szüret

Közzétéve Szerző:

Olvasónktól. A nők, amint megerősödnek, megvédik magukat a parkban!

Kitty cica önvédelmi fegyver

“Több színben kapható, hogy minden hülyepicsa megtalálhassa a hozzá illőt.”

Boldog nőnapot Zoltánnak is!

143 thoughts on “szüret”

  1. Jó is hogy van egy nőnaphoz legközelebb álló bejegyzés, mert itt azon háborgok, hogy ömlik a facebook-on a sok köszöntés, és nagyrésze speciel teljesen jóindulatú, de amennyi ökör, semmitmondó, vagy épenséggel a nőket valami zöldostoros fejlettségi szintjén kezelő idézet van, attól ez a genetikailag kicsi eszem is meg kell álljon. Még jó, hogy nagy a mellem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Jaaaja igen…. volt itt ilyen szokásos nőnapi, “gyertek má, na gyertek – tudod, nőnap! – jaaaa -, gyűljünk össze mán, köszöntsük fel őket.” mi meg négyen álltunk, mintha fal mellett álltunk volna, és erre a drága kerigi (az az igazi pénzes, hímsoviniszta pacák) nagy nehezen nekikezd, sugárzó mosollyal: “legyetek továbbra is velünk, legyetek ilyen vidámak, mosolyogjatok sokat” —- én meg úristenáááááááááááááááááááááááá, plusz hozzátettem magamban, hogy “mosolyogjatok sokat, legyetek ilyen kedvesek, de addig se várjatok fizetésemelést, ti legyetek akármilyen poszton, csak titkárnőként fogunk tekinteni rátok” – olléé!

    Köszi. Megyek ma ‘buliba’, jó lesz, már alig várom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. én kittycica bokszkesztyűn gondolkoznék. bár láttam valamelyik reggel rózsaszín bokszkesztyűt egy csajon, és neeee. nem is tudom, cicafightot csinál egy komoly sportágból. bár a leopárdmintás speciel jöhetne. pedig amúgy kedvelem a rózsaszínt, táskán, pulóveren, laptopon, függönyön, melltartón, bármin. csak, hogy nagyapám mondaná “érted, mucikám, ez olyan egy hogyhívják dolog”. autón is fáj egyébként, de ott a bilikék meg a narancssárga is. a komoly tárgyakat nem szabad megcsúfolni. 🙂
    na okés, én leopárdmintás bokszkesztyűt szeretnék nőnapra. köszi.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Nem tudom, a nőnapról az a véleményem kb. mint a Valentin-napról. Nem ezen az egy napon kell szeretni/tisztelni (észrevenni) a nőket. És nem úgy, hogy neszeb.meg, itt egy kóró (esetleg pártszimbolikus szegfű), aztán most már befogod a szád. És holnap minden megy a régi kerékvágásban. Jó kis ünnep a virágboltosoknak.
    Eleve egy ilyen mesterkélt dolog. A nők munkába állásával van kapcsolatban, legalábbis itthon ’48 óta ünneplik, és eleve a munkába állást is azért hagyták, mert a háború alatt be kellett fogni a nőket, meg rájöttek, hogy egy keresetből nem lehet eltartani egy családot. Bővebben itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetközi_nőnap.
    Az meg már külön poén, hogy “az egyenjogúság nevében” nem bírtak magukkal, és létrehoztak egy férfinapot is. Erről itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetközi_férfinap. Olvassatok bele, gyönyörű! Pl. ilyenek: “A férfiak minden nap áldozatot vállalnak a munkahelyükön, mint férj és apa helyt állnak családjukban. Törődnek és odafigyelnek a barátaikra, részt vállalnak szűkebb közösségük és nemzetüket terhelő gondokból. A nemzetközi férfinap ezért lehetőséget teremt arra, hogy jóakaratú emberek a világ minden pontján elismerjék és ünnepeljék a hozzájuk tartozó férfiakat. “

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. nem idióta, én is ezzel a kérdéssel kezdtem 🙂 sérülést még nem szenvedtem, de tisztes pofonokat azért igen, ez adódik a dologból. nem kellemes, amikor úgy igazán orrbavágnak, de ki lehet bírni, és ez adja az adrenalint meg az élvezetet is benne, hogy tényleg verekedés, és alapvetően azért nem arról szól, hogy vernek mint a répát, hanem védekezéssel a tiszta találatok nagy részét el lehetne kerülni. mondjuk, taktikai játék helyenként fájdalmas elemekkel. a lényeg, hogy menni kell mint egy tank, és nem félni, nekem ez még nem megy, de javul 🙂 attól is függ, hogy ki az ellenfél, kedd reggelenként mindig andrissal találom szembe magam, aki egy szupernehézsúlyú ketrecharcos versenyző, bár a világ legjószándékúbb figurái között előkelő helyen van 🙂 na, pl az ilyenek nem mennek neki tiszta erőből nyilvánvalóan harminc kilóval könnyebb, tíz évvel tapasztalatlanabb illetőknek, főleg lányoknak, de azért lehet tőle kapni rendesen, mert az ő tanító jellegű, jelképes pofonjai sem elhanyagolhatók. na egyszer amikor az andris engem védekezni tanított, akkor volt, hogy a bal szememet úgy húsz percig nem tudtam kinyitni, de ennél keményebb nem történt, meg akkor is leállították az órát, mert az andris engem annyira sajnált, hiába mondtam, hogy nem gond, ezért vagyunk itt. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Köszi az infókat! 🙂
      Engem nagyon érdekelne egy önvédelmet tanító, feszkót is levezető sport, bár a boksztól szerintem félek. 😀 Nem tudom, leginkább ki kellene próbálnom valamikor, akkor derülnének ki igazán érdekes dolgok, tán magamról is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ha félnél a boksztól, akkor semmilyen “önvédelmi” sportot nem javasolok. Ez jól hangzik, hogy tanuljuk meg vmi. gyorstalpalón, hogy hogyan védjük meg magunkat, csak ilyen nincs. Ha komolyan gondolja valaki, akkor a pofonok kapása elkerülhetetlen része a tanulási folyamatnak. Ha viszont komoly az elhatározás, és az önvédelem a cél, akkor olyat kell választani, ami kifejezetten figyel arra, hogy testméret- és súlyhátrányból hogyan kerülhet ki győztesen az ember. Krav maga, esetleg wing tsun. Amúgy a pofonokat legjobb elkerülni, tehát a legjobb önvédelmi sport a futás! 🙂

        Kedvelés

      • Jogos! Nem próbáltam még egyiket sem, azért mondtam. De nagyon szívesen kipróbálnám, előre érzem, mekkora erőt adna. És nem gyorstalpalóra vágyom. Ez nagyon izgalmas.

        Kedvelés

      • igen, igen. tökre igaz! én csak azt akartam kiemelni, hogy ugyan pofont kapni, mint írtam is, elkerülhetetlen, de hogy azért egy kezdő hobbisport edzést nem kell úgy elképzelni, hogy az első nap dagadtra vernek.

        Kedvelés

      • hát bokszolok 🙂 de még nem olyan régen, most lesz csak egy éve, és mostanában kezdek rájönni, amikor már nem csak a zsákot ütöm, meg technikai elemeket tanulok, hanem beküldenek a ringbe is, bár persze ezek csak edzőmeccsek, hogy milyen borzasztóan összetett és nehéz ez, annak ellenére, hogy milyen egyszerűnek tűnik kívülről, és igen, fejben is, borzasztó bonyolult. olyan sok mindenre kell figyelni egyszerre, még nem sikerült például elsajátítanom, hogy egyszerre védjek és támadjak is, vagy egyik, vagy másik megy csak egy időben.
        viszont óriási, hogy mi mindent ad az embernek. annyit fejlődtem kiállásban, önbizalomban, határozottságban, fej-felszegésben, hogy csak na. instant győztes-vagyok érzést ad már csak az a tudat, hogy végigcsinálsz egy ilyen nehéz, kilencven perces edzést. sok-sok embernek javasolnám. nem azért, hogy profi bunyós legyen, hanem mert annyi mindent hozzátesz az emberhez.
        cris, gyere el velem valamikor, jó játék tényleg 🙂 és mindenkinek a saját szintjén tartják az edzést.

        Kedvelés

      • megyek ma délután is, meg holnap délelőtt is, jössz? 🙂 csak mert a spontán programok híve vagyok. 🙂

        Kedvelés

      • Nekem most nem jó, holnap sem, de mindenképpen egyeztessünk! Ööö, elkérem Évától a címedet majd, rendi? (Ma este Kossuth Klubba jössz?)

