Olvasom a cikket a remek kezdeményezésről, igen, igen, nagyon is, és akkor egyszer csak:
A vadászkastély emeletén található egy különleges családi napközi, amely egyedülálló az országban. Még a minisztériumból is eljöttek megnézni, hogyan működik. Ezt is az igazgató úr eszelte ki – súgja meg Kicsiné Balogh Margit napközivezető –, miután azzal szembesült, hogy a lányok 14-15-16 évesen gyermeket szülnek, aztán otthon maradnak a babával, és kimaradnak az iskolából. Rosszabb esetben a baba édesapja is.
– Úgy gondolkodtam – magyarázza az igazgató úr –, attól, hogy a lányok egyszer megbotlottak, még nem szabad róluk lemondani. Ekkor találtam ki a családi napközit: ide behozhatják a babákat, akikre szakképzett gondozónők vigyáznak. Ha szoptatni kell, az anyát addig elengedjük a tanóráról. Később megebédelnek és együtt a babával hazamennek. Ha nem tudom ezzel a szolgáltatással „visszacsalogatni” az anyát, sosem fogja a nyolcadikat befejezni és szakmája sem lesz.
Az igazgató, aki természetesen úr, a lányok botlásának tartja… mit is? Azt, hogy lefeküdtek a fiújukkal? Azt, hogy “nem vigyáztak”? Azt, hogy teherbe estek? Egyszer — ez mégis a terhesség lesz. Tehát, szerelmeskedni szabad, de teherbe esni nem. Lányok, ígérjétek meg, hogy nem estek teherbe. Hát vigyázzatok. Vagy szerelmeskedni sem szabad, csak épp az akkor derül ki, ha következménye van? Ki tudja.
Az elképzelhetetlen körülmények közül jövő lányok, akiknek nemhogy elérhetetlen a megbízható fogamzásgátlás, de talán nem is hallottak róla soha, akiknek a testükkel kapcsolatos tudatossága alig fejlődött ki, akiket senki, az igazgató úr sem erősít abban a meggyőződésben, hogy a szex két ember ügye és felelőssége, akik nem biztos, hogy olyan nagyon szépnek és kívánatosnak érzik magukat, azt tanulják meg ebből a szemléletből, hogy mindaz az érthetetlen történés, ami az életüket megkeseríti, valamiképpen az ő bűnük. Ha szót fogadnak az erős férfinak: apjuknak, tanáruknak, partnerüknek, az sem jó, pedig aligha van más választásuk. Ó, de sokan használják ki a tizenéves lányok e szófogadási hajlamát! Egyáltalán, miről beszélünk, amikor ugyanebből az országrészből ezresével viszik a kortársaikat kényszerprostituáltnak?
Szeretnék eloszlatni egy makacs tévhitet. A fiatal lányok nem azért fekszenek le a fiújukkal vagy fiúk sorával, nem azért szopják le őket egy estés ismeretség után diszkók és ólak mögött, mert annyira dübörög bennük a vágy. A lányok nagyobbrészt azért mennek bele ilyesmibe, mert a fiúk ezt várják tőlük, sürgetik őket, és meglehetősen manipulatív eszközökkel csikarják ki a szexet: a tudatlanságot, bizalmat, érzelmeket kihasználó, csak a célra törő lerohanás vagy a nemi erőszak felmérhetetlenül gyakori a kamaszok körében. Akik lefekszenek a fiúval, azok másokról, a többi lányról is tudják, hogy belemennek a szexbe, ez a normális az adott csoportban, avagy ez a menő, ezzel lehet kitűnni. Mindez, megint: szocializáció, annak korai elsajátítása, hogy azért teszek meg valamit, mert mások ezt akarják tőlem. Az egész iskolarendszerünk is ilyen kockává gyalulja a gyerekeket, ezért magolnak, ezért hazudoznak, és cseppet sem csak a kelet-magyarországi reménytelenségben: belvárosi iskolában, a jó levegőjű magángimnáziumban is a visszaélés szomorú eseteit láttam, és azt, hogy segíteni is nehéz: a lányok körmük szakadtáig védik a “szerelmüket” és ezzel a döntésük helyességét. A kamaszlányok elképesztően kiszolgáltatottak. Sokuknak közömbös, csalódást okozó vagy kifejezettem fájdalmas élmény az érzelmi nyomás hatására kezdett szexuális élet, és nagyon nehéz ezt beismerni. Nekik riasztóan gyakran a testüktől való elidegenedés és a nem kívánt terhesség jut csak belőle. És a szégyen, mert mégis őket vetik meg érte. Ezért is titkolják sokan a terhességüket.
