Itt vártátok a jelszót, én meg leléptem moziba a fiammal (10 és fél). Mert mondja a férjem, hogy tök rég nem voltam sehol. Én meg a naggyal választok különprogramot, pedig nézhettem volna jó kis művészfilmet is, na, majd máskor.

Lehasítottunk a Kútvölgyi úton, vettünk egy palack ún. Varródániel-italt (a közös rajongóknak elárulom, mi az), barátságosan egymáshoz lakatoltuk a bicikliket és bementünk a plázamoziba. Amit nem szoktunk különben. És így, ennyire ritkán óriási élmény, valóban erős inger. Már az előzetesek is: zsibogás a hasam aljában, koncerten, tömegrendezvényen szoktam érezni ilyet. Volt egy nagyon kedves kísérőfilm, La Luna címmel.

Ez a Merida (Brave) című, skót folklórra épülő Disney-Pixar produkció, Steve Jobs emlékének szentelve, 3D-ben. Profi munka, na. Mint a biciklimárka, az is igen jó. Lekötött és jól mulattunk, közös intenzív élmény volt. Nagyon ki volt találva minden benne. A lényeg, hogy a férfiakkal nincs mit kezdeni, idétlenek és torzak, mindenen összeverekednek. (“Fair Portia” jutott eszembe A velencei kalmárból: mindenki, tudniillik a férfiak körülötte gonosz, mohó, kapzsi, ő az egyetlen igaz.) De meg kell vívni a sztereotip, a hagyományok letéteményeseivel, az anyánkkal is, aki elrendezett és politikai házasságba kényszerítene bennünket, de egyrészt a fiúk olyanok, amilyenek, még a bajvívás nyertesei is, másrészt új generáció vagyunk, a mi dolgunk már találkozni a sorsunkkal, egyben szembeszállni vele. Egy kicsit patetikus, zavaros magyar szöveggel az elején és a végén, viszont szépséges szinkronnal. Az akció, a lelkizős tanulság és a kedves poénok kivételesen jól voltak adagolva. (Jaj, egyszer megbántottam egy diákot ezzel a kivételesennel. Azt, hogy a verselemzése “kivételesenjól” sikerült, ő úgy értette, hogy kivételesen “jólsikerült”.)

Két dalt nyávogva, de a műfaj szabályai szerint elég jól és magyarul énekeltek, az utolsót meghagyták eredetiben, és jól tették. No, és mindez hat éven aluliaknak nem ajánlott (új életkor-besorolások vannak). Ellopott sütik, kismackók, szembelógó-felemás hajú kamaszok is vannak, meg sok nyílvessző, lidércfény és Stonehenge-oszlopok. Egy-két következetlenség volt csak, amúgy az igen cikornyás sztori egyáltalán nem tűnt erőltetettnek, minden motivált volt, szép párhuzamok, egyszerre heroikus és komikus jelképek. Mondjuk amikor rájön a főhős, hogy visszavonhatatlan, iszonyatos bajt csinált (elvarázsolta örökre az anyját), akkor azt mondja nagy tág szemekkel, a fejét csóválva: sajnálom. Hogy erre miért nem jött rá még egyetlen magyarszöveges, hogy ezt nem így mondjuk, nem értem. (Szerintetek hogy?)

Hazafele fogas, fölfértünk, nagyon fel voltunk dobva. Annyi mindent ért a fiam, észreveszi az összefüggéseket, tök lelkes, pedig ő sok ilyen animációs filmet lát.