        Kedvelés

      • aha, jövök! megismerjük egymást? rózsaszín pulcsi lesz rajtam 🙂 meg blézer. ha végre sikerül felöltöznöm és elindulnom

        Kedvelés

    • az elotted van hogy amikor megtamadnak a parkban, akkor azt mondod hogy elnezest, egy pillanat, majd kigombolod a kabatodat, kibujsz a pulcsidbol,benyulsz a polod dekoltazsan es lecsatolod a melltartodrol a pisztolyt?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Csak az az egyetlen gond vele, hogy nem talaltam sem szinkronizalt, sem feliratokkal ellatott valtozatat 😦 de ha van angolul beszelo celcsoport, akkor mehet 🙂

        Kedvelés

      • Én le tudom fordítani és kis segítséggel feliratot is tudunk hegeszteni hozzá, jó lenne terjeszteni. Amikor leveszi a parókát, az elég meglepő 🙂 Hatásos filmecske. (Amit mi sem jelez jobban, hogy az alatta lévő kommentek némelyike szerint “férfigyűlölő”. Na, ilyenkor nézek nagyokat, hogy mivan???)

        Kedvelés

      • Oh, hát persze, mindig ugyanaz a nóta: ha a legkisebb mértékben is meg merjük kérdőjelezni a “fennálló rendet”, azonnal a férfigyűlöletet akasztják ránk.
        Ha sikerül feliratokat gyártani, az jó lenne. Bár jelen pillanatban én Oo-ban tartok (sajnos nem sokat, azért itt sem nagyon vevők erre a témára) tréningeket, képzéseket. De ha azt tudnám, hogyan kell a feliratokat alátenni, akkor már nyert ügyem lenne. Viszont tényleg jó lenne terjeszteni mindenfelé…

        Kedvelés

      • Le tudnátok írni pár szóban a videó lényegét? Érdekelne, de nem értek annyira angolul.

        Kedvelés

      • Én tudom, hogyan kell feliratot készíteni – égetett hardsubot mondjuk még nem csináltam, csak softsubot, ami külön fájl a filmtől – és ha szereztek egy jó verziót, mpeg1 formátumban, akkor szívesen megcsinálom hozzá az időzítést. Sőt, talán olyan embert is tudok, aki tudja, hogy kell a feliratot ráégetni.

        Kedvelés

      • @ Elanor, csak ott nincs válasz gomb:
        Egyenlők vagyunk, ugye, 007-es? Mégis 2011-ben egy férfi még mindig jó eséllyel többet keres, mint egy nő, még ugyanazzal a munkával is. Sokkal nagyobb az esélye, hogy politikai pályán vagy egy cég élén érvényesüljön, kevésbé ítélik el a promiszkuitást a férfiak esetében, és szinte semmi esélye, hogy szexuális zaklatás áldozatai legyenek. Ellentétben azzal az évi 30.000 brit nővel, akik elveszítik az állásukat, mert úgy döntenek (vagy véletlenül úgy alakul), hogy gyereket szülnek, egy férfi ugyanezzel nem teszi kockára a karrierjét.
        Te, aki ennyire odavagy a nőkért, belegondoltál valaha, milyen lehet nőnek lenni?
        A világ megváltozott, de a számok kérlelhetetlenek: a világszerte elvégzett munka kétharmadát nők végzik, mégis csak tíz százalékát keresik az összjövedelemnek, és az ingatlantulajdonnak csak egy százalékával rendelkeznek. De nemcsak pénzről és hatalomról van szó: évente 70 millió nőtől tagadják meg még az elemi oktatást is, és 60 millió lányt zaklatnak szexuálisan iskolába menet. Félünk az utcán éjszaka, de vannak nők, akik hazamenni még ennél is jobban félnek. A nők legalább negyede családon belüli erőszak áldozata, és az Egyesült Királyságban hetente két nőt öl meg jelenlegi vagy egy korábbi partnere. Szóval egyenlőek vagyunk?
        Amíg nem “igen” a válasz, folyamatosan fel kell tennünk ezt a kérdést.

        (Bocs, nem a legfényesebb munkám, de most így hirtelen megteszi, ugye? 🙂 )

        Kedvelés

      • Nagyon szívesen. Így utólag visszaolvasva van benne itt-ott kevéssé szerencsés megoldás, de tegnap nem volt időm árnyalgatni. Ha esetleg megcsináljátok a feliratos videót, és nem akartok vesződni a fordítással, nagyon szívesen kiigazgatom, és akkor akár használhatjátok is ezt a verziót hozzá.

        Kedvelés

  12. Ez a kitty cica siralmas. Ennél még egy Signetta golyóstoll is jobb fegyver. Ha beépített sokkoló lenne benne, még megérteném. De hogy hogyan gondolnak ezzel bárkit is ártalmatlanítani, az elég homályos.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. A férjemet Zoltánnak hívják. Minden évben frusztrált, mikor kikövetelte, hogy őt is ünneplejük, mert ugye…NÉVNAP!! És ez még a jobbik variáció volt, nem pedig az, mikor részegen hazaállított (jó későn, mert ők ünnepeltek)egy szál mű szegfűvel. De most a blogbjegyzésed utolsó sorával jó ötletet adtál: vettem egy szál művirágot, és felköszöntöttem a Nemzetközi Nőnap alkalmából 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Felénk Németországan nem ünneplik a NN-ot. Legalább nem hazudnak. Nincs virág, bonbon, mosoly ezen a napon, amivel megvennék a pasik a jogot további egy évre ahhoz, hogy a nőket továbbra is alacsonyabb sorban tartsák, és azt csináljanak velük, amit akarnak.
    Merthogy ez az ünnep ugyebár a férfiaknak a nők iránti tiszteletét fejezi ki. Hahaha. Szuper.
    Értelmetlen? Neeeeem… Az üres, hazug ünnepekkel nem az a baj, hogy értelmetlenek. Sőt, nagyon is értelmesek. Az a feladatuk, hogy segítsenek a körülöttünk lévő látszatvalóság fenntartásában: íme, megvalósult a nők egyenjogúsága, egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak; az anyaság erkölcsileg és anyagilag ugyanolyan megbecsült hivatás, mint a villanyszerelés vagy ügyvédkedés; a nőket a társadalomban általánosan tisztelik, és ha valaki egy klubban pl. egy megjegyzést talál tenni, hogy „b@sszus de lerendezném azt a cicust ott a szomszéd asztalnál”, akkor asztaltársainak reakciója erre nem cinkos felröhögés, hanem őszinte felháborodás. Hát persze. Addig, amíg a nők egyenjogúságát ünnepeljük, biztos garanciánk van arra, hogy mint tény, soha ne váljék valóra.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. A Velveten is izgi a nőnap:

    http://velvet.hu/blogok/randi/2013/03/05/imadom_ha_szexualis_targy_vagyok/

    “Nem bírálnak, elfogadnak, rám néznek és szépnek látnak.
 Tőlük megkapom mindazt az udvariasságot, figyelmet és kedvességet, amit a férjemtől nem. És imádom, ha szexuális tárgy vagyok, mert az azt jelenti még nem ment el fölöttem az idő végleg, lehet engem kívánni és nekem ez nagyon fontos. 
És végre élek, nem csak dolgozom úgy, hogy munka után otthon rám sem néz a férjem.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • “Ti vagytok a világ legjobb dolgai, ami velünk történhet. Miattatok fogytam le, miattatok kezdtem bele az aerobikba, miattatok hajtunk, keressük pénzt. Miattatok háborúzunk, sírunk, örülünk. Belétek kapaszkodunk, mint szerető Anyába és Anyaként gyermekkel ajándékoztok meg. Kaparunk, mint béka a szappanos kád falán. Az Update is miattatok van, mert büntetlenül akartok nassolni. Mikor jön hozzánk férfi vásárló? Ha ráparancsoltok” Ezt írta Schobert Norbi. Ez gyönyörű!!!

        Kedvelés

      • Bánatkő, röhögj, kacagj, a sírás és a nevetés nagyon közel áll egymáshoz 🙂

        Kedvelés

      • “áldozatokat hozni, òvni, vigyázni arra és azokra akik a legfontosabbak számunkra… minden körülmèny között…erőnkön felül, fáradtságot nem ismerve…SZÍVBŐL:)!!!!”
        Úgy van Réka, rakd csak helyre azt a sok lusta nőt! Pont ez hiányzott sokuknak így nőnapon…

        Kedvelés

      • És milyen kiváló alkalom ez is, hogy belerúgjunk egy nőbe:
        “Ma reggel a megbukott Debreczeni Zita is annyira férfinak érezte magát, hogy boldog nőnapot kívánt a nőknek, amit ő is virágos fotóval illusztrált.”
        Már megint egy nő által kiírt ironikus “keep calm” poén a ciki, és nem az idióta nőnapi szólamok.