Ez a mondat, igazgató úr: középkor. Jól ismerjük, de hogy a progresszív, a társadalmi egyenlőség, esélyteremtésben mélyen hívő, őket jól ismerő férfi ilyet mond, az megdöbbent. Lehetne ezzel valamit kezdeni, a fiúk szemléletét kellene igen erősen formálni, az ő túlkapásaikat szankcionálni, nem jóváhagyni hallgatólagosan, hogy őket, szegényeket, hajtja a vérük. És ha terhes lesz a lány, őket is elővenni. A szex nem alanyi jog. A lányokban pedig jó volna erősíteni a hitet, hogy szépek, értékesek, sorsuk birtokosai, és nem csak a szexszel érdemelhetik ki a partnereik megbecsülését. És hogy nem baj, ha véleményük van, ha nem fogadnak szót, ha nem simulnak bele a szokásosba. Ma, ha egy fiatal lány, leküzdve kialakulatlanságát, mer ilyen lenni: nem törődik azzal, amit csak mások akarnak, önmagát képviseli a sok must és should közepette, a maga valóságát felismeri és annak megfelelően dönt, igen furcsán néznek rá. Nem elég nőies, mit vitatkozik folyton, nem jó, ha egy nő domináns, csak a gond van vele — ezt hallja. Ezt és az emögött megbúvó nézeteket kellene revideálnunk sürgősen, ha jót akarunk a gyerekeinknek, ha komolyan szeretnénk, hogy erősek, méltóságteljesek, boldogok legyenek.
csak az olvassa. én szóltam 
Elszáll az agyam.
Erről a “drága igazgató úrról” (kinek lényét az egész cikkben ilyen patetikus, párás fény övezi) simán el is tudom képzelni, hogy tiszta atyai törődés gyanánt térdelteti ezeket a kislányokat, hogy azok valamelyest javíthassanak a renoméjukon.
Már csak az ostor hiányzik, ezeknek a “megbotlottaknak”. (De minek az? Van másféle.)
KedvelésKedvelés
Nem vitatkozni szeretnék, szinte mindennel egyetértek, csak kicsit árnyalni a képet. A lakásotthonban felnövő fiatalok hallanak fogamzásgátlásról, elég sokat, sőt, fel is ajánlják nekik, pénzükbe sem kerül. Ennek ellenére, sokszor ők maguk akarják azt a gyermeket, nem “botlanak”, hanem félig-meddig tudatosan döntenek, mert úgy érzik, a felnőtt léthez vezető út a gyermekszülés, ennek révén remélik, hogy engedelmes gyermek helyett felnőtt, döntésképes emberként fognak rájuk tekinteni. Legtöbbször persze nem sikerül, mert a felelősség, a képesség még nincs meg bennük ehhez, csak az akarat, ami kevés.
Lehet, hogy elmaradottnak érzed-gondolod az igazgatót. Én, kicsit hasonló tapasztalatokkal viszont hihetetlenül csodálom. Igen, még nem elég emancipált, nem feminista, sőt, tényleg van benne férfisovinizmus. De. Olyat nyújt ezeknek a gyerekeknek, amit egyetlen feminista szervezet sem. Szakmát, reményt, életet. Lehet, hogy ez még nem elég, lehetne többet, mást is. De akik a nyomorból jönnek, azok egyetlen generáció alatt nem fognak ekkorát ugrani. Nekik a meleg étel és a hozzá járó megbecsülés olyan ajándék, amit máshol nem kapnak meg.
KedvelésKedvelés
Elgondolkodtató, amit írsz. Lehet, hogy azért szül egy részük gyereket tudatosan, hogy legyen valaki, akihez kötődhet, akivel élethosszig szerethetik egymást?
KedvelésKedvelés
Ezzel csak az a gond, hogy egy-két hét után, max. pár hónap után már nyűg a gyerek, sok vele a gond, nem jut idejük semmire tőle, és – talán mert nincs rá mintájuk sem – általában nagyon gyorsan elszakadnak tőle, és nem szeretik élethosszig. A rendszer (mármint az állami gondoskodás) így termeli újra magát, nagyon sok frissen bekerülő gyerek szüleit megtaláljuk a nyilvántartásban, korábbról. Ahol az alapok hiányoznak, ott nagyon nehéz tovább építkezni.
KedvelésKedvelés
Én leborulok a nagysága előtt, ezzel kezdem, egyedül ezt a mondatát vitatom, nagyon meg vagyok döbbenve, hogy nem érti.
KedvelésKedvelés
lehet, hgoy tenyleg nem erti, de lehet, hgoy csak az ugyetlen megfogalmazas… a szohasznalatunkkal ,ulon le kell szamolni, gyakran az ember bele sem gondol, mit jelent az az ezer eve megszokott kifejezes.
vagyis en remelem, hgoy ez igy van….
