Adél írta megint nekünk.
Nagyon sok dolgot megpróbálunk. Mikor az ember megérzi, hogy kezd kiürülni az élete, hogy valami baj van körülötte, akkor próbál megoldásokat, utakat találni, hogy jobban érezze magát. Sőt, válaszokat is keres a kérdéseire. Betéved olyankor jógára, hastáncra, spinningre, zumbára, elkezd kártyát vetni, horoszkópokat bújni, családot állít, meg még egy rakás dolgot előszed. Eközben persze vadul fogyókúrázik. Minél inkább megőrülünk, annál nagyobb a baj. Az ilyen női megrémüléseket nagyon jól meglovagolják az önfelfedező női összejövetelek, amik némi pszichológiával fűszerezve igyekeznek a nők szabadságvágyát megzabolázni. Ó, nem tudatos ez a zabolázás, nem előre eltervezett, hisz a vezetői-kitalálói is leginkább nők. Ők hisznek benne, ők keresnek magyarázatot, feloldozást és hiszik, hogy jót tesznek. Egyébként néha tényleg.
Meseterápia? Az megvan? Nekem meg. Egyre szeretettebb, divatosabb tudomány, és nagy köszönet, hogy eljutottam én magam is. Bizonyos, hogy aki kitalálta, aki tartja, aki tanulja maximális hittel van felé, és igazán úgy gondolja, hogy ez a női önmegtalálás igaz útja.
Pont.
DE.
Ott vagyok én is. Okos, értelmes nők között, jaj, de jó! Ez már a negyedik összejövés talán. Eddig minden rendben, haladunk előre, mostantól majd zárt csoport lesz, eddig lazább volt. Írtunk mesét, elemeztük, szimbólumokat kerestünk, kutattunk magunkban.
A foglalkozásokon minden csakis egyes szám első személyben fogalmazható. Nincsenek “emberek”, nincsenek “nők”, csak “én” vagyok. Nehéz ez, mert szerintem van olyan, mikor nem magamról beszélek, hanem általában beszélek helyzetekről, viselkedésekről, de mindegy, tartom a szabályt, különben folyton belém vág a vezető. Legyen. Általános jelenségeket teszek magamra vonatkoztatottá, ettől persze teljesen hamis lesz a rólam alkotott kép, de biztosan ennek is jelentősége van.
Most házi feladat is volt. Ez a tipikus nőszerepbe kényszerítő orosz mese a legkisebb fiúról, aki feleséget keres sajátos módon, a nyilát kilövi, és amerre száll, ő arra indul asszony után. Pechjére olyan béna, hogy csak a mocsárba talál be, így egy békát kénytelen feleségül venni. Aztán az apja, aki folyton belepofázik az életébe, azt mondja, hogy hozzon lepényt, keszkenőt, kutyafülét, amit a neje készített, amik alapján ő leteszteli, hogy jól választott-e asszonyt magának (mintha lenne hozzá köze). Persze a béka remekel, így hamarosan beköltözhet a palotába. Éjjelente leveszi a békabőrt, s mikor ezt a férje észreveszi, átverve a gyanútlan, jóhiszemű cárkisasszonyt, amíg az alszik, ő elégeti a bőrét. Ó, szegény nőnek, el kell emiatt mennie (még most is neki van nehézsége). Egy szigetre költözik, ahol madárként éldegél. A férje eközben a fejéhez kap, amiért elszúrta a házasságát, és útra kel, hogy megkeresse a nejét (mondtam az elején, hogy kiváló háztartási robot, szóval ne felejtsük a keresgélés valódi mozgatóit). Szerelemre és törődésre hivatkozva lenyom egy világ körüli utazást, remek és gyümölcsöző kapcsolati tőkét épít medvékkel, farkasokkal és halakkal, mígnem elér a szigetre, ahol a cárkisasszony úgy fogadja, mint az égő házban a tűzoltót szokás.
Kapunk tehát egy ilyen mesét töprengésre, és én már itthon érzem, ahogy szűkül össze tőle a gyomrom.
Később a foglalkozáson fák vagyunk, lengedezünk a szélben, majd rajzolunk is. Előtte viszont írnunk kell. Azt mondják, keressünk vagy húsz olyan tevékenységet, ami örömöt okoz nekünk. Ó, ez nekem könnyű lesz! Írom, mint a gép, hogy fotózás, zene, activity a srácokkal, a munkám, a könyvek, heverés a fűben ilyenkor tavasszal, azután a futás és minden más mozgás, szerelmes üldögélés a wellnesben, hallgatag összebújás, ja, és a szex. A tavaszi szél illata, télen meg a lekváros bukta szánkózás után. Kareoke üvöltve, szalonnasütés, írás és éjjelig kockulás a net előtt. Egészen belemélyedek ebbe a sok örömbe, amit megélek. Tán fel kell majd olvasni őket?
Később azt mondja a vezető, hogy válasszuk ki a férfioldalunk színét a csodás, ezerszínű kréta közül. Itt nézek cseppet. Milyen férfioldal? De már folytatja, hogy a női oldalunk színét is keressük meg. Összezavarodok. Mi várnak tőlem? Valami hideget a férfihez és lágyat a nőhöz? Nem tudom. Kiveszek egy finom kéket, és mellé vidám narancsot. Egymás mellé teszem őket, és tényleg! Jól érzem magam tőlük: olyan teljes ez a két szín így együtt. Az utasítás pedig a következő: a női színnel húzzam alá a jegyzeteimből azokat a tevékenységeket, amelyek a női oldalamnak okoznak örömöt, a másikkal pedig a férfi oldalam szórakozásait.
Döbbenet. Tényleg nem értem a feladatot, de látom, hogy mindenki magától értetődve dolgozik. Tétován ülök, és a régóta ismert szorongás lesz úrrá rajtam: Valamit nem jól csinálok. Mégis hová soroljam a fotózást? Női ez, vagy férfi? És a blogírás? Hát abszurdum. És mondom is: Bocsáss meg, nem értem a feladatot. Mindenki rám néz (ufó vagyok megint), mert úgy folytatom, hogy szerintem ez erőltetett, nem valós. Ember vagyok, és minden örömöm emberi. Ha férfi műveli ugyanezeket (ráadásul velem), én nem vitatom el az ő férfiségét.
Nem értem, mit akartok tőlem — mondom. De akkor már más is magyarázza, hogy ő tudja nagyon, mi ez. Mondja, hogy meditálni is szokott és meditációban lepkék röpködnek a feje körül, és a nő meg ilyen lágy és befogadó (mint ő). Tényleg az különben, lágy és bűbájosan ezoterikus, ráadásul olyan bűbájosan mosolyogva oktat ki arról, hogy nyilván az a bajom, hogy nem tudok a lelkembe nézni és ott “dolgozni magamon”, hogy jobbá váljak.
MI van???
Nézem a kezem, ahogy elkezd remegni. Már megint minősítés, már megint nem a kérdésről beszélünk, hanem arról, hogy hogy nekem nem kellene ezt érezni, ami érzek. Hát ezt kapom mindig, otthon, a házasságban, munkában, … Mindig ez a vége: Hogyan kellene éreznem? Ha pedig eltolom az erőszakot: Nem, én nem így érzem, akkor minősítés a jussom. Hülye vagyok, önfejű, makacs. Itt pedig pluszban hozzá: Mondd csak, milyen jegyben születtél? (Ennél a résznél meg azonnal elhallgatok. Innentől nekem nincs miről beszélni.)
Most eljött ennek az ideje itt is. Megkérem hát őket, segítsenek. Legyen a fotózás. Ez férfi, vagy női? A szavazás felesben zárul, tehát hogyan döntünk? Dobjunk fel egy érmét, és aszerint választom a színét.
Nevetnek. Ahogy akkor is, mikor a mesén ámuldozunk, és én elkezdem nekik mondani a lenézett békabőrös (csúnya) királylányt, akitől fanyalog a királyfi és a mocsárban él. Akinek házimunkával kell megváltania magát, és akinek a burkát a megkérdezése nélkül égeti el az ura, miközben titkon a bátyjai feleségeitől fantáziál. Aki egy szigetre zárva kell, hogy várakozzon, míg ez az idióta férfi a fél világot összejárja, és mikor végre odaeszi a fene, ez a szerencsétlen nő még örül is neki. Mondom nekik, hát nem érzitek, mennyire brutális erővel ítél benneteket elfogadásra, passzivitásra, megalkuvásra, önfeladásra ez a mese? Hogy miért van, hogy én soha egy mesében nem olvastam aktív és jópofa királylányokról? Miért nincs humoruk, önálló gondolatuk, megoldási tervük, jövőjük, akaratuk, kreativitásuk, küzdőszellemük? Miért mindig csak eszközök, ostoba (sőt gyakran akaratos, sárkánykodó) bábok? Olvastam sokat róluk, mikor évekig oda, a mesékbe menekültem az életem elől. De Juliskán kívül, aki az öccsét mentette meg a boszorkány elégetésével, vagy a lányon kívül, aki a madárrá változott bátyjait ment felkutatni és megmenteni, tán nincs is találkoztam más energikus lányokkal. Ezek viszont nem házasodnak. ŐK testvérükért dolgoznak. Aki házasodni akar, annak szolgálni kell, feladatokat teljesíteni, vagy teljesíttetni, de a lényeg, hogy a királylány nem önmagáért választ saját akaratából, hanem kivárja és próbára tesz egy alkalmas egyedet, azután szerelmet hazudik magának. Mert azt ugye nem hiszi senki, hogy egy ilyen idiótát, mint a mesében szereplő cárfiú, vagy egy olyat (Csipkerózsika, Hófehérke), aki álmában tolja be a nyelvét a királylány szájába, valódi szerelemmel lehet szeretni. Mesélek nekik egyre hevesebben, de ők nevetnek. Nem értem őket. Igaz, viccesen fogalmazok, kifigurázom a helyzetet, de csak, hogy érezzék, mekkora csapda ez. Ez a humor itt és most igencsak fekete. Nem azért vagyunk itt mind, mert ilyen marhaságokon nevelkedtünk? Elfogadás, lágyság, önmagad hibáztatása…. Hát nem érzitek? — kérdezem. — Még hogy a haragod az árnyoldalad. Még hogy neked kell változni, te tehetsz róla, hogy nem vágysz a “párod” (még most is így mondja, a “párom” ) érintésére. Nem benned van a hiba, értsd már meg! Nem te vagy a hülye, mert nem akarod, hogy megérintsen. Tudom, mert én is irtóztam az érintésétől. Úgy éreztem, hogy mindenemet felemészti, hogy betör a világomba, hogy minden porcikám használja-kihasználja. Én is azt gondoltam, valami történt velem. Hittem, hogy én vagyok a hibás, mert nem szeretem, ha hozzám érnek.
Ma már tudom, hogy nem velem van a baj. Van, akinek az érintését szeretem és vágyom. A testem beszélt akkor, mikor nem akartam egy másik valakiért, ezért úgy gondolom, neked is az beszél. Hallgass rá, és ne érd be kevesebbel! Ne magyarázd meg magadnak, hogy a szar mitől finom, hogy lehetne sokkal rosszabb, és te vagy túlságosan elégedetlen! Ne magad hibáztasd az elromlott házasságodért, és a szabadságvágyért! Tedd le, kész. Ennyi volt. Élj! Hagyd a meséket! Átvernek téged. Még hogy az archaikus jelképek, és a békabőr a változás jelképe! Tudod, minek a jelképe? Tudd, hogy nő vagy, szépnek kell lenned, ebben van az értéked, vagy ha nem, akkor cselédnek még jó lehetsz. Mit kell ezen túlmagyarázni? Ezt meséled a lányodnak? Sebaj. Majd negyvenévesen ül ő is terápián kisírt szemekkel. Énnekem fiaim vannak, és én is mesélek nekik. Egyenlőségről és arról, hogy mitől sárkánykodik egy nő. Meg attól, hogy hogy mitől boldog. Hogy mi az a tisztelet. Hogyan kell beszélgetni és odafigyelni? Hogy milyen a szép szex. Hogy a “nem” az mindig nem, akkor is, ha nő mondja, és hogy nem azért csinos egy lány, mert meg akarja b*szatni magát, hanem egyszerűen van szépérzéke, de rád, mint idegen férfira ebből csak az tartozik, hogy barát, iskolatárs, később munkatárs és szellemi partner. Nem kávéfőző, nem potenciális szexpartner és otthon sem cseléd és nevelőnő. És hogy a szex az gyengédség, szabadság és játék. Ilyeneket mesélek.
Felét sem mondom el itt a terápián, csak próbálom sugallni, megértetni velük, hogy saját dugájukba dőlnek, ha még most is bocsánatot kérnek az érzéseik miatt, és a férfiak érdektelenségére keresnek mentséget. Hogy ez a mese az éppen az, ami oda le van írva. Ostobaság azt gondolni, hogy a múlt századi orosz parasztoknak bármi tudása volt a szimbólumokról, és szerelmi próbatételekről és ezek irányították, mikor a téli estéken a mesét költötte. Ezt itt arról szőtték, hogy a nő legyen dógos, dugható, szép és olyan türelmes, mint egy birka. Ennyi ez, ahogy az összes többi is. Azért nem mind. Ha választani lehet, akkor én inkább a határozott, szuverén, ötletes, erős, kemény Juliskát követem a lapáttal. Megégetek mindenkit, aki betör a világomba még akkor is, ha a mesémben egyetlen királyfi sem marad a végére. Legfeljebb összehívom a mesebeli nőtanácsot, és megvitatom a toronyba zárt, alvó, mocsárban élő, békabőrbe erőszakolt, várakozásra kényszerített hölgyekkel, hogy miképpen forgassuk át a meséket nagyobb szabadságra szánt lányainknak.
csak az olvassa. én szóltam 
Ennyi ez, ahogy az összes többi is. – a tipikus redukcionista szemlélet értelmezése. Mintha azt hallanám, hogy a szerelem nem több mint kémia, az ember nem több mint állat, a keresztyénség nem több mint a népek ópiuma, a családi kapocs pedig nem több annál, hogy az ember meghosszabbítja a köldökzsinórját holmi selyemszalaggal.
Csak nagyon halkan kérdezem meg, hogy biztos, hogy a patriarchális haszonelv vezérelte a mocsok orosz parasztokat (egyébként a Macskacicó c. magyar népmese ugyanerről szól, nem kell a szovjetekhez menni), amikor ez a mese megszületett? Morfogenetikus tudás nincs is? Kollektív tudattalan? A mese, mint ezek narratív leképződése? Sok évszázados tapasztalat kőkemény szimbólumokba kristályosodva, melyekhez elvesztettük a kulcsot? Nincs? Csak egy vén orosz fasz egy elmaradott sztyeppei kunyhóban, amint jól kicseszik a nőkkel, hogy megír egy ilyen mesét, tudatosan, este, a tűz mellett? Golyóstollal? Papírra? Na komolyan… értem én, hogy szemét módon lehet az ilyen meséket börtön-ideológiák gyártására használni, de ez az “ennyi ez”… hát… ez egy kicsit sok. Annyi mindenről nem akar tudni az ilyen szemlélet, hogy az már fáj. Komolyan. Jöhet a kőzápor.
KedvelésKedvelés
“Morfogenetikus tudás nincs is? Kollektív tudattalan? A mese, mint ezek narratív leképződése? Sok évszázados tapasztalat kőkemény szimbólumokba kristályosodva, melyekhez elvesztettük a kulcsot?” ezt kifejtened legyszi ugy hogy en is ertsem? hogy ezek alapjan mit jelent a mese? hetkoznapi szavakkal, hetkoznapi peldakkal?
KedvelésKedvelés
Az első reakcióm a bejegyzés hatása alatt az, hogy ne haragudj, de nem fogom, mert nem merem. De szívesen leülök, átgondolom, és megírom, csak nem most, mert dolgoznom kell. Úgy gondolom, van más olvasata is. Lehet vele vitatkozni, de azért az “ostoba” jelzőt kikérem magamnak, a szerző redukcionista szemlélete pedig nagyon idegesít.
KedvelésKedvelés
erdekelne a velemenyed kifejtve, kozerthetoen ha majd lesz idod megirni.
KedvelésKedvelés
Csineva, szerintem hasonlót gondolunk, anno az egyetemen sokat tanultunk a mesékről, és a mögöttük álló dolgokról, a mesék szimbolikájáról stb. Értem, mire gondolsz.
KedvelésKedvelés
De ezeken a terápiás foglalkozásokon többnyire olyan nők vesznek részt, akik nem tanultak a mesékről és a bennük rejlő szimbolikáról. És a terápián nem is erről fognak hallani.
KedvelésKedvelés
Na igen, ez már probléma, és az emberek félrevezetése – nem igazán bízom az ilyen izébigyó terápiákban, mondjuk pénzem se lett volna rá soha, hogy elmenjek rájuk, ezért tapasztalatom sincs róluk, de a többségük eléggé fából vaskarikának tűnik. A régi meséket viszont nagyon szeretem, szeretek velük foglalkozni, és szerettem őket elemezni is – több ilyen órára is jártam, ezek voltak a kedvenceim a középkori irodalom mellett – de valóban elég fonák dolog, ha ez alapján akarunk mai konfliktusokat megoldani. Mert nem arra valók – hiszen Hammurappi törvénykönyvét se használják már ma, de azért nem rossz megismerni és tanulmányozni, ahogy a meséket sem, de nem obskurus terápiák formájában.
KedvelésKedvelés
Régen a tyúklopásért kézlevágás járt. Ehhez is elvesztettük a kulcsot. Hála Istennek 😀
KedvelésKedvelés
“egy vén orosz fasz egy elmaradott sztyeppei kunyhóban, amint jól kicseszik a nőkkel, hogy megír egy ilyen mesét, tudatosan, este, a tűz mellett”
még csak nem is sugallt ilyesmit a bejegyzést.
ez szerintem a fő mondanivalója a bejegyzésnek:
“próbálom sugallni, megértetni velük, hogy saját dugájukba dőlnek, ha még most is bocsánatot kérnek az érzéseik miatt, és a férfiak érdektelenségére keresnek mentséget”
meg erről:
“Ezt itt arról szőtték, hogy a nő legyen dógos, dugható, szép és olyan türelmes,
mint egy birka. ”
és adél azt írja, hogy ostobaság azt hinni.
szerintem is olvassunk ilyen szemmel, ilyen érzékenyen és idővel hasznunk lesz belőle
ha maradunk az archaikus szimbólumelemzésénél akkor igazodunk.
a férfiaknak az kurva kényelmes, ezt már tudjuk, mert éppen erősödünk
KedvelésKedvelés
“Ezt itt arról szőtték, hogy a nő legyen dógos, dugható, szép és olyan türelmes,
mint egy birka. ” írja a bejegyzés.
még csak nem is sugallt ilyesmit a bejegyzés – írod te.
Akkor most már sugallt vagy nem sugallt?
KedvelésKedvelés
ezert imadom a jegkorszakot es a shrek-et, ahol aktiv, bolcs es okos a no (is). a mammutok kifejezetten egyenranguak es latom magam elott az is ahogy Fiona leveri az erdoben a haramiakat. az en lanyaimat ovom azoktol a mesektol ahol a kiralylany fekszik es varja hogy valaki megmentse, mindegy ki, ugyis szolgalonak megy el melle.
KedvelésKedvelés
És a dizní-rajzfilmek mögött semmilyen világnézet-formáló, fogyasztónevelő, kereskedői, üzleti szándék nincs… ostobaság azt hinni, hogy a hollywoodi szerzők és producerek nem ismerik a mélylélektant, nincsenek tisztában szimbólumokkal, nem hordoznak örök, misztikus tapasztalatokat, és nem ezek irányították, amikor a forgatókönyveket költötték. Mint ahogy azt is ostobaság hinni, hogy épp világnézeti és ízlésháború zajlik. A szemét parasztok annó, azok kőkemény börtönépítők voltak, de a mostani sokmilliárdos dizní-üzletág, az csupa-csupa jóindulat. Halleluja.
KedvelésKedvelés
ilyet mondtam volna? 🙂
KedvelésKedvelés
Diznivel kapcs. egyetértek, itt-ott szórakoztat ugyan, de inkább nem. Viszont azt hiszem, hogy a mesék világa, különösen a népmeséké nagyon összetett és bonyolult dolog, tehát abszolút helye van a véleményednek, Viszont azért az ilyenfajta meseterápián való felhasználásuk, ahol a nők önmagukat keresek, ne ez több, mint gyanús.
KedvelésKedvelés
Női szerepet 2013-ban népmese alapján “tanulni” teljes tévút.
Nem akarom leírni megint az untig ismert mondatokat, ezért csak címszavakban: megváltozott körülmények, lehetőségek, vagy csak úgy konkrétan internet, háztartási eszközök, információáramlás.
Ebben a helyzetben alkalmazni a több száz évvel keletkezett történeteket, szerepeket, vicc.
KedvelésKedvelés
Ezzel egyetértünk, annyiban, ha ezt mechanisztikusan tesszük (mint a szexben: “ahogy az állatok is”). Azt is elfogadom, hogy van egy csomó kókler meseterapeuta, akik szépen recepteskönyvet csinálnak a népmesékből, és a válaszokra és megoldásokra éhezett szerencsétlen nők bőrén ebből jól megélnek. Ez nem csak vicc, hanem szemétség is. De azt nem mondanám, hogy ez az egész szimbolika nem használható. Részletekről később.
KedvelésKedvelés
de csineva, kikérni magadnak az ostobázást, aztán itt ostobázni, az mégsem fair.
KedvelésKedvelés
Nem ostobáztam, az irónia volt… a szerző szóhasználatával élve mondtam magamról, hogy ezek szerint azért is ostoba vagyok, mert úgy gondolom, hogy épp ízlésformáló háború zajlik.
KedvelésKedvelés
pardőz, nem vettem észre, hogy irónia.
KedvelésKedvelés
A Mulán is dizni 🙂 Ő pedig lány létére katonaként megmenti egész Kínát és a végén elnyeri a dögös pasi kezét 🙂 Próbálnak ők haladni a korral azért óvatosan…
KedvelésKedvelés
Jé, a Mulán kínai? Meg voltam győződve, hogy észak-amerikai indián. Hiányos a dizniműveltségem, mentségemre szolgáljon, nincs gyerek a közelemben.
KedvelésKedvelés
Az a Pocahontas. Ő is önálló, erős, független nő, aki juszt se követi az atyai tanácsot. Sőt az apja, aki törzsfőnök is egyben, inkább hallgat rá mint a vének tanácsára, mert rájön, hogy a lánya bölcsebb mint azok együttvéve, és milyen jól teszi, mert ezzel sikerül megakadályozni a háborút, fehérek és rézbőrűek között. Régen láttam de ez rémlik.
KedvelésKedvelés
Ezek a mesék a felszabadult amerikai szemlélet szülöttei.Az ezen nevelkedő lánykák biztos nem ülnek magányos szigetre a herceget várni.
KedvelésKedvelés
És az Aranyhaj, és a Merida, csupa tökös hercegnő!
KedvelésKedvelés
Őket nem szidják antifemipistáék, hová fajul így a világ?
KedvelésKedvelés
Voltam egy Pixar kiallitason nemreg es örömmel jelentem, hogy az uj animacios dizni meseben (Brave) a hös egy vörös, göndör haju kislany lesz 🙂
http://www.pixar.com/features_films/Brave
KedvelésKedvelés
Oh, igen, hurra, ma akadt meg a szemem rajt a disney boltban. Amugy azt eszrevettetek, hogy regebben a csunya kislanyokat szinte kivetel nelkul gonosznak, neveletlennek, utalatosnak, de mindenkeppen negativ szemelyisegnek abrazoltak?
KedvelésKedvelés
Merida, a bátor
már nézhető, és pont ezt akartam hozni nektek 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem nagyon tetszett a Drew Barrymore féle Örökkön-örökké, na abban a hamupipőke feldolgozásban is nagyon tökös a lány (tökös = férfias, még így is áthatja a szóhasználatunkat, ááááá 🙂
KedvelésKedvelés
A Shrek zseniális, mert pofánvágja a szépségkultuszt. A gyártója szerintem nagy kockázatot vállalt, de bejött a dolog, mert valami nagyon emberit sikerült megragadnia.
KedvelésKedvelés
Azon gondolkodtam, miközben olvastam, hogy vajon lehet-e rá- (és fel)ébreszteni valakit minderre, amiről írsz? Hogy nem csak úgy működik ez a megértés és megtudás, hogy az ember(itt most: nő) a saját nyomorán keresztül apránként rájön, felfedezi és tesz ellene?
Kíváncsi lennék arra is, hogy végül hogy reagáltak a csoporttagok, hogy fognak majd ehhez 1-2-3 terápiás órával később reagálni
Én azt látom, hogy baromi nagy szerencséjük van, hogy ugyanabba a csoportba kerültek, ahol Te vagy. Pár évet meg tud(ná)nak spórolni maguknak.
KedvelésKedvelés
Nem hiszem, hogy megyek. Csak én őrülök meg. Magamra maradtam. Csak annak érdemes tükröt tenni, aki látni akar. Mi, akik itt vagyunk, mi már éreztük egy ideje, hogy a maszlag nem gyógyít meg. Túl vagyunk sok dolgon, így váltunk nyitottá a valóságra. Ez a csoport nem erről szól és innentől nekem csak konfliktusokat tartogat. Azt meg nem bírom. Csineva kommentjeitől is remegni kezd a kezem. A férjemtől is remeg. Anyámtól is. Nem vagyok még készen az ilyen sarokba szorításokra. Szoktam mondani: kódolt bűntudattal élek, ezért védtelen vagyok az ilyen kommunikációval szemben.
KedvelésKedvelés
Adél, én egy szót sem szólok, ha bántalak vele. Nem a személyed, és nem a fájdalmaid irritálnak engem… csak az, hogy általánosítasz. Én itt a blogon sok mindent megtanultam abból, hogy a kettőt jól el kell választani egymástól. Egyetértek azzal, hogy talán AZ a terápia kóklerság volt, azzal is, hogy a mesékből sok szemét dogmát lehet fabrikálni, de azzal, hogy ostobaság bölcsességet feltételezni azoktól, akik szőtték ezeket a meséket, határozottan nem értek egyet. Ennyi.
KedvelésKedvelés
A békamese – szerintem – arról szól, hogy a szerencsétlen külső mögött is lehet igazi érték. Amikor a legkisebb fiú elégeti felesége hüllőbőrét, azzal kifejezi, hogy nem tudja teljes egészében elfogadni társként. A a nő ezért meglép: madárrá, tehát szabaddá válik, de magányos is, mint hajótörött a szigeten. Ez fontos és jellemző motívum: elcseszted, ezért most meg kell küzdened értem, de még várok rád. Szóval, nem feltétlenül kell a szüfrazsett szempontjából nézni egy több száz éves népmesét, szólhat ez a női-férfi, vagy inkább az emberi játszmákról.
Másrészt: amikor a nő és a család életben maradását szinte kizárólag a férfi ereje és tudása biztosította, akkor teljesen érthető volt az a felállás, hogy a feleség a hátteret nyújtja – segédkezik, otthont teremt, adott esetben kiszolgál. Érthető, mert a férfi is szolgálta munkájával a családját; utóbbit egyébként mindenki fenemód természetesnek tartotta és tartja ma is.
KedvelésKedvelés
Isten hozott a blogon. Kérlek, itt ne használd gúnyosan a szüfrazsett szót, és olvass még.
Vajon miért nem téma a cárfiú külseje?
A béka nem is hüllő. És oké, meglép, de miért vár rá passzívan, egy helyben? Megérdemli ezt az őt el nem fogadó partner? Miért nem járja be a világot a békalány?
Azt is természetesnek tartjuk, hogy szegény munkanélküli, fáradt, beteg férjünket istápoljuk, keze alá tesszük a számlakönyvét, adóbevallását, nyakkendőjét és forgalmiját, avagy a nagyon sikeres, soha otthon nem levő, konferenciákra járó férj helyett is tartjuk a frontot mindenhol. Illetve hát, mink is dolgoznánk, ahogy anyáink, nagyanyáink, ősanyáink is értékteremtő munkát végeztek, ha önálló keresethez nem is jutottak a révén, és megbecsülést sem kaptak érte. Nem értem, mire gondolsz, és miért szolgálat az, amitől az isten se menti meg a férfiakat, tehát hogy módjuk legyen főmunkaidőben dolgozni, és a keresetüket vagy annak egy részét a családi kasszába teszik, ha már úgy döntöttek, hogy családot alapítanak. Miért tapsolnánk ennek? Mi mást csinálnának?
KedvelésKedvelés
szerintem nem gúnyosan használta a szüfrazsettet, hanem rosszul, gender-t, vagy feministát gondolt talán, és abban igaza van, hogy ez egy nézőpont, és lehet másmilyen nézőpont is
KedvelésKedvelés
a béka nem is hüllő – hát ezér imádlak :)))
KedvelésKedvelés
“Érthető, mert a férfi is szolgálta munkájával a családját; utóbbit egyébként mindenki fenemód természetesnek tartotta és tartja ma is.”
Mért, nem az ? Ő legalább pénzt kap érte, amivel csak és kizárólag ő rendelkezik. Ha akarja, hazaadja, ha akarja, akkor nem. El is kurvázhatja, amint milliárdokat el is kurváznak évente a magyar családapák…
Számomra inkább az a gond, hogy mindazt, amit a nő csinál, nem becsüli senki semmire. És azért még véletlenül sem járhat fizetség, önállóság.
Lassan elfogyunk, mert akkora büntetés egy terhesség-szülés ebben a társadalomban,
mégse mondja ki senki világosan, hogy a nő emberalkotó munkája van olyan társadalmi érték, mint az, hogy a férfi lemegy a bányába (márha volna) illetve fizikai munkát végez (jó pénzekért, ugye).
KedvelésKedvelés
Kedves Koncz Tamás,
“Másrészt: amikor a nő és a család életben maradását szinte kizárólag a férfi ereje és tudása biztosította”- mikor volt ilyen?
Lásd a Régen volt a nagycsalád című írást a munkamegosztásról.
Minden időkben csak a legfelsőbb osztályok- elsősorban örökös-szülőként funkcionáló- eleve vagyont hozó asszonyait tartották el. Minél kevesebb munkát tudtak kiszervezni- minél szegényebb volt a férj, hozománytalan a feleség- annál több munkát végzett az asszony a háztartásban és a család megélhetését adó egységekben. Éppen ezért férfi státuszszimbólum a dologtalanul unatkozó úrnő, nem a nő javát, érdekét szolgálta soha. Az “otthonteremtás, segédkezés, kiszolgálás”, amint írod, nem érthető, nem üdvözítő, hanem az egyedül lehetséges felállás volt.
A női népesség túnyomó része a földeken, a család gazdaságában vagy vállalkozásában dolgozott, az ipari forradalomtól kezdődően gyárakban bérmunkásként, a huszadik században a gazdaság fejlődéséből adódóan már tömegesen irodai és kereskedelmi munkaerőként. A nők – a társadalom többségéről beszélünk- ezenfelül szültek, neveltek, háziasszonyként dolgoztak. Csak éppen oktatás, betegbiztosítás és nyugdíjrendszer nélkül, modern korig állampolgári jogok nélkül, férj hiánya/ halála esetén törvényes védelem nélkül.
KedvelésKedvelés
És mi a baj a “párom” szóhasználattal. Jobb a “másik”-kal élni? A pár nem egyenlőséget feltételez? Nem értem. Az egész cikk mögött egy erős önfelmentő frusztrációt érzek második-harmadik olvasásra. Mindenki hazudott. Évezredekig. De jött egy nő, aki undorodott a párjától, és ő rájött. Mindenki más hibás, az ősök,a mesék, a történetek, mert kétezer, vagy tízezer vagy száznemtudomhányezer évig börtönt építettek, de most jön ő, aki nem szerette a férjét, s ő majd megmondja. És rákeni az egészet arra, hogy valaki azt akarná, hogy dolgos, dugható legyen. Nem mindenki akarja ezt. Van, aki méltó társat akar, mégis kihajítják, mint a macskát szarni, mert az egész baj gyökere nem itt van. Nem itt van, nem a mesékben és nem a szimbólumokban. De végül is a szimbólumokat, az ősöket nyugodtan lehet szidni, akárcsak Istent, mert az a jó tulajdonságuk van, hogy nem perelnek be, és nem pofáznak vissza. Ők csak méltóságosan vannak. Hiába üvölt a szél, a szikla ettől meg sem rendül.
KedvelésKedvelés
A pár szóhasználat számomra azt jelenti, hogy nélküle fél vagyok. Én nem szívesen használom. Nekem legyen inkább barát, szerető, szerelmes, férj, Béla,akármi 🙂
KedvelésKedvelés
nekem a “párom”-mal az a gondom, hogy álszent (többnyire), lásd még: “segítség, megcsal a párom”
KedvelésKedvelés
Jaj, de tipikus!
KedvelésKedvelés
Nem tudom. Engem inkább az idegesít, hogy semmi se jó. Ha a pasimnak hívom lekezelő. A barátom félrevezető. A partnerem túl hivatalos, a szerelmem túl nyálas. És még sorolhatnám. Nem tök mindegy ki hogy hívja? Nem szeretem, ha a nő társát illető szóhasználata miatt ítélkezünk.
Egy méltó társ lehet párom. Ha meg nem úgy viselkedik, nem is fogom így hívni.
KedvelésKedvelés
Igen. Ezeknél már csak egy rosszabb van: a kedvesem 😀
Ezentúl mindenkit férjemnek fogok hívni (persze csak amikor nem hallja) 😀 Már ha lesz még ez életben valaha párkapcsolatom.
KedvelésKedvelés
Igen a férj az jó. Nincs benne érzelmi töltet.
Persze, csak az “urad” vagy “embered” meg ne hallja 🙂
KedvelésKedvelés
Szerető?
KedvelésKedvelés
A szerető egyébként egy szép szó lenne szerintem. Nem vagyok nyelvész, úgyhogy fogalmam sincs a származásáról. A mai jelentésében negatív, de lehet, hogy nem volt mindig az.
KedvelésKedvelés
És a férj párja, a feleség? Hogy hívjon minket a férjünk/ szeretőnk/ Bélánk?
KedvelésKedvelés
Nagyon jól mondod, köszönöm. “Én úgy utálom azokat, akik páromnak hívják a pasijukat.” “Én meg azokat utálom, akik a pasijuknak hívják a párjukat.” Ennek semmi értelme.
KedvelésKedvelés
NE!!! CSAK BÉLA NE!!! 😀
KedvelésKedvelés
” De végül is a szimbólumokat, az ősöket nyugodtan lehet szidni, akárcsak Istent, mert az a jó tulajdonságuk van, hogy nem perelnek be, és nem pofáznak vissza”
De Csineva, most komolyan, ezekben a mesékben rejlő női szerepfelfogás nyomorítja a mai nők életét is. Hát persze, hogy szidjuk, természetes, hogy nem azonosulunk vele.
Semmi sem megkérdőjelezhetetlenül jó és méltóságos, csak azért, mert ősi.
KedvelésKedvelés
Sokan undorodtak a párjuktól sokáig, de ez tabu volt, és kb. még most is az.
“Hiába üvölt a szél, a szikla ettől meg sem rendül.” Akkor nem is kell parázni miattuk. Csak emberek ilyen szimbólumok miatt szenvednek a jelen valóságában, vagy legalábbis rossz nekik.
KedvelésKedvelés
Igen, tabu! Pedig van. És én éreztem szarul magam, mikor szóltam, hogy undorodok a lehelletétől. Hogy mondhatsz ilyet?!- ez volt a reagálás. Soha nem fog ez törlődni. Ez a “hogy mondhatsz ilyet”. Miért nem érzi rosszul magát egy férj ettől? Miért nem gondolkodik el, hogy a neje kénytelen kelletlen? Miért mondja olyan könnyen, hogy frigid? Miért etalon az, hogy ő nem hibás?
KedvelésKedvelés
Kérdezni lehet: tehetett róla vagy sem?
Ha tehetett róla, nem kezeltette a fogait, gyomor-, epebaja volt, nem mosott fogat, hagymát evett rendszeresen stb. akkor az undorodásod jogos volt, senkitől nem lehet elvárni, hogy szerelme lábszaga minden körülmények között tessék neki.
Ha nem tehetett róla, az már szar ügy. Vannak emberek, akiknek a szaga egyszerűen taszítja a másikat. Ilyen helyzetben már szerelemről sem beszélünk. Ebben az esetben sem kell elítélni senkit, nem hibás azért, mert taszítja a másik, csak egyszerűen tudomásul kell venni. De az ilyen taszít a másik dolgot jó az elején tisztázni magunkban… vagy lehetséges, hogy valaki az elején vonzó, és a szaga nem taszít, és ugyanaz a személy, ugyanazok a feromonok stb. tíz év múlva undorítóvá válik? Nem tiltakozom, csak kérdezem.
KedvelésKedvelés
Csinmeva, NINCS OLYAN, HOG JOGOS UNDOR. Csak undor van. Milyen a szex olyasvalakivel, aki iránt “nem jogos” az undor, mert nem tehet róla? Csak úgy, jogtalanul van az undor. Nem hazudhatunk magunknak ebben, a meztelen bőrünkkel, összeugró gyomrunkkal! Gondolj már bele!
KedvelésKedvelés
Oké, persze, igazad van, nem fogalmazok elég összeszedetten, nem így értettem.
Jogos szemére hányni valakinek, hogy büdös a szája. Jogosan meg lehet mondani valakinek szeretettel, hogy kezelje az arcüreggyulladását, gyomorfekélyét, epéjét, mert taszít a lehelete.
Nem jogos valakinek azt mondani, hogy taszít a szagod, mert bántja. Lehet, hogy igaz, de lehet, hogy ugyanaz a szag nem taszít, hanem vonz mást, de tropára verjük az önértékelését. Vannak, akik vonzanak, és vannak, akik nem. Akik nem vonzanak, azoknak azt kell mondani: nem vagy vonzó. Ha el tudja hordozni, el lehet mondani neki, hogy a szagával is bajunk volt. Ennyi. Megint kivertem a biztosítékot, s ingerellek, nem akarom.
KedvelésKedvelés
Engem ugyan nem ingerelsz, csak szeretném, ha értenéd.
Nem arról van szó, hogy neki mondjuk meg, hanem arról, hogy taszít a szag. S ezen, mivel lelkivé vált történés, nem biztos, hogy lehet segíteni. A vágy törékeny szirmú virág. Egyébként hasznos néha megmondani, mert a szájszag olyasmi, amit az ember nem vesz észre magán.
Tizenhat évesen nagyon szerelmes voltam egy penetráns szagú, mosdatlan fiúba. Éreztem, hogy büdös, de semmi sem zavart vele kapcsolatban, és vonzó volt benne, hogy annyira öntörvényű, hogy ezt is leszarhatja.
Nincsenek garanciák. Az a helyzet, hogy elromlanak a dolgok. Nem garancia a fogászati kezelés, hogy de hát kezelték a gyökerét, most már újra kívánnod KELL! Nem kívánja. Mert lelkivé lesz a dolog. Például kiábrándító, hogy szólni kellett, amúgy meg elhagyta magát. Noszogatni. Kérni. Én csak úgy szeretnék belesimulni abba, hogy valaki vonzó.
KedvelésKedvelés
Csineva 17:38-hoz:
Most azért, mert a másiknak “nem bírja el”, hogy nem tetszik a szaga, összeszorított foggal kellene hazudni mást? Miért kellene akkor is kímélni, ha már úgy elromlott a kapcsolat, hogy undorít? Miért én törjem magam azon, hogy ne bántsam meg? Miért ne lehetne megmondani? Én nem szeretnék kíméletes kamuszövegeket attól az embertől, akivel együtt élek.
Itt nem arról beszélünk, hogy az első randin rájövök, hogy nem tetszik a másik illata,.
KedvelésKedvelés
Csineva, szerintem félreérted. Ez nem hagyma, vagy rossz fog kérdése. A férjemmel megehetünk napi egy kiló hagymát, akkor sem fogok undorodni egymástól, maximum elröhögjük, hogy mennyire büdösek is vagyunk, és maximum nem csókolózunk.
Ez nem olyan undor, nem kell hozzá tíz év sem. Ez az a fajta, mint a Pavlovi reflex: egy emberhez csupa negatív dolog fűz: érzed a szagát amikor veszekedtek, amikor kierőszakolja a szexet, amikor elutasít, mindig. Beléd maródik, és egy idő után elég megérezni a leheletét és elkap a borzadás.
KedvelésKedvelés
Értem… ez szar ügy… én hála Istennek csak a fordítottját ismertem… apám halála után minden építőmunkásnak a nyomába szegődtem, mert olyan volt, mintha apámmal lennék.
KedvelésKedvelés
Igen, lehet, többen írták is. Vagy az elején nem vonz, de nem zavar (“senki sem tökéletes”), aztán már nagyon. Mert addigra már más fronton is megbüdösödött az illető. Gusztustalan lett, aljas volt, csalt, visszaélt.
KedvelésKedvelés
Erről beszéltem az alapoknál. Ne kössünk kompromisszumot: senki nem tökéletes bla bla… Kiscsillag is megmondta: “a pihék szőrök lesznek, a seggek óriások, betont kever az idő, fogcsikorgatva ások…” … én nem akarok tíz év múlva undorodni senkitől, és akivel a legkisebb gyanúja is felmerül, attól menekülök… lehet, ez is önsorsrontás, nem tudom…
KedvelésKedvelés
Megszeretni is lehet valakit. Nagyon is. Nem dől el az elején. Az emberek, az érzések, a helyzetek változnak, és ez nem rossz, nem baj, ne járjon érte büntetés. Milyen ostobának érzem magam, hogy ezt kell ismételgetni. Le kellene vetkőznöd néhány réteg axiómának hitt hazugságot.
KedvelésKedvelés
Húsz év és egymás rettenetes marása után nem mondhatnám, hogy szerelmes vagyok a gyerekeim apjába, de el sem tudom képzelni, hogy fizikailag undorodjak tőle. Félre ne értsetek, nem azt mondom, hogy ez nem lehet jogos, de ilyen is van, simán pucolnám utána a kakit, ha olyan baja lenne, és rám szorulna.
KedvelésKedvelés
Lentebb csinevának címeztem ezt a kommentet az undorról:
“Elolvastam fentebb a hozzászólásaid az undorról. Nem értelek. Ott van a cikkben az undor lényege. Az egy dolog persze, hogy elmondod százszor, hogy bűzlik a cigitől, és legalább erre figyelne, de ez csak egy apróság a tohonyaságból. Azonban a kicsikart, a kutyaszemmel kikönyörgött, a frigidséggel gyanúsított, a neki jár sértődöttsége, a leszarom, hogy csak megadod magad- hozzáállás, amikor már azt mondod neki, hogy egy ürítőcsésze vagyok, hisz álló farokkal lépsz be az ajtón, ami nem rólam szól, csak a testnedved ürítéséről- és erre csak annyit mond: ugyan, ne mondj már ilyet… na, akkor lesz benned az az igazi, zsigeri undor. És tudod, bármilyen megalázott és üres érzés neked, a végén mégis ez a faroktól vezérelt, nőn élősködő hím lesz az igazán szánalmas.”
Így érzel abból valamit, amit ki akartam fejezni??
KedvelésKedvelés
amikor én azt mondtam az élettársamnak, hogy korhelyszagú és így ne feküdjön a hitvesi ágyba szoptatós anyuka és hathónapos gyerek mellé, megcsalt. nem ment el zuhanyozni, fogat mosni, nem hagyott alább az ivászattal, nem vett tiszta ruhát, hanem megcsalt. erre mondják, hogy a férfi diadala? hogy okos? és amért kitiltottam, hisztis és zsarnok lettem. (tudom, ez csak a játszma része volt. de minek kellett elkezdeni ennek margójára játszmázni?!) ja, vagy csak simán be kellett magának bizonyítania, hogy van, akinek így is jó, így is kell? egészségére!!!
KedvelésKedvelés
Ez de durva! Hülyegyerekes idióta, nem tudok rá mást mondani!
KedvelésKedvelés
Na hát azért annak a nőnek is gratulálni tudok csak, akinek így is kellett egy büdös és iszákos pali ………áááááááááááááááááááá
KedvelésKedvelés
nem, nem csineva.
ne haragudj. ezt most (megint) rosszul látod.
nem egy nőnek esik rosszul az érintés és vetíti ki az egész világra és még azon túl a mesék szimbólumrendszerére,
hanem elmondja nekünk – és a mese terápián részt vevő nőknek is – hogy mi az oka annak, hogy nem esik jól az érintés. nem az az oka, hogy ő rossz, hogy ő rosszul csinált valamit, hogy ő túl érzékeny, hogy ő nem rendes feleség.
nem, nem ez az ok.
jó neked Csineva! hogy neked nem mar mélyen a lelkedbe az, hogy egy nőnek, egy másik nőnek, sokunknak nem esik jól az érintés.
(és újra nem magyarázat a személyes életed, meg hogy nem mindenki akarja azt. egyébként az a tapasztalat, hogy a dolog olyan mélyről indul, hogy aki nem akarja azt, az is lényegében azt akarja. beszélgetek a férjemmel és bizony mindig kell két-három mondta, két-három gondolat, hogy felvegye a fonalamat és ne “azt” akarja. mert zsigerből ez jön. ebből a hozzászólásodból nekem nagyon úgy tűnik, hogy zsigerből belőled is “ez” jön)
KedvelésKedvelés
Engem egyedül az akaszt ki, ahogy általánosít. Nekik nem ment, ez elfogadható. Ő nem tudott a párja, férje, társa, pasija, valamije mellett maradni, nem bírta. OK. De innen eljutni oda, hogy az orosz parasztoknak NEM volt érzéke a szimbólumokhoz, gondolom, ergó, a magyaroknak sem, senkinek, és hogy az egész népi kultúra azért szövődött, hogy elnyomja a nőket, ezt már nem veszem be. Igen, vannak nők, akiknek nem megy a kapcsolat, és vannak férfiak is, és vannak mesék, amelyek erről szólnak. Ne feledjük: a királyfi, amikor megmenti a nőt, az sokszor a sárkány felesége. Az vajon miről szól?
KedvelésKedvelés
Csineva, nem tudom pontosan megfogalmazni, de az ok-okozat felcserélésével van baj.
Nem a népi kultúra szövődött elnyomásra, hanem az elnyomó rendszer lenyomatát látjuk benne. Senki sem gondolkodik itt összeesküvés elméletekben. (vajon kötőjeles-e?)
KedvelésKedvelés
Ezzel egyetértek. A Szentírást is rengeteg disznóság megideologizálására használták. A népmeséket is bizonyára lehet. De én nem dogmatizálok senkit, amikor az Írást hirdetem (legalábbis nagyon kerülöm), és a népmeséket is arra használom, amik: törvényszerűségek narratív leszűrődéseinek, amikből tanulni lehet. Nem feltétlenül szolgaian követni a mintáikat, mert sokszor azáltal tanítanak, hogy megmutatják, mit kerülj.
KedvelésKedvelés
Nagyon pontosnak talalom a megfogalmazast: “az ok-okozat felcserélésével van baj. Nem a népi kultúra szövődött elnyomásra, hanem az elnyomó rendszer lenyomatát látjuk benne.”
Egesz pontosan ezt gondolom en is.
KedvelésKedvelés
Na, Csineva, szerinted az ősi szimbólumok nem patriarchálisak? Mi mások lennének?
KedvelésKedvelés
Ha a redukcionista szemlélet szerint vesszük: “Seeemmi mások, csak patriárkálisak.” Alapvetően úgy hiszem, nem, nem patriarkálisak. Hanem nagyon is egyenlőségen alapulnak. Az más, hogy sok mindent játszottak ki a patriarkális társadalom fenntartásáért, de önmagukban szerintem nem azok, és igazából nincs is jelzőjük. Vannak. Van férfi és van nő, van férfiség (nem férfiasság, az egészen más), és nőség (nem nőiesség), és van ennek nagyon sok, kollektív tudattalanból táplálkozó szimbóluma, aminek az égvilágon semmi köze nincs társadalmi rendhez, ideológiához, politikához, genderhez vagy bármilyen felépített szerkezethez. Annál sokkal mélyebb, elemibb, lényegibb. Azért szeretem a kollektív alkotásokat, mert nagyon is engednek meglátni ezeket. Mesék, népballadák, mondák, legendák, sőt, ha nem köveznek meg, azt is ide írom, hogy a Szentírás. És ember legyen a talpán, aki ezek megfejtésébe vállalkozik. Hamvasnak sikerült, egy kicsit… néha.
KedvelésKedvelés
Csinevának ezzel a hozzászólásával tudok teljes mértékben egyet érteni. Az előzőekkel ( az övéi közül) nem teljes mértékben. Tehetségtelen vagyok ahhoz, hogy így meg tudjam fogalmazni, amit gondolok. Nem ismerjük egymást. De ez most lelkemből szólt.(és elmémből is)
KedvelésKedvelés
Igen, ebben én is sok igazságot látok, bár megfogalmazni én sem tudnám. De azt tudom, hogy a férfi és a nő – férfiség és nőiség – nem egyforma. Nem különb egyik a másiknál, de akkor is más. Tény, hogy ennek az elképzelésnek a nevében sok-sok szemétséget elkövettek a nők ellen és az is tény, hogy ezt felhasználják ellenünk, amit nem lenne szabad, és aminek sok aspektusát kifejtettétek-kifejtettük már a blogon és amiről Adél is ír. Ez tény. De attól még nők és férfiak nem lesznek tök egyformák. Eszter írt erről egy jó bejegyzést a blogjában anno.
KedvelésKedvelés
Na. Pontosan ezt gondolom én is.
KedvelésKedvelés
“Van férfi és van nő, van férfiség (nem férfiasság, az egészen más), és nőség (nem nőiesség), és van ennek nagyon sok, kollektív tudattalanból táplálkozó szimbóluma, aminek az égvilágon semmi köze nincs társadalmi rendhez, ideológiához, politikához, genderhez vagy bármilyen felépített szerkezethez.”
Ez így nem igaz, mert a gender egyidős az emberi kultúrával. Ha amazonok lettek volna, és bogyógyűjtő, csinos férfiak (amúgy ilyenek is biztos voltak :-D, a belső lényegnek nevezett dolgok szimbólumai is tök mások lennének. Tény, hogy az egész abból fakad, hogy biológiailag a nő predesztinált a szülésre és az elsődleges utódgondozásra, de ez csupán nemi ivar, nem valami misztikus lényeg.
KedvelésKedvelés
Ráadásul nem is minden nőből lesz anya, miért kell úgy csinálni, mintha minden nő szülne? Nem állatok vagyunk, lépjünk már ezen túl, hogy szaporodni is tudunk…
KedvelésKedvelés
Volt nem olyan régen egy bejegyzés, az Egészen kivirult című, (https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/03/11/egeszen-kivirult/), alatta volt egy beszélgetés a mesékről. Na, én azt olvasva kezdtem egészen másképp gondolkodni a mesékről.
Hosszú ideig rajongtam a mesékért, hogy milyen gyönyörű szimbólumokban beszélnek az egész életről. 🙂 De miután azt a beszélgetést elolvastam, egyszer csak rádöbbentem arra, hogy a mesék nem csak úgy leszálltak hozzánk a földre, hogy gyönyörű szimbólumokban meséljenek az életünkről, neeeem. Hanem… nem fogom tudni nagyon okosan és egzaktul megfogalmazni, de megpróbálom. Ahogy a mesehallgatás a gyerekeket segíti a feszültségeket megélni, levezetni, gondolom, ugyanúgy működik (vagy működhetett) a fiataloknál, felnőtteknél is. És gondolom, a nagyon rég keletkezett, a más vidéken hallott, vagy épp előző nap kitalált mesék közül azok maradt fenn, ami elmesélt (gyönyörű szimbólumokkal, hogy máshogy :)) egy jellegzetes krízishelyzetet. Aminek a mesélése, meghallgatása segített megélni azt a helyzetet. Tehát amilyen tipikus feszültségek, krízisek voltak az emberek életében egy-egy társadalomban (időben és térben is), olyan meséi voltak a társadalomnak. (Olyan meséi _is_, mert nyilván van egy csomó olyan mese is, ami csak tréfás, vagy akármilyen…)
Egy patriarchális társadalomnak olyan meséi voltak, amik ezt a társadalmat tükrözték, e társadalom jellegzetes szereplőivel, életútjaival, stb.
