Azt mondja nekem a Gábor, aki a másik ügyvéd itt a irodában, tehát nem az, akinek a bojtárja vagyok, beszélnünk kell. Munkaügyben. De bizalmas. Ugorjunk ki ide a Dérynébe, most nyugis.
Megyek. Veszek bagettet is visszafelé majd. Még derűs is vagyok. Egy bácsika ül csak a ablaknál.
Leül, feszeng. Jelentőségtejesen néz. Kezét a combjára szorítja. Már majdnem belekezd, akkor jön a pincérlány, két presszó, nem kérdezi, milyet kérek, akkor már végignézi, ahogy főzik, feszeng, kinyom egy telefont — ilyen se volt még, szerintem orgazmus előtt is felveszi –, hamar jön a kávé, kis víz, keksz, papír csipketerítő, minden.
Végre belekezd. Hivatalos a hangja.
Ugyanazért vagyunk itt, azt hiszem. Az előzményekből ítélve.
Nézek.
Hogy talán… belevághatnánk.
De ki a felperes?
Elmosolyodik.
Én vagyok a felperes.
Belém hasít. Milyen hülye vagyok, úristen. Nem veszi észre a napalmfényt az agyamban.
De ez, emeli fel jelentőségteljesen a gyűrűsujját, mindig itt marad. Szeretem a Katit.
Én csak nézek, aztán lassan, ugyanúgy, csak egy másik ujjamat emelem.
— nemrég hallottam , köszönöm, egy kicsit átírtam —
csak az olvassa. én szóltam 
gratulálok a kisbojtárnak :O))))))
KedvelésKedvelés
Örkény most szerelmesen néz. Féltékeny vagyok.
KedvelésKedvelés
Nekem hatalmas vigyor van a képemen. Velem is megtörtént, majdnem teljesen így. A másik fél reakciójának látványa minden pénzt megért.
KedvelésKedvelés
Ó igen, így én is jártam már. Munkaügyben hívott megbeszélésre (még azt is megkérdezte telefonon, beszélek-e angolul). Mivel cégvezető volt, és ilyen minőségben ismertem, nem fogtam gyanút. Amikor egy óra után sem akart rátérni a lényegre, rákérdeztem. Hasonló volt a válasz, mint fent, szigorúan hozzátéve, hogy feleség és három gyerek marad. Én sajnos nem voltam ilyen vagány, csak annyit nyögtem ki, hogy a kedvesem nem támogatná a dolgot. Mondjuk ez is hatott 🙂
Miért gondolják az ilyenek, hogy tuti a siker? A fent említett is úgy adta elő, mintha kegyet gyakorolna (‘na jó, lehetsz a szeretőm’), pedig nekem eszembe se jutott vele kezdeni.
KedvelésKedvelés
cöhh
KedvelésKedvelés
Az “én vagyok a felperes” először egy kicsit megzavart 😀
Olyan vicces, ezek tényleg ezt csinálják, még a legutolsó lúzerek is, de én csak annyit szoktam kérdezni: “rendben, mit ajánlasz?” (Válasz: semmit.)
Meccsoda ajánlat. Vígasztaljon, hogy többnyire nem jön össze nekik, senkivel, vagyis azzal biztos nem, akivel ők szeretnék.
KedvelésKedvelés
Te is eszembe jutottál, mert írtad már, hogy efféle perspektívával kecsegtetnek, de a sztori valós, és még az is elhangzott: úgy láttam, szimpatikus vagyok neked, és te meg, szegény, egyedül vagy (gyermekét egyedül neveli), biztos vannak hiányaid…
Annyira érdekes, ahogy a fölény és a nagy nyomorú nőreutaltság egyszerre mutatkozik meg.
KedvelésKedvelés
… szépen leplezi közben egyik a másikat.
KedvelésKedvelés
na, ez jólesett 🙂
KedvelésKedvelés
És ebből tanul az ilyen Gábor? Vagy sosem tanul, mert csak az ő szemszöge létezik?
KedvelésKedvelés
Nem, ezután még hetekig ostromolja esemesekkel a nőt, hogy “te is ezt akarod, csak nem vallod be magadnak sem”, merően nézi a folyosón és a menzán, és azt hiszi, ez romantikus. Aztán lefrigidpicsázza, elterjeszti róla, hogy leszbikus, szétnéz máshol, és felszedi a pincérnőt a Dérynéből.
KedvelésKedvelés
de ő szereti a katit. aha
KedvelésKedvelés
De ha tényleg! Megőrülne, ha elhagyná, vagy másik férfival látná, nem érted? Hogy az mennyire más, mint ezek a kis bojtárkák?
KedvelésKedvelés
az én biciklimet én hajtom! – már hogy ne érteném.
és aztán van még ez a sok színes roller, piros, kék, sárga, időnként azokkal is siklok egy kört. csak hogy kifényesedjen a körszakállam
KedvelésKedvelés
Hhhhá!!!! 😀
KedvelésKedvelés
Jaj, most jutott eszembe Zoltán, aki két éve megtalált egy ilyennel! 😀 Ááá! Egy nyilvános helyen ismerkedtünk meg, jó tízzel idősebb, korrekt és udvarias fickó. Telefonszámot cseréltünk, pár napra rá megbeszéltünk egy randit, ahol 2 órát beszélgettünk. Illetve szinte végig ő akart lenni a beszélő, kb. levegővétel nélkül, nekem meg hallgatnom kellett volna az okosságait. Néha közbe tudtam szólni, de nehéz volt. 2 óra után közölte, hogy felesége és két gyereke van, akiket szeret, de az asszonyal már csak olyanok, mint két barát. Ja, és van külön lakása, ahová tudna vinni – mindezt persze nem így adta elő, hisz’ még bőven az ismerkedési fázisban voltunk, de elejtett egy ilyen megjegyzést. Én bölcsen hallgattam (úgyse jutottam volna szóhoz, hihi), de ezután nem sokkal véget is ért a randi, és következő már nem lett. Még kaptam egy sms-t, hogy sajnálja, mert szép lett volna. Ha nem derül ki a feleség-gyerek, akkor is kuka lett volna, inkább előbb, mint utóbb. Egy randit mindenki érdemel, de ma már talán el se mennék, megpróbálnék fél óra beszélgetés alapján szűrni. Nem is emlékszem egyébként, miről beszélt, csak az maradt meg, hogy amíg a feleség-gyerek nem került elő, többször utalt rá, hogy a hasonszőrű barátaival rendszeresen jár romkocsmákba. És szereti a gyerekeit.
KedvelésKedvelés
Nekem errol a
“De hat azt mondta…” jut eszembe…
Tudjatok, az a valaki, aki merlegeles nelkul, szerelmes naivsaggal elhisz barkinek barmit, csak mert o azt mondta… mert akkor biztos igaz… elfogadja. Ha van is ketelye, elhessegeti, mert hat O azt mondta! Akkor az ugy van, annak UGY KELL LENNI es KESZ!
(ebben a konkret esetben meg is sajnalja a ferfit, hogy szegenyke nem kapja meg a csuuunya felesegetol, amire vagyik, hat akkor majd o segit, mert hat, mert o azt mondta…)
Ez a tipusu no kedvez az ilyen hazug, onmagaval szembenezni nem mero pasinak, es sajnos sokan vannak, mindket tipusbol.
KedvelésKedvelés
ez kicsit fáj. mert hinni és bízni alapállás kellene hogy legyen. élni sem tudnék máshogyan.
KedvelésKedvelés
Nem biztos, hogy típus, lehet hogy fiatal és naiv. Nem esett még pofára elégszer.
