ne kérd, hogy lájkoljalak

Közzétettem a minap a facebookon, mert egyszerűen elfáradtam:

Kedves ismerőseim!
Kérésre nem lájkolok, mert az abszurdum.
Üdvözlettel: (a nevem)

Megbántódtak. Vitatkoztak. Azt hitték, szabályt akarok, általános érvényt fogalmazok meg, kigúnyolom őket. Magára vette valaki, akinek nem is láttam a kérését.

Igaz, hogy magyarul furcsán agresszív ez a meghívott, hogy kedveld mondat (invited you to like, mennyivel emberibb.) Kedveld, a rézangyalát! De aztán kedveld ám! Ez olyasmi, mint ahogy a bátyám csitítgatta három őrjöngő óvodását: bágyadjatok már el! A kedvelés és a bágyadás olyasmi, ami megtörténik az emberrel, ha csinálják velem, az valahogy mesterséges.

Nem tehetnek róla, hogy van ilyen facebook-alkalmazás. De mielőtt igénybe veszik, lehetnének kritikusabbak, nem? Miért nem jó a megosztás?

És profibbak is lehetnének. Túl van telítve mindenki már. Az oldalsó reklámok is idegesítőek, de ők legalább fizetnek. Így meg az reklámoz, aki nem fizet. Helyette azt kínálja fel, hogy ő ismerős. Gyorsan akar befutni. Sok lájkot és megrendelést. Mert valaki azt mondta neki: aki nincs fent a facebookon, az üzletileg halott.

Kérdeztem a felháborodókat, akarnak-e a kierőszakolt lájkok, viszonzott lájkok világában élni. Ahol bamba gyerekek nyerik a szépségversenyt, mert a szüleik több felhasználót tudtak lájkolásra felkérni. Engem zavar, hogy az “ismerősöm vagy, TEHÁT megosztasz” módszerrel végeztetik el a marketinget. És hát olyan is az eredmény. Mint eltűnt személyek keresése: látjuk, megosztottuk, elfelejtjük.

Én már a sorsolós felhívásokat is átugrom. Szépek, jók, de én telítődtem. És nincsenek vágyaim.

És soha nem linkelem a fb-n magam. Szégyellem valahogy ott döngetni magam. Pedig nem keresek pénzt a bloggal. És valahogy mégis körbeért, kialakult egy elég jelentős olvasótábor.

Ott a mamami, mindenhol reklámok, minden honlapon, utcasarkon, autó oldalán, és rengeteg sükebóka kezdeményezés a túltelített piacon, sok önjelölt cucc is és végtelen önbizalom.

Ma már mindenki kereskedik meg kézműveskedik, de profik nagyon kevesen vannak. Telítődtünk, és már mindegy, mit mondanak. Tényleg van, akinek hiányzik további reklám a képernyőről?

Másrészt meg az a benyomásom, hogy olyanok csinálják ezt, akiknek valaha volt egy szakmájuk, tanultak, dolgoztak, de már nem tetszene nekik a régi munka. Valami termék inkább, vagy szolgáltatás, köré hab, abból meg lehet élni. És sajnos, a nagy belevágások és lájkolások korában nem okvetlenül a legjobb kezdeményezések jönnek ki győztesként.

Nem érzitek cikinek?

Kisszerű vagyok? Én önként bármit, szívesen. Ha tetszik. De a tetszésem az utolsó kincsem. Nem adom csak úgy.

És akkor ezennel: én most mint a templom egere, gyesen, de ezen a blogon nem lesz reklám, megígérem.

32 thoughts on “ne kérd, hogy lájkoljalak

  1. Régebben aki olvasóként a facebookról került a blogomra, az inkább nemkivánatos személy volt. Olyan egyszerű felfüggeszteni a facebook fiókot (törölni nem tudom), s nem hiányzik. Igazán semmi érdemlegeset nem tudtam meg ismerőseimről. Aki igazán fontos, azt meg felhívom, vagy találkozunk. Szegény anyám szokott kiakadni azon, hogy már megint ki, mit csinált a faszbokon. Azt nem tudom neki kellően diszkréten javasolni, hogy korosztályok között nem illik a leskelődés. Azaz semmi köze, hozzá, hogy az unokája korosztálya éppen milyen zenét oszt meg. (gondolom mert én soha nem néztem gyerekeim oldalát)

    Kedvelés

    • Kölcsönvehetem a korosztályok között… kezdetű szállóigét? Megint felvidítottál és telibe találtál. Azért elképzelem anyukádat, ahogy veri a gépet. Vagy okostelefon? Az én szüleim nem is tudják, mi az a facebook, de még a nálam kilenc évvel idősebb informatikus tesóm sincs fönt. Hú, de utálnám, ha sasolnának.

      Kedvelés

      • Elszórtam, aki felveszi használja nyugodtan. Számítógép, ül előtte és mindekinek minden fényképéhez hozzászól: “Jajj de aranyossak vagytok” Mi meg ejnyemán büdös kökök voltunk.
        Azt mondja ez a szórakozása, meg így szerez információt. Azaz a kipletykált ismerős bejegyzéseit lesi, akivel egyébként naponta találkozik.

        Kedvelés

      • Nem. Azért van neki külön kis számítógép asztala, amit a vaterán vett. A gépet mondjuk egy kicsit feljavítottam neki, hogy tudja jól használni. A legszörnyűbb amikor az ordító nyelvi hibái írásban is átjönnek. Bár néha majmolásnak tűnik, hogy az éppen aktuális “szent” hogyan beszél. Amikor majdnem kimondja, hogy pén…, majd “javítja magát” píínteken-re.
        Amikor kommentelt egy két írásomhoz, az ismerősök megkérdezték, hogy a nejem ír-e ilyen hibásan. Többek között ezért is változtattam blog címet.

