Mindig mondom, hogy én ezt nem akartam, ami a blogból lett, nekem nem volt célom vele, én csak úgy, és lám, megtörtént: áldás van rajta, és ami jön, egyben mutatja az irányt is. De azért nem egészen igaz, hogy nem akartam semmit: az volt a célom, hogy nyugodtan és naplószerűen írhassak az internet egy csendes zugában. Szabadon. Ne gondoljam meg kétszer is, mit írok, ne legyen belőle sértődés, leírjam a cikit, az indiszkrétet is. Az a jó régi naplóhangulat!
Ez lehetetlenné vált. Ma már rengeteget mérlegelek, és visszafordíthatatlan a folyamat. Ezer szempont köt. És nem cserélném el semmire mégsem: akkor ilyen. És néha bántok, mert fontosabb írni. Máskor meg hallgatok.
csak az olvassa. én szóltam 
Akkor most ezt a lovat akartad, avagy sem? Esetleg lett belőle ló helyett pegazus?
KedvelésKedvelés
Nem tudtam, hogy ló. És, igen, pegazus, de már nem csak az én döntésem.
KedvelésKedvelés
Olyan ez, mint a szerelem. Mindig más, és nem mindig tömény orgazmus.
KedvelésKedvelés
en nem bannam ha visszaternel a naplohoz ha az neked jobb. mit merlegelsz? miert akarsz kulso szempontoknak megfelelni?
KedvelésKedvelés
Mert bántó, mert önigazoló, mert idetalál és megkapom, hogy miért, vagy miért így. Vagy valaki, aki ismeri, vagy tudja a történetet. És mert tulajdonképpen már nem nyugiban akarok írni, hanem sok-sok értő olvasót, könyvet, pályázatokat.
Például, tavaly májusban nem volt ez a prés, hogy naponta írjak, azokra gondolva, akik korán kelnek. Tavaly júliusban nem mérlegeltem volna, hogy hogyan írjak a finom, nőies hobbikról úgy, hogy ne bántsam meg azt, akiről tudom, hogy horgol.
KedvelésKedvelés
en nem varom hogy megfelelj nekem mint olvasonak. ha irok olyat hogy jo lenne egy vidam iras, akkor nem azt varom hogy azonnal rohanj es irj egyet, csak azt kozlom en mire vagyom. ha van reakcio ra, annak nagyon orulok, ha nincs akkor meg tudomasul veszem es kivarom amig majd egyszer irsz egy vidamat is 🙂 szerintem azt is tuleli mindenki ha nem irsz naponta es a horgolok is szolnak majd ha bajuk van azzal amit irsz, nem kell tojashejjon lepkedni korulottuk. erto olvasod van szep szammal, azokat mar akkor sem tudod lerazni ha nagyon akarod. ertem azt is amit mondani probalsz, csak probalom rad vetiteni az en onfeju, ontorvenyu mentalitasomat, hogy irsz amit irsz, irsz ahogy irsz, merthogy csakazolvassa. kicsit mintha meg akarnam mondani mit gondolj,nem? 😀
KedvelésKedvelés
Ne rinyájjá itten, hanem írj magadnak meg nekünk egy jó kis hétvégi posztot, de izibe 🙂
Így jártá, no 🙂
KedvelésKedvelés
Életem, nyolcvan százalékos, személyes illetve öntudatnövelős-tépelődős bejegyzésekből van vagy hét a vázlatok között. Korrektúrázom, nyűgös gyerekeimet terelgetem, Bovarynét olvasok, filmet nézek, mindig le kell szaladnom kávéért, ja, és ma futok végre, meg valami baráti lazulás is lesz.
Pillanatok Egy Írónő Szombatjából.
Ja, igen, ez is még Emeséről jut eszembe: ha nincsenek olvasóim, vagy nem jeleznek vissza, akkor képzelhetem, hogy értik az egésznek az érzületét, metaforáit, iróniáját. Akkor lehetek három hétig “keserű”, rugózhatok a múlton, nem kell attól félnem, szimpatikus maradok-e.
KedvelésKedvelés
Csakazolvassa az olvasóid nagy része, ahogy én is, elsősorban a blog irodalmi jellege, másrészt pedig a kulturált kommementelők miatt ragadt itt.
Számomra az csak hab a tortán, extra öröm, ha olyan témában írsz, ami húsba vág, de a személyesebb jellegű bejegyzéseidet ugyanolyan élvezettel olvasom. Egy Kosztolányi tárcát sem olvasok kisebb élvezettel, mint egy megrendítő novelláját.
