Egy kis színt viszek a hétköznapokba: új képek vannak, ezeket a férjem és én fotóztuk. Nem tudunk fotózni, nem azért, vagyis ő igen, de nem hivatásunk, csak annyi a képek értéke, hogy személyesek.

A dőlt sírkövek: Balf, ahol Sárközi Györgyöt és Szerb Antalt és más kiválóságokat gyilkoltak meg a származásuk miatt. Az írótáblák elrepedtek, de az égre lehet írni — üres.

A ködben úszó fa: tanulni kell a téli fákat, ahogyan talpig zúzmarásak. Itt a kertünkben is lehet tanulni.

Szoptatós kép: Ausztriában, Ruszton készült 2008 koranyarán. Nem, nem dohányzom.

Láblógatós: is itt, a Fertő-tó vize, és akkor még jártam pedikűröshöz.

Puttó, építészeti motívum a kovácsoltvas kerítésnél: élő gyerek, Jakab maga.

Könyvek, gyümölcsök: ezt a sorozatot a top 10 — kortárs magyar próza kedvéért készítettem.

Cseresznyék: volt egy ilyen papucsom, meg esernyő is van, Benetton. A papucs megkopott, kísérleteztem én is cseresznyefotókkal, kár, hogy nem éles.

Galambok: esküvői kép, Fertőrákoson, a polgármesteri hivatal erkélyén. Babajakab is a hátamon van ám. Új nevem is lett.

Futóbab: mint valami csomagolópapír, nem? Akkor még nem pusztult ki.

Slagszivárvány: mindennap locsolnak, édesek, én meg két bejegyzés között fotózom őket.

A torony: hát ez szép, nem? Íróknak való. Nem én lakom benne, ám majdnem egy költő -zött bele.

Lépcső: ez a miénk, ezen mennek piknikezni, homokozni.

Víz mellett csecsemőemelés: ez meg a Tisza-tó, Johanna öt hónapos, és én kövér vagyok.