KedvelésKedvelés
Pár évvel ezelőtt ügyintézőként dolgoztam, amikor a munkahelyemen belül megpályáztam egy magasabb pozíciót. Állásinterjúra menet be kellett jelentkeznem a portán (névvel, meg hogy kihez jövök interjúra), ahol rajtam kívül még egy ötvenes fazon várakozott, és pofátlanul méregetett. Megvolt az interjú, nem volt valami fényes.
Másnap csörgött az irodai telefonom, egy férfihang volt, hogy ő X.Y., ilyen és ilyen beosztásban. Gyanútlan voltam, és kedves, gondoltam, hogy ez a fejes is soron kívül akar magának intéztetni valamit, volt már ilyen. Hát ja, csak ez a fickó engem akart magának intézni, hogy találkozzunk, meg akar ismerni satöbbi. Amikor elutasítottam, elkezdett azzal példálózni, hogy egy fiatal lánynak mindig jól jön egy “magas rangú támogató”. .. Kikértem magamnak a dolgot, mondtam, hogy egyrészt nincs rá szükségem, mert jó vagyok én magamban is, másrészt meg gusztustalan. Erre közölte, hogy többet tud rólam, mint gondolnám, mert előtte van az önéletrajzom (!!!),és egyébként se legyek annyira biztos magamban, mert a magas rangú támogató keresztbe is tud tenni. Mondtam neki, hogy hajrá, nem érdekel, letettem. Még kétszer hívott, akkor is letettem, nem volt jobb ötletem.
Rettenetesen dühítőek voltak a körmönfont, rutinosan mondatai, ahogy először le sem esett, hogy mit akar. És az önhittsége, hogy ez a fickó, aki 5 percig látott, úgy gondolta, hogy következmények nélkül megteheti, hogy megszerzi az interjúztatótól az önéletrajzom (azaz minden személyes adatom), és megzsarolhat engem, mikor elutasítom.
Tudjátok mi volt a legszörnyűbb? Hogy tényleg nem lett következménye. Hiába jeleztem, hogy mi történt, zavart csend, és “errőlinkábbnebeszélj” tekintetek, maximum, egy “hú ez kínos sajnálkozás”. Az interjúztató kollégát is megkérdeztem, hogy ugyan miért jár kézről-kézre a pályázatom, csak annyit nyögött, hogy azt hitte, hogy meg akarnak keresni egy másik ajánlattal.
Később megtudtam, hogy fickó köztiszteletben álló családapa, aki köztudottan a női nem nagy kedvelője, ami főleg beosztottjai irányában nyilvánul meg. Magyarul mindenki tudott mindent, csak a férfiak összezártak.
Ez volt az én etűdöm.
KedvelésKedvelés
Ez tanulságos volt. És ocsmány, már amit ők tettek.
Igen, ez az “összezárnak”, nekem is ez a kifejezés jutott eszembe, már sokadszorra. Találó.
És nem tudsz tenni ellene semmit.
KedvelésKedvelés
Végülis megkerestek egy másik ajánlattal, nem? 😀 Bocs. 🙂
KedvelésKedvelés
Csak mázlista vagyok, hogy velem ilyen sosem történt? El kellett olvasnom a kommenteket ahhoz, hogy megértsem a sztorit. 🙂
KedvelésKedvelés
Többen jelezték, úgy írtam meg, hogy maradjon benne hiány, amit az olvasó munkája tölt ki.
KedvelésKedvelés
Engem mindig annyira ledöbbent ez az önhittség. Hogy valaki milyen éreti magasságba helyezi magát. És onnan leeresztkedik és megtiszteli a másik felet a lehetőség felajánlásával. Biztosan tudja, érzi (!) hogy a másik az oda van érte. Mert ő annyira zseniális és csúcsszuper na! Ellenállhatatlan.
Érdekes lehet zéró önkritikával élni….