        Kedvelés

      • És még csak most tudtam meg, mivel érdemelte ki a “megbukott” jelzőt. Fujj, bulvársajtó, fujj.

        Kedvelés

  18. Mondom én, hogy javíthatatlanul lusták vagyunk na. ”
    A magyar gazdaság baja: a nő
    …gyereket szülni is fontos és dolgozni is. És hogy a magyar nő mindkettőben katasztrofálisan teljesít, aztán még jó sokáig él is, hogy még nyugdíjasként is 7-8 évvel tovább kelljen eltartani őket, mint a férfiakat…Mindez azt jelenti, hogy Magyarországon összesen 1,2 millió nő – a felnőtt nők majdnem fele – nem is ad magának lehetőséget arra, hogy a család tisztában tartásán és etetésén kívül is hozzátegyen a világhoz. Ahhoz ugyanis ki kellene (tudni) mozdulni a lakásból, házból, munkát vagy más rendszeres, értelmes elfoglaltságot keresni.”
    http://fn.hir24.hu/velemeny/2013/03/08/a-magyar-gazdasag-baja-a-no/#comments

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem tudom, ki írta ezt a cikket, mert nem úgy tűnik, mintha a saját nevét vállalná, meg azt sem tudom, ki engedte megjelenni, de nagyon súlyosan buta és nőgyűlölő. Nem tudom, nem akarom elhinni, hogy ezt nő írta.
      Csak néhány marhaságot emelnék ki. Miért nem írja le, hogy a férfiaknál hogy néznek ki ezek az arányok, például nappali tagozatos egyetemista mennyi van? (Ok, a végére megtaláltam.) Kettő, tudom ajánlani, hogy nézzen körül a munkaügyi központban, mennyi nő keres munkát, és nem talál. Aki pedig “csak egy órácskát takarít”, az sem jókedvében teszi. Én hat órát dolgozom hetente, egy nyelviskolában, és már ennek is úgy kellett örülnöm, hogy összeteszem a két kezemet. Persze ettől már rögtön levettek a munkanélküliek listájáról. És nem, nem kaptam semmiféle segélyt, nem azért ültem itthon kényelmesen az ezt megelőző hónapokban. Két évig megbízási szerződéssel dolgoztam, minden járulékot fizettem, és nem vagyok jogosult semmilyen ellátásra, mert az állam ezt nem tekinti munkaviszonynak, csak “kereső tevékenységnek”. És akkor arról ne is beszéljünk, hogy gyesről milyen visszamenni. Azt meg ne magyarázza senki, hogy 40 év munkaviszony után még életerős a nő. Már eleve a szülés tönkreteszi a szervezetet. Egyébként pedig nem tudom megérteni azokat az embereket, akik az időseket szeretnék még dolgoztatni, hiszen a fiatal sem kap munkát. Jön ki az egyetemről, és egyből mehet a munkaügy központba. És nem, ilyen körülmények között gyereket sem tud vállalni, örül, ha a szüleitől el tud költözni, és megáll a saját lábán.
      Ne haragudjatok, de ez most nagyon fölpiszkált!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem azok a kedvenc részeim, amikor azt taglalja, hogy dehát itt a Kánaán, van már részmunkaidő, távmunka, home office (muhaha), de ha nem, hát indíts saját vállalkozást. Aha… kösz. Mert mindenkinek olyan szakmája van ám, amit lehet távmunkában végezni, avagy saját vállalkozásban megél belőle. Igen, most pont ilyen a helyzet.

        Kedvelés

      • Aha távmunka meg home office… Mesében. A munkahelyemen a feladatok 99% lehetne otthonról végezni. Egyetlen jogászunk szülni merészelt, a gyerek féléves korától csesztetik, hogy mikor jön már vissza. Ő dolgozna szívesen,menne is neki, hiányzik neki az agymunka és a pénz, de a csak távmunkában vállalná, a baba kicsi, a távolság nagy. A főnökség úgy nézett rá, mintha azt vetette volna fel, hogy egy lila elefánt hátán dolgozna ezentúl. Megoldás: távmunkában nem dolgozhat, cserébe a helyettesítésére sem vesznek fel senkit. Tökéletes vesztes-vesztes helyzet.
        Csak röhögök, amikor távmunkáról beszélnek, olyan, mint a fehér holló.

        Kedvelés

      • Azt akartam kihozni az egészből, hogy tök jó hogy az amúgy sem létező távmunkával példálóznak, olyan szakmáknál, ahol nem is értelmezhető. Agyrém.

        Kedvelés

      • És ahol értelmezhető is, vagy akinek olyan a szakmája, hogy önállósodhat, a kérdés továbbra is megmarad: a munkája mellett még mindig, sőt annál is inkább övé a komplett háztartás, hiszen úgyis otthon van? Ismerek olyat, aki kb húsz éve azért döntött az önállósodás mellett, mert megszületett az első gyereke, és azóta már ötfősre bővült háztartás minden gondja az övé, miközben másfél állásnyi munkát végez húsz éve otthonról. A legkisebb gyereke még csak tíz éves. Én komolyan csodálom, hogy nem golyózott még be. És azt is látom, hogy milyen stratégiákkal próbálja ezt kivédeni. Működik, de iszonyatos árat fizet érte. És biztos vagyok benne, hogy számtalan ilyen van. Ha van is lehetőség az otthon végzett pénzkereső munkára, az még csak a probléma egyik fele.

        Kedvelés

      • távmunka tényleg nincs, és ha mégis, akkor azt is inkább férfiak végzik – saját tapasztalatom szerint. a másik variáció pedig az azénnevem által említett, amikor a nő otthonról dolgozik és mellette párhuzamosan háztartást vezet.

        Kedvelés

  19. Ma volt ilyen nőnap izé a munkahelyemen… Nagyfőnök jácinttal és beszéddel kedveskedett, megköszönte hogy bearanyozzuk a napját, mert szépek, mosolygósak vagyunk, és kérte, hogy ezentúl is legyünk ilyen szépek, kedvesek.
    Nem volt őszinte a mosolyom. 8 fő egyenrangú elemző közül az egyetlen nő vagyok. Természetesen én keresek a legkevesebbet, ha egy-egy értekezlet elnyúlik, engem kérnek, hogy főzessek kávét, és a fénymásolás is az én reszortom. Egy vicceskedő kollégám megjegyezte, hogy a részleg koffein és multiplikációs menedzsere vagyok. Kár, hogy én vagyok az egyik legmagasabban képzett közülünk. De vigasztal, hogy mától tudom, hogy valójában dekorációs elem is vagyok.
    Jó esetben szobanövény, rosszabb esetben váza.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Fejben rendszeresen. A valóságban meg nem nevetek velük, és fapofával elmondom, hogy miért nem vicces.
        A megalázó feladatokat sajnos a főnök adja, neki nem mondhatom, hogy ami tesz az diszkriminatív, mert személyes támadásnak venné.

        Kedvelés

      • És mi lenne, ha direkt elrontanád a fénymásolatokat és véletlen az ölükbe öntenéd a kávét? Ez a passzív agresszív megoldás, de van, amikor kikényszerítik az emberből 😀

        Kedvelés

    • Nekem ez az alázatos “kevesebbért-is-megcsinálom-és-még-szolgállak-is-téged-tűsarkúban”-attitűd teljesen kimaradt az életemből, ez az élmény egy másik bolygó.

      Nálunk nagy röhögés lenne, ha mindig ugyanazt csicskáztatnák a fiúk kávéért meg csokiautomatáért, ezért egymást szokták, jobb híján. Szerencsére a hímek többségét verem egy 10-essel, nem mintha abból palotát lehetne venni, de legalább az érzés. Az a titka, hogy ki kell nyomozni, mi az átlagbér a cégnél, és az állásinterjún egy ötvenessel többet kell bemondani. Harmincnál mindig, minden esetben meg lehet egyezni, csak határozottság szükségeltetik a dologhoz. Sok nő tényleg megszopatja magát, mert mond egy től-től árat, és csodálkozik, hogy a minimumot kapja meg, de muszáj húzni egy határt, mert a HR-es úgyis alá fog mondani, az a dolga.