Egy időben nagyon vágytam eljutni meseterápiára én is, igen, nagy kétségbeesésemben, de ma már nem mennék, mert most már nem tudom elhinni, hogy a mesék valami örök bölcsességeket közvetítenének.
KedvelésKedvelés
Azt kihagytam, rögtön az elejéről, hogy nagyon jó írás! 🙂
KedvelésKedvelés
Én(-nel tényleg nem kezdünk mondatot?!?!?!) meg azt, hogy tetszik a neved 😀
KedvelésKedvelés
Ezt de jó hogy leírtad ide. 🙂
KedvelésKedvelés
Te olvastad Adél történetét? Mi az, hogy “jött egy nő, aki undorodott a párjától”? Csak így? Szerinted hogyan irtotta baltával és közönnyel a szerelmét évtizedekig?
KedvelésKedvelés
OK, sajnálom, ha bagatellizáltam Adél történetét. Benne lenni egy nem-szeretem helyzetben nagyon rossz lehet, főleg, ha felébred valaki, hogy a férjével már nem megy. De alapvetően – lehet hogy tévedek – még mindig azt hiszem, hogy csak az a kapcsolat megy tönkre menthetetlenül, ahol az alapok rosszak, ami nem olyan, azt meg lehet javítani, persze kivéve, ha nem akarjuk, de az is más. Szóval, erre írtam, hogy undorodik, mert ez az, hogy számomra érthetetlen és felfoghatatlan, hogy aki igazán szeret valakit, attól hogy tud egy idő után undorodni… nem… az sose szerette, nem úgy szerette, nem azt szerette, valami más kellett neki, és azt hitte, szereti… és az egy dolog, hogy a kapcsolat elviselhetetlenné válik, de a kapcsolat, és nem a másik ember. Ahol a másik ember válik elviselhetetlenné, ott az alapokkal van baj. De tényleg bocsánatot kérek Adéltől, ha megbántottam volna.
KedvelésKedvelés
megint nem.
változunk.
régen jók voltak az alapjai a kapcsolatnak, mára elkoptak.
az alap neked egy szilárd beton? szerintem nem az.
(idealista vagy)
KedvelésKedvelés
Közben elszaporodtak a hozzászólások, megint sikeresen kivertem a biztosítékot. Kapkodom a fejem, nem tudok mindenre egyszerre reagálni. Így csak megpróbálom megfogalmazni, hogy látom én:
Karinthyt megkérdezték az anekdóta szerint, melyik a legszebb magyar szó: azt mondta, a fülolaj. Utána sok-sok fonetikai és mindenféle érvet felhozott arra, hogy miért. Majd megkérdezték: és a jelentése? Ja… azt ne kérdezzék, mondta.
Nem vagyok mai gyerek. Láttam egy-két kapcsolatot, élőt is, tönkrementet is. Nagyjából a következő felállást láttam:
1. Nem volt szerelem. A kapcsolatok kivétel nélkül tönkrementek. A felek, vagy az egyik mindenféle “érvvel” meggyőzték magukat, miért kell a másik, ilyenek: legalább ő szeret, elmenekültem otthonról, igazán ügyes, kedves személy, annyi minden vonz benne, sok emberrel éltem együtt, vele volt a legjobb. De aki így érvelgetett, nem volt szerelmes. A leghosszabb kapcsolat hét évig bírta. Szerintem ez az alap. Nem garancia, csak alap. Garancia nincs, ebben megegyeztünk már rég.
2. Volt szerelem. Ott is mentek tönkre kapcsolatok szép számmal, de sokkal kevesebb. Volt és van baj bennük elég. Vannak, akik nem értik vagy a férfit, vagy a nőt, még miért van a másik mellett. A válasz egyszerű: most is szerelmes vagyok belé. Erre én nem tudok gombot varrni. Sok szar, sok minden ellenére együtt vannak. Ilyen mondatok: eszembe jut az, akit megszerettem, tudtam, hogy bármi jöhet, én őt így is vállalom, szeretem, s kész. Szerintem ez alap. Ettől még nem kötelezően áll a ház, de ha az alap jó, legalább amiatt biztosan nem dől össze. Ha az alap rossz, biztosan összedől.
Szerintem ez az alap a szerelem. Egyre inkább azt látom, hogy szigorúan tilos – a saját épségünk érdekében – összekötni az életünket azzal, akibe nem vagyunk szerelmesek. Ijesztő, hogy mi lesz belőle idővel. Nem moralizálok, a döntés és a kockázat mindenkinek a sajátja.És azzal sem szabad, aki belénk nem szerelmes. Elég csak az én példámat megnézni és okulni belőle. És hogy a bejegyzéshez illő legyek: aki nem hiszi, járjon utána.
KedvelésKedvelés
egy fricskával szét tudnám bombázni az elméleted. két nagy szerelemből induló kapcsolatom (ahol a gyerek is szerelem gyümölcse volt) ment szét végérvényesen. és tudok olyan, sok évtizede működő kapcsolatról, ahol nem a szerelem, hanem a tisztelet és a másik szabadságát elismerő viszony uralkodik. működik! (és nem járnak félre.)
KedvelésKedvelés
Ezzel egyetértek. Tapasztalatból. Ha két évvel ezelőtt olvastam volna, akkor elgondolkodtam volna rajta, 5 éve meg csak legyintek. Mostanra viszont egyet kell értenem. A baj csak ott van, hogy annyira nehezen tudjuk vállalni az érzéseinket, annyira belénk van nevelve az örökkétartóságnak a kötelezősége, hogy akkor is javíthatónak gondoljuk a problémákat, amikor egyértelműen látszik, hogy javíthatatlanok. Kivétel persze van, ott, ahol az őszinteség volt az alap, a sok beszélgetés, az egymásra odafigyelés. Ennek hiányában az ember eszméletlenül félre tudja magát vezetni. Ó de még hogy!
Egyébként a többieknek is igazuk van, nem tudok most egyenként kiemelni senkit, de nyilvánvaló, hogy alapvetően mindenki a saját példáin keresztül magyarázza ezt a dolgot. Nehéz ebben a témában objektívnek lenni! 🙂
KedvelésKedvelés
“aki igazán szeret valakit, attól hogy tud egy idő után undorodni” mondjuk ugy hogy az evek soran szamtalan serelem, bantas erte, vagy ugy kozben valtozott vagy o vagy a partnere, eseteg mindketten, akar fizikailag akar lelkileg, erzelmileg.
KedvelésKedvelés
Idealista vagyok. Vállalom. De nem definiáltuk sem a szeretlek-et, sem annak az alappal való összefüggését. És, igen, szerintem, aki nem szeret valakit jóban, rosszban, tűzön, vízen, akkor is, ha a másik megváltozik, az ne menjen hozzá, ne vegye el, nem kötelező kapcsolatban lenni, házasságban még kevésbé. Ha egy házasságnak rossz az alapja, akkor jobb nem építeni, kár az elpazarolt építőanyagért. Mindenki maga lássa, milyen alapra kíván építkezni.
KedvelésKedvelés
moralizálsz.
ítélsz.
nálad az az alap, hogy nem lehet hibázni.
(mi van ma veled? most megint a blog előtti csineva reflexek jönnek. )
KedvelésKedvelés
nem feltetlenul az alapja rossz, hanem rossza valik. es nem tartok ki tuzon vizen at es bizonyos valtozasokat sem tudok toleralni a masiktol es nem is akarok. es ha lerakod az alapot, abbol meg sokszor nem latszik milyen lesz a haz, az meg vegkepp nem milyen lesz 20 ev mulva. johet foldrenges, eheti a szu, beazhat, repedezhetnek a falai..
KedvelésKedvelés
Nem értek egyet, Csineva. Láttam olyan házasságot, ahol jók voltak az alapok, szerették egymást a felek, aztán az egész elromlott, a felek is változtak, a körülmények is, és mindkettő elkövetett olyasmit, ami után már az egész nem működött. Sajnos, hiába indul jól egy kapcsolat vagy házasság, nem lehet megmondani, hogy később mi lesz…
KedvelésKedvelés
“És, igen, szerintem, aki nem szeret valakit jóban, rosszban,tűzön, vízen, akkor is, ha a másik megváltozik, az ne menjen hozzá, ne vegye el, nem kötelező kapcsolatban lenni”
A párkapcsolat is olyan, mint a többi emberi kapcsolat: változik. Az iskolában nem csak azzal barátkozhatunk, akivel biztosan halálunkig jóban leszünk. Ugyanígy eltávolodhatunk a szüleinktől, vagy örökre megszakíthatjuk a kapcsolatot egy testvérrel vagy kedves munkatárssal. Senki sem jós, hogy lássa, mi fog történni a másik és a saját lelkében, személyiségében egy-egy váratlan esemény vagy csak szimplán a múló idő hatására. Arról nem is beszélve, hogy akármilyen jó emberismerő is valaki, de 100 százalékig sosem lehet kiismerni a másikat, a tévedés lehetősége mindig ott van.
KedvelésKedvelés
Csineva, mi a tököm az az “alap”??? Megint jön, hogy “megesküdött”, “megígérte”, innentől kezdve akármilyen a másik, a kapcsolat, ha kifordult magából, és NEM JÓ, akkor is szeressem, öleljem, akarjam, vágyjam??? Miről beszélsz?
KedvelésKedvelés
Csineva en nem ertem Te milyen alaprol beszelsz. Van ugy, hogy jo az alap es megsem együtt öregszik meg ket ember. Ezer meg egy oka lehet ennek. Nem lehet feltetel nelküli szeretetet követelni senkitöl. Egyreszt mert valtoznak az emberek, masreszt pedig vannak olyan helyzetek, amikor dönteni kell, hogy mesz vagy maradsz. Es nem lehet mindig azt vadolni, aki elment. Van ez igy. Igy döntött, mert neki is egy elete van es boldog szeretne lenni. Szerintem inkorrakt utana kijelenteni, hogy hat persze, mert szar volt az alap.
KedvelésKedvelés
Az a baj, Csineva, hogy van rajtad egy naaagy nyomógomb, a saját, igen fájdalmas történeted. És ha itt BÁRMI érinti azt, ha bármiről eszedbe jut, akkor rögtön visszaesel, elkezdesz ítélni, felelősséget tologatni, mást hibáztatni, nőgyűlölni, magadat igazolni, a jó döntést és az élethosszig tartó, szoros, lelkes monogámiát elvárni mindenkitől. Kevés a jó döntés, és ha csak ilyen alapon házasodnánk (jóban-rosszban — hol a határ? netán egy pedofil apuka? tényleg, hol a határ?), hát kihalna az emberiség. Azt írod, te benne lettél volna az egyenlő kapcsolatban, mégis kiraktak, de ezerszer kiderült a kommentjeidből, hogy ez nem igaz, nem voltál egyenlő, hanem moralizáltál, és nem ezért raktak ki, hanem az atombombaszerű szerelem miatt, amit viszont, való igaz, a te morgásod, örök elégedetlenséged szippantott be, valamint az a tény — és ezért senki sem hibáztatható –, hogy a feleséged teljesen mást akart, mint aki te vagy, illetve időközben rájött, hogy mást akar.
Ritkán használok vastag betűt, de… MINDENKINEK JOGA VAN IDŐKÖZBEN RÁJÖNNI. Különben börtön a házasság.
Semmit, amit a jó kapcsolatért teszel, nem tehetsz azért, hogy garancia legyen. Ha akként teszed, azonnal csőd az eredmény, ez biztos.
KedvelésKedvelés
Hűha, eleg durva amit irsz. Tudod csineva, annyi mindentol lehet szerelmes az ember, es annyi esetben erzheti ugy, hogy egy jo kapcsolatban van. Sokezer no menekul a csaladjabol, mert akkor ugy erzi, a ferfi, aki vinne, megbecsuli, mert akkor es ott szentul hitte, hogy az amit kap, az megbecsules es szeretet. Lehet, hogy a korabbi tapasztalataihoz kepest az az is volt, de csak ahoz kepest. Tudod mindenkinek joga lehet rajonni, hogy megsem azt kapja, amit remelt…
“aki nem szeret valakit jóban, rosszban, tűzön, vízen, akkor is, ha a másik megváltozik, az ne menjen hozzá” ez nagyon messzire vezet, akar egesz odaig, hogy a valamikori szerelem jegyeben a pepesre vert asszony marad, ahogy irod, a roszban is, mert fene tudja miert, meg mindig szereti a zurat.
Minimum problemasnak erzem en az alapjaidat…
KedvelésKedvelés
és időnként nem rakjuk le rendesen azt az alapot. csak építünk arra, amit alapnak gondolunk, de csak sárgombócok. mert senki nem tanítja meg nekünk, hogyan kell a másikat úgy istenigazából meg- és kiismerni. mert hiszünk. mert magunkból indulunk ki: hogy ha mi tiszta szívvel és igazat mondunk, akkor a másik is azt teszi. hisszük, hogy ha mi odarakunk egy jóminőségű téglát, a másik is olyat tesz mellé. aztán csak azt látjuk, hogy amit “közösen” építünk rá, egyszercsak besuvad, mert kifutott alóla az alap. vagy nem is volt. mert elfusiztuk.
KedvelésKedvelés
De gáz ez megint, Csineva, és milyen trükkösen nőhibáztató, mennyire rólad szól megint. Mi az, hogy “az alapok rendben vannak”? Nem mindegy, mi volt, van rendben, ha SZAR, hogy hozzáér? Miért szar vajon? Mit számít, mi volt, ha most nem jó? Mit számít, ki a hibás? Megmondom neked: aki ilyenkor már olyannyira megrémül és ragaszkodna hozzá, ígérget, az a hibás.
És miért kell (ha lehet) mindent rendbe hozni, mi ez az erkölcsi parancs? Ki mentse meg? Megint nők nyakába lőcsölnéd, csak mert őnekik szar, a másiknak kényelmes? A másik nem fog semmit csinálni, nincsen “együtt”, mert neki jó úgy, szándékosan vak, a máik rovására jó neki, vérét szíva!
Én azt mondom, az első gázos gesztusnál ott kell hagyni a másikat, méghozzá nem kifosztva, hanem a családba addig tett munka arányában kifizetve mindenkit. Ha ez lenne a felállás, nem engedhetnék meg maguknak a sok szemétséget. Mennyivel boldogabb világ lenne!
KedvelésKedvelés
“Én azt mondom, az első gázos gesztusnál ott kell hagyni a másikat, méghozzá nem kifosztva, hanem a családba addig tett munka arányában kifizetve mindenkit. Ha ez lenne a felállás, nem engedhetnék meg maguknak a sok szemétséget. Mennyivel boldogabb világ lenne!”
ez érdekes.
most állnak össze sok-sok év távlatában a gázos gesztusok.
van köztük 16 évvel ezelőtti, ami most esik le.
azért innen nem könnyű az elszámolás, bár valóban, nem lehetetlen.
KedvelésKedvelés
Ezen a gazos gesztuson most elgondolokoztam, mert en is azt vallom, hogy hibazni szabad, ergo nem hagyom ott a masikat, csak mert valamit rosszul gondolt akkor, vagy tett, es magamnak is fenntartom a jogot, hogy hibazhassak barmiben. Orulnek, ha ezt a temat majd korbejarnank egyszer alaposabban. vagy volt mar rola szo?
KedvelésKedvelés
Volt:
akkor eldobják
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/24/akkor-eldobjak
És legyen most is, még! Minden bejegyzésnek és beszélgetésnek akkor van ideje, amikor eszükbe jut! Ezt nevezzük szabadságnak.
KedvelésKedvelés
P.N.-nek
talán még ennyire közelről nem. csak érintettük sokszor, sok felől, hogy vannak bizonyos jelek, melyek azt kiabálják: “menekülj”
talán képviselőné tapasztalatai a leginkább tekinthetők relevánsnak az első jelekről.
mi most már nem ezekről a gázos gesztusokról beszélünk (ha jól értelek), hanem amikor bizony már több évtizedes a kapcsolat, bizonyos automatizmusok működnek, és működtetik a kapcsolatot. és jönnek sorra a gesztusok, melyekkel kapcsolatban mostanában látunk tisztán. ez azt hiszem más tészta
KedvelésKedvelés
Ahha, ertem.
Tehat ezek a gazos dolgok a hazassag, ill gyerek utani elvarasokon alapulo idoszakra ertendok.
KedvelésKedvelés
Az első gázos gesztusról eszembe jutott valami, amit fogalmam sincs kitől hallottam, hol és mikor (szép!), de valahogy így szólt: Egy kapcsolat elejében valahol benne rejlik a vége, vagyis, ha tiszta fejjel nézzük, már akkor láthatnánk ilyen gázos gesztust, amikor kezdődik az egész. Én végiggondoltam mind a három komoly kapcsolatomat, és próbáltam megkeresni ezeket. Így utólag első pasinál kábé 1 hónap után találtam meg, második pasinál az első csók után elhangzott mondat volt az, harmadik pasinál pedig első telefonbeszélgetéseink egyikében történt. Így visszagondolva, mindig meg is szólalt a vészcsengő bennem, és számtalanszor eszembe jutottak a kapcsolatok során, főként a szakítások alkalmával. Férjemet (negyedik komoly) már ezután ismertem meg, így kezdettől borzasztó aggályosan vizslattam (annak ellenére is, hogy hatalmas volt a szerelem kezdettől), gázos gesztusok és vészcsengő után kutatva. Nem volt könnyű dolga velem, de igazából ez az egész nagyon bejött. Én akkor olyan csalódott és sérült voltam már, hogy egy pillanatig nem voltam hajlandó eljátszani neki a szebbet, a jobbat, a nekivalót, és rögtön ledorongoltam, ha nála ilyesmit gyanítottam. Szóval, éveket spóroltam volna, ha hallgatok a vészcsengőmre.
KedvelésKedvelés
ez egy nagyon ritka és szerencsés együttállása volt a dolgoknak.
teljesen elveszítettem az idealizmusomat ez ügyben, így már-már lehetetlen küldetésnek tartom, hogy ezeket a vészcsengőket tényleg időben, helyén és megfelelően kezeljük.
azért örülök, hogy nálad most rend van ez ügyben.
KedvelésKedvelés
Az első gázos gesztus nekem is bökte a szemem.
Lehet, hogy azért, mert én igazából sosem jutottam el a válásig, csak a fontolgatásáig – szerintem az otthagyásnál fontosabb az elengedés. Mondjuk az én férjemről sosem lehetett egyértelműen kijelenteni,hogy nem lehet vele élni, mert bántalmazó vagy megcsal vagy büdös bunkó, simán csak nehéz vele élni, mert sok szempontból nagyon sérült, és én oda jutottam, hogy nem akarom az ő terheit is cipelni. És mikor arra jöttem rá, hogy csak a gyerekek miatt nem kéne vele maradni, és úgy éltem hónapokig, hogy nem dőlne össze a világ, ha nem élnénk együtt – az elengedést megengedtem magamnak, akkor jöttem rá én is meg ő is, hogy nem vagyunk összekötve, hogy azért, mert gyerekeink vannak, nem kell szenvednünk. És ekkor választottuk megint egymást, a küzdelmet meg a reményt, hogy ha magunkat helyrerakjuk -ezt házasodás előtt kellett volna, de hát ha nagyanyámnak kereke volna stb – , akkor tudunk együtt élni. Nagy léptekkel haladunk, ezért minden visszaesés nagy pofáraesés, de én most hiszek benne, hogy jól tettem, hogy nem hagytam ott az első gázos gesztusnál, mert akkor csináltunk volna két nyomorult elvált szülők gyerekét és két magányos felnőttet, így meg van őszinte apa és anya, akik veszekednek, kibékülnek, de alapvetően szeretik és támogatják egymást. Nagyon gáz a házasságunk, a harmonikustól meg a tartós boldogságtól messze van, de én olyat még csak filmen láttam.
Egyébként ehhez a témához a legjobb könyv, amit valaha olvastam, a Kemény szeretet, de már nem tudom, ki írta.
KedvelésKedvelés
“csináltunk volna két nyomorult elvált szülők gyerekét és két magányos felnőttet” — most akkor összeköt a gyerek, vagy nem? Ez nagyon sommás és bűntudatkeltő így.
KedvelésKedvelés
Gyöngyi, ne haragudj, ez a kilátástalan helyzetek tartósítóipari kézikönyve.
.
“A Kemény szeretet című könyv szókimondóan tárja elénk ezt a gyakran mellőzött problémát, és bemutatja, hogy a legtöbb házassági összetűzés – a hűtlenség, az alkoholizmus, a házastárs bántalmazása, az érzelmi eltávolodás – középpontjában bűnös közömbösség áll, mely szabotálhatja a kapcsolatot. Dr. Dobson hiszi, hogy a kórosan terjedő különválás forrása rendszerint pusztán az egyik fél, s ezért a másik fél számára nyújt gyakorlati segítséget, aki elkeseredetten próbálja összefogni a házasságot. Innen ered a szeretetteljes keménység elve, mely a romantikus érdeklődés felélesztésére és a vétkes fél “hazahozatalára” a lehető legnagyobb esélyt kínálja. Az általa bemutatott stratégia azért is egyedülálló, mert más megközelítésektől eltérően az együttműködésre gyakran nem hajlandó fél bevonása nélkül is működik.”
KedvelésKedvelés
Pedig elég árnyaltan fogalmaztam, mikor azt írtam, hogy CSAK a gyerekek miatt. A gyerek összeköt, mert házasfelek lehet, hogy nem leszünk, ha elválunk, de szülőpár mindenképp. De hát ennél több kell, mert CSAK a gyerekek nem elég összekötő erő. A magányos felnőttet meg azért írtam, mert 10 év alatt egyetlen férfivel sem találkoztam, aki akár csak kísértésbe hozott volna, a férjem meg szintén egyedül lenne, ez fix. Én annyira elborzadok a gondolattól, hogy olyannal éljek együtt, aki nem apja a gyerekeimnek, de jelen van az életükben, hogy fel se merül, még ha lett is volna valaki, de nem volt. Lehet, hogy a nevelőapám miatt, nem tudom.
A Kemény szeretetet meg érdemes elolvasni, a könyvismertető nem elég a véleményformáláshoz. Vagy nem kell olvasni, de akkor véleményt se kell formálni – szerintem.
KedvelésKedvelés
Anyám se akart apjafélét hozni soha a házhoz. Jól meg is szívtam miatta. A férfijelenlét kell a gyermek életében, s ha az apja nem alkalmas rá, akkor a “mostoha” jobb, mint a semmi.
KedvelésKedvelés
Itt ne irjunk ilyeneket. Nem igaz. Koszonom. Ha igy lenne, nem lehetnenek boldogok a leszbikus parok gyerekei.
KedvelésKedvelés
Én pedig köszönöm, de sokkal jobban éreztem magam ún. férfi jelenlét nélkül, amikor anyám évekig egyedül nevelt a húgomat meg engem. Sokkal jobban voltam, mint azután, hogy lett egy mostohám, aki utált minket.
KedvelésKedvelés
Elnézést, én-közlést kellett volna írni valóban. Nekem igazán jó lett volna a férfijelenlét. Sok mindentől megkímélt volna. A mostoha jobb lett volna, mint a parentifikálás. Jobb lett volna, mint hallgatni, hogy nem akartam neked mostohát, talán lett volna élete azután is, hogy mi kirepültünk a fészekből, talán most is élne. Bocs, ha normatív volt, amit írtam, de másnak igazán nem kívánom az én sorsom.
KedvelésKedvelés
Nem tudhatod, hogy jobb lett volna-e. És az élet nem kívánságműsor!!!
KedvelésKedvelés
az első gázos gesztus/reflexből jön a gázos gesztus
e kettőt vetném össze egy pillanat erejéig.
szóval arra jutottam, hogy amikor jön az első reflexszerű gázos gesztus (legyünk konkrétak: nálunk ez az volt, hogy az egyik kollégám örökbefogadott egy kislányt, majd pár hónap múlva állapotos lett a felesége. ezt elmeséltem az akkor még szeretőmnek (aki ma férjem) és ő reflexből azt mondta, hogy “jaj akkor de jó! vissza lehet vinni az örökbefogadott gyereket! nos ekkor nem fogtam menekülőre, hanem elkezdtem egészen messziről elmesélni neki, hogy ez mi és ezek következményei stb. stb. , mint egy két éves gyereknek.)
rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt tizen- sok év alatt az a fajta motiváció elfogyott a kapcsolatból, ami akkor arra késztetett, hogy tompítsam ezt a gázos kiszólást, hogy elmagyarázzam, hogy megértessem az álláspontomat (ami ugye a gázos gesztusoknál nem egyszerűen annyi, hogy az én álláspontom és az övé nagyon más, hanem azt jelenti, mint ebben a példában is, hogy az amit ő reflexből gondol az úgy ahogy van nagyon gáz)
azt gondolom, hogy ma is ugyanez a problémák gyökere. hogy reflexből jön valami, amit nagyon nem lehet elfogadni. és akkor ha még jut motiváció a magyarázathoz, hogy másképp lássa, akkor oké, de ha már elfáradtunk, és ha azt kérdezzük magunktól “Miért?” és “hogyan lehetséges ez?” hogy “még mindig itt tart?” “pedig erről egyszer/százszor már beszéltünk!” akkor kifogy az ember a szuszból és már nem kezd bele az újabb körökbe.
na ekkor van az, hogy feltesszük a kérdést: merre tovább??? együtt, vagy külön?
KedvelésKedvelés
Ott a pont! Ezt nagyon jól leírtad! Szerintem is így van!
KedvelésKedvelés
Ó igen. Lehet undorodni a nagy szerelmedtől is. És nem kell hozzá 60 évesnek lenni.
Nagyon fiatalon, nagyon intenzíven átéltem ezt, 3 év alatt lezajlott a megremegtet a szaga-tól és undorodom a légzése-ig.
Kellett hozzá, együttélés, anyós és fia elvárásai között vergődés, a fizikai erőm kizsákmányolása, és a szellemi energiáim elsorvasztása a sok véget nem érő tennivaló között, az én lelkes bólógatásom mellett. Kellett még hozzá hülyének nézés, az ítélőképességem kétségbevonása, hisztériásnak bélyegzés, és kész is volt szexre való képtelenség, a depresszió.
Szó ne érje a ház elejét, mire ez elkészült, már akart tőlem senki semmit.
Az alapok voltak a hibásak? Mégis, honnan tudod, főleg fiatalon, hogy milyen ember lesz a másik? Az elhatározás, kitartás valóban alap, de olyan kevés önmagában.
KedvelésKedvelés
Én a magam végletesen egyszerű módján azt mondom, hogy aki nem érzi boldognak és elégedettnek magát egy kapcsolatban, lépjen ki. Ahogy Éva írta. Akár az első jelnél. Nem gond, ha nem az első jelnél lépünk ki. Attól még nem dől össze a világ. Vannak első jelek, amiket nem fog következő jel követni. Bár ez a ritkább sajnos….De azt is mondom, és ez itt nem fog egyetértésre találni, hogy továbbra is a benne sínylődőre helyezem a felelősséget. Helyette más nem fog kilépni. A saját életén helyette más nem fog változtatni. Kritizálhatunk, megállapíthatunk, bírálhatunk, elemezhetünk. Kellenek ezek. Szükségesek. Tanulunk belőle, tapasztaltabbak leszünk. De bekeményíteni az egyénnek kell. Itt: nő. Lány. Húg. Nővér.Anya. Gyermeklány. stb. Attól még maradhat a bírált,a kritika, a rosszallás, a felháborodás, hogy ez a társadalom beteg, és férfiközpontú. Igen. De ez sem általánosan érvényes mindenkire. Vannak házasságok, amit nem betegek. Ahol boldogak. Nagyon-nagyon kevés, de van. Még az is igaz lehet, hogy 10 000 nőre jut csak egy normális pasi. És ez IGAZSÁGTALAN. Minden vád jogos, a jogos a harag, a gyűlölet, az undorodás, a viszolygás. És mondhatom, hogy nem fair a nőre tolni minden felelősséget. De az életünkből hátra lévő idő (legtöbbeknél még plusz 40-50 év, max) irreálisan kevés ahoz, hogy arra várjunk, hogy megváltozik gyökeresen, és szebbé lesz ez a mai hatalom. Szerintem nem lesz. És a magam biztonságos várát, és tágas terét is nekem kell körvonalaznom. Nekem kell a határait meghúznom és védenem, ápolnom. Akár találok ehez alkalmas és méltó társat, akár nem. Összegezve: a tevés és akarás felelőssége véleményem szerint az egyénen van. És igen, értem én, hogy ezen a blogon miről van szó. Többnyire egyet is értek vele. Csak azt gondolom, hogy ettől a blogtól a férfitársadalom, és a fejemetahomokbadugom női társadalom NEM fog változni. De változna is, nem fog kellőképpen változni. És nem fog akkora mértékben változni, hogy én vagy a következő generáció annak jótékony hatását a bőrömön érezzem. Sajnos. Értékes a blog. Sokakat gondolkodásra indít. Sokakat felébreszt, ráébreszt. Elvitathatatlan. Az idővel van bajom.
KedvelésKedvelés
Azért lenne jó a gázos helyzetekből kilépni, hogy érezhető legyen a dolgok tétje a képmutató “de hát engem választottál”, “a házasság egy életre szól”, “vannak hullámvölgyek”, “persze, amikor még jól kerestem és állt a farkam, akkor kellettem, mi?”, “mi lesz a gyerekekkel?”, anyós fejcsóválása, anyagi ellehetetlenülés és hasonló biztosítékok helyett. Mindezt azért mondom, mert a társaink rémületesen elengedik magukat, elkényelmesednek, mindenféle visszaélést megengednek maguknak pusztán azért, mert biztosnak gondolják a házasságukat, és többlethatalmuk van, passzívan, mulasztásosan még a legintelligensebb, legérzelmesebb férfiak is visszaélnek. Aztán megy a manipuláció, zsarolás és erőszak, ha a nő lépne. És az elvált nő szörnyű stigmája.
KedvelésKedvelés
Abban egyet értek, hogy ki kell lépni. A lehető legrövidebb időn belül. De szerintem nem az kell, hogy az elsődleges ok legyen, hogy a másik fél tanuljon belőle és érződjön a dolgok tétje. Szerintem ez csak következmény lesz. De lesz, persze! Magam részéről azt látom a legfontosabbnak, hogy azért lépjen ki a nő, hogy neki, magának jobb legyen. Mert belátta (lássa be), hogy neki ott jövője nincsen. Kár a további belefeccölt időért, energiáért, érzelmi értékért. Fájjon a másiknak, de ne neki. A kilépés ebben az esetben is megvalósul. A másik fél esélyt kap arra, hogy ráébredjen, hátrahőköljön, észheztérjen..stb.. ez már az ő gondja. Oldja meg. A kilépés mögött megbújó motiváció a lényeg. Ha magáért teszi, neki mindenképpen jobb lesz. Hiszen leráz magáról valamit, amire felesleges teher. Ha a bosszúért, majdénmegmutatomért, térjenmárészhez a másik, mégishogyképzeli, majdénmegmutatom vágyakért teszi, könnyen csalódhat. És a keserűsége, reménytelensége tovább mélyülhet. Miért? Mert SEMMI garancia arra, hogy az “társ”, másik játékos jobbik eszére tér, homlokára csap, dugájába dől. És ha ezeknek a jeleit hősnőnk nem látja darab időn belül, tán még nagyobb kiábrándulás éri annál, amit megélt a gallyra ment kapcsolat közben. Ha kilép, magáért, maradhat a stigma, hogy elvált nő, meg egyedülálló anya, nő, szingli, miegymás. De az már szintén egy olyan probléma, amivel helyette az égvilágon senki más nem fog szembe nézni, és foglalkozni sem. Úgy istenigazából. Na ebben az értelemben tolom én fatalista módon a nőre a melót és a felelősséget. Így is úgy is nagyrészt széllel szemben kell pisilni. Vagy a rusnya pasi a szél, vagy a társadalom patológiás helyzete. Akkor inkább már hadd pisiljek olyan széllel szemben, amit én választottam magamnak. Abból két lehetőségből, amiből lehetett :o)))))))))
KedvelésKedvelés
Szerintem felreerted, amit irtam, en nem manipulativ kilepest javaslok, nem moresre tanitast, hanem olyan elterjesztendo mentalitast, amelynek alapja a noi ontudat, a kapcsolatfugges, a csalad mint uralkodo eletcel felszamolasa, s amelyet lehet erezni a levegoben, es ettol, megelozo jelleggel lesz tetjuk a dolgoknak. Az utolagos eszhez teres mar nem az igazi, elrontani nem kellene. Ha kesobb jon a kovetkezmeny, addigra mar nem biztos, hogy akarja a no, nem is kell akarnia, ezek nem racionalis dolgok, nem adok-kapok alapon mukodnek, nem szamonkerhetok (de en leszoktam a kedvedert az italrol!).
Mindezt azrt irtam, mert ugy latom, a nok jo barom hiszekenysegevel, joindulataval, megbocsatasaval elnek vissza, azert engednek meg maguknak ennyire rombolo es kiabrandito viselkedesmodokat.
KedvelésKedvelés
Értem. (korábban sem értettelek félre).” …..a nok jo barom hiszekenysegevel, joindulataval, megbocsatasaval elnek vissza, “”””””””” Én meg úgy látom, hogy ennek a nők félelme a táptalaja. Mert aki nem fél elengedni a sz@rt, annak eszébe sem jut évekig megmagyarázni és szépíteni a megmagyarázhatatlant (verik, csalják, kihasználják, állatnak nézik, megalázzák, ésatöbbi ésatöbbi). A félelem nagy úr. Iszonyatos erőt tud adni. Csak éppen nem arra ad, amire kéne…A félelem pedig igen, igazad, van kívülről kapja a tápot a fennmaradásához. De a talaja nem ott van. A talaj a nőben van ahhoz, hogy éljen, megmaradjon, növekedjen. Abban nem hiszek, racionális okok miatt, hogy valaha is nők akkora tömege fogja ezt meglépni, és mindenki majd ettől jól észhez tér. Nem hiszem, hogy annyian fognak hirtelen vagy lassan váltani, hogy legalább minimális tömeget érintsen. Nem hiszek ebben. DE NE NEKEM legyen igazam. Legyen nektek igazatok!!! Bárcsak ott állnék tátott szájjal, és kellene belátnom titkon, hogy nééééé, ezek megcsinálták!!! De nem hiszek benne, nem látom realitását :(((((( Az én kis egyedülálló csepp a tengerben életemet ez pedig annyiban érinti, hogy igyekszem menekülni a süllyedő (vagy rég elsüllyedt ??) hajóról, és minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy a lányomnak ne itt kelljen felnőnie, hanem tanuljon bele valami jobba, egészségesebbe, jobbíthatóbba :(((((((( De ha nem férfi-nő értékkülönbséggel, akkor valami más méltánytalan különbséggel biztosan találkozni fog valahol, valamikor. Nem futhatunk ki erről a földgolyóról. Tehát elsősorban arra kell megtanítanom őt, ahoz kell megadnom neki mindent, hogy olyan felnőtt nő legyen belőle, aki mer majd az árral szemben úszni, mer majd nem-eket mondani. Tud majd különbséget tenni kívánatos és nem kívánatos között. És mer majd belesimulni abba is, amit maga jónak és megtartandónak ítél. Hát nem kis meló……És egyedül, saját erőből, észből, szívből nem is menne.
KedvelésKedvelés
Éva, szerintem is van olyan pasas, akivel működik. Van egy barátnőm, és mikor elege lett a férje nárcizmusából, beadta a válópert. Elváltak polgárilag, egyházilag nem, mert úgy nem egyszerű, de nem is akart. Azt akarta, hogy lássa meg a férje, hogy nincs semmi bebetonozva, és elvesztheti a biztonságát meg a gyerekét. Akkor a férje észbe kapott, sokat változott, csak most fizetik vissza a szocpolt… De nem minden pasas ilyen.
KedvelésKedvelés
A 16:49-es hozzászólásodhoz szeretnék annyit fűzni, hogy azzal, hogy a mi gyerekeink látják, hogy van mód és lehetőség a változtatásra, hogy tudják azt, hogy nem kötelező életfogytig maradni egy házasságban, az már egy nagyon nagy lépés. Hiszem azt, hogy nem azt tanulja belőle a gyerek, hogy el kell válni, hanem azt, hogy ha nem jó, van joga dönteni a saját sorsáról, mert nincs kötelezve semmire! Abban csak reménykedem, hogy valóban ezt tanulják belőle. Ehhez viszont kell a szülő is. Szerintem úgy lehet elérni, hogy nem szabad véka alá rejteni a történteket, nem szabad félni a kérdésektől, tényként lehet és kell közölni, hogy miért történt az elválás. Két-három mondatban a lényeget kell elmondani. De persze tudjuk, hogy sokak mennek az indulataik után és nem képesek higgadtan válaszolni egy egyszerű kérdésre. Hátha ez is változik idővel 🙂
KedvelésKedvelés
“aki igazán szeret valakit, attól hogy tud egy idő után undorodni… nem… az sose szerette”. Kedves csineva ezt egyszerűen rosszul tudod. Nem csoda mert ezt sulykolják a fejünkbe, erre készülünk. Az igaz szerelem elmúltával törvényszerűen várjuk a szeretet. Azt hisszük mi vagyunk ufók, ha nem jön vagy nem ez jön. Tudom nem illik a nagyobb hatalommal példálózni és híres emberek kinyilatkoztatásaival jönni, de Popper Péter pszichológus volt és rengeteg házaspárral beszélt a munkájából adódóan. Nos őt is meglepte, mennyire ritka, hogy szeretet kövesse a szerelmet. Ez illúzió, a tapasztalat nem támasztja alá. Inkább lesz a szerelemből később közöny, rosszabb esetben gyűlölet vagy undor és nagyon szerencsések akik valóban szerethetőnek látják a párjukat évtizedek elmúltával is.
KedvelésKedvelés
Szerintem ez is resze az agymosasunknak. Hogy ne lazadjunk, ha a szerelem elmulik. A csapbol is az folyik, hogy az “atalakul szeretette”. Es ha nem erzed a szerelem utan ezt a mindent athato szeretetet, akkor keresd magadban a hibat! (szokas szerint) Ne vagyjunk mi szerelemre, ugyis elmulik, maradjon csak mindenki a hazassagaban es keresse magaban a szeretetet. Ne valjunk el, mert ugyi ide jututnk a következö pertnerrel is. Inkabb keressük az atalakult szeretetet. Örület!
KedvelésKedvelés
Elolvastam fentebb a hozzászólásaid az undorról. Nem értelek. Ott van a cikkben az undor lényege. Az egy dolog persze, hogy elmondod százszor, hogy bűzlik a cigitől, és legalább erre figyelne, de ez csak egy apróság a tohonyaságból. Azonban a kicsikart, a kutyaszemmel kikönyörgött, a frigidséggel gyanúsított, a neki jár sértődöttsége, a leszarom, hogy csak megadod magad- hozzáállás, amikor már azt mondod neki, hogy egy ürítőcsésze vagyok, hisz álló farokkal lépsz be az ajtón, ami nem rólam szól, csak a testnedved ürítéséről- és erre csak annyit mond: ugyan, ne mondj már ilyet… na, akkor lesz benned az az igazi, zsigeri undor. És tudod, bármilyen megalázott és üres érzés neked, a végén mégis ez a faroktól vezérelt, nőn élősködő hím lesz az igazán szánalmas.
KedvelésKedvelés
Ez azonban sovány vigasz.
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszik az írás! Nekem ugyan fiam van, sőt, ha minden rendben megy nemsokára fiaim, de valahányszor gyerekruhát, mesekönyvet vagy játékot vásárolok, megdöbbenek, hogy milyen korán elkezdik a kislányok programozását, gyakorlatilag a bárgyúmintás babarózsaszín 50-es rugdalózótól kezdve. Jó, nem mondom én is biztos vennék egy picilánynak cuki kis ruhácskát, de valahogy az a benyomásom, hogy a lánykákkal még jobban kell ügyelni. Bár a fiúkkal sem árt. Én sokáig azt gondoltam, hogy engem fiúsan neveltek, de kezdek rájönni, hogy inkább normálisan. Egykének sikerültem és asszem egyszerre voltam a fiuk-lányuk, már kicsinek is.
KedvelésKedvelés
Ezt a fordulatot ismeritek? “Egyik ódaladra kardot adok, másikra egy űgyes fehérnépet. Ezt kösd fel, azt vedd el. Ez megvéd, amaz elszaporít.” innen való: http://mondoka.hu/index.php?v_action=login, de már hallottam többször is, több mesében is van. Attól, hogy valami hagyomány, még lehet borzalmas. Most volt húsvét, facebook-szerte jártak azok a képek, ahol két legény lefogja a leányzót, a többiek pedig jól nyakonöntik a jéghideg kútvízzel. Olyan néphagyományunk miért nincs, amikor a legényt lefogják a leányok, és jól tökönrúgják? És ott van az is, hogy a hagyományos magyar háziasszony soha nem ül oda az asztalhoz, hanem csak kiszolgál. Ezek a dolgok nem lettek szebbek attól, hogy a magyar kultúra részei.
KedvelésKedvelés
“AZ UTCÁN
Együtt megjelenő férfi és nő egymás mellett halad, a férfi a nő bal oldalán. Ezt a hagyományt a nő védelmével magyarázzák, ugyanis a védelmező férfi bal oldalán viselt fegyverének használata ezáltal válhatott akadálymentessé. A világ megváltozott – ma már senki sem jár karddal az oldalán –, de a klasszikus felállás maradt az eredeti. Persze, ha a helyzet úgy hozza, hogy a jobb oldalon kell óvni őt (pl. útpadka), akkor a férfi azon az oldalon halad mellette. Kivétel az esküvő, amikor a férfi szív oldalán, azaz a balján áll a menyasszony.”
Igen, ismerem.
Innen: http://gentleman.hu/codex/no-es-ferfi
Ezek engem egyre jobban idegesítenek. Ha egyenlőség (és kevesebb erőszak) van, akkor nincs szükség ilyenekre.
KedvelésKedvelés
Erre: Volt egy feladat, mikor női magazinokból szedtünk ki képeket és montázst készítettünk a témában. A női és a férfi érzéseid. Összeraktuk, kitettük, kiveséztük, elemeztük. Pillangós fejű meditáló elkezd polemizálni, hogy milyen különös, hogy az én képemen a kép jobb oldalára került egy női arc, a baloldalon agy férfi van. Hogy átalakult a világ és a szemlélet. Nem akartam hinni a fülemnek. Hogy ennyire???? Itt tartunk? Ez számít?
KedvelésKedvelés
Legközelebb péklapáttal menj, hát komolyan, ezt a stigmatizáló, homályos, szar érvelést!
KedvelésKedvelés
A végső érv a vezető részéről: nálad már megtörtént az integráció, azért nem érted!!! Tehát minden passzol, minden csakis úgy lehet, éppen csak én valamit máshogy (szarul) csinálok,merthogy én már ezeket integráltam. Homályos kérdés bennem: ez most jó vagy nem?
Egész életemben volt egy ilyen besorolás: te olyan más (furcsa) vagy. És a kérdés, ami csapódik hozzá bennem: És ez baj?:
KedvelésKedvelés
🙂 nekem két pasim is (a második férjjé avanzsált) csinálta ezt az útpadkás dolgot, egy normál séta alatt többször is helyet cserélünk, de én ezt akkor is, ma is nagyon kedvesnek találom. Csak úgy önmagában, kontextus nélkül.
KedvelésKedvelés
“magyar háziasszony soha nem ül oda az asztalhoz, hanem csak kiszolgál.”
Anyósom ilyen háziasszony volt és nem vidéken ám hanem itt Budapesten. Nem ült le csak ha a férfiak már jóllaktak és elmentek az asztaltól. Utána evett ő egyedül 😦 és ez senkinek nem szúrt szemet amíg én nem tettem szóvá. Olyan természetes volt a családnak mint ahogy a nap süt az égen, hogy anyuka a férjét és fiait ugrálja körül evés helyett!
KedvelésKedvelés
Ez sajnos Erdélyben sokfelé ma is kemény szokás… hiába tiltakozom ellene ha elhívnak itt-ott ebédre. Azt tudjátok, a széki férfi miért megy a felesége és a családja előtt pár lépéssel? Régen, mikor nem aszfaltút volt, a férfi taposta az utat, nézte, hol vannak a süppedékek stb. Valóban nem kell ragaszkodni a szokáshoz, ha az indok eltűnt… ezek szerint bal kézzel is illik kezet fogni…
KedvelésKedvelés
Erről van egy igen régi vicc: **** megy a sivatagban, előtte tíz lépéssel a felesége. Egyszer csak az Úr lemennydörög az égből: “****, hiszen megírtam neked az Írásban, hogy elöl megyen a férfi, és követi őt az ő felesége!” Mire ****: “Igen, Uram, de amikor ezt írtad, ezen a vidéken még nem voltak taposóaknák!” Tudom, hogy nem vicces.
KedvelésKedvelés
jaj, erre van egy nagyon jó sztorim. kb. 32 éves voltam, férjem még csak udvarolt nekem. anyóséknál voltunk családi ebéden. férjem öccse frissen nősült 22 éves leendő sógornőmmel. anyósom, szokása szerint, behozza a levest, nem ül le enni, mert millió dolga még a konyhában, majd szed a férfiaknak(!) vki. nagy csend, várom, hogy majd a férfiak szednek maguknak, aztán észbakapok, hogy jé, lehet ezek arra várnak, hogy a rangidős nő szedjen. nyúlok a merítőkanál után, mire leendő sógornőm kiveszi kezemből, mondván: “előbb az asszonyok, aztán a lányok!”. kimentem a konyhába röhögni.
KedvelésKedvelés
😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
Újév első napján, anyósomnál először csak férfi lépheti át a küszöböt, mert a nő szerencsétlenséget hoz a házra egy évig. Azt a jajveszékelést hallottátok volna, mikor én erről a marhaságról nem értesülvén, egyszer átléptem a küszöböt a férjem előtt! Komoly dolgok ezek…
KedvelésKedvelés
Bazzeg.
KedvelésKedvelés
Most nyerítek.
KedvelésKedvelés
Velem is történt ilyen, de én annyira nem tudtam, hogy miért nem mozdul senki, hogy suttogva szólt a férjem, hogy most ám mindenki arra vár, hogy én szedjek. Nagyon kínos volt. Mintha azt nem tudtam volna, hogy a szám elé teszem a kezem ha ásítok, vagy kezet mostok vécézés után. Rosszul érzem magam azóta is, ha rágondolok :(.
KedvelésKedvelés
Egyre biztosabb vagyok abban, hogy ha lesz férjem, skandináv lesz 😀
KedvelésKedvelés
Ja, és sosem értettem a mesebeli királylányokat, 5 éves koromtól cowboy vagyok.
KedvelésKedvelés
😀 anno en sem az a babazos fajta voltam 🙂 a nagyobbik lanyom sem az, bar ugy tunik a kicsi meg bepotolja helyettunk is 🙂 o miota jarni tud hurcol magaval egy babat, vagy retikult, vagy bababkocsit babaval es szamtalan ruhat huz magara, sok nyaklanccal es a novere cipojeben klaffog fel ala. meg nincs 2 eves. nem tolunk tanulta az fix. imadom hogy ennyire kulonbozoek a lanyaim 😀
KedvelésKedvelés
Juhhú!! 😀
KedvelésKedvelés
Ja, én meg Vadölő az indián hős akartam lenni hétévesen, aztán Chrudinák Alajos a riporter, majd delfinmentő és -idomár. A játékbabákkal meg iskolásat játszottunk.
KedvelésKedvelés
En babaztam. Rajzoltunk papirbol babakat hugommal, mindig olyat eppen, amilyen szemelyisegu egyent szerettunk volna mintazni. A kedvenc hetrol hetre valtozott. Egy ciposdobozban volt kb egy egesz varosnyi emberunk, es tortenetekhez megfelelo alakokat valasztottunk ki. Meg tizenharom evesen is jatszottam neha “titokban”. Mindent, amit lattunk eljatszottunk, elmenyt is vagyat is. Megtortentet es kitalaltat. Szerettuk nagyon.
KedvelésKedvelés
En ürhajos akartam lenni. Es minden barat, minden rokon es felnött reakciojara ma is emlekszem: “azok csak fiuk lehetnek”.
KedvelésKedvelés
emlékszem Pöttyös Pannira aki mozdonyvezető akart lenni, de a nagymamája azt mondta azok csak fiúk lehetnek, viszont lehet jegykezelő az is igen fontos ám! Azután is ezt hallottam mindig, a fiúk pilóták lesznek és sebészek, a lányok légikisasszonyok és nővérkék. Rohadtul igazságtalannak éreztem gyerekkoromban…meg most is! Pedig akkor még nem tudtam mennyi fizetést kapnak a pilóták és mennyit a stewardessek, mennyit visz haza a megbecsült sebész és mennyit a több műszakban ágytálat cserélgető nővérke 😦
KedvelésKedvelés
Ne is mondd! En nem ertettem miert mondjak ezeket, csak nagyon rosszul esett, hogy engem arra nem tartanak alkalmasnak.
Es az apukam sebesz volt. Egyetemre jelentkezes elött leültetett, hogy beszeljünk, mit akarok tanulni es csinalni. Meg most is vegyesek az erzeseim ezzel kapcsolatban. Azt mondta, hogy ha nagyon szeretnek orvos lenni es ez minden almom, akkor ö mindenben tamogat, ahogy csak bir. De el kell mondania, hogy ez egy kegyetlenül nehez palya, keves penzert hatalmas felelösseg, ha az ember nem fogadja el a boritekokat (nem is vetett fel minket a penz soha), valamint a nöket szerinte kicsinaljak: ketszer annyit kell teljesiteniük. Akarom-e igy is? Nem akartam. Es most sem tudom eldönteni, hogy jo-e, hogy igy alakult. Ugy erzem igen. Csak faj, hogy egyaltalan erre sort kellett keriteni.
KedvelésKedvelés
Erről most az jutott eszembe, hogy múltkor mesélte egy mozdonyvezető, amikor megkérdeztem tőle, hogy miért nem vesznek fel nőt arra a munkára. Mert mindig a mozdonyvezetőnek kell kipucolnia a mozdonyból a vonat elé ugrott öngyilkosok maradványait… És az öreg szerint a legtöbb férfi is emiatt hagyja ott a szakmát, mert nem bírják feldolgozni.
KedvelésKedvelés
azért ez elég urbanlegend-gyanús, nem? nem hiszem, hogy rendőrségi helyszínelőkön kívül bárki hozzányúlhatna ilyen esetben bármihez (mozdonyhoz, holttesthez… nekem ez inkább a szokásos megideologizálásnak és elrettentésnek tűnik, ahogy Viki fentebbi története mélyén is ez lapul. nő, tehát kímélendő, védjük meg ettől, vagyis inkább: szorítsuk ki. ne csinálja, úgysem bírja. lehet ezt szépen és törődően is mondani, akkor sem más csak kirekesztés.
KedvelésKedvelés
A baleseti sebészeten a doktornőktől kezdve a nővérekig biztosan mindig mindenki elájul a keményebb eseteknél és hívják a férfi ápolókat ill. orvosokat, mert csak azok bírják a látványt elviselni. Ne már!
KedvelésKedvelés
Igen, en is erzek benne ilyet. Ugyanakkor az apukam ismert annyira, hogy amit akarok es elhatarozok, az lesz. Ha ez lett volna az almom, tamogatott volna. Nem volt szilard az elhatarozasom, elhivatottsagrol meg szo sem volt. Öt a feltes vezerelte, azzal pedig nem szamolt, hogy ezzel a beszelgetessel is csak a meglevö (szamara sem szimpatikus) rendszert betonozzuk tovabb, mert meg eggyel kevesebb nö lesz igy orvos. Szivesen megkerdeznem most igy felnött fejjel, hogy amit mondott miert ugy mondta ahogy.
KedvelésKedvelés
Igen, miert birna evesbe? Patologusnok is vannak.
KedvelésKedvelés
Ez előjött a sajtóban is, nem? Jól emlékszem, hogy pont itt olvastam róla? Akarták emelni a női mozdonyvezetők számát, aztán erre mindenki felhördült és az ott dolgozó férfiak fix ezzel és ehhez hasonló szöveggel jöttek.
KedvelésKedvelés
Nem lehetsz annyi idős, hogy akkor Tyereskova már ne lett volna fellőve!
KedvelésKedvelés
Ó, nem hogy Tyereskova, de még a bolhás Lajka kutya is megjárta a világűrt mire én megszülettem. A lényeg, hogy az nem lányoknak: nem az ő lányuknak való. Ezért lehetnek azok csak fiúk.
KedvelésKedvelés
Fütyi csak egy dologhoz kell, és az nem az űrhajózás 😀 Na jó, kettőhöz, de a pisilés magánügy.
KedvelésKedvelés
😀
En nem ertem mire gondolsz.
KedvelésKedvelés
Inkább nem írom le, mire gondolok, mert én is belepirulnék, ha olvasnám 😉
KedvelésKedvelés
6 éves korom óta író/költő akartam lenni, majd hosszabb ideig kékcinke. Mindhárom eléggé nemfüggetlen 🙂
(Az irodalmár vonalból megmaradt egy verseskötet és a játszópajtásom rajzaihoz írt mesefüzér, a kékcinkeségre sajnos csak én emlékszem)
KedvelésKedvelés
😀 LOL
KedvelésKedvelés
Jaj nekem, ez de édes! Ma ezen mosolyogtam először!
KedvelésKedvelés
Jaj, nagyon tetszett!
KedvelésKedvelés
ez a mese-téma nekem most nagyon aktuális. 5 éves ikerfiaimmal épp kivégeztünk minden APG-t és Bogyót, meg Babócát, Thomast és barátait (akik közt egyébként belevaló csajok is vannak). Gondoltam ideje magyar népmesékre váltani. “A bíróné mindent úgyis tett, ahogy az ura megparancsolta” mondat után becsuktam a könyvet és megbeszéltük a fiúkkal, hogy miért nem vagyok -né, és, hogy apa nem csak hogy nem szokott parancsolni nekem, de ráadásul önállóan döntök.
Egyszer Vekerdynél azt olvastam, hogy a mese azért (is) kell, mert szituációkra ad megoldási lehetőséget, konfliktus kezelést tanít, ezért a jó mese konfliktust tartalmaz, majd annak feloldását is. Ahogy az idézett orosz mesében is ez van, úgy a magyar népmesékben is. De valahogy a konfliktus meg/feloldása mindig konzervatív és patriarchális eszközökben merül ki.
A kreatív mesebeli csajokhoz én még hozzávenném a legkisebb királylányt, aki úgy szerette apját, mint a sót. De többre nem emlékszem én sem.
KedvelésKedvelés
http://www.mikulasbirodalom.hu/mese/matyas/biro_lanya.htm
Nekem ez a kedvencem.
KedvelésKedvelés
Nagyon sok fajta mese van, ahol a férfi jön ki szarul a végén: a bugyuta ember, a királyfi, aki elveszti egyetlen szerelmét, mert sohasem fogadta meg a tanácsát, van, ahol mindenki meghal – ezeket ritkán teszik válogatásokba. Én még azt is szeretem, ahol a lánynak egy medvebőrös királyfival kell ágyba bújnia, mert nem titkolja el a mese, hogy egy szűzlány számára félelmetes és állati, undorító is lehet a férfi.
KedvelésKedvelés
Talány nekem ez a meseterápia, érdekes amiket írsz róla. (írj még!)
Nekem az a furcsa ebben a szűzlányos példában is, mint a többiben: régen előfordulhatott, hogy a szűzlány a házasságkor találkozva először a szexualitással (feltételezés) megijed, undorítja a férfi. De ma, amikor az első szexuális élmények leginkább szabad vágyból, akaratból, szerelemmel történnek, mit tudunk tanulni ebből? Szerintem azt, hogy nem baj ha undorít a medvebőr, nem baj ha megijedsz, királyfi az belül, na maradj szépen csendben. Ez nem segít, nem ad kapaszkodót.
Elképzelhető, hogy pont a lényeget nem értem.
KedvelésKedvelés
Szerintem ebben a szűzlányos mesében éppen hogy nagyon gáz helyzet fordul elő, olyasmi, amit nem a fiatal lány akar, ha nem nyomulna rá valaki kéretlenül a nagy gerjedelmével. Azt nem bírom az archetípus fogalmában, (jelentése: őskép), hogy ab ovo adottnak, normálisnak, természetesnek vél szempontokat és kapcsolati tényezőket.
Én kamaszkoromban, 11-15 évesen nem szőrös férfiakról ábrándoztam, hanem velem kb. egykorú helyes fiúkról. A szőrös férfiak (=felnőttek, akikkel semmiféle építő kapcsolatom nem lehetett volna) ábrándoztak rólam és az nagyon nem jó helyzet.
Nehogy már az ébredő szexualitás( =maga az öröm, az életerő forrása!) magába KELL, hogy foglalja a nem kívánt élményeket! Ha valami, az undor a medvebőrtől ékesen árulkodik a nem természetes, nem kölcsönös vonzalomról, azaz a hatalomba kódolt visszaélésről.
KedvelésKedvelés
Igen, ez a mese ma a nemi erőszak csendes elfogadására tanít, arra, hogy viseld el az undort, rosszul érzed, hisz királyfi az, ni.
Ma arról kellene tanulnunk, hogy nyugodtan rúgd le magadról az undort keltő állatot, és ha a medvebőr alatt tényleg királyfi van küldd el a búsba, és ne állj vele többet szóba, mert állat módjára viselkedett.
Ahogy egyre gondolkodom ezen arra lyukadok ki, hogy a hagyományaink, meséink közül alig van, ami kapaszkodót adhatna nekünk.
KedvelésKedvelés
Ezért szeretem annyira például a KillBillt, amiben megjelenik, hogy egy nő is lehet harcos, és akár a végletekig agresszív. Felszabadító érzés ez egy olyan embernek, aki bár szerencsére nem a hagyományos habos-babos kislánykörnyezetben nevelkedett, mégis hatott rá egy csomó elvárás, amiknek a lerázása nem könnyű és nem rövid ideig tartó folyamat.
KedvelésKedvelés
Én egyszer próbáltam megnézni a Kill Billt, de nem bírtam. Nem vagyok prűd, és erőszakos filmeket is néztem szép számmal, de az a mennyiségű vér és bél nekem sok. Lehet, hogy valakinek az az üzenete, hogy lehet egy nő is erős, de nekem gyomorforgató volt pl két nő harcát látni, amint épp kibelezni készülnek egymást. Szerintem ez beteg.
KedvelésKedvelés
Azért túl egyszerű lenne elintézni egy “beteg”-gel. Igen, minden Tarantino filmben vödörszámra folyik a vér, direkte eltúlozva amolyan fricskaként használja, ez nála amolyan abszurd stílusjegy. Véres filmet szeretnétek? Nesztek itt van…dézsából! Ez a rengeteg vér ráadásul így ennyire töményen, szinte már képregényszerűen, inkább groteszk mint borzalmas.
KedvelésKedvelés
A Kill Bill nem teljesen komoly film. Egyrészt ismert filmes klisék új köntösben (pl a főszereplők nők) másrészt icipici paródia.
Bár ezt hiába magyarázom, rá kell érezni az ízére.
KedvelésKedvelés
Ez a medvebőrös királyfis mese, akár ősi, akár nem, óriási gáz. Nem a “genderideológiától”, meg a jaj, felborulnak az ősi szerepektől kell félteni a gyerekeket, hanem ezektől a sz*roktól.
KedvelésKedvelés
Szerintem itt félreértés van. Én nem értek a meseterápiához, csak olvastam róla ezt-azt, meg egy szemléletet próbálok magamévá tenni, amivel olvasom a meséket. A szűzlányos példa ma is igaz. Tök mindegy, hogy az első pasi a férj és a lány 20 éves, vagy egy helyes srác, és a lány 15 éves. Nem a brutalitás a lényeg, meg hogy hagyjuk magunkat megerőszakolni, hanem a behatolástól, a fájdalomtól való félelem, és a férfitesttől való idegenkedés. Hiába felvilágosult az ember lánya, hiába vonzó a helyes srác, attól még el kell fogadni, hogy valaki oda megy be, ahol még senki nem volt, ami az ő teste, és nem fogadott magába idegen testet. Nekem ezek jutnak eszembe, nem a nemi erőszak.
KedvelésKedvelés
Elég tisztán emlékszem az első szexuális élményemre, 15 voltam, és nem volt bennem sem félelem, sem idegenkedés, inkább kíváncsiság.
Erős vágyra is emlékszem, és arra is, hogy sodortak az ösztöneim, és arra is, hogy milyen természetesnek tűnt minden.
KedvelésKedvelés
Hu, eleg furcsa keped van a noi szexualitasrol.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy nem a női szexualitásról van furcsa képem, hanem a sajátomról. Mit tudom én.
KedvelésKedvelés
nem muszáj fájnia. nem kell hogy erőszakos legyen. Sőt mire odajutnak a pajkos fiatalok, már könnyen lehet hogy évek óta ízlelgetik egymás nedveit..
Szóval a medvebőrös legény nem valami izgi leányálom.
KedvelésKedvelés
nem kell elfogadni semmit, ami nem finom. elsőre sem. szerintem ez a tanulság.
KedvelésKedvelés
A félelem lenne az utolsó, ami eszembe jut. Izgalom, vágy, kíváncsiság, öröm, libabőr (a jobbik fajtából).
KedvelésKedvelés
Elgondolkodtató ez a poszt számomra. Olyan közegben nőttem fel, ahol az általad említett és kárhoztatott nőies tulajdonságokat – passzív, elfogadó, önfeladó – keményen szankcionálták, és a nőies dolgok iránti érdeklődést – smink, csinos ruha, fodrász és társai – erősen elutasították és szükségtelennek ítélték. Anyám férfiszerepbe kényszerülve nevelt engem és a húgomat és mi abban nőttünk fel, hogy egy nő ugyanúgy képes mindenre, amire egy férfi: ugyanúgy képes autót vezetni, zsákot hordani, kaszálni, bojlert szerelni, fát hasogatni, csirkét és nyulat vágni, mint a férfiak, a tanulásról nem is beszélve, mert abban szimplán jobbak vagyunk. Egy nő legyen aktív, kezdeményező és bátor, okos, sportban ügyes, mert ilyennek kell lenni és kész. Én ezt láttam, és hittem is, hogy így van, bár amikor 14 évesen szőlőtrágyázáskor napokig majd megszakadtam a ganéstalicska alatt, néha felötlött bennem az az eretnek gondolat, hogy de jó lenne egy férfi a háznál. Aztán idővel lassan kiderült, hogy egy csomó mindent nem tudok megcsinálni, amire anyám és a húgom képesek voltak, például soha nem leszek képes autót vezetni (a fél szememre vak vagyok, a másikkal alig látok), a kaszálás és a bojlerszerelés is kifogott rajtam. Tizenévesen nem tudtam eldönteni, hogy melyik nem elcseszett példánya vagyok – haszontalan férfi, vagy semmirevaló nő?
Szóval veszélyes ezeket a szerepeket kiosztani meg átvenni meg felvenni meg egyéb, mert bár nekem szerintem jót tett, hogy nem a hagyományos nőképet nevelték belém, a neveltetésem mégis okozott számtalan más problémát, amivel meg kellett küzdenem.
KedvelésKedvelés
Jaj nekem. Ez szomorú, ez a felfogás. És most jobban vagy, megküzdöttél, megvívtad, sikerült (a nagyja)?
KedvelésKedvelés
Hát nagyon nehéz volt, és sokáig tartott, maradt belőle egy enyhébb, még kézben tartható depresszió, de viszonylag jól vagyok. A férjem támogatásának sokat köszönhetek, és most már nagyjából egyben vagyok, de sokszor érzem azt, hogy soha nem leszek igazából “normális”.
KedvelésKedvelés
Jaj, de rossz volt ezt olvasni. Visszaköszön ez-az. Én ezért is nem harcolok az ellen, hogy a gyerekeket úgy neveljük, hogy szerepeket mutassunk nekik. Egyrészt mert nem lehet elkerülni, hogy utánozzanak minket, márpedig felnőttként is különböző szerepekben működünk, mondjuk nem mindegy, hogy mennyi van, egy-kettő, vagy több, mert többek vagyunk. A másik meg, hogy genetikailag is van bennük valami, amivel nem lehet szembe menni. És ha ez pl a lányomnál a babázás, nem fogom lebeszélni róla, hogy “ez téged beszűkít”, de ha nem érdekelné, akkor meg azt nem erőltetném, hogy olyat csináljon, ami lányos, ha különben nem izgatja. Ugyanez a fiam is. Amit látok rajta, hogy érdekli, erősítem, és pl nem szóltam le, mikor négy évesen a rózsaszín volt a kedvenc színe. De az apjától a barkácsolást meg az ilyen férfi-dolgokat tanulja, aminek örülök, mert érdekli is, meg hasznát is fogja venni.
Nekem azért volt nehéz, mert anyámat úgy lenyomták a szülei, hogy sose látta magát szépnek, engem se dicsért, nem tanított meg nőnek lenni. Aztán mikor elvált, én vettem át a társa szerepét, parentalizáció jó vastagon, pont, mikor kamasz voltam. Szóval nem egyszerű, és mindkét véglet gáz.
KedvelésKedvelés
* az parentifikáció
KedvelésKedvelés
OK
KedvelésKedvelés
Engem nem zavarna ez az egesz, ha azt irnad a “genetikailag” helyett: eredendoen. De megint a genetika… En nagyon aggodva nezem, amikor a hagyomanyos szerepeket “nekem nem fontos, de o akarja” modon erositik meg a gyerekekben. Hogy en ezt hanyszor vegighallgattam. Es termesztesen a gyerek elott is mondogatjak, leplezett buszkeseggel, hogy hat annnyira szeret babazni! Orulnek, hogy megusztak az igazi konfliktust. Ok felvilagosultak, csak pont a gyerekbol jon, belulrol a barbi meg a katonaegyenruhak iranti vonzalom, hat mit tegyunk. Mig nem lesz a csaladban egy fiutestbe szuletett lany, egy mas irant erdeklodo lany — burkolt eszkozokkel ugy fogjak kiirtani probalni belole a valodi lenyet, hogy csak ugy csattan. Mikozben ok mindvegig felvilagosultak, nem eroltetnek semmit, tehat a maguk viselkedesenek sincsenek tudataban. Nagyon, nagyon oncsalonak tartom a genetikaval jonni, mikozben apu nyilvan a fiut csabitja magaval furni-faragni. Tehat nincs az a kulonben, amirol irsz, meg se szulethet (“ha kulonben nem izgatja”).
Nem androguoket akarok en, o, nem, es nagyon zavar ennek a pejorativ volta. Csak higgyuk mar el, hogy e mesterseges identitaserosites nelkul is egeszseges lelku fiaink meg lanyaink lesznek. Ketnemuek. Csak sokkal boldogabbak. Mintha a kevesbe sztereotip neveles abbol allna, hogy azt magyarazzuk: ez teged beszukit. Micsoda koncepciozus vad, lejaratasi kiserlet ez is.
(Nem csak a szulon mulik, tele van minden ezzel irva, ugyhogy a tarsadalomnak, ovistarsaknak, jatekgyartoknak, meseknek, mindenkinek fel kellene hagynia mar ezzel.)
KedvelésKedvelés
Na, megint sok érdekes kérdés. Végig is fogom őket gondolni.
Nekem is van egy: Szerinted van olyan, hogy fiútestbe született lány? Nyilván van olyan, aki ezt mondja magáról. De hogy derül ez ki?
Oké, a személyiség nem magyarázható a genetikával, de nem értek hozzá, tehát ha te mondod, elhiszem. Sose tanultam se orvosin, se pszichológiát, de itt a kommentelők többsége sem tűnik úgy, hogy igen. Leszálltam a genetikáról, mert fingom sincs, mivel születünk és mit tesz hozzá a szocializáció pontosan. De akkor honnan tudjuk, hogy a homoszexualitással vagy a transzneműséggel mi van?
Biztos ki lehetne deríteni, hogy mi történne, ha úgy nevelnénk gyerekeket, hogy nem mutatunk nekik szerepeket, de ahhoz jelenleg egy lakatlan szigeten kéne őket nevelni. Az a társadalom, amiben én most élek, szerepekben gondolkodik több ezer éve. Ami se nem jó, se nem rossz, ez van. A mostani életünket megkeserítő dolgok eldobásával viszont lehet, hogy nem kéne megszabadulni olyan dolgoktól, amik egy társadalomban segítenek élni. Ki fogom fejteni, ha valakit érdekel, csak már fáradt vagyok.
KedvelésKedvelés
Mindegy, honnan jön, a jelenség létezik, az XXY meg a kromoszóma is, a transzneműség is, és sajnálatos, hogy ennyire tabutéma.
Ez a szakértelem-számonkérés, ez mi? Nem tudok mindent megmagyarázni, de azt tudom, hogy a genetika szó nagyon félrevisz, és hogy babázni nem genetikai okok miatt szoktak a lányok, ellenben ezt a jellemzőjüket észrevenni, kiemelni a szülők valamiféle megnyugvással szokták. Mert akkor nincs probléma. És nekem ez a gyanús, ez az álságos mondat, hogy “én engedném ugyan autózni, de PONT babázik, hát mit tegyek”. És mindenki a saját két-három gyerekével jön mint abszolút bizonyítékkal.
Tegyük fel, kilencvenöt százalék babázik, akármiért. Öt százalék nem. Mit mond a babázás nőiesnek tartása, ennek megkönnyebbült, megerősítő hangoztatása a többiekről? Mire jó mindeig felvázolni a tipikusat, amely persze egyben elfogadott is? Lehet, hogy ha ezt mint nőies vonást nem erőlteténk ennyire, egy nap kiderülne, hogy nem is kilencvenöt százalék az?
KedvelésKedvelés
“Mit mond a babázás nőiesnek tartása, ennek megkönnyebbült, megerősítő hangoztatása a többiekről?”
Elmondom én, mert én a nem babázós 5%-ba tartoztam. Emlékszem könyörögtem a szüleimnek, nagyszüleimnek, hogy ne babát ajándékozzanak, mert nem tudok vele mit kezdeni. Ez nekik nagyon nem tetszett. Állandó téma voltam emiatt, éreztették amúgy finoman, hogy velem valami baj van! Anyukám aggódva kérdezgette a barátnőit, rokonainkat a fülem hallatára, vajon milyen anya lesz belőlem így? A végén már én magam is kezdtem benne hinni, hogy gázos vagyok, aki nem olyan mint a többiek. Szörnyű, hogy még a gyerekeim születése után is előkerült néha ez (igaz akkor már megkönnyebbülve), hogy “nahát milyen jó anyuka lett belőled, ki gondolta volna?” Kösz…mennyivel jobban éreztem volna magam gyerekkoromban, ha megkímélnek ezektől a női szerep elvárásoktól.
KedvelésKedvelés
Teljesen egyetértek É.-vel, én előre félek, elég lesz-e a leendő gyerekemnek a szülei hozzáállása. Egyáltalán nem garancia még az sem, hogy feministák a szülei.
KedvelésKedvelés
ettől, a genetikával majd mindent jól megmagyarázunk áttitűdtől a hideg sztereóban futkározik a hátamon. a héten kaptam meg sokadjára azt, hogy neked azért nem kellett volna gyermeket vállalnod… de az e heti ledorongolás minden eddigit felülmúlt. mindkét gyermekemet császármetszéssel szültem (igen, szültem, én úgy tartom, még akkor is, ha csak a vajúdás részét élhettem meg! és ma már tudom, hogy másként is meg lehetett volna oldani, egy talpraesett dúla és egy bevállalós nőgyógyász segítségével). állatorvos a fickó, aki azt mondta, hogy császármetszéssel genetikailag predesztinálod a gyermekedet arra, hogy majd ő is császármetszéssel hozza világra a gyermekét. szóval kódolod beléje, a szerencsétlenbe, ha akarod, ha nem, mert valahol, a kromo(fucking)szómák szintjén valami úgy megcsesződik, hogy ez lesz. kérdeztem, hogy akkor majd a fiam is úgy fogja világra hozni a gyermekeit, vagy hö? itt azért hoppon maradt. viszont a természetes szelekció híve a csávó, mindazonáltal. ha nem képes átgyúródni a hüvelyen a purdé, hát ott posztuljon meg. rajta kívül naaagyon-nagyon sokan mondták, hogy 1-es típusú, fiatalkori cukorbetegként a lehető legnagyobb hibát követem el azzal, hogy gyermeket vállalok. hát mi lesz, ha a gyerekek öröklik? ja. és mi lesz akkor, ha a gyerek a rákra való hajlamot örökli? párválasztásnál talán tegyük fel mindig a kérdéseket, hogy figyu, a te családodban milyen fajta öröklődő betegségek vannak? jahogy anyád mellrákos volt, csekk, mehetsz a levesbe, kérem a következőt. kék a szemed vagy barna? á, az nem jó, modell gyereket akarok, a barna szem nem menő… stb.
szerencsére az első gyermekem apja is, és a második gyermekem apja is, aki a férjem, mellszélességgel támogattak a várandósság alatt is és utána is. van két csudaszép, egészséges gyermek. igyekszünk egészséges életmódot folytatni. el-elcsúszunk néha, mint mindenki. de az a meglátásom, hogy összességében talán jobban odafigyelünk arra, hogy hogyan táplálkozzunk, mozogjunk (jóga, horgászat :D, lovaglás, hastánc, sziklamászás, túrák, ami belefér), mint a nagy átlag. és élvezünk élni is. nagyon.
s most már lélekgenetika is… áááá!
KedvelésKedvelés
Fritz Kahn részletesen ír erről, kötelező eü. szűrés kell házasság előtt.
KedvelésKedvelés
ezt nem értem, ne haragudj. és épp rákeresni sem tudok.
KedvelésKedvelés
Háború előtti, népszerű szexuális felvilágosító szerint kötelező az eü szűrés házasság előtt.
KedvelésKedvelés
Gyöngyi 20:54-hez, a fiútestbe született lányokról:
Egy kamaszkori fiúhaverom ilyen. Sosem gondoltam volna róla, hogy ő más, csak annyi volt benne fura, hogy sosem volt barátnője, de mivel sokat ivott, gondoltuk ezért. 31 évesen elment egy év fizetett szabadságra, eltűnt a városból, lányként tért vissza. Gondosan előkészítette, de csak a családja tudott róla.
Hivatalosan is nemet váltott. Meglepő módom a munkahelyére is visszavették, csak a névtábláját cseréltek ki az új nevével. (Mindezt egy kisvárosban!) Ő sem változott semmit, ugyanolyan, mint volt, csak boldogabb, hiszen a helyén van.
Nem gondolnám, hogy lenne TB finanszírozott nemátalakító műtét, ha nem lenne létező dolog a transzneműség.
Értem egyébként, hogy mire akarsz kilyukadni, érdekes felvetés.
KedvelésKedvelés
Hát bizony van a TB által egyáltalán NEM finanszírozott gyermek inhalátor (babyhaler), ami nélkül LEHETETLEN beadni 6 éves kor alatt az asztmagyógyszert. Pulmonológus karjai széttárja, és nem tud tenni semmit. Nem ő ül ott fent. És mégis saját zsebből kell megvenni. MÁR nem finanszírozzák. Azt ne vegyük alapul inkább semminek a helyénvalóságánál, hogy a TB finanszírozza e, vagy sem…. (saját életem tapasztalatát írtam, gyerek brutál asztmás, évente úgy inhalátor, aranyárban, saját zsebből. miért nem támogatott? mert csak.) A TB ne legyen már mérce…
KedvelésKedvelés
Gondolom a férfias elvárások mellett a férfinak kijáró jogokat azért nem osztogatták bőkezűen. Ez ebben az igazságtalan. Az én anyukám is ganézott gerincsérvvel, míg apám a szobában feküdt és olvasgatott, aztán mégis ő söpört le mindenkit brutális verbális (és olykor fizikai) kegyetlenséggel. Ez itt a gáz. Rád lőcsölni a terhet, de a mindezt úgy, hogy a másodrangúság is a jussod marad.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó volt ezt olvasni, köszönjük! Sajnos a legtöbb ilyen terápia eleve abból indul ki, amivel itt sokan egyre inkább nem tudunk mit kezdeni. Az ilyen polarizáló keretben nem tudunk megoldást adni, csak kilépni belőle.
KedvelésKedvelés
http://www.wimp.com/forensicartist/
KedvelésKedvelés
Ez nem semmi!!!
KedvelésKedvelés
Ó Adél, ez nagyon jól sikerült írás! “mesebeli nőtanács” 🙂 Na, most pedig nekilátok a kommenteknek is…pedig már régen a füvet kénye nyírnom (mint dógos menyecskének).
KedvelésKedvelés
Ez fantasztikus!
KedvelésKedvelés
Szuper iras Adél! Megint több napra valo gondolkodnivalot szürtem le belöle. Köszönöm!
KedvelésKedvelés
a “ma mar tudon, hogy nem velem van a baj” kezdetu bekezdeshez es a fenti hosszu beszelgeteshez kapcsolodnek (csak oda nem tudok mar irni): a bekakiraly es vashenrik cimu mese errol is szol. mit gondoltok? http://videa.hu/videok/kreativ/bekakiraly-es-vashenrik-eszenyi-eniko-ipRvx4QPQXt17ecH
Adel, azt gondolom, szar helyre kerultel, a te problemadnak is lehet megfelelo mesebeli parja es meseterapias megoldasa, csak valszeg nem azon a helyen, ahova jartal.
csinevaval ertek egyet abban, amit ezzel kapcsolatban a mesekrol es szimbolumairol irt.
KedvelésKedvelés
Nem arról volt itt szó, hogy neked, vagy nekem problémám van, és megoldása annak egy mesében. Azt hiszem, az is sértő egy ilyen helyen, hogy megingathatatlannak veszi ezeknek a meséknek a magyarázott jelentését. Azt mondja, leáshatsz a nőiséged mélyére, aztán a vége az, hogy dolgozz magadon, és tanuld meg kimondani, hogy figyelj rám. Csináltunk ilyet is. Ülünk egymással szemben és efféle kéréseket fogalmazunk meg: Figyelj rám, hallgass meg, érints meg, stb. Aztán megbeszéljük, milyen érzés volt. És felfedezzük, hogy hát TÉNYLEG!, hát miért is nem kérem. Hát honnét tudná, mi az a figyelem? Én meg zörömbölök, hogy héééé! Állítólag szeret, és mégsem figyel? És amúgy meg tudjatok róla, hogy aki magától nem, az amúgy sem fog, csak ideig óráig, merthogy valójában baromira nem érdekled. Tudom, mert ezen is túl vagyok. Nem fogadja el az efféle gondolatokat. És az is kiakasztott, csak erről nem került szó a kommentben, hogy hogyan lehet ilyen erőszakosan erőltetni ezt a női meg férfi oldalt? Milyen durva szétválasztás, kategorizálás ez? Ha meg nem akarod elfogadni, akkor megint csak te vagy hülye. És mindez a nőies lágyság jegyében. Lágyan, amíg az felé mész, mint amit a protokoll előír egy ilyen helyen.
Elfogadom, hogy lehet mese, ami jó., de durva az egyértelműen lenyomó meséket olyan kicsavart fordulatokkal magyarázni, amiket valaha élt tudatlan kukoricafosztók a saját élethelyzeteik alapján raktak rendszerbe, Abban a rendszerben a passzív nőknek felszabadító lehetett egy megmentőről mesélni, aki a sárkánytól elviszi a lányt. Hogy aztán a sárkány a családi ház volt- e a mesélő szájában, vagy a gyűlölt és durva férj, akihez hozzákényszerítették, azon lehet tűnődni. Ezt azonban nem kellene ilyen keményen továbbvinni egy rakás önmagát kereső- senyvedő, apák- férjek által nyomorított nő nyakába lőcsölni, mint igaz utat önmagukhoz. Én úgy láttam, hogy csak részleges szabadságot adhat. Némi felismerést, de azonnali elfojtással, hisz azonnal dörgöli oda, hogy de lágyan, de szelíden, de nőiesen. Mondta nekem is, hogy bizonyosan tanulság nekem a nap végén, hogy a problémáimat hogyan KELL kommunikálnom, hogy értsék az emberek. Persze. Miután süket fülekre találta, elhallgattam, és rájuk hagytam. Ilyen elnémulásban volt már részem elégszer.
KedvelésKedvelés
Megírnád a csoportvezető monogramját?
A meseterápiának – meg egyáltalán, bármilyen terápiának – nem így kéne kinéznie. Amiről írsz, az nem meseterápia (de ezt biztosan kikérné magának az, aki tartja…), legalábbis szeretném ezt hinni…
KedvelésKedvelés
“Azt hiszem, az is sértő egy ilyen helyen, hogy megingathatatlannak veszi ezeknek a meséknek a magyarázott jelentését.” Hát ez az, ez a mesékkel szemben is sértő; egy magát meseterapeutának nevező valaki ne csináljon már ilyet, mert ezzel totál lejáratja a meséket (meg a meseterapeutákat).
KedvelésKedvelés
Te is értesz hozzá?
KedvelésKedvelés
eleg sokat foglalkozom a mese temaval (juniusban papiron) biblioterapeutakent. es nem eloszor futok bele ebbe a nagyon “mely” egyetlen titkos ertelmet feltetelezo ezo vonalba meseterapia cimen, es bosszant.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Mennyi minden összegyűlt itt egy helyen! És mindenről van véleményem. Többekhez is tudok kapcsolódni, ez olyan jó.
1. Én a meseterápiával nem egy rózsaszín női csoportban találkoztam, mint amilyet Adél írt le, hanem mentálhigiénés pasas tolmácsolásában, majd Verena Kastnál, aki a komplexusokkal foglalkozott. Nagyon sok mese olyan helyzeteket ír le, amik ma is vannak: kesze-kusza családok, anya-és apakomplexusos gyerekek, akik boldogtalanok a házasságban, éretlen emberek, akik korán házasodnak, testvérviszály, igazságtalan szülők stb. Amióta ezeket olvasom, máshogy mesélem a meséket a gyerekeimnek. Szinte csak népmesét hallgatnak, meg mitológiát, mert szerintem is nagy ereje van a kollektív tudásnak/tudattalannak, az archetípusoknak. Szerintem nem szabad úgy mesét olvasni, hogy a mai női-férfi szerepeket kérjük számon rajtuk, hanem annál mélyebbre kell ásni. A mesék kevésbé a társadalomban betöltött szerepekről szólnak, persze abba ágyazva jelennek meg a szereplők, de alapvetően a személyiségünk mélyrétegeibe vezetnek. Ott meg nők és férfiak vagyunk, nem pedig munkahelyi kollégák, akik egyenlő bánásmódot érdemelnek.
2. A gyereknevelésben én is fontosnak tartom, hogy ne zárjam szerepekbe a gyerekeimet, de vannak dolgok, amik egyszerűen genetikailag bennük vannak, az ellen nem küzdök. (Pl. Ödipusz-komplexus, a lányom vastagon benne van. Múltkor lerajzolta, hogy a labirintusban van a kincs, oda anya nem mehet be, csak apa.) Nem akartam a kisfiam kezébe játékfegyvert adni, mert irtóztam tőle, de mikor láttam, hogy még a földből ki se látszik a gyerek, már botokkal harcol és hadonászik, nem tudtam mit tenni. Ő egyszerűen úgy érzi magát biztonságban a világban, ha van nála fakard, bicska, elemlámpa és ceruza. Ugyanakkor lelkesen mos fel, készít nekem kávét és ápolja a húgát, ha beteg.
A lányomra egész addig nem adtam rózsaszínű ruhát, amíg nem volt véleménye, mert undorodom ettől a színtől. Viszont mikor még beszélni sem tudott, de már nyúlt utána és azt választotta, megvettem a rózsaszín sapit és szandált. Nem közösség szocializálta rá, nem én kényszerítettem szerepbe, de neki az tetszik, meg a csillogós. És ha ő is legózni akar meg judózni, nem szólok rá, hogy ne csinálja.
KedvelésKedvelés
Gyöngyi, ezt a két mondatot hogy érted “A mesék kevésbé a társadalomban betöltött szerepekről szólnak, persze abba ágyazva jelennek meg a szereplők, de alapvetően a személyiségünk mélyrétegeibe vezetnek. Ott meg nők és férfiak vagyunk, nem pedig munkahelyi kollégák, akik egyenlő bánásmódot érdemelnek” ?
Nőként és férfiként is, bármit is jelentsen ez, mindig, minden körülmények között egyenlő bánásmódot érdemlünk. Mindig, mindenhol, minden értelemben.
KedvelésKedvelés
Nem kérdés. Viszont nem vagyunk egyformák a lelkünk mélyén, mert a kromoszóma eltérő. Ennyi. Ez a mélyréteg. Ott meg nincs bánásmód.
KedvelésKedvelés
Ahogy két nő sem egyforma. Vagyis minden ember különböző és nem egyformák a nők és nem egyformák a férfiak.
KedvelésKedvelés
Értem. Valószínűleg sosem tudom majd igazán megérteni ezt a meseterápia dolgot, mert alapvetően eltér a világnézetem.
Spirituálisabban (de kár, hogy elkoptatta ezt a szót a sok panelsámán) fogom fel a lélek lényegét, szerintem ott nincs se kromoszóma, se nem.
KedvelésKedvelés
Persze, hogy nincs. Minden ember lelke örökké él (és meg van váltva – ezt én teszem hozzá, mert keresztény vagyok), ez nem kérdés, szerintem ilyen szinten tök mindegy, hogy férfi vagy nő valaki. Nade most nem is ezt a szintet boncolgatjuk, hanem a személyiségünket. Ott meg nem androgünök vagyunk, hanem XX vagy XY.
KedvelésKedvelés
De mégis mitől más egy férfi lelke egy nőétől? (Úgy értem, eltekintve – amit nem is lehet – a ránk ruházott szerepektől.)
Komolyan, van különbség?
Én nem gondolom, én elsősorban ember vagyok, aztán nő, ami egy természetes tényező, nem más. Az igényeim, vágyaim, főbb tulajdonságaim uniszexek.
KedvelésKedvelés
A szocializációd a női, a megengedett, elvárt, tiltott viselkedéstípusok.
KedvelésKedvelés
“A szocializációd a női, a megengedett, elvárt, tiltott viselkedéstípusok.”
Igen, É., úgy értem, azon túl: elsősorban Gyöngyitől várnám a választ, annak kifejtését.
Mert az, hogy különbséget érzünk az egyértelmű, senki nem vitatja, meg is vannak az okai, de mégis a szocializáción hogy a fenébe lehet mégis túllépni? Azon kívül szemlélni a dolgokat? Ez szinte lehetetlen, mert te magad is szocializálva vagy, és bár lehetsz nagyon empatikus és intelligens, olvasott, még így sincs garancia arra, hogy képes vagy elképzelni, milyen az ember (a ma szokásos) szocializáció nélkül.
Arról beszélek, azt kérdezem, hogy anélkül mi a lényegi különbség a férfi és a nő lelke között. Szerintem erre nem lehet választ adni, főleg nem olyan magabiztosan, ahogy Gyöngyi teszi.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, de én is úgy érzékelem, hogy köztem, mint nő, és a férfiak között van valami különbség. Nem tudom megmondani, hogy mi, és azt sem, hogy ennek mekkora része a társadalmunk által determinált és mennyi a genetika. De valami lényegi különbség van – nagyon másnak érzem őket, mint a nőket.
KedvelésKedvelés
cris256,
Van különbség. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, de a biológia elég sok mindent meghatároz, aminek mind van lelki vetülete. Anyaság, fizikai erő, szex, ilyenek.
KedvelésKedvelés
Szerintem nem a biológia határozza meg elsősorban.
KedvelésKedvelés
Most próbáltam nagyon komolyan végiggondolni, olyan pasikkal kapcsolatban, akiket tényleg jól ismerek, és nem, én nem érzek magamban különbséget hozzájuk képest. Próbálok leásni a szocializáció alá, nyilván lehetetlen, vagy azzal határos. Nem érzem magam lényegemben másnak. Egyszer volt egy ilyen konkrét érzésem is, ami ráadásul a férjemmel nagyjából kölcsönös is volt. Miután végre sikerült leküzdenünk a jócsomó hülyeséget (hosszú, bonyolult történet a kezdetekről, nem tartozik ide), és igazából együtt lehettünk, elmenekültünk kicsit egy nevesincs tengerpartra sátorozni, telefonok kikapcsolva, a legkisebb falu is messze, és akkor ott volt egy olyan érzésem, hogy na ilyen, amikor két Ember együtt van. És ő is értette, hogy értem. És most, ahogy itt ülök, próbálom érezni a különbséget és nem érzem. Hol kéne lennie? Érzésekben, attitűdökben, erőben, képességekben?
KedvelésKedvelés
Mi köze a léleknek a kromoszómához???
KedvelésKedvelés
SOK
KedvelésKedvelés
aztán mennyi az a sok?
KedvelésKedvelés
“Mi köze a léleknek a kromoszómához???”
Komolyan, szó szerint ezt akartam kérdezni!
Ha a testi tulajdonságokhoz lelki jegyeket rendelünk, akkor ne csak a vagina-pénisz különbség mentén, hanem akkor már határozzuk meg a barna és a szőke hajúak lelki alkatát, vagy az alacsony és magas növésűekét, esetleg a színes- és a fehérbőrűekét is.
KedvelésKedvelés
jogos felvetés. rámutat arra, hogy miért kényelmetlen a férfi/nő megkülönböztetése.
köszi.
KedvelésKedvelés
Ez a kijelentés nekem is szemet szúrt. Minél több pszichológiát olvasok, minél több szempontból, annál kevésbé vagyok biztos abban, mi mit kell hogy jelentsen. Hogy hol, mitől, hogyan vagyunk nők és férfiak, azt boncolgatjuk ezen a blogon, nem? A jungiánus szimbólumok nekem, így újabb értelmezések birtokában, már nem teljesen állják meg a helyüket.
KedvelésKedvelés
Jé, én is egyre több pszichológiát olvasok, és nekem tisztul a kép. Megdöbbent most, hogy látom, milyen problémamegoldási különbségek vannak pl. nők meg férfiak között, hogy mennyi elfecsérelt idő volt a sok veszekedés a férjemmel, hogy az óvónénikkel meg a tanítónőkkel hogy értessük meg, amit szeretnénk. Mert ő férfi, én meg a pedagógusok nők. Ilyenek.
KedvelésKedvelés
Jaj…
KedvelésKedvelés
azt mondod: ja persze ő férfi! azért gondolja ezt, azért csinálja úgy és nem így, azért látja másképp.
innen csak egy apró lépcsőt kell csak lépni ahhoz, hogy fel is mentsük őket. azért csinál hülyeségeket (így csinálja nem úgy, igy látja, nem úgy), mert férfi.
vigyázat!
innen mér csak egy milliméter és jön a nőhibáztatás…
KedvelésKedvelés
Nem, a hibáztatás eszembe se jutott. a MÁS jutott az eszembe, előjel nélkül.
KedvelésKedvelés
De mivel rengeteg esetben nem különbözik jobban egy férfi egy nőtől, mint két nő vagy két férfi egymástól (annyifélék vagyunk), így szerintem baromság mantrázni, hogy férfi és nő mennyire más.
Minden EMBER más és más, nagyon más.
KedvelésKedvelés
Azt nem fogja senki minden kétséget kizárólag bebizonyítani, hogy például a nemek eltérő problémamegoldási stratégiáinak biológiai okai vannak. Van egy ivari eltérés, amiből következik pár dolog, de nem Vénusz és Mars.
Ő is pszichológus (már linkeltem):
http://szabomo.blogspot.hu/2013/02/fold-hivja-marsot-es-venuszt.html
“A legtöbb pszichológiai jellemzőről valójában NEM lehet azt mondani, hogy az egyik vagy másik nemhez köthető. Arról van szó ugyanis – ez a mai friss cikk is ennek tudományos igazolása – hogy egy-egy vonás tekintetében a változatosság a nemeken belül igen nagy, miközben az átfedés a nemek között ugyancsak kiterjedt.”
KedvelésKedvelés
ez is azt támasztja alá, hogy a biológiai magyarázat az egyes nemek tulajdonságaira igazából egy jól felépített nőgyűlölő mechanizmus. hiszen legtöbbször azokban az esetekben kerül elő, amikor a férfit felmentjük a saját tettei miatt a felelősségvállalás alól (joga van fáradtnak lenni, éhesnek és jogában áll a libidójával zsarnokoskodni a családja felett, jogában áll szexet kicsikarni és jogában áll üvöltözni, ha ennek hiányában frusztrált.)
vizsgáljuk meg azt, hogy a biológiai meghatározottság a nőket mi alól menti fel. azt hiszem semmi alól. inkább újabb terhet jelent: legyél nőies, anyáskodó, maradj csendben, csak akkor szólalj meg, ha rövid leszel és frappáns stb. stb.
csapda. jobb kikerülni.
KedvelésKedvelés
Hisztis vagy, mert menstrualsz, terhes vagy, kimelni kell, neked a szobaban lesz a vece, a fiuknak a folyoson, te nem birod el a nehez csomagot, megszerelem a kazanodat, majd en kimegyek, megnezem, ki az. Mindegyik felmentes, konnyites+lenezes egyben.
KedvelésKedvelés
A hisztisséggel kapcsolatban és kevés könnyítéssel találkoztam… Lenézéssel annál inkább.
KedvelésKedvelés
Ezt már annyiszor elmondtam, és unom, hogy mindig ismételgetni kényszerülök. Nekem nem a kétnemű modell az alap, hanem az, hogy a nem csak egy tulajdonsága az embernek, fontos, de nem határoz meg mindent. Illetve szeretném, ha így lenne, de a környezetem pl. tök máshogy tekint ebből a szempontból rám, mint én magamra, és itt kezdődnek a problémák.
KedvelésKedvelés
Igen, árnika, ez egy fontos gyakorlati aspektusa ennek a hülye szerepkiosztásnak.
KedvelésKedvelés
Szocializáció. Szerintem.
KedvelésKedvelés
Szerintem Adél sem rózsaszín csoportban találkozott a meseterápiával, hanem hasonló felkészültségű szakemberrel. Bizonyára érdekesek az archetípusok meg a szimbólumok, de a lényegi nőiség mesebeli kifejeződését sajnos nem lehet leválasztani a patriarchális reprezentációról, amely a nőket a helyükön akarja tartani, tehát cseppet sem ősi meg veleszületett, hanem nagyon is markáns akarat, és igenis lehetne másképp. Amellett kitűnően alkalmas arra, hogy elborult ezók ezzel nyomják vissza a nőket a szerepeikbe, hallgattassák el a rossz érzéseiket. Adélnak nem árt, csak időpocsékolás.
Én nem hiszem, hogy a nőiségem mélyebben lenne, mint a méltóság, megbecsülés, hazugságmentesség iránti igényem, csak az utóbbiakat nagy erőkkel nyomták el, de az első se kapott valami kiemelkedően sokat.
Kérlek, tisztázd a fogalmaidat, különösen, ha elvágólagos állításokat teszel. Miért, hogyan lenne az Ödipusz-komplexus genetika?
Én a klasszikus pszichológiai fogalmakat mindig fenntartással kezelem, mert nagyon elfogult, sokszor nőgyűlölő szakemberek alkották őket, a Miben tévedett Freud? című, elég komoly kötet bő nyolcszáz oldal (oké, ez csak poén itt), és érdemes még Freud megértéséhez elolvasni Judith Herman Trauma és gyógyulását is.
Érdekes, ahogy azonnal igazolva látod a gyerekeid nemiségét a teljesen esetleges választásaikban is, rögtön megmagyarázod, hogy hát a velük született ősi dolgok iránt. Minden gyerek kirekeszti időnként az egyik szülőt, miért volna ez Ödipusz? Mi lenne, ha a kislányod is fakardot kérne, akkor összezavarodnál? Vajon honnan jön a csillogós iránti vágya? Ezek nem velük született dolgok, különösen a nem is régen lányossá kódolt rózsaszín. És bizony, annyira át vagyunk itatva vele, annyira azt sugározza miden, hogy a fiúk mások, mint a lányok, hogy nem fog kiderülni soha, mi a veleszületett. Nem is baj, csak az a mechanizmus, ahogy a lányos tulajdonságokat előbb hangsúlyozzák, örülnek neki, aztán elvárják, végül béklyót csinálnak belőle, és mindig a princípiummal meg a többi ködös izével magyarázzák a visszaéléseket is, és valójában szankcionálják, aki nem úgy lány, nő, hanem másképp, és mindenki idomulni akar, és minden szülő önkéntelenül idomít is. Ezeket így lenyomják a torkunkon, soha nem azt kérdezik: te mitől éreznéd jól magad?
Miért olyan fontos, mi a női, mi a férfi? Nekem ez soha nem segített a kapcsolataim vagy önmagam megértésében, mindig röhögnöm kell ezen, olyan mellébeszélésszaga van. Mire jó?
KedvelésKedvelés
Na, ez elgondolkodtató. Volt valamiről véleményem meg nézeteim, azt tessék, mindet át kell gondolni. Sejtettem, hogy ezért olvasok itten. Szóval.
Nekem azért fontos, mi a női és mi a férfi, mert egyikre sem neveltek, de szeretném magam megtalálni valahol. (Nem, nem vesztem el, hogy meg kelljen találni, hanem szeretnék kialakítani magamban egy olyan stabil magot, ahol nem kell rosszul érezni magam azért, mert ilyen vagy olyan nem vagyok, amolyan meg vagyok. Ez a rossz érzés nem a társadalom által előírt szerepekből és elvárásokból adódik, hanem a szar gyerekkoromból.) Nem a címkézés fog segíteni, ezt sosem gondoltam, hanem pl. a férjem megértésében segít, hogy tudom: ő más, máshogy gondolkodik. Nem azért, mert férfi, és minden férfi blablabla, és nem is akarom semmilyen felelősség alól felmenteni, mert nem vagyok elnyomott nő. Sőt! Kemény nő vagyok, határozott, kiállok magamért, sőt, még bele is rúgok bárkibe, aki bántani merészel. De nem akarok ilyen lenni. Határozott, kemény és döntéshozó akarok maradni, de ha egy férfivel akarok együtt élni, akkor nőként kell mindezeket csinálnom, és most már értsen rajta mindenki azt, amit akar. Nagyot dobott a házasságunkon, mikor a férfiasnak mondott tulajdonságaim úgy változtak, hogy én én maradtam.
Mondjuk lehet, hogy az egész arról szólt, hogy az a sérülés, amit hoztam magammal, kezd gyógyulni és felnőtt lettem. Az meg nemtől független. Nem tudom.
Amit a gyerekeimről írtam néhány mondatban, nyilván árnyaltabb, és nem, nem zavarodom össze, ha olyan dolgokat csinálnak, amik inkább a másik nemre jellemzők, és társadalmilag nem elfogadottak. De ők is abban a társadalomban szocializálódnak, amiben én, hacsak nem mennek el egy távoli óceániai szigetre élni, ahol meg mások a viszonyok. Ezt nem lehet elkerülni.
Az a diskurzus, ami arról szól, hogy tulajdonképp mindegy, hogy nőnek vagy férfinek születünk, a társadalomban bárki betölthet bármiyen szerepet, engem idegesít. Nem, nem tölthetünk be BÁRMILYEN szerepet. Nem vagyok én antifeminista, sőt. Ami a munkaerő-piacot illeti, ott totál gáz, hogy nincs egyenlőség. De egy apa nem töltheti be az anya szerepét, mert nem tud szülni meg szoptatni. Kivéve, ha átoperáltatta magát, de ezt meg szörnyűnek tartom.
Nehéz fizikai munkára nem minden nő alkalmas, és a legtöbbünk nem is vágyik rá, ha meg igen, megtalálja a módját, hogy csinálhassa (bár erről nincsenek kiterjedt ismereteim, mert sosem érdekelt.) Arra meg sosem vágytam, hogy két gyerek mellett teljes embert igénylő, felelősséggel járó, stresszes, de megbecsült munkát végezzek sok pénzért, viszont aki ezért küzd, hajrá. Ha fontos lenne, biztos én is küzdenék érte. Nekem nem fér bele az életembe mindkettő, mert jelenleg nagyobb szükségük van a gyerekeimnek rám, mint a társadalom többi részének, és ezzel én is jól elvagyok. Dolgoztam úgy is, hogy csak én kerestem pénzt, reggeltől estig, de szarul éreztem magam, mert sokkal többet voltak az apjukkal, aki nagyon jó apa, de én felborultnak éreztem az egész életünket. Nem azért, mert a “hagyományos” szerepek felborultak, hanem azért, mert nekem volt rossz. Nem azért volt rossz, mert azt nevelték belém, hogy “ibi nem ülhet bele. otthon a hele” (ha jól emlékszem, így van), hanem mert hiányzott a gyerekeim közelsége.
Na, sok kérdés, sok töprengés. Jó, hogy mindent megkérdőjeleztek, amit én itt összehablatyolok, mert akkor én is agyalok rajta. Azért van pár dolog, amiket nagyon stabilnak érzek.
KedvelésKedvelés
“mert nem vagyok elnyomott nő”
elkezdtél gondolkodni azon, amiket itt felvetettünk.
azonban még mindig korlátoz téged ez az idézett mondatod.
nem, itt nem elnyomott nők vannak, akik siránkoznak egymás vállán.
vagyunk itt sokan, sokfélék. és nem azért vagyunk itt, mert olyan mélyen megbántott minket a világ és benne a kapcsolatunk, és olyan mértékben sérültünk, hogy ide keveredtünk.
nem. erről szó sincs.
nem azért vagyunk itt, mert megbántódtunk.
azért vagyunk itt, mert kinyílt a szemünk. amíg ketté választod, hogy ez elnyomás ez meg nem az, ez rendben van, ez meg nincs addig még mindig csak
igazodsz. (annyira rendes ember, végül is nem ver – voltak itt már erről bejegyzések)
az, hogy te keményen dolgozol és kiállsz magadért még nem jelenti azt, hogy megerősödtél.
nehéz fizikai munkát többnyire a férjeinknek nem kell végezniük. amit igen, azt a nők is eltudják végezni. (és az ikeás bútor összerakása után egy igazán finom, nőies nő még arra is fordít energiát, hogy mindez úgy tűnjön, mintha a férfi rakta volna össze)
ha közelebbről megvizsgáljuk a háztartási munkák közül azok a férfiasak, amelyek kevesebb időt igényelnek, nem annyira unalmasak és jól el lehet vele vonulni (kerti munkák: apa kinn a szabadban nyesi a fákat, anya pedig a mosogató fölé görnyedve – aznap századjára – készíti a kaját, tálal, etet)
nem keressük magunkban a nőt. nem keressük a mellettünk kiteljesedő férfit.
az igazságtalan, méltatlan, elnyomó helyzeteket ismerjük fel itt. együtt. és meg is beszéljük.
aztán amikor esetenként a méltatlanságot és igazságtalanságot szóvá tesszük a környezetünkben: a visszajelzések is igen tanulságosak (azt mondják ti feministák olyan csalódottak vagytok, hogy nektek már bókolni sem lehet, mert
nektek már az is az elnyomás egy fajtája -az egyébként)
KedvelésKedvelés
Szia!
Nem tudom, honnan veszed, hogy én rátok úgy tekintek, mint elnyomott nőkre. Nem írtam le, sem nem gondoltam. Ha magadra vetted, olyat olvastál ki a kis szövegemből, amit magamról írtam, ami nem volt benne.
Olyan gondolatokat tulajdonítasz nekem, amik meg sem fordultak a fejemben, és kifejezetten örülök, hogy olvashatlak titeket, mert árnyalják a világképemet. De azt visszautasítom, hogy olyan dobozba tegyél, ahol én nem vagyok. Sajnálom, hogy beindult a fejedben a gépezet.
Én keresem magamban a nőt, a férjemben meg a férfit, és ez nekem nem probléma. Ha te ezen már túl vagy, örülj neki, de én a másik oldalról jövök, és nekem segít, hogy vannak szerepek, mert van mibe kapaszkodni. Most már én is kezdem elengedni a kapaszkodókat, de attól még nem szűntem meg úgy tekinteni magamra, mint emberre ÉS nőre.
KedvelésKedvelés
Olvaslak benneteket, de nem értem mit jelent a “bennem rejlő nő” kifejezés?
Hogy azt keresni kell mit jelent? Valami tulajdonság amit elnyomnánk?
KedvelésKedvelés
“mit jelent a “bennem rejlő nő” kifejezés?”
Erre én is kíváncsi vagyok. Ez mit takar pontosan?
KedvelésKedvelés
keressük pedig nagyon. (annyira bennünk rejlik)
(inkább arra értettem, hogy közkeletű kommunikáció, hogy nő vagyok a férfi mellett. megtaláltam a nőiességemet a férfi mellett, így ő is férfi tud lenni mellettem, igazi férfi)
arról írtam, hogy ez a fajta nőiség keresgélés mennyire tévútra tud vinni és mennyi elnyomó mechanizmus épül rá.
visszatérve Gyöngyi válaszára: nem vagyok elnyomott nő. ezt írtad. valahogy ez semmire nem reflektált, lógott a levegőben, ezért belegondoltam talán többet, mint kellett volna. nem akartalak megbántani, ha igen, akkor elnézést.
bocsánat.
KedvelésKedvelés
En ezen a ponton azt kerem, hogy mindenki pihentesse a Gyongyi kommentjeire adott valaszait, legyunk turelemmel, mert forumszag van.
KedvelésKedvelés
Érzem én is, nem tegnap óta. Szépen írtad, É.!
KedvelésKedvelés
Éva, nem kell pihentetni. Nem fogok többet írni, legfeljebb olvasni. Mert nagyon frusztrál, hogy ha nem vagyunk azonos nézőponton, akkor jön az arcomba, hogy én furcsán gondolom, és az nem lehet jó, hogy itt a blogon “ti” így gondoljátok, és ebbe én nem férek bele. Én ezeket elfogadom, hiszen az elején is írtad, hogy “csak az olvassa”. Nem akarok sem provokálni, sem felesleges vitákat gerjeszteni, egyszerűen van véleményem, az bizonyos pontokon eltér a “tiétekétől”, de én őszintén nyomom, ami a csövön kifér, és szerintem kevésbé agresszíven, mint itt egy-két reakció az én kommentjeimre. Jó volt vitázni, de voltak válaszok, amik nekem is rosszul estek, mégsem támadtam vissza. Tényleg végig magamról írtam, és nem sugalltam sehol, hogy ez normatív lenne rátok vagy bárkire nézve, nem ítélkeztem, tiszteltem a véleményeteket. Most is, csak látom, hogy “nemkívánatos kommentelő” lettem, azt meg semmiképp sem akarom.
KedvelésKedvelés
Én sajnálnám, ha nem írnál. Épp a rád reagálóknak szóltam, hogy lassabban.
Nincs te és mi. Nincs. Van, amit én gondolok, van, amit a valamiféle felsejlő bloghangulat (ezt ki így, ki úgy érzékeli, de nem véletlenül gyűjti pont őket ide a blog, ők nem csak a “valami izgalmas van itt” miatt jönnek), és vannak egyesével, akik neked írtak, különböző emberek. Nincs közös referencia, ami itt közös, az nem kiindulópont, nem eleve adott, hanem közös eredmény. Ezért az értetlenség: te hogyan maradtál ebből ki? Miért ismételgeted, amit itt ezerszer cáfoltunk már? És ők érvekkel jöttek, nem arcodba jött, és nem azért, mert másképp gondolod, hanem azért, mert nem stimmeltek az érvek. Ha értelmes vitát szeretnél folytatni, reagálnod is egyesével kell, nem képezhetsz egységes “ti”-t. Mert a hangulat nem szándék, hanem lecsapódás, eredmény. Kollektív megértések eredménye, amely az értelmes beszélgetésből származik.
Nekem az tűnt fel, hogy baromi magabiztosan használsz félreértett fogalmakat a sűrű kommentekben, amelynek az eredménye éppen olyasmi retrográd katyvasz, ami ellen a blog indult. Miközben rendkívül intelligens olvasónak érzékellek. De azoknak a lendülete, amiket őszintén írsz le, nem enged megállni és szétnézni. Ezért szerintem nem is őszinteség, hanem átgondolatlanság.
Először fordul elő, hogy ilyen jelzést kell adnom törzskommentelőnek: ne így. De ez is csak kérés.
Én senkit sem éreztem agresszívnek.
KedvelésKedvelés
Minap mondta a gyerek (aki fiú egyébként), hogy Magyarországon általában kiegészítő fűtésnek használják a fát, ezért itt férfimunkának számít a favágás, de azokon a vidékeken ahol kizárólag fával fűtenek és naponta kell fel hasogatni a fát, na ott női munka az is. Erdélyt hozta fel példának. Tényleg?
KedvelésKedvelés
Most hogy mondod.. Nagyanyáméknál, amíg csak fával fűtöttek, az volt a rendszer, hogy a tüzelőfa megvétele után nagypapa egyszerre hasogatja fel megfelelő méretűre a fát a férfirokonokkal, de a napi gyújtós előállítása ( egész télen azaz hajnalban, naponta) a nagymama dolga volt.
KedvelésKedvelés
Nem tudok róla. Nálunk tisztességes ember behozza a fát az erdőről, felvágja az udvaron, felhasogatja, és be is hordja. Az asszony max. megrakja a tüzet. Jobb helyeken az özvegyeknek, és a magányos nőknek kalákában rendezik el a faügyet a férfiak.
KedvelésKedvelés
Hogy írjam, hogy jól jöjjön ki :)? Erdély, így egy szóban, pont olyan, mint a férfiak vagy nők, egy szóban. Nincs általánosítható jellemzője, szerintem, de még ezzel a kijelentéssel sem értenének egyet azok, akik Erdélyben élnek. A favágásról sajnos nem tudok véleményt mondani, pedig az volt az eredeti kérdés, mi kiegészítő fűtésnek használtuk, felvágva érkezett az udvarra a megrendelőtől, apám valami fura csúszdát gyártott hozzá (lásd még: kerti munka, autószerelés, villanykörte csere, távírányító szét- és összeszerelése stb. 🙂 ), amin leküldtük a darabokat a pincébe a kazán mellé.
Egyébként pillanatig sem kívánok lovagolni az Erdély témán, főleg nem itt. Sokszor eszembe jutott, írtam én is, írta más is, hogy van valami félelmetes párhuzam a nőket elnyomó és mondjuk nemzeti kisebbségeket elnyomó mechanizmusok között, illetve itt is többször látom, hogy mennyire utolérhetetlen és valótlan az a kép, amit “rólunk” közvetítenek az “anyamagyarok” felé.
KedvelésKedvelés
Ne haragudj, nem akartam senkit megbántani, főleg mert csak azért volt Erdély a példa, mert ott a gyerek szerint hidegebb van télen mint itt (én is így tudtam egyébként), ezért valószínűsítette, hogy minden nap kell fát hasogatni télen. Most újra olvastam a mondatot, miért tűnhetett sértőnek, hogy “Erdély, így egy szóban, pont olyan, mint a férfiak vagy nők, egy szóban”. Bevallom, a nagy hőségre is szoktam például “afrikai meleg”-et mondani, pedig Afrika is hatalmas és nyilvánvalóan van ahol nincs is meleg. Semmi “nemzeti kisebbségeket elnyomó mechanizmus” nincs részemről az ilyen szóhasználatban. Azért próbálok körültekintőbben fogalmazni.
KedvelésKedvelés
Most sajnálom, hogy nem tudok privátban :). A kisebbségeket elnyomó rendszerek mechanizmusa nem rád vonatkozott, gondolkodtam írás közben, hogy pontosítsam-e. Azzal csak a blog tartalmához való kapcsolódást (és persze, számomra izgalmas gondolkodnivalót) akartam igazolni.
Bántás nem történt. Én például egy olyan – többségében magyar – kisvárosból származom, amiben semmi érdekes nincsen, kivéve azt az apróságot, hogy az ország leghidegebb települése, minden évben külön szerepelünk a híradókban, számtalan vicc övezi a témát, néha a saját bunkóságunkat is azzal mentegetjük, hogy ködben és hidegben nőttünk fel :).
Már kevesebb, mint egy hét, és koccintunk.
KedvelésKedvelés
erdélyben hol hideg van, hol meleg (na jó na, meleg nem annyira). de volt már olyan is, hogy kolozsváron hétágra sütött a májusi nap, aztán hirtelen ráhavazott öt centit. és azok a csontig hatoló partiumi szelek plusz hat fokon, tudod… tetszőleges váradi buszmegállóban, csonttá fagyva visszanosztalgiázod azt a pillanatot, amikor mínusztizenötben napoztál a hargitán egy szál aligpólóban. azt viszont már bölcsődében megtanulod, hogy gyergyóban nincs hideg, csak szar ember. aztán hazajön a régen elszármazott barátod kanadából és november végén hőgutát kap a csíki hokipályán, ha a csíki csapat épp kikap a bukarestitől… ja várjál, az szívinfarktus, bocsánat.
és nem, erdélyben nem a nők vágják a fát. van szegényeknek elég bajuk azon kívül. sajnos.
KedvelésKedvelés
De szép ez! Jaj. Nekünk nincsen ilyen Magyarországunk.
KedvelésKedvelés
több amerikai tinédzsercsoporttal túráztam egy nyár folyamán. a fő célpont erdély volt, de a programunkban egy-két napos budapesti kitérő is szerepelt, mindig. egyik csoportban volt egy srác, akinek orosz-magyar-zsidó-olasz-román gyökerei voltak. a kedvencem volt, persze. 🙂 ferihegy, budapest, szálló, aztán a gyerekek nagy része pihenni akart meg jetlag-et átvészelni. de ez a tizenhat éves idegesítő kölök megérkezett pennsylvaniaból (szerinte az már szinte transylvania) és kikövetelte magának, hogy hordozzuk. azt mondtam, egye fene, a többiek túlélőznek, de gyere, menjünk, valahogy kibírlak. mondtam neki, figyu… tegyük fel, nem ismerem a várost, nem tudok semmit róla, vezess, gondoltam jól megúszom. dunaparton császkáltunk, lábakat áztattunk, köveket stíröltünk, bosszankodtunk azon, hogy mekkora egy idióta amerikai szokás az, ha egy fényképezőgép láttán rögtön mosolyba torzul az arcod. sétahajók és menetrendszerinti járatok programját próbálta megfejteni, nem segítettem. aztán csak felkeveredtünk egy hajóra és amikor a margitsziget legendáját igyekezett előadni három nyelven, hát a hideg is rázott attól. felmentünk a gellért hegyre… azelőtt soha nem álltam meg minden fordulónál, és nem csodálkoztam rá a városra, mert a rutinfeladat volt, essünk túl rajta. csórikám meg tízméterenként ott rajongott, és elragadtatva szippantgatta magába az ősei szellemét. terror háza… na oda is elvitt. hát ez nem letaglózva ment végig a súlyos hangeffektusok alatt, mint általában az emberek, hanem mint dévaj kolibri egy denevérbarlangban… ideröppent, odalibbent, minden érdekelte, nagy kíváncsi szemekkel olvasott, bámult, beült, tapogatott, kagylózott… estefele, lánchíd, mi más, ott ordítottuk ketten, tánclépésékkel megspékelve, hogy pest megér egy estet. végül elmentünk egy olyan pici kis otthonos pizzázóba, amit ő már otthon, philadelphiában kinézett magának, én meg életemben nem hallottam róla, de qrva jó hely… azóta is visszajárunk. 🙂 kösz, Matt. gyönyörű pesti szemüveget kaptam akkor, amit azóta is hordok.
KedvelésKedvelés
“dévaj kolibri egy denevérbarlangban” – 🙂 látom magam előtt!
KedvelésKedvelés
Ezt elképesztően sodróan írtad le. Tartjátok a kapcsolatot?
Engem nem fáraszt a szülővárosom, jellemzően turistaszemmel nézem, csak vannak részei, amelyektől elkeseredem.
KedvelésKedvelés
igen, tartjuk a kapcsolatot. és már akkor, a visszautazása előtt megfenyegetett, hogy ezt a temérdek jót újra át szeretné élni a szüleivel és a családommal. kíváncsi vagyok mikor fognak bekopogni… 🙂
KedvelésKedvelés
Akkor megnyugodtam 🙂
“Már kevesebb, mint egy hét, és koccintunk.” – Már nagyon várom!
KedvelésKedvelés
Csak néhány apróság: rengeteg férfi sem képes nehéz fizikai munkát végezni, viszont rengeteg nő meg igen. Átoperált miért szörnyű így kapásból?
KedvelésKedvelés
Adél, de jó, hogy ez megírtad!
olvasom a kommenteket, bólogatok, borulok (a kazalnyi száraz ruha várhat… ), és közben leesett, hogy ennek a mesének több változata is van: Grimméknél a Szamárbőr királyfi, egy brit mesegyűjteményben pedig sündisznóval olvastam. (rémlik egy magyar is, talán Benedek Elek…?) szóval az általam olvasott mesékben a királylányok égetik el _a férjük_ állatbőrét, azt remélve, hogy akkor nappal is emberek lesznek, nem csak éjszaka. (ide tessék minden szexuálisat beleképzelni, igen.)
de micsoda különbség! amikor Sündisznóné (született: Királylány) elmegy megkeresni télachot vett férjét, egy pár -külön az alkalomra készíttetett- vascipőt (!) koptat el, mire megtalálja. (a férje ráadásul még el is kergeti előszörre, aztán nagy kegyesen emberalakot ölt és visszafogadja a feleségét, aki erre azon nyomban megfiatalodik. ásókapa-hepiend.)
nincs itt semmi bátorságpróba, semmi épülés (miközben az orosz mese a maga diadalmas szimbólumaival harcedzett, házasságra alkalmas férfivá koronázza a főszereplőt), csak leszegett fejű biblikus bűnbánat. ez jár a kíváncsi és akaratos nőknek, ugyebár.
imádom a meséket, eszméletlen mennyiséget hallgattam és olvastam össze. természetes, hogy a legtöbbje így vagy úgy a patriarchális kultúra kódjait őrzi – egyszerűen csak ennek a tudatában érdemes olvasni őket.
nekem pont ezért olyan ütős Adél sztorija: durva, hogy ezeket a meséket _ilyen módon és olvasatban_ terápiának álcázva használják, ezó-mázzal nyakon öntve.
KedvelésKedvelés
És Ámor és Psziché (erre a tesóm azt mondaná: egészségedre!) története, ahol Psziché (…) a felesége lesz, de nem láthatja soha, ezért (mert fél, hogy rusnya) meglesi éjjel álmában Ámort, aki erre elrepül, és akkor a nőnek vezekelnie kell, Vénusz sanyargatja?
Olyan furcsa nekem, amikor individuális szerelemről van szó a reneszánsz előtt.
KedvelésKedvelés
Ámor és Psziché, igen! gyűjtsünk még erre az archetípusra a példákat. kedvenc megfogalmazásban: “gyengébbik edény”, a kísértésbe eső nő.
“Olyan furcsa nekem, amikor individuális szerelemről van szó a reneszánsz előtt.”
meg az is fura valamiképp, hogy már a görögök előtt is d*gtak az emberek, nem..? 🙂 (bocs, nem bírok ma magammal, valami van a levegőben. vagy a neszkávé?)
KedvelésKedvelés
Éreztem: lomha nesz inog.
KedvelésKedvelés
😀 és: Az égbolt füstös, lomha kotlett.
(de jó itt viháncolni! na, holnap meg majd szégyellem a tengernyi offot.)
KedvelésKedvelés
http://www.surlalunefairytales.com/beautybeast/other.html
KedvelésKedvelés
köszönöm, aranybánya. 🙂
KedvelésKedvelés
Én is szeretem a meséket… úgy, a maguk valójában. Ez a ráerőltetett máz a gusztustalan. És ahogy nyomják kollektíve rád. Nem gondolhatsz mást, mert ez csakis így lehet, és a gondolataim miatt én kapom meg (nem itt, hanem többször másoktól is), hogy én nem tudom elfogadni, ha valaki mást gondol. Miközben én csak a minősítést, kioktatást, félrebeszélést nem tudom viselni.
KedvelésKedvelés
Pierre Abélard?
KedvelésKedvelés
Ezt most muszáj nekem. Ide, a mesékhez.
Eszem megáll:
http://www.thesecret.hu/blogok/burguca/mert-sosem-vagyunk-tars-nelkuel
KedvelésKedvelés
Hű, az a férfi, aki ilyen nőbe botlik, meneküljön ész nélkül!
KedvelésKedvelés
Mikor az határoz meg, hogy várom ŐT, és elkezdem ott látni a legkisebb összecsengésben, mosolyban. Már fel sem tűnik, hogy két éven belül a harmadik ŐT találom, és mindig olyan bazi nagy pofára dőlés van belőle. Aztán összekaparom magam egy kis ezoteriával, és várok tovább az újabb Őre.
No, nem én… az E/1 a meseterápia szabályai miatt van. Én nagyon rég nem így élek még házasként sem. Függésben, de lelki egyedüllétben. És mikor a szerelem kezd legyezgetni, de azért nem vesztem el a fejem, akkor az sem tűnik “normálisnak” úgy általában. Mert hogy lehet, hogy még a szeretésbe is belefér, hogy feladható valami fontosabbért? Mondjuk a szuverenitás védelmében, ha netán kiderül Őróla, hogy mégsem olyan, ahogy szeretném. És sétálok bele újra ugyanabba a mocsárba, aminek a végén ott a kiábrándulás, hogy sajna ez sem Ő.
Ez meg itt pontosan erről szól. Hogy az élet lényege és értelme és kezdőpontja, ha Ő megérkezik. Addig max. a vegetálás marad.
Ismerős a mesékből?
KedvelésKedvelés
Jaj, ha meg már annyira várom (tudóóód, E/1 csakis!) ŐT, akkor hadd legyen már itt, hogy kit is egészen pontosan. Meg hogy van- e olyan.
Ajjj, de jó oldás ez itt egy rémes nap után veletek 😀
http://www.youtube.com/watch?v=_0t9_UMpT6k
KedvelésKedvelés
Oszt akkor melyik kié???
Enyém a 12, 13 meg a férjem. Jól kivagyok. Még jó, hogy többé soha nem házasodnék 😀
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jó! Főleg Kabir Bedi meg a Mikulás!
KedvelésKedvelés
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
És a mi Nóránk is nyomja:
http://www.thesecret.hu/taxonomy/term/3634
Kérdés, hogy jön össze a kremppel a Titok.
Annyira undorító a főoldalon a korlátlan gazdagság, boldogság ígérete.
KedvelésKedvelés
Belenéztem az oldalba…hát nagggyon kemény…Van pl ilyen: KvantumTudat Tréner, KvantumTükör Tanácsadó, elképesztő. És persze egyetlen hétvégi tanfolyamon megváltoztatják az életedet, garantáltan, itt és most, és persze ha egyben kifizeted akkor akciósan. Broáf
KedvelésKedvelés
Úgy olvastam, hogy egyetlen hétvégi tanfolyamon megváltoztatják az étrendedet, garantáltan. 😀 Nagyon reggel van még kávé előtt.
KedvelésKedvelés
elnézést, de muszáj ezt ide beszúrnom, mert eddig nagyon nem értettem, hogy mi a csuda történik, de ma rájöttem a minóránk honlapjának robbanásszerűen megnövekedett olvasottságának a titkára: http://www.facebookreklam.hu/facebook_like_vasarlas/ . kremp+titok rejtvénye megfejtve.
KedvelésKedvelés
Pfff.
Azért érdekel, hogy hogy működik ez pontosan.
KedvelésKedvelés
döszéklet, váává
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Vannak mesék, amiket férfiak mesélnek, mint pl a rest macska, de vannak olyanok, amit meg nők, mint az a mese, ahol szerepet cserélnek egy napra, és a férfi mindent elszúr, amit csak el lehet a háztartásban.
Mennyire gáz, ha a meseterápiában is elrontják a terápiás részt 😦 sajnálom.
Ajánlom sok szeretettel hivatásos mesemondó ismerősöm blogját, angolul írja, épp egy blogíró, A-Z tematikájú challenge közepén van, és hercegnőkről ír:
http://multicoloreddiary.blogspot.hu/2013/04/l-is-for-loquacious-princess.html
Ez példáulegy tökös királykisasszony, nekünk megvolt a mesekönyv otthon, szerettem nagyon,ahogy elküldi a búsba a pasikat, és tetszett, hogy az a fiú tetszik meg neki, aki sziporkázó intelligenciával bír.
KedvelésKedvelés
jajj, ebben a beszólások (na jó, rigmusok) tündériek: “nem érted meg hajasan, kopaszon is bajosan”.
viszont az érdekes, hogy neked ennyire pozitív az olvasata a történetnek: maga a mese is azt mondja, a királylánynak “hozzá kellett mennie a bolondhoz”. (tehát a nagyszájú lányoknak nem jut épeszű férj.)
http://mek.niif.hu/00500/00598/00598.htm#28
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszett ez az írás. Sok mindenre rámutat, és elég szomorú, hogy ezek az állítólagos segítő csoportok is itt tartanak jelenleg (pl. férfi-női éned). Lehet, hogy elkerülte a figyelmem (a kommenteket nem olvastam végig), de az lenne a kérdésem, hogy hol lehet megtalálni ezt a mesét (ez a címe, ami a bejegyzésnek is?).
Egyébként a “párom” szótól engem is kiráz a hideg. Annál rosszabb csak az “élettárs”. Tipikus előfordulása: “brutálisan megölte élettársát”.
KedvelésKedvelés
Szóváltást követően, több késszúrással!
KedvelésKedvelés
szerelemféltésből.
KedvelésKedvelés
Tragédiába torkollott a szerelmi dráma.
KedvelésKedvelés
… házilag készült szamurájkarddal, ittas állapotban…
KedvelésKedvelés
Csak hogy a vasárnapi Élet menetéhez is kapcsolódjak: “árja párja.”
KedvelésKedvelés
Kinyitottam az oldalt és rögtön a szemembe ötlött ez: “Anyám se akart apjafélét hozni soha a házhoz. Jól meg is szívtam miatta. A férfijelenlét kell a gyermek életében, s ha az apja nem alkalmas rá, akkor a “mostoha” jobb, mint a semmi”- Micsoda egy kényelmet bebetonozó mondat ez csineva! Hogy hány nőt kényszerít a borzalomba! Én speciel imádkoztam éjjelente, hogy anyám menekítsen meg. Ezen kívül ajánlom figyelmedbe a Szeret a fiam, de… című posztomat, amely szelíden feltételezi, hogy az újabb és újabb hímsoviniszta férfigenerációk kitermelését hogyan segíti a tohonya, elnyomó zsarnok, apa jelenléte. Már gyűjtöm azokat a női életeket, amelyek férfi nélkül eredményeztek remek fiú gyerekeket.
Sajnos nagyon kevés olyan férfi van, amelyiknek a látása jó hatással van a felnövekvő generációkra.
KedvelésKedvelés
Szerintem ez arról szól inkább, hogy mi, akiknek tapasztalatunk van arról, hogy milyen börtön egy rossz házasságban gyerekként tengődni, ahol nem is vér szerinti apa van, tudjuk, hogy sokkal jobb úgy egyszülős családban élni, ahol nyugi van.
Szerintem nem szabad általánosítani, mert én is vágytam apára, amíg nem volt, csak nem olyanra, amilyen lett. Csineva nem egy elnyomó, Robert de Niro-féle mostohára vágyott, hanem valakire, aki anyja mellett férfi, neki meg apa lett volna. Vagy nem?
Az én férjem pl. apa nélkül nőtt fel, de nem mostohára vágyott, hanem a saját apjára, akivel laza viszonya azért volt.
Én sajnos még nem találkoztam olyan felnőtt férfivel, akit csak anya nevelt, és jó lenne az élete. Lehet, hogy van ilyen, de szerintem ritka. Vagy nem?
KedvelésKedvelés
Egy dolog, hogy mire vágytál, a másik, hogy mi adatott. És arányaiban mennyiből mennyi a jó hatású. Meg lehet nézni a gyerekeinken. Meg lehet nézni a diszkóban szeretésért sz*pó kislányokat (sokan vannak), és a rajtuk harsányan röhögő ifjakat (szintén sokan), és tudni mellé, hogy az apa a kislánynak az első férfi az életében, aki őt felemelheti és az önbecsülését megadhatja vagy elveheti, a fiúknak pedig példaként szolgálhat a férfi családban betöltött szerepére (meg lehet nézni “életképes” kamaszfiainkat.
Nem én általánosítok, csak nézem az általános jelenségeket. Nyilván van kivétel.
KedvelésKedvelés
“egy rossz házasságban gyerekként tengődni, ahol nem is vér szerinti apa van” — grrrr… mivel több a rossz vér szerinti apa, mint a rossz mostohaapa? Csak nem azzal, hogy egy mostohaapától eleve nem várunk semmit, hiszen amit tesz, eleve “szívesség”?
“nem mostohára vágyott” — Úristen, a gyerekkor, az élet nem kívánságműsor! Sokaknak nincs apjuk, anyjuk, és nem azért, mert a megmaradt szülő nem igyekezett eléggé, hogy megvegye neki a boltban a jó mostohaszülőt! És főleg: nem mindent a gyerekeinkért csinálunk, mi is létezünk! De annyira, hogy ha valami az elsődleges gondozónak nem jó (pl. egy szar kapcsolat), akkor egyszerűen nincs olyan, hogy de a gyereknek jó lenne. Nincs.
KedvelésKedvelés
Bocs, ha most ellenkezésnek tűnik, amit írok, de szeretném érteni is, amit írsz. Arra gondolsz, hogy nekem jó volt így, ahogy volt? Nem úgy tűnik. Nem kényelemszeretetből mondom, de nekem kilencévesen nem volt buli az, hogy én lettem a mini-férfi a háznál. És ez a kemény elvárás nagyon ott volt. Tudnék mesélni az első családállításom élményeiről, de átmennék kibeszélősbe, s azt nem akarom. Nem, én nem lettem remek fiúgyermek. És el sem tudod képzelni, mennyi kínnal jár megtanulni olyasmit, amit soha nem láttam, hogy kell csinálni. Pl. hogyan kell együtt élni a mindennapokban valakivel, vagy hogyan kell egy fiúgyermeknek apja lenni. Sorolhatnám. Nem, nekem nem volt jó sem apa, sem mostohaapa, sem nagyapa, sem semmi férfiminta nélkül felnőni. És nem, nem jó így élni. Nem arról van szól, hogy nem kényelmes, sőt, úgy érzem, neki így volt kényelmes, hogy parentifikált engem, nem is gondolva arra, hogy pl. az első házasságom így a második lesz. Ami be is következett. Jól meg is szívtam miatta.
KedvelésKedvelés
Igen, erre nagyokat bólogattam, mert a férjem ugyanez. Menet közben kell megtanulnia, milyen házasságban élni, mint mindenkinek, de akinek nincs apja, nehezített pálya. Az egyedül maradó szülő meg olyan terheket rak a gyerekére, hogy egész életében nyöghet alatta, mint ahogy én is. Szóval a legjobb, ami nekem jutott: megkaptam ezt is, azt is. Szuper az életem. Na, megvolt a napi önsajnálat. Jóéjszakát.
KedvelésKedvelés
Ja, hogy megint az “egyedül maradó szülő” a hibás, övé a teljes felelősség. A másikkal minden baromira rendben van…
KedvelésKedvelés
A másikkal már tényleg minden baromira rendben van, mert meghalt, mielőtt megszülettem volna. Őt nem hibáztatom, ha nem baj…
KedvelésKedvelés
Persze, ne is haragudj kérlek, de a soraid általánosságban szóltak, nem a saját példádra. Így félreértettem.
KedvelésKedvelés
Dettó…
KedvelésKedvelés
Amikor gyerekem született vállaltam azt, hogy ha kell, egyedül is helytállok. Akármi történhet, nemcsak válás. Ha mégis válás, akkor sem szenvedhet a gyerek hátrányt, ha másik fél görény.
KedvelésKedvelés
Hát… én nem hibáztatom anyámat, amiért ő húszévesen sokkot kapott, mikor hasában egy babával hírt kapott a férje haláláról. Nem volt sem karakán nő, és arról sem tehetett, hogy ő számított a férjére, és nem számított rá, hogy egyedül marad. Neked nagyon jó, hogy ilyen öntudattal vágtál bele, de ezt kevesen teszik. Haragszom anyámra, de közben látom, hogy mennyire nyomorult volt, és a szándékosságnak nyomát sem tudom felfedezni a sok rossz döntésében. Ezért elég ambivalensen állok a dologhoz. Ő sem akarta, hogy hátrányt szenvedjek, de szenvedtem. Nem is hátrányt, hiányt.
KedvelésKedvelés
Nagyon, nagyon rosszulesik ez most nekem.
KedvelésKedvelés
Mi?
KedvelésKedvelés
Ez a mondatod: “Az egyedül maradó szülő meg olyan terheket rak a gyerekére, hogy egész életében nyöghet alatta, mint ahogy én is.”
KedvelésKedvelés
Szia! Most néztem csak újra ide, mert pihentettem itt a kommentelgetést, nem is szeretnék továbbra se, csak erre reagálok, mert nem akartalak megbántani. BOCSÁNAT. Beleestem én is a csapdába, hogy általánosítottam, ami velem történt. nyilván lehet jól is csinálni, de abból nagyon keveset láttam, legyetek ti a kivételek, akik normális gyereket tudnak nevelni egyedül is!
KedvelésKedvelés
Én normálisnak érzem magam, pedig anyám egyedül nevelt. Nahát!
KedvelésKedvelés
Szia, örülök, hogy írtál. Én igyekszem, de ha nem megy? Mit tegyek? Túl nagy a feladat, nem döntés kérdése.
KedvelésKedvelés
Ezr nem nagyon értem, mivel, mint mondtam, látok nők mellett felnőtt ifjakat, akik nagyon rendben vannak. Egy nő él tudja mondani, mitől jó egy nőnek, hogy hogyan vágyik egy nő a férfi jelenlétére, és akkor a fiúcska már tudja. Az én fiam kiporszívóz (főképp, mióta az apja nincs a közelében), ám a férjemnek sose láttam a kezében olyan tárgyat, amivel engem segítene. De nem szeretném leredukálni házimunkára, mert az nagyon a kapcsolódás legalja. A kommunikáció, az együttműködés egy nővel, ez az, amit tanulni, és ha egy tohonya férfi erre nem mutat rossz példát, akkor könnyebben tanulható az anyától (hiszen nincs példa a rossz kommunikációra).
Tévedés ne essék, nem a feltétlen férfimentes családokat respektálom, de ha végignézek a családomon és ismerősi körömön… hát, nemigen látok jó példákat. Az én nyomorított lánykaságom, aztán nagynéném egyedül férfivá nevelt remek fiai (az egyikük legjobb partnerem az egyenlőséggel kapcsolatos témákra) , és hát az én fiaim nevelődése, mióta nincs az apjuk a közelükben. Azelőtt olyan volt mindig, mintha szembeszéllel kellene nevelnem őket.No. És még csak ki se léptem a családomból a sorolásnál.
KedvelésKedvelés
Basszus, megint zavaros vagyok.
KedvelésKedvelés
Nem, nem vagy zavaros! Teljesen egyetértek veled. A szembeszél is ismerős, jujderosszvolt!
De amit Gyöngyi írt, az engem is szíven ütött. Ráadásul én választottam, hogy egyedül maradjak, nem megtörtént velem. De eszembe nem jutna a 9 éves fiamra terhelni bármit is! Önállóságot az igen, de azt a lányokra is. A 4 évesre is. Mostakkorén halmozottan vagyok rohadék, mert én akartam, hogy menjen el, minthogy tovább rontsuk egymás levegőjét és öljük egymást a gyerekek sorvasztása érdekében? Szerintem ők most tökjól elvannak, mert egy felé vannak terelve, nem összevissza széthajtva és aztán nagy nehezen összevadászva. Gondolkodom, de nem találok plusz terhet rajtuk. Max a közvéleményt, ha rólam mondanak nekik valamit. De valószínűleg nem nagyon bántja őket, mert megbeszéltünk mindent amit kellett és ezután is meg fogunk ezzel kapcsolatban.
KedvelésKedvelés
Azért az apa nélküli fiúktól nem várják gyakran, hogy mini férfiak legyenek.
Én tudok mutatni apa nélkül felnőtt nagyszerű férfit, mint ahogy anya nélkül felnőtt csodás nőt is. És működő párkapcsolatban élnek.
KedvelésKedvelés
Hát igen, csak én érzek itt most áldozathibáztatást? Szóval az én bajom, hogy nem lettem férfibb annál, ami lehettem így, ami lettem. Szóval ne kenjem arra, hogy apám felment az égbe a debarén keresztül kilencéves koromban, hogy évekig anyám lebegett a házban, hogy arról az időszakról jóformán nincsenek emlékeim, hogy utána, én a kicsi vásároltam be, mentem kölcsönkérni, fizettem a számlákat, kerültem enpluszegy megalázó helyzetbe, tenyeremen hordoztam az anyámat, lettem egy kics…tt társfüggő, ami végérvényesen tönkretette a házasságom, és a gyermekeim nevelése még be sem fejeződött, ott fogalmam sincs, hogy milyen hatása lesz. Szóval, én vagyok a hibás. Megint nem futottam gyorsabban, mint a golyó. S még azt mondjátok, hogy az áldozathibáztatásra a zsidó metaforám erőltetett.
Nem, kedves Adél. Anyámnak össze kellett volna szednie magát, és nem kellett volna olyan felelősséget a nyakamba varrnia, amit nem hordhattam el. Kellett volna keressen magának pasit, vagy hagyja, hogy udvaroljanak, és ne bennem kelteni a bűntudatot azzal, hogy az egész miattam van, hogy én ne szenvedjek. A francba… így lettem olyan sérült, amilyen. És qrvára elkelt volna egy férfi a házban, valaki, aki megtanítson biciklizni, hogy ne 18 évesen kelljen, valaki, aki megtanítson úszni, elvigyen hegyet mászni, hogy több erőm legyen azt a qrva láncot megszakítani, miszerint a családunkban négy nemzedék óta mindenkit a nők neveltek, egyedül. Lehet, hogy nőgyülölően hangzik, de végre egy férfi is kéne a generációk sorában, és én nagyon nem tudom, hogyan kell annak lenni. “Embernek, férfinek lenni, sokan azt mondják, nagyon kevés, nekem nem sikerül, olyan nehéz…” (HBB)
KedvelésKedvelés
Félreértettél, pont azt mondom én is, hogy az anyukád volt a hibás, mert olyan szerepet osztott neked, amire te alkalmatlan voltál kicsi gyerekként.
KedvelésKedvelés
Igen, anyukádnak össze kellett volna szednie magát, és nem rád lőcsölni ezt a baromi felelősséget. Ehhez már tudok kapcsolódni. Meg kellett volna tanítania biciklizni, úszni, nevetni veled, és nem belerokkanni a férfinélküliségbe ezzel sugallva neked, hogy egyedül lehetetlen, hisz ez melegágya volt a társfüggőséged kialakulásának. Nem férfinek kellett volna ott lenni, hisz anyukád mentalitásával nem lett volna egészséges kapcsolat belőle, ami szép példát adott volna neked. Neki kellett volna teljes embernek lenni, a te méltó anyukádnak, olyan embernek, akihez akár kapcsolódni is tud egészséges lelkű férfi. Akkor te is rendben lehetnél, akár férfikép nélkül is. Nem az apa hiánya a legfőbb gond, hanem az életképtelen nő, aki nevelt téged. Én így látom inkább ugyanazt a problémát átérezve a hiányérzeted.
KedvelésKedvelés
Csineva, nagy különbség van aközött, hogy azt mondod, hogy anyád is hibázott meg aközött, hogy te minden felnőttkori problémádat, hibádat, nyomorúságodat az ő nyakába varrod. Bazinagy különbség van. És arról is anyád tehet, mert nem talált megfelelő férfit?
Ne haragudj, de szánalmas, ahogy felnőtt emberként még mindig hátrafelé mutogatsz az őseidre. Én huszonévesen le tudtam tenni ezt (nem az egészet és nem könnyen!!!), mert az van (rájöttem), Csineva, hogy
MINDENKI HIBÁZIK,
és felnőtt emberek nem mutogathatnak másokra (pl. a szüleikre) folyton, többé-kevésbé túl lehet lépni, fel lehet dolgozni az eseményeket, és levonni a tanulságokat. Nem könnyű és nem megy egyik napról a másikra, de azért neked volt már rá pár éved, asszem.
Még mindig másokat okolni a saját életed alakulása miatt, baromi gáz! Én ezt gondolom.
Miért teszel úgy, mintha te kibaszottul hibátlan lennél? Az a gond, hogy te abból indulsz, senki nem hibázhat (persze te igen, mert a te hibáid mások hibáiból származnak – bocs, de én ezt olvasom ki a soraidból), ha viszont igen, az milyen szemétség már (főleg veled szemben), az nem ELFOGADHATÓ, az nem érv, mért nem csinálta máshogy.
Felforr ettől az agyvizem, A.
KedvelésKedvelés
Kérlek, ne dühösködj, mert lassan egy évtizedes önismeret és belső harc meg munka áll amögött, amire jutottam eddig. Ha neked ez kevés, és én egy szemét áldozathibáztató meg nőhibáztató, hárító, manipulatív izé vagyok, azt elfogadom, de attól még azt mondom, ez vagyok, igyekszem más lenni, eddig ennyire sikerült, jobban igyekszem.
Nem arról van szó, hogy a mások okolásának, és a hárításnak, a mutatóujjam mögé bújásnak könnyű és gyáva módszerét használnám. Gyerek voltam. Ösztönszerűen megtanultam egy csomó hamis, szar, használhatatlan viselkedésmintát. És mindezt úgy, hogy mítoszok, és morális legendák voltak köré szőve. Mert nem az volt a retorika, hogy én csak ennyire vagyok képes, és félek még egyszer férfival lenni, hanem masszív hárítás volt: értetek teszem, fiam, feláldozom mindenem a ti nevelésetek oltárán, és nem érdekelte, ha kamaszként megkérdeztük, hogy s ugyan ki kérte ezt ÍGY tőled… nem… a moralizálás kapcsolt áru volt… jól eltanultam. Olyan ez az egész, mint a kényszerpályák… ezerszer visszaesem… nem hibáztatom, de néha tele van a hócipőm az örökségével, és megfognám és kihajítanám, olyankor veszekszem vele álmomban, de nem olyan egyszerű. Hogy hibázott? Igen, sok mindenben, de nem volt képes az önreflexióra, mindent hárított, tele volt egy csomó ambivalens érzéssel, hol szeretett, hol meg ordított nekem, minden a napi hangulatától függött… empátia? felejtsd el… erről beszéltem… ennyi… és arról, hogy milyen nehéz nem ismételni a mintáit a gyerekeim felé, hogy mennyire FÁJ, amikor felébredek, hogy megint csak őt ismételtem, hogy belém van égetve, kódolva, verve ez az egész, és hogy milyen iszonyatos, sziszifuszi munka ettől megszabadulni és letenni… és igen, lehet, hogy szemétség tőlem, de olyankor dühös és frusztrált leszek, és irigylem azokat, akik nem ilyen örökséget kaptak, és úgy érzem, sokkal inkább elébb lehetnék az életben enélkül az örökség nélkül… kedves A, … olyan ámokfutót, mint én, keveset hordott a föld a hátán, én ezt tudom, és kics…ttül sokat igyekszem, és küszködöm, hogy ne ilyen legyek, de igen, néha haragszom, és dühös vagyok, és visszanézek, és elküldeném őket a fenébe, apámat, hogy otthagyott, és anyámat, hogy nem volt olyan, mint más, hozzá hasonló özvegyek… nekik is meg kéne bocsátani… az még egy hosszú munka… most nem megy… és most nem forr az agyvizem, hanem folyik ki a nyílásaimon… a francba…
KedvelésKedvelés
Csineva, ne túlozz megint, nem mondtam, hogy szemét vagy, de igenis másokat hibáztatsz a mai napig az életed alakulása miatt, én ezt látom innen, és ez baromi gáz, akárhogy is csűröd-csavarod. Én elhiszem, ha azt mondod, sokat fejlődtél, mások vagyunk, de ha már önismeretről van szó, meg tudatos fejlődésről, akkor nem értem, hogy miért tartasz még mindig itt, hogy mutogatsz, mint egy gyerek. Igen, ez dühít, dühíteni is fog engem.
Nekem tök mindegy, Csineva, te életed, nem az enyém. Nekem ez nem fér bele, ez a másokra való állandó mutogatás. Igen, hibáztatsz, és mindig másokat, én legalábbis ezt látom. Ha felmerül, hogy valaki hibás lehet, az te nem lehetsz, mert te mindig a jót akartad, a jóra törekedtél. El tudod képzelni, hogy az anyád is arra törekedett? A maga módján? Neki milyen lelki sérülései lehettek?
Csineva, senki nem tökéletes, egyik család sem, és szinte MINDEN ember úgy nő fel, hogy hordoz kisebb-nagyobb sérüléseket, traumákat a lelke. (Itt is vagyunk ilyenek egy csomóan, csak nem csináljuk azt, amit te, feltűnt?) Csak tudod egy idő után nem ér azzal jönni, hogy “de az anyám”. Igen, becsülendő, hogy kimondod a tanulságokat, rájössz mi minek az oka, de nem várhatod SENKITŐL, HOGY TÖKÉLETES LEGYEN, és hogy ő mindig olyan legyen, amilyen NEKED jó. Nem tudom, mit nem értesz ezen.
Nem értem, miért kapaszkodsz ennyire ebbe, hogy “de ő volt, de ő volt, nem én tehetek róla”. Ha látod a folyamatokat, utólag rájöttél az okozatra, akkor mi a fenéért túráztatod magad ezen még mindig, x évesen? Nem tűnik fel neked,hogy ez mennyire gáz?
Ne haragudj, nem akarok a lelkedbe gázolni, de ez a viselkedés irtóra bánt engem.
És ne csináld már ezt se, Csineva, hogy itt ezer sorban hibáztatod, hogy te szegény, és ő mit tett veled, aztán azt írod, “nem hibáztatom”? Neeeeee! Folyton ezt csinálod, ha nem vetted volna észre. Kidurrogod meg -hibáztatod magad, aztán lehiggadsz valamelyest, és akkor azt mondod, “nem hibáztatom”.
Csineva, te már nem vagy GYEREK!
KedvelésKedvelés
Ezt a mondatot megjegyezzük, és még majd jövünk vele:
“lettem egy kics…tt társfüggő, ami végérvényesen tönkretette a házasságom”
Nagyon örülök, hogy sikerült kimondanod.
Én nem tartalak téged, a gyerekcsinevát felelősnek az elbaszott gyerekkorodért. Most tartalak feleősnek mások hibáztatásáért, a gyógyulás alkalmainak elmulasztásáért, a még-mindig-ugyanott-tartásért.
Ez:
“Anyámnak össze kellett volna szednie magát”
viszont ugyanaz az áldozathibáztatás, amit te is sérelmezel. Ilyen nincs, hogy miért nem szedte össze magát. Te lehet, hogy nem érted, milyen a halál, vagy milyen az a női szocializáció, amelyik ennyire szárnyatlanná teszi az asszonyokat, ha meghal a férjük.
Ez:
“Kellett volna keressen magának pasit, vagy hagyja, hogy udvaroljanak”
nagyon gáz, miért kötelező a párkapcsolat, és ugyan, mifélék udvaroltak volna?
MIÉRT A FÉRFI A MEGVÁLTÁS? Avagy miért az én blogomon???
Én itt most kijhelentem, bár eléggé kerülöm a témát amúgy, hogy én nem keresek pasit. Hát még ő, a nyolcvanas évek Romániájában, neki milyen választék volt? Nem, nem kell okvetlen férfi. A szerelem megtörténik, vagy nem, hajhászni nem lehet. Egészséges lelkű szülő kell, és neki sok-sok segítség.
KedvelésKedvelés
Csineva, a legőszintébb jóindulattal kérlek: végy nagy levegő(ke)t és hagyd hátra ezt! Oké, megvan az ok, itt a diagnózis, most már lehet gyógyulni! A hibáztatástól nem fogsz! Az sem jó, hogy azt hajtogatod, milyen nem akarsz lenni! Meg hogy nem tudod, milyen a jó. Hát olyan, amilyen vagy! Minden tévedésből lehet tanulni és fejlődni. Kezdd el! Ember vagy, ahogy mi is. Légy boldogabb, merj nevetni, lazíts! Ne akarj egy mintát követni, mert nincs. Annak sincs, aki úgynevezett “jó család”ban nőtt fel. Lépj bátran tovább, ki fog alakulni a neked legjobb jó. Bízzál magadban és előre nézz. 🙂
KedvelésKedvelés
De De DE De! NE feledd, hogy ha te nem is ismersz ilyet, én igen, ezeret! Én is tudok mutatni ilyet is olyat is, de attól még a másik jelenség is létezik, jó vastagon!!!!!!!!!!!!!!!!
KedvelésKedvelés
Az volt a felvetés, hogy ismer-e valaki olyat, aki minta nélkül tud boldog kapcsolatot kialakítani. Én ismerek. Szerintem ha valakit gyerekként elfogadnak, szeretnek, önbizalmát nem rombolják le képes felnőttként kiegyensúlyozott kapcsolatra, tud jó apa-anya lenni. Nem szükséges egy szerepminta. Én is ismerek olyanokat, akik apa vagy anya nélkül nőttek fel, és rossz kapcsolatokban élnek, és olyanokat is, akik előtt volt szülői minta, mégsem sikerül nekik. Szerintem nem ezen múlik.
A dédmamám 16 évesen Németországból szökött át Magyarországra, pár év múlva megismerkedett a papával, szült egy kislányt, aztán a gyerekük 6 éves korában összeházasodtak. A papa szeretőjével jó barátságot ápolt, amikor az kiment Amerikába évekig küldözgette a csomagot. A lánya férjhez ment, megszületett anyám és a testvére, majd sajnos rákban meghalt. A férje (nagyapám) nem sokkal ezután újra nősült, a gyerekeit ráhagyva a nagyszülőkre. Aztán meghalt a dédipapa is, anyám testvére kollégiumba került, anyám maradt a bohókás nagyanyjával kettesben.
Ennek ellenére (vagy pont ezért) anyám kiegyensúlyozott, magabiztos ember lett. Nem hagyta, hogy az apám “kisvárosi elit” családja bedarálja, vagy hogy beleszóljanak a mi nevelésünkbe.
Nem azt akarom mondani, hogy jobb, ha nincs apa-anya egy gyerek életében, de minden áron nem kell egyik sem. És nem nem egyikük hiánya a probléma, hanem a megmaradt fél alkalmatlansága.
Na jó zavaros lett, de közben háromszor csengett a telefonom. 🙂
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Békabőrös cárkisasszony | Ébredések- szeretések
Csineva, miért kommentelsz más néven?
KedvelésKedvelés
Nem tudom, miért rakta a juzernevemet… bocsanat… továbbra is csineva, aki mellesleg polgári nevén Parrag Karolina volt. Jobban odafigyelek…
KedvelésKedvelés
Bocs, hogy ide… mennyire hányok ettől (facse) (túl reagáljuk!!!!) Brühü váááááááááá!
—————–>
Lelkem Világa Idézetgyűjtemény
“Minden nő életében van egy pont ahol elveszti önmagát.
Lehet, hogy túl reagáljuk a dolgokat, de az is lehet, hogy
nem akarunk elveszteni magunk mellől egy olyan embert, aki nagyon fontos nekünk. Az is lehet, hogy ez a legnagyobb félelmünk. Ilyenkor a legnehezebb hinni a jóban, mert ha hiszünk és az ellenkezője történik meg, akkor végleg a padlóra kerülünk… Ilyenek vagyunk. Érzékenyek, törékenyek. És senki sem tud ránk eléggé vigyázni.”
KedvelésKedvelés
A jóindulatú szexizmus olyan, mint a vírus: mindig új változat fejlődik ki, köztük olyanok, amikre nem is gondolnál…
KedvelésKedvelés
Ez tipikusan az a szöveg, ami jól hangzik (legalábbis egyeseknek), de ha jobban megnézzük, akkor semmi értelme. A pont, ahol a nő elveszti önmagát? Mi van? Meg az utána következő zagyvaság. Amúgy tényleg nem értem. Az a lényeg, hogy a nő fél, hogy elveszti a szerelmét, meg hogy védeni kell? De hogy függ ez össze? Á, mindegy, nem érdemes ezen annyit agyalni.
KedvelésKedvelés
Elkezdtem a kommenteket olvasni, nem jutottam még a végére. Közben fogalmazgattam a magam hozzászólását, de láttam, hogy már esett szó róla, azért leírom. Nem ismerek rengetegsok mesét, de úgy gondolom, hogy azért a magyar mesékben vannak vagány csajok szép számmal. Az okos lány jutott először eszembe, de van még számos.
Érdekes lehet egy ilyen meseterápia, de ezek után már nem biztos, hogy érdekel. Szerintem amit Adél hozott ki belőle, az tökjó. Nekem ugyan nem lennem merszem ott hagyni, még mindig túlságosan alkalmazkodó vagyok meg el(vagy inkább be…?)fogadó.
KedvelésKedvelés
*Felallva tapsol*
Hat ez zsenialis! Koszonom hogy visszaadtad a bizalmam a mesehallgatokban 🙂 En vagyok a fentebb idezett angol nyelvu kiralylanyos blog iroja, a blogtalalatokon keresztul jutottam el hozzad. Orulok neki.
En is elmentem tavaly meseboncolo korbe otthon, ott is volt “milyen jegyben szulettel” meg hasonlo dolgok amiktol a hajam egnek allt. Harom alkalomig birtam aztan nem vitt ra a lelek hogy megint elzarandokoljak ra. Mint hivatasos mesemondo otthon (Magyarorszagon) folyton kapom a kerdeseket hogy “a meseterapiarol hallottal mar”?
En mesemondo vagyok. A mese akkor terapia amikor nem magyarazzak, csak hallgatjak. A terapia fele maga az elmeny, hogy valaki neked mesel. Es igazan sajnalom hogy nem valasztjak meg jobban a meseket a terapiahoz. Mert annyi sok van beloluk aminem ertelmes uzenete, hasznos tanulsaga van a noi letrol…
Itt egy masik cikk amit irtam tavaly arrol, milyen meseket mondatnak a gyerekekkel az ugynevezett “mesemondo versenyeken” odahaza. Gondoltam erdekelhet 🙂
http://www.kisalfold.hu/blog/tarkabarka/nehany_szoban_a_mesevalasztasrol/152/2671/
Udv a tavolbol, es irj meg ilyet sokat! Legyenek okos velemenyek is a neten 🙂
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy idetaláltál, maradj, és nézd meg a szerző, Adél blogját is: szeretom.wordpress.com
KedvelésKedvelés
Áh, néha úgy érzem nincs remény. Nemsokára megjelenik A Hókirálynő rajzfilm adaptációja a Disney-től. Az eredeti mesében a nőnemű karakterek elképesztő fokú létszámbeli fölényben vannak a férfi karakterekhez képest. Gerda hősies utazásában (aki azért kel útra, hogy megmentse legjobb barátját, egy Kay nevű fiút, mind a Hókirálynő szorításából) minden más szerepet egy nő vagy egy lány, vagy akár egy kimondottan nőivarú állat kísérő tölt be. A Frozenben ezek közül a női karakterek közül (Gerda és a Hókirálynő kivételével) mindegyiket kivágták és a nőket egy férfiakból összeálló szereposztással helyettesítették! Lehet, hogy ma már alap, hogy a Bechdel testen nem szabad egy filmnek sem átmenni?
Bővebben itt:
http://dezsa.tumblr.com/post/55797396571
KedvelésKedvelés