aktuális (2017–2018)

Olvastál, hallottál valamit? Megvitatnád a csakazolvassa-érzékenyek körében? Linkeld be!

 

175 thoughts on “aktuális (2017–2018)

      • Első hozzászólásom. Szerintem a hiteles, igazi érzések és az x faktor két különböző műfaj. Az x faktor egy borzalmasan giccses műsor, van egy-két nézhető produkció, de a zsűri eltúlzott reakciója mindig elrontja. Meg van rendezve az egész, szerintem még az is benne van a forgatókönyvben, hogy minimum hány ml könnycseppnek kell legördülnie adásonként.

      • Évinek írtam. A dal miatt. Meg A Berlináré kapcsán. Meg azért, hogy a srácon látszik, hogy nem játsza meg. Elhittem neki. Ennyit szerettem volna. Magánvélemény, hogy ki mit gondol az x faktorról, nem azért küldtem, hogy minősítès legyen a vége. Ráadásul száz felől lehet hallani mindenfélét: az x faktor silány, bárki tudhatja.

  1. A vasárnapi Női Futógáláról:
    “A mezőnyben profik és amatőrök együtt futottak, olyanok is akadtak, akik utcai öltözékben, nőkhöz méltóan válltáskával vágtak neki az 5 km-s távnak. A távon rajthoz állt Laposa Zsófia, borásznő is, aki – mint láttuk – nemcsak a családi borászatban erősíti a női vonalat. “

    • “nőkhöz méltóan válltáskával” – nemár…
      Ez kb. olyan, mint mikor a bemondó Dúró Dórának kívánt jó munkát a Parlamentben. A befutójánál. Egy futóversenyen.

    • En ettol rosszul vagyok, unasig mennek ezek a marhasagok. Foleg, hogy a ferfi tekinteten at legyunk csak lenyugodva a picsaba, mert ha ok szivesen megdugnak meg ilyen tokeletlen allapotunkban is, akkor minek a para? Nekem spec. nem az a bajom, hogy nincs szuper-modell alakom, de a narancsbor igen is zavar, -akkor is ha szazan dugnanak meg puszta lelkesedesbol- mert ronda es elettelen szovet.

    • A fogyás és a nyelvtanulás valami miatt közös halmazban van nagyon sok középkorú magyar embernél. Prüszkölnek, magyarázkodnak, elmondják, mekkora hülyeség és fölösleges és nem is fontos, csak ne kelljen erőfeszítést tenni.

    • Kiraktam fb-ra, köszönet. A fenék és a csípő a leghökkenetesebb. Durván tárgyiasít, ráadásul jól megágyaz a maszatolásnak és a lustaságnak. Közben nem is látja az okfejtés, hogy itt közérzetről, eljövendő évtizedekről és egészségről is szó van.

    • Olvasgattam és el kell ismernem: profi és megnyerő DTK. Megnéztem, ahogy kiosztja Puzsért, elegáns és okos volt. Nem minden újságírója különösebben tehetséges vagy szimpatikus a wmn.hu-n, de nem is ez a kérdés, hogy nekem ki szimpatikus. Nem szeretem, ha táplálják, hogy jó vagy így, minden test szép és a többi, de a legfontosabb progresszív női orgánum a neten.

      • Elolvasom majd, Puzsèr esetèben higgadtnak maradni komoly teljesítmény szerintem. Èn leszoktam a wmn követéséről, anny gagyi mainstream cikkmegosztàst láttam tőlük a Facebookon. Pedig a magyar netes kínálathoz képest kiemelkedő, hogy van profi szerkesztő, újságíró, progresszív állásfoglalás, néha még saját fotó imeg közéleti tèma is….Nem tudom, láttátok-e a kormánypárti médiabirodalom (a Matolcsi fia tulajdonában levő New Wave Media Group) vàlaszát rá… she nèven fut, csak “női témák” politika-ès közéletmentesen, ránézni is rossz szerintem, és a közösségi médiában becserkészett amatőrök írják, akik azért is kapnak valami jutalékot, ha beszerveznek tartalomgyártónak hasonló szépreményű amatőröket, egy mocsár az egész. (Onnan tudok erről, hogy egy ismerősömet is megkörnyékezték a Facebookon egy nagyobb csoportban közzétett szösszenetei miatt, elképedt, hogy ilyen van…)

      • Youtube videó, a SzNObjektív egyik adása tavalyról. (Én nem tévézem, YouTube-on sem.)
        Ezeket néztem mostanában, és nincs kedvem fikázni egyik szereplőt sem, még Puzsér is jól hozta az úgy-ahogy-megbánom szerepet, leszámítva a “mókusagyat”:

  2. A sportról-táplálkozásról szóló linkgyűjteményhez akartam hozzáadni párat az elmúlt hónapban felfedezett kedvenc ketós oldalaim közül, csak nem találtam az a losztot, ezért írok ide.
    Az egyik kedvencem Amy Berger blogja, nagyon felkészült, eléggé penge táplálkozási szakértő, http://www.tuitnutrition.com/
    A másik pedig egy ketós testépítő csapat, a Ketogains, rengeteg hasznos infó van a weboldaukon, és az ugyanezen a néven futó Facebook-csoportjukat is nagyon profin és intelligensen iigazgatják https://ketogains.com/welcome-to-ketogains

    • Olyan naív vagyok! Tök megörültem ennek a linknek, de aztán:

      “Én azt tudom megmutatni, átadni, hogy miképpen lehet egy férfit megérinteni
      testében
      lelkében
      és szívében.
      Onnantól kezdve, hogy kinyitom számára az ajtót, és ő belép azon.
      Odáig, hogy a ruháját már egy másik ember bőrére húzza vissza.

      Ahogyan hellyel kínálom, ahogyan és amit kérdezek, és attól, hogy mit felelek a válaszára.

      Tudni a legfontosabb szexuális készségeket és bátran a férfire szabni.
      Megállni a két lábamon, függetlenül, és mégis elfogadni azt, amit a férfi adni szeret.
      Mert fontos neki, hogy adhasson, és az elismerve legyen.

      Mindent megmutatni a szerelemről, anélkül, hogy romantikusan magamhoz kötném.
      Magabiztosan használni az erotikus energiát, de csakis a tiszta cél fényében, nem magamért, hanem az ő kiteljesedésért.
      Belevinni teste mámorába, hogy aztán el is hagyja azt, és a benne ártatlanul tomboló vágyat aztán lelkéhez és szívéhez vezetni.”

      Ez egy ylang-ylanggal illatosított kurvaképző:

      Hölgyeim, itt interaktív guminőből istenő szerű kurizánná válhatnak!

      Bujtatottan még azt is föl vélem fedezni (ellentmondva ennek: “Mindent megmutatni a szerelemről, anélkül, hogy romantikusan magamhoz kötném”), hogy ne romantikusan kössük magunkhoz a férfit, hanem a gyönyör által. Majd így fölébred a romantikus énje is… bla-bla-bla. Szóval lefordítva, ha elég nagyszerű kurva leszel, akkor majd belédszeretnek.

      Összegezve: nem találom progresszívnek, pedig a cím ígéretes volt. Csalódott vagyok.
      (legközelebb kérnék egy !WARNING! feliratot! Ráment vagy negyed órám, pedig macskás videókat is nézegethettem volna!)

    • Levettem a klotyó melletti polcról a Szép versek 1985-ös eresztést. Benne van a maestro. Teljesen világos pedofil szexuális utalások vannak _bármely_ versében. Ez hogy nem tűnt fel senkinek?
      Akkor még ez valami menőségnek, szabad, cenzúramentes, nyugatias költői képzeletnek tűnt?
      És hát ehhez asszisztáltak egy páran… és tagadták és nyomták vissza az igazságot a kimondásra készülőkbe minden módon.

