vállaltam a nyilvánosság előtt is, hogy férj mellett mást akarok. Szomorú, de azt kell mondanom, hogy nincs őszinte érdeklődés, csak önzés van.

        A “dugvágy” szó nagyon kreatív :))

        Kedvelés

      • “Most én azt kérdezném, létezik olyan, hogy egy férfiban valóban megvan az őszinte szándék a nőhöz való közeledésre (nem a kétségbeesett hiány, nem a dugvágy, nem a magányérzet- ezek nem érvek), és szegény mégsem TUDJA kifejezni? Ennyire tehetetlen volna?”

        ennek kapcsán kérdezném, hogy vajon ez: “őszinte szándék a nőhöz való közeledésre” biztos, hogy elég egzakt kérdésfeltevés-e? bizonyos-e az, hogy amit mi ennek gondolunk, (őszinte szándéknak), az vajon egy abszolút létező dolog-e (abban a formában ahogy mi elképzeljük) vagy pedig esetleg egy olyan elvárás ami csak bennünk, nőkben él? biztosak vagyunk-e abban, hogy ugyanarra van-e szükségük a nőknek mint a férfiaknak?
        nagyon nem szeretnék vénusz meg mars irányába menni, csak pusztán logikai alapon megközelíteni ezt a kérdést, hogy amit mi alapnak veszünk, alapvető igénynek és szükségletnek, amit egy férfinak ki kell tudni elégíteni, az vajon reális vágy-e vagy pedig esetleg irreális és unfair elvárás? olyan valami amit ők nem is így gondolnak.

        az én véleményem az, hogy ezt még nem tudhatjuk, mert a férfiak egyelőre még nem beszélnek. nincsenek tisztában a saját valós belső igényeikkel, nem is nagyon gondolkoznak erről – tisztelet a kivételnek -, nincsenek is rászorítva, hiszen a világ a saját rövidtávú igényeikre van optimalizálva. szóval az én állításom az, hogy valójában itt a nemek közötti kommunikációban még azt sem tudjuk, hogy amit mi a saját jogos igényeinknek tartunk az valójában kölcsönös igény-e.

        és persze lehet mondani, hogy alapvető igény az intimitás iránti vágy, és szerintem is, mégis azt gondolom, hogy egyelőre fogalmunk sincs, sem nekünk nőknek, sem pedig a férfiaknak arról, hogy valójában mit szeretnének, illetve hogy mire van szüksége a lelküknek.

        a feminista mozgalmak, a női gondolkodás évszázadok óta fejleszti magát, dolgozik azon, hogy kiforraljon olyan állításokat amit a nőmozgalmak szoktak képviselni. van női dialógus és vannak női állítások arról, hogy mit szeretnénk. én ezeket a férfi állításokat nem látom, nem hallom, sőt azt sem, hogy erről a férfiak maguk között beszélgetnének.
        ezért a fenti kérdésfelvetést is érdemesnek tartom átgondolni abból a szempontból, hogy vajon mennyire normatív már önmagában a kérdés is.

        Kedvelés

      • Nagyon árnyalt ez, és fontos! Nagyon bírom a hozzászólásaidat!

        Elvannak a fiúk közeledés nélkül, mert ellehetnek. Ha kölcsönösen jobban számítana, mit gondol a másik, ha ők nem lehetnének ennyire a külvilág által szentesítve is elégedettek magukkal, ha tétje lenne számukra annak, hogy milyennek látja őket egy nő, vagy a partner-nő, ha aggasztaná őket, hogy elég igényesek és tartalmasak-e (és azt állítom, mindez hatalmi kérdés, nem valami evolúciós különbség, hogy: nem, nem számít, igen, elégedettek, nem, nincs tétje, nem, nem aggasztja őket), akkor egész bizonyosan akarnának közeledni, magától megszületne bennük a valódi kíváncsiság.

        Mint ahogy akarnak is, szoktak is, szerelmes korukban, őszinte pillanataikban.

        Kedvelés

      • A ferfiaknak nincs hasonlo blog? ahol mi olvashatnank hogy ok hogyan gondolkoznak? tud valaki ilyet? marmint ahol nem a tirpak csapat hergeli egymast, hanem ertelmes felnott ferfiak beszelgetnek? ferfikent erdekes lehet olvasni ezt a blogot, belelatni sok no hogyan gondolkozik.

        Kedvelés

      • Szerintem nincs ilyen blog vagy fórum, és nem merül fel a kérdés, hogy ők hogyan gondolkodnak, mit szeretnének, hiszen az a leosztás, hogy ők A NORMA.
        Az ő gondolkodásuk A GONDOLKODÁS. A ráció, az értelem.
        A nők másodlagosak, furák, nem tudják mit akarnak stb. és még ez a legfinomabb elképzelés róluk.

        Kedvelés

      • “akkor egész bizonyosan akarnának közeledni, magától megszületne bennük a valódi kíváncsiság.
        Mint ahogy akarnak is, szoktak is, szerelmes korukban, őszinte pillanataikban.”

        kicsit még piszkálnám ezt. azt állítom és hozom be a vitába, hogy ha következetesek vagyunk magunkhoz, és elvárjuk, hogy a férfiak ne egy-egy pontszerű észlelésből interpretáljanak velünk kapcsolatosan a saját vágyaik alapján, anélkül, hogy kérdeznének, akkor ránézve erre amit írsz, ez számomra ugyanaz. 1-2 észlelésből és az ezzel kapcsolatos vágyainkból következtetünk, valami olyanra amiből should jön ki a férfiakra nézve.

        az én filmemben az van, hogy férfiak vagy férfiak érdekvédelmi/mozgalmi állításai nélkül csak feltételezhetünk arról, hogy mit szeretnének. lehetnek vágyaink, elvárásaink, csak lássuk azt, hogy ez ennyi és nem több (nem valami általános igazság). lényegileg nem különbözik attól amit ők is csinálnak. (illetve persze van különbség, mert a nőmozgalmak és a nők mondják már régóta hogy mi nem ok, csak úgy tűnik nem nagyon hallják meg a velejét) én ezért szorgalmazom annyira a kommunikációt a férfiakkal, mert azt várom, hogy kezdjenek el állításokat tenni és akkor lehet tárgyalni.

        és ha tovább viszem a saját logikám szerint, akkor az jön ki, hogy ha nem akarunk shouldokat támasztani, akkor ezt kell elfogadni jelen állás szerint ami most van, és ezek fényében definiálni magunkat, a vágyainkat, az igényeinket, az elvárásainkat, a cselekedeteinket, az életvezetésünket. nem pedig őket akarni megváltoztatni.

        a szívemben én is így vélekedek amit írsz, hogy biztosan ők is azt akarják amit gondolunk vagy szeretnénk hogy akarjanak, és vannak is erre utaló jelek.

        ugyanakkor nagyon sok férfival beszélgetve tökre látom, hogy ez nem különbözik attól amit tőlük is hallok, hogy pontszerű észlelések alapján a saját korlátaik és vágyaik között értelmezik a nőket és állnak tehetetlenül azzal szemben, hogy nem értik, hogy mit akarnak a nők. annyi sok érző és kereső férfival beszéltem akik tényleg azt élik meg, hogy zavaros számukra hogy a nők mit akarnak pedig annyira szeretnék, hogy ne legyen ez a nagy feszkó állandóan.

        és még van valami. mi itt sokszor mondjuk hogy nem figyelnek eléggé, és félreértelmeznek, és interpretálnak. mi ezt így éljük meg. én sokszor mondom azt is, hogy ők meg nem beszélnek, nem állítanak arról semmit, hogy mik az igényeik.
        mi van akkor, ha ők nagyon is mondják, folyamatosan kommunikálják, csak mi nem értjük, nem vágjuk a nyelvet és éppen pont ugyanazt a hibát követjük el amit ők, hogy csak hisszük hogy értjük a világot magunk körül, valójában nem látunk ki a kereteink mögül?

        és igen, rendszerügyek és elnyomás és egyenlőtlenség igen, igen.
        van bennem viszont egy olyan hang, ami időnként nagyon is felteszi a kérdést, hogy vajon nem valami sokkal egyetemesebb ok van-e itt a háttérben, valami olyan ami gender semleges emberi minőség, valami olyan dolog amit mindannyiunknak mint emberiségnek (férfiaknak és nőknek egyaránt) kellene megfejlődni, és hogy az hogy a hatalmi viszonyok így alakultak, a nők számára ennyire nagy szívás lett az egyszerűen annak a véletlennek a következménye, hogy történelmileg ki voltunk szolgáltatva annak, hogy mi vagyunk terhesek, mi szülünk, mi szoptatunk és sok a dolgunk ezekkel (nem a házimunkára értem, hanem a testi munkára) és nem marad annyi energiánk/figyelmünk mint nekik a saját érdekeinket képviselni, így egyszerűen a fejünkre nőttek erőből és arroganciából, de hogy valójában az okok, a gyökerek szintjén éppen olyan egyformák vagyunk és hogy ez az egész történhetett volna pont fordítva is és akkor most a férfiak lennének elnyomva. érted mit próbálok leírni? annyira nehéz dolog ez, inkább csak érzet, valami olyan amit a szemem sarkából érzékelek, de ha odanézek eltűnik és nagyon nehéz tetten érni.

        vagy hol gondolom rosszul? hol bicsaklik a logika?

        Kedvelés

      • Értem a kérdést. Választ rá nem tudok. Csak sejtéseim vannak ezzel kapcsolatban. Vannak próbálkozások részükről is, hogy értsenek bennünket, de mégis, amikor arra kerül a sor, hogy itt meg ott változtatni kellene, megvetik a lábukat és elkezdenek tiltakozni. Én azt tapasztalom, hogy a nők kompromisszum-hajlamosabbak, mint a férfiak. Több áldozatra képesek egy kapcsolatért. Én falusi környezetben nőttem fel szinte neandervölgyi körülmények között, ott semmi nem volt hatással az emberek gondolkodásmódjára, az ösztönök diktáltak. Pszihológiai kutatásokra alkalmas szűz terület. Ott az volt a tapasztalatom, hogy mindig a nők változtattak (ha válásról volt szó, akkor is ők tették meg az első lépést), ha jobbítani akartak a házasságon akkor is. Ha a férfi az érzelmeiről beszélt, az rendszerint abban nyilvánult meg, hogy a másikat vádolta minden szerencsétlenségért, ami őt érte. Ha a férfi feladott valamit a saját életéből, a többi férfi tutyi-mutyinak nevezte és kizárták a férfi körökből. Nem tudom, hogy mi lehet a férfiak fejében a nőkről, de nekik sem lehet könnyű, az tény. Lehet, hogy tényleg az lenne a legkézenfekvőbb számunkra, ha egyszer mi meghatároznánk a saját igényeinket a későbbi miheztartás végett. Ez alapos önismeretet feltételez részünkről is. A férfiak részéről még inkább. Az önismereti csoportban, ahová járok, 14 emberből mindössze 2 férfi. Ez elég rossz arány szerintem. A terapeuta szerint ez általánosan így van, ami engem arra enged következtetni, hogy mi nők nyitottabbak vagyunk a változtatásra, mint a férfiak.

        Kedvelés

      • Erre mindig bevillan házasságunk kezdetéről, az utónászútról, mikor érdeklődött, hogy miért nem akarok én állandóan és naponta x alkalommal szexet, kezdtem mondani, hogy mert nem megy azonnal, ha leordít kell egy kis levezetés, mondjuk átvezetés… előjáték… és amúgy sem bírom a kényszert. Mire közölte, kicsit emelt hangon, hogy velem semmit nem lehet megbeszélni. Húsz éve volt… miért nem akkor mentem világgá?

        Kedvelés

      • mármint a kocsi, menő nő stb. legfeljebb kicsiben. de meg sem közelíti a nőkre gyakorolt kényszerek szintjét. ettől még társadalmi szerepelvárások persze vannak feléjük is, de szerintem nem ezekben érhető tetten.

        Kedvelés

      • persze, nem ilyen mértékben, nyilván
        pl az sincs magazinokba tápolva, hogy ők ne nyilvánítsanak érzelmeket. ami szar hosszútávon nekik is, de közel sem annyira kivitelezhetetlen, mint az ellentmondásos szerepelvárások a nők felé, hogy akármit csinálsz, senki nem gondol téged alapvetőnek stb stb. minden, amiről ez a blog is szól…
        De ez akár segíthet is a velük való kommunikációban, ha rámutatunk, hogy őket is érinti, sokan láttak már olyan férfit, aki munka nélkül lévén vagy nyugdíjba vonuláskor megrokkant, mert úgy érezte, hogy nem tudja teljesíteni a szerepét és ezzel ő részéről meg is szűnt.
        Jenő, én nem várom el, hogy a teremtés koronája legyél meg kőszikla és minden fogáshoz tudj harapni egy cseresznyepaprikát, de szokd meg, hogy én se vagyok konyha/szobalány, szex és stb. gépek, amiket fentebb soroltatok…húsvérnő vagyok, változunk is, ebbe senki ne szóljon bele.
        Ezen a ponton már meg is mutathatjuk Jenőnek akár a fényesmagazint is mint leleplező dokumentumot 🙂

        bocs, ma jó kedvem van, tudom, hogy a téma súlyosabb ennél, de néha gőzeresztés van…

        tényleg, amúgy elég érdekesek a szobalány, szobaasszony, konyhalány foglalkozásnevek. Ezekhez a munkákhoz miért is kell lánynak lenni? Mikor külföldi munkát kerestem, rengeteg ilyet találtam.

        Kedvelés

      • Nem kell lanynak lenni. Vannak szobafiuk is, csak ok kevesebben.
        Miert ritka a no londiner, taxisofor, kamionsofor, gipszkartonos vagy ablakos stb?
        Egyszeruen a konnyu fizikai munka a nok “dolga”, a nehez fizikai munka meg a ferfiake. Nem hiszem, hogy ez csupan azert, mert “alja” munka, es azt sem hiszem, hogy ez teljesen hibas igy.
        Ertelmisegi korokben, irodaban is van alja-alom munka is. Hierarchikus az egesz rendszer, a tarsadalom.
        En nem is ebben latom a fo problemat, legyenek szintek, inkabb, valamifele kapcsot kialakitani az alja es a teteje kozott, valami visszacsatolas, korforgas-szerut letrehozni. valami olyan rendszert, ami nem egymas ellen, hanem egymasert van.
        En hiszek abban, hogy vannak bizonyos noi-ferfi szerepek, noi-ferfi munkak, ahogy van anyai-apai feladat, inkabb a kozos cel az, egyuttmukodes, aminek meg kellene lennie, mind az emberi kapcsolatokban, mind a munkaban, szervezetekben, mind a mindennapi eletben.

        Kedvelés

      • Én nem hiszek abban, hogy vannak univerzális szerepek, amik bárkire nézve kötelezőek lennének.
        Én abban hiszek, hogy az ember ha akar, oda tud figyelni a másik igényeire, mert ennyi az, amire szükség lenne, onnantól lehet tárgyalni arról, ki mit csináljon. Egyéni szinten, mert ha megmondják – akárhonnan, akárki – hogy mi a dolgom, a büdös életben nem derül ki, hogy létezem és alakíthatom az életem, mert k. ra nem mindegy, hogy ezt az egyet hogy élem le, szeretnék beleszólni.
        És de, azért mert alja munka. Ez már annyira közhely, hogy alacsony presztízsű és fizetésű munkák nőinek számítanak, hogy nem érvelek, de az tuti, hogy több ezer állásajánlatot pörgetve SOHA nem láttam még konyhafiú, szobafiú, szobaférfi kifejezéseket.
        Szerintem az ok az, hogy a pc-beszéd (politikailag korrekt) még nem járt arra, mert ezek nyilvánvalóan diszkriminatívak.

        A könnyű fizikai munka nem VALÓ a nőknek, hanem a könnyűt BÁRKI meg tudja csinálni, míg a nehezet az erősebbek.

        Nehogy már punci kelljen ahhoz, hogy valaki idegenek után mosogasson vagy ágyat húzzon.

        Kedvelés

      • Igen-igen. A mindenkire nezve kotelezo szerepekben en sem hiszek. Hajlekonysag, rugalmassag fontos.
        Viszont, ha elfogadjuk azt a tenyt, hogy peldaul egy csecsemonek anyara van szuksege elsosorban, mert nala a cici mondjuk, nem apara, akkor latjuk, hogy meg van mindkettonek a helye. Anya is apa is fontos, csak maskeppen. Mindket fel mast ad at a gyereknek. En ebben a termeszetes szereposztasban, osszhangban hiszek, nem konkretan a jelenlegi tarsadalmiban.
        Lehet felreerthetoen fogalmaztam, de azt, hogy mert a konnyu fizikai munka a noknek valo, az nem az en allaspontom, ez jelenleg el a koztudatban, ahogy irod is. Egyebkent kulfoldon mosogatofiukat es konyhafiukat alkalmaznak fokent, s ez ugyanolyan alja munka, mint szobalanykodni, a legtobb szakacs ferfi Magyarorszagon is, stb.
        En dolgoztam olyan helyen felszolgalokent, ahol rabszolgakent kezeltek not-ferfit egyarant, es olyan helyen is, ahol nem engedtek pl kettonel tobb tanyert kivinni noknek, mert az nehez.
        Teljesen igaz, amit irsz, hogy alacsony presztizsu es fizetesu munkakat atpasszolnak a noknek, ebbe igy konkretan bele sem gondoltam, de nem csak a noknek, hanem pl a “csokkent ertelmi kepessegueknek” is, vagy ertelmisegi korokben az ujoncoknak, gyakornokoknak. Ezt ertem a hierarchia alatt, ami onmagaban nem szabadna, hogy problema legyen, mert az ember tanara altalaban tobbet es mast ud. A tanultabb magasabban van, a gyakornok, meg tole tanul.
        Amig nincs igeny az alacsonyabb szintu munkakorok megbecsulesere, hogy lehetne “elvarhato”az azokban dolgozo emberek megbecsulese, egyenisegkent valo kezelesere? Hol kellene vajon kezdeni?

        Kedvelés

      • Örömmel látom a gazdasági válsággal együtt megjelenő férfi pénztárosokat a sz.marketekben. És jéééé, nem esik le az ujjukról a karikagyűrű.

        Kedvelés

      • Az, hogy a nő szoptat, biológia. És még ez sem kötelező. Tehát ezt sem, de ezen kívül sem tudom, mit kellene anyáknak és apáknak mint feladat előírni.
        Az már társadalmi, hogy a biológiát hova tesszük. A szerep mindig előíró, és mindig lesznek sokan, akik nem elég jók.
        A férfiak is kapnak ebből, de közel sem ennyit. A nőkön viszont megbicsaklik a rendszer, mert egymásnak ellentmondó elvárásai vannak: senki nem tudja tökéletesen teljesíteni az összeset, senki.
        Értem, hogy bizonyos hierarchia a munka területén elkerülhetetlen, mert például a tapasztalat vagy a tehetség egy feladatra rátermetté tesz, a munkát pedig hatékonnyá. De ha csak ennyin alapulna a hierarchikus berendezkedés, akkor nemigen jelentene problémát.
        Ekkorát legalábbis biztos nem.
        Kezdjük ott például, hogy nem szerepekben, hanem emberekben gondolkodunk, és ezt is adjuk tovább. Tömegek kiszolgáltatott helyzetéhez nem tudok receptet, de ami tőlem telik, azt megtehetem egy jobb helyért.

        Kedvelés

      • Én meg abban hiszek, hogy mindenki a saját habitusának megfelelő munkát válasszon, és ha nő létemre hidegburkoló akarok lenni, akkor ne jöjjenek nekem azzal, hogy de az ffi meló, mert nehezet kell emelgetni (amúgy nem elvárás, hogy 40 kiló csempét az ember az ölében vigyen fel a tizedikre, viszont az igényesség, a színharmónia meglátása stb viszont az) Igazából arrol van szó, hogy a jól fizető állásokból igyekeznek kiszorítani a nőket…Sovén férfiak kedvenc érve, hogy miért nincs női kukás? hát azért, mert az egy viszonylag jól fizető meló és nem veszik fel az embert, ha történetesen nő, még akkor sem, ha díjbirkózó fizikummal rendelkezik.
        Érdekes módra ápolónőnek meg felveszik a nőket, pedig ott is kell nehezet emelni, pl testes, magatehetetlen beteget nem a drágadoktorúr fog emelgetni, hogy áthúzhassa az ágyat.

        Kedvelés

      • “Jenő, én nem várom el, hogy a teremtés koronája legyél meg kőszikla és minden fogáshoz tudj harapni egy cseresznyepaprikát, de…” 😀 somlóihoz is!!!! jaj, könnyesre, forgolódnak is a gyerekek.

        Kedvelés

  19. Egyébiránt a wordpress alkalmas arra, hogy online magazin felületet kapjon (mint az index vagy a többi), ezen kívül egy jól megjegyezhető domainnevet: pl csakazolvassa.hu. Ez fillérekből kijön, és egy ügyes írói, szerkesztői gárda napi több frissítéssel dolgozhat benne. A látogatók egyre nagyobb számával a marketingesek elkezdhetik a reklámfelületek kiadását, és szép lassan vagy nyomtatott sajtóra való, vagy honoráriumra való folyhat össze. És ez nem is annyira elvakult elképzelés lenne.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • nalunk szerencsere nincs husvet 🙂 ugyhogy setaltunk egy nagyot a parkban, fo a husleves, megy a jegkorszak, a csalad fele alszik, ha felkelnek akkor kartyazunk, en meg kortyolgatom a kamilla teamat. es reggel ota porog az agyam a kapszulas kavefozon… a blogiro hatasa ugyebar nem elhanyagolhato 😀

        Kedvelés

      • Én kaptam egyszer kapszulásat, Boscht. Szép szuperszónikus automatát, metálnarancs színben, épp csak fel nem röpül.
        Aztán rövidesen kiderült, hogy sehol nem kapni hozzá kapszulát, csak egyetlen neten keresztül elérhető terjesztő cég foglalkozik vele méregdrágán, szuperszónikus továbbítási díjakkal, ami minden egyes kávénk költségét kávé izé.. kábé duplájára emeli.
        Na azóta nem használjuk, hogy elfogyott a gyári kiszerelésű kapszulája…
        Vicces, nem is gondoltam volna, hogy itt tartunk még mindig, ha nem látom.
        Márminthogy ahány cég, annyi kapszula, aksitöltő, alkatrész, porzsák, festékpatron, meg anyámkínnya, csak hogy véletlenül se legyen az egyik kompatibilis a másikkal és biztosítsa a legdrágább cuccnak is a továbbélést,
        hát ez azért elég nagy átverés és nem túl hatékony meg zöld rendszer…
        ha most azt mondom, hogy ezt is férfiak találták ki és üzemeltetik a semmit busás haszonnal mindannyiunk kárára, akkor gondolom, nem is tévedek túl nagyot 😦

        Kedvelés

      • koszi, beleasom majd magam. minden reggel kavezunk es nem eppen kavehazi szinvonalu, sima kotyogos kavezofozonk van. most hogy fogyozom, raadasul edesitovel iszom meg zsirmentes tejjel, ugyhogy lassan olyan vacak lesz hogy inkabb a kamilla tea. ez a kapszulas dolog jol hangzott eddig.

        Kedvelés

      • ha jó kávéra vágysz, inkább áldozz olyanra, ami maga darálja, és frissen főzi is. hosszú távon kifizetődőbb sokkal, és hát a végtermék… illat, aroma… még a kevésbé menő kávészemből is jó

        Kedvelés

      • őszibarack alakú rumos kencés szarság lett volna, de kő lett belőle, erre elkezdtem tejbe áztatni, hogy majd valami gombócokat gyúrok a kulimászából, viszont késsel rásegítettem, belevágtam a hüvelykem tetejét, a massza mákonyos lett, így úgy határoztam, a család előtt a levágott ujjam lesz az alibi, hogy nem villantok. A gyerekeknek kefíres piskótát sütök- örülnek nagyon.

        Kedvelés

      • Má mindegy. Őszibarack alakú rumos kutyafüle lett volna, de kővé sült. Aztán össze akartam mancsolni, hogy valami gombócokat izéljek belőle, de elvágtam az ujjam. Így most ez lesz a mentségem. A gyerekeknek piskótát sütök- örülnek.

        Kedvelés

      • parom szerint a mancsolni az B-A-Z megyei szo. te is onnan vagy? en eredetielg miskolci vagyok 🙂 vannak meg ilyen szep szavak amiken ospesti parom mindig meglepodik.

        Kedvelés

  23. Évek óta küzdök én is: Mikor normális a testsúlyom (soha:), mikor kell férjhez menni, meddig normális gyereket szülni, mert az idáig csak nem akart sikerülni), hogy milyen értékrend az, amihez érdemes igazodni, vagy mit “divat” olvasni,…
    Várom a pillanatot, hogy mindezt legyen bátorságom telibesz.rni. (Néha, jobb időszakokban ez percekre, napokra, hetekre megvalósul, de hogy mikorra állandósul, nem tudom, pedig gondolom, már illene…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. hirlando: Már nem fér oda a kommented alá, amit az őszinte szándékról írtál. Valami hasonlót gondolok én is. Nyilván egy férfinek is vannak szándékai, de azok merőben mások, mint a nő szándékai. Nyilván elsősorban szexet szeretne, azután gondoskodást, azután az egoja táplálását, és persze valamilyen intimitást és szerelmet (ami megint kétes fogalom, hisz mindenkinek mást jelentő fogalom). A pasi aki (ahogy csikatyus mesélte) kifigyeli a gyenge pontjaid, majd azokra apellálva akar célt érni (szexet kapni) egyszerűen “teszi a dolgát”. Ha szembesítenéd a tettével, nem is biztos, hogy elismerné, hogy hibázott. Így működik, mert ezt tanulta, és mert megteheti. Erre írtam én, hogy ma már elvárom, hogy úgy szeressen egy férfi, ahogy nekem jó. Ne manipuláljon, ne szórakozzon velem, és tisztelje a punci járulékos elemeit is, úgy mint szellem, önállóság, a tisztelet elvárása, stb. És ha egy férfi szembe tud(na) nézni a saját érzéseivel, ki tudja(ná) mondani, fel tudja(ná) ismerni, akkor kiderülhet, hogy ő is vágyik valami tisztábbra. Van, hogy vágyik. Érdekes tapasztalat, ahogy a fegyverletétel után tud beszélni egy férfi az érzelmeiről.
    A játszma viszont nagyon durva. Az újra és újra előjön. AS hatalom nagyon nehezen adja meg magát.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Te csikatyus! Ha a pasik nyelvét és motivációit boncolgatod, mindig a punci körül keresd a megfogalmazást. Csak leszűkítve, cirádák nélkül, a puncira koncentrálva. Írok most egy hosszabbat egy nőről. Egy amolyan regényfélét. Ahogy a történet halad benne előre, mindig az jön ki- úgy fordul szinte magától, hogy a dolgok a hatalom és a punci körül forognak. Ha átadom ez utóbbit, azzal hatalmat adok a férfinak. Ha elveszik tőlem a puncit (enyhe, vagy durva nyomással, jegygyűrűvel, stb), azzal hatalmat gyakorolnak felettem. Ha nem jól bánnak vele, azzal is, vagy ami még rosszabb, az erőmet veszik el. Amíg nálam a punci, addig hatalmam is van (már ha élni akarok vele).
      Valójában ez a kapcsolatok buktatója. A házassággal gyakorlatilag a puncit is birtokba veszi a másik fél. Elveheted tőle, ha nem érzed jól magad, de ezzel kockáztatsz balhét, vagy megcsalást. Ha nem veszed el, ő veszi el az utolsó mentsvárad is. Tudom, mert ebben éltem. Hiába könyörögtem és sorvadoztam, amíg a puncit nem vettem el, a férjem nem akarta hallani, hogy rosszul érzem magam. Majd nem is olyan régen azt mondtam, én ezt befejeztem. No szex. Rögön a fejéhez kapott: Jaj, valami baj van a kapcsolatunkkal.
      Nevetséges. És azt kell gondoljam, a legtöbb férfire ez jellemző.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ezzel egyet értek teljes mértékben. Akkor a legjobb biznisz szerintem a punci anatómiai másolata szilikonból járulékos elemek nélkül. Kipróbálnám. Az igaz, hogy jobb együtt a mosógéppel, az inkubátorral, a szülőszerkezettel, de elég szerintem a fő funkció, a punci önmagában is. Most értem igazán, hogy mióta nincs szex, azóta érzem a férjem igyekezetét, hogy jobb legyen a kapcsolatunk. Ez nagyon szomorú…

