Ma a szöveggyűjtemény-helyesírásihibáról írok. Már megint mi a bajom. Az a bajom, hogy egészen okos betűvetők is stb. Hogy ezt hogy nem lehet érezni. Most már fel vagyok bátorodva a kommentek miatt, hogy nem tartotok nyelvtannácinak, vagy ha igen, ti is azok vagytok. A diákjaim leginkább utálták az ilyesmit, ti meg szeretitek, ezt nem értem, ahogy sok mindent nem értek e bloggal kapcsolatban, mindenesetre örülök.
Ezt nem is bonyolítom, most szavazás se lesz, csapjunk bele a lecsóba. Szerző és cím közé mikor tegyünk kettőspontot? Aludni se tudtok emiatt.
Varró Dani: Altató című versét előadja az Eszter-lánc mesezenekar.
Úgy meghallgatnám egyébként!
Na, vagy azt csinálod, hogy csak említed a szerzőt és a művét, és akkor jár nekik a kettőspont:
Ebben a korszakban több háborúellenes költemény született (Babits Mihály: Fortissimo, Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára).
Vagy a birtokos szerkezetet választod, és akkor felejtsd el a kettőspontot, elvégre vagy fagyi, vagy csoki:
Ady Endre Az eltévedt lovas című versének központi metaforáját sokféleképp értelmezték már.
Ő már sejt valamit, hogy nem kettőspont, de fél a birtokos szerkezet letisztultságától.
Ugyanilyen helyzetek bukkantak elő Szolzsenyicin, Iván Gyenyiszovics egy napja című írásában is.
Pedig hát tiszta sor: anyám háta, Kossuth Lajos regimentje, Bartók Béla feldolgozása, Tóth Krisztina Pixel című regénye. Csak visszaköszön a szöveggyűjtemény és benne a sok kettőspont, és odateszi, az a biztos (az az a biztos egyébként a helyesírási hibák jó felének hátterében ott áll).
Ennyi. Ez nem nyelvhelyességi, hanem helyesírási hiba egyébként. Az efféle finomságok jelzik nekem, akinek betegesen rutinos korrektorszeme van, hogy ki tud igazán írni, ki érzi a sejtje mélyéig a nyelvét. És még annyit, hogy sokszor nem a szerző tehet róla, hanem a szerkesztő vagy a korrektor.
csak az olvassa. én szóltam 
Olvasói kérés lehet? Nagyon hasznosnak tartom ezeket a bejegyzéseket, örülök is, mert a tudásom egy része megmaradt, de bevallom, főleg a sok netes billentyűkoptatás megkoptatta azt is. Szívesen olvasnék arról, hogy mit írunk egybe és külön. Nem feltétlen az összetett szavakra gondolok.
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Ha vón’ nékem hangszóróm, illetve összekötve a géppel…! Így is jó, nem gyűlnek ide a gyerekek legalább.
Neked izgalmas blogod van ám, villám.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó ez a zene. Még sosem hallottam. Ha csak a saját gondolataimban nem, amikor a gyerekeket altatom-altatnám, ha hagynák magukat.
KedvelésKedvelés
Borzalmasnehéz (sic) téma döbbenetes következetlenségekkel, a Lackó–Mártonffy (két eff, két ipszilon, évfolyamtárs) páros bicskája is beletört. Próbálkozom, de az eddigiekben próbáltam teljes lenni, abban meg nem lehetek.
KedvelésKedvelés
Az olvasói kérés meg a szívem csücske, olyan, mint napfény a madárnak az ágon, még, még!
KedvelésKedvelés
Mér’ szeretjük? Immár nem kötelező. Szabad választás. Igény. Élvezet. Kell (must). Illat az ízhez, nem mindegy, milyen.
Olvasom a többi bejegyzést is, kíváncsian, elgondolkodtatnak, szorongást keltenek vagy dühöt, netán derűt, előre sose tudom, aztán jövök a nyelvtanosba pihegni.
Ha már olvasói kérés, a vesszőhasználatról szívesen látnék posztot (hogy a kereső is örüljön).
KedvelésKedvelés
Igen, az a következő, készül, csak sok az altípus. Szia, velkám.
KedvelésKedvelés
Mit szeretünk, mi nem kötelező immár?
KedvelésKedvelés
Válasz volt az első bekezdésedben megfogalmazottra: nem érted, hogy a diákjaid utálták, itt meg szeretjük. Ide jó a kettőspont? 😀
KedvelésKedvelés
Szeretjük a nyelvtant, mert logikus és vicces. Mennyivel viccesebb tud lenni egy nyelvtani hiba egy elszámolt matekpéldánál!
KedvelésKedvelés
,,Varró Dani: Altató című versét előadja az Eszter-lánc mesezenekar.”
Legyen inkább Dániel 😉
Holnap lesz Kapolcson amúgy mindkét szereplője a történetnek.
KedvelésKedvelés