Kis műsorelőzetesünket hallják.
Ma, dermedt ujjakkal írtam, míg a szerelő felmérte a terepet: hulljon, sőt, hulljék — válasz az ügyvéd válaszára (Hulljon a férgese?, seveled.cafeblog.hu)
És a következő napokban:
tanulságos mesék, avagy mi a baj az erkölcsi tanítást is hordozó történetekkel?
egészen kivirult — Zsuzsi szerelmes, és csak úgy ragyog!
szükséglet vagy emberi kapcsolódás? — újra a szexről, a nagy dilemma feloldása
finom, nőies hobbik — már megint mi a bajom velük?
Maradjanak velünk, olvassanak a kandalló duruzsoló fénye mellett (ó, jaj), javasoljanak témákat, kérdezzenek, egyenek sok narancsot! És kezdjenek éssel meg háttal mondatot nyugodtan!
csak az olvassa. én szóltam 
Egy barátnémnak van egy elvihető, burkolat nélküli FÉG kazánja (legalábbis kazánnak írja, nem csak vízmelegítőnek). Bír ez információértékkel számodra – akár átmenetileg? (Egyelőre G-nek van elsőbbségi opciója rá, de szerintem passzolja.)
KedvelésKedvelés
A finom, nőies hobbikat már nagyon várom! A kreatívkodás mint jellegzetes női elfoglaltság propagálása majdnem annyira bosszant, mint a giccses életbölcsességek osztása.
KedvelésKedvelés
A finom, nőies hobbikkal a következő a helyzet: nagyon sok nővel találkozom, akik elmondják, hogy milyen jó, hogy varrok, és ők is régen ezt csinálták, azt csináltak, kötöttek, horgoltak, makraméztak, keresztszemes hímeztek, akármi. De aztán ugye, a munka, a háztartás, a gyerekek… és befejezték, elrakták a cuccokat. Mert egy darabig lehet az alvásidőből lecsippenteni, de nem sokáig. A háztartás meg ugye nem várhat, nem csinálják meg helyetted.
Magyarul volt egy hobbijuk, amit jól-rosszul csináltak, ne adj’ isten szerették csinálni (ha nem szeretnék, nem csinálnák), de nem volt rá idő. Mert a gyerek, a háztartás a munka mellett már nem jut idő semmire, max. este kicsit kapcsolgatni a tévét, elleszünk valahogy.
Persze van, hogy nem az energia fogy el, hanem valaki elveszti az érdeklődését, de ez a ritkábbik eset.
Szerintem ez a bosszantó, de rohadtul, mert egy férfinál, hogy feladja a hobbiját, ez szóba sem jöhet! Ezek a “női” hobbik egyébként elég lenézettek.
Rikkancs, nem tudom, ki mit propagál, én nem találkoztam ilyennek, igaz, nem szoktam ún. “női” magazinokat, weboldalakat nézegetni (nem tudom a helyes kifejezést).
KedvelésKedvelés
Bocs, hogy csak most reagálok – közben látom, már meg is jelent az új poszt erről a témáról… Igazad van, ennél az tényleg sokkal bosszantóbb, hogy egy férfinál szóba sem jöhet (vagy legalábbis jóval ritkábban jön szóba), hogy feladja a a hobbiját, mint egy nőnél. És persze, mitől lennének az én hobbijaim (sport, nyelvtanulás) “magasabb rendűek” a kézimunkázásnál/ kreatívkodásnál, ha egyszer egyeseket az utóbbi tevékenységek, másokat az előbbiek, megint másokat meg akár ezek bármelyike vagy egyike sem tesz boldoggá; nyilván a lényeg az, hogy mindenkinek legyen lehetősége és ideje, hogy foglalkozhasson a hobbijával.
Talán ami zavar ezzel kapcsolatban, az az, hogy a “kreatív asszony/ nő” képe
része annak a képnek, amelyet a női magazinok, oldalak festenek a nőkről (a nőket érdekli a smink, a szex, az öltözködés, a horoszkóp; na jó, néha egy kis irodalom vagy még inkább lektűr is; adventkor pedig másra se vágynak, mint hogy saját kezűleg készített karácsonyi díszekbe öltöztethessék a lakást). Nekem sem az ilyen magazinok nyújtják a szellemi táplálékot, de időről időre belefutok egy-egy ilyenbe, és néha a facebookon is masszívan jönnek a kreatívkodós fotók; ez amolyan trendi, divatos, kicsit sztem fetisizált női dolog lett, én meg nem tudok azonosulni ezzel a hullámmal.
Jó, biztos az is a bajom, hogy nincs se kézügyességem, se türelmem, se érdeklődésem a kézimunkázás, kreatívkodás iránt, úgyhogy ezek a témák általában hidegen hagynak. És nem akartalak én sem megbántani sem téged, sem másokat, akiknek viszont ez a hobbijuk: több családtagom is szeret például ilyesmit csinálni, én meg vígan hordom az általuk kötött pulóvert és megcsodálom a jól sikerült karácsonyfadíszeket, bonbonokat, mert mindezek tök jól tudnak kinézni/ tök finomak; és néha meg is hatódom azon, hogy mennyi idejüket és lelkesedésüket tették bele egy-egy tárgyba, ajándékba.
KedvelésKedvelés
tök régóta gondolkodom azon, hogyha a tanmeséknek lenne tényleges haszna, már Aesopus-nál megjavult volna az emberiség. ez persze nem azt jelenti, hogy értelmük sincs.
KedvelésKedvelés
Én meg ezt várom: szükséglet vagy emberi kapcsolódás? Örök dilemmám.
KedvelésKedvelés