  3. Fú, most hőbörögnék.
    Hogy a fishnigga (brit moziszleng) leverte az Ebbinget és a Dunkirk-öt is, valamint, hogy a Lady Bird még csak említve sem volt, fojj.
    Mind moziban láttam, éspedig direkt, az egyenlő esélyek kedvéért, szubjektív szempontok alapján válogatva, különböző témájú és műfajú filmek. Csak a mozi volt a szándékos, a többi én vagyok.

    A Víz érintése egy rossz film. Értem én, hogy mindenféle szempontok, és trendek, és üzenet és még a #metoo kampány is számít, ám épp ezért nem értem, hogy miért egy gyenge, plagizálással is vádolt (és egyébként részben jogosan, méghozzá Amélie és Avatar) rendező kap díjat. Akit egyébként nagyon szerettem korábbi munkáiért.
    Most meg csinált egy ilyen dizájn-filmet, csudás enteriőrrel, de béna dramaturgiai és logikai hibákkal, lapos és darabos történettel, meg szerintem nem jó rendezéssel. Hátkomolyan.
    Jó, meghagyom a profiknak a döntés jogát, de akkor is. Egy Ebbinggel és egy Dunkirkkel szemben, skandallum.

    • + Liza, a rókatündér is, egyes kritikusok szerint (plágium) :DDDD

      nem szeretem a kamukategóriákat, mint legjobb hangvágás/hangkeverés
      és nem értem, miért nem Woody Harrelson kapta a mellékdíjat, de oké nekem Sam Rockwell is
      nem profik, hanem olyan szempontjaik vannak, ami nem a minőség és innováció és eredetiség, hanem a trend, a finanszírozás, a politika (“I am an immigrant”)
      és:
      https://444.hu/2018/03/04/oriasplakatokon-provokaljak-az-oscarra-sieto-hiressegeket

      • LOL

        Harrelson és Rockwell között azért hezitáltam, mert ezesetben párhuzamos teljesítményt láttam tőlük. Mindkettő azt a karaktert hozta, ami leginkább fekszik neki, Rockwell a pszichopata hajlamú frusztrált kisembert, Harrelson meg a vidéki, redneck zsarut. És ezeket ők már többször is, másban is, de mindig kifogástalanul. Magamtól Harrelsonnak adtam volna. Itt jegyezném meg, hogy látszik az a színházas, és jó drámaírói múlt, az Ebbing szerintem egy mestermű a maga nemében. McDonagh mindig kiválóan ábrázol karaktereket, pontosan tudja, mely mozzanat fogja megértetni a nézővel a figura lényegét. És mégsem kiszámítható, de nem is apellál a feszültségre, mint annyian. Egyszerűen jó.
        És legalább McDormand azt kapta ami járt neki.
        Igen, így van, ahogy írod, a szempontok ezek. Helyén kell kezelni az Oscar-t is.

      • En is Rockwellnek adtam volna, ha mar… Nagyon finomra hangolt alakitas volt, amit az operator meg plasztikusabba tett.

      • Luc, Rockwell karaktere megvan neked a Halálsoronból?

        Úgy érzékelem, hogy eggyel kevesebb lehetőségem van válaszolni a kommentekre a válasz gombbal.

      • Mint korábban. Olyan, mintha kevesebb komment alatt volna gomb. Két, egymás alá rendeződő válasz után nálam már nincs.
        Talán beállítás kérdése? Lehet, hogy csak nálam van gond.

      • Bő fél éve szóvá tették, hogy nagyon elvékonyodik a sáv. Ezért akkor hatról háromra állítottam az egymásból nyíló ablakok számát.
        Ha az alá akarsz kommentelni, akire válaszolsz, akkor keresd meg a folyamban alulról a legelső válaszlehetőséget. Alá fogja tenni (időrendben).

  4. Kedves Imre. Idelibbensz, és se szó, se beszéd, egy linket nyomsz ide, amely a te (?) írásaidra mutat?
    Nem is köszönsz, nem kapcsolódsz egyik itteni témához se?
    Itt próbálsz olvasókat szerezni?
    A blogom nem erre való, én se linkelgettem a sajátomat a sikeresebb blogokra, hanem minőségi szövegek írásával, évek alatt építettem ki az olvasótábort.
    Hogy néz már ki a honlapod?
    És szerinted irodalom és nívó?

    • Megdöbbentem, mármint nem azon amit a közleményében leírt, hanem azon, hogy ezt így leírta.
      Nem tudom, hogy ez Amerikában bevett gyakorlat -e, vagy ő képtelen kezelni a helyzetet, és bosszút állt most ezzel, esetleg rá akar játszani az ostoba népharagra.
      Mindenesetre borzasztó kínosnak találom, hogy ezt így megírta, és azt is, ahogy átlagjóska reagál, a kezét dörzsölve: Kurva a Katinka, jótetted hogy leírtad Sén. Szekunder szégyent érzek.

      • És emlékeim szerint Hosszú sosem házalt a sajtónál, vagy adott ki közleményt a Tusuppal való problémáiról, sőt, mindig diszkréten és szűkszavúan, csak a legszükségesebb tényeket közölte. Én úgy érzem, ehhez semmi közünk.

      • Pontosan. Most olvastam, hogy S.T. törölte Hosszú Facebook oldalát.
        Árulkodó.

      • Ketten kezelték, és Hosszú az Instagramon jelezte, hogy eltűnt az oldala, ám nem ő törölte.

  5. Dr, Kommentelő
    “Zürzavaros történet ez. Úgy kezdődött hogy “visszaütött” valamelyik? Egy dolog számomra viszont tuti: Katinka is nő! Hozza azokat a mutatókat amiket ilyenkor a nők szoktak általában. (ha)Félredúg(nak), onnantól kezdve a férj, a barát a vőlegény stb. magasról le vannak sajnálva! Történjen bármi és bárhogyan, a vaginájukkal döntenek! Beadják a válópert, mert azt hiszik övék lett a világ, félméterrel a föld felett rózsaszín felhőben lebegnek, álmodozás hegyek, közben általában csak annyi az eltérés, hogy egy másik kan jár rá! Arról nem is beszélve, hogy a nő és az új pasi is bármikor ráunhat a másikra. Pláne igaz ez a teória, ahogyan telnek az évek. Aztán egy szép napon a nő arra ébred rá, hogy basszus ez ugyanolyan mint amit otthagytam, peches esetben még rosszabb! Az meg hogy Katinkának mint sportolónak mi lesz a sorsa? Jó esélye van rá, hogy közelébe sem fog kerülni azoknak a magasságoknak, amiket már megjárt!”

    • “Ez a Tusup egy akkora görény hogy a Föld ekkorát még nem hordott a hátán!Epp az hogy Tusup annya volt aki ezeket szét ugratta és nem az hogy Katinka félrelépet! Tusup annya volt az aki mindent elvett Katinkától !még azt a bevételt is amit össze úszott!Mindíg könyörögni kellett Katinkának hogy adjon neki pénzt!Egy rohadt jenkyk akik a pénzét akarták elvenni és azt látták ebben a kislányban hogy egy aranytojást tolyó tyúk!Már jóval előbb ott kellett volna hagyni ezeket a szemeteket!mert csak kihasználták Katinkát! Lehet hogy jó edző de mint ember egy szar tetűláda!Ha meg ezzel a gyerekkel megcsalta Tusupot akko meg jól tette!!!”