KedvelésKedvelés
Szerintem ez nem (csak) az önkritika, hanem az empátia totális hiányára utal. Ő ugyanis eldöntötte neki mi lenne nagyon jó, és el sem tudja képzelni, hogy a másik embernek ez nem felelne meg. Ez ugyanaz a típus aki például megpróbálja beléd tuszkolni az italt azután is, hogy közlöd vele, utálod az alkoholt. Vagy részletesen meséli tovább milyen volt a hétvégi disznóvágás, azután is, hogy a másik közli, gyűlöli az állatkínzást és egyébként is vegetáriánus.
KedvelésKedvelés
Igaz. Bár szerintem nem el sem tudja képzelni, hogy a másiknak nem felel meg, hanem egészen egyszerűen nem érdekli. Egyszemélyes világban nincs gond a másik igényeivel.
KedvelésKedvelés
Nem, szerintem tényleg azt gondolja, hogy a másiknak ez jó. Ennyi jár neki, az ő kegye megtisztelő, “ez egy ilyen könnyű nő”, majd kényeztetem, veszek neki ékszert, vagy csak jól megdugom, az kell neki, hát ellenállhatatlan vagyok. Buknak rám a nők. Nagyon is belekalkulálja a másikat, azért készül ennyire, de egy torz másikat lát, vagy azt hiszi, szerelmes belé, és ezért bármit megtehet vele.
KedvelésKedvelés
Jó néhányszor megtaláltak hasonló ajánlattal. Néhány éve próbaképpen fölvettem egy határozott kommunikációs stílust férfival és munkával kapcsolatban: egyenrangúnak és céltudatosnak érzékeltetem magam, bárkivel van dolgom- csodákat művel. Arról van szó, amit Éva mond. Képben vannak ezek a fickók: tudják hogy általában mennyire bizonytalanok a fiatal nők, tisztában vannak a köztük és a kiszemelt közt lévő státuszkülönbséggel amelyet viszont túlértékelnek. Egyúttal alábecsülik a nők igényességét.
KedvelésKedvelés
Valószínűleg igazatok van. Így pláne gusztustalan.
Egy kolléganőm mesélte ma, hogy megbeszélés után az ápolatlan, korosodó és nála épp 35 évvel idősebb kolléga közölte, hogy amióta elvált megőrülnek érte a nők. Szegénykém nézett nagy szemekkel, le sem esett neki, miről van szó, mire a férfi hozzátette, hogy “de szerencséd van, mert épp szabad vagyok”! 🙂
KedvelésKedvelés
15 éves voltam, mikor a nagynéném középkorú lovagja, talpig átizzadt melós ruhában, odasúgta nekem, hogy mennyire bejövök neki, pláne ha híznék 10 kilót! Ilyen esetem egyébként többször is volt, hogy a rokonom vagy pl. a barátnőm pasija az illető háta mögött, de hallótávolságon éppen hogy csak kívülre kerülve kezdett ki velem. Ami azért különösen aljas, mert ez esetben jól tudják, hogy valószínűleg nem fogok hangosan tiltakozni, hogy “mit képzelsz te szemét”, mert nem akarom a rokonom/ismerősöm megbántani. Ámbár azt is tuti kidumálták volna, hogy vicceltek, csak nekem nincs humorom, illetve félreértettem őket vagy esetleg hazudok, csakhogy őket elválasszam. Az is szép volt amikor az unokatesóm vőlegénye a saját esküvőjükön kétszer tapizott le. Először még én is azt hittem véletlen, de amikor már másodszor markolta meg a mellem, teljesen kiakadtam. Pluszban még fel sem képelhettem ezt a tetvet, mert mit mondok a násznépnek? Vagy ugyanennek a rokonomnak egy előző udvarlója, mikor bemutatták nekem, megjegyezte (persze négyszemközt súgva), hogy ha tudta volna, hogy ennyire jó csaj a Juli unokahúga, inkább engem szedett volna fel. Az meg sem fordult a fejében, hogy ki nem állhatom az öntelt, buta, nyálcsorgató férgeket. Ráadásul még ronda is volt, viszont önbizalommal ő is el volt látva rendesen. Fú, rengeteg ilyen sztorim van, a munkahelyeimről is. Elképesztő ahogy például a “tisztességes” családapák körbedongják a “friss húst”. De inkább szánalmas…
KedvelésKedvelés
És őnekik ez nem nagy kívánkozás, hanem rutin, megpróbálják, mert nem veszíthetnek semmit, mit vagy úgy oda, nem történt semmi.