        Kedvelés

  2. Felvidítasz. Azért a gyerek blogján kommentelni, hát… A blog olyan kamaszdolog. A szüleinktől való függetlenségünk, önálló mivoltunk diadala. Bár ő is kommentelhet álnéven, hogy fel se tűnjön, ki ő, és ha valóban fel sem tűnik, akkor oké. Csak majd a vasárnapi ebéden tudod meg, hogy miket olvasott.

    Kedvelés

  3. A legszebb magyarul tudó újságírók: Bojtár B. Endre, Révész Sándor és bizony, újabban Tóta W. Ami nem azt jelenti, hogy a pitymallatról ír, hanem hogy (az első és a harmadik) egészen megdöbbentően profin használja a stíluseszközöket a hatás érdekében. És ez érzéki öröm szinte. “Hahaha, buflák mócok, hát végig ott volt a hamu a tatyóban.” Nekem ebből nem a gúnyos gyűlölet tetszik. Hanem hogy vannak ilyen szavai egyáltalán. Ady és a korabeli publicista élvonal legjobb hagyományai ezek. Bátrak, okosak és profik.

    A túloldalon, és most kitöröltem négy nevet, sokan egyszerűen nem tudnak tisztességesen írni. És ez érdekes módon oldalfüggő, és sok éves hagyomány. Ezt egyszer elpanaszoltam egy kiemelkedően eszes jobboldalinak, és egyetértett, azt mondta, a jobboldal alig volt uralkodó helyzetben az elmúlt száz évben, és ez meglátszik a teljesítményen is. Én úgy látom, odaát sokszor csak eszme van, nem profin forgatják a tollat, a műfajokat sem értik annyira, frusztráltan lelkiznek pl. egy hírben. Még egy sima filmkritikán is látszik ez: nem szellemes.

    Kedvelés

  4. Fantasztikusak vagytok 🙂
    én pont azért vagyok néha – hetente egyszer – fönn, mert szeretném látni, mit csinálnak a gyerekeim. És igény is van rá, ja, mint az antiszemit.izmusra a faluban 🙂 tehát nem bánják, sőt, kérik, hogy szóljak, ha ciki. Én meg persze csak akkor szólok, ha nagyon ciki 🙂 De akkor szólok.

    Kedvelés

    • Ha 30 valahány évesen az ember megnézi mit csinál tizen egykétéves fia az más mint amikor a 60 feletti nagymama lesi tizenakárhány éves unokáját. Majd elmondja az unokájának, hogy annak a volt csaja éppen kivel kavar most és merre jártak bulizni.

      Kedvelés

    • annyira röhögök, hogy potyognak a könnyeim – nem adott anyukán persze,hanem a jelenségen 🙂 én köztes -harmincas- generáció vagyok, szülőknek még nincs idejük, gyerekek meg még kicsik, így ezzel én most találkoztam először…de első olvasásra,más életében, imádom :d

      Kedvelés

  5. Bocsánat, ha ez off itt, de tényleg ciki az ismerősök oldalát nézegetni a fácsén? Nem azért tesz föl oda bárki bármit, mert arra vágyik, hogy más megnézegesse? Vagy vannak titkos oldalak, amibe mégis bele lehet kukucskálni, csak nem illik? Nem értem. (Nem tudom, mert még nem regisztráltam oda, ellenállok. Majd ha már csak a parlamenti választásokon is csak ott lehet szavazni.)
    Egyébként tartok tőle, hogy egy-egy sziporkázó (mondjuk) filmkritikát a jobbos holdudvar egy része nem is értene. Vérciki.

    Kedvelés

  6. Én már a második sorodnál megakadtam….komolyan képesek ezen megharagudni,bántódni??nonszensz…én is telítődtem,csak a számomra fontos vagy jelentős dolgokat próbálom “lájkolni”,megosztani…de lassan már nem szól másról a fb,csak játék,nyeremény,”kikönyörgött” lájkokból…

    Kedvelés

  7. Hehe, nem vagyok fent.
    Nem kapok többet “tőle”, (anyám, tőlének hívjuk a fészbukot???)
    Ahogy MiLacink írta: akit hiányolok, felhívom, írok sömit, e-mailt, képeslapot, elmegyek neadjisten!
    Megsértődtek, hát meg!
    Szerintem túl fogsz tudni rajta lépni, nem is emiatt írtad meg ugye? 😀

    Kedvelés

    • Én lelkes felhasználó vagyok, csak a lájkzsarolást nem bírom. Olvasni, mit gondol Babarczy Eszter (nem ismerős), követni a gondolkodásmód, a trend, a mémek alakulását, tudni tüntetésekről, ha el nem is megyek, mindezt valós időben és interaktívan nagy dolog nagyon, nem is tudnék írni ilyen impulzusok nélkül.

      Én mindent olvasok, Cosmopolitant is, szakácskönyvet és lányregényt, atomfizikát és sportműsort.

      Tévét nem nézek, újabban sajnos filmet se.

      Kedvelés

  8. Most írtam újra erről a facebookon. Azóta a blogom lett a foglalkozásom, nem csak hobbi. És osztok egy-egy posztot. Viszont reklám és lájkfelkérés továbbra sincs, és elég sokat kell fizetni a wordpressnek a reklámmentességért.

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) Herbatee bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .