Ma megéreztem. Azt az illatot.

A nyár illatát. De nem is csak az illatát: a hangulat, a fények, a hőmérséklet is mind mind olyan volt. Olyan nyárias.

És akkor megéreztem mindazt, ami nagyon jellemző a nyárra. Lent vagyunk a Balatonnál. Egy kis nyaralóban (nem létezik ilyen, de most mindent úgy írok, ahogy akkor éreztem) . Reggel hét óra körül ébredünk (a magam nevében beszélek, én ilyenkor szoktam felébredni) , a még alvókra tekintettel szépen kilopakodunk a konyhába, eszünk egy szelet vajas kenyeret, aztán kimegyünk a kertbe. A kertbe pingpong asztalt képzeltem, de mivel a többiek még alszanak, nem kezdünk el kopácsolni. Megvárjuk amíg felébrednek, csak azután pingpongozunk. Közben 11 óra lett. Hát igen, beletelik egy kis időbe, amíg mindenki megkeresi a fürdőnadrágját. Aztán elindulunk a partra. Dél van a víz már javában felmelegedett, az UV sugárzásra fittyet hányunk. És bemegyünk. És úszunk. És lubickolunk. És mindezt addig amíg délután fél…