KedvelésKedvelés
Igazad van. Ugyanakkor a szemléletformálás az igazgató urak (így, kicsi betűkkel, többes számban) feladata lenne. Az ő munkájuk hallatlanul értékes a hétköznapokban. Lehet, hogy egy elbotorkált újságírói félrefogalmazásról van csak szó és nem róla, meglehet sosem mondott ilyet. Nem is túl fontos, hogy tényleg ő mondta-e?
A cikk úgy látom, nem róla szól. Általában az “igazgató urak” szemléletéről. Magáról a problémáról, vele-nélküle. Hogy ez mennyire fontos, mennyire kihangsúlyozandó. És ez, amit te leírsz ennek egy igen fontos szelete ami a cikkből talán kicsit kimaradt. Jó hogy ide írtad.
KedvelésKedvelés
“Olyat nyújt ezeknek a gyerekeknek, amit egyetlen feminista szervezet sem. Szakmát, reményt, életet.”
Úgy is mint feminista szervezet tagja, hadd sértődjek meg! Elnézést kell kérnem, hogy ezt a parciális kis problémát emelem ki a cikkből (abból majd a maga helyén még egy ugyancsak parciálisat ki fogok emelni), és a hozzáfűződő vitafolyamból.
Számos feminista szervezet van (és még több lenne) Magyarországon, amely szívesen és örömest nyújtana még annál is sokkal többet, mint amit a kedves hozzászóló csak elképzelni tud – de nem teheti. Nem és nem, mert ebben az országban egyáltalán semmiféle olyan pénzügyi lehetőség nincs, aminek talaján feminista (és akármilyen) szervezetek a nőknek, a nők elleni erőszak áldozatainak, a prostituáltaknak, az emberkereskedelem áldozatainak, a családon belüli erőszak nő- és gyerekáldozatainak szakszerű és rendszeres szolgáltatást tudnának nyújtani. Nem hirdetnek pályázatokat erre, nem tekintik állami – s mint ilyen, a civil vagy/és szakmai szervezeteknek kiszervezendő – feladatnak. Pénze tehát olyan szervezetnek lehet csak – annak is kevés -, amely igazából más célra jött létre, s a más célra szánt pénzekből csipked le ezekre a “feminista” célokra. És minthogy feminista szervezetek egyáltalán semmiféle célra nem kapnak állami támogatást – QED – feminista szervezetek akkor sem tudnak jobb vagy rosszabb szolgáltatást nyújtani, ha a fejük tetejére állnak.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy megint írsz! És milyen fontosat!
KedvelésKedvelés
engem nagoyn foglalkoztat,. mennyire magyar sajatossag ez. csak a mi rendszerunk, iskolaink teszik ilyenne a lanyokat? vagy ez nagyobbreszt azert a teljes “nyugati kulturara” jellemzo lehet? masutt esetleg elorebb jarnak mar nalunk, vagy mi rajta sem vagyunk az uton?
KedvelésKedvelés
Nemetorszag egy centivel sem jar elörebb. A ferfi-nö rendszerproblemak itt ugyanugy megvannak, ugyanazokat a következmenyeket “termelik ki”. Maximum a következmenyek rendezeseben (megoldasaban? hat…) jarnak egy kicsit elörebb: eleg sok az un. Frauenhaus, ahol a lanyok befejezhetik az iskolat, szakmat tanulhatnak, szervezett gyermekfelügyelet es sz.e. pszichologiai segitsegnyujtas mellett. De ez is inkabb tünetkezeles.
KedvelésKedvelés
Szerintem sem jó ezeknek a lányoknak. Sajnos a fiúkat egyre inkább a pornográfia világosítja fel – és sajnos a lányokat is.
A kettő között az a szédületes különbség, hogy a pornográfia láthatóan egyre inkább olyan kielégülési műfajokat mutat be, ami a férfinek kuriózum (majd pár év múltán egyre inkább “alap”) , míg a nőnek egyre nagyobb gyötrelem, és semmi más.
lehet hiedetni persze, hogy nekünk is ez a jó – és testileg-lelkileg tönkremenni bele, mint már erre is van sok példa manapság.
Ez azért van így, mert ezzel lehet leginkább a fizetős “szex”, a prostutúció felé terelni a férfiakat.
Egyértelmű, hogy ez a rendszer a nők egyre nagyobb kizsákmányolását jelenti, és a férfiak szabad pénzkapacitását a szexipar császárainak a markába landoltatja.
Ára pedig sokmillió kiégett psziché, család nélkül felnövő gyermek, tönkrement házasság, harminévesen impotens férfiak és egyre több szingliséges tudatosan választó nő.
Túl nagy ár ez néhány ezer ember extra jólétéért, de a jogot is megvették sajnos.
KedvelésKedvelés
Ja, és azt elfelejtettem hozzátenni, hogy a férfiaknak az a nagyobb pénzkapacitását, amivel a rengeteg drága hobbi mellett a prostitúciót is éltetik és virágoztatják, horribile dictu a nők dobják össze, hiszen a nők rendszerszintű kizsákmányolásából származik.
Mert a nő ingyen terhes, szül, nevel (holott a béranyaság meg a nevelőszülőség díja jól mutatja ennek a nettó piaci értékét),
ám mindezen családi ingyenmunka nyomán keletkező gazdasági és társadalmi hasznot – hiszen az új generáció mindig olcsó munkaerő, jó adófizető és egyben biztos felvevőpiac is ! – messze jellemzően a társadalmat és a gazdaságot működtető férfiak fölözik le.
Ez annál inkább álságos, mert ebben a rendszerben a nőnek nemhogy a befektetett testi és szellemi energiáját és idejét nem fizetik meg, de még azt
nyomatják nekik pofátlanul, hogy jaj-jaj, “el kell őket tartani”, és ez mekkora strapa és felelősség a férfiak nyakán…
KedvelésKedvelés
Érdeklődtem mennyibe kerülne, ha takarítónőt fizetnénk heti pár órában, mert nekem már nagyon elegem van. Úgy átlag 1000 Ft/óra! Számoljátok ki mennyi az értéke a lenézett házimunkánknak a piacon. Mennyit kérne pluszban egy szakács, bébiszitter, korrepetitor, stb. Lassan ölni tudnék amikor meghallom férfiaktól, hogy az asszony otthon van és nem dolgozik!
KedvelésKedvelés
Két történet jutott eszembe, mindkettő itt történt a városban, ahol élek, az egyik 12 évvel ezelőtt, a másik a tavaly. A régebbi sztoriban egy tanárnő kezdett viszonyt az akkor 17 éves, utolsó éves gimnazista fiúval, a viszony még két évig tartott a fiú egyetemi évei alatt, a nőt megbüntették: házassága tönkrement, iskolából kirúgták és elköltözött (a srác egyetemi városába). Mind a mai napig, ha előkerül a történet, sokan sajnálkozva emlegetik a nőt, hogyan elvesztett mindent, szerencsétlen sors.
A másik történetben egy középiskolai tanár folytatott viszonyt egy 14 éves lánnyal, a szülők fedezték fel a lány naplóját olvasva (ennek a hátterét nem ismerem, miért olvasták a naplóját), amiből az is kiderült, hogy 12 évesen kezdődött a kapcsolat. És itt is, ami engem teljesen ledöbbentett, hogy egyrészt a kollégák közül sokan azt nyilatkozták, hogy hát igazából őket nem lepi meg ez az eset (számítottak rá, tényleg? és semmit nem tettek, hogy megelőzzék? ez normális?), másrészt, hogy sok fórumon a kommentelők állandóan árnyalták a helyzetet, hogy a mai fiatal lányok hogy öltözködnek, mindegyikük egy Lolita, ők provokálják ki.
És amikor én – aki egyébként mindent árnyalni szeretek és a feleket egyformán meghallgatni – azt mertem mondani mindkét esetben, hogy itt nincs apelláta, tanárok ne kezdjenek viszonyt a diákjaikkal, akár fiúk, vagy lányok, és hogy ezeket az embereket szigorúan felelősségre kell vonni és büntetni, akkor két választ kaptam: egyik, hogy milyen konzervatív vagyok (mégha én nem is látom magam annak, nem értem, ez miért lenne sértés, de aki mondta, annak az), másik pedig egy sor példa volt a világ nagy hírességei közül, akik az iskolapadból választottak maguknak szeretőt/feleséget/valamit. Én meg továbbra is fenn tartom, hogy egyenlőtlen poziciókból induló szerelmi/szexuális kapcsolat nem egészséges és a tanár-diák viszony egyetemen is egyenlőtlen.
Tudom, hogy ez nem teljesen idevág, volt egy másik bejegyzés is a felsőbb státuszból érkező hódítókról (szándékosan nem írok férfit, mert itt az első sztori egy nőről szólt), de abban érzem a relevanciát, hogy milyen hamar ugrunk a kiszolgáltatottabb helyzetben lévőre (megbotlott lányok, Loliták), csak az a hibás aki csábít, nem aki elcsábul. És szintén idevágó érdekesség: a friss történetben szereplő tanárt közelről sem büntette úgy a társadalom, mint a 12 évvel ezelőtti tanárnőt.
KedvelésKedvelés
És csábít-e? Vagy úgy van értelmezve? HA egy nő nem akarja, hogy… akkor ne… (tetszőleges igék behelyettesíthetők, a lényeg, hogy te vagy a hibás, mert nő vagy).
