arra ébredtem

, persze, mert a gyerekek újabban átalusszák az éjszakát, arra ébredtem jó regvel (ez koránt jelent az archaizmusban, de én jó sokat aludtam), hogy nevetek.

Álmomban nevettem.

Nem szeretek álmot mesélni, fölösleges és illetéktelen, meg én hülyéket, elmesélhetetleneket is álmodom.

Eleve elalváskor volt egy röhögőgörcs, ezen, de már órák óta:

a pillanatragasztó nem játék!

Álmomban, hajnaltájt, egy nagy író, na jó: Esterházy, egy színész, na jó: a művész úr és én voltunk valami művelődési ház kistermében. Sőt: Nyíregyházán. Egy asztalnál álltunk. Nem tudom, hogy kerültem oda, valami esemény volt előtte vagy utána, és én szerveztem talán.

Nálam mindenféle papírok voltak. Amit a művész úr elveszített, cetlik, fecnik, levelek, egész életében. Kopott rózsaszín dossziéban. Az mind nálam volt, összegyűjtöttem.

Én kézírás-fetisiszta is vagyok, meg tanár: nagyon-nagyon bosszant a következetlen, kusza vagy mesterkélt írás. És ami álmomban a papírokon volt, az okos írás volt. Tetszett nekem. (Valójában nem láttam még soha a művész úr kézírását.)

És épp meséli a művész úr Esterházynak, hogy hosszú levelet ír neki. Már évek óta írja.

Mondom (beleszólok): az nálam van. Itt van. Nem olvastam, de tudtam, mi van benne, mindent tudtam, ahogy álomban tud az ember.

És én is írtam levelet! Esterházynak! És én is évek óta!

Ekkor Esterházy valahogy kiúszott a képből. És én azt mondtam a művész úrnak: nem akartam ezeket elvenni tőled. Itt van. Nem vettem el. Magyarázkodtam. Nem akartalak én üldözni.

És nevetni kezdtem ezen — magamon. Tele szájjal, hahaha. Álmomban ez olyan könnyű volt, tiszta, mint a hegyi kilátás. Egyre jobban. És a művész úr hátat fordított, ment ki, nem örült — sose örül.

De megállt az ajtónál, és én láttam, ahogy álomban lát az ember, hátulról is, ahogy egy kicsit mosolyog.

Gyógyító álom volt. És nagyon-nagyon jellemző az egész. A terem porossága. Az én igyekezetem. A fétis-levelek. Ahogy mindent tudok. A két férfi. Őnekik írtam én hosszúakat. És a hepiend.

Nem nevettem igazán, csak hallottam, hogy nevetek, és az álombeli hangra ébredtem. Csak ez maradjon, ez a nevetés. Ő nincs ugyan, de nélküle a nevetés sem lenne.

12 thoughts on “arra ébredtem

  1. Szeretem a személyes bejegyzéseidet. Olyan sok közös van bennünk 🙂 Ez is, ez a majdnem-szimbolizált fontosszemély. Ahogy végigkísér, ahogy nincs közötök egymáshoz, és a nincs közötök egymáshoz mögött az a sok-sok pont ………… ami benned íródik. Ez én is lehetnék. Vagy csak beleképzelem?

    Kedvelés

    • Nem. És nekem még ezen kívül szinte semmi erotikus, csak intellektuális és identitásszimbólum.

      Szorongva teszek föl ilyet, mert a kulcsot jelentő bejegyzést levettem, meg nagyon összetett ez, és kit érdekel, azért jó, hogy írtad ezt.

      És tényleg ezt álmodtam, és ez nagyon furcsa volt.

      Kedvelés

      • Tök jó, hogy feltetted, nagyon jó volt olvasni, csatlakozom az előttem szólóhoz.
        Aki lecsúszott a művész úrról, annak is teljes lehet a kép, a kommenteddel kiegészítve meg pláne.
        Hihetetlen, mennyire valóságosabb és kifejezőbb tud lenni az álom a valóságnál.

        Kedvelés

      • Megjegyzem, én is lecsúsztam a művész úrról, csak az ilyen “féligbennevan” írásokból jön le így. Meg azért, mert nekem is van ilyen személyem, bár én nem tudom ilyen kristálytisztán megfogalmazni, hogy pontosan miért és hogyan.

        Kedvelés

  2. Én csak azt álmodtam, de azt egy éjszaka háromszor, hogy szemceruzával festem feketére a hajam. De volt már olyan is, hogy tornádó keveri a szeméttelep tartalmát, gyönyörű csillogó sörösdobozok a súrló napfényben, és azon gondolkodom álmomban: le kéne menni a pincébe. Á, még nem. Ez túl szép, látni kell.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.