      (Ja, és mindig nettóról beszélj, kit érdekel a fizu láthatatlan része, és tedd hozzá: “plusz cafeteria”, mert gyakran megesik, hogy az általad megjelölt összeget a természetbeni juttatásokkal együtt értik, akkor meg szopóálarc van.)

      Szóval csak határozottan!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ne haragudj Eszter, de ez a “alázatos kevesebbért-is-megcsinálom-és-még-szolgállak-is-téged-tűsarkúban”-attitűd” nagyon sértő.
        Ez a közszféra, hivatalosan kb ugyanannyit keresünk, csak ilyen-olyan egymást közt kiosztott címekkel (amit megemlíteni természetesen tabu) mégiscsak összejön egy-egy duplázás.
        Egy munkahelyen pedig nagyon nehéz az zsigerből elvárt kiszolgálás ellen feszülni, különösen, ha a főnököd várja el tőled.
        Azon túl, hogy komor arccal, nem túl csinosan jársz dolgozni, semmit sem tudok tenni. Már ha meg akarom tartani az állásomat.

        Kedvelés

      • Én úgy értettem Eszter részéről, ezt a “kevesebbért-is-megcsinálom-és-még-szolgállak-is-téged-tűsarkúban” -attitűd”-öt, mint ami sajnos alap férfielvárás a nők felé, ami pont az ilyen gondolkodású férfiak részéről sértő, nem annak a nőnek, aki munkahelyét féltve ezt kénytelen elviselni és ennek megfelelni. Ez a kifejezés csak a nyálas, finomkodó “ti csak legyetek szépek és mosolygósak” kifejezés paródiája. Nekem legalább is annak hatott.

        Kedvelés

      • Valóban, én női viselkedésforma szerint értelmeztem, nem pedig férfielvárásként. De legalább beindított egy gondolatfolyamot bennem.

        Kedvelés

      • És hogy tovább folytassam az eszmefuttatásom (amit ígérem, lassan abbahagyok, de most nagyon jól esik kiírni magamból):

        Nem csak a közszféra jelensége ez. Ha alkalmazottként dolgozol, és esetleg nem te vagy a szakmádban az ász (ezt azért lássuk be, nem lehet mindenki a legjobb, és nem mindenki a szakmája megszállottja), akkor ha meg akarod tartani az állásod -bármennyire is gyomorforgató- valamennyire kénytelen vagy alázatosnak lenni.

        Ez az egész alkalmazott-lét rákfenéje, hogy hiába tudod, hogy ami történik jogtalan, vagy legalábbis ízléstelen, ha ellene feszülsz, akkor olyan büntetést kapsz, hogy beleszédülsz. Főleg, ha nő vagy sok férfi közt.

        Ilyen esetekben általában mindenki csípőből rávágja, válts munkahelyet, vagy önállósodj. Nem szeretem azt a megközelítést, mert az átlagember számára -célszerű kinézni a jól képzett fővárosi értelmiségi nő szerepe mögül- ma ez nem ilyen egyszerűen megoldható.

        Szerintem ez az attitűd nagyon közel áll az áldozathibáztatáshoz.
        Ne értsetek félre, nem a meghunyászkodást pártolom, de jobban örülnék, ha az közvélekedés nem a “szerencsétlen,alázatos meghunyászkodó” munkavállalót ítélné el, mert nem meri kockáztatni a megélhetését, hanem a hatalmi helyzetével gátlás nélkül visszaélő, általában férfi munkaadót.

        Kedvelés

      • “… jobban örülnék, ha az közvélekedés nem a “szerencsétlen,alázatos meghunyászkodó” munkavállalót ítélné el, mert nem meri kockáztatni a megélhetését, hanem a hatalmi helyzetével gátlás nélkül visszaélő, általában férfi munkaadót”
        Na ebben teljesen igazad van, itt mindannyian ezt szeretnénk. Néhány idetévedt (általában szintén férfi) kommentelő kivételével, akik szerint mint tudjuk, azzal van a baj, akiről a köpködés nem pereg le.

        Kedvelés

      • Teljesen egyetértek, én nem közszférában dolgozom, de nevetséges fizetést kapok ahhoz képest, mennyire hatékony vagyok, és akármilyen jól hangzik, hogy “hát válts munkát vagy kérj fizetésemelést” – nem biztos, hogy találok másikat (jobbat), több pénzt pedig nem fogok, mert ha felmegyek a főnökhöz, ő beleröhög a képembe, és azt mondja, menjek csak, majd felvesz egy másik embert a helyemre. Míg az új kollégák rendre kétszer annyit kapnak, mint én, ahogy beteszik a céghez a lábukat. És bár nem sok nő munkatársam van, azok fizetésén is meglátszik, mennyire semmibe (titkárnőnek) néznek minket.

        Kedvelés

    • Devorah_lev, nekem is ugyanilyen volt, csak mi négyen voltunk tízzel szemben… továbbra is ilyen szépek, mosolygósak – ezek megbeszélik egymás között, vagy mi van??? Mondta ezt a kerigi, aki négyszer annyit keres mint én, angolra jár céges pénzen, de egy mondatot sem képes mondani e nyelven, és engem kér meg, hogy írjak emilt a helpdesknek angolul persze… én egyáltalán nem mosolyogtam, annyira hánytam az egésztől, hogy még csak úgy sem tettem, mintha örülnék ennek az egésznek. Mondtam is volna egy-két szót, de akkor az állásommal játszottam volna, így csak komor arccal megköszöntem a kétszáz forintos krókuszt…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • én lementem a portára és felküldtem az ünnepségre a portásnőt, aki ezt szívesen vette, úgyhogy jótékonyan menekültem ebből a számomra igen szorongatós helyzetből, amihez én sem tudtam volna jópofát vágni.
        Amikor nap mint nap keresztülnéznek rajtam és anyámborogass az egyik kolleganő 10 éves fia a napokban benn volt, és a bejövő férfikolléga még vele is lekezelt, de a nőkön mind keresztülnéznek és mégcsak egy személyreszóló szervuszt sem böffentenek nekünk
        Szóval ha nap mint nap nullának néznek mert nő vagyok, akkor dugják föl maguknak a szegfűjüket.

        Kedvelés

    • A szivessegi munka (kave, kaja )alol kibujas technikai (ferfiaktol tanultak ugyes alkalmazasa)
      -jelenelg surgos munkam va
      -most hivott a jogi foosztalyrol a vezeto egy surgos ugyben kerte szkamai tanacsomat, vissza kell hivno,
      -vegre mukodik a rendszer, most kell ezt elkuldenem
      -sajnos nem ertek a akavefozohoz fenymasolohoz, nincs itt erre egy m
      Asszisztens?
      -a kave szagatol hanyok
      -afenymasolo baleset veszelyes. Tegnap is elvagta a papr a kezemet

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  21. semmihez semmi köze, de csináltam aranygaluskát, életemben először, kézi habverővel, tojássárgájából a sodót, épp csak a tojást nem én tojtam hozzá 😛
    tök büszke vagyok magamra, és tudom, hogy ha valaki, akkor te ezt megérted 🙂
    egyébként a férfinépségnek is ízlik 🙂 🙂
    köszönöm az ihletet

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  23. Soma is köszönti a Nőket, egy pinaszerű virággal, amire nem merek ránézni, pedig láttam én már análvibrátoron transzvesztitát.

    “Kedves leány és asszonytestvéreim, nőtársaim!

    Ezúton kívánok nőnap alkalmából valamennyiőtöknek ünneplős szép napot! Igen, ünneplést, a nőiségetek ünneplését, azt, hogy ennyire komplexen meg tudjátok élni a női szerepeiteket, és mindamellett igazi nők tudtok lenni: érzékeny, empatikus, megértő, kedves, meleg kuckók.
    A XXI. század elején egészen különleges nőnek lenni, hiszen olyan változásban vagyunk benne, melynek nem csak a szemlélői, részesei, de teremtői is vagyunk. Soha nem volt ilyen gazdag lehetősége a női szerepek megélésének, és azok integrálásának!

    Kívánok nőiségetekben való kiteljesedést, sok-sok erőt, örömöt, és azt, hogy lerakva női őseitek terheit, minél inkább a saját életeteket éljétek, önmagatok, és a világ örömére!
    Ezúton küldöm sok szeretettel ezt a szépséges virágot nektek!