KedvelésKedvelés
Én szeretem az ilyen kis posztokat is a magasröptű, vagy éppen mélyenszántó témák, bejegyzések mellett 🙂
(erről a mély-magasról jut eszembe: a magasirodalomhoz felkapaszkodni kell vagy elmélyülni benne? :))
KedvelésKedvelés
Nekem volt egy blogom, mindenféléről írtam ott; nagyon szerettem. Eleinte a kutya nem olvasta, aztán olvasták barátok, ismerősök, majd régi osztálytársak, iskolatársak, s néha hozzá is szóltak egy-egy témához. Ezt nagyon élveztem, aztán egyszer csak kommentelt néhány idegen. Én meg akkor azon kezdtem gondolkodni, hogy idegen emberek belebeszélnek az életembe, meg tudnak rólam mindenfélét. S akkor jött a totális káosz, zavar: miről írjak? Hogyan írjam meg? Jaj, ha ezt most így megmutatom, akkor Z. haragudni fog. Meg X. magára ismer. Y. meg azt fogja hinni, hogy róla írtam, pedig nem is. Meg hogy tudnak rólam sok mindent. S ez annyira összezavart, hogy nem is tudtam rendet tenni magamban blogtémában, így bezártam az egészet. Az egyszerűen hangzik, hogy írj nyugodtam, mi szeretünk, s nem fogunk bántani. A téma összetettebb. Mert más is olvassa, nem “csak az olvassa”. Meg lehet, megírom annak tükrében, hogy most csak az olvassa, de aztán fél év múlva meg majd más is, s akkor mi lesz? Bennem ilyen kérdések voltak. Egyszer egy családi programról írtam vicces stílusban, tettem fel képeket is. Aztán ezt jelszavassá tettem, mert az egész familiáról voltak képek. Eleinte azt vártam, hogy olvassák sokan, utána meg ettől kezdtem félni. Én – sajnos – nem tudtam ezzel megküzdeni, nem tudtam ezt kezelni, így feladtam, s indítottam egy tematikus blogot.
KedvelésKedvelés
Azért én bírom az “Egy Írónő Szombati kiragadott Pillanatait.. 🙂 Van úgy, hogy hajnalban látom, megint új bejegyzés, és magamban elájulok, hogy honnan van ennyi mondanivaló, és honnan van ennyi szó és így összerakva.. az ájuldozáson túl meg szinte természetesnek tartom, mint a reggeli kávét, pedig hát nem az.. ez már valamiféle függőség.. beindítja a napot.. 🙂
KedvelésKedvelés
Újra itt vagyok. Csak mosolygok magamban, mert egyszer magamra ismertem az egyik bejegyzésedben.
Viszont, témához: van még jelszavas rész, nem? Ott is már sokan vannak, hogy nem tudsz/nem szeretnél naplóstílusban publikálni? Vagy a saját hozzáállásoddal küzdesz inkább, hogy nem tudsz már visszatérni az eredeti írás-szabadsághoz?
Én nagyon kritikus ember vagyok és sokszor nem tudtam ennek az előnyeit kihasználni.
Te viszont eszméletlenül könnyeden tudsz írni, tele iróniával, backup infóval (gondolok itt a linkeidre), mosolyszegletekkel (note: babaDávid nagyon cuki) és könnycseppekkel és szerintem ez JÓ és ÉRTÉKES és NEM sértő.
Másrészről meg néha kötök. És bár te ezt lehet finom nőies hobbinak tartod, és én lehet szétröhögöm magamat az írásodon, mert vicces és találó, én attól még fogok kötögetni a jövőben is, max nem kapsz tőlem sálat (ne bánkódj, nem túl sikeres darabok).
Nagy erény, hogy vissza tudod fogni magad, de te vagy ennek a blognak az írója, és szerintem ne fojtsd el magadból a kínosabb vagy bizonyos személyekhez köthető témákat sem, hiszen ezeket a témaköröket végigjárva xy is ráismerhet, hogy z ezért nem csatlakozott hozzá a vasárnapi kiskertészklubba.
Emlékezz mi lett a Micimackóból és Gulliver utazásaiból. Ebből a blogból nem lesz gyerekkönyv, és ez máris mutatja, hogy nem bántó és nem befogadhatatlan hanem emésztendő kritika (ha kritika), ami érdekli az olvasóidat, esetemben a cikkben érzékenyen érintettet is.
küldök egy ölelést, a tiszta de hideg albionból
KedvelésKedvelés
Ó, hiányoztál! Emlékszem, igen, belekomponáltalak valamibe, de nem tudom felidézni.
Nem bánkódom :D, hanem örülök.
KedvelésKedvelés
a mosogatógép vs kézi mosogatás témában voltam abszurd szereplő 😉
KedvelésKedvelés