Változnak az idők, és bármilyen makacsul tartják magukat az avas eszmék a klímaberendezés és a mosogatógép által határolt térben, azért sok férfi már, különösen, ha nem keres annyit, hogy a jómódért cserébe ő diktálja a szabályokat, sokkal kevesebb előjogot élvez. Akkor jönnek az egyenlőtlenség burkolt formái: amennyiben nem tehet már meg ennyi mindent, vagy már nem ennyire szabadon (például mert akkor felelőtlen, önző alaknak nevezik/tartja magát, és nagyon sokat veszekszenek vele, vagy új partner után néznek), akkor eléggé morog, papucsférjnek érzi magát, és irigyel másokat. Ez a férfi hazajön és segít, nem iszik, nem kurvázik, még a Hűvösvölgybe is elmegy a családdal, focizik, angolozik és törődik a gyerekekkel, és ez remek — de nem boldog. A feleségével való viszonyában, ahogy egyre több a teendő, ahogy telnek az évek, egyre inkább némaságba menekül. Nem beszélget, nem kezdeményez, nem bókol. Neheztel és fáradt. Nincs kedve a feleségéhez. Kritizálja, menne, szabadulna, de nem megy mégsem. Az is lehet, hogy nincs különösebb baja, de automataként létezik, meglett polgár és tisztes családapa, van már kenyerem, borom is van, csak erekcióm nincs mindig. Legfőbb ismertetőjegye, hogy a felesége nem boldog.
Mert lejjebb adni mindabból, amire a férfinak született embertársunk eleve, neménél és nem érdemeinél fogva fel van hatalmazva — több döntési lehetőség, több pénz, több szexuális lehetőség, több szabadidő, kevesebb kötelesség — nagyon nehéz. A férjeink ebbe születtek bele, hogy ez nekik jár, valóban és nagyon mélyen azonosultak ezzel, hogy ettől férfiak, és, ahogy mindannyiunké, tele van az ő fejük is ideológiákkal, hogy ez talán nem szép, de hát ilyen a férfitermészet (poligám, egyszerre csak egy teendőre tud figyelni, nem érdeklik az apró-cseprő lelki dolgok, mert nagy összefüggésekben gondolkodik, illetve kedvencem, a kapuzárási pánik — ó, ha egyszer megtudhatnák, mi nők mi mindenre vágyunk titokban!). Az egyéni változás nem egyszerű döntés kérdése, mert eszméletlenül köt a szocializáció során szerzett identitás. És amint valami társadalmi változás kezdődik, azonnal jön a rendszerszintű reakció: a német férfiak keserűen panaszkodnak emancipált honfitársnőikre, és Thaiföldről hoznak maguknak alázatos feleséget, mert oda még tényleg nem ért el a nemeket összemosó filozófiák szele…
csak az olvassa. én szóltam
az igazi tabutörésért nem járnak szívecskék
csak az olvassa. én szóltam 
Nemcsak a német férfiak viselik nehezen előjogaik megnyirbálását. A női egyenjogúság, a családbarát társadalom terén világelső Norvégia és Svédország rejteget elképesztő titkokat. Röviden, arról van szó, hogy a skandinávok önképébe már régen nem fér bele, évtizedek óta társadalmilag elítélt a hagyományos szereposztásból fakadó egyenlőtlenség. A skandináv férfi nem molesztál, kötelező a kispapaság, stb. Ismertek az eredmények. És erre hogy reagálnak az északi macsók? Rengeteg családon belüli erőszakkal és az ifjúság körében elterjedt, buli-nemi erőszakkal.
“Annak ellenére, hogy Norvégia a világ egyik leggazdagabb országa, és élharcosa a nemi egyenlőségnek, a családon belüli erőszak toplistáját uralja Európában. Hogyan lehetséges ez? …..Vagy éppenséggel az egyes férfiak körében fellángoló erőszak a „járulékos vesztesége” a nők társadalmi státusza felkarolásának?”
http://www.hir24.hu/kulfold/2012/11/07/nem-egyedi-a-tetovalt-lany-esete/
http://eng.kilden.forskningsradet.no/c52778/nyhet/vis.html?tid=82334 8angolul)
Az erőszak, a kényszerűnek érzett önmérséklet és a hatalommegosztás miatti düh láthatóan sokféle módon tör elő. Kiköveteli magának, ami jár. 40 év társadalmi küzdelem nem volt elég Norvégiában.
Mi, magyarok hol vagyunk még attól a biztonságtól is, ami a skandináv nőknek megkönnyíti az életét..