    Soma Mamagésa”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • egy ilyen bekezdést – most eltekintve soma személyétől – simán lehet úgy is érteni, hogy azt kívánja, hogy legyen így, és itt most nem tér ki arra, hogy hogyan, meg miképpen, meg mik az akadályok, attól még tudhatjuk hogy vannak, csak megfogalmazva a végcélt. miért is ne lehetne ez a végcél? lehet olyan szöveg, amelyik csak arról ír, és ez nem jelenti azt, hogy jól direkt kihagyja az akadályt, hanem hogy ez a szövegrész nem arról szól. azért mondom, hogy eltekintve soma személyétől, csak úgy magában az utolsó bekezdés korrekt.

        Kedvelés

    • Vááá! Egy dolog jutott eszembe, mikor elolvastam, hogy kuckó a s*****m! De megértő, kedves, és főleg jó meleg. Elnézést mindenkitől, de ez kiverte a biztosítékot.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mekkora egy hatalmas biznisz ez.
        Végy egy kielégületlen tömeget, ígérj nekik fűt-fát, amit nincs esélyük megkapni. Mert a rendszerbe van kódolva, hogy önmegsemmisítésbe fusson, aki túl messzire megy.. Na, ezt titkold el gondosan. Hízelegj, ígérj fényes jövőt, szunnyadó lehetőségek ébredését. Nyald fel a könnyen emészthető feminista értékeket, ugyanakkor testesítsd meg az összes női princípiumot: odaadó anya, vad szerető, önmegvalósító dolgozó nő, kreatív nő- a szépséget kivéve, mert akkor nem vagy annyira hihető. Feszegesd a határokat- légy “eredeti”- de ismerd a mértéket.
        Egy komplett holdingot lehet alapítani erre a tudásra. Könyvek, táborok, tréningek, előadások, műsorvezetés.
        Amúgy nem gondolom, hogy tudatos lenne Sománál az irány, csak meglovagolja a lehetőségeit.
        Sajnos a legjobb szándéka is kevés az igazi bajok igazi megoldásához.

        Kedvelés

  24. Jóindulatú szexizmus, stiláris zavarosság, “de szép, nagyon igaz!” nőnapi sorozat, 346.

    “Kamasz koromban ért néhány igazságtalanság. Nem több, mint bárki mást. A lényeg, hogy időnként dúlt-fúlt a lelkem, ha a hazugságokat édes nektárként tolták le torkomon, mert a gyomromba érve keserű íze lett. Akkor édesanyám azt mondta: “Engedd el minden haragod, ne mérgezzen téged mások rosszindulata. Meglásd, mit ők elvettek, majd máshonnan visszaadja az élet. Te csak adj mindig, s ne törődj semmivel.” És bizony, így lett. Akkor értettem meg, hogy az élet örök körforgás. Amit adsz, azt kapod vissza. Ahogy adod, akként érkezik vissza. Amitől félsz, az csak benned van. S amiről álmodsz… igenis létezik. Sosem szabad ezt elfelejteni. Ha éhes a szíved a szerelemre, mit az istenek úgy irigyelnek tőlünk, mert halandó éltünk édesíti minden percét, akkor hagyd, hogy megérkezzen saját útján, s ne szorítsd össze a markod, mert elillan ujjaid közül a hajnal első szavára. Ha álmod még várat magára, hunyd le pillád, s álmodd tovább, míg a képzelet hídján át meg nem születik. Ezt kívánom ma a nőknek. Legyen szívetek boldog, mosolyotok ragyogó, s bontsatok szirmot egy igaz társ lelkében. Mert sokszor oly gyönyörűen égtek, oly tüzes lényetek, hogy a legsötétebb éjt is lángra lobbantjátok szívünkben. Boldog nőnapot hát minden lánynak, anyukának, nőnek, asszonynak és nagymamának, és azoknak is, akik technikailag nem nők, de lelkükben igen. 🙂 Ne felejtsétek, az élet örök körforgás. Amit adtok, az érkezik vissza. :)”

    Én nem tudom, tavaly nem képzelte mindenki Coelhónak magát nőnapon. Szerintetek is súlyosabb most? És a szmájlik!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “azoknak is, akik technikailag nem nők, de lelkükben igen”
      Ez szimpatikus benne, de amúgy a ma kapott nőnapi üzenetek nagy része arra késztet, hogy arról fantáziáljak, hogy azt tegyem a világ összes schobertnorbijával és coelhójával (meg somájával), amit a KillBillben a tini bérgyilkoslány tett egy, neki a bárpultnál kéretlenül udvarló fickóval.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ja, és az üzenet többi része gáz, de ezt nem is kell mondanom. Ma (tegnap) facebookon egy kedves fiú írt egy kedves üzenetet, nem is akartam megbántani, és ezt válaszoltam: boldog nőnapot minden férfinek is, mert nekik is joguk van ma boldognak lenni, valamint minden fiút szívesen szólítok Lorettának, ha kéri.

        Kedvelés

      • Hm, rájöttem, hogy a megfogalmazás nem jó, mármint a “technikailag nem nő” – ha valaki transznemű, akkor az, és kész, akár nőbb is, mint Rubint Réka, nem kell itt technikaizni.

        Kedvelés

  25. http://varosszive.blog.hu/2013/02/20/a_belvarosban_a_noket_alazzak?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2013_02_20&utm_campaign=index
    Itt valaki szóvá merte tenni, hogy kizárólag csak ilyen nőalázós vicceket közöl már jó ideje az V. kerület lapja, a Mai Belváros. Tehát nem arról van szó, hogy egy-két ilyen jellegű vicc becsúszik a többi közé, hanem hónapokon keresztül ezt kapják az arcukba. A februári kiadvány olyan tökélyre fejlesztette a nőkkel szembeni bunkóságot, hogy nemcsak az összes leközölt vicc, de még az együgyű karikatúra is a nőket alázza. Mindezt persze közpénzből…
    Ahogy lenni szokott olvasva a kommenteket, ezen a tényen, egyes férfiak megint vérig sértődtek. No nem a nőalázáson, nem dehogy, az természetes és vicces szerintük. A harag most is azért van, miért nem pereg le ez a nőkről, hát nincs nekünk humorunk?:
    “Nagyon helyes.Tudják csk meg hol a helyük.”
    “Nekem az a véleményem, hogy a poszt írója egy álszent, képmutató faszkalap.
    Ha férfiakról lennének ugyanilyen viccek, az is baj lenne? Nem, mi? Nősoviniszta köcsög.”
    “Én ebben semmi bunkóságot nem érzek, hülye nők igenis vannak.”
    “csak ránk ne nőjön ez a szélsőséges feminizmus… ha így megy tovább 20-30 év múlva hivatalosan is felsőbbrendű nemnek lesznek kikiáltva.”
    “Vajon miért kell egy 30-as szingli pcsát tisztelni?”
    “Gyakorlatilag nem emancipációt akarnak, hanem a férfiszerepeket átvenni!
    Mert ha a férfiaknak joguk van inni, hát nekik is!
    Ha a férfiak eljárnak csajokra vadászni, hát nekik is joguk van felszedni hímeket!
    Joguk van! De tiszteletet érdemel egy ordas kurva?”
    “Vagy inkább azért kerül válságba a házassága, mert anyuci egy frigid fapina lett, akit jobban érdekel a tudományos fokozat, mint a férje?”
    “Kedves blog gazda!
    Nyilvánvalóan csukott szemmel járja a világot, mert férfiakat alázó vicc/ reklám/ “tudományos” cikk jóval több van.”
    “a posztolóhoz hasonló embereket agyon kéne lőni, a legveszélyesebb embertípus az, aki a viccet komolyan veszi”
    “És mi van a médiában ugyanúgy fellelhető férfiellenességgel? Az ugye a kutyát nem érdekli.”
    “Bammeg, aki ezen a viccen nem röhög, hanem sértésnek, alázásnak érzi… na azokról szól valóban. :-DDDDDDD”
    “Azért ne azonosítsd már az ellenzéket egy faszhiányos picsával.”
    ” Itt ezek viszont tök normális viccek.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  27. A munkahelyi szexizmus (?? nem biztos, hogy ez az) kapcsán írnok most, teljesen tanácstalan vagyok, meg is zuhantam.
    Fegyelmit/elbocsátást helyeztek kilátásba a munkahelyemen, mert nem vállalok egy olyan kiküldetést, amelyben szó szerint a puszta közepén 4 férfival kellene egy háromszobás, közös fürdőszobás házban éjszakáznom. Vajon normális-e ez? Vagy normálisak-e egyáltalán a fenntartásaim? Ismerem a kollégáim, hímsovén mind, akik esténként jól berúgnak minden kiküldetés során, és azt is tudom, hogy nem bántanának, de valahogy mégis..