Csábítás a hosszú láb, a formás mell, a nézés, a hamvas bőr. A létezés. És a hangja! Ahogy megszólalt, ne tudd meg. Megőrjített. (Köszönöm, bejegyzés lesz ebből is.)
Egyik rajongóm szerint a szép özvegyasszonyok arcát intézményesen el kellene csúfítani vagy takarni, mert őrjítő hatással vannak a jámbor férfinépre.
KedvelésKedvelés
A mi iskolánkban az egyik 30-40 közötti tanárbácsit a háta mögött csak a “pedofil”-ként emlegették. Köztudottan több kapcsolata volt diáklányokkal (14-15 éves kislányokról van szó). Amikor az igazgatónál ezt szóvá tették a szülők, az simán elhajtotta őket, mondván Ő minden tanáráért tűzbe tenné a kezét…ja. Azután az egyik leányzó mikor 16 éves lett, össze is költözött a tanár úrral. Ez amolyan nyílt titokként volt kezelve a suliban. Fordított esetben, ha egy középkorú tanárnő költözne össze egy 16 éves tanítványával, szerintem bilincsben vinnék el…lehet rögtön az elmegyógyintézetbe. Tinikre bukni nő esetében perverziónak számít, férfiaknál ellenben tök természetes
😦
KedvelésKedvelés
Az én alma materemben is a hírneves költő sorban dugta a fiatal lányokat, és az igazgatónő somolyogva mondta nekem, milyen féltékeny felesége van. Felavatta az új autóját is az egyikkel.
KedvelésKedvelés
https://24.hu/belfold/2019/09/13/abuzus-tanar-diak-viszony/
KedvelésKedvelés
Abszolút igazatok van, szinte mindenkivel egyetértek, szinte mindenben. Legfőképp, hogy az igazgatónak és a többieknek az apákat (és a fiatal fiúkat) is gondozniuk, nevelniük kellene, azaz őket is terelgetni a helyes útra – ha már otthonról mást hoznak.
De: megdöbbentett, hogy miért kötsz bele ilyen hevesen egy rövidke mondatba. Botlásnak nevezte, igen, mindannyian annak szoktuk nevezni az ilyesmit. Talán sokan nem a vágyaik buzogása miatt fekszenek le a fiúval, de szerintem éppen olyan sokan meg a vágyaik miatt. (Már megint ott tartunk, hogy csak a fiúknak vannak vágyaik, a szegény lányok meg engedelmeskednek… gratulálok… nektek nőknek nem voltak vágyaitok 14-15 éves korotokban, már ne is haragudjatok?!)
Szerintem ez egy szuper kezdeményezés, és örülni kellene, hogy valaki tesz valami érdemit is ezekért a szegény sorsú lányokért és kisgyerekekért, és nem akarja hagyni, hogy visszasüppedjenek a szokásos mocsárba, ahonnan jöttek. A babával együtt segíteni őket, abortusz helyett. Persze ennél sokkal többet kellene tenni, és lehet keresni a hibákat, de kezdetnek ez is csodás. És ha nem kötözködnénk, hanem támogatnánk ezeket a dolgokat, ha szaporodnának az ilyen otthonok, lehet, hogy fejlődnének, és pár év múlva, láss csodás, sokkal többet is elérnének. Nagyot ugrani nem lehet helyből, csak nekifutásból. Azt meg szintén nem gondolom, hogy az igazgató úr maga is “térdeltetné” a lányokat. Nagyon tetszik ez a blog, de most megint attól kezdek félni, hogy átcsapunk abba a fröcsögő, rosszindulatú feminizmusba, ami miatt már egy amúgy jónak tűnő facebook-os csoportból kijelentkeztem. Nem szeretném, ha itt is bekövetkezne ez, olyan jó a cikkeidet olvasni. Na és a hozzászólásokat is.
Másrészt: nem szeretnél arról is írni, hogy nem csak a férfiak akarják a szexet és nem csak nekik vannak vágyaik? Hogy a nők is ugyanúgy megélik ezeket a dolgokat? Legalábbis az egészséges lelkivilágú nők, merthogy nem minden nő utálja ám a testét? Hogy bennünk is buzognak a hormonok? Hogy egy hosszabb kapcsolatban nem csak a nő “fáradt” és nem csak neki “fáj a feje”, hanem bizony a férfinek is, és ekkor a nő ugyanúgy szenved a szexhiánytól? Merthogy erről senki sem ír, pedig ideje lenne! Ez is az egyenlőség része! Szerintem ez is nagyon tipikus jelenség, nem csak a lepukkant, kimerült, “darabszar” asszony és a kizsákmányoló férj, aki csak arra vágyik, hogy hazajővén megegye a meleg vacsit, megnézze a meccset, megdugja az asszonyt és aztán aludjon reggelig gyereksírás nélkül. Az asszony is vágyik rá, hogy amikor egy fárasztó nap után “hazaér”, azaz elaltatta a gyerekeket, akkor a férje ne a tévé előtt aludjon felébreszthetetlenül némi gyorsan bekapott vacsora után, hanem törődjön vele, és ilyenkor a szex sem kényszer, mert bármilyen fáradtak vagyunk, valljuk be, nekünk is jólesik. Vagy tán nem?! Szerintem.
