Ma itasson át a csilló könnyűség, a sűrű metafora, ma nézzétek a hegyek sörényét, gondoljunk ma őrá, mondjuk ezzel:
ÁPRILIS 11
A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, április estén.Gyerekeit kereste arra
S engem talált ott épp az útban.
Bömbölt, örült s én mosolyogva
Rengeteg mellén elaludtam.Vitt falvan, földeken keresztül,
Meghempergetett jó sárosra,
Cibálva és kacagva vitt egy
Pesti, csatakos külvárosba.Az uccán vídám jasszok lógtak
S még vidámabban verekedtek,
Kiabáltak, kiabáltunk és
A jasszok végül berekedtek.Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
A szívekben nagy, esti béke.
A gyilkos végzett emberével
S úgy menekült, kalaplevéve.Reménységnek és tulipánnak
Kicsikis deszka-alkotmányba
1905-ben ígyen
Iktattak be az alkotmányba.A kártyás munkásnak fiúként,
S a szép, ifjú mosóasszonynak,
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,
Fejkendóbe kötözött gondnak.A szegényasszony rég halott már,
De fiát a szél el nem hagyja,
Együtt nyögünk az erdőn éjjel
S együtt alszunk el virradatra.(1925)
csak az olvassa. én szóltam 
bizony éltesse elménkben, nyelvünk hegyén, szívünkben, gyermekeink szavajárásában.
HANGYA
A bábok között elaludt a hangya.
Szél, a bábokat most el ne fúdd!
Különben jó az is.
Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja
és alszik véle csöpp árnyéka is.
Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!
De jobb, ha már indulunk haza,
erősen beborult —
A bábok között elaludt egy hangya
és — hopp — egy csöpp már a kezemre hullt.
(1926 nyara)
KedvelésKedvelés
Már vártam 🙂
KedvelésKedvelés
AMIT SZIVEDBE REJTESZ
Freud nyolcvanadik születésnapjára
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe – mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
1936. május
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
KedvelésKedvelés
József Attila: GYÉMÁNT
Mindenkor idejük van a zsoltároknak.
Gyémánthegyen állunk,
De zsebünkben kavicsok vannak.
Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,
Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink.
Most könyörgések szomjazzák erőnket
És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek,
Szívünkben a csillag megfagyott.
Igen. Igen.
Elsüllyedtek a haditengerészek:
Szelid révészek csónakáznak Isten felé.
Még a nagyon öregek is
Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára
S türelmet prédikálnak messze,
A mulandóság halainak.
Igen, igen.
Ne higyjük el hát barátaim,
Hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk!
Mindent meg kell simogatni,
A hiénákat, a békákat is.
Gyémánthegyen állunk,
Szigorú hó, takard el bűneinket,
Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság!
Te határtalan kristály!
KedvelésKedvelés
A csend
Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan –
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember
Remegve ejtem lelkemet elébe.
A szívem hallgatom – kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.
Úgy érzem, mintha ingoványon járnék
És jaj süpped alattam a talaj,
De bennem még ellentállás szaval,
De fülemet betömte. – Ó, mi vár még
Reám, ki immár néma, hangtalan.
– Fejem lehajtva megadom magam.
(1922)
KedvelésKedvelés
Istenem! 17 éves kamasz volt ekkor…
KedvelésKedvelés
Idén márciusban ezt adtam magamnak szülinapomra 🙂
(A SZERETŐK HALLGATVA ÁLLTAK…)
A szeretők hallgatva álltak,
A tóban elrejtették szívüket
S megbeszélvén a hullámokat,
Széjjelváltak.
Most már kimehetsz a partra,
Kínálhatsz nevetve egy almát föl a fának,
Nagyot szaladhatsz –
A tóból minden kanyarodónál
Hűvös szemmel egy arc fordul utánad.
1926. márc.
KedvelésKedvelés
József Attila jelen van a hétköznapjainkban.
Pl a lányom egyszer (már majdnem 3volt) ovi után, mikor teregetni kezdtem, elhaló hangon jött utánam, hogyaszondja: Anya ne teregessél, törődjél velem! 🙂
Aztán, most azt mondja, anya a dinnyehéjasat mond el.
Ami úgy kezdődött, hogy mondtam neki (25 Weöres vers után, hogy mostmár felnőtt verset mondok) : -A rakodópart alsó kövén ültem/ néztem, hogy úszik el a dinnyehéj…
Ő:- És volt anyukája?
Én- Kinek?
Ő:- Hát a kisfiúnak…
De aztán elmondtam, és azóta néha kéri 🙂
KedvelésKedvelés
Egyik kedvenc.
ARS POETICA
Németh Andornak
Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Nincs alku – én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
1937. február-március
KedvelésKedvelés
Mikor fölkél a nap,
a sosem haragvók hajától eltéritődik a harmat,
ne bántson téged az én haragom soha, kedves.
Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem,
az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban,
és győzvén ott, égnek hajítja hatmillió vasas az ő csengő szívű kalapácsát.
Szerszámok égi viharába
csókjaidat hadd viszem én is el oda kedves.
Észre sem veszed hogy kihúzom magam, mikor a jövőről szólok,
ha akarod, hát csak ama városdaloló győzelem után térek meg hozzád,
vagy majd a pékek összekötik kenyérvető, jó lapátjaikat,
végigfektetnek rajta engem és lehajtott lisztes fővel
elhoznak lassan az ágyadig.
Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősítsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.
1926.jún.
(az utosó versszak nekem különösen fontos, férjem búcsúja tőlem a halála előtt, 1999.dec.24-én…egy képeslapra írta, azóta sem megy ki a fejemből… hogyan, mikor írta? mit érzett, mit tudott ?)
KedvelésKedvelés
Milyen szép búcsú…
KedvelésKedvelés
Faludy György
“Drága Attila, írjál már egy verset!”
Faludy György József Attiláról a Kilátónak
Múltkor is kérdezte valaki, hogy mikor ismertem meg. Mikor? Hát tudom is én. Mikor ismertem meg Jóska bácsit, az unokatestvéredet? Nem néztünk az órára, amikor egy úri költő berobogott. Attila magányos volt. Akik azt mondják, hogy közeli barátai voltak, azok hazudnak. Vele vitatkozni lehetett inkább, mint a közelébe kerülni. Senki sem került a közelébe. Vitatkoztam vele a Vörösmarty téren, a szökőkút mellett. Talán este nyolctól éjfélig. Ott álltunk ketten a szökőkút előtt, én azon rágódtam, hogy Babits Mihály ellen nagyon hamisan emelt vádat, hogy rossz költő. Mondtam, hogy ez nem igaz. A Babits nem nagyon nagy költő, de azért költő. És jobban tenné Attila, ha azt írná, hogy gonosz ember. Mert ha ezt írta volna, az igazságot tette volna kézbe. Úgyhogy, amikor Attila meghalt, és a sírversét írtam, hogy nem volt keményebb a tehervonat kereke Babits Mihály szívénél, akkor valódi dolgot írtam le. Aztán Török Szofi, a felesége Babitsnak, fogadott engem, amikor hazajöttem Amerikából. A Babits, amikor elvágták már a torkát, haldokolva is azt kérdezte tőle, hogy tényleg olyan kemény a szíve, mint a tehervonat vaskereke, és én mélységesen megbántam, hogy ezt írtam róla.
A japán kávéház tulajdonosának a rendelkezése volt, csináljanak egy költőasztalt, mert tudta azt, hogy a fiatal költőknek nincs 80 fillérjük egy feketére. Úgyhogy a japán kávéház közepén fölállíttatták a mocsárasztalt, ami azt jelentette, hogy magyar költők leülhettek. Jött a pincér ezüsttálcán egy pohár szódavizes borral, és többé nem bántotta őket. Szóval ingyen lehetett ott ülni. Attilával ott ültem egyszer, le is írtam ezt versben. A Kacér bácsi magántisztviselő volt, nem gazdag ember, de ő pénzelte a Toll c. lapot, amely egy évben tizenegyszer jelent meg. Ott ülök Attilával, megjelenik a Kacér bácsi, és azt mondja Attilának, drága Attila, írjál már egy verset a Tollnak. Mutat egy 20 forintost, az lesz a honoráriuma. Hát, köszönöm, mondja Attila. Na most, a szegény Kacér bácsinak csak 20 forintja van, várja a verset, és addig a falhoz támaszkodik a vécé mellett. Attila pedig tollat és tentát kér a pincértől. Attila nekiül verset írni. Óránként kétszer vagy háromszor jön a Kacér bácsi, belenéz a versbe, de nem olvassa el, és azt mondja, nagyszerű lesz Attila, és visszamegy támasztani a vécé falát. Aztán három óra múlva kész a vers. Attila aláírja, Kacér bácsi odaadja a 20 forintot, és a lap következő számában benne van a vers.
Hogy melyik verset? Nekem a második verse, a halála előtti második verse a kedvencem. Szóval, az, hogy Karóval jöttél, nem virággal… Hogy miért? Azt kérdezte? Amikor írta Attila, már őrült volt. Szóval nem ismerte meg a nővérét. Nemhogy Német Andort, vagy Ignotust, vagy engemet megismert volna. És ennek ellenére a vers tökéletesen normális. Szóval olyan, hogy nem lehet látni, tudni, kitalálni és sejteni se, hogy ezt egy őrült ember írta. Gyönyörű, hogy ez lehetséges, hogy valaki teljes őrült legyen, amikor verset ír, de teljes józan a verse…
KedvelésKedvelés
http://orkenyistvan.hu/a_voros_malom
KedvelésKedvelés
Hű, de jó kis oldalt linkeltél. Köszönöm, el leszek rajt egy darabig 🙂
Ezek a kortárs visszaemlékezések annyira tetszenek! Emlékszem arra is, (szintén Faludynál olvastam) mikor megkérték az Angliában élő írók szövetségét, állítsák már össze a legjelentősebb 10 magyar író antológiáját, mert ki szeretnék ott adni. Íróink, köztük Faludyval összeültek és azt, hogy Attila a legnagyobb, azonnal és egyhangúlag megszavazták!
Na, de ezután akkora vérre menő vita kerekedett azon, hogy a fennmaradó kilenc helyre kik kerüljenek, melynek eredményeképp úgy összevesztek, hogy a top10 magyar költő c. művet tán azóta sem adták ki 🙂
(Próbálom megkeresni a könyvben ezt a részt, nagyon régen olvastam, remélem nem emlékeztem rosszul, de valahogy ez a sztori ugrott be…)
KedvelésKedvelés
Olyan természetellenesen vagyok meghatódva, hogy ha nem tudnám az ellenkezőjét, azt hinném, terhes vagyok 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon szép 🙂
KedvelésKedvelés
Apám szerint, József Attila, Latinovits és a Beatles…
KedvelésKedvelés
NE BÁNTSD
Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,
magadat érte kínokba veretted
s nem adtál két pofont neki.
Telefirkáltad a falat vele.
Vesd le magadról! Mint ruhád is épen,
gyámoltalanul lóg alá a széken –
annak karján, ki szereti,
csüngjön, míg foszlik kéje éjjele!
Dobd le – a háta legyen újra görbe,
lába csámpás, bújjon az álla szőrbe!
Bibircsók nőjön a hasán!
Gyűrje e verset kapzsi tenyere!
Te fuss vissza a szép növésű, kedves
lányok ölébe – oly illőt ölelgess,
ki kapkod, fúl vágyad után,
mint zivatarban zengő jegenye!
KedvelésKedvelés
Két hexameter
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
1936. nov. – dec.
KedvelésKedvelés
legjobb 🙂
KedvelésKedvelés
A BŰN
Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.
Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.
Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.
Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám –
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.
Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.
Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.
És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen…
Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.
1935. augusztus
KedvelésKedvelés
MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett – már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam – elveszik tőlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!
1925. június
KedvelésKedvelés
http://www.youtube.com/watch?v=FXgVVgPfl-0
KedvelésKedvelés
Nem József Attila, hanem szabó Lőrinc, de mert a költészet világ napja is van, ezért megosztom ezt is. Ne haragudjatok. Egyik kedvenc versem. Álmomban is mondogatom néha.
Szabó Lőrinc: Az Egy álmai
Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?
Nem! Nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.
Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!
Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.
Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!
KedvelésKedvelés
Igen, és ha már költészet…
Erdős Virág : Édes Hazám
hadd ülök az
öledbe
minden búmat-bánatomat
feledve
sose hagyj el mindörökre
velem légy
mit számít hogy nem vagyok még
tizennégy
bóklászom a vadregényes
tájaidon
nem ütközöm meg a titkos
vágyaidon
és ha egy kis szeretetet
kiharcolok
azon se kell paráznod hogy
befalcolok
szívem minden melegével
leszoplak
az okosok úgyis mindent
beszopnak
ugyan minek futnék meg hát
hova is
magyar vagyok mégha félig
roma is
igény szerint kiköpöm vagy
lenyelem
mégse ingyen pusztítom a
kenyerem
ünnepnapon csoki ropi
kóla
Édes Hazám gondoskodik
róla
nem izgat föl engem már az
isi se
szaladgáljon oda csak a
pisise
nincsen annál alaposabb
honismeret
mint amit a magam bőrén
megismerek
házunk előtt folyik el a
kanális
akkor szép a szerelem ha
anális
felkínálom minden rejtett
zugomat
ráadásul legkisebbik
húgomat
önként vagyok veled naná
dalolva
még ha nem is járunk össze-
karolva
nincsen ebben semmi extra
áldozat
mindig van egy eggyel
durvább változat
kiülök a Duna-Tisza
közére
kivezérel az én szívem
vezére
bár ne lenne rajtam ez az
émelygés
üzletszerűbben menne a
kéjelgés
nem kell tőlem féltened a
tárcádat
tessék itt van mutatom a
bárcámat
tiszta vagyok mint a vízbe
fulladás
bár van egy kis
kismedence-gyulladás
Édes Hazám legkedvesebb
kliensem
szép vagy jó vagy másnak nem jut
ilyen sem
áhítattal suttogom a
neved is
csókolom ha el-eljár a
kezed is
ha megnövök úgy kell nekem
eladnak
rám se néznek inkább tovább
haladnak
akad másik az ilyenek
helyébe
némi ellenszolgáltatás
fejébe’
dongó darázs dolgozik a
virágon
nincsen ennél klasszabb hely a
világon
ha vigyázok nem is nagyon
ér baj
vagy a rendőr visz el vagy a vér-
baj
Édes Hazám hadd legyek a
himnuszod
hadd fényezzem tovább fényes
nimbuszod
amennyire csak a szitu
engedi
szeretném a dicsőséged
zengeni
Child Prostitution
KedvelésKedvelés
Istenem… Ezen most bőgök…
KedvelésKedvelés
Nekem Szabó Lőrinc a kedvenc költőm. A kötetem egy napló, nem adom oda senkinek. 15 éves koromban, az első kamaszkori “szerelmi csalódásom” után vettem le először a polcról, véletlenszerűen felütöttem, s sikerült az Elveszett vigasznál kinyitni. (“Tegnap megbántott valaki
és ma sincs semmihez se kedvem.”) Talált, süllyedt. Utána sokszor elővettem, s mindig jegyzeteltem a versek mellé, ezért nem publikus a kötetem.
KedvelésKedvelés
JÓZSEF ATTILA
József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem,
áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott.
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak
másért örülünk neki.
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyujtani,
ha igy megy tovább, nem törődöm vélük.
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik,
az bizonyos.
Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy lesznek frissek és
épek.
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá.
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a
pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon.
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg,
hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
KedvelésKedvelés
“Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak” abszolút irodalmi kedvenc.
KedvelésKedvelés
Én nem is tudnám eldönteni, melyik része a kedvencem… talán a “hogy bennetek lakik, az bizonyos.” – bár ez nem irodalmilag üt nálam, hanem emléket ébreszt.
KedvelésKedvelés
Ezt tanulta (vele együtt én is) a fiam a mai napra az iskolába.
MIÉRT MONDOTTÁL ROSSZAT NÉKEM
Miért mondottál rosszat nékem?
Én nem bántottalak, barátom,
Hogyha valamiért haragszol,
Szívesen bocsánatot kérek
S szeretném, ha most velem jönnél,
Megnézzük majd a favágókat
S leheverünk együtt az erdőn,
Fejünk fölött hullámzanak a lombok,
Hűs tengerfenékről az eget nézzük,
Ahol meg zsenge felhők lombosodnak.
Ott nagy nyugalom karol majd belénk
És nékünk az most olyanigen jó lesz,
Háromszoros a jó, ha kettő kapja,
Azért szeretném, hogyha velem lennél,
Mig odahallik este a harangszó,
A bogáncsokat leszedjük egymásról
S hazaballagunk éppolyan fáradtan,
Miként a kapás, szótalan munkások,
Akik a földek békés erejébe
Százannyit termő magokat vetettek.
1924. jan. 23.
KedvelésKedvelés
szerintem
Petri György:
Air
a világ fénylik
mint egy halott gyík
mint egy mézcsöpp
a világ fénylik
mint rózsafa bútor
mint öregember keze
a világ fénylik
mint kép fölött
az üveg
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy nem a legjobban sikerült verse, meg szexista is, de kb. tíz éve nagyon szerettem:
FIATAL ASSZONYOK ÉNEKE
Pihés, huncut, görbe állunk,
formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes, fehér hátunk,
meg a szemünk, meg a szánk.
Táncos-hajlós lángot rakunk, sütünk, főzünk
s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényesedik,
fényesedik fonatja.
Kelleti magát a szél is, nyílnivaló, gyönge mellünk tapogatja,
jószagunkat terelgeti, kerek szoknyánk emelgeti,
lobogtatja.
Takarítunk, törülgetünk, a hajunkat kontyba kötjük,
lépegetünk, úgy ringatjuk, mint kakas a taréjját.
Hűs derekunk hintázása, karunk-farunk hullámzása,
mint harmatos, magas fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek
sivalkodva, meztelenül ha rakáson hempereg.
Hogy az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk,
ingerkedünk, játszadozunk, csicsítjuk, ha bajjal van,
egész éjjel ölelgetjük
s gömbölyödő kis hasunkat nézegetjük hajnalban.
1925. júl.-aug.
KedvelésKedvelés
Délelőttre a suliba flash mobot szerveztem. 11 órakor minden tanár és gyerkőc összegyűlt az udvaron és felolvastunk közösen, 200-an, 3 József Attila verset. Annyira jó volt! Meg versíró verseny eredményhirdetés is volt ma. A gyerekek a saját “mamájukról” írtak verset. Csodás alkotások születtek. Szép nap volt! 🙂
KedvelésKedvelés
milyen suli ?
KedvelésKedvelés
Általános iskola. Etikát tanítok, meg magyar szakos is vagyok.
KedvelésKedvelés
Szilágyi Domokos és József Attila akik miatt elkezdtem örömmel verset olvasni.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
1926. ápr.
KedvelésKedvelés
Ez a kedvenc József Attila-versem. Már vártam, hogy valaki ideírja.
KedvelésKedvelés
REMÉNYTELENÜL
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Vas-színű égboltban…
Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó – –
Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam – –
Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék – –
KedvelésKedvelés
ő is ma…
“Mondd csak, miért nem tanítják a a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza, vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra… Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömről, a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről… Tehát nem a “nemi életről”, hanem az örömről, a türelemről, a szerénységről, a kielégülésről…” (Márai, Az igazi)
KedvelésKedvelés
Kilógva a napból, de azért még beírom… és jó volt újraolvasni kedvenceket.. Sokat vetyengtem, hogy ezt, vagy az “Azt hiszem” verset. Ez arc poetikusabb.
Pilinszky János
Találkozások
Szilágyi Júliának
Hányféle találkozás, Istenem,
együttlét, különválás, búcsuzás!
Hullám hullámmal, virág a virágtól
szélcsendben, szélben
mozdúlva, mozdulatlanúl
hány és hányféle színeváltozás,
a múlandó s a múlhatatlan
hányféle helycseréje!
KedvelésKedvelés
koszonom.
KedvelésKedvelés
Megkésve, de ez olyan szép, mint az álom.
GYÖNGY
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkonként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy,
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
Ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
1928. júl. 6.
KedvelésKedvelés
Ez az én (egyik) kedvencem József Attilától, egészen beleszédülök a képekbe.
FÖLDMADÁR
Egyszerű volt és természetes,
Hogy megtanuljon szebben énekelni
Városokat tett a nyelve alá,
Okosabb volt a dologkerülőnél,
Karom helyett jóság nőtt a lábán
S ha csak egyet lendült is a szárnya,
Megrengette a levegő-vizeket,
Ismeretlen dolgok bukkantak elé
És harmatos-zöld fejére tapadtak.
Nappal fényporban fürdött,
Boldog volt és jó bizalommal,
Komolyan összeszedte a gondolatokat,
Hogy fészket rakjon saját hóna alatt.
De egyszer aranyból kívánta a búzát,
Telhetetlenül száz feje nőtt
S ezer szeme közül egyik se látott,
Csak a másikat nézte,
Hogy belegázoljon csőrével.
Azóta nem röpül tovább,
De a veríték zuhog róla,
Dolgos ujjai közt most nádasok nőnek
És egészen bolondul tollakat,
Meg népeket szaggat ki magából.
Ó, hintsünk tiszta búzát szemei közé!
Fáradt már szegény és kimerült,
Hadd legyen egyszerű ismét és természetes,
Álljatok szárnyaira, hadd ragyogjanak megint,
Egyetlen feje lesz és nem értelem nélkül,
Ha összecsókolózik mind a száz,
Gyújtsuk meg a szemében magunkat,
Lásson ismét és kedve legyen szállni,
Megmerevült erein illanjunk szét villamosan
És saserejű szelíd galambként fog röpködni majd
Isten békességes homloka körül.
KedvelésKedvelés
https://www.youtube.com/watch?v=0q4eKe0dsaw
KedvelésKedvelés