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • A kiküldetés kétnapos helyszíni munka, de megoldható volna telefonon, skypeon, legalábbis az én részem. A gondom az, hogy ez nem a munkaköröm része, legalábbis nincs nevesítve Budapesten kívüli munkavégzés. Alapvetően nem is ezzel van a baj, ahogy Egyszeri Anna is írta, egy városi szállodában magamra zárom az ajtót, és dolgozom, vagy körülnézek a városban stb..
        Az a baj, hogy a spórolás jegyében a kiküldetés helyszínétől 50 km-re, szó szerint egy pusztán tudott a vezetőség olcsó vendégházat szerezni. Egy autóval kell mennünk (5 fő..), és teljesen egymáshoz vagyunk kötve. Ehhez jön a közös fürdőszoba, szóval gáz az egész.

        Kedvelés

      • Ez tényleg nagyon gáz, és ha meg ahogy írtad, hímsovének is, meg inni is fognak, akkor jóra én sem számítanék. Szerintem kibaszottul jogos, hogy nem akarod ezt végigcsinálni, nem is tudom, hogy a fenébe gondolhatja a főnökség, hogy ez teljesen normális, ezt meg kell tenned (főleg úgy, hogy a munkakörödhöz sincs köze).

        Kedvelés

      • Szar az egész, úgy ahogy van, ha a munkakör leírásomon rugózok, jövő hétre készítenek egy újat, aztán mehetek vele, ahová akarok.
        Egy női beosztott van még a munkahelyemen (a többiek már felmondtak), ő háromgyerekes anya. Nagyon bízom benne, hogy ha én meg is úszom, nem őt küldik helyettem.
        Borzasztó ez a béna kiszolgáltatottság. A puszira lehúzott túlórákat még lenyelem, sőt, mára természetesnek veszem, de hogy az éjszakáimmal is rendelkezni akar a munkahelyem, úgy, hogy erről szó sem volt, amikor jelentkeztem, na ezt nehezebben.

        Azt hiszem baromi rossza alkalmazott vagyok, nem bíííííííírom ezt a rabszolgatartó mentalitást.

        Kedvelés

    • Szerintem nem kell aggódni, elvégre a kollégáid, és azt mondod, tudod, hogy nem bántanának. Maximum annyi bajod lehet, hogy fárasztóak lesznek, de az meg a legjobb haveri társaságban is megesik. Én annyit csinálnék, hogy bejelenteném, enyém az egyik szoba, és egy-két estén dumálgatnék velük pár doboz sör/üveg bor mellett, ha olyan a hangulat. Ha nem olyan, és nagyon lököttek, akkor meg ott egy jó könyv, érdekes film vagy a mobilnet, szóval vissza lehet vonulni korán. Ők meg lökethetik egymásnak a fárasztó baromságokat.

      ps.: “esténként jól berúgnak minden kiküldetés során” – miért, van olyan, aki nem, most őszintén? Nemtől függetlenül. Szerintem ezek a bulik erről szólnak, jó kis csapatépítés a közös munka nevében. Én felfedeztem már ilyen eseményen, hogy elég jófej az is, akit korábban seggarcnak hittem. Szóval, nyitott szívvel érhetik az embert még kellemes meglepetések is! 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “esténként jól berúgnak minden kiküldetés során” – miért, van olyan, aki nem, most őszintén? Van olyan, őszintén… van olyan, hogy kiküldetésben már reggel bent vagy a cégnél, lenyomsz ott egy egész napot, aztán még pár udvariassági kör, aztán este hazaérsz a szállóba, és nekifogsz a saját, itthoni munkádnak. Aztán másnap kora reggel kezded elölről, és ez így megy a kiküldetés végezetéig. Volt részem benne.
        Az engem nagyon tud bántani, amikor készpénznek veszik, hogy a kiküldetések mind tivornyák, az irodai dolgozók mind fészbúkoznak álló nap (mi pl volt, hogy 12 órán keresztül jó, ha háromszor kijutottunk az irodából, a fennmaradó időt pedig munkával töltöttük, net is csak korlátozva volt hozzáférhető), meg a bölcsészhallgatók mind lusta részeges lókötők, a tanárok meg lógatják a lábukat egész nyáron, csak mert egy látható tömeg esetleg így tesz.
        Eszter, tudom, hogy nem bántó szándékkal írtad, csak erre nekem mindig mindig megfeszülnek az idegeim.

        Kedvelés

      • Aláírom, hogy sok olyan eset van, amikor túl hulla az ember ahhoz, hogy bármit is csináljon munka után az alváson kívül, been there, done that myself.

        A különbséget nyilván az okozza, hogy a bohémebb iparágakban – mint amilyen a reklámszakma és a média is – sokkal több ital fogy, és nem idegen a népektől a munkaidőben történő kollektív alkoholfogyasztás sem. Mondom mindezt értékítélet nélkül, tényszerűen.

        Kedvelés

      • Voltam már csapatépítésen velük, az más tészta. Kétnapos vidéki munka alatt én azért nem innék, másnap 8-kor normális állapotban kellene tárgyalnom, szerintem ez nem a buli ideje.

        Kedvelés

    • Megmondom őszintén devorah-lev, hogy én sem mennék. Ma már nem. Van egy hasonló történetem. Egyetem alatt rengeteget tolmácsoltam meg hoszteszkedtem, mert semmi pénzem nem volt, az albérletet meg fizetni kellett valamiből. Kétszer voltam Hannoverben egy cebit nevű informatikai kiállításon egy magyar céggel. Csupa IT-s, mind férfi. Hogy 1-2 este iszunk közösen, még oké. De minden este ez volt. És nem, nem normális, hogy mindenki minden nap iszik. Nekem ne mondja senki, hogy 5 nap kiküldetés öt átivott estét jelent, akármilyen nedves orszás ez a mi kis hazánk.
      A második évben más kollégák jöttek a cégből és pokoli volt. Tolakodóak voltak, trágárok. 10 percenként volt egy szőke nős vicc, vagy megjegyzés, hogy milyen jól nézek ki. Az egyikőjük kifejtette, hogy ha esetleg hajlandó vagyok valakivel lefeküdni, akkor az csakis ő lehet, mert neki terhes a felesége és irtózik hozzányúlni is. Elküldtem a picsába. Gondolhatod, ilyen undorító férgekkel milyen volt egész nap. A körülményekhez képest jól kezeltem a helyzetet, de a végén féltem tőlük. Kulccsal zárható volt a szobám és volt, aki megpróbált éjjel bejönni.
      Tudom, más teljesen, mert ezek a kollégáid, ismered őket, stb. De ha egy mód van rá, ne tedd ki magad annak, aminek nem muszáj. Ha egy estéről van szó, azt ki lehet húzni, ezért ne veszítsd el az állásodat! Minél több nap, annál rosszabb. Hiába van Neked igazad, megtehetik, hogy fegyelmit adnak, mert nem akarsz menni. És nem tudom kihez lehetne fordulni ebben az esetben. 😦

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Úristen, az durva. Ilyesmitől nem félek, sőt, fel sem merül. Egyszerűen nem akarom kitenni magam annak, hogy éjszaka a közös mosdóba menet beleütközöm egy kollégámba, nem akarom, hogy hálóruhában lássanak, nem akarom a jófej beszólásokat ilyen kiszolgáltatott helyzetben.

        Úgy döntöttem, hogy a hivatalosan (ez a közszféra) megérkezik a kiküldetésről a dokumentum, akkor megyek, ez egyelőre szóban történt, a kirendelés (“jövő héten mész, itt írd alá”), és a kirúgással/fegyelmivel történő fenyegetés.

        Felhívtam a helyi munkajogászt, hogy érthető-e az aggodalmam, és teljesen elképedt: nincs erre szabályozás, de számára is teljesen evidens volt, hogy ha már kiküldetés ilyen körülmények között, akkor lehetőleg egyneműek menjenek, mert ez fordítva is kényelmetlen lenne.

        Kedvelés

      • “Hogy 1-2 este iszunk közösen, még oké. De minden este ez volt. És nem, nem normális, hogy mindenki minden nap iszik”

        Valószínűleg ezért sem vagyok közkedvelt munkatárs. Egy-két estét sem szeretnék inni, bulizni a munkatársaimmal, kötelező jelleggel főleg nem. Munkaidőben mindenkivel kijövök, beszélek, van, akit nagyon szeretek, és bizalmas viszonyban is vagyunk, de ez a kötelező haverkodás, na ezt nem.