KedvelésKedvelés
Igen, egész biztosan így élik meg. Én hülye meg sokáig majdnem minden eset után tépelődtem, hol szúrtam el, mit érthettek félre a viselkedésemben vajon, mert én arra sem emlékeztem, hogy rájuk néztem volna. Komolyan elhittem, biztos én bátoríthattam őket tudtomon kívül. Túl kedves voltam talán, azt értették félre, meg ilyenek. Ma már persze tudom, hogy ez marhaság, na meg egyre többször voltam szemtanúja, más nőkkel kapcsolatban, miket vesznek a férfiak “előzmény”-nek, (mint a bejegyzésbeli etűdben). Elég egy ügyfélnek szóló mosoly a mozipénztárnál és jön a “láttátok, hogy bejövök a pénztáros csajnak? Szinte ágyba csalogatott a nézésével” kezdetű nóta.
Engem egyébként annyira taszít ez az önteltség, ez a sok rossz tapasztalat, hogy később kizárólag olyan férfiakkal kerültem közelebbi kapcsolatba, akik egyáltalán nem nyomultak és hagyták, hogy én döntsem el milyen tempót szeretnék, ha én hónapokig csak andalogni akartam például, akkor sem sürgettek. El nem tudom képzelni másképp.
KedvelésKedvelés
Ahhoz már oligarchának kell lenni, hogy a büdös vén szivar szép fiatal nőt kapjon. A bácsi kissé túlpozicionálta magát. Aki igazán veszélyes, az a piacképesebb, negyvenes kiadása. Aki gyönyörködik is magában, mikor elmélázva köti a nyakkendőjét a tükör előtt, azt latolgatva, vajon hány ebéd/vacsora szükséges az új asszisztenslány megdöntéséig. Aki már az önéletrajz fényképe láttán rámozdult, de gondosan tervezte az időzítést. A kérdés már csak az, de hamar felméri, hogy a Dérynéhez van-e szokva a csaj, vagy elég lesz a Mammutban valami kávézó. Az ügyvezetőnek nem szoktak nemet mondani egyikben sem.
KedvelésKedvelés
Jajj, ilyen történeteim nekem is vannak. Nem olyan durva, mint amiket Te mesélsz LillyWhite (ez egész elképesztő… családon belül, micsoda egy állat az ilyen), de Vacskamati a tieidhez igen hasonlóak.
Nekem ilyen esetekben mindig iszonyú lelkiismeretfurdalásom volt. Hogy én mit csináltam? Félreérthetően viselkedtem? Úgy néztem? Kivágott volt a felsőm? Kerestem a hibát magamban napokig. Akkor arra jutottam előbb-utóbb, hogy valószínüleg nem én vagyok az oka és a barátnőm pasija mondjuk egy ilyen ótvar ember. De mi szerintetek ilyenkor a helyes? Szólni kell, vagy nem? Nem volt semmi: mindig leszedtem a kezét, vagy eltoltam. De közben legszívesebben bevertem volna az orrát.
De hogy tudná ezt az ember a hulla szerelmes barátnőjének megmondani? Én hallgattam és egy idő után kínosan ügyeltem rá, hogy ne menjek el hozzájuk és csak külön találkozzak a barátnőmmel. Rémes volt. El nem tudom mondani a megkönnyebüllést amikor elváltak. Én még így tönkrement kapcsolatnak nem örültem.