    • Kis magyar kommentkultúra.

      A cikk írója,aki a nevét sem adja az irományához vajon kivel kavar? Derítsük már ki. Csak azért hogy mit szólna hozzá.

      Miért érdekel annyira, hogy ki kivel “kavar”??Mindenkinek szuverén joga azzal kavarni akivel akar!! 😉

      És a cikkírónak mi köze hzzá,hogy a Katinka kivel kavar.

      És neked mi közöd van hozzá ki , miről ír?

      • A legsúlyosabban az érint, ahogy tapsolnak, és elégedetten dörzsölik a tenyerüket ezrek, köztük rengeteg nő, hogy ezt így közleményben teregette ki Tusup. Dícsérik érte. Van, aki azt hiszi, hogy érzelmileg intelligens, és erőnek látja ezt a lépést.
        Előbb összeszorult, aztán felfordult a gyomrom, amikor átfutottam a kommenteket. Egy, általában hazugsághalmazban élő, buta tömeg elé dobta a magánügyüket, ezek meg lubickolnak.
        Esküszöm, örülnek, hogy ledőlt valami, ami eddig bálványnak tűnt. Reménytelenül kisstílű.

    • Az ismeretségi körömben rendszeres probléma, hogy váláskor a vagyonhoz szinte semmivel se hozzájáruló exek benyújtják a számlát. Nem egyszer a férj saját, esetleg és/vagy szüleinek a vagyonából finanszíroznak mindent -lakás, autó(k), megtakarítás-, mégis tartják az exek a markukat. Gyakori probléma, hogy pl. a lakást 50-50%-ban tulajdonolják, miközben a feleség 1 forintot se tett bele, a feleségnek vett autót az ex nevére íratják. Erre jön még rá a többi tétel a közös vagyonból. A válások 90%-a ráadásul közös gyerek megszületése után történik, több éves kapcsolat után. Rendezett anyagiak körülmények közt élnek, jellemzően sikeresek, műveltek, képzettek, mégis lelépnek sorra tőlük, jellemzően “utolsó virágzásuk” idején, 30-40 évesen a nők, “élni akarnak még” felkiáltással.

      Klasszikusan a nők többsége anyagi és érzelmi biztonságra vágyik, hogy nyugodt körülmények közt nevelje utódait, ez ösztönszerű. Persze valaki ennél továbbmegy -elég sokan-. Azonban van egy erősödő trend, ami szembemegy a ” klasszikus hozzáállással”. Egyre több nő nem akar gyereket -pedig az egyik legősibb ösztön, még az állatoknál is-, másrészt a saját és utódai biztonságát alárendeli a várt “boldogságnak”. Arányaiban egyre több nő lép ki a rendezett, biztonságot adó házasságból/kapcsolatból, hogy “boldog” legyen. Ahogy látom, ez jobbára illúzió marad, gyerekkel nehezen találnak olyan partnert és életet, amit akarnak. Legtöbben minden téren rosszabb helyzetbe kerülnek rövid időn belül, mint amiben voltak. Persze ez nem minden válásra igaz, de egyre gyakoribb jelenség. Talán a túl sok film és a bulvár hatása.

      A jelenlegi válási aránynál a magánvagyonok külön kezelése teljesen racionális. Csak az elmúlt 2 hónapban két olyan embert szívattak meg, akit gyermekkorom óta ismerek. Mindketten a legjobb szívű emberek közé tartoznak, akiket ismerek, kibaxott nagy naivitással és befolyásolhatósággal érzelmek terén. Az egyik multi cég magas beosztású vezetője, a másik kutató. Az egyik saját maga vette a házat és az autókat, a másiknak besegítettek jócskán a jómódú szülei. Az exek viszont semmit nem vittek a házasságba. Mindkettőnél közös lett a lakás, hogy ne legyen kellemetlen a feleségnek, hogy “idegen házban” lakik, nincs semmije. Mindkettőnél van gyerek. Most az exek persze vinni akarják, ami a nevükön van, meg a “közösen” szerzett vagyon felét. Mindkét esetben a nők léptek le, “elhidegülésre” hivatkozva, de amikor együtt voltak, akkor is a nők voltak a dominánsak. Mindent csak ésszel!

      Az én példáim jellemzően olyan nőkről szólnak, akik jobbára alacsonyabb társadalmi osztályból jönnek, mint az élettársuk/férjük. Maguktól semmire se képesek, nemhogy lakás, autó, stb. megszerzésére, de sokszor önmaguk eltartására se. Ennek kompenzálására önmaguktól elérhetetlen életminőség megszerzésére kényszerítik párjukat, ami rengeteg munkával, erőfeszítéssel jár, majd jobbára már a háttérben bebiztosított új kapcsolat “biztonságában” elhanyagoltságra, elhidegülésre hivatkozva lelépnek. Persze tapasztalataim szerint jobbára sikertelenül. Általában az új kapcsolat még rövidebb ideig tart. Aztán ott állnak ugyanúgy, tehetetlenül, csak már x évvel idősebben, sokszor gyerekkel. Úgyhogy jellemzően sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek. Akartak az élettől egy utolsó nagy dobást, nagy szerelmet, utazást, pörgést, “magaséletet” -xD-, általában csúnya bukás a következmény

      • Ezek eléggé nőgyűlölő vádak, intelligens mondatokban előadva. Mi itt olyan nőkkel találkozunk, akik mindent megpróbálnak, küzdenek, várnak, nem anyagiasak. Elhidegülésre nme hivatkoznak, hanem vagy valóban megtörténik, sok tényezősen, alaposan, vagy eleve sem érzelmi volt a kapcsolat. Igényesség dolga, hogy egy férfi belemegy-e a nem érzelmi kapcsolatba. Törvények szabályozzák a közös vagyon fogalmát, és bírói gyakorlat az elosztást, én nem látom a fene nagy nőpártiságot. Nem csak a nőnek “kell” “a vagyon”, és nekik sem műkörömre, hanem a gyerekekre, főleg. Akinek ez nem tetszik, bármikor, már fennálló házasságban is köthet vagyonszerződést, létesíthet külön bankszámlát, menekíthet cégekbe pénzeket. És megteheti, hogy nem ad, ha a nő tényleg anyagias és tényleg a markát tartja. Csak azért sokan úgy fogják fel még a férjek közül is, hogy a nő az életidejét, karrierjét tette bele a kapcsolatba, mert a saját szakmai út meg a hobbik helyett gyereket nevelt, háttér volt, háztartást vezetett. Másoknak bűntudatuk van, amiért csalták a nőt, vagy leléptek a fiatalabbal, és gálánsan fizetnek.
        Körülnéztél, hogy hol vagy?

      • Lehet eleve úgy partnert választani, hogy a fenti “üzletmenet” egyszerűen gondolati síkon se legyen lehetőség. Pláne ha valakivel gyereket is vállalunk. Aztán persze megtörténhet bármi, de az én társadalmilag színes és terjedelmes ismeretségi körömben a fentiekhez hasonló se esett meg, akármennyire is érezte magát sértettnek vagy kihasználtnak valamelyik fél.
        Az tény, hogy aki ilyen szempontok alapján (intelligencia, érettség, érzelmi stabilitás, hasonló morális alapelvek) keres társat, az nem fog találni guminő plusz házvezetőnő plusz béranya, sem pénztárca plusz presztízs plusz elemes vibrátor üzemmódban működő akárkit. De mint tudjuk, járni nem jár, csak jut, esetleg.

      • Nem értem, hogy magasan iskolázott felnőtt embereket hogy lehet kényszeríteni arra, hogy sok pénzt költsenek a feleségükre. Vagy miért kell kényszeríteni?
        Alacsonyabb társadalmi státuszú vagy előnytelen külsejű nőt sokszor azért vesznek feleségül, hogy akkor majd biztos nem akar elmenni, hiszen hálásnak kell lennie.
        Egyre több nő nem akar gyereket? A férfiak meg akarnák, vállalnák az ezzel járó feladatokat?
        Nem logikus, amit írsz, egyfelől szerinted sikertelenek ezek a nők a válás után (mintha a cél és a siker fokmérője az új kapcsolat léte lenne), rosszabb a helyzetük, másfelől viszik a vagyont , amihez semmit nem tettek hozz, ezzel meg jól járnak. Mindez külső hatásra. Maguktól nem is jutott volna eszükbe, kár, hogy volt otthon tv?

      • Hát majdnem hanyattestem most ettől, ugyanis pár napja olvastam a Kiszámolón szinte szóról szóra ugyanezt a hozzászólást. Akkor most az van, százegy, hogy az ottani hozzászólásaidat szépen ideszerkesztgetted? Vagy most így külön erre a témára keresgélsz rá, és odakúrod az összeszedettnek tűnő, ám nettó ostoba véleményedet bárhova, ahol bárki akár csak megemlíti a “válás” és “vagyon” szavakat egyazon bekezdésben?
        A Kiszámolón a kapcsolaton belüli pénzügyi bántalmazásról volt szó, amely a cikk szerint is jobbára nőket sújt, okostojás. Oda SEM tartozott a kurvára kiérlelt álláspontod, meg ide SEM. Ez nektek csak arra jó, hogy nehogy a lényegről lehessen szó.
        Undorító.

      • “Nem csak a nőnek “kell” “a vagyon”, és nekik sem műkörömre, hanem a gyerekekre, főleg. ”

        Ez ürügynek épp kiváló, csakhogy tudjuk jól, hogy van egy jelentős réteg, aki nem épp annyit szed le az extől tartásdíj címén, amennyi a gyerek megélhetési költségeinek fele. Akik 100ezret vagy még többet fizetnek gyerektartás címén, miért mennyit eszek meg egy 25 kilós gyerek? 200 ezer forintot? Hát egy felnőtt sem eszik meg annyit, de szerintem egy kifejlett barnamedve sem.

        Erre mondják, hogy bújtatott asszonytartás, ld. http://hvg.hu/itthon/20131105_Foglalkozasa_elvalt

        Szerintem csak akkor legyen kötelező gyerektartást fizetni, ha a következő feltételek együttesen teljesülnek:
        1. a gyerek házasságból származik
        2. a gyerek születéséhez a férfi explicit hozzájárulását adta (nem a nő kapta be önhatalmúlag a legyet)
        3. a férfi hagyta el a nőt, nem pedig fordítva

        És persze ilyenkor is maximum a gyerek konkrét megélhetési költségeinek az 50%-át, és egy fillérrel se többet. Matematikai kérdés, hogy mennyit eszek, mennyi vizet fogyaszt egy gyerek, hányszor kell neki füzetet, cipőt venni.

        “a nő az életidejét […] tette bele a kapcsolatba”

        Ja ezt az érvet bírom: fizess, mert a “fiatalságomat” tettem bele a kapcsolatba. Miért, talán 5 év kapcsolat alatt csak a nő öregedett 5 évet, a férfi nem? Ezzel elismered azt a nem túl feminista elvet, miszerint az öregedés nem “árt” a férfiak értékének. Illetve van egy ilyen viktoriánus elv, hogy a szex mocskos, mintha a férfi csak “használná” a nőt, amiért őt ezért kárpótolni kell, címmel, házassággal, ajándékokkal, pénzzel, stb.

      • A gyerek akkor származik házasságból, ha a fogantatása idején a pár együtt élt. Hazád törvényei szerint.

        Nem a fiatalságát, eszembe nem jutott, hanem a más irányú önmegvalósításának lehetőségét, amit a férfi nem, mert ő kifele élt. És a nő diplomásként, tehetségesként is háttérként üzemel, akár 10-30 évig is. Olyan munkákat végez el napi 5-10-24 órában, évekig, fizetés nélkül, eltartás fejében, de akár saját fizetett munka mellett is, amelyek órabére 1200-2500 forint (és a bébiszitter nem fog takarítani, a takarító pedig nem fog főzni neked).

        Kellemes agglegény-recskázást és lélektelen elméletgyártó kalkulálgatást kívánok!

      • “Akik 100ezret vagy még többet fizetnek gyerektartás címén, miért mennyit eszek meg egy 25 kilós gyerek?” Nem csak eszik. Látszik, hogy fogalmad sincs, nincs gyereked, önző vagy, csak a hímérdeket véded.
        A konkrét költségeken kívül az is forintosítható, hogy az anyja/az őt nevelő szülő mennyi munkaidőtől esik el, mert beteg a gyerek, vagy oda kell érni az oviba. Valójában meg kéne fizetni a gondoskodási munkát (házimunka, öregápolás, gyerekgondozás).

        A bíró egyik szempontja a tartásdíj mértékének megállapításakor, hogy a gyereknek joga olyan színvonalon élni, ahogy előtte. Az is fontos, hogy a válás utáni helyzet ne büntetés legyen a nőnek (akit gyakran kicsinálnak, megcsalnak). Tehát ha korábban a sarjnak drága játékai, magániskolája, biokajája, extra fejlesztése, programjai voltak, akkor ne zuhanjon az életszínvonala. Nem szűnik meg az apja gyereke és felelőssége lenni attól, hogy a szülők elválnak.

        Erről itt beszélgettünk, nem akarom újra leírni:
        https://csakazolvassa.hu/2018/02/14/valentin-napi-bejegyzes/#comment-182347

        Én nem úszom meg havi félmillió alatt (csak a gyerekekre), asszem, de most nem fogom kiszámolni.
        Nem kell kárpótolni semmivel, de kibaszni sem kéne vele.
        AZ ilyen fajta hőzöngések, linkek úgy tekintenek a nőre, mint akit meg kell keményen büntetni, szégyeníteni, mert ki mert, ki akart lépni a szarból, vagy “megcsalta” aput. De a házasságban sem bántak vele sokkal jobban: tulajdonként, esetleg lenézett, csökkent jogú üzleti partnerként tekintettek rá.

      • Ti a Vlaci spanjai vagytok? Ő számol így.
        Kiragadtok egy szélsőséges példát, mint a röhögős is alant, aztán azzal jöttök, mintha az volna az átlagos.
        Átlag magyar elvált apuka húszezernél többet nem fizet, azt is késve, és átlagban szombat délelőttől vasárnap délutánig van a gyerekével, kéthetente. Anyád rakjon naptejet, mondjad neki, mert megyünk a strandra (sms a gyereknek pénteken).
        Ez átlag magyar apuka attitűdje.

        ui: Átlag magyar apuka csak akkor kerül bele gyermeket akaró lényként egy történetbe, ha arról kell sivalkodni, hogy a nők nem akarnak szülni. Én borzasztó kevés, gyereket tényleg akaró férfival találkoztam. NEM. AKARNAK. GYEREKET. Családiéletet igen, mosófőző házikollekciót, ha nagyon muszáj, utóddal. De az más, nem valódi vágy egy gyerekre.
        Szóval a nők nem szülési szándékáról le lehet pattanni.

      • Pika, talán nem fogsz túlzottan meglepődni, hogy a Kiszámolón az említett pénzügyi bántalmazásos cikk alatt megjelent Vlaci is, ezzel a nickkel, és leírta a szokásos “az összes pénzünket visszaforgatjuk a vállalkozásba, olyan színvonalon élünk, mintha közepes tanári fizetésünk lenne, mi csináljuk jól, mi itt a probléma”-okfejtését, kár, hogy a témához köze nem volt.

  6. “A konkrét költségeken kívül az is forintosítható, hogy az anyja/az őt nevelő szülő mennyi munkaidőtől esik el, mert beteg a gyerek, vagy oda kell érni az oviba. Valójában meg kéne fizetni a gondoskodási munkát (házimunka, öregápolás, gyerekgondozás).”

    Hát ha a gyerektartás egy részét munkadíjként akarod elszámolni, akkor tessék adószámot kiváltani meg számlázni utána, és nomeg persze adózni 🙂
    A gyerektartás adómentes, de te ezzel azt magyarázod épp, hogy azért többb, mint a gyerek megélhetési költségeinek a fele, mert abban a nő munkájának honorálása is benne van. Akkor ez utóbbi tételt külön kell kezelni, és adóköteles jövedelemként kezelni. Vagy nem, és akkor öngól, vissza a rajtkockához.

    pikareszk: azok fizetnek 20ezer forintos gyerektartást, akik maguk is 80-100 ezreket keresnek, amihez mérten a 20ezer forint is sok. De amint már egy orrnyival előrébb vagy, mint a magyar ugar, egyből jön az, hogy neked mindegy, te gazdag vagy, aztán csengesd a százezres tartásdíjakat.

    A férfiak meg akarnak gyereket, csak ők a gyerekre való vágyat másban ragadják meg. A nők a “gyermek, mint gyermek” iránti vágyuk különbözteti meg, ők a babát szeretik, akikhez gügyögni lehet. Majomszeretet. A férfiak gyermekben a jövendőbeli sapiens lényt látják, akit megtanítanak focizni, vezetni, és így:
    “Jöjj velem, hagyjuk itt a város zaját
    Jöjj velem, mesélek megint sok csodát
    Elmegyünk, s úgy leszünk, mint két jó barát”

    • Én semmit nem akarok elszámolni, már csak azért sem, mert soha életemben nem kaptam semennyi tartásdíjat, pedig igen jómódú apa egyetlen gyermeke a legnagyobbam, de azért én vettem a biciklit, a mobilt, fizettem az edzéseket.

      De nagyon sokat dolgozunk ingyen a társadalomért, ez tény. Inkább nyugdíjszerűen kellene az ilyesmit támogatni, ha már.

      Ja, a jó fej apa elviszi strandra, ha anya mindent biztosít hozzá, ahogy Pika írja. Úgy könnyű ám jó fejnek lenni, ha valaki más elvégzi a hálátlan melót.

      Lehet, hogy majomszeretetnek vagy komolytalan babázásnak látod az anyaságot, és hát persze, hogy az együtt focizás, haverkodás, autózás, “tanítás” (fölényeskedési lehetőség) jobban tetszene, mert éretlen személyiség vagy. De minden gyerek 0 évesen kezdi, és addig is, amíg lehetsz vele haver, kakit törölni, lázat csillapítani, hisztit kezelni, szórakoztatni, szállítani, etetni, határokat húzni, iskolai ügyekkel babrálni is kell valakinek, az elemózsiától a fogadóórán át a bábszínházpénzig és tornacipőig.

      Lehet okoskodni a felsőbbrendű apaságról, de csak nők tudják egészségessé kihordani, megszülni, szoptatni a gyerekeket, ettől hormonálisan is másképp működnek. A másik, hogy a szerepüket is komolyabban veszik, végül pedig a lelkük is igényesebb, felelősebb: nem ignorálnak annyi mindent, nem nyafognak, lustálkodnak, meg tolják másra a melót, hanem megoldják. Mi is szívenes szórakoznánk meg lennénk népszerűek, de én azért küzdök, hogy ne késsünk és legyen tiszta ruha, meg kényelmes cipő.

      Vannak józan, másképp nevelő anyák is, meg vannak bolondozók is, nem csak a majmok (valójában: kötődők, testi dolgoktól nem iszonyodók…), de valakinek a biológiai, üzemeltetési melót is el kell végezni, mert hiányában nem marad életben és társadalmilag (iskola) ellehetetlenül a gyerek.

    • Nem, tévedsz. Azok fizetnek húszezret, akik nyolcvan-százra vannak BEJELENTVE.
      Aztán keresnek kétszázötvenet, és akkor sem hajlandóak egy zoknit sem venni.
      Mellébeszéltek ti, városi legendákban látjátok a sanyarú sorsotok igazolását, aztán közelében sem vagytok annak a szintnek, amiről itt beszéltek.

    • “Az ötlet tuti, DE 3 nő?! 😅 ahol 2től több van ott általában egy idő után vita van😋
      Gondolkodjuk kicsit 🤔
      gyermekes anyuciknál – néha valljuk be jó lenne de az is csak egy gondolat erejéig tart 🤪❤️
      aztán, szex kilőve 😲
      jönnek a menstruacios dühkitörések 😆
      shoping kilőve 😲
      Ettől a pár dologtól már önmagában fogyókúrás 2 hónap lenne 😅”

      nők egymásról

  7. “…néha a követők nagyobb ellenségek, mint a gyűlölők: ők amellett, hogy alapvetően elismerik a munkádat és egyet is értenek vele, árgus szemekkel lesik, hogy mikor vétesz apró-nagyobb hibát, hogy diadalmasan az arcodba tolják azzal a kritikai attitűddel, amit tőled tanultak. Nem olyan ez, mint mikor megpróbálunk mindent úgy tenni, mint a testvérünk, majd amikor a füst mégis nála száll fel, elkezdjük azt figyelni, mikor baszhatjuk fejbe a kővel?”

    https://tibiatya.blogstar.hu/2018/05/28/apu-azert-iszik-mert-te-sirsz-/53260/

  8. https://index.hu/tudomany/2018/06/22/lovasz_laszlo_interju_mta_akademia_tudomanyfinanszirozas_palkovics_laszlo/

    Hogy kerültünk oda, hogy ilyeneken kell magyarázkodni?

    “A Figyelő egyik vádja az volt, hogy „feltűnően sok a gendertéma és a homoszexualitás kutatása”. Ön szerint nem feltűnően sok?

    Mi a feltűnő? Az Akadémia több ezer publikációjából kiszedtek egy tucatnyit. Ráadásul többségében kiváló kutatásokat minősít negatívan a cikk. Ezek létező, valós jelenségek, amelyek kutatása egyáltalán nem nevezhető haszontalannak, hiszen hozzájárul ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a társadalom működéséről. Egyébként attól, hogy valaki kutat egy jelenséget, egyáltalán nem biztos, hogy egyet is ért vele.”

    Plusz a Billy Elliot-ügy.
    Ilyenkor mit kell csinálni? Hogyan kell úgy viselkedni mintha demokrácia lenne? És nem akarom hogy az legyen az egyetlen válasz, hogy el kell költözni.

      • És a legviccesebb, hogy azt sugallja, hogy csak a 2010 előtti politika miatt volt eluralva a kultúra, és szegény jobbosok csak ezért nem jutottak szóhoz. Könyörgöm, mit fognak még rá az elmúlnyócévre?

      • Azon gondolkodom, amit a Mérce cikke is említ.
        Hogy kik ez a jobbos, szexi elit?
        Mi a 75 utáni magyar irodalomból tanultunk, érintetünk bő 200 alkotót.
        Azóta megjelent és olvastam még vagy százat.
        És hármat tudok, aki kicsit is jelentős, aktív, és inkább jobboldali, de nem erre hegyezi ki. Egy költőt, egy prózaírót és egy drámaírót. Bőven másodvonal.
        Nem tudok jelentős konzervatív, kortárs alkotót. A művészet mindenképp progresszív és radikális.

      • Arra akartam rákérdezni, hogy szerinted érezhető e a mostani művein az, hogy kiket szolgál. Mert az Előretolt Helyőrség finanszírozása körüli felháborodásról hallottam, annak idején, egy gyors google kiadta a további politikai kapcsolódásait is, azonban érdekelne, hogy ez tükröződik abban is, ahogy most ír. Bevallom sokat nem olvastam tőle mostanában, s a régebbi verseit nem igazán értettem.

      • Nekem van egy életműkötetem tőle, vagy mi, gyűjteményes, amit az antikvárius nem vett be, soha nevét se hallotta. A kritika hallgat róla. Nem is nagyon írt, amióta szervez és szerkeszt és seggnyal, de már kocsmaüzemeltető korában sem nagyon. Amikor én mindenkit olvastam, mindenkivel találkoztam, az 2004-ig volt. Tartózkodnék tőle, hogy esztétikailag megítéljem ennyi alapján, de amúgy ő a költő, akire gondolok, és nem értékrendileg konzervatív (annál ő fenegyerekebb), hanem befekvés, pénzszerzés szempontjából, meg hogy hajlandó volt megírni a Méhes-monográfiát.

        Az “első férjemnél” kilenc kötete van, mind hálásan, kiemelt tisztelettel dedikálva. Neki pedáns, válogatott, ábécé- és azon belül időrendben tartott könyvtára van, és mindenféle világnézetű alkotókkal voltak jó kapcsolatai, ezt nagyon gondosan rakta össze, soha nem határolódott el vagy bojkottált elvi alapon, az ilyen kötődéseit akkor is beletette az egyetemi előadásaiba, sőt, vizsgaanyagba, ha negyedrangúak voltak. A Hivatalnoklírától A költő, a ringyó és a királyig van meg az életmű, ami 2014-es. Majd klotyón olvasom. Kortárs lírát én három-négy kitüntetett szerző (Tóth Krisztina, Rakovszky Zsuzsa, Varró Dani) kivételével folyóiratban olvasok, és nehezen tudok mit kezdeni vele. Nincsenek olyan jellegű költőfejedelmeink Orbán, Petri, a korai Tandori óta, mint amilyenek a prózában.

        Méhes is olyan, hogy ha nem elég olvasott ember a kezébe veszi, akkor de jó, de izgalmas, mit bántjátok – mert aki nem olvasott elég jó szöveget, annak ő jó író (megjegyzem, pont ezt gondolom mára Szabó Magdáról is, azzal a különbséggel, hogy őt töviről hegyire olvastam).

    • Hát de ez pontosan úgy néz ki pl a médiában, hogy van egy irány, hogyaszongya keresztény-konzervatív lap vagyunk, Fideszesek konkrétan. Akkor megvan, hogy kik az ellenségek, liberálisok, zsidók mikor hogy, progresszív gondolkozók, szexuálisan szabadok, feministák, folytasd.
      És akkor, figyeljük, hogy hol mikor bukkan fel ilyesmi. Politikában, oktatásban, kultúrában, etc, és akkor nekimegyünk. Keresünk egy szakembert aki jobboldali, és elmondja azt ami nekünk kell, vaaagy, száz előadásból kiragadunk ötöt ‘A’ színházban, és akkor arra azt mondjuk hogy ‘egyre gyakrabban’ ‘már megint’ ‘újabban’. És kész a láttatás, a tálalás, ami elég is azoknak akik amúgy nem tájékozódnak túlságosan sokat.
      Aztán van, amikor a mieinket éltetjük, lásd még Kásler a Magyar Időkben, na akkor is az a forgatókönyv, hogy valakit meg kell tolni, tehát, leírjuk ezredjére ugyanazt, és akkor ahhoz keresünk embert, hogy az ő szavait alátámasszuk.
      Nagyon egyszerű ez, nincs benne semmi különösebb bukfenc, a titok az elárasztás és a nem tájékozódókra való apellálás.

      • Eközben szerény elégtétel, hogy Alföldi rendezéseire, októberi előadásokra most kell jegyet venni, 7 meg 9 ezerért, mert elfogy. Akármit csinál, teltháza van, fél meg két meg négy éven át. És még mindig újranyomják az ócsárolt szerzőket, őket nyomják újra és nem a kurzus szánalmas íróit, mert a minőség számít, nem a világnézet – viszont aki minőség, az nem jobboldali. Egyre csak Závadát, Nádast, EP-t, Spirót, Parti Nagyot olvasunk, vagy Örkényt, Mészölyt, Déryt, Ottlikot, és nem és nem az ő szent elődjeiket. A Magvető megveti a nívótlanságot, az Európa sem fog szennyet kiadni, őket nem tudják megtörni, mert az olvasó emberek tudják, mi a szint. Minket olyanok tanítottak a középiskolában és az egyetemen, meg olyan kultúrszervezők formáltak minket, akiknek biztos ízlése, tudása volt, és mi (tanárok) is formáltuk a még fiatalabbakat, és ez még sokáig hat.

    • Az én anyukám sokszor elmesélte, hogy bevitt a munkahelyére és a fiókba tett két szoptatás között. 1957-ben születtem. Kár, hogy nem volt még internet!

  9. Éjjel “feldolgoztam” a Krencsey Hella-sztorit, egy leszbikus, nagy korkülönbséges, egyenlőtlenségen alapuló, titkolt, ugyanakkor harsányan konfliktusos és visszaélő, erőszakos kapcsolatról van szó. Elég megdöbbentő, maga az eset is (nem tudom, hogy nem figyeltem fel rá ősszel, sehol nem jött szembe, talán mert nem olvasok origót, ripostot), sok vetülete van, tűnődtem rajta (nem is menetm futni). Semmiképpen nem találgatnék, kombinálnék, ítélnék, hogy kit mi motivált, nem teszek igazságot, nem tudok erről a világról eleget amúgy sem (csak prózai színházba jártunk, zenés darabból csak vígszínháziakat és ironikusakat néztünk, vagy pl. Krétakört).

    Ahol erőszak van, sőt: ahol valaki erőszakot említ, ott hallgatni kell. Vagy együttérzel, vagy továbbmész. Ízléstelen és erkölcstelen belepofázni, ítélni, pláne a gyakori kérdések oldal szintjén.

    Azt mindenesetre megjegyzem, hogy ez a színésznőhöz oly kevéssé illő lány a színháziak szemében biztosan nem az a bájos, fiatal, erős, szenvedélyes, csodás valaki volt, ahogy magát jellemzi. Amikor feltűnik a felvételeken, mindig karót nyelten ül, figyel és nagyon fura a jelenléte. “Hella” énmegformálására értem, mely szintén operettszerű, drámai, talmi.

    Ezen pedig mosolyogtam, ezen a pátoszon.

    “A színház nem veszít népszerűségéből, hiába hódít teret a film, ami olcsó és megközelíthető mese, mégsem tudja megfojtani a tisztaságot, az élet-szagot, az emberséget, ami a színpad-közeli létezés igézetében rejlik. Hinni szeretnénk a színház valóságában.”

    Az a színház, amiről ő ír, eleve az elhízott, naiv vidéki ötvenesek mulatsága volt, akik szentül hiszik, hogy a primadonna jó ember és csodás nő. Ez a talmi színház mára halott, sőt, már húsz éve is az volt, még prózai, igényesebb változata is kimúlt. A filmmel (?) szembeállítani értelmetlen, csakis hatásvadászatra jó. Amióta tévé van, az emberek nemigen járnak színházba, pláne az operett önmagát túlélt, letűnt műfajára nem ülnek be. De a színház, a másfajta, a bátor, él, erős, progresszív. Alföldi rendezéseire októberre most kell jegyet venni, 7 meg 9 ezerért, és hamar elfogy. A könyv is túlélte a net robbanását. Persze csakis az igényes szöveg tarol.

      • Ó, hűha. Én sem olvastam erről eddig.
        Nagyon érdekes, amit a fotókról írsz.
        A szerelmes verses bejegyzés (kicsi korcs) annyira egyperces-jellegűen önleleplező, és még csak nem is annak volt szánva. Ahogy megsértődik az önironikus szerelmesvers-paródián, mert nem érti. Úgy remek novella-alapanyag, hogy nem annak készült.

      • Én el tudom képzelni, hogy ez sértő volt. Kirajzolódik végig, hogy ő nagyon meg van tisztelve, nagyon szereti, csodálja a művésznőt, vállaltan szubmisszív.

        Én pont ilyen voltam az első emberemmel. Csúnyán vissza is élnek azzal, hogy ők a híresek, övék a lakás, ők visznek be mindenhova és a többi. És szeretni, egyenrangúan kötődni nem tudnak.

      • Igen, persze, majdnem le is írtam, hogy én ezt csak érdekes szövegként vagyok képes olvasni, és lehet, hogy részvétlennek tűnök, de ez a rész irodalmilag tetszett.

    • “Azt is elmondta, hogy az új kulturális miliő létrehozásában és belakásában a lojalitás, a politikai hűség ugyan nagyon fontos, de nem elég, mert kell a tehetség és a szorgalom, valamint a vitakészség is.” Édesjóistenem.

    • Amióta ez “elkezdődött”, azóta azzal szórakoztatom a környezetemet, hogy mindenről megkérdezem: ez most milyen oldali? Ha a blues jobboldali Amerikában, akkor itt baloldali? Vagy hogy lehet a blues jobboldali Amerikában, ha rabszolgák kezdték? Vagy akkor azért lenne jobboldali itt is? De Amerika bevándorlóország, nem? Akkor minden baloldali, ami onnan jön? És akkor a soul milyen oldali? Az lehet bal Amerikában? De akkor itt jobb. De az nem lehet, az tutira feka zene. Basszus, ez olyan bonyolult.

      Észrevette valaki a nagy jobbos kultúrharcban amúgy, hogy közben Tompa Andrea már megírta a Trianon-regényt (A Kettő orvosra gondolok)? Az hogy lehet vajon? Akkor ő most jobboldalivá vált? De ő nem jobboldali közellenség? Vagy akkor most mi van?

    • Pont most olvastam, mert van időm ilyenekre, a wmn-t meg már nagyon rég, de ezen nekem is fennakadt a szemem. Meg a testvére ennek, hogy 45 évesen váltam, de azóta hiába próbálok mindent, nincs társam, pedig milyen jó lenne valakivel kirándulni, főzni, és még szeretkezni is!!!
      Úgy érzem, nemsokára nekem is kell írni egy bármit arról, hogy szeret a pasim, nemcsak engem, hanem főzni is, húúúúú meg utazgatni is hűűűűűű és olykor-olykor uszodába meg bringázni meg rollerezni is megyünk a gyerekekkel hűűűűűűűűhaaaaaa
      Próbáltam értelmezni, mi volt a poszt lényege, de csak addig jutottam, hogy
      1. elváltam, lett új párkapcsolatom
      2. szeretek enni és öregszem, hiába mozgok, meghíztam
      3. Hiába híztam meg, így is szeretnek
      4. Nektek sem kell aggódni, mert ha van, aki szeret, akkor úgy szeret, ahogy vagy
      Ez V. Kulcsár-színvonal

    • “És mivel a pasi, aki szeret, nagyon bírja, ha jó éttermekben finom ételeket tömhet belém, elkezdtem lassan, de biztosan hízni. Először csak két kilót, aztán, négyet. Ebből lett – öt év után – tíz kiló. És most, nyolc évvel később, húsz olyan kiló van rajtam, ami egyáltalán nem hiányzott rólam.” Tömhet belém? Ez komoly? Vagy ez teljesen öntudatlanul önleleplező? A pasi miatt hízott el? Mert éttermekben tömte? Nem más miatt? És most irigyeljem? Mi ez, egy Szvoren Edina-novella?

      “Simán megcsinálta magának a kávéját, kivasalta az ingét, és nem bánta, hogy tegnap elfeledkeztem arról, hogy megvegyem neki az uzsonnára valót.” Miután megsimogatta a hasamat. Nyolc év után. És nem is haragszik, hogy nem vettem neki uzsit. Még a saját kávéját is megcsinálja! Simán! Hát ez egy álomPASI!

      • A kommentekben pedig gratulálnak a pasihoz, meg a nagy szerelemhez lelkesen.

      • Igen, nagyon nem értem én se. Gyerekek. Ha elbasszátok az anyagcserét a szénhidrátdömpinggel, abból lesz a pajzsmirigybaj, a vérnyomásprobléma, a cukorbetegség, az Alzheimer. Hiába simogatja a hasad. Nem kell annyit enni meg megmagyarázni.

    • Facebook, kommentek:

      További reflexióim:
      minden ilyen elhízott közbeszélő kötelezően beszél egy kicsit az egészségről, meg ő persze sportol, Nótár Ilona is ezt tolta, amikor beleszállt Sarka Katába, de igazából nem sportolnak, vagy semmi látszatja. (nem annyira értik, mit jelent a sport, illetve nem is képesek rá)
      ezt a fajta “látjátok, elhíztam és nekem milyen jó mégis” mondandót nem csak azért tartom rendkívül károsnak, mert bagatellizálja, hogy mennyire megnyomorított állapot elhízva élni, és ezzel rossz üzenetet közvetít azoknak, akik még nem csúsztak bele vagy dolgoznak ellene, hanem mert nem lehet leválasztani arról a szintén közkeletű, kárörvendő szövegtől, hogy ti többiek is hiába vagytok vékonyak, mennyit gyötrődtök, szépítkeztek, de mégis nekem van pasim, bibibííí, és (ahogy a kommentekben írják) a legszebb csajokat is unják, csalják, TEHÁT nem érdemes itten erőlködni, úgyis mindegy (hogy ez mennyire buta, igénytelen, önnemszerető gondolkodásmód!)
      sok-sok függő, szorongó, lelkibeteg, ments-meg alkatú nőnek van pasija és ilyen-olyan kapcsolata, és jól működik, funkcionális, “legalább te szeress” módon legalább valaki szereti, miközben a tendencia az, hogy erős, érzelmileg önellátó, nem romantikafüggő nőknek nem lesz pasijuk, jobban vannak nélküle, vagy nem alkusznak meg valami béna jelölt mellett, azt meg különösen nem hagyják, hogy a pénzükből akarjon valaki fölfele bukni meg kanapén tévézni. Ennek a testalkathoz nem sok köze van, és életkorhoz se, csak e kettő az, amin senki se lát át, ha azt taksálgatja, kinek van, kinek nincs pasija.
      Döbbenet, szégyen, riadalom, amilyen állapotban a fővárosi premierjáró értelmiség van. Ezen már huszonévesen is hüledeztem, de azóta eltelt két évtized, és elképesztő azok állapota, akik élnek még. Betegek, koravének, isznak, görnyedtek, roncs életeket tükröznek a testek, iszonyúan öltözködnek, aki igyekszik, az meg Zoltán Erika-típusú majomparádé. Sehol a skandináv típusú, simán karban tartott, cicomátlan test.

    • Na és akkor említsünk meg valamit.
      Nekem bizalmas beszélgetésben mesélték el nők, hogy tök jól vannak, de kicsit rácsúsztak az iddogálásra. Ez igen jellemző, szaloninni, baráti társaságban borozni 40 fölött. Olyan jókedvű szokás, tényleg.
      Csak hát meglátszik, nagyon.
      Én erre sose gondolok, nekem nincs benne a tudatomban, annyira, hogy öt évig éltem egy alkoholistával, gyerekem lett tőle, és nem vettem észre. A szerzőt nem ismerem, csak látásból, feldobja mindig a fész őt a 33 közös ismerős miatt, és most megnéztem a profilját. Hát, a cikkben arról nem ír, hogy az említett vacsorákhoz ők bort isznak. Láthatólag gyakran, szívesen borozgatnak, fesztivál, pincészet, minden.
      Ez nagyon sokat számít a le nem fogyásban, egy bizonyos “életélvező” állapot bebetonozódásában. És ez egy típus, középkorú párok csinálják a lájtos, társadalmilag maximálisan elfogadott alkoholizmust, és híznak is el szépen emellett.

    • Érdekes! Mostanában eszembe jut Victor Hugo Nevető ember-e, valahol az elején ír az angol hivatásos ökölvívók diétájáról. A könyv Hugo koránál jóval korábban játszódik, talán a 17-18. században. Már csak arra emlékszem, mennyire elcsodálkoztam rajta – hús köret nélkül? Egyébként: Brillat-Savarin (1755-1826) a nagy gasztronómus szerint a kenyér, krumpli és rizsfélék a fizikai munkát végző szegény embereknek valók, hogy megtöltsék vele a gyomrukat.

    • Nagyon fáj? Irigyen számolgatod a pénzét, kutatsz a zsebében? Kéne neked is? Tényleg, eladósorba került egy Nissan Leaf, elektromos. Megveszed?

      • Őőő, nem, ez hogy jutott eszedbe? Nem először szervezek ügyeket és népszerűsítek támogatandókat. Én is utaltam neki, és drukkolok, meg a korrektsége miatt mutattam, hogy leállította az akciót. Kivételesen hiteles, megrendítő, jó ember, mindent megérdemel, szeretném, ha más is követhetné a sorsát, illetve az én utalásom a paypalos olvasói támogatásaimból ment.

        Nem vezetek, nem autózom, másra költöm a pénzem, de köszi. Használd egészséggel! Nem vesztem össze senkivel, az emberi kapcsolataim rám tartoznak. Sok minden van ám a világban, ami nincs fönn a neten! Kis kíváncsi.

        Az egy elég tipikus vád, hogy leelmebetegezik azt, aki tehetséges, másképp működik, különb náluk. Mégis te vagy az, aki itt őrjöngsz húsz néven, és kotorsz másvalaki életében, éreztetve: te mindent tudsz, hatalmad van. Ezzel neked van dolgod.

  10. Csak értelmes, nívós témákkal, emberekkel foglalkozom, kavarással, irigyekkel, lejáratókkal nem.
    Eléág rutinos vagyok abban, hogy mit engedjek magamhoz közel.
    Te azt hiszed, ha nyomod, erőlteted, keresgáélsz újabb “bizonyítékokat”, lesz valami. Nem lesz, fekete lovag. Nincs eszközöd, nincs tehetséged, jó ügyed, nívód.
    Az nekem van, épp ezért gyűlölsz.
    Azt hiszed, én félek, félelemből törlök, meggondolatlanul írok, de te lemented.
    Nem így van.
    Ez az én blogom, rút lény nem használhatja.
    Aki mást gondol, mint amit én írok, majd érvel szépen, tisztelettel, vagy elmegy máshova.
    Dühöngeni valami csendes helyre, vagy pszichiáterhez.
    De nem tagadom, ott vagy az agyamban, tudom, hogy mindenemet lesed, sápadozol a kézenálláson, a blogszülinapi tortán, a gyerekeimen, Norvégián, az elismerő kommenten, szeretnéd, ha nem lenne, ezért már nem sima öröm az ilyen, hanem kétszeres elégedettség. Így jár a belepofázó, a kavaró, a kukkoló, akinek a véleményére senki nem kíváncsi (mert hogy én, ne feledd, blogger vagyok, etalont teremtettem az értékelvű, intelligens gondolkodásból, rengetegen jönnek ide arra kíváncsian, hogy mi a véleményem, kérdezik, mihz mit szólok. Ez különböztet meg a fotelhuszár Agymosógéptől, akik csak kontrázni és kellemetlenkedni, nézegetni, ítélni, reagálni tudnak, üresben jár a motor, igaz, abban kitartóak, mert rém féltékenyek. Veled sem ez a helyzet, senkit nem érdekelsz, egy jelentéktelen, buta, gyűlölködő kukkoló vagy).
    Elég vegyes témákban próbálsz porovokálni ma. Semmi sem hat? Én ennek fölötte állok.
    Hát sőt, és a még picsáskodóbb Kim Kardashiannak mennyi követője és lájkja van… 🙂

  11. Hú, bazmeg, azért ez ovi. Mennyire nem érzed, hogy a sugalmazásaid, a manipulatív mondataid, feltételezéseid a te lelkivilágodról árulkodnak… Engem ismersz, látod, mennyire nem külsőségek alapján határozom meg magam.
    Amit erőszakolsz kommentek százaiban:
    elhagyott és most boldogok
    sose szeretett
    kinek hány lájkja van
    undorító vagyok
    ti sokan vagytok, kibeszéltek, hatalmatok van
    átállt
    ki vagy közösítve, mindenki utál
    ki mennyit keres
    ki mit vett
    ki fiatalabb
    ki híres
    mindenki azt mondja rólad (csak hát “mindenki” rusnya, jelentéktelen, gyáva és hazug!)
    bosszú, gyűjtögetés, árulkodás
    rákos emberekre volnék én irigy (ez külön wtf)
    kinek milyen a teste, nagyítóval
    A valóság:
    te is látod, mi az, amit a magaménak mondhatok, és ami téged zavar. Mindent látsz.
    kíváncsi vagy, miért nem kommentel az egyik törzsolvasó és ki akarod provokálni.
    Részben nem tudom, részben nem mondom el. Sok oka van, lehet, neked biztosan nincsen semmi közöd hozzá.
    Nem minden dráma, nem minden összeveszés, nem minden szenvedélyes érzelem, utálat-imádat, siker-bukás, nem minden bináris. Te vagy agyilag és érzelmileg súlyosan retard, főleg ha olvasod a blogot ilyen régóta, láthattad, hogy én nem ilyen szinten létezem.

  12. Igazi sértett és sértő, mai József Attila.
    Facebookon mereng az öngyilkosságról. Odaszúr annak, aki beleszületett, sugárzó és ügyes (ez Juhász Anna).
    Rövid ideig része voltam a történetnek, megrázó ezt így olvasni.
    Mennyivel nehezebb nőként, uramisten.

  13. Ma találtam meg Dezső Andrea amerikás magyar képzőművész oldalát (andreadezso.com), ahol a sokféle műve között az embroidery fejezetben van a “Lessons From My Mother”, tenyérnyi hímzések sorozata, szövegek és egyszerű képecskék – sokban kapcsolódnak az itteni témákhoz.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.