        Egyszerűen képtelen vagyok átszellemült arccal csapatépíteni, vagy csapatépítő jelleggel inni, mert hogy a munkahely! A csapat!
        Komolyan, néha úgy érzem, hogy a lelkemet is akarják. A főnökeim akkor lennének elégedettek, ha minden szociális inger a munkahelyemről jönne, és csak a munkahelyem visszajelzéseitől tenném függővé az önbecsülésem.

        Na, elkalandoztam, jó ideborítottam a frusztrációmat.

        Kedvelés

      • Ez nem frusztracio, ez egy nehez szituacio es teljesen jogosak az elvarasaid. Nem kell olyan extrem helyzetre gondolni, mint amilyen az enyem volt; mar az is sok valoban, hogy öten közös autoban, közös fürdöt hasznalva, a hala fasza mögött hattal egy vendeghazban. En is kilennek.

        Ez az eröltetett ivas a halalom. Ha van kedvem, megiszom szivesen 2-3 sört is, ha meg nincs, akkor nem. De ez nehogy mar kötelezö legyen. Oktoberben futottam maratont, elötte 2 nappal volt csapatepites. Mikor maskor, ugye. Mondtam, hogy nem iszom, koran fekszem. Azt a hiszteriat, ne tudjatok meg! En bomlasztom a csapatot, meg na csak egy snapszot! Hetekig hallgattam, hogy milyen vagyok.

        Kedvelés

      • Én nem mennék. Ezzel úgy vagyok, hogyha nem tudnak nekem olyan körülményeket biztosítani, amilyenek között itthon is élek, nem veszek részt. Voltam már férfi kollégával külföldi kiküldetésben, egyértelmű volt, hogy külön szobát foglalnak nekünk reggelivel, ellátással. De nálunk úgy van, hogyha két nő megy együtt, ők is külön szobában vannak saját fürdővel, mert ez így normális felnőtt embereknél. Senki sem akar pizsamában mutatkozni. reggel fürdőre várni, de a lámpaoltás körüli kérdésben sem akar senki alkalmazkodni egy munkatárshoz. Egyszer akartak úgy vinni külföldre, hogy éjszaka indultunk volna kocsival, nappal intézkedtünk volna, éjszaka jöttünk volna vissza. Egy (férfi) kollégám tervezte így, én tolmácsoltam volna neki, de kijelentettem, hogy én így nem megyek sehova, ilyen feltételekkel nem vállalom. Nem fogok kocsiban éjszakázni, nem fogom kihagyni a reggeli rutint, gyűrött arccal mászkálni, nyakamat elaludni. Igaz, az akkori főnököm is mondta, hogy erről szó sem lehet. Sajnos az a probléma, hogy ma már simán elvárják, hogy éjszaka/hétvégén is menjél, ha kell. Sok cég akar a szabadidővel is rendelkezni. Nekem is volt olyan, hogy nem mentem el a céges buliba. Első alkalommal kifogást kerestem, a következőnél úgy döntöttem, hogy nem magyarázkodom. Fáradt, nyűgös voltam, nem voltam jó hangulatban, s nem a társaság, hanem az éjszakázás ellen volt kifogásom. Ha barátokkal lett volna program, azt is lemondtam volna. Mondtam a főnökömnek, hogy nem megyek. Miért nem? Nem érzem jól magam, egyedül akarok lenni, sajnálom, de most nem akarok menni sehova, haza akarok menni, s pihenni. Megütközve nézett. Én már úgy vagyok ezzel, hogy lehet antiszociálisnak nevezni, meg alkalmazkodásra képtelennek, de engem senki nem fog megetetni azzal, hogy milyen szuper, ha a szabadidőt is a kollégákkal töltöm, akkor is, ha nem akarom. Ha van kedvem, ám legyen, ha nincs, akkor nem megyek.
        A te esetben az a gond, hogy ez nem közös ivás, hanem elviekben munka. Nehézzé az teszi, hogy az embernek az állása múlhat rajta, s

        Kedvelés

      • (a vége lemaradt)… s ez ilyen kiszolgáltatott helyzet… én lehet, hogy köztes megoldást választanék. Vállalnám, hogy a munkavégzés helyén kifizetek magamnak egy szállodai szobát. Tudom, plusz költség, meg nehogy már én fizessem… de ha félsz attól, hogy kirúgnak, a felajánlott szállás meg nem kényelmes megoldás, stresszel, zavar, akkor lehet, érdemes köztes megoldást találni, mert az igazság nem nagyon szokott győzedelmeskedni a jelenlegi munkaügyi szettingben. Szóval azt mondanám, hogy „nem akarok különcködni, de nekem a felajánlott lehetőség nem kényelmes, mert felnőtt nőként igényem van az intim szférára, s nem tartom normálisnak a közös fürdőszoba használatot a férfi kollégákkal. Mivel kimaradni sem akarok, kifizetek magamnak egy szállást a környéken egy szállodában, így tudom vállalni.” Elmondanám, hogy ez egyszeri alakalom, s kérném, hogy a jövőben találjanak erre megoldást, ill. akár most is gondolják át, hogy a szállodai szoba egy részét kifizetik-e. Szerintem egy ilyenbe nem tudnak belekötni, s még az is lehet, hogy ők fogják magukat rosszul érezni. Sznekik, akkor megenyhülnek, s hülyén érzik magukat.

        Kedvelés

      • Szerintem meg lehet, hogy csak bepöccennek rajta, vagy örökké azzal húzzák majd, hogy Borsószem királykisasszony. Pedig a külön fürdőszoba szerintem alap. Egy ismerősöm cégénél volt olyan, hogy pár hónapra kiküldtek Angliába egy férfi és egy női kollégát. Küldtek nekik egy képet az ottani lakásról, mire ők megkérték az angolokat, hogy jó, de két külön fürdőszoba legyen. Erre az angolok szereztek nekik egy olyat, de nagyon meglepődtek, mert eredetileg két külön lakást akartak biztosítani.
        Egyébként ez a kötelező jellegű ivás nekem már gimiben is hülyeségnek tűnt. És valamiért mindig azt nézik hülyének, aki nem vesz részt benne. Szerintem az a bajuk vele, hogy aki nem csinálja, az nem lesz cinkos, és esetleg bemártja őket. Meg azt gondolják, hogy csak úgy lehet jól érezni magad, ha iszol, és akkor aki nem, az milyen savanyú. Tipikus “megmondom én, mi a jó neked” hozzáállás.

        Kedvelés

      • Virezma: a borsószem királykisasszonyság meg sem kottyan a fapinaság mellett, az meg ugyebár alap. 🙂

        Kedvelés

      • Szerintem az a fontos, hogy hitelesek legyünk, s ha valami nem megy, nem akarjuk, akkor ezt képviseljük. Én sokszor kaptam már borsószemes megjegyzést, meg azt is, hogy antiszoc vagyok, de nem érdekel. Azért sem, mert még igazuk is van, s én vállalom, hogy a kényelem iránti vágyam erős, a reggeli zuhany/wc/kávé alap, s nem alszom boldog-boldogtalannal egy szobában. Ez nem jellemhiba szerintem, ha valaki annak gondolja, gondolja annak. Én már nem tartom kínosnak ezeket az igényeimet (volt ilyen idő is), vállalom a kényességemet is. Szerintem ha ezt valaki vállalja maga előtt, elfogadja, tudja, s hiszti, személyeskedés, gorombaság, lázadás, vagy éppen mártírkordás nélkül, szégyen nélkül vállalva adja elő, mások is jobban elfogadják. Ha bizonytalan vagyok benne, ha még magam is jellemhibának tekintem, akkor mások is annak fogják látni. Régen kínosnak éreztem, hogy ilyenek a határaim, úgy éreztem, problémás vagyok, most meg már büszke vagyok arra, hogy vannak igényeim. 🙂

        Kedvelés

      • Igen, ez mind tök jó, de szerintem bazi sok olyan munkáltató van, ahol akkor is kibasznak (veled), ha éppen asszertíven, magabiztosan adod elő a jogos igényeidet…

        Kedvelés

      • Igen, sok ilyen van, sajnos. Rengeteg rémsztorit hallottam, láttam, nem könnyű alkalmazottnak lenni. Nem ismerem a teljes helyzetet, de a magam szemszögéből nézve megpróbálnék köztes megoldást találni.