KedvelésKedvelés
“De mi szerintetek ilyenkor a helyes? Szólni kell, vagy nem?” Szerintem, nincs egyértelműen helyes döntés. Mert van olyan barátnőm akinek szólnék azonnal, de olyan is van akinek tudom, jobb lenne, ha nem szólnék. Pontosan azért, mert többé kevésbé ismerem őket és tudom, hogy van akit a szerelem tényleg vakká tesz. Senkinek semmit nem hinne az imádottjáról, pláne ha az bőszen tagadna. Azért olvashattuk itt is mennyire aljasak tudnak lenni a visszautasított férfiak és van akit meg lehet győzni sajnos.
KedvelésKedvelés
Farkasviki kérdéséhez: én ilyen helyzetben szólnék a barátnőmnek, bár felkészíteném magam, hogy először talán nem fogják megköszönni egyik oldalról sem. Lehet, hogy mindenki szemében én leszek a szemét kurva, vagy mittudomén. Ez mondjuk a barátságnak is egy jó tesztje. Még az is lehet, hogy megköszöni (mármint a barátnő, nem a pasi :)) Nem könnyű helyzet, de a hallgatás senkinek sem jó, mármint a pasin kívül.
KedvelésKedvelés
Köszönöm a válaszaitokat! Nekem fontos látni hogy Ti mit tennétek ilyen esetben. Mert ez egy okos és érzékeny közeg, itt hallgatok másra 🙂 (amúgy nem)
Igen, én akkor mélyen hallgattam. Ez 7 éve volt. A mai eszemmel már nem hiszem hogy csendben tudnék maradni. Akár megbántanám a barátnőmet, akár nem, én tudnám, hogy őszinte vagyok. Másrészt pedig még egy ilyen álmatlan, morális válságban átszenvedett, önvizsgálatokkal spékelt időszakot én nem csinálok végig. Főleg nem egy ilyen görény miatt, aki ennyire aljas.
KedvelésKedvelés
Először csak néztem, de nem esett le, aztán meg döbbenten néztem, mert leesett… És hát nem méltányolod, hogy milyen hűséges típus, hát ő a Katit örökké 😀
KedvelésKedvelés
Hú Vacskamati… az én unokatesóm ifjú férje is letapizott a lagzin…14 éves voltam.
Ugyanazon a lagzin egy tökrészeg idegen pasas is megszorongatott, polip módjára, alig tudtam menekülni. Azt se látta senki. Kihánytam az egész vacsorát, de szólni nem tudtam. Én akkor már jóideje nem mondtam el az ilyen eseményeket anyámnak; mindig azt éreztem, hogy részesnek tartott az engem ért molesztálásokban. (feltűnően szép voltam, a koromnál idősebbnek néztem ki.) A lagzi után az unokanővérem férje egy összejövetelen megint hozzámnyúlt, találkozni akart velem… Csak úgy derült ki az egész, hogy írtam neki egy levelet amiben az állt, hogy hagyjon békén. Kiesett a zsebemből s anyám megtalálta.
Bocs hogy annyi személyes sztorival traktállak titeket, most felszakadtak ezek. A tizedét sem írom le. Persze ez nem az Etűdben megírt felnőtt-felnőtt típusú kapcsolat, nem tudom, a gyereklányok vegzálása hová tartozik… vagy mi a különbség egy fiatal nőre irányuló, helyzettel visszaélő főnök próbálkozása és egy kamaszlány molesztálása között…
KedvelésKedvelés
Bőven van különbség, bár mindkettő eset hihetetlenül ocsmány.
Lilly kedves, örülök, hogy úgy érzed, itt megnyílhatsz.
KedvelésKedvelés
LillyWhite, megkérdezhetem, megkérdezhetem anyukád, hogy reagált erre: “Csak úgy derült ki az egész, hogy írtam neki egy levelet amiben az állt, hogy hagyjon békén. Kiesett a zsebemből s anyám megtalálta.”