KedvelésKedvelés
Tegyuk hozza, hogy akkoriban, amikro elkezdtek statisztikakat gyartani arrol, mennyi feleseg-bantalmazasos eset fordul elo egy orszagban, egyszeriben nagyon nagynak tuntek a szamok. Amibol hirtelen azt a (teves) kovetkeztetest vontak le, hogy ja, akkor ezekben az eselyegyenloseget celkent maguk ele kituzo orszagokban biztos sokkal agresszivebben a ferfiak. Csak aztan kicsit tovabb vizsgalva meg arra jottek ra, hogy egyszeruen ezekben a tarsadalmakban a nok mar nevesiteni mertek az ellenuk iranyulo eroszakot, fel mertek jelenteni az agressziv ferjet, vagy tarsat, amitol egyszeriben lathato lett ez a dolog.
Es hogy azokban az orszagokban, ahol ezt meg nem mertek megtenni, nincsen feltetlenul kevesebb ilyen eset, hanem csak nem mernek rola nyiltan beszelni az erintettek.
Ld. meg pl. az arab orszagok, ahol a hivatalos allami statisztikak szerint nok elleni agresszio talan nem is letezik, mikozben tudjuk, hogy pl. egy elsozott etel miatt is megolheti feleseget a harcias ferj (tegnapi hir, Indiaban).
Szoval lassan a testtel, amikor a szegeny ferfiak frusztraciojarol beszelunk. Biztos van ez is, mert hirtelenjeben nem tudjak hova tenni a dolgot, de hogy ettol agresszivebbek lennenek, mint eddig? Nem feltetlen. Csak eddig nem volt mindez plublikus.
KedvelésKedvelés
Ugyanez jutott eszembe, meg vannak a nemi erőszakos rémhírek is Svédországból. Hogy talán ott olyan a jogbiztonság, jogorvoslat, hogy mernek feljelentést tenni a nők.
KedvelésKedvelés
Igen, sokan vizsgaltak, hogy egy nem tamogato tarsadalomban milyen nehezen ismerik el a nok, hogy a tarsuk pl. veri oket. Ha ez kiderul, akkor ugye elsosorban magat a not hibaztatjak (“biztos nem volt eleg jo haziasszony” – “a no dolga a csalad egybentartasa, a hatter biztositasa” – “biztos visszaszolt” stb stb.), a rendorseg nem foglalkozik vele (hany esetben probaljak meg “lebeszelni” az ilyen ugyekkel hozzajuk fordulot a feljelentesrol), ha megis feljelentest tesz, akkor teljesen szetszedik (ld. meg Zsanett-ugy, amiben persze fogalmam sincs, mennyire volt igaza, de az, ahogyan bant vele a sajto, amilyen hangnemben foglalkoztak vele, mar sokat elmond arrol, mennyi eselye volt a feljelentes megtetelekor). A no dolga tarsadalmunk szerint egyebkent is a tures es a rossz dolgok eltagadasa (“a no kotenye ala minden befer”), es maga a csaladon beluli eroszak fogalma sem letezik mindenhol (pl. Oo. es Mo.). Ha megis megtenne a feljelentest, nincs hova mennie (hatekony tamogato rendszer, eleve kevesebbet keres es anyagilag altalaban a ferjetol fugg – foleg, ha gyereke is van. Az eroforrasok a ferj neven (lakas, auto), neki a rossz onbecsules marad, hiszen mindig azt mondtak neki, fabatkat sem er a ferfi nelkul.
De hat errol szol a blog is…
Ezek utan hogy a fenebe jelentene fel azt, akitol ennyire fugg????
Ezert aztan gyonyoru statisztikakat tudnak eloallitani az eselyegyenlotlensegben brillirozo orszagok.
KedvelésKedvelés
Hát igen, elég szomorú volna, ha a társadalmi igazságosabb szemlélet a családban visszaütne.
Szerintem ez párhuzamosan alakul, hiszen a társadalom legitimálja az otthoni viselkedést, illetve helyteleníti,
és ez mindenképpen hasonlóan jelenik meg a családoknál.
A német thai feleségek meg egy olyan férfiréteget szolgálnak, akikre szerintem nem is vágynak a német nők.
Nem beszélve arról, hogy nemsokár aolyan férfidömping lesz Ázsiában, hogy a nők tízszer annyi férfit hozhatnak maguknak.
Nehogy visszaüssön a dolog…
KedvelésKedvelés
igen, igen. ezek mögött a statisztikák mögött szerintem is a tudatosság van.
relatív innen nézve a csupasz számadat.
és más miatt fáj a feje egy svájcinak (ezek a rohadt szelektív szemetesek összekeveredtek, és sietnem kell mert még munka előtt le kell szavaznom az aktuális népszavazáson), mint egy magyarnak.
bár én is hallottam érdekességeket a svédekről. hogy például, ha nem arab taxist akarsz, akkor van ott erre egy virágnyelv. szóval van ott is kirekesztés bőven, csak szépen csomagolják.
meg hogy a svédek nem ismerkednek, nem engednek közel magukhoz igazán senkit.
nekik a barát, ismerős az minimum az óvodástárs, újakkal rendkívül udvariasak, de a küszöbüket idegen nem nagyon lépheti át.
nem tudom mi az igazság mi a legenda.
KedvelésKedvelés
Ez a nem baratkozos dolog erdekes. Mi bevandorlokent elvarnank, hogy baratkozzanak velunk. De pl. Mo-n elo kulfoldi ismeroseim egyfolytaban arra panaszkodnak, mennyire zartak a magyarok. Hogy haverkodni meg csak-csak (meg egy magyaros ebed erejeig igen), de igazan kozel kerulni hozzank, nagyon nehez.
Es hogy sajat peldat mondjak, a nagyon haverkodos olaszokrol sosem hittem volna, hogy igenis tartjak a sok lepes tavolsagot. 5 eve vagyok itt, rengeteg embert ismerek, mindenki helyes, jopofa, ha osszefutunk, de nem szoktak visszahivni es ritkan mondanak igent, ha programot javasolok. Pedig feherboru, kepzett, helyi parral rendelkezo, az o nyelvukon tokeletesen beszelo ember vagyok, es nagyon baratsagos 🙂
Es megsem tartom oket alapvetoen kirekesztonek. Egyszeruen csak 30-40 ev tajan igazandibol ritkan kottetnek uj baratsagok, ugy, ahogy mi azt “idealistan” gondoljuk. Ha ti vegiggondoljatok, hany igazi baratotok van, aki felnottkent kerult az eletetekbe, mondjuk az iskolaevek utan, mire jutnatok? Es most nem a szomszedra gondolok, akivel jokat lehet traccsolni es meg sutit is hoz, vagy a gyerekem iskolastarsanak az anyjara. Ezek a kapcsolatok addig elnek, mig el nem koltozol vagy iskolat nem valt a gyereked, es ettol persze nagyon is fontosak lehetnek ott es akkor. A net is egyfajta kapcsolatot hoz letre, sok-sok akar hasonlo ertekrendu ember is talalkozhat a virtualis terben, de attol nem lesz ebbol feltetlen igazi baratsag, legfeljebb ismeretseg…
KedvelésKedvelés
Szerintem semmivel sem erőszakosabbak a svéd vagy norvég férfiak másoknál, egyszerűen a látencia sokkal kisebb. Most olvastam: “Delhiben 2012-ben több mint hatszáz nemi erőszak ügyében tettek bejelentést, de eddig mindössze egy esetben született elmarasztaló ítélet. A változást az hozhatja, ha az áldozatok látják, hogy valóban érdemes a rendőrséghez fordulniuk, az elkövetők pedig azt, hogy valódi büntetéssel kell egy ilyen eset után szembenézniük.” Remélem senki nem akarja azt mondani azért olyan kevés a nemi erőszak Indiában, mert az indiai férfiak annyira tisztelik a nőket. Nyilvánvalóan nem a nemi erőszak kevés Indiában, hanem a feljelentések száma. Norvégiában meg fordítva. Magyarországon a becslések szerint minden max. 10 esetben tesznek feljelentést. Lehetséges, hogy Norvégiában már mondjuk minden 3. nő meg meri ezt lépni.
KedvelésKedvelés
“Lillywhite megnéztem a linkeket és ez azért szemet szúrt: “A bántalmazott nők számára létesített menhelyeken 60 százalékban a bevándorló és az etnikai kisebbségű nők kérnek segítséget…Férjük azonban rendszerint norvég származású”
Erre válasz a bejegyzés utolsó mondata: “És amint valami társadalmi változás kezdődik, azonnal jön a rendszerszintű reakció: a német férfiak keserűen panaszkodnak emancipált honfitársnőikre, és Thaiföldről hoznak maguknak alázatos feleséget, mert oda még tényleg nem ért el a nemeket összemosó filozófiák szele…” Hmm…úgy látszik szegény basáskodásra vágyó norvég, svéd, német stb. férfiaknak ez sem akar sikerülni. A végén még kénytelenek lesznek kiköltözni thaiföldre vagy ide Magyarországra ha a családon belüli erőszak eltusolására vágynak, ez.
KedvelésKedvelés
Ha a feljelentett esetek jelentenék az összes esetet a skandináv országokban- ami nyilván nem igaz- az még mindig riasztó méretű erőszakra utal. Ahhoz képest, ahová már eljutottak ezek társadalmak. Ezt a kérdést boncolgatják ők jelenleg.
KedvelésKedvelés
Picit még árnyalnám a képet, azután nem szeretném társadalomtudományi elemzésbe vinni az irányt.
Ugyanabból a premisszából kiindulva, mint ahogyan ti is, amúgy józanul, értékelitek a jelenséget, -ti. a magas esetszám a fejlett igazságszolgáltatásnak köszönhető, és egyébként is csak a bevándorló nőt vásárló, suttyó alkoholista svéd paraszt veri a nejét, a rendes, emancipált férfi soha- tehát ezzel a feltevéssel olvastam utána én is ennek a furcsa skandináv erőszakosságnak. (És kérdeztem meg négy norvég fiatalembert.) A citált linkeknél jóval tovább mentem, már ezeket nem keresem újra, ha nem baj. Sajnos nem igaz a feltevésünk. Ott van még pár, a nemzeti önképpel, és elfogadott társadalmi értékrenddel összefüggő nagyon érdekes tényező is, ami pl Magyarországon nem létezik, mert annyira más talajon alakult ki a két mentalitás, de ez már végképp nem illik a mostani bejegyzés alá.
Csakazolvassa bejegyzése számomra a frusztrált, ám nyíltan ellenszegülni nem merő passzív-agresszív magatartásra hívja fel a figyelmet. Ehhez fűztem adalékként a máshol tapasztalható jelenséget. (elnézést, ha nem túl érdekes!:-) Az én következtetésem az, hogy lejjebb adni az előjogokból olyan iszonyatosan nehéz, annyira mélyen gyökeredzik a késztetés az ember lelkének sötétebb bugyraiban, hogy soha nem lesz általános az önkéntes hatalommegosztás. Erre mindig és minden korban, a legdemokratikusabb társadalomban is csak kevesek lesznek igazán hajlandók- maximum igazodnak az elvárásokhoz. Most már filozófiába csúsznék lassan, tehát be is fejezem.
KedvelésKedvelés
De ez fontos volt, komoly, és jó olvasni.
Aztán a Nórát mégis norvég írta. De ez, amit most írtam, hülyeség.
KedvelésKedvelés
Igen, ez mar motoszkalt a fejemben tegnapelott is: nagyon ugy tunik nekem, hogy az eszaki nepek tobb szempontbol “eroszakosabbak”, mint a deliek. Sokkal nagyobb aranyban van pl. naci meggyozodesu ember ott, mint pl Oo-ban.
Nincsenek e pillanatban errol statisztikaim, felmereseim, leiro tanulmanyaim (ha valaha keszitettek egyaltalan errol komolyan veheto tanulmanyt), csak itt elve azert azt eszrevettem, hogy ez egy kevesbe kirekeszto tarsadalomnak tunik, mint mondjuk a nemet, vagy a meg eszakabbi. Errol en is elegge meg vagyok gyozodve, a mai napig.
Olyanrol van azert leiras es tanulmany, hogy delen az emberek sokkal inkabb “kint” elik a z eletuket, hazon kivul, a kozossegben, es ez a mai napig igy van, meg a nagyvarosokban is. Mas a felfogasuk a hazukrol/ lakasukrol, es nagyon mas a kozossegtudatuk (nagy mertekben persze a klima okan). Talan ez lenne az oka, hogy maskent elik meg a problemaikat es fejezik ki/vezetik le az agresszivitasukat?
De: meg par eve is korusban bizonygattak olasz ismeroseim, hogy itt bizony nincsen felesegbantalmazas, de olyan merteku semmikepp, mint “eszakon”. Ehhez kepest eleg volt egy olyan eselyegyenlosegi miniszter (most nem meselem el az o tortenetet, az eloeletetol fuggetlenul egesz jo miniszter lett belole), aki tematizalta a dolgot, egybol kiderult, hogy ja, dehogynincs. Naponta legalabb egy no belehal a tarsa bantalmazasaba, pedig meg mindig nem jutalmazza a tarsadalom, ha egy no feljelent… (azaz a valos szamok ennel joval magasabbak lehetnek). Azaz annak ellenere, hogy ez altalaban kevesbe agressziv tarsadalomnak tunik, a ferfi-no tekintetben lassan utoleri az eszakiakat (statisztikailag. Ami persze a jeghegy csucsa).
KedvelésKedvelés
Érdekes, pont ma olvasom ezt a januári bejegyzést. Érdekes adalékok a mai témához.
KedvelésKedvelés
Eggyel több az érdekes.
KedvelésKedvelés