        Kedvelés

      • Sajnálom, Viki 😦 Azért vannak pozitív példák is: én is IT-s fiúkkal dolgozom (most jött egy lány is a csapatba), és ők egyáltalán nem ilyenek. Mondjuk valahogy nálunk így válogatódtak ki a csoporttagok. Buliztam már úgy kollégákkal, hogy egyetlen nő voltam, és nem volt semmi szexista vicc, max. jóindulatú szexistából egy pár, de az sajnos alap még nálunk. Ez is csak egy példa, ami nem mond semmit az átlagról, és nem relativizálja a te tapasztalataidat!

        Kedvelés

      • Semmi baj, Zölfüszal. Rengeteg ilyen sztorim van: tele van velük a pince es a padlas. 🙂 Csak annak örülök, hogy ezeken tul tudtam tenni magam es nagy bajom nem lett soha.
        Az viszont tök jo, hogy a kollegaid ilyenek. Szerintem a nagy atlag ennel sokkal, de sokkal rosszabb; szektortol es szakterülettöl függetlenül.

        Kedvelés

      • Ez borzalmas, FarkasViki. Hasonló sztorit én is hallottam már vadászaton történt tolmácsolásról. Este mindenki leitta magát, s részegen dörömböltek az ajtón a tolmácslánynak, hogy menjen ki hozzájuk.

        Kedvelés

      • Jesszusom. Nálunk ilyesmi még soha sem történt. Nálunk a férfiak tök normálisan viselkednek, még életemben nem kaptam szexista, vagy bármilyen durva beszólást tőlük. Azon a bizonyos külföldi kiküldetésen is egy férfi kollégámmal voltam, aki magasabb beosztásban dolgozott, mint én, s végig teljesen normálisan viselkedett velem.

        Előző munkahelyemen 6 férfivel dolgoztam egyedüli nőként, többször voltunk együtt vacsorázni, meg borkóstoláson is. Ilyenkor a női létemre vonatkozó állandó beszólás annyi volt, hogy mindig én szedtem először, s mondták, hogy jól gondoljam meg, hogy valóban csak ennyit akarok-e enni, mert mire én megeszem a tányérom tartalmát, addig ők be fogják falni az összes kaját. Meg állandóan tőlem kunyeráltak papírzsepit. 🙂 Soha sem viselkedtek alpári módon, nem szóltak be, nem tettek megjegyzéseket. Teljesen egyenrangú félként kezetek. Imádtam velük dolgozni. Sokan irigyeltek a cégnél, hogy nekem milyen jó, biztos, én vagyok a királyleány a csoportban. Nem voltam az. Ugyanúgy bántak velem, mint ahogyan egymással.

        Kedvelés

      • 😦 de romantikus. Istenem, milyen emberek vannak. Apám mondogatta néha, hogy “be vagyunk kerítve”. Hát.

        Kedvelés

      • Akkor nagyon féltem, mert agresszívek voltak. Ma már csak nagyon boldog vagyok, hogy tényleg nem lett semmi bajom. Sem akkor, sem más munka alatt, ótvar emberek között.

        Kedvelés

      • Igen, szerencse, hogy nem lett bajod. Én is szerettem volna vadászatokon tolmácsolni, de amikor ezt az ajtón dörömbölős sztorit hallottam, nem erőltettem. Nem is értem, hogy történhet ilyen. S azt sem tudom, mit tettem volna hasonló helyzetben. Nagyon féltem volna, ebben biztos vagyok.

        Kedvelés

    • és a négy férfinak nem probléma ez? hiszen 5 különálló, egymással sem családi, sem szoros baráti kapcsolatban lévő felnőtt emberektől szerintem nem elvárható, hogy egy fürdőszobán osztozzanak. (kivéve: rendkívüli helyzetek, kb. katasztrófa, vagy valami ilyesmi)
      a köztes megoldások egyike már itt felmerült (külön szállás, saját pénzből)
      a másik köztes megoldás lehetne, hogy a munkatársak körében is elhinteni, hogy ez mennyire kényelmetlen és a cég spórolása a kollégák kárára megoldás. ha világosan rámutatsz erre(esetleg megspékeled egy-két sztorival, hogy közben a főnökség mire nem szórja el a pénzt!) , akkor a férfiak nagyon vehemensen tudnak lázadozni, te pedig csendben csak hallgatsz a háttérben. (ha már van egy túlhatalmat biztosító, hatékony érdekérvényesítő rendszerük, akkor hajrá!)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Egy férfinak gond. Egy fiatal halk szavú srác, a maga csendes módján szóvá tette, hogy neki szüksége van a privát szférára. Meg is kapta, hogy “látszik nem voltál katona, akkor nem finnyáskodnál így stb”. A többinek buli, le lehet lépni a család mellől pár napra. (Az egyik srác a 3 hetes gyereke mellől jött el a legutóbbi háromnapos csapatépítőre, hogy saját bevallása szerint ki kellett _már_ ereszteni a gőzt.)

        Á, nem is tudom, mit pörgök ezen a témán, itt is az van, mint mindenhol, ha nem mész a tömeggel engedelmes birka módra, megkapod a büntetésed, és kész.

        Kedvelés

      • “A többinek buli, le lehet lépni a család mellől pár napra.”
        Eszembe jut erről egy sztori, amit kamaszként baromi viccesnek tartottunk régen. Barátnőm nagybátyjának volt egy balatoni telke. Kitalálta, hogy a nyaraló mellé épít rá egy szerszámos kamrát, amiben segíthetnének a haverok. Két évig szolgáltatott ez a tákolmány alibit minimum 7, de olykor 12 férfinak, hogy egész nyáron lelépjenek hétvégenként a feleség, gyerekek mellől! Mesélték, hogy ittak, szórakoztak, csajoztak, el voltak mint a befőtt, a kamra meg csak nem akart felépülni, viszont marha jó indok volt, hogy “mennem kell a Tibinek segíteni építkezni, na sziasztok!” (végül a kész kamra alig lett nagyobb mint egy tipikus kerti budi). Tényleg sokat nevettünk az anekdotán akkor, ma inkább gondolom siralmasnak. Mert elképesztő ez az igazságtalanság, mennyivel többet szabadság járt mindig a férfiaknak a család rovására. Mikor tehették volna ezt meg a feleségeik fordított helyzetben?

        Kedvelés

      • Ők is érzik, hogy nem tehetik meg, azért kell az alibi, nem? Csak egy nőnek általában nincs pofája így hazudni.kifogásokat keresni.
        Olyan tipikus ez, csakazolvassa írt róla az egyik egyenlőtlenség formái bejegyzésben.

        Kedvelés

      • Pont ez az, hogy a társadalmi normák szerint nekik lehet alibijük a lelécelgetésre! Egy családanya számára hol van olyan indok ami miatt elfogadható lesz, hogy minden hétvégén apuka vigyáz a gyerekekre és tartja rendben a háztartást egyedül?

        Kedvelés

      • Én teljesen megértem, hogy “pörögsz” ezen a témán. Ha felnőtt emberként a magánéletedben meg tudod teremteni azokat a körülményeket, amelyekben van magánszférád, normális körülmények között tudsz élni, akkor miért várná el azt bárki, hogy ezeket ne tekintsd szempontnak egy munkahelyi feladat kapcsán? Nem arra szerződtél, szerződtünk, hogy a munkám kívüli időt a cég által meghatározott körülmények között töltsük. Tudom, hogy muszáj sok mindent elfogadni, olykor nincs kompromisszum, s többnyire csinálni kell, amit kérnek, de azért pörögni, felháborodni lehet. S teljesen jogos, amit írsz. Én még azt szoktam csinálni, hogy átgondolom, mi stresszel kevésbé. Szó nélkül megcsinálni, amit kérnek, vagy szólni, kitalálni köztes megoldást, vállalni a kritikát az ötletemért. Nálam az van, hogy a kritika kevésbé, vagy egyáltalán nem stresszel, viszont egy számomra kényelmetlen helyzetben napokat eltölteni annál inkább… persze, lehet határokat is feszegetni, s menni a 4 kollégával, s ha nagyon rosszul érzed magad, akkor az első éjszaka után bejelenteni, hogy akkor átköltözöl egy szállodába, de szerintem ez kellemetlenebb mindenkinek.
        Nehéz ez az egész, ha nem a számlák befizetése múlna rajta, biztos, hogy mindenki könnyebben venné ezeket a helyzeteket. Sokat gondolkodom rajta, hogy hol vannak az alkalmazkodás határai. Rengeteg olyan helyzet van, amikor az emberek egyáltalán nem akarnak valamit, végül mégis mindenki megcsinálja. Ilyenkor mindig eszembe jutnak a realizmus műveiből a csinovnyikok, s néha oda jutok, hogy a helyzet semmit sem változott.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .