menjünk!

Közzétéve Szerző:

www.ertsunkszot.hu/allitsuk-meg-az-internetes-zaklatast

(Domonkoskati, ilyesmivel foglalkozol?)

23 thoughts on “menjünk!”

    • Én vagyok csak nagyon naiv, vagy túl szigorú, de nálunk a 11 éves vágja a centit, hogy mikor lehet már fenn. Hatéves? Leesett áll szmájli. (Viszont akkor legalább már tud írni-olvasni, az meg jó.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nálunk a legnagyobb (10 éves) eddig még elfogadta, hogy nincs fb. Viszont az osztálytársa, a szülei tudta nélkül regisztrált. Az anyukája jött rá véletlenül, mikor szembetalálkozott a lánya egyik megosztásával.
        A fb oldalamon talán két kép van kint rólam, a gyerekekről meg egyáltalán semmi.
        Az unokatestvérem szintén csinált a fiának fiókot, már 4 éves korában (most 6 éves).
        A telefont szoktam megengedni a nagynak, hogy bevigye az iskolába, azokon a napokon, amikor késő délutánig maradnak bent. De, mint megtudtam, vannak akik mindig beviszik és már nem a telefonálás és sms küldés a menő, hanem azon is az internet, youtube, fb és mindenféle letöltés. Legutóbb vmi hülye slendermen nevű horrorfigurával ijesztgették egymást, az is látta akit nem érdekelt. Az enyémeket már két hete próbálom helyrehozni (pedig nem az ő fejükből pattant ki a hülyeség), hogy végre nyugodtan el merjenek aludni.
        Kár, hogy nem tudok elmenni, pont aznap van egy vizsgám.

        Kedvelés

  3. Az egyik ismerősöm internetes oldalak szerkesztésével foglalkozik, s cégek facebook oldalait is kezeli, azaz neki az internet a munkahelye. Ennek ellenére azt mondta múltkor, hogy egyszer talán vége lesz a facebooknak, s akkor végre visszatérünk a normális életbe.

    Nem nagyon vagyok jelen az éjszakai életben, de nem rég elmentünk kicsit táncolni, s le voltam döbbenve, hogy mindenki mindenkit össze-vissza fényképezett a szórakozóhelyen. Az egyik sajtó feliratos lány egyszer csak oda lépett, s belefényképezett a fejembe. Teljesen udvariasan viselkedve oda mentem hozzá, bemutatkoztam, s megkérdeztem, hogy ezt hogyan gondolta, s mit akar azzal a képpel kezdeni. Ő meg úgy nézett rám, mint egy marslakóra.

    Én ezt nem nagyon értem, hogyan tudott úgy alakulni a dolog, hogy emberekről az engedélyük nélkül képeket készítenek, azt felteszik oldalakra, idegenek kommentelnek hozzá, kidumálják. S ezeket az oldalakat nem lehet letiltani, nincs erre egy eljárás, módszer, hogy helló, azon a képen én vagyok, vegyétek le. Mindezt úgy, hogy ennek úgy kellene működnie, hogy talán ők kérdezzenek meg engem, hogy akarok-e képet egyáltalán, s feltehetik-e egy oldalra.

    Az internetes időszak kezdetén egy ismerősöm fotózni ment egy koncertre egy oldal megbízásából. Megkért, hogy kísérjem el, s segítsek neki. A feladatom az volt, hogy mielőtt fotóztunk volna, oda kellett mennem az emberekhez, meg kellett kérdeznem, készíthetünk-e egy képet róluk az adott oldal számára. Ha igent mondtak, akkor át kellett adnom egy kártyát az oldal címével, elérhetőségekkel, majd amikor elkészült a kép, akkor meg megmutattuk nekik a gépen, milyen lett. Az elérhetőség azért is kellett, hogyha még sem tetszik nekik, vagy meggondolják magukat, akkor tudjanak szólni. Utólag visszagondolva ez sem volt normális dolog, hiszen ezek az emberek szórakozni mentek oda, én meg ott zaklattam őket a hülyeségünkkel.

    Nálam még ez is kivágja a biztosítékot, a tudatos zaklatás, szemétkedés meg értelmezhetetlen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .