Varga Istvánnak
Onnantól, hogy egyszer helytálltál, amikor mind a két gyerek bárányhimlős volt (azóta is emlegeted),
onnantól, hogy időnként elmosogatsz, ha épp ráérsz,
onnantól, hogy segítesz, hát persze, de inkább később,
onnantól, hogy te szívesen mosogatsz, de egyébként, jut eszedbe, a Dezsőék nem vacakoltak, vettek mosogatógépet, nagyon ügyes gépek vannak már, vegyünk mi is?
onnantól, hogy “ezt te sokkal jobban csinálod, drágám, én azt sem tudom, hol a só”,
onnantól, hogy majd a Detti (tizenhárom éves, saját gyerek, lány) megcsinálja, elvégre itt az ideje, hogy beletanuljon a háziasszonyszerepbe, mert ez az igazi férfinak ma is fontos a nagy egyenlőségben, hát kinek fog kelleni különben, és a mosogatáson kívül ott van még a szülés, de azt majd később, Dettikém,
a hősi, nagyon komolyan vett mosogatásokon is túl,
a valódi egyenlőségig, a fintorgás és gúny nélkül magadénak érzett, vállalt, gondolkodás és mérlegelés nélküli, reflexesen elvégzett munkáig hosszú az út nagyon.
És még azon túl is, hogy ne csak megszokd, elsajátítsd, hanem a mégiscsak-szépségét is lásd.
És mégse legyél hű, de jó fej, senki szemében, hiszen természetes, hogy mindig elmosogatsz, és még mennyi minden, a családról gondoskodni gyönyörű hivatás, hát nem? Én pedig szülök szívesen, ha a társam vagy, mert azt tényleg csak én tudok.
csak az olvassa. én szóltam 
Annyit hallottam már, hogy márpedig vannak a női feladatok, meg a férfi feladatok, hogy végül összeszámoltam a csak a nő által végezhetőket. Nekem ez kettő: a szülés és szoptatás, nocsak. Vagy kimaradt valami?
KedvelésKedvelés
A nők osztják ki a feladatot. Amikor egy férfi csinálna valamit gyakran a nő hajtja el, te ehhez nem értesz. Soha nem értettem. Ha előttem van a feladat megcsinálom. A gyerekek is. nem azért, hogy nekem ne kelljen. Szomjas vagyok, iszom, ott az asztalon a szennyes, elpakolok, elmosogatok. Ennyi. Nem kell túldrámázni.
KedvelésKedvelés
Jó a feleségednek, ha nem kell! De nem ötmillió darab hajdulászló ül a magyar fotelekben. Pedig…!
KedvelésKedvelés
Mondom, hogy a nők okozzák saját problémáik nagy részét: Az anyuka (vagy üntyülü-püntyülü nagymama) mondja, hogy a fia ne csináljon “lányos” dolgokat, amikor még fogékony lenne rá a fiúgyerek.
Picsogás helyett fogjátok be fiaitokat, hogy a következő generációnak jó legyen.
KedvelésKedvelés
A kétéves egész jól nevelhető a házimunkára, a harmincöt évesből azért nehezebb kiverni a három és fél évtizedes rutint… És nekem szerencsém van, mert hagyja magát mindkettő, és nincs visszatartó anyósjelenség sem. De sokaknál nagyon is ott van 😦
KedvelésKedvelés
Édesanyám friss asszonyként meg találta kérni apámat, hogy törölje le saját cipőjét. Apám ezt valamiért megtette. A jelenetet látta nagyanyám, aki könnyes szemekkel megjegyezte, hogy hova jutott az Ő fia, bezzeg ilyent legénykorában nem kellet csinálnia. Khmmmmm…
Apámat harminc év alatt se sikerült megnevelni, azóta se pucolja a cipőjét, sokáig mi, gyerekek pucoltuk.
KedvelésKedvelés
Tehát az anyós, mint feleség is egyben 🙂
KedvelésKedvelés
Te László, ez már megint… Nem picsogunk, intellektuálisan rámutattam egy jelenségre. Tudjuk, hogy te extra jó fej vagy. Én nem, még én sem fogom tudni a világ ellenében biztosan belátónak és normálisnak nevelni a fiaimat. Ja, nálunk az apa is nevel. És normális. És így se. A nagyobb apja még csak nem is normális, hanem nagyon durva verbális agresszor. Rá fognak kapni a kellemes előnyökre, meccsnézésekre, pihire, maguk sem érzékelik a jajdefontosvagyok, későjövökdrágám hazugságát, sőt, a feleségük is beveszi ezeket, és alapvetően fogalmuk sincs, mennyi mindent csinál egy nő, és az milyen. Valahogy mindig a lányok a takarítósok, valahogy mindig őket ugrasztják otthon is.
KedvelésKedvelés
Friss hír a témában:
http://hvg.hu/itthon/20120914_csaladon_beluli_eroszak
Hiszem, ha látom.
KedvelésKedvelés