KedvelésKedvelés
Üdv a blogon. Én nem kötözködöm, nem kötöttem bele, csak észrevételeztem: pont ennyit és így gondolok erről megjegyzeni. Én leborulok, én helyeslem, írtam is, én szervezem a cipőgyűjtést.
De az a helyzet, hogy az ilyen aktivistáktól többet várok. Nem igaz, hogy ez csak “botlás”. Nem szabad szólni, mert ő milyen példaadó. Miért ne szabadna? Épp azért. Tessék világlani.
KedvelésKedvelés
A második bekezdéshez. Én sokat írtam szexről, keress rá, van egy jelszavas is. Amitől nekünk igazán jó lenne, top 10 szex és rengeteg utalás.
Amúgy elég pontos koncepcióm van, hogy miről írok, és mindig kell valami személyes löket is. Nekem most nincs szexuális életem.
Boldogságos, kölcsönös szexről olyan sokat nincs mit írni, mert azt nem kell megoldani, az volna a normális. Gyanúsan ritka mégis, és én nem látok benne semmi jelenség-szerűt, semmi összefoglalhatóan tipikusat.
Az egyenlőtlenséget ne a férfiakkal kapcsolatban kérd számon, nem őket kell megvigasztalni, megerősíteni, én nem propagálok erős, túltámogatott csoportokat, akkor sem, ha önkritikusnak kell lennem. Viszont megértően fordulok feléjük, a valódi okokat keresem. Amiről itt szó van, az nem a férfiak, hanem a férfi-túlhatalom és a visszaélések — bízom benne, hogy az egészséges lelkű férfiak elítélik velünk együtt, és így értelmét veszti a fröcsögés vádja.
Aki ezt a blogot fröcsögésnek érzékeli, tényleg olvasson mást, ne tudom már hogyan magyarázni, miért gondolom így, amit, és valamitől ez mégis igen lelkes fogadtatásra talált a feltűnően intelligens nők körében. A blog aprócska kiegyensúlyozási kísérlet: e helyütt nem a férfiakat dédelgetjük, dicsérjük.
Ez az egészséges lelkű nő, ez iszonyú sértő, és tévedés is. A nő vagyok, vagy mi-ből kiderül, hogy különösebb traumák nélkül is hogy tönkre lehet tenni valakinek a nyiladozó szexualitását. Általában nem az egészséges lélek hiányzik, hanem az értő, szerető , szexuálisan intelligens partner, a vágyat is az ő hiánya ölte ki.
Nem, nem kötelező szexelni, és egészségtelen kondíciók közepette kifejezetten egészségtelen is. Ha nincs vágy, akkor nincs — és vajon miért nincs? Miért kényszerű annyi házasságban a szex, miért szűnik meg? Szerintem ezek az izgalmas, alig is feltett kérdések, a buksisimi kedvéért nem írok azokról a párokról, akik nem szúrják el.
Ezt hajnalban írtam. Kicsit félek így fogalmazni, de azt gondolom, nem a párok, nem a nők szúrják el, hanem a férfiakban működő torz elvárások, másrészt a nők sérült szocializációja, pont az, amitől nem öntudatosak, nem mondanak nemet szeretetéhesek, és amiért beérik méltatlan partnerrel is.
Ezek a történetek nem egyediek, hanem rendszerstruktúrákat mutatnak. Nagyon szerencsés vagy, ha nem érted, miről beszélek.
KedvelésKedvelés
A térdeltetés víziója szerintem egyenesen rágalmazás-számba megy, és sajnálatosan mutatja, mennyire eluralta gondolatainkat a pornográfia.
Esküszöm, harminc éve mindenki csak a kukoricán térdeplésre asszociált volna erről a kifejezésről – ma mindenki a szopásra.
Nagy baj van a fejekben, sajnos.
És ezek a bajok is a nők kárára épültek be a fejekbe, az elmúlt 30 évben, mind-mind, sajnos. És ahogy ez kinéz, még nincs is vége.