        Kedvelés

      • Megalázó. És eközben beléd nevelik- nekem legalábbis telibe nyomta anyám- hogy az egy aljas nő, aki a házasságban nézeteltérés miatt elveszi a puncit. Meg hogy kell az nekünk is. Csak lestem: Kinek? Nekem ugyan nem! Én elintézem magamnak, ha kell. De azért tettem, amit kell. Inkább, mint a zsarolás, a lelkifurdalás keltése, és egy fújtató dúvad a házban. A szeretőm mondta először: te hogyan neveznéd, amit csinálsz? Legszívesebben szájon vágtam volna. Pedig pontosan úgy: ingyen kurva. Istenem, mennyire megalázó. De mondok jobbat. Én legalább felismerem és tiltakozni képes ellene testem lelkem. Anyámból még ezt is kiirtotta a házasság. Ő hiszi is, hogy ez a boldogság útja.

        Kedvelés

      • Én meg azon húztam a számat, hogy neki mert a neje nemet mondani hosszú éveken át. Én ezt nem értettem. Aszonta, velem csodás lehet az élet 😦

        Kedvelés

      • “Pedig pontosan úgy: ingyen kurva” és “Anyámból még ezt is kiirtotta a házasság.”
        mondjuk a házasság meg az ingyen kurva elég jól átfedő halmaz, nem csoda ha hárítanak a nők ezügyben. meg a mese sem úgy végződik a hercegi csók után, hogy “nagy lakodalmat csaptak és a nő máig is ingyen kurva ha közben meg nem haltak.”

        az megvan, hogy Magyarországon 1997 előtt nem létezett jogilag házasfelek között a nemi erőszak? ha a férj megerőszakolta a nőt, az nem volt gond vagy büntetendő.
        http://hu.wikipedia.org/wiki/Er%C5%91szakos_k%C3%B6z%C3%B6s%C3%BCl%C3%A9s

        Kedvelés

      • Hárítanak, mert szégyen. Ki se mered mondani, annyira gáz, mégis ott az érzés benned. Ám ott a másik fele a dolognak, amit lejjebb ketten is hüledezve mondtak: mi az, hogy nem lehet nemet mondani? Lehet, hogyne. Az én szeretőm neje mondhatott nemet, ott nem volt balhé meg pattogás. Vagy nem zavarta a nőt- nem tudom, hogy volt. Én irigylem tőle azt a nemet, viszont a férjéből kiölte a szerelmet. Ő jött énhozzám és megszeretett. Közben elhűlt azon, hogy én hogy élek.

        Kedvelés

      • Nem jó a másolat, ugyanis- ahogy mondtam- a punci a hatalommal függ össze. Még a legjobb szeretőben- férjben is ott van a birtoklás ösztöne. Minden együttléttel birtokba vesz. Ezért sz*rik bele, hogy hogyan érzed magad, hiszen az övé vagy. A legintimebb, legrejtettebb szférádat birtokolja, mi is kellene még egyéb? Ezt egy műpunci sosem adja meg neki.

        Kedvelés

      • Az hogy van, hogy a tiszta szex vonzó a férfiaknak? Az is csak addig vonzó, amíg nem csak a testét, hanem az érzelmeit is birtokolhatja a nőnek.
        A barlangi medve népe c. filmben van egy jó jelenet, amikor Broud, a főnök fia szexre kényszeríti Ayla-t, Ayla gépiesen tartja a fenekét, nem tiltakozik, nem fejez ki semmilyen érzelmet. A férfinak elmegy a kedve az egésztől. Azt várná Ayla-tól, hogy az tiltakozik.
        Amikor ott van minden, amikor adod magad jó szívvel, akkor már nem érdekes a zsákmány. Azt hiszem ribizli fogalmazta meg egyszer nekem a vadászat elméletet. A hatalom is csak akkor hatalom, ha harcolni kell érte. Ha felruházzuk vele a férfiakat, nem érzik az értékét, mert ingyen kapják. Ez olyan, mint amikor hagyod az ellenfélnek, hogy legyőzzön. Semmi elégtétel. Honnan ez a győzni akarás a férfiakban? Vagy ez emberi tulajdonság? Miért hiányzik belőlem?

        Kedvelés

      • Így én is jártam. Látta a férjem, mennyire gáz az egész, és megsértődött (!!!) abbahagyta. Azt hiszem- úgy láttam- megalázó ez a lélektelen odaadás. Én magamban úgy tettem ezt el: még ez sem elég neki. Látni akarja, hogy még élvezem is.
        A hatalommal kapcsolatban én nem lennék ilyen bizakodó. Ha csak akkor kellene a férfinek, ha erőfeszítésbe kerül, az nekünk nagyon jó lenne, mivel motiválná őket a jobbá válásra (lásd: addig teszi le a fegyvert és addig akar változni, amíg ott lebeg, hogy elmehetsz tőle akármikor). A hatalmat gyakorolja akkor is, ha magad adod oda neki, legfeljebb nem olyan feltűnő a dolog. Hanem a megerőszakolást ne vegyük ide. A fizikai erőszak egyértelműen a hatalomról szól (nem mosásról, gyereknevelésről, közös számlákról (mindarról, amit szerelemnek neveznek egyesek), és csak úgy van “értelme”, ha a nő tiltakozik. Ezért nem említeném egy lapon a házasságban lévő erőszakkal, ott ugyanis akkor teljes a birtokba vétel, ha kéjesen sikongatsz, s ezzel a férjed egóját táplálod.

        Kedvelés

      • Hát ez nem házasságban történt velem, hanem a szeretői viszonyomban, hogy teljesen átadtam magam neki. És azt vágta a fejemhez, hogy kiöltem belőle a vadászhajlamot. Miért nem vagyok elérhetetlen?

        Kedvelés

      • Hát én ezt a te perspektívádat egészen egyszerűen nem értem / lehet, hogy ti már a pornónemzedék tagjai vagytok ? Mi az, hogy birtokol meg elvesz ?
        Én a szexet valami egészen kölcsönös játékként élem meg már több mint 30 éve, amire nekem is szükségem van, jól felfogott érdekem,
        és bár le tudom zongorázni magamnak is, de minek, amikor társam van hozzá.
        És minden társam szigorúan adott arra, hogy pro primero kielégítsen. Inkább, mint saját magát ! Akinek ez nem sikerült, attól rövid úton elbúcsúztam.
        Akinek sikerült, annak viszont minden alkalommal én is fontos voltam / vagyok.
        Mint ahogy magamnak is.

        Veszekedésekre az általam ismert férfiak is elhúzódással és “szexmegvonással” reagáltak.

        A magáévá teszt sem értem. A nemi aktusnál a nő teszi magáévá a férfit, márcsak
        a két test anatómiája is ezt diktálja.
        Szerintem a patriarchátus hatalmi viszonyai fordították ellenkezőjére a valós nézőpontot – de hogy ezt emberek valóban így is élik meg ? Az nagyon szomorú.

        Úgyhogy nem igazán tudom, mások mit művelhetnek szex címén, és ezzel kapcsolatban milyen érzületeik jelennek meg – de nekem ilyen borzalmas, megalázó, egyoldalú gondolataim a szexről magamtól sosem voltak
        ( csak amióta pornót láttam, de ezeket a rémképeket igyekszem messzire hessegetni.)

        Kedvelés

      • egyetertek. tolem is tavol all ez a gondolkozas, hogy punci es akorul forog minden. es ha nincs kedvem vagy nem akarok akkor nem szexelek, ahogy a ferjem is mondhat nemet. nem gondolom hogy a ferifak csak a puncit latjak es csak a megvonasara reagalnanak.

        Kedvelés

      • Ha nem tudtok ezzel azonosulni, akkor az jó. Azt jelenti, nem tapasztaltátok, így nekem is van esélyem egy másmilyen kapcsolatra. De ez a jelenség létezik! Sajnos.

        Kedvelés

      • Én úgy érzem, én is birtokba veszem őt. Ha kicsit is kényelmetlenül érzem, magam, akkor nincs szex, mondjuk nincs is állandó kapcsolatom, talán részben ezért, én ebben nem alkuszom, annyira fontos nekem a testi-lelki integritásom, amit a kicsikart szex-szel fel kellene adnom, úgy érezném, megsemmisülök, amikor a múltban ilyesmi történt, minden egyes eset egy kicsivel rombolta a kapcsolatot és másik iránti szeretetemet és ragaszkodásomat. Talán épp ezt jelenti nálam a “képtelenség az elköteleződésre” (ahogy az állapotomat és hozzáállásomat szeretik némelyek megbélyegezni).

        Kedvelés

      • amit a kicsikart szex-szel fel kellene adnom, úgy érezném, megsemmisülök- tökéletes a megfogalmazás. Én úgy mondtam, minden alkalom elvesz belőlem, miközben én arra vágyok, hogy több legyek.

        Kedvelés

      • lüszisztraté? az enyém nem érti. szerinte duzzogok. szerintem vége van. Azt hiszem jelentős a különbség.

        Kedvelés

      • Nekünk két hónapra volt szükség, hogy komolyan vegyen. Ennyi idő telt el két szeretkezés közben átlagban…

        Kedvelés

  28. Semese,cvd: Jó! Vitatkozzunk! 😀 Nyilván sarkalatos a megfogalmazásom. Szeretek így beszélni, mikor valaminek a súlyát akarom érzékeltetni. Mondjuk, ez a lényeg, de a képet lehet árnyalni 🙂 Megengedem 🙂 Ám gondoljátok végig, szex nélkül hogyan működne a kapcsolatotok. Milyen reakciókat váltana ki a megvonás, mi volna a párotok első, majd második reakciója, kérdése, viselkedési formája. Csak a játék kedvéért is érdemes gondolkodni rajta.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • (Megkérdezhetem, Adél, hogy a pajtásod -elmondása szerint- hogy reagált a szexhiányra a saját házasságában? Gondolom mióta ismer, nem téma, de addig?
      ha túl offtopic, ne válaszolj, megértem)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ő különlegesen (nem hétköznapi módon) volt szivatva, ami nemcsak lelkileg, de fizikálisan is megviselte. Jelenleg regenerálódik. Duzzogott egyébként- nyilvánvalóan, aztán mikor rájött, hogy ez már nem lesz másképp, akkor dacosan szeretőzni kezdett. Elmondása szerint évek óta nem kezdeményez otthon. Na, nekem meg az a furcsa, hogy ez ne zavarjon egy nőt. Hogy ne jusson eszébe, hogy itt valami nem stimmel.

        Kedvelés

    • ilyen alapon azon is elgondolkozhatok hogy mit reagalna ha tobbe nem foznek meleg etelt, nem mosnek ruhat, nem nevelnek gyereket, stb, stb.. fura csak a szexet kiemelni. en nem erzem hogy a szex miben kulonbozik a tobbi dologhoz kepest amit szinten egyutt csinalunk egy jol mukodo parkapcsolatban. ezek mind hozzatartoznak a kapcsolatunkhoz, akkor mukodunk ha mindez jol mukodik. barmelyiket abbahagynam, az gond lenne. ahogy az is gond lenne ha o hagyna abba barmelyiket.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem sem az volt az első, hogy abbahagytam. 8 éven keresztül imádkoztam neki, hogy ne menjen kocsmázni, inkább jöjjön haza hozzám, mert én mindig főztem, meg szex is volt. Szóval nyújtottam a maximumot. Oszt egyszer elszakadt a cérna és nem engedtem meg, hogy hozzám érjen. Csak akkor vett komolyan, amikor ez bekövetkezett… Ha egy párkapcsolat kommunikáció szintjén jól működik, akkor ilyen jellegű “megszorításokra” nincs szükség…

        Kedvelés

      • “Egy jól működő párkapcsolatban”- Semese, mi nem ugyanabban a malomban őrölünk. Ne akard az általam említett helyzetre a saját tapasztalataid ráhúzni, mert az lehetetlen. Te elájulnál, ha tudnád, hogyan élek.

        Kedvelés

      • dehogy akarom. mar miert akarnam? ezt irtam eloszor is ” tolem is tavol all ez a gondolkozas, hogy punci es akorul forog minden” nem akarom en rad huzni a sajat tapasztalataimat. en arra reagaltam hogy altalanossagban kezdett kimondva lenni hogy a ferfiaknak csak a punci. erre irtam hogy nekem nem ez a tapasztalatom ezert nem is ertek egyet vele. nem akartam en a te elethelyzetedet vagy tapasztalatodat lereagalni, nem is tudnam, hiszen nem ismerem.

        Kedvelés

      • Igen, így értem. Én a tapasztalataimból táplálkozom. Ahogy apám beszélt a férfiakról, aztán amit láttam, ahogy a házasságom megéltem- én nem találkoztam “olyan” férfiakkal, akikről te beszélsz. Hanem ha már a fényesborítósaknál tartunk: vajon amilyen életstílust a köztudat akar rád erőltetni, az azt sugallja, hogy a férfiak a mély belsődet akarják? Az egyenrangúságot és a megosztást? A korrekt szexet? (És apropó, amiről én írok, az nem feltétlen az orgazmus nélküli férfikielégítést jelenti, de mindenképp olyan együttlétet, ami a te vonakodásoddal kezdődik, s ami után akkor is üresebbnek érzed magad, ha fizikailag elmentél.) Szóval az, hogy tanulj meg pasiul beszélni, húzz csipkeharisnyát és flyladyzz lelkesen, az TÉNYLEG azt sugallja, hogy hibásak a felvetéseim?

        Kedvelés

      • nem, az azt sugallja hogy ne olvass fenyesboritost. en meg olyanokkal nem talalkozom akikrol te irsz. az en kornyezetemben normalis ferfiak vannak, apam is jo apa es ferj volt, aposom is, tesom is jo fej es boldog hazassagban el, unokatesoim is, a barati korom is stb.. tudom hogy letezik az is amirol te irsz, azt is tudom hogy sok van belole, de hala az egnek az en utamba meg nem surun sodrodnak.

        Kedvelés

      • Én nem a ti korosztályotok vagyok. 1959-ben születtem,
        így privát szerencsém, hogy a hippikorszakban jól álltak a lapos kamaszos melleim, amikkel bátran tudtam futni, és amiknek az akkori divat szerint örültem is.
        Amiket a lányom megörökölvén ma egyfolytában szégyell és ígyúgyamúgy legszívesebben nagyobbítana.
        Nálunk a fiúk még rohadtul és eszeveszettül strapálták magukat a lányokért.
        A férjemnek, aki nálam 11 évvel idősebb, Éva férjénél 1 évvel fiatalabb ( és így érünk össze itt a korokban) egyik legkedvesebb (humorosnak szánt, de valóságtartamát tekintve sem sokat túlzó) mondása, hogy “én 20 évesen láttam először pinát – azt is a buszmegálló falán “.
        Namost itt 30 év alatt hatalmas változások mentek végbe, míg eljutottunk oda, hogy a “férfiak” 15 éves korukra akár többszázezer pinát is láthattak, ám egyet sem szagolhattak. Nem is tetszik nekik, hogy szaga van.
        Innetől fogva a lányok szaladhatnak szőrtelenítőhöz meg szagtalanítóhoz meg kisajak-kisebbítőhöz meg akárhová, de soha a büdös életben nem fognak megfelelni úgy,
        ahogy én szőrösen-szagosan-kismellűen az adott férfi etalon-nője lehettem, komplexusok nélkül, istennőként, minden probléma és “ellenérzés” nélkül, pozitív érzelmekkel telítve, és egy életre deklaráltan.
        (Engem az első szerelmem ma is felhív még átlagban havonta.)
        És ez itt az óriási baj. Tovább nem folytatom, nem szeretnék frusztrálni senkit.
        Mert hát azt is látom, hogy mindez nem az érdemem, hanem a privát szerencsém.

        Kedvelés

      • cvd: van ilyen ma is. van olyan férfi, aki tud(ott) udvarolni, nem néz(ett) pornót/meztelen nőket neten/újságban, nem érdekli az ilyesmi, más ilyesmi sem. szereti a szőröset-szagosat, mindent, ami natúr megjelenik a nőn. akármilyen mellel és súllyal tud nőt szépnek és szexuálisan vonzónak találni. hihetetlen, de van. mondjuk így hirtelen egyetlen ilyet tudok.

        Kedvelés

      • igen, jo, bar nalunk is van ajtocsapkodas meg sok minden egyeb, de ezzel egyutt is szerettetteljesnek es jol mukodonek neveznem a hazassagomat.

        Kedvelés

      • Az a különbség, hogy az integritásod legmélye. Meg rendeltetése szerint: öröm. Nem feladat és felelősség, mint a mosás és a gyereknevelés, hanem primer öröm, érzelem, összetartozás és transzcendencia. Így aztán nem is írható bele egy szerződésbe, hogy “vállalom, hogy életem hátralevő részében mosok/nevelem közös gyermekeinket/szexelek”. Történik, nem megígérhető.

        Én is vállaltam egyébként, mindig, még ha nem volt nagyon jó, akkor is, és most ízlelgetem Adél szavait, milyen ez, hogy nem jó, akkor nem csinálom. Mondjuk engem nem manipuláltak, inkább csak úgy elnémultunk, elmúltak a napok, nem csináltuk.

        Tényleg, mit gondoltok erről, amikor nincs nyomasztás, ajtócsapkodás, nem ilyen üzemszerű igény a punci, csak elnémultok mindketten? Miért törvényszerű ez, nagy-nagy szeretet közepette is?

        Kedvelés

      • Arra vágyom, hogy a kapcsolatomat ne a szex tartsa kapcsolatnak, hanem mi az emberek kapcsolódjunk benne. Járja mindenki a maga útját, ne legyünk sülve-főve együtt, hanem mikor tényleg arra van igényünk, hogy átöleljen az az ember, aki szeret. Az esküszó ezért bilincs és nem szabad akarat, mert változik. Ma megígérem jelen érzelmi állapotom miatt, hogy egész életemben így fogom érezni, majd egész életemben erre a pillanatra hivatkoznak, hogy megígérted, hogy jóban rosszban, akkor most mit izélsz? Mennyivel másabb lenne, ha minden nap eldönthetnénk újra és újra, hogy ma is együtt akarjuk folytatni, még ma is, még mindig és ha nem tetszik, akkor kiléphetünk, nem kell tartanunk, hogy hogyan néz ránk a külvilág.

        Kedvelés

      • en alapvetoen igy gondolkoztam egeszen addig amig gyerekeim nem lettek. most mar nehezebb igy gondolkodnom, mert en hiaba setalok ki a hazassagombol, mar ott van 2 gyerek is, akiket szinten erintene a dontesem, meg akkor is ha mindenben bekesen egyeznenk meg a ferjemmel. ugyhogy azert ez erosen visszavesz nalam abbol az erzesbol hogy naponta eldonthessem megyek vagy maradok. felreertes ne essek ha azt latnam a jobb utnak akkor mennek, de most mar egeszen mas szempontok alapjan (is) merlegelnek mint a gyerekek elott.

        Kedvelés

      • mert az embernek veges az energiaja. es egyszeruen elfarad. a szexhez pedig energia kell, erzelmi es fizikai teren is. van amikor egyszeruen nem marad ra. kisgyerekes elet mellett meg vegkepp nem egyszeru.

        Kedvelés

  29. Most jutottam el arra a pontra, hogy fellázadtam én is a glossyk ellen. Illetve passzív ellenállást tanúsítok. Nagy volt a nyomás, hogy feldíszítsem a lakást húsvétra, hogy süssek, mint állat, és főzzek, mint állat, de végül az lett, hogy leszartam, és apukám főzött, holnap meg a vőlegényem fog.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Így kell ezt csinálni! Sajnos a Blikknők megírta a húsvéti számban (anyukám megvette, én meg elolvastam benne a főszerkesztői beköszöntőt), hogy a mi feladatunk a lakás díszítése, a menü és a csoki, a férfiakra meg hagyjuk csak a locsolást. De mutassunk diszkréten a naptárra: 2013 van, tényleg!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mondom ma a fiaimnak (az elrontott cirkuszi süteményt kopogtatva a konyhapulton): Mi a pi*áért kell nekem húsvétkor itt marháskodni? Hát templomba nem járunk, Istent szeretjük, nem böjtölünk, így a zabálásnak sincs értelme, ablakot akkor mosunk, amikor nem látunk ki rajta, és a családhoz is akkor megyünk, mikor hiányoznak. A locsolkodást mindig tiltottam a gyerekeknek (kivéve családon belül csokiért). Erre azt mondta a nagy: Végre már nem csak én gondolom így. Abba is hagytam a hülyéskedést.

        Kedvelés

    • Katartikus ezt olvasni! Én folyamatosan mardosom magam, hogy bár megveszem a belgacsoki-nyulat, és elő a hatéves (egyébként szép) tojásokat, de hogy én itt kiscsibét készítsek meg kesztyűbábozzak meg dekoráljak, nem, nem, egyszerűen már a gondolata is lefáraszt. Na, és ehhez van három gyerek, és egy csomó ünnep, és olyan ellenállás van bennem, hogy az iszonyat, és ettől lelkifurdalás is. Ha energikus vagyok, mesélek az ünnep értelméről, hangulatba kerülünk, de ez a sok magazinos külsőség, tojásmatrica, locsolóvers, barka, fenyőág, izzósor, fahéjillat, süti és trakta, ez nem nekem való, de nemhogy nem nekem való, hanem olyan bornírtnak érzem, hogy sikítani tudnék tőle. Vajon miért?

      Anyósomnál voltunk ma, egyébként meg itthon kacsamellet ettünk, hirtelen felindulásból, szombaton meg a barátnőm húsvétkodott velük, tojásfestés, úgyhogy volt valami azért nekik, én meg nagypénteken beszélgettem és boroztam végre (ez két és fél decit jelent, meg egy szilvapálinkát), meg írtam, és aludtam másnap.

      A köztelező jelleg zavar, az iskolás készülünk-az-ünnepre, tanárként untam meg végleg.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A mi gyerekeink szobájában az ágy leszakadt, így húsvét szentnapján a férjem ágyat javított. Fúrt-faragott a szomszédék nagy ámulatára. Nagypénteken pedig halálos bűnt követtem el: tepertőt ettem. Biztos a pokol fenekére jutok…

        Kedvelés

      • Kötelező külsőségek, igen, ez az, ami engem is zavar. Miért nem lehet úgy csinálni, ahogy nekünk jólesik?

        Kedvelés

  31. azon gondolkozom egy joideje hogy hogyan is lehet hogy az en eletembe ennyire eszrevetlenul befurakodhatott a tarsadalmi nyomas/elvaras. mert ha eszreveszem hogy valami nem belso igenyem, akkor azonnal behuzom a kezifeket,tobbek ezert sem alakulhatott ki az hogy akkor is szexeljek ha nem akarok, hogy beadjam a lanyaimat 8 hosan a bolcsibe ha azt rossznak tartom, hogy elmenjek oregotthonba dolgozni, mert szeretek segiteni akkor is ha alja munkanak szamit, stb.. na de ha nem veszem eszre? ha pelenkas korom ota belem van nevelve es mar csak azt veszem eszre hogy naponta bogok es mindjart idegosszeroppanok pedig minden mesesen rendben van csak eppen nem birom el a ram osztott es altalam ontudatlanul felvallalt szerepet..nem a mostani helyzetrol beszelek, mielott meg valaki vigasztalni kezdene. es rengeteget gondolkozom azon is hogy a lanyaimat hogy neveljem hogy ne essenek ugyanezekbe a hibakba. nem vitaindito a hozzaszolasom, csak gondoltam megosztom hogy ezen porgok egy ideje 🙂 es ha nem olvasom ezt a blogot, akkor talan sosem jovok ra ezekre, sosem gondolkozom el ezeken. ahogy olvastam itt a hopehely szindromarol vagy mirol, dezsahoz vitt innen a link. hallgatom a 17 eves nevelt lanyomat es szinte szo szerint elmondja amit dezsa leir. es ereztem en hogy valami nem ok, de nem tudtam volna megfogalmazni hogy mi az, csak maradt volna egy homalyos, zavart rossz erzes. Sokszor idom sincs elgondolkozni dolgokon.
    azt is megfigyeltem miota a blogot olvasom, hogy pl egy humoros musort nezo kozonsegben a nok tobbsege ugy nevet, hogy a szaja ele teszi a kezet. a ferfiak nem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • azon is gondolkozom sokat, hogyan lehet a lanyaimban felebreszteni a belso igenyt. mondjuk arra hogy tanuljanak. vagy hangszeren tanuljanak, vagy akar csak arra hogy rendet rakjanak maguk korul, vagy arra hogy behuzzak a kezifeket ha valami nem stimmel es rossz erzest kelt bennuk.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szerintem az igény megvan/meglesz, arra kell figyelni, hogy támogasd őket, és ne azt mondd pl., hogy “dehogy tanulhatsz nagybőgőzni, az túl férfias”.

        Kedvelés

      • Hiába nem mondod te, majd mondják neki mások helyetted is, ezeren… ez a fő baj itt és most.

        Kedvelés

  33. hozzászólok az eredeti témához egy kicsit, adélék párbeszédéhez nem tudok, illetve ezt még nem tapasztaltam az életben.
    szóval, egyébként nem tudom, alapvetően ki a felelős azért, hogy egy átlag női társaságban emberiségellenes bűn olyasmit mondani, hogy “szerintem én egész jól nézek ki”. minimum egy dolgot mérhetetlenül utálni kell magadon ahhoz, hogy szalonképes legyél. ha belenézek a tükörbe, alapvetően úgy gondolom, hogy az összkép eléggé tűrhető. ellenben az összes fényképen tényszerűen szalonképtelenül nézek ki, és mindig csak reménykedni merek abban, hogy a tükör igazibb képet mutat. például ha ránézek a tükörben az arcomra, egy egész helyes csaj néz vissza rám, szép arcbőrrel /na, ezért hálás vagyok/, formás szájjal, meg minden, és a fényképeken azt kell észrevennem, hogy a profilom egész egyszerűen, hát, nincs rá jobb szó, groteszk. remélem, a nagyanyámtól örököltem, az ő fotói is botrányosak, de élőben nyolcvanhat évesen tök jól néz ki. döbbenetes, hogy én legyek a képeken az az alacsony, tömzsi, vastagnyakú, szélesvállú, tokás, disznószemű, nagyseggű, borzasztó hajú illető, akinek a combja azokhoz a mammutfenyőkhöz hasonlatos, amiknek a törzsébe kanadában autópályát szokás vágni, és egy nevetésnél pontosan látszik, hogy hány fogát húzták ki az utóbbi években?! /négyet már pótoltak a hatból, anyám tökéletes leírása a pótlás előtti egy évben: édes gyerekem, kezdesz úgy kinézni, mint a jó magyar átlag/. a tükör meg azt mondja, na persze jobb reggeleken, hogy hé, ki ez a jó csaj. aztán mosolygok egyet a tükörképemre, az meg erre azt mondja, hogy hát istenem, kicsit hiányos, de a tied, na. a vastag nyakamra meg azt, hogy okés, kicsit masszív, de az úgyis mind tiszta izom, a hajad meg tűrhető, ha feltűzöd, és könyörgöm, vegyél sötét harisnyát. így haverkodunk, a tükörképem meg én. aztán ha meg azt mondom, hogy na, egész jól nézek ki, akkor meg az a bajom csípőből, hogy ilyet nem lehet mondani, ez nem normális, mi ez az elnézés, kérem. titokban egész megkedveltem, hogy olyan masszív formám van, még a vastag nyakamat is, aminek létére akkor kellett rádöbbennem, amikor a női vízilabdaválogatottat néztem tavaly a tévében. de azért tudom, hogy ez mégse szép, és az összkép is csak ruhában, de legfőképpen harisnyában. biztos ez magyarázza, hogy jobban kedvelem, ha tizenöt foknál nincs melegebb. és olyan irigykedve nézem az ilyen légies, balerina-alkatú lányokat. nem a csontkollekciókat, az szerintem rémisztő, hanem ezeket a nyúlánk, hajlékonyakat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  35. cvd: “A férjemnek, aki nálam 11 évvel idősebb, Éva férjénél 1 évvel fiatalabb …”

    Az én férjem a te korosztályod (én meg Éváé, kb.), régóta kapisgálom, hogy ez is az oka a hatalmas különbségnek közte, meg a korosztályom-beli férfiak között…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Érdekes ez a nem kevés korkülönbség az itteni házasságokban.
      Valahogy azt is jelzi, hogy a nők érettebbek, én legalábbis a saját korosztályom férfijait többnyire bénának, udvariatlannak, gyermetegnek éreztem. Hogy már szögbelövőt hívtak a panelba, mert lyukat fúrni nem tudtak vagy akartak…
      De a kor is hatalom, és az idősebb hatalmát jelzi.
      Érdekesnek tartom, hogy azok a nők, akik “hatalmuknál” fogva választhatnak, mind fiatalabb pasit választanak. (ld, Agatha Christie, Madonna, Demi Moore, etc.)
      Namindegy, nem akarok a témától elkanyarodni, de ez is megérne egy misét…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Sokáig próbáltam a korosztályos kapcsolatot, nem működött, és mostanában kezdem érteni, hogy miért nem, meg azt, hogy ez meg mitől igen. Én ezt köszönöm a blognak. 🙂

        Kedvelés

      • Szegény Agatha azért ráfaragott Maxszal, aki nyíltan csalta a velük egy háztartásban élő asszisztensével 😦

        Kedvelés

      • Az egyik kedvenc könyvem Erica Jongtól az Ejtőernyők és csókok. Önéletrajzi ihletésű, mint a sorozat előző két kötete. Erica végre 39 évesen, egy csúnya válás után rátalál magára és a minden addiginál jobb szerelemre – egy 26 éves fiatalember oldalán..
        Susan Sarandon az egyik példaképem, és neki is fiatalabbak az élettársai. Ő egy igazi nagyágyú: szókimondó, bátor, öntörvényű nő, lenyűgöző a szexualitása, megtörhetetlen az életereje. Hogy szeretnék ilyen lenni!

        Kedvelés

      • Béna a magyar fordítás meglehetősen. Jaj, még a beépített dadát és szakácsot irigylem Ericától, meg a külön írószobát. Azért ő egy Upper East Side-i úrilány (“jewish princess”), az élete nálunk utánozhatatlan. És 30 évvel ezelőtt volt fiatal, Amerikában akkor könnyebb volt feministának lenni. De álmodozni jó.

        Kedvelés

      • igen, és sarandon génjeit is szeretném 🙂 (az életével viszont most nem cserélnék: a nagy szerelem elhagyta egy némileg fiatalabb, totálisan átszabott arcú meg ryanért)

        Kedvelés

      • Tim Robbinsszal több éve elváltak, azóta egy 36 éves pasival jár!:-)) Annnyira jó csaj, úristen.

        Kedvelés

      • Nekem húszéves korom óta fiatalabb pasijaim vannak, én az idősebbekkel nem jövök ki, nem is tetszenek, én nem bukom a presztízsre és megállapodottságra, amit az érettebb kor szimbolizál, nálam ez egyáltalán nem választási szempont, és az sem érdekel, tud-e a falba lyukat fúrni. Húszévesen a harmincéves pasikat tartottam öregembernek, hiába, ez a fiatalság arroganciája, mindegy, én így működöm. De amúgy is fiatalosabb vagyok a saját koromnál is, többnyire nálam fiatalabbakkal barátkozom, ez mindig is így volt. Ennek mondjuk az a hátránya, hogy 25 éves korom óta vénnek érzem magam, mármint a többiekhez képest 😀 És mióta elmúltam 30, a saját korosztályom (40 körüliek) nem is áll velem szóba, de egyáltalán, ők a huszonévesekre ácsingóznak, engem öregnek tartanak (!). Maradnak nekem a ruganyos 25-30 évesek, ők érdekes módon szóba állnak velem 😀 Nem értem, de ez van.

        Kedvelés

      • Az én férjem 12 évvel idősebb, mint én, és én már néha a nyugdíjkorhatár környékén érzem magam. Egyszer láttam egy hollyvudú filmet Jack Nicholsonnal, ahol az apa (Jack Nicholson) és a fia ugyanabban a nőben voltak szerelmesek. Nem tetszett a film, de egy gondolat megmaradt bennem: “Amikor egy férfi feleségül vesz egy fiatal nőt, azért teszi, hogy fiatalabbnak érezze magát. Ő nem fogja fiatalabbnak érezni magát, de a nő hozzá öregedik”. Hát én is így jártam. A korosztályommal teljesen elveszítettem a kapcsolatot. 28 vagyok, de sokan 35-nek néznek. Én nem tudok ebbe belenyugodni.