Mert meglátásom szerint sokszor van úgy, hogy átrágja a dolgot a család, megbeszélik a gyereklánnyal, hogy kerülje el ezeket a helyzeteket, de valahogy mindig úgy végződnek ezek a “dolgok”, hogy csak a molesztálót nem utasítják ilyenkor helyre. Csak neki nem jár ez semmi kellemetlenséggel…
KedvelésKedvelés
Anyám nintézkedett, ez azért már nagyon komoly eset volt, családon belül. Nekem hitt is, nem is. De a tényektől megkímélte 20 éves, állapotos unokahúgát. Nagyon leteremtette a fiút, valamivel meg is fenyegette. A gyerek születése után elváltak, várható volt.
KedvelésKedvelés
Azért kímélet ide vagy oda, szerintem minden nőnek jogában áll tudni, hogy a férje 14 éves kislányokra gerjed de úgy, hogy még ajánlatot is tesz nekik. Én biztos pipa lennék azokra akik tudnak erről de titokban cseszik le a férjem a hátam mögött és nem szólnak mekkora egy tetűládával élek együtt, mert nem akarnak megbántani.
KedvelésKedvelés
Mai eszemmel látom, anyám egyszerűen felmérte, kivel van dolga: hamar vége lesz ennek a házasságnak, a kis pöcs le fog lépni. Alig ismerték egymást, mikor teherbeejtette az unokatesómat. Azt nem értem, hogy lehetett olyan hülye a csávó, hogy azt képzelte, belemegyek a játékba, vagy soha nem fogom elmondani senkinek, netán le is fekszem vele??!, én a szűz kislány. Ja, most jut eszembe!! Még le is kurvázott, mikor ellöktem a kezét, emlékeim szerint épp a szoknyám alá nyúlt. Emlékszem, hirtelen hogy megváltozott a hangnem. 23 éves volt az ürge, nagy nőcsábász hírében állt, szerintem azt hitte, lazán beleszarhat a családi fészekbe is.
KedvelésKedvelés
Ideillik:
http://magyarnarancs.hu/komplett/seggfejkatalogus-ujratoltve-zaro-84119
“Közölte, hogy csak szánalomból foglalkozott velem, mert messziről látszik, hogy frigid vagyok, és neki missziója az ilyen nőknek egy kis izgalmat csempészni az életébe… Délután már az olasz kolléganőt kergette, másnap a szerb kislányt. Mindannyian frigidnek bizonyultunk. De Franz önbizalma nem roppant meg. Olyan könnyű lehet így…”
KedvelésKedvelés
Alatta a második komment is annyira tipikus.
“szal lehet, el kellene gondolkoznia ha ennyi s*ggfejnek titulált hím akadt útjában 🙂 … továbbá szívesen olvasnék, akár az Ön klaviatúrája alól is, egy hp -gyengébbek kedvéért: hüjjjep*csa gyűjteményt is … már csak hogy meglegyen az egyensúly a nemek között 😀 “
KedvelésKedvelés
Ezt nem is láttam! De hát minden nő hüjep*csa, aki csak vele nem fekszik le, há’ nem? 😀
KedvelésKedvelés
Ilyenkor mi lenne, ha az ember konkrétan szemberöhögné a másikat? Oké, nem túl kedves módszer, de legalább kicsit letörne a másik önhittsége.
KedvelésKedvelés
Ez a cikk Karafiáth Orsolya Seggfejkatalógusából jobban passzol ide:
http://magyarnarancs.hu/komplett/seggfejkatalogus-ujratoltve-83299
„Szereted az aranyat?” – váltott át tegezésbe. Ösztönösen rávágtam, hogy igen, ami talán hiba volt, bár visszanézve azt gondolom, már azzal hibáztam, hogy egyáltalán idejöttem. „Amit kérsz, megkapsz – nézett mereven a szemembe –, legyen az pompás bunda, szép ékszer, készpénz.”
KedvelésKedvelés
Látom, már az első hozzászólónak nagyon a lelkébe taposott 🙂 IGENIS minden nőnek van ára és punktum. Már a gondolat is elviselhetetlen, hogy van akit nem tudnék megvenni még akkor sem ha kőgazdag lennék, brühühü!
KedvelésKedvelés