KedvelésKedvelés
Nekem is feltűnt ez, én nem akarom vádolni az igazgatót, csak az említett kifejezésével van bajom. De nem tagadhatjuk, hogy igen gyakori és bocsánatos bűn a gyermekvédelemben a szexuális visszaélés. És hogy tolerálásának alapja hasonlóképpen a férfi felelősségének tagadása.
KedvelésKedvelés
Szerintem a bejegyzés az igazgató megfogalmazásának ürügyén nagyon fontos jelenségről szól. Arról, hogy általában elvárjuk a lányoktól, hogy ne legyen velük gond, szépen viselkedjenek, engedelmesek és szabályosak legyenek, és közben azt is, hogy ne kerüljenek bajba. Márpedig ez egyszerre nem fog menni, vagy a sorsa ura a nő, és akkor makacs meg vitatkozó meg csak a gond van vele (például mert nem illeszkedik bele abba a bókot, közeledést örömmel fogadó típusba, amit az őt kihasználni akaró férfiak képzelnek, vagy nem tolerálja a kényelmeskedő partnerét, vagy mert nem akkor megy férjhez, nem akkor szül, nem szül egyáltalán), vagy pedig jó esélye van arra, hogy kisebb-nagyobb mértékben áldozat legyen.
KedvelésKedvelés
A hozzászólások némelyike is árulkodik: hogy miért mered/merjük kritikával illetni azt az embert, aki mennyi de mennyi ilyen-olyan-amolyan jó dolgot tesz.
És? Attól, hogy valaki jót (is) tesz az életében, ettől már feddhetetlen, kritikán felüli vagy mi? “Rossz szóhasználat”, “szerencsétlen megfogalmazás” – ezektől a hideg is kiráz, miről beszélünk? Azt mondta ez az ember, amit gondol, kész passz. Mit kell mentegetni? És nemcsak róla beszélek, hanem általában, mindenkiről. (“Nem akart ő ordibálni, csak hát olyan feszült, ez a sok munka, határidő, és a főnöke is elővette a minap.”)
Ami meg nekem feltűnt a cikkben (mármint a linkeltben), hogy a “megbotlott” lányokon kívül az őket teherbe ejtő fiúkról valahogy egész véletlenül egy rohadt betű sem esett. Nem feltűnő ez?
“Jaj, ne kötözködjünk már, hiszen látjuk, milyen aranyember, ha mindenki így viselkedne, ahogy ő…!”
Pont nem erről szól ez a blog és az olvasók tömegének sem az a szokása, hogy mindenkit felment, jó szándékot feltételez vagy beleremél abba, ami igenis kifogásolható, és megjegyzendő, sőt, változtatandó.
KedvelésKedvelés
A kommenteket csak úgy tessék-lássék olvastam, bocs, ha volt már szó arról, amit írok.
Két dolog merült fel bennem:
Az egyik, hogy érdemes lenne bizalmat szavazni ennek az igazgató úrnak, mert nagyon hasznos tevékenységet folytat, és ha valóban olyan progresszív, és haladó gondolkodású, mint ahogyan áradoznak róla a kollégák, talán nyitottan fogadja a kritikát. Szerintem érdemes lenne neki megírni, hogy milyen visszás megfogalmazás ezeket a lányokat megbotlottaknak nevezni, és felhívni a figyelmét a fiúk, és a környezet felelősségére. Lehet, hogy tanulna belőle. Csakazolvassa, nincs kedved írni neki egy szívhez szólót?
A másik, ami felmerült bennem a tanárok diákokkal folytatott szexuális viszonyával kapcsolatban, hogy sokszor rásütik a lányokra, hogy hiszen ők csábítottak, kezdeményeztek stb…
Ez egy nagyon kényelmes nézőpont, csak azt nem veszi figyelembe, hogy ők még gyerekek. És nyiladozik a szexualitásuk. És attól, hogy játszanak, próbálgatják a csábítást, eljátszák, hogy ők már nagy, felnőtt, érett nők, még nem vehetőek komolyan. Attól, hogy egy kisfiú eljátsza hogy háborúzik, még senki nem akarja besorozni, mert tudják, még nem neki való. Ha egy kislány eljátsza, hogy felnőtt nő, azt hogy merészelik komolyan venni a felnőtt férfiak?! Hogy lehet, hogy rájuk tolják felnőttként a felelősséget?! Miféle torz nézet ez?! Na, engem meg ez háborít fel mélységesen!
KedvelésKedvelés
És sajnos a nők is rájuk tolják a felelősséget, hiszen ők is a férfiaktól függenek, és a felettest nem túl tanácsos zargatni, mindig a leggyengébb láncszemet szakÍtjuk, ugye.
Az emancipáció sem úgy zajlott, hogy a nők egyenrangúakká váltak a férfiakkal, hanem úgy, hogy egyes kiváltságos nőknek megengedték, hogy lerázhassák magukról a rabigát és átadhassák – na nem a felét a férfiaknak (ahogy az egy valódi emancipációtól elvárható volna), hanem az egészet a kevésbé kiváltságos nőknek sikerült a nyakába zúdítani.
És jöttek szinte egész Nyugat-Európában meg Amerikában a dajkák, nörszök, nevelőnők, bébiszitterek, konyhalányok, szobalányok, no és a prostituáltak hada.
Maga a női nem tehát összességében egyetlen láncát sem veszítette el
– mindössze szűkebb és kevéssé befolyásos körökben, így kevésbé hallhatóan csörögnek a láncok.
Szar ez az egész úgy, ahogy van.
a
KedvelésKedvelés
Sokakat bosszant a szókimondásod, úgy érzékelem, nekem viszont nagyon sokat jelent, hogy rendszerben látod, láttatod a dolgokat, és szemléletesen fogalmazod meg.
KedvelésKedvelés
Ezt honnan látod ?
KedvelésKedvelés
Hát, jönnek az e-mailek, hogy itt milyen fröcsögő feminista (a továbbiakban: ff) kommentek vannak.
KedvelésKedvelés
Miért nem itt vitatkozik ? A tényközlések hogy lehetnek fröcsögések ?
KedvelésKedvelés
Szerintük, gondolom, nem tény, hanem mesterkélt, akart összefüggés, elfogult szemszögből, megalkotásának célja, hogy mindig a férfiakon csattanjon az ostor.
KedvelésKedvelés
Én (még egyszer) bizalmat szavazok az igazgató úrnak.
Az utóbbi időben többször találkoztam azzal, hogy progresszív, elhivatott, fáradhatatlan, nyitott, pengeokos emberek is maszatolnak, ha a homoszexuálisokról, hajléktalanokról, bántalmazásról, szexuális visszaélésekről van szó. És ez ellen fel kell szólalni. Aki intézményt vezet, újságnak nyilatkozik, nem teheti meg, hogy ilyen félreérthetően fogalmazzon.
KedvelésKedvelés
Végülis az is érdekes, hogy amúgy pengeokos férfiak mint filozófusok évezredeken át hogyan nyilatkoztak a nőkről. Ez is egészen elképesztő.
És egy Simone de Beauvoir-nak kellett jönnie, hogy kicsit megbillenhessen
ez az igen stabil kocka.
És még ma is naponta látom, hogy amúgy roppant élénk eszű és erősen problémaérzékeny férfiak, mint pl. Tóta W. mennyire feltűnően kerülnek minden témát, ami feminizmussal kapcsolatos – noha manapság ezek a legszembeötlőbb egyenlőtlenségek, pláne ha körülnézünk kicsit Európában.
A minden szentnek maga felé hajlik a keze jellegzetesen ezekben az esetekben válik számomra igen feltűnővé.
KedvelésKedvelés
Jó titeket olvasni.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Még nem írtam, de örömmel olvaslak Benneteket, és jönnek a reakcióim:
1. Botlás-nem botlás: a szöveg szerint a lányok botlásáról van szó. Ha már botlás, akkor is minimum mindkettőjüké (fiúé, lányé egyaránt). Ez többször elmosódott, hogy mivel van a gond.
2. A gyermekvállalás nem tesz felnőtté, de egy könnyen elérhető, kész(nek hitt) identitást ad: anya vagyok. (És nem egy senki. Kamaszkorban, vagy éretlen személyiségnél később is nagyon jónak tűnő megoldás a gyerekvállalás a belső bizonytalanság csökkentésére.)
3. A sztereotípiák éltetésében sajnos a sikeres nők is élen járnak (tisztelet a kivételnek), főleg maszkulin környezetben. Jönnek a benchmarkok, a sikertrippek, és a sikeres nők HITELESÍTIK a sikerükkel, hogy igen, ha szoknyát veszel, akkor a férfi nem támad rád. Tehát pl ez a kulcsa a női vezetővé válásnak. Úristen! Már a női vezető kifejezéstől is kiráz a hideg!
Múlt héten voltam egy női üzleti reggelin (ez a címe, de nem írom nagybetűvel). A sikeres nők, és a segítő szerepben feltűnő férfi is úgy beszélt, tehát úgy is gondolkodott, hogy konzerválja a szerepeket és a kapcsolódó sztereotípiákat. És a közönség örült, nevetett, tapsolt a szexista személyes megjegyzéseknek.
KedvelésKedvelés
Köszöntelek a kommentelők között! Nem tudom, hogy került a fb-ra a bejegyzés, nem akartam kitenni, de örülök, akárhogy is!
KedvelésKedvelés