        Kedvelés

      • Ha te 28 éves vagy, akkor a férjed 40, az hol van még a nyugdíjkorhatártól ? Pláne meg te…
        Kérdés, hogy miért választunk idősebb partnert. Magunk miatt, őmiattuk, rendszerokokból vagy egyéni találkozások okán ?
        Szerintem ezt a kérdést bőven érdemes volna körüljárni külön témában.
        És hogy kinek mi a visszaigazolás, mi a boldogító.
        Mennyi a hatalom ebben és mennyi a sodródás meg az elhatározás.
        Hogy akinek fiatalabb a partnere, az éveket nyer és büszkén mondja, hogy
        “mindig is fiatalabbnak néztek a koromnál”, akinek idősebb, az meg azt, hogy
        “idősebbnek néznek, hozzáöregedtem”.
        Mennyire számít ez a presztízs a férfinak, akinek többsége elvből sem választana idősebb nőt.
        Érzékeny és ezerarcú téma, amiről aztán rekord számú komment is összejönne az tuti…

        Kedvelés

      • Az, hogy férjhez mentem hozzá, az nem társadalmi nyomás volt, hanem kényszer. Otthonról kirúgtak, amíg otthon voltam, azt sulykolták belém, hogy nem vagyok jó semmire. Önállótlan voltam és egyedül a nagy világban minden támasz nélkül. A férjemen tudtunk egymásnak kölcsönösen segíteni. Ő alkoholista volt, egy jó nevű család egyetlen gyereke, én életrevaló voltam, de pocsék szülőkkel magam mögött. Ketten éppen kitettünk egy egész embert. 8 év munkánk eredményeként végre kezdünk önálló, egészséges emberek lenni és kezdtem magammal foglalkozni. Mondanom sem kell, hogy ezt a környezetemben sokan nem nézik jó szemmel. Azt is mondogatják, hogy kihasználtam a férjemet. De jó irányba haladunk. Mindketten tudjuk, hogy egyikünk sem lenne sehol a másik nélkül, és az a cél, hogy már egymás nélkül is tudjunk emberek lenni, közben megmaradjon a bajtárs viszony közöttünk. Mindketten lemaradtunk néhány dologról, amelyet érdemesnek tartanánk pótolni. Pl. ő is kezdi az egyetem másod évét és én is szeretnék beiratkozni idén az egyetemre. Nagyon bízom benne, hogy ahogy mostanig építettük a közös életünket, úgy ezt is végig csináljuk.
        Szóval, eddig megettem a fekete levest és éppen ideje volna, hogy én is jól érezzem már magam.
        Megyek, mert este van és ilyenkor aludni KELL 😀

        Kedvelés

      • Vettem, lesz ilyen! Én nem öregedtem hozzá, hanem nagy, okos biztonságot jelentett a lénye, ő viszont nagyon menővé fiatalodott, a kisgyerekek és az általam ösztönzött mozgalmas élet hatására. Nem én alkalmazkodtam a nyugdíjasságához, hanem ő mozdult, változtatott. Ez valami csodálatos volt.

        Kedvelés

      • Szomorú az, hogy én sem a férjemhez öregedtem hozzá, hanem anyósomhoz, aki mindig megmondta, hogy egy férjes nőnek mi illik, mi nem. Nekem mindig megmondta apám gyerekkoromban, hogy mit csináljak, soha nem volt szabad azt csinálni, amihez kedvem lett volna.

        Az is sokatmondó történet a számomra, hogy a karom ripittyára tört és műtét után közölték hogy csontritkulásom! van. A gyógyszertárban, amikor bementem a gyógyszereimért, azt mondták, hogy ilyen gyógyszert a menopauzás nénikék szoktak szedni 65 felett. Lassan kezdek rájönni, hogy anyósom a maga manipulatív stílusával és én a befolyásolhatóságommal mennyi kárt tett/tettem bennem/ magamban. Most kezdek talpra állni. De ehhez szükség volt arra, hogy kezdjek itt olvasni 🙂

        Kedvelés

      • én sem a férjemhez öregedtem hozzá, hanem anyósomhoz, aki mindig megmondta, hogy egy férjes nőnek mi illik, mi nem.”
        Nekem erre ott van az anyukám. Például 23 éves voltam, amikor közölte, nekem nem kéne bőrdzsekit hordanom. Nem is értettem először mit akar, mondtam is neki, “de hát mindenki szerint csinos és jól áll nekem”. A válasza: egy két gyerekes anyához nem illik! Vannak még ilyenek szerinte: rövid szoknya (hiába szép a lábad), hosszú “lobonc”, feltűnő smink, stb.

        Kedvelés

      • Most vetem fel a Ványa bácsisban ezt, nézzetek be oda is!

        Én: 1976. Férj: 1947. Első élettárs: 1949. Kései és negyedik gyerek vagyok, és súlyosan apakomplexusos, valamint SOHA nem tetszettem a nem-informatikus, nem-kockásinges korombélieknek, és nekem is nagyon ritkán tetszettek ők.

        Kedvelés

      • Nekem mindig azok tetszettek (az informatikusok) és én is tetszettem nekik? Ez jelent valamit?

        Kedvelés

      • Ugyanez van nálam is (kései, harmadik, ráadásul egyetlen lány, nagyon apakomplexusos), bár a vőlegényem csak 10 évvel idősebb nálam (informatikus, kockásinges)! Én koravén vagyok, nem is tetszenek a velem egyidősek, rosszul hangzik, de nem elég érettek.

        Kedvelés

      • Megyek, csak most a Három nővért mg befejezem,mert az jön a diákjaimmal, aztán jön a Ványa bácsi. Minden művet újraolvasok, tudod. Sajnálom a csúszást. Aztán még a kommenteket is el fogom olvasni, hogy ne ismételjem az elhangzottakat. Nálunk kellemesen, de viszonylag feszes időbeosztással teltek az utóbbi napok.
        A bejegyzés tartalma mellett a felépítése miatt tetszett: türelem és figyelem kell a megértéséhez. Nem ír elő, de nem is nyújt lehetőséget önigazolásra, pedig az utóbbi is keresett termék.

        Kedvelés

  37. Már jó régóta nem olvasok fényesborítós magazinokat, pedig tele van egy fiók IM-ekkel (a nőgyűlölő magazinok bakfisváltozata). Olyankor veszek, egy-két fajtát, mikor jó sok pénzem van, és ,,kulturált, modern nő”-nek szeretnék tűnni a vonaton. Eddig még nem nagyon érte meg az árát, viszont nagyon jó lett volna, ha tizenhárom évesen olvasom ezt a posztot, vagy valaki elmondja nekem ezeket a dolgokat. Mi erőlködések voltak kamaszkoromban a tökéletes csóktechnikákkal meg manikűrökkel kapcsolatban….

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  38. Jut eszembe, angolul tudóknak egy nagyon jó blogot ajánlok a témában: a szerző minden hónapban megveszi a cosmopolitant, és kielemzi, hogy miért is nőgyűlölő, félrevezető, hamis az egész. És a stílusa is vicces ám. Jobb, mint ahogy hangzik, csak nem tudok ajánlókat írni…
    http://pervocracy.blogspot.hu/search/label/cosmocking

    Van egy fotosoppolt, valószínűtlen reklámokat ,,hatástalanító” blog is, nekem hihetetlen önbizalmat ad az olvasgatása, szintén angol. ad-busting.tumblr.com

    Amúgy ezeket mind dezsától szedem (dezsa.tumblr.com), őt is érdemes olvasgatni! :)és ő magyar! 😉

    /ha nem oké a linkelgetés a blogon, nyugodtan szedd le a hozzászólásom!/

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  39. Jajj. Le vagyok maradva. Tavasz miatt. A husvet miatt. Nagyon jo volt a kaja. :s bicajoztam, futottam, kutyaztam, repultek a gyerekeim azt neztem. Ja es fakat ultettem. A szines magazinokat egyszer papirgyujteskor odaadtam egy iskolaslanynak. Azota nem veszek. Jo sulya volt. Minek is olvassak a sminkelesrol ha nem birja a borom. Szexrol, ha magatol is megy. Dietarol, ha tusulyos vagyok. Jo otlet a folyoirat az igenyes noknek. Holnap rendes munkanap. Lesz ekezet is, negykor kelek. Mondenkinek minden jot.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  40. Feljebb boncolgatjátok a női munka-férfi munka témakört, (“Nehogy már punci kelljen ahhoz, hogy valaki idegenek után mosogasson vagy ágyat húzzon.”) Erről eszembe jut egy spanyol film, Mediterrán finomságok a címe. Erősen 18+, mint a legtöbb spanyol film.:-)) Na szóval ott a nő a főszakács, végig a saját céljaiért küzd, külföldre megy séfiskolába, saját étterme lesz, nagy karriert csinál. Közben folyamatosan, 20 vagy 30 évet átívelően dúl a szenvedély az életét és munkáját végigkísérő két férfival, akik folyamatosan küzdenek érte, ő soha – Sofia felváltva szereti őket. Ahogy neki jó.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Belenéztem ismét a filmbe és persze ez sem egy diadalmas domina-történet, olyan talán nincs is. Az igazán számító, szívtelen emberek sosem boldogok. Inkább azt mondanám, hogy Sofia a lehetőségeiből kihozta a legtöbbet, és neki ott és akkor megadatott a szerencse. Majd megnézem végig, átgondolom, hogy rekonstruálható-e az ő élete más körülmények között.
      Én szeretem azokat a történeteket, ahol a főhősné sima úton legyőzi az akadályokat, sőt leginkább nem is nagyon van mi ellen küzdenie, hanem mindenféle érdekes, gazdagító kalandon át válhat azzá, aki szeretne lenni. Egyszóval boldog lehet anélkül, hogy pótolhatatlan veszteségeket kellene elszenvednie.
      Gyanítom, hogy ezek a történetek tündérmesék.
      A Zs-eset után arra jutottam, hogy sokkal kevésbé tudom kontrollálni a jósorsom, mint abban szeretek hinni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .