a katolikus magyar menyasszonynak
<Ezek> a férfiak (a hatalom birtokosai) rendkívül sokszor csóválják a fejüket, hogy hová jut a világ. És bizony, történelmi értelemben ők (még mindig a hatalmasok) tették társadalomszervező erővé a keresztény erkölcsöt, a monogám házasságot is, és találtak ki másfelől olyan intézményeket, mint a cölibátus. Ők harsognak ma rettenetes öltönyeikben arról, hogy fogy a magyar, és védeni kell a hagyományos családot. Persze csak azt tükrözik vele vissza, amit az egyszerű bamba tévénéző állampolgár akar: az úgynevezett a hitet az úgynevezett alapvető értékek fontosságában. Komolyan, ez az egész kereszténynek nevezett erkölcs, ez az erőltetés — bizonyos fénytörésben nézve — vajon nem csak arra szolgált, hogy a nőket megrendszabályozza, elhallgattassa, vitalitásukat megölje…? És hogy közben például a velencei, firenzei gazdagok, köztük a papság is olyan életmódot folytathassanak, amilyent mi el sem tudunk képzelni, ma sem.
A család ugyebár a szocializáció elsődleges terepe, a populáció újratermelésének helyszíne, tömeges értékteremtés, adófizetés csak családi háttérrel történhet. A család nem eshet szét, ezért lózungokkal védjük, kampányokat indítunk, gyerekszülésre szólítunk fel mindenkit, meg körmeneteket tartunk, de valójában a családot a nők viszik el a vállukon, és a családfő közben (aki akar) azt csinál, amit akar (“levezeti a feszültséget”, “szórakozik”).
És ennek megfelelően nevelik a nőket is, és ezért történhet meg, hogy a gyanakvó fiatalasszonyt (“talán mégsem szeret a férjem?”) a százszor megtiport — és mindebből kényszerűen ideológiát kovácsoló — ötvenes nőtárs fogja elhallgattatni és visszaterelni szépen az akolba…
csak az olvassa. én szóltam 
Én, a megszólított nem tudok mit hozzátenni ehhez a családos férfiakat rettenetesen általánosító, rossz színben feltüntető, a nőket a férfiak ellen kijátszó, hogy mert mi nők bezzeg mennyivel jobbak vagyunk a férfiaknál, ők sz*rt se csinálnak, de ugye mi…! (“de valójában a családot a nők viszik el a vállukon, és a családfő közben [aki akar] azt csinál, amit akar [“levezeti a feszültséget”, “szórakozik”]”), velük kapcsolatban démonizáló és összeesküvés-elméleteket gyártó és történelmileg téves állításokat tartalmazó és jelenlegi helyzetüket túlbecsülő (“És bizony, történelmi értelemben ők [még mindig a hatalmasok] tették társadalomszervező erővé a keresztény erkölcsöt, a monogám házasságot is, és találtak ki másfelől olyan intézményeket, mint a cölibátus.”), illetve egyházgyűlölő, a papságot csúsztatóan bemutató (És hogy közben például a velencei, firenzei gazdagok, köztük a papság is olyan életmódot folytathassanak, amilyent mi el sem tudunk képzelni, ma sem.) idézettel. De arra jó volt, hogy megerősítsen abban, a feminizmus valójában nem a nőkért van, hanem a férfiak ellen. A nőket a (keresztény) férfi ellen akarja kijátszani, mert egyszerűen gyűlöli mindazt, amit, ha valóban keresztényként és férfiként viselkedik, akkor képvisel: rend, hit, erő, erkölcs, biztonság, szilárdság, heroizmus, és csupa olyan érték, amely ma elnyomó borzalom, pedig valójában egy normális társadalom és család tengelyét kell jelentse, és egy normális nő az ilyen férfiakhoz vonzódik, mert egy igazi nő biztonságra vágyik, amit a férfi teremt meg a számára. Ezt, kedves feministák, el lehet nyomni egy nőben, de a nem elhülyítettekből vagy felébredettekből elő fog törni, és amíg ők boldogok és harmonikusak lesznek, addig ti szeretetnek álcázott gyűlöletetekben fogtok élni. Hát, sok sikert.
És most ne jöjjetek azzal, hogy “na igen, a keresztény férfi, aki erő, hát igen, erő, vagyis csapkodja az asszonyt, meg heroizmus, hát egész nap a fotelben dögleni herozimus”, mert egy igazi keresztény férfi nem ilyen, csak az a torz kép, ami bennetek él róla. Vannak gyatra férfiak, persze. Azért ezt ideírom, nehogy…
Ja és “Komolyan, ez az egész kereszténynek nevezett erkölcs, ez az erőltetés — bizonyos fénytörésben nézve — vajon nem csak arra szolgált, hogy a nőket megrendszabályozza, elhallgattassa, vitalitásukat megölje…?” Szabad-e tömören válaszolni? Megtenném: nem.
Tudom, feleslegesen írok, mert aki ilyen paranoidan látja a férfiakat és a nőket szítja ellenük, azzal mit lehet kezdeni? Komolyan, rettenetesen tudom sajnálni, hogy valaki a férfi családfőségében csak a vad elnyomást képes meglátni. A feminizmus ma egy népszerű és sok tekintetben tért hódító eszme, látjuk is a következményét. Köszönjük, tényleg. Van miért hálásnak lenni.
Mindenesetre én most hálás vagyok azért, hogy megerősítettél abban a gondolatomban, hogy valójában a feminizmus keresztény- és férfiellenes, és hecceli a nőket, és hiába bizonygatod, hogy nem, mert közben meg ezer más feminista megnyilvánulás (akár ez az idézet is) teljesen megcáfolja mindezt.
KedvelésKedvelés
Én nem mondtam, hogy az erős, biztonságos, heroikus satöbbi férfi elnyomó — bár erről is lehetne még (együtt) gondolkodni, hogy ezek mögé az értékek mögé, ha netán hazug címkékké, jogosítványokká válnak, mi mindent lehet bepréselni –, de azt mondom, hogy a férfiak, _ezek_ a férfiak, akik a család megmaradásáról harsognak (kontextus!), akik képmutatók, azok erőszakosan akarnak valamit, ami nem az, aminek látszik, hanem az ő kényelmük, és bizony nem keresztények cseppet sem. Sőt, általában a nőket a gyerekneveléssel, az élet megszervezésével magára hagyó férfiak, akikről itt a blogon szó van, egyáltalán nem mondanak ilyeneket, nem hisznek semmilyen katolikus értékben, hanem felteszik a kérdést a gyakorikérdéseken például, az én blogomra hivatkozva, hogy miért nem fogják fel a nők, hogy egy férfinak több nőre is szüksége van. Szeretném, ha a férfihangnak a megcsalásról mint alapvető férfijellemzőről alkotott nézeteire is reagálnál valamit, mert elég kínos a blogajánlódban. Nagyon megdöbbennél, hogy mi megy a nem-keresztény túlnyomó többség életében, hogy milyen elképesztően elterjedt a függőség, a pornó, az erőszak, a prostitúcó — ugyan, kik tartják el a több tízezer prostituáltat? Például. De azon is, hogy a maroknyi keresztény, akik nem ilyenek, is hányszor, hm, elbukik, vagy használja a hitét épp a mocskok fedezékéül, mint Takáts Ágoston dr, és mennyire ritka az igaz katolikus — na, ő nem is ítél, fölényeskedik meg oktat blogon, az tuti. Szeretném elkerülni, hogy a fejedre olvassam egyházad döbbenetes bűneit, nem (csak) az eszmékkel van itt baj, hanem leginkább a gyakorlattal, a sok évszázados erőszakkal, bigottsággal, de csak annyit, hogy nem kellene ennyire értetlenül fogadnod az egyházad kritikáját, mert tudni lehet, hogy mára nagyon-nagyon devalválódott, és jó okkal.
De aki katolikus is, az is feltűnően gyakran ugyanúgy, nevezzük így, bukik el, mint a többi férfi, mégpedig azért, mert a patriarchátus, a férfielőjogokon alapuló berendezkedés erősebb, tágabb, és mindenestül át van vele itatva mindannyiunk magatartása, és bizonyos értelemben hiába katolikus, a “nagy” szocializációja erősebb. És azért velük foglalkozom, és nem a nők bukásaival vagy rossz reakcival, mert nekik sokkal nagyobb a hatalmuk, viselkedésüket, esetleges lustaságukat, csalárdságukat, a felelősség alóli kibúvást, erőszakosságukat sokkal több minden igazolja készségesen. Még a Spielhózni című, rendkívül felvilágosultan katolikus könyv is, amelynek a prostitúcióról írott sorait remegő dühvel idézem fel máig.
Én is hozzád hasonlóan egy sosem volt világot szeretnék a gyerekeimnek, ahol nem kell mindezt ennyit magyarázni. Ebben a világban nem hierarchikus, hanem partneri lenne az emberek viszonya, nem lenne ennyi should, és nem kellene szégyellni magát annak, aki másképp él, másban hisz, tökéletlen, hanem ő maga képes lenne megkeresni a bajai okát, és nem a bűntudat meg a kontroll igazgatná.
Neked meg tök nehéz lehet, hogy a tizenöt éves kori önmagad, az nem szerves, az még tévedésben él.
A papság életét a reneszánsz meg újkori Velencében, Firenzében tanulmányozd egy kicsit, tudom, hogy a pedofíliát is hárítani szokás a nagyon katolikusoknál, vagy nem igaz, vagy nekik aztán semmi közük hozzá — de igen. Megint a valós helyzet helyett eszmények, én is tudok remek ideákat, de a valóság érdekesebb és fontosabb. Nincs itt semmi összeesküvés, olvasni, tanulni kéne még sokat. Zavarba ejtő, hogy úgy vagy okos, hogy közben egyáltalán nincs antennád a hamisságra, képmutatásra, és még mindig, három nappal később is ideákat szegezel a valóságunkkal, sokunk valóságával szembe. Ezt, amiről a blogon írsz, lenyomhatod a bizonytalan, kezdő hungarista, katolikus menyasszonyok torkán, de soha őszinteség, szembenézés nem lesz belőle. Önfelmentés, önigazolás, mások megítélése és embertelen gyűlölködés — az egész beszédmódod, beállítódásod erre alkalmas.
A feminizmus még csak nem is a nőkért van, hanem az együttműködésért, az élhető, igazságos szereposztásért, nagyon ciki, ahogy így felcímkézed, ha szeretnéd megtudni, én hogy gondolom, kérdezd meg. Ami férfiellenességnek tűnik, az csak a végletesen férfipártoló, az ő kényelmüknek szolgálatkészen szállást biztosító, önkizsákmányoló női narratíva szerint tűnik annak, mi innen a konkrét történetek felől szembenézésnek gondoljuk, amely nélkül nincs problémamegoldás.
És nem győzöm hangsúlyozni: a rendszerrel van a gond, a patriarchális berendezkedéssel, amelynek áldozatai, haszonélvezői és önkéntelen, gyanútlan fenntartói is a férfiak..
A kitűnő Józsefnek, aki itt már nem kaphat szót, üzenem, de neked is, hogy a patriarcha nem melléknév, és én nem írtam le soha, leginkább a pátriárka régies írásmódja, ne tulajdonítsa nekem. Tessék igényesnek lenni a blogomon.
KedvelésKedvelés
Mindig kiragadod a negatív példákat és csak arról írsz. Mondat is, hogy így fogsz tenni. De ha valaki behozza a pozitív példákat, nem azt mondod, hogy igen, ez így van, hanem rögtön felhozod, de hogy vannak ám rossz férfiak is. Igen, vannak, ki mondta, hogy nem? És ez nem jó. De a blogod nagyon egyoldalú a férfiak bemutatásával, meg a hagyományos családmodell bemutatásával kapcsolatban, és fel is vállaltad az egyoldalúságát. De ez így egy torz tükör lesz, nagyon torz. Mindig a negatívum, a rossz férfiak, a rossz férfitársadalom (előnye nuku), meg a rossz férfiak, akik fenn tartják ezt a rossz férfitársadalmat. Ha valaki olvassa a blogodat, olyan képet lát a hagyományos családmodellről meg a klasszikus férfiként viselkedő férfiakról, hogy azt se tudja, hova rohanjon, hogy ilyen rettenetes a patriarchális család, az így gondolkozó férfi, vagy az ilyen társadalom. Nulla pozitívumot vagy pozitív példát nem olvastam itt ezekkel kapcsolatban, legfeljebb néhány hozzászólást, de ritka. Azt mondod, a patriarchátus haszonélvezői a férfiak – eszedbe se jut, hogy ennek lehetnek női haszonélvezői vagy gyerekek. Mi ez, ha nem olyan propaganda, hogy a patriarchátus, a klasszikus férfi, a hagyományos családmodell rossz a nőknek? Akkor nem lenne ez hazug propaganda, ha bemutatnád a pozitív oldalait is vagy pozitív példákat, de bevallottan ez eszedbe se jutott, csak a negatívumnak, csak a nőpanasznak van itt helye a patriarchátussal kapcsolatban.
Engem is zavarba ejt, hogy rendkívül intelligens vagy, és hogy közben mennyit csúsztatsz meg mennyi ellentmondásba keveredsz, és nem tűnik fel. “Én nem mondtam, hogy az erős, biztonságos, heroikus satöbbi férfi elnyomó” – mondod. Ennek cáfolására, kérlek, olvasd el a blogodat.
Nem gondolom azt, hogy a 15 éves kori önmagam nem szerves részem, mert akkor még nem voltam keresztény. Már nem keresztényként is, 13-14 éves koromtól nagy családot akartam, korán házasodni, házasságon kívül nem élni szexuális életet, nem eljárni dolgozni (csak akkor még azt hittem, ez lehetetlen lesz a számomra), így eléggé szerves részem az akkori önmagam is.
És amúgy tudom, mi megy a keresztény világban, eleve nem nevezhető kereszténynek a családom, nem voltak azok az osztálytársaim, vagy csak egy-két kivétellel, és egy olyan korban élek, amely – mint ahogy írtad – nem épp a keresztény értékeket követi. Nem szatyorban élek még mindig.
Aki az Egyházamat kritizálja, annak azt szoktam mondani, hogy egyrészt nagyon sok mindenben igaza van, másrészt azért vegye észre a szenteket és azt a sok jó dolgot, amit az Egyháznak köszönhetünk, mert van egy pár.
KedvelésKedvelés
Azért lát ilyen képet az idetévedő olvasó, azért érzi egyoldalúnak, mert roskadozik az útravaló alatt, amelyet a patriarchátus töm a zsákjába. Amely szerint a férfit kell kímélni, a férfi képes versengeni, pénzt keresni, a férfi közeledjék a nőhöz, és az ő igényeit szolgálja a család, a nő mondjon le a fejlődési lehetőségről és a pihenésről, engedelmeskedjék (a dolog szeretet-fele többnyire elmarad, az engedelmességnek viszont hatalom alapja van), mert ez tűnik természetesnek, jogosnak, holott nem az. Rálátásod nincs erre, csak úgy, mint ezer meg tízezer nőnek, aki önként tolja ezt a szekeret, és fél minden mástól, fél megkérdőjelezni a saját neveltetését — fájdalmas dolgok ezek. Csak ha egy nap ráébredsz, mi mindentől foszt meg a hagyományos modell, akkor lesz ez az egész érthető. Én nem állítom, hogy téged a vőlegényed nyom el, inkább te saját magadat, eszmei hevületben — de próbálnál meg valami mást, bármelyik férfivel, magadra is gondolni, őrá bízni a gyereked, a saját szempontjaidat is érvényre juttatni, és nem igazolni mindent a szeretettel — lefeministáz, érzelmileg zsarol, duzzog, szankcionál. Nem mindegyik, az én férjem sem, de azért egy kicsit mégis, másképp. Tipikus, nagyon mély gyökerű reakciók ezek.
Más olvasóknak viszont “végre” élménye van, adekvátnak érzik a bejegyzéseimet, pontosnak, jellemzőnek. Ők olvasnak rendszeresen itt, ők a csak az olvassa, mint azt az üdvözlet című bejegyzésben is írom, és nem népszerűek, mindenki őket hibáztatja, nem azt, amitől szenvednek, de szeretnék, ha teret kapna az ő valóságuk is.
Biztos van előnye, igen. Például kiszámítható, a férfiak a családi háttér jóvoltából tarolhatnak a közéletben, erősnek érzik magukat, rengeteg lehetőségük van, a nőknek sem kell igazi döntéseket hozniuk, ülhetnek a biztonságban, csak durva áron, meg a legtöbbször nem is. Illetve nem kell gondolkodni, tudatosnak lenni, vállalni a kockázatot. Csak épp rengeteg szenvedést okoz, mert hiába a szeretet-jelszó, mégis rendre hazugságba fordul, kizsákmányoláshoz vezet, nem tűnik működni. Ezért válnak el ennyien, és válnának el szívük szerint még egyszer ennyien, teljesen tönkremenve. Nem is hinnéd, hány család mesélhetne törvénytelen gyerekről, kívülről jó házasságnak tűnő pokolról, verbális és érzelmi agresszióról, szeretőkről és abortuszokról, fájdalmas, semmim-sem-kívánja szexről avagy teljes megfagyottságról, és a többiről.
És hogy minket, akik vállaltuk a döntésünket, nem sunnyogtunk, és valódi boldogságot építettünk, hogyan szankcionáltak ez erkölcsös, szürke családapák és a kiszáradt középkorú nők.
Talán megérted-e ezt egy nap, ez nagyon speciális fajta tudatosság. De a klasszikus családmodell bizony sokrétű összefüggéseknek köszönhetően a visszaélések melegágya, idealisztikus, és a gyakorlatban milyen sokszor csak a kötelesség és kiszolgáltatottság marad a nőnek belőle. Valami újat, mást kéne, más erőviszonyokat, beállítódást, értékrendet.
KedvelésKedvelés
“Csak épp rengeteg szenvedést okoz, mert hiába a szeretet-jelszó, mégis rendre hazugságba fordul, kizsákmányoláshoz vezet, nem tűnik működni. ” Nyilván a blogodon ezt jeleníted meg, meg ilyen leveleket kapsz, de hadd kérdezzem meg, hogy ilyen esetben a szenvedő nők férjei vagy gyerekei is írnak-e neked levelet, hogy biztos, hogy csak a férj-e a hibás, vagy a feleségek igazat mondanak-e, esetleg a gyerekeknek jó-e az a fene nagy feminizmus. Vagy az alap, hogy a nő mindig igazat mond és ő sose hibás?
És arról miért nem beszélünk, hogy a feminizmus milyen károkat okoz a férfiaknak és a gyerekeknek, de a nőknek is? Milyen hátrányai vannak? Vagy olyan csodás dolog, hogy ugye hátrányai nincsenek, míg a patriarchátusnak csak hátrányai vannak.
“a nőknek sem kell igazi döntéseket hozniuk” – de, igen sok döntést kell hozniuk, mert nem robotok, akibe a férj betáplál egy programot, és azt elvégzi. A keresztény patriarchátus nem erről szól.
“a férfit kell kímélni” Hát az tényleg nagy kímélet, hogy ők mennek dolgozni, ők mennek katonának, ha háború van (kiv. ma, ugye, a nagy egyenlőségnek hála már lehetnek nők is ágyútöltelékek, szupi), ők vannak kitéve elsősorban a külvilág viharainak. Mekkora kímélet! Pont azért van szükség egy harmonikus családi háttérre, amit a nő teremt meg elsősorban, mert a férfi élete az otthonon kívül nem egy idegnyugtató leány(vagy inkább mondjam így: férfi)álom. Persze a férfi közreműködésére is szükség van, mert pokollá tudja változtatni a harmóniát egy önző, senkire se tekintettel levő, esetleg hímsoviniszta, erőszakos férfi.
KedvelésKedvelés
Nem, nem levelek alapján írom, amit írok. És nem arról van szó, hogy ki a hibás, ez a bűnöst kereső, hibáztató attitűd nem rám jellemző, hanem pont rád meg a dühödt antifeministákra, az ő erőszakos észjárásukra, csak te a feministákat meg a zsidókat hibáztatod, én meg rámutatok konkrét jelenségekre, összefüggésekre, okokra. Ha azt mondjuk például, hogy a sebességtúllépés a felelős a gázolások x százalékáért, és hogy biciklivel szinte képtelenség ilyen sebességre gyorsítani, azzal vajon hibáztattunk (ebben benne van, hogy á, nem is igaz, csak ráfogjuk mert elvakultak vagyunk stb.) bárkit, az autókat, vagy tényeket mondtunk? Nos, a férfi a gépkocsi, sok csúcsmodell, a legtöbb közepes állapotú, sok lerobbant,roncs, a nő meg bicikli, némelyiket tetőcsomagtartón szállítják, másokat leszorítanak, halálra gázolnak. Én meg azt gondolom jónak (egyébkén tényleg), ha a többség kiszáll a kocsiból, és leginkább bicikli közlekedik, a néhány autó meg nő is, férfi is lehet, és ők felelősen viselkednek, és akkor nincs annyi gázolás, mint a jelenlegi agresszív közlekedési morálban.
És nem “rossz férfiak” vannak, hanem erre az erőszakra ad jogosítványt mindegyiküknek a nemük, néhányan mindig élnek vele, mások csak válsághelyzetben, szakításkor, de az Török Monika blogján is látszott, mennyire nem értenek, alkalmaznak semmi mást, mint a lenyomás, gúny, ítélet, megfélemlítés, molesztálás, mennyire nem értik az érveket, a szándékaimat. Pedig ha valaki, mi aztán joggal lehetünk dühösek, minket nem a játékszerünktől, az engedelmes, análra is vállalkozó, teherbe rosszkor soha nem eső, váláskor csendben és koldusként eltűnő nőtől fosztottak meg, hanem valódi lehetőségektől, esélytől. És mégse dühösek vagyunk, csak megpróbálunk tisztán beszélni.
Tehát, még egyszer: a rendszerrel van baj. Ott lehet változtatni is. Milyen károkat okoztak a feministák??? Ezek rágalmak. És megint a rossz definíción alapulnak: előre eldöntötted, hogy a feminizmus káros, tehát nem ismered fel a jótékony változásokban a feminizmust, és ráfogod mindenre, de mindenre, ami szerinted káros, hogy feminista.
KedvelésKedvelés
Mi a túrót csinálna egy felnőtt, egészséges férfi, mint hogy dolgozik??? Nehogy már ez a nagy áldozat, nélkülünk is dolgozna, talán még többet is. Dolgozni nem mindig leányálom, de mindenképpen esély és önbecsülés, én is dolgoztam, és nem takarított ki utánam senki.
És hol vannak háborúk, milyen háború? Hát azokat kik kezdik, milyen érdekek és logika szerint, és kiké a haszon a polgári lakosság mérhetetlen szenvedése árán? Nekünk jó, hogy ők háborúznak? Ne háborúzzanak ez a lényeg, én ellenzem az erőszakot és népirtást. Ugyan, kik ültek az elnöki székekben, kik írták alá a szerződéseket, és kik dolgoztak csendesen azon, hogy ne legyen háború (nem kérünk leegyszerűsítő válaszokat, nem férfi-nő az ellentét, hanem erőszakosférfi-mindenkimás), vagy enyhébb legyenek a következmények, köztük Salkaházi Sára (akit egyházad avatott boldoggá, de neked biztos nem példaképed, mert a te szellemi elődeid végezték ki)???
Igenis, apát a tipikus magyar családban a kicsi munkájáért úgy kell kímélni, olyan természetességgel rogy a fotelbe, hogy az valami döbbenet, és közben otthon mindent, de mindent a nő csinál, ezért vannak túlterhelve, lepukkanva, kiégve nők százezrei.
KedvelésKedvelés
a blogot illetoen: igen, nehez olvasmany, de ilyennek kell lennie, a problema is az. eleinte mennyire azt gondoltam, hogy ez azert tulsagosan szigoru, de nem, ez kell tenyleg, 100%-osan melleallni akinek erre van szuksege. sokaknak.
en meg 30 evesen is (tartos parkapcsolatban, de onallo, fuggetlen, jol kereso, jol elo nokent) sajnaltam azt a ferfit, aki reggeli utan lesoporte maga utan a morzsakat az asztalrol. mert ott a parja/menyasszonya/felesege, meddig tart ennyit megtenni neki.
most, majdnem tiz evvel es harom gyerekkel kesobb (fizetes nelkul, sot, a korabbi munkahoz visszaterni szervezesi nehezsegek miatt keptelenul, szinte nulla szellemi terheles mellett) ugy erzem, megfojt a helyzetem, ha surgosen nem szabaditom ki magam. erdekes modon (vagyis sok velemennyel szemben) ugy gondolom, ha nem lenne ez a blog, egyetlen eszkoznek a valast talalnam csak ehhez, es talan huznam meg az idot, mig a gyerekek nagyobbak lesznek, stb, de igy azt hiszem, van ra esely, hogy egyutt marad a csaladunk, csak eppen jobb lesz nekem is. ehhez nagyon kell, hogy ott legyen valaki, aki mondja, hogy igen, van maskepp, es igen, nem kell beletorodni, es nem az en hibam.
ja, es en is azt mondtam, nem birom a feministakat. amig nem tudtam, kik ok.
KedvelésKedvelés
Én csak egy praktikus dolgot szeretnék Tőled kérdezni. Mennyire általánosan megvalósítható a mai magyar viszonyok között az, hogy nagy családot vállaljanak a párok, ez alatt én három vagy több gyereket értek, és a nőnek ne kelljen munkahelyen dolgoznia?
KedvelésKedvelés
Az igények lejjebb szállításával sokkal többen tudnák bevállalni, mint gondolnák, de így se mindenki. De a fogyasztói társadalom szemlélete ezt nagyban megnehezíti. És hibás még a kormányzat is, mert nem támogatja eléggé a családokat.
KedvelésKedvelés
Ha én ezt szeretném megvalósítani, tehát, hogy a három vagy több gyerekem mellett itthon maradjak, miközben a férjem dolgozik, akkor hogyan kezdjek hozzá? Hogyan szállítsam lejjebb az igényeimet? Hogyan vonjam ki magam a fogyasztói társadalmi szemlélet alól? Mennyi az a pénz, ami minimálisan szükséges havonta gyerekre? Tehetek én valamit a kormányzat támogatóbb szemléletéért? Komolyan kérdezem ezeket. Biztos, hogy az én férjem soha nem fogja a fejemhez vágni azt, hogy ő tart el engem meg a három vagy több gyereket?
KedvelésKedvelés
“Ha én ezt szeretném megvalósítani, tehát, hogy a három vagy több gyerekem mellett itthon maradjak, miközben a férjem dolgozik, akkor hogyan kezdjek hozzá? Hogyan szállítsam lejjebb az igényeimet? Hogyan vonjam ki magam a fogyasztói társadalmi szemlélet alól? Mennyi az a pénz, ami minimálisan szükséges havonta gyerekre? Tehetek én valamit a kormányzat támogatóbb szemléletéért? Komolyan kérdezem ezeket. Biztos, hogy az én férjem soha nem fogja a fejemhez vágni azt, hogy ő tart el engem meg a három vagy több gyereket?”
Ezek azok a díjnyertes kérdések, amikre ha valaki megmondaná azt a választ, ami TÉNYLEG válasz, tényleg megvalósítható és nem csak közhelyeket puffogtatna, akkor nagyon sok ember sorsát meg tudná vele változtatni. Persze ez lehetetlenség.
KedvelésKedvelés
Ebben is.
KedvelésKedvelés
http://privatkopo.hu/WebArticleShow.aspx?AGM=Hirmix&AN=takatsagoston&MN=Hirmix&LN=Hungarian
KedvelésKedvelés
Kedves menyasszony, most megszólítalak én. Azon gondolkodom, hogy mi vehetne rá téged és a hitsorosaidat, hogy azt, amit mondunk neked, meghalld. Elliot Aronsonnak van egy jó könyve, kis rövid, az a címe, hogy a Rábeszélőgép. Nagyon ajánlom. Az ide vonatkozó része a következő hiteles kutatásokkal alátámasztott szociálpszichológiai megállapítás: Ha egy adott témában (legyen mondjuk a politika) vita merül fel és te az egyik oldalra vagy elköteleződve, akkor a saját igazadat képviselő érvet mindig szakszerűbbnek, jogosabbnak, összességében igazabbnak, véleményedet igazolóbbnak fogod tekinteni, mint a másik oldalon álló fél véleményét. A másik felet viszont mindig sunyibbnak, hazugságon, csúsztatáson jobban rajtakaphatóbbnak fogod látni magadnál.
Na, most ennek tudatában az ember önkritikát gyakorol, és mielőtt nekiállna idegenekre sarkosan fröcsögni, elgondolkodik azon, hogy vajon 1., tisztában vagyok-e egyáltalán azzal, hogy ennyire a saját kulturálisan determinált pozíciómból tekintek (esetedben a felsőbbrendű igazság birtokosi magaslatáról lefelé) a világra? 2., Miben is nyilvánul meg az én kulturális determináltságom (ti: mi is a számomra megszokott, vonzó vagy éppen elfogadhatatlan a másik világképében)? 3., Képes vagyok-e túllépni a saját viszonyrendszeremen, hogy az objektivitáshoz szükséges szenvtelenséggel tudjak gondolkodni a másik állításain?
Mer’ ha nem teszed meg, akkor sajnos képtelen leszel a tiédtől eltérő gondolatok értelmezésére, szűklátókörű maradsz, ami egy húsz éves egyetemistánál, aki történetesen tudósnak tanul, különösen sajnálatos.
Egyébiránt mi a férjemmel mindketten roppant heroikusak vagyunk. Sőt, szeretjük is egymást. A legjobbat is akarjuk egymásnak. És az életünk mégsem működik, ha te sémádba akarjuk begyömöszölni. Nekem konkrétan a saját életem is veszélyben van, ha így teszek. Tehát nekem NINCS MÁS VÁLASZTÁSOM, mint szabad emberré, a te nézőpontod szerint “feministává” válni. Az az igazság, hogy annyira azért ez sem kellemes, új szerepek, új problémák. Kényelmesebb lenne az évszázados hagyományban maradni, meg másutt írtam, szimpibb is volt, de sajnos, nem tehetem meg, hogy azt válasszam. Hát ez van.
KedvelésKedvelés
De akkor ez ugye a feministákra is vonatkozik, mármint, amit az elején írtál?
Sajnálom, hogy nem érzitek jól magatokat, remélem, hogy sikerül majd boldogabbnak lenned!
KedvelésKedvelés
Az a helyzet, hogy tök mindegy, hogy a feministák is megteszik-e, a lényeg, hogyha valóban érdemben meg akarsz vizsgálni egy kérdést, neked feltétlenül meg kell tenned, mert ennek hiányában nem lesz értelme. (Meg nekem is, ha én akarok, ezt általánosságban írom a személyeskedés elkerülése végett.)
A privát véleményem az, hogy mint minden népszerű ideológia, a feminizmus is folyamatosan termeli ki a saját belső berkeiből a saját rendszerkritikusait. (Mint a katolikus egyház is egyébként.)
A magánéletemet illetően pedig egész biztos boldogabb leszek, mert ha nehezen is, de el tudom fogadni, hogy a saját életembe mi kell. Nem is gondolnád, milyen nehéz leszokni az önfeladásról, a magad háttérbe szorításáról. Én tudod, csak ilyen kis hétköznapi feminista vagyok, mázlim, hogy nem kell melltartókat égetnem (két gyerek szoptatása után egyébként ezt senki sem csinálja szívesen, elhiheted), kis lépésekkel is beérem, például: ha elkezdek dolgozni, azonnal felfogadok egy takarítónőt és nem azt fogom gondolni közben magamról, hogy milyen lusta és rendetlen vagyok, hanem azt, hogy mennyire jó fej, hogy egy másik magyar anya és nőtársam általam jut tisztességes bérhez. És mivel elkezdek dolgozni, a gyerekeim kevesebbet lesznek velem, de remélem, nem ezért kezdenek majd el heroinozni tizenöt évesen, vagy kopaszon, katonai gyakorlóban csíkos zászlókat lengetni történelmi emlékhelyeken (sic!), mert abban a kevés időben végig azt fogom éreztetni velük, hogy képesek tudatosan, kompetensen élni a saját életüket. És megtanítom őket kételkedni is. Én ezt az egyetemen tanultam, bár lehet, hogy azért, mert eleve fogékony voltam a mindent átható kétkedésre, szóval én úgy látom, semmilyen eszmerendszer nem nyújt teljes megkérdőjelezhetetlenséget, elméletek vannak, azoknak hívei, cáfolói, csak egyetemes igazság az nincsen.
KedvelésKedvelés
Érdekes eszmefuttatás, de a végén úgy érzem, megbicsaklik.
“csak egyetemes igazság az nincsen.”
Ezek szerint akkor ez sem egyetemes igazság, ugye? 🙂 Viszont akkor öncáfoló gondolat.
KedvelésKedvelés
ellenkezőleg, ez egy elmélet, aminek vannak hívei, cáfolói, stb. én pedig nem állítom, hogy az összes egzisztencialista létkérdésre tudom a frankót.
KedvelésKedvelés
szia Reina Nicolasa. az en kerdeseimre is varom a valaszt, latom erre jarsz idonkent. kerdeseket kicsit lejjebb olvashatod.
KedvelésKedvelés
Reina, az megvan, amit Csakazolvassa egyszer már elmagyarázott, hogy feminizmus nélkül te most nem blogolhatnál és kommentelhetnél ide? Részben azért, mert valószínűleg írni és olvasni sem tudnál.
KedvelésKedvelés
Bocsi, de ez hülyeség, már kifejtettem.
KedvelésKedvelés
Színvonalas válasz, köszönöm 😀
KedvelésKedvelés
Hát ez kész!!! 😀 😀 😀 Ha ti, akik ennyire intelligensen lényegre törők nem lennétek itt, nem zökkentenétek ki, már a kétségbeesés kerülgetne a 15 éves lányom setét jövőjét vizionálván.
KedvelésKedvelés
“egy igazi nő biztonságra vágyik, amit a férfi teremt meg a számára.”
Ez ugyanaz, mint amikor egyesek, akik magukat magyarabbnak gondolják, megmondják másoknak, milyen egy igazi magyar, és ha ő ennek nem felel meg, akkor már nem is az. Szerencsére azt, hogy ki igazi nő, magyar, stb., valójában nem az ilyen megmondók döntik el. Azt gondolom, és tanultakkal/tapasztalatokkal valamennyire alá is tudom támasztani, hogy az ilyen megmondók nem teljes életet élő, önazonos emberek közül kerülnek ki.
KedvelésKedvelés
Arra meg nem térek ki külön, mert megtették már előttem a tök jó nőstény és hím szarvasos példával, hogy miért is kellene biztonság egy nőnek, mitől kell megvédeni őket, amitől a férfiakat nem? A nem heteroszexuális, és biológiai nemükkel azonosulni nem tudó embertársaimra már ki se térek, mert őket ez a világkép eleve kirekeszti, pedig ők is ugyanannyit érnek emberként, mint bárki más, még ha kevesebben vannak is.
KedvelésKedvelés
Ebben egyet értünk.
KedvelésKedvelés
Aranybogár! Te itt nem lettél megszólítva. Te sarkítasz ki “mindent” és veszed elő “minden” írás negatív oldalát. Az én életem párja pap. Katolikus. A felszentelése előtti pillanatban hagyta ott, saját akaratából. A Vatikán évekkel később tekintette lezártnak az ügyet, de ő már aznap utcán találta magát, nem ronthatta tovább a levegőt papneveldében, nehogy megfertőzze a többieket. Már akkor 24-25 évesen is érzékelte, de most, 40-en túl pontosan kirajzolódott számára az egész kereszténység és tartozékai. Szóról szóra az, amit csakazolvassa leírt fent. Ő több éves komoly és igen elmélyült tanulmányok után állítja szilárdan a fent leírtakat, TÉNYEKKEL alátámasztva, korabeli, többszáz éves írásokból idézve. Te 20 évesen harcolsz, kardoskodsz egy eszménykép, egy elképzelt világkép mellett. Ez igen erős csúsztatás. Kívánom, hogy olyan boldog legyél abban a jövődben, mint amilyennek azt most képzeled. Örökké!
KedvelésKedvelés
Kedves Reina!
Milyen fajta felsobbrenduseg jegyeben nyilvanitasz minket megtevedt baranyokka? Marmint amikor, mint felheccelt noket vizionalsz.
Ne haragudj, de ez melyen felhaborito es serto ram, es azt gondolom a tobbiekre nezve is.
Itt autonom szemelyisegek, sajat elettapasztalat, tudas, intelligencia alapjan osztjak meg erveiket, velemenyeiket. Te pedig idejossz es minositgetsz, sertegetsz.
Ne haragudj egy kicsit sok van mar itt beloled.
Udv.
KedvelésKedvelés
Kedves Tzsemese! Számomra – mint fentebb is írtam – hiányzik a másik felek (férj, gyerekek) tapasztalata.
KedvelésKedvelés
A gyerekeim tökre rendben vannak, kiegyensúlyozottak, kis energiabombák, cukik. A férjem is egész jól volt a legsötétebb időszakokban is, munka, amit kedvel, örömmel végez, utána család, ahová boldogan jön haza. Segített is a házimunkában, volt, hogy csak ő csinálta. A kosz meg a rumli zavarta, “hiszen már úgy is alább adott az igényekből, és csak annyit kért, hogy csak ezt a keveset tartsam rendben”. És nem értette, nekem mi bajom van, és persze aggódott értem az ijesztő gondolataim miatt.
KedvelésKedvelés
Na en irok neked a gyerek tapasztalatarol, ha mar ennyire erdekel. En egy olyan csaladban nottem fel ahol napi szintem ment a bantalmazas. EN azt tapasztaltam, hogy apam veri anyamat es ha odamaegyek megvedeni akkor en is kapok egyet. Es aztan masnap megis etelet rakott ele, es ugy tettunk mintha mi sem tortent volna. Mert o hova menjen? De neked ez sem lesz eleg, mert te hiszel a katolikus eszmenyekben. Csak azt nem ertem, hogy a zsido es ciganyhibaztatas hogy illik be ebbe a mely vallasos nezetbe. Es most olyat mondok amin melyen megsertodhetsz: en hiszek istenben es meg katolikus is vagyok) de az en istenem nem szit gyuloletet semmilyen nep ellen, hanem azt mondja, hogy “bocsajtsd meg vetkeinket mikeppen mi is megbocsajtunk az ellenunk vetkezoknek”. De olyat nem mond hogy telepitsd ki azokat akik ellened vetkeztek.
KedvelésKedvelés
nem, nem félreértetted a kérdésemet (kétféleképpen enged kommentelni, bocsánat. árnika = tzsemese).
olvasva a beszélgetést (vitát), ami kialakult itt az elmúlt napokban, kiváncsivá tett, hogy mi az az alap, ami feljogosít téged arra, hogy némiképpen rendszeresen előforduló módon sértegess itt minket.
nem, nem arra hívtam fel a figyelmedet, hogy nekünk több az élettapasztalatunk, mert ez ebből a szempontból irreleváns. meggyőződésem, hogy a te álláspontod független az életkorodtól. bizonyos vagyok benne, hogy 10-20-30 év múlva is tudunk/tudok veled vitatkozni az életvezetés alapvető elveiről. ez nem is baj egyébként.
az élettapasztalat része egyébként – ahogy korábban írtam – azért is irreleváns, mert megtekintettem az itthon tartózkodó 17 éves magyar leány mintát (tudom csekély a mintavételem, de nézd el nekem, hogy e korosztályból csak egy tartózkodott itthon). felolvastam neki több bejegyzésedet. véleménye közel azonos volt a csak az olvassa törzs hozzászólóinak véleményével, pedig ő tényleg még csak 17 éves.
ez mindegy is.
amit mondani akartam és ami nagyon zavar. a minősítésed, a hittérítő egyenruhád, ahogy csak az olvassa fogalmazott. honnan? az intelligenciád (amiről szintén írtál) gondolod, hogy feljogosít erre?
vagy a katolikus egyházhoz fűződő kötelék adta a kezedbe ezt az átlagon felüli tudást, ami alapján megmondod nekünk, hogy miért rossz az ahogy gondolkodunk a saját szabadságindexünkről?
ez volt a kérdésem.
KedvelésKedvelés
Üdv!
Hmm… Jó kis egyházellenes toposzok. Anno a szociban voltak ilyen torzképek a kövér “papzsákokról”, meg hogy a vallást ők találták ki, hogy kizsigerelhessék a népet.
Szabad egy kis alternatívát is ajánlanom? Egy kis történelmi mítosztalanítás
http://mek.oszk.hu/07800/07883/html/hitvedelem3.htm
http://sotetkozepkor.blog.hu
http://mult-kor.hu/20080626_tiz_ok_amiert_a_sotet_kozepkor_nem_is_volt_annyira_sotet?print=1
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=94979271&t=9000663
http://web.axelero.hu/kesz/jel/03_01/mitosz.html
KedvelésKedvelés
A bejegyzésben kereszténynek _nevezett_ erkölcsről van szó, a firenzei és velencei papság életmódjának meg utána lehet nézni.
KedvelésKedvelés
Mármint bizonyos korban és bizonyos egyházi személyek életmódjának, természetesen.
KedvelésKedvelés
“mert egy igazi nő biztonságra vágyik, amit a férfi teremt meg a számára”
Tévedsz ! Én is “igazi nő” vagyok (XX), és arra a biztonságra vágyom, amit magam teremtek meg magam számára, és amit nem veszélyeztethet, nem vehet el más ember !
A férfi egy olyan világban jelent biztonságot a nő számára, amelyben a nő kiskorúsítva van, többek között és elsősorban éppen amiatt,
mert a férfiak neki első körben éppenhogy nem biztonságot adnak, hanem veszélyeztetik őt.
És majd csak másod körben, ezután, ettől, tehát egymástól “védik meg” a nőt látszólag “nagyvonalúan”, ám valójában kisstílűen, hisz sohasem ingyen.
Mert az ár nagyon magas : a nő teljes emberi mivoltába, önálló egyéniségébe kerül, az összes emberi lehetőségét korlátozva, munkájának gyümölcsét pedig ingyen elkobozva tőle.
El tudod te képzelni pl. azt, hogy egy nőstény szarvas jobban fél a sötét erdőben, mint a hím ?
Az, hogy a mai nők a nagyvárosok kivilágított utcáin is kivétel nélkül félnek egyedül éjszaka, az pontosan az a kizárólag a homo sapiensre jellemző módszeres összeesküvés a nőnem ellen, amiről te hallani sem akarsz !!!
Pedig nagyonis létezik – tudja ezt minden nő, aki volt már éjjel 11 és hajnali 6 óra között egymaga közterületen.
E primer érzés következményei pedig igen szövevényesek – befonják egész korlátozott, sokfelől megrabolt életünket.
A keresztény erkölcsről pedig az alábbi mókás újévi szösszenet mindent elmond,
ezzel kívánok e remek blog minden olvasójának elnyomásban szegényebb, Boldog Új Esztendőt :
KedvelésKedvelés
Nem kellene a keresztényeket a KDNP-s politikusokkal azonosítanod, mert akkor én mindjárt azonosítom a feministákat Anrea Dworkonnal (akiben mintha egy hímsoviniszta feministakarikatúra kelt volna életre), aki többek között ezt mondta: „A heteroszexuális közösülés a tiszta, formalizált kifejezése a női test iránti lenézésnek.” Sokfélék vagyunk, mi, keresztények, csak úgy, mint Ti, feministák is.
Az, hogy mi, nők félünk az utcán, a bűnözésnek köszönhető, nem a patriarchátusnak.
“a nő teljes emberi mivoltába, önálló egyéniségébe kerül, az összes emberi lehetőségét korlátozva, munkájának gyümölcsét pedig ingyen elkobozva tőle.” “A férfi egy olyan világban jelent biztonságot a nő számára, amelyben a nő kiskorúsítva van, többek között és elsősorban éppen amiatt,
mert a férfiak neki első körben éppenhogy nem biztonságot adnak, hanem veszélyeztetik őt.”
Borzasztó lehet úgy élni, hogy ilyen kép él benned a férfiakról. Rettenetes lehet ilyen vad gyűlöletben és keserűségben élni. Nekem vannak rossz és jó tapasztalataim a férfiakkal kapcsolatban, és olyat választottam, akit jó embernek ismertem meg. A lehetőség fennáll.
Csak közölném, hogy a munka által teremtett biztonságot elveheti a kapitalizmus szeszélye, válság, csőd, akármi, amibe még belelátásunk sincs. Rengeteg ember elveheti tőled a pénzt és az állásodat.
KedvelésKedvelés
Sajnos, nem a jóságon múlik, hogy valaki nem erőszakos, és nem azért nem fog bántalmazni, mert te jól választottál, vagy mert megérdemled, hanem az igazságtalan berendezkedés ad a kezébe jogosítványokat. Mindenkiébe ad, és a jogosítvánnyal van baj, nem azzal, hogy konkrétan mit tesz. Jellemző, hogy azért, amit mond hohorgász, azonnal benne keresed az okot, és meg se próbálod megérteni. Jól ismerjük a lesajnálást érvelés helyett: te szegény, neked szörnyű lehet — te csak azt nem érted a naiv hiteddel, fölényeddel, hogy neked is rossz, mindenkinek rossz. Ha a a szembeszomszédod prostituálthoz jár, ha a nagybátyád kiabál a lányával, az neked is rossz, mert senki nem különálló sziget. Mintha nem akarnál tudomást venni fontos összefüggésekről, csak ülnél a szappanbuborékban.
Elveheti a biztonságot más is, de mégis a férfitúlhatalom veszi el, megjegyzem, a kapitalizmus haszonélvezői is szinte kizárólag férfiak, férfilogika, férfiszövetségek.
KedvelésKedvelés
Ne viccelj, én távolról sem élek vad gyűlöletben és keserűségben – tévedsz ebben is, mint szinte mindenben…
Ugyan nem tartom a véleményem szempontjából meghatározónak, de történetesen egy nagyon boldog, konstans szerelmi házasságban élek már hosszú évek óta, mindennemű
keserűségtől mentesen – az idei évre várjuk az ötödik gyermekünk orvossá avatását és a hatodik érettségijét 🙂
Nem borzasztó az életünk attól, sőt érdekesebb és színvonalasabb,
hogy az utóbbi röpke párezer évről, a mai világunkról, társadalmunkról és a kereszténységről erősen kritikai véleménnyel vagyunk,
és azt sok vonatkozásában (így például a nemek egészséges erőviszonyainak felborítása miatt is) az emberiség szempontjából egy elég veszélyes zsákutcának tartjuk –
erről amúgy a férjem véleménye tökéletesen egyezik az enyémmel.
De úgy látom, ilyesmiről még nem is hallottál 🙂
KedvelésKedvelés
“mert akkor én mindjárt azonosítom a feministákat Anrea Dworkonnal (akiben mintha egy hímsoviniszta feministakarikatúra kelt volna életre), aki többek között ezt mondta: „A heteroszexuális közösülés a tiszta, formalizált kifejezése a női test iránti lenézésnek.”
Hú, de megijedtem, hogy ezzel az elborzasztó véleménnyel azonosítasz engem ! És neked pont ez az Andrea Dworkin idézet ütött szöget a fejedbe, mint a neked nemtetsző feminizmus csimborasszója ?
Én őszintén már óvodásként, mikor olvasni sem tudtam, borzadállyal hallottam a kiskamaszoktól az “úgy megbaszlak, hogy a füleid kettéállnak” és társai válogatott kiszólásokat – pedig tudod ez még az áldott-szemérmes hatvanas években volt, amikor a férfiak a fürdőruha-lecsúszós tollaktól is elpirultak a munkahelyeken, és pusmogva beszéltek arról, hogy Bécsben van peep-show.
Aztán hallottam róla, hogy a börtönökben a férfiak a szexuális aktust büntetésként alkalmazzák mások testén.
Aztán gyermekeim szexuális felvilágosítása kapcsán végignéztem az elmúlt 30 évben a pornográfia egyre mélyebb repülését – ami utóbb sajnos már másról sem szól, mint a női test minél válogatottabb módon való megalázásáról, férfiak millióinak anyagi és erkölcsi támogatásával, férfiak és nők millióinak pedig a szemérmes hallgatásával minderről.
És hát az a helyzet, kedves R.N., hogy mindezt nem nők, de mégcsak nem is a feministák, sőt nem is A.D találta ki,
ahogy nem tőlük származnak a “szájbabaszott kurva anyád” és egyéb válogatottan nőalázó káromkodások sem – amit napjában ezerszer kell magyar nőknek elhallgatniuk – és illene talán még jó képet is vágniuk hozzá, hisz a férfi ideges…
Neked mégsem ez tűnik fel, hanem idecitálod A.D értelmes, mindezeket a naponta ezerszer megnyilvánuló férfiképzeteket nyíltan sommázó mondatát,
mintha legalábbis ez volna mindennek a legalja.
Engedtessék meg, hogy mindezért ne a nők, ne a feministák, és ne A.D. szégyenkezzen.
KedvelésKedvelés
kedves mennyasszony, azt hiszem elkerulhette a figyelmemet a valaszod, hogy miert jarsz egyetemre ha otthon ulo, nem dolgozo csaladanya akarsz lenni sok gyerekkel. ja es a kedvemert megtenned hogy kiszamolod hogy sok gyerekkel mennyi penzbol tudsz majd megelni havonta, csak ugy kb. es hogy ez egy keresetbol megoldhato-e hosszu tavon? ja es kerlek azon is melazz el a kedvemert es oszd meg velem az otleteidet hogy mi a helyzet ha a ferjed megbetegszik, lerokkan, esetleg meghal, vagy csak rajon 10 ev mulva hogy o megis inkabb egy masik novel szeretne elni. (persze tudom, hogy ez nalad kizart, csak a jatek kedveert gondoljuk vegig, merthogy lattunk mar ilyet is a vilagban ). es legyszi a kedvemert feltetelezzuk azt is hogy a ferjed elveszti a munkajat elore nem lathato okok miatt es nehezen talal masikat, ami azt hiszem nem olyan valosagtol elrugaszkodott feltetelezes a mai Magyarorszagon. es meg valami. a nap ugye 24 orabol all. amig ebbe bele kell hogy ferjen 8 ora alvas, 8 ora egyetem es 8 ora egyeb, addig ertem a dolgot. ott kezd bonyolodni amikor bele kell hogy ferjen mondjuk 4 gyerek (vagy nem tudom mennyi nalad a sok) nevelese egyedul, hiszen a ferjed dolgozik es nincs otthon 7tol 6ig a legjobb esetet veve, es persze a hazimunka ami 4 gyerek esetben soha nem er veget, meleg etel eloteremtese minden napra a hozza tartozo bevasarlassal es takaritassal, a gyerekeket elvinni bolcsibe, oviba, kulon orara, szabadido neked, ido a ferjeddel, szex, es alvas es persze a ferjednek is kell egyedul is ido hogy mondjuk elolvasson a konyvet vagy beszelgessen egy regi baratjaval. na szoval innentol kezdve tunik kevesnek a 24 ora. en 2 gyerekkel probalom beosztani az idot, hat nem konnyu. plane ha a ferjed mentalitasa is az lesz hogy o dolgozik, tehat a haz es a gyerekek a te dolgod. ha nincs nagyi a kozelben, akkor mondjuk a sok penz segithet hogy kifizess egy baby sittert hogy tudj egyet szusszanni neha, de 4 gyerek es sok penz az keves csaladnak jon ossze. es persze ezt nehez elkepzelni amig nincs gyereked, de azert probald meg vegig gondolni a kedvemert.
KedvelésKedvelés
ja es nyugodtan vedd hozza hogy par evig nem alszod ki magad. 4 gyerekkel ez tobb mint valoszinu, vagyis faradt es kimerult leszel.
KedvelésKedvelés
elnezest, nem birtam ellenallni hogy idezzek: “2000-es évek: 1000 házasságkötésre 562 válás jut.” innen ideztem: http://valasinfo.hu/valas/valasok-szama-magyarorszagon-egy-kis-valas-statisztika
“a 2007-ben kötött házasságok
csaknem fele elôreláthatóan válással fog
végzôdni.”
Click to access 02foldhazi.pdf
“(A KSH 1999. évi adatai szerint Magyarországon 1000 házasságkötésre 571 válás, 2007. évben pedig 610 válás jutott.)”
http://nol.hu/kritika/20100525-a_jelenlegi_csaladmodell_valsaga_es_a_tarsadalompolitika
ezt a cikket javaslom elolvasni is.
hat valahogy nem erzem biztosagban magam attol hogy van ferjem. a biztonsagot nekem az jelenti ha meg tudom teremteni ami nekem es a gyerekeknek kell, ha elvaltam ha nem.
KedvelésKedvelés
kozben megtalaltam az egyetemre irt valaszodat. ahhoz igazan kar egyetemet vegezni hogy kulon orakat adhass. siman lehetsz baby sitter, azzal is tudsz annyi penzt keresni es ha szerencsed van kozben lehetnek veled a sajat gyerekeid is. tovabbra sem ertem minek neked diploma. csak azert mert elkezdted az egyetemet, leven meg akkor nem voltal mennyasszony?
KedvelésKedvelés
belemszorult meg egy kerdes. ha te es en magayrorszagon szulettunk, magyar allampolgarkent, magyar az anyanyelvunk, Magyarorszagon nevelkedtunk fel, ott tanultunk, dolgoztunk (marmint en es fizettem adot, te ugye nem dolgozol majd mert haziasszony leszel) es szultunk gyerekeket, akkor miert is van neked ott helyed es nekem nincs? mert te nem zsido vagy hanem katolikus? legy szives ne kezd el nekem nagy osszefuggeseket taglalni ha lehet, eleg lesz ha a kerdesemre valaszolsz. te es en. nem masok.
KedvelésKedvelés
Kedves Reina! Őszinte leszek…a felét sem olvastam el hozzászólásaidnak, nem tiszteletlenségből és érdektelenségből. Mindegy miket írsz, egy biztos, nincs mögötte tapasztalat. Olvasod, tanítják, otthon láttad, másoktól hallottad, fantáziálsz róla, elképzeled, reméled, hiszed, akármi. Én is jártam ott, no nem nem katolikus menyasszonyos imidzsben, hanem simán fiatal lányként. Hogy majd lesz sok gyerek, szerető férj, boldog élet, sok szex, minőségi gyereknevelés, közben meg önmegvalósítás, meg közös programok kettesben, utazások, mindez örök boldog derűben. A mérleg jó, sok minden megvalósult ebből, rengeteg munka árán, de minden egyes területéről kijelenthetem anélkül, hogy jónak vagy rossznak minősíteném: álmaimban sem hittem volna 20 évesen, hogy ez ilyen. Így működik a gyakorlatban, érzelmileg, fejben, bárhol. Amit Te csinálsz, az maratont futni fejben: edzéstervet készíteni, webshopról kinézni a futócuccot, olvasni beszámolókat, kipróbálni frissítőitalokat, lemérni, mekkora mez kell hozzá. Fontos, de majd nézd meg ugyanezt a huszadik km után, hólyagos lábbal: az is jó lesz, csak másképp! Nem bántalak, hogy majd meglátod, meg nem kívánom, hogy ne olyan legyen, mint ezek a képek a fejedben, csak élj egy kicsit, majd utána térj vissza és meséld el, mondjuk kétszer ennyi idősen. Minden jót!
KedvelésKedvelés
Elolvastam én is ezt a kis vitát, nagyon hasznos és jó, jó, hogy van, jó, hogy nem fajult el, remélem, nem is fog. Ami nekem eszembe jut: remélem, nem általánosít senki a kereszténységre ezek alapján, egy fiatal lányka alapján, akinek adjunk egy kis időt, így fair, így igazságos, még ha Ő maga kikéri is magának, akkor is.
Én az egyetemen ilyen korú “gyerekeket” próbálok tanítgatni (jajj, három gyerekes és dolgozó nő,ráadásul katolikus is vagyok,hihi), ezért különösen együtt érző vagyok Reinával. Huszon-egynéhány évesen még csak alakul az élet s jól van ez így, s ha otthon/hittanon nem tanították meg, hogy nem szabadna nyilvános blogban (meg hát sehol sem) vállaltan kigúnyolni egy 36 éves nőt, lefeministázni, felcímkézni, szinte már-már lejáratni, aztán megmondani a tutit, (aztán meglepődni,hogy képesek az emberek gúnyosan visszareagálni!), akkor talán nem is ő ezért a felelős, hanem a nevelés volt hiányos. Talán még nem hiba, hogy nem tud kilépni a saját paradigmájából, s ezért érvelési hibának látja a szofisztikáltan megformált ellenvéleményt.
Nehéz manapság a fiataloknak, sem érvelni, sem gondolkodni nem tanítják őket, ez az én tapasztalatom. Én mondjuk reál oldalon mozgok, talán a humán oldal jobb ebből a szempontból?
Természetesen előre elnézést kérek, ha a fiatal hölgyet megbántottam itt ezzel, nem ez volt a szándékom, sőt, kicsit próbáltam melléje állni, leginkább azért, mert ezen blog íróját nagyra tartom és érveit jogosnak, érthetőnek és világosnak (katolikusként feleségként is), de azt is gondolom, hogy egy ilyen bloghoz, mint a Csakazolvassa, igenis fel kell nőni. 🙂
KedvelésKedvelés
Igazad van, egyetértek: fel kell nőni, de nem gondolom, hogy ezt csupán az évek múlása elősegítené. Tudok rá példát, aki itt olvas, ért, megért (!), átlátja az összefüggéseket, sokat tanul belőlük, _és_ (nem: pedig még csak) 23 éves: sem gyereke nincsen, sem nem házas.
Aki ennyire magas lóról beszél, felsőbbrendűsége, kritikátlan igazsága biztos tudatában, híján az empátiának, valamint úgy, hogy felnőtt létére a tágabb összefüggéseket (nemcsak nem akarja, hanem) meglátni sem akarja, nos, azzal vitázni lehetetlen.
Csakazolvassáról csak példát lehet venni: arról a higgadt, korrekt és partneri hozzáállásról, ahogy reagál a menyasszony – legtöbb esetben cseppet sem elemző és kritikus vagy empatikus, a másik iránt érdeklődő – érveire, írásaira.
KedvelésKedvelés
Á, elmúlt sajnos, az elején voltam döbbent és ettől nyugodt, és egyre idegesebb vagyok, vágok is nagyokat, de én legalább nem a szeretetet hirdetem.
Nagyon köszönöm, hogy írtok és értelmezitek a heyzetet.
KedvelésKedvelés
Úgy érzem, talán kicsit későn ébredtünk, még inkább: ocsúdtunk fel, hiszen a “vita” javára pont az válna, ha az általad megénekelt női sorsok megélői, jó sokan, mesélnének ennek a lánynak arról a valóságról, amiről ő nagy hévvel nem akar tudomásul venni.
Bár nem sok hatása lenne a lány gondolkodására, de itt nagyon szépen mutatkozna meg a “két” oldal hozzáállása, az biztos.
KedvelésKedvelés
Menyasszonynak pedig üzenem, mert már nagyon kikívánkozott (bár a döbbenet bennem is elült már):
Köszönjük, de nem vagyunk sem megkeseredettek (ó, bocsánat: ha esetleg valaki így érzi, annak a nem mellékes okairól kellene kérdezned az illetőt! és elhinned, amit mond), úgy általában nem gyűlöljük a férfiakat, és attól, hogy te így fordítod le azt a jelenséget, amit mi többen (s rajtunk kívül az egész világban rengetegen) átlátunk, és érdeklődve, tanulva, sokszor nagy erőfeszítésekkel járó szembenézések és fájdalom (!) árán tapasztalunk (!), attól még valós. Létezik. Te ezt nem akarod elfogadni: ezer meg ezer nő valós érzéseit, és ez szerintem az egyik legnagyobb tiszteletlenség, amit csak tehetsz itt. Te a másik “oldalt” akarod meghallgatni, korrekt és igazságos akarsz lenni, pedig nem vagy az, sőt: mert azt sem vagy hajlandó elhinni, amit igazi, élő emberek élnek meg és éreznek. És igen, NŐK azok. Az, hogy én mit érzek, vagy hogy mit érez a “Juli”, azt, kedves menyasszony, nem egy harmadik fél (Te) fogja eldönteni úgy, hogy meghallgatja a Julit is meg a Juli élettársát/férjét/barátját (stb.), aztán mérlegel, hogy végül is a Juli érzéseiből mi valós és mi nem.
Azt pedig (és itt csúszik el még inkább a dolog az én szememben) kifejezetten kikérem magamnak, amikor valaki meg akarja mondani, hogyan kell normálisan élni, élnem. Pláne “igazi nőként”. Amikor valakinek a mondata azzal kezdődik, hogy “az igazi nő” így meg úgy tesz, meg hogy “az a normális” – nos, olyankor a vészcsengő egyből megszólal, és nem csak az én fejemben. Tudod, itt a többség, és ez a blog még inkább: nem arról szól, hogy megmondjuk a másiknak, hogyan legyen igazi nő/anya/feleség (stb.), hanem beszélgetünk, és alapvetően elfogadjuk azt a tényt, hogy mások vagyunk, máshogyan élünk, különböző az ízlésünk (minden téren); mást élvezünk, különböző dolgoktól érezzük magunkat szabadnak, és sorolhatnám.
Nem, egyikünk sem akarja megmondani itten, hogy hogyan éljen a másik.
Te pedig ezt nem akarod elfogadni, elviselni: egymást szító, fröcsögő, férfigyűlölő (tehát a mélységes agressziótól eltorzult sztereotípia szerinti) “feministákat” vizionálsz ide: pedig mi nagyon békések vagyunk ám. Nem azért vagyunk itt, hogy a társunkat, vagy általában véve a férfiakat pocskondiázzuk egymás között. Egyébként, ha olvasni tudsz, és érteni szeretnél, akkor ezt te is láthatod.
Te itt vagy még mindig, és reagálsz, de nem azért, mert részt szeretnél venni a vitában, hanem azért, hogy folyamatosan önigazolhass, és oktathass. Holott ehhez nincs jogod, és én úgy gondolom, nem a korod vagy a tapasztalatlanságod miatt: hanem _egyáltalán_. Ez a viselkedés, amelyet tanúsítasz, sokak számára rendkívül sértő. A jelenség, amit képviselsz, az pedig egészen elkeserítő, de remélem, hogy senkinek nem ment el a kedve az igazság keresésétől (ami egyenlő többek között: a hazug ideák kritikai szemmel való elemzésével, nem pedig a bűnbakkereséssel).
Még valami, menyasszony: légy már olyan szíves, és engedd meg, hogy felnőtt emberek maguk dönthessék el, mire vágynak, mitől érzik jól magukat, mit tesznek meg a szeretet jegyében, és mit gondolnak elvárhatónak magukkal és másokkal szemben. Hadd értse mindenki a saját életét, és hadd utasítsa vissza azt, amikor valami külső nyomás vagy tekintély vagy személy (vagy ezek mind egy személyben) akarja meghatározni az ő életének normáit, kereteit, helyes útját.
Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Nekem a válaszait, megszólalásait olvasgatva nem a kora jár az eszemben, hanem a Stockholm-szindróma. Olyan dühödten ellenez mindent, annyira félelmetesen kirekesztő és dogmatikus, mintha saját magával (is) vitatkozna, mintha hasítaná a valóságot, és csak és kizárólag az általa csodált-szeretett lény érveit, gondolkodásmódját tudná elfogadni – és mivel ezek közül számos dolog nem teljesen az, mint amit korábban gondolt, kénytelen falakat húzni, belül a fejében. Félek tőle, hogy nem sok időt ad neki az élet, hogy hihessen a saját felsőbbrendűségében és boldogságában.
Csakazolvassa: féltettelek ettől a vitától, de hihetetlenül jól csinálod. Hajrá. A kommentelőid előtt pedig le a kalapot.
KedvelésKedvelés
Be kell szálljak a vitába, mint az az ember, aki egyrészt fiatalon ment férjhez, másrészt benne élt kivülállóként egy hagyományos családban. Tény, hogy kivülről könnyűnek, és melegnek látszik egy hagyományos család. Az is tény, hogy látványos sérüléseket nem okoz. Kis adalék ezért, hogy jobban átlátható legyen, mi a probléma vele. Az alábbiakban szerepel egy kisgyerekes anya ideálisnak tartott napirendje (kérek mindenkit, ne a napirend szükségességéről beszéljünk. A beosztásától függetlenül benne van, hogy egy anyának mennyi a feladata, és ez a nap folyamán hogyan oszlik meg.
6.00 óra: tisztába tevés, szoptatás (vagy első cumisüveg); büfögtetés, a kiságy elrendezése, új pelenka a fej alá, ezután a baba alszik tovább.
6.45 óra: a család reggelijét előkészíteni, ha az idő engedi, a reggeli előtt vagy után az anya is szundíthat még egyet.
8.00 óra: a reggeli után a lakás rendbe rakása (beágyazás, fürdőszoba és konyha).
9.20 óra: a baba fürdőjének előkészítése; fürdőlepedő, ápolószerek, pelenkák kikészítése közvetlenül használható állapotban, ingecske, rékli, rugdalódzó. Vizet a kádba engedni, hőmérsékletét ellenőrizni.
9.40 óra: fürösztés, a lehető legrövidebb idő alatt, a baba megtörlése, felöltöztetése; ha a köldök még nem gyógyult be, erre külön kell ügyelni.
10.00 óra: második etetés, büfögtetés, tisztába tevés.
10.30 óra: a fürdő és a szopás elbágyasztja a babát. Jó időben nyitott ablak mellett alszik. Most lehet takarítani és az ebédet elkészíteni.
14.00 óra: harmadik etetés, tisztázás, büfögtetés; utána ismét alszik a baba.
14.30 óra: az édesanya déli pihenője.
15.00 óra: szép időben a 4. héttől kezdve ki lehet tenni a csecsemőt, de közvetlen napsütés ne érje. Sétálni is lehet menni, az évszaknak megfelelő öltözékben; ha a külső hőmérséklet nem alacsonyabb a szobáénál, nem kell még külön felöltöztetni a babát!
17.00 óra: a kisbaba addigra kialussza magát, tisztába tevés, utána a szülők kicsit játszanak a csecsemővel.
18.00 óra: negyedik etetés, büfögtetés, tisztázás, a baba tovább alszik.
19.00 óra: a család megvacsorázik.
22.00 óra: ötödik etetés, büfögtetés, tisztázás. Az etetés alatt a gyerekszobát jól ki kell szellőztetni, ezután hőmérséklete 16-19 C-os legyen.
Megjegyzés: sok csecsemőt ebben a korban még 3 óránként kell táplálni, esetleg még éjjel is szopik.
Ebebn egy gyerek szerepel, tehát nincs benne az többi oviba, iskolába vitele, nincs benneaz, hogy haza kell őket hozni, és őszintén, egy több gyerekes családnál, ha ennyi takarítás belefér, hát komolyan nem csinálnak semmit. Nincs benne mosás, teregetés vasalás, nincs benne a tanulás a naggyal, nem sikerült eljutni a hivalba (bár végülis ezt meg lehet tenni, amikor a baba levegőzne, a másikat addig húzzuk a játszótérre, vagy ő levegőzőtt az oviban suliban eleget?)
nincs idő az anyának szükséges és mindenhol szajkózott, heti háromszori sportra, bár azt is letudjuk a hintalökdöséssel?
A munkaidő mint látszik, nem nyolc, de nem is óra. Ehhez jön, hogy Kevesebb nem is lesz, ahogy nőnek a gyerekek. Ahogy látszik, itt még nem szerepel semmi nem tökéletesen női munka, tételezzük fel, hogy nem is vár ránk egyéb, a férj a napi nyolc óra után ellátja a kertet, az állatokat, megjavítja a kerítést, kicseréli az égőt, és megtesz mindent ami az ő dolga. Tehát a helyzet ideális, és mindenki szépen dolgozik reggeltől estig a saját feladatával. Nincs is gond. Egész addig, amig a férfi nem lesz beteg, ne adj isten nem hal meg. Mert ebben az esetben az otthon dolgozó asszony, semmilyen juttatásban nem részesül, hiszen ő nem dolgozott semmit. Ha sikerült félretenni, vagy egy jól megkötött életbiztosítás a számára elérhető, néhány évig nem hal éhen. A feladata azonban nem lesz kevesebb.
KedvelésKedvelés
Ha kiegészíted, szerkesztem! Honnan van a napirend?
KedvelésKedvelés
rákerestem a neten. Ehhez hasonló napirendek rengeteg babás oldalon, vagy gyereknevelős könyvben vannak, találomra válaszottam egyet. Ha szerzői jogokat sért, át lehet írni, mert nem maga a napirend a lényeg abban amit írtam, hanem az, hogy egy nap mennyi feladatot ad, és az, hogy nem egybefüggő nyolc óra, hajnaltól estig tart, amibe beleilleszt ugyan némi pihenőt a kisbabás anyának, de aki csinált már ilyent, az tudja, hogy az alvás több részletben nem olyan piheaetető, mint egyben (többek közt ez volt az oka, a törtbeosztásban dolgozó buszsofőrők nyugdíjkedvezményének).
KedvelésKedvelés
És külön feltűnő, hogy mennyit alszik ez a baba, külön “szórakoztatni” nem is kell. Node mit csináljunk, ha a pár hetes csimota le se hunyja a szemét reggel 6 és délután 3 között és végig “szórakoztatni” kell 🙂 Mert vannak ilyen babák is.
KedvelésKedvelés
Igen! Pont ezt akartam példázni, hogy a gyerek, mégha kicsi robot is, elveszi az egész napot. És szerettem volna arra is rámutatni, hogy ez még egy erősen idealizált ajánlás, hisz aki követni akarja, két nap alatt belesül. És hol van mmég ehhez a nyári befőzés, a nagytakarítás… A további női munkák, amik elegánsan kimaradtak. Továbbá az, hogy a gyerek is önálló lény, lehet, hogy nem ez a saját igénye. Igazából mégis kihegyezni mindőssze az óraszámra akartam, mert ezt nem tudja, nem látja az, akinek nincs gyereke, akinek van eyg férje, aki még a szennyest is a szennyestartóba dobja…
KedvelésKedvelés
Az idealizmusom nekem is akkor dőlt meg, amikor belekerültem apósomék életébe. Igazi klasszikus család. Após annyira büszke, a feleségére, hogy amikor riportot csinálnak vele a helyi lapban, a feleségének köszönte meg amit elért, hogy biztosította a hátteret.
Ehhez képest azonban anyós élete folyamatos készenlét, véget nem érő munka. A családi összejöveteleken az evés után a férfiak kávéznak, beszélgetnek, a nők még egy órát mosogatnak. Ha indulni kell valahová, anyós egy órával hamarabb kel, mint mindenki más, kikészít ruhát, cipőt fényesít, majd amikor a férfiak indulnának, felöltöznek, közlik, ők nem ezt a cipőt akarták, nem ezt az inget, a másik miért nincs kivasalva, hisz… Aztán persze megint a nőkre kell várni, mert nem képesek elkészülni. Após nyugdíjazásakor borult a bili, a nők nem leszenk nyugdíjasok, nem élhetnek a megérdemelt munka után a hobbinak, ugyanúgy, ahogy nem volt soha hétvége, ünnep, pihenőnap (vajn miért találnak ki vallások, babonák házimunkát tiltó napokat?), szabadság, vagy munka nélküli nyaralás? (menjünk apartmanba, majd főzünk, és a heti szennyes is hazajön….)
A legnagyobb csapás azonban após betegsége, a halál szelével. Kíméletlenek anyós szavai, lehet, hogy meghal, nekem még lehet évem. Miből? Hogyan?
Kis kalulációval kiderül, ha valaki 40 évig dolgozik, és 20 évig tervez nyugdíjas lenni, akkor a fizetése egyharmada a nyugdíj. (60 évig akar élni a 40 év fizetéséből) Ha ő maga számít az állami nyugdíjra (nem politizálok), akkor az otthon lévő feleség részére is félre kell tenni a fizetés minimum harmadát az előre nem látható öregkorra gondolva. Természetesen nagyon ügyesen befektetve, hisz a az inflációt azért nem kéne elfelejteni, nem sokat ér anyós se a 30 éve félretett havi 2000 forintokkal.
Mindezt azért, mert ő jó hátország volt, ennyit érdemel. Azt, hogy végigdolgozta az életét (és bizony ebben keményen benne van, hogy az ember keresi a könnyebb utat, nem véletlen a pontos napirend, nem véletlen, a gyerekek intézménybe adása, az elhallgatott elhanyagolás, de az sem, hogy sokan ugyanazt eszik vacsorára amit ebédre.)
Továbbá azt se felejtsük el, hogy ez az élet ma a nőket teljesen magányossá teszi. Nem lesz ez másként a lakótelepeken, és a falusi környezetben sem. Pletykálni, összeülni, beszélgetni, elfogadhatatlan lustaság, az otthon maradó anyák egyetlen társasága jó ideig a gyerek. Az otthoni szellemi munkát igénylő kihívások (mit főzzek?), a változatosság (és holnap mit főzzek?) önamgában erőteljes szellemi hanyatlást okozó tényező. Az olvasmányok éjjel (az alvástól elvont időben, hisz látszik, a nap be van osztva), esetleg hoznak megoldást (de egyébként ekkor kéne magánéletet is élni a férjjel, annak MINDEN aspektusával, beszélgetni, figyelni egymásra).
Tehát nem a férfiakat gyűlölve, hanem ismerve a rendszert: úgy gondolod, hogy ez így helyes, és rendben van? Nem azt kérdezem, egynlő-e, hanem azt kérdezem, így kell leélni egy életet? Remélve, hogy én halok meg hamarabb, mert akkor nem halok éhen? Mert ügyes névtelen hátország voltam?
KedvelésKedvelés
Manapság ugye sokan szidják a szingliket, pedig hát ők csak azt csinálják, hogy nem a klasszikus női, hanem a klasszikus férfi életutat járják.
Kb. negyedannyit dolgoznak, mint a gyermekes nők, hétvégéik, szabadságuk alatt regenerálódnak azért a napi 8 óra hétközbeni munkáért. Utaznak, világot látnak.
Férfiból csak annyit látnak, amennyire kíváncsiak – gatyát biztosan nem mosnak.
Takarítani is csak maguk után, ahogy járja.
És eközben szépen gyűlik a nyugdíjuk is.
Mire nyugdíjba vonulnak, abból szépen megélhetnek majd továbbra is kényelemben.
Nem kell az unokák körül sertepertélni, nem kell a gyerekeknek a lakásba segíteni,
nincs gond.
Ha ilyen egyenlőtlenek a férfi-női szerepek és kilátások, nem csoda, hogy nem szülnek a mai lányok.
Arról persze nem is beszélek, hogy a mai fiúk nem akarják az apasággal járó jóval szerényebb hátrányokat a nyakukba venni,
vagyis az éhbérrel jutalmazott reprodukciós feladatokban a nők még inkább magukra maradnak – ha akarnának, sem tudnának ilyen rendszer mellett gyermeket vállalni egymaguk.
Biztosan kell ezen változtatni, mert nagyon igazságtalan.
Sajnos a nők politikából való kirekesztése az ő szempontjaik ily szélsőséges figyelmen kívül hagyásához vezetett.
Mindezt a férfiak csak akkor kezdték észrevenni, amikor a saját bőrükön érezték: hiába fizették a járulékot, ha közben a nő nem szült, nem lesz, aki visszafizesse azt nekik.
A nő pedig nem szült – mert az azért mégiscsak nonszensz, hogy az általa nyomorogva felnevelt gyermek nyugdíjjárulékát olyanok kapják, akik nem neveltek gyereket – miközben a sokgyerekes anyák meg nulla nyugdíjhoz válnak jogosulttá, a saját gyermekeik fizetéséből.
KedvelésKedvelés
Jól értem,elvitatod az állami nyugdíjt azoktól az emberektől, akiknek nincs saját gyerekük?
Valamint óva intenélek a “szinglizéstől”, az egyedülálló emberek épp olyan heterogén csoport, mint a nem egyedülállók, egyáltalán nem biztos, hogy iskolázottak, jól keresnek és van magukra fordítható és szabadidejük és megtakarítható pénzük. Valamint, ha hinni lehet a “felméréseknek”, 40 körül automatikusan megszűnik az ember “szinglinek” lenni, hát kb. ennyit a kategória komolyságáról. A “szingli” szóhoz pedig nálunk nagyon negatív felhangok társulnak, talán a véleményformálók azon igyekezetét tükrözve, hogy az egyedülálló és nem egyedülálló embereket egymás ellen fordítsa. Ne dőlj be. (Tudomásom szerint készülőben van egy komoly tanulmány a témában, ha megjelenik, belinkelem valahova.)
KedvelésKedvelés
“Jól értem,elvitatod az állami nyugdíjt azoktól az emberektől, akiknek nincs saját gyerekük?”
Nem jól érted, annyit mondtam, hogy ha senki nem szül, akkor nem lesz aki fizesse a nyugdíjat. Senkinek. És ez nem elvitatás kérdése lesz, hanem tény.
Egyelőre viszont ott tartunk, hogy lassan évszázadok óta a gyermeket nevelőktől vitatják el a tisztességes fizetést és tébéjárulékokat, amik az ő nyugdíjukhoz (is, meg a megélhetésükhöz is) kéne.
Márpedig ha a szülésért és a gyermeknevelésért ennyire nem jár tisztességes juttatás és normális nyugdíjalap, akkor nem fog lassan senki szülni.
Friedrich List, német makroközgazdász már 150 évvel ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy “aki disznót nevel, az a társadalom termelő tagja, aki embereket, az pedig nem” :
http://www.origo.hu/itthon/20120914-a-hazimunka-ara-es-a-gdp.html
KedvelésKedvelés
A szinglizés pedig szerintem is a nőgyűlölet egy újabb keletű megjelenési formája,
én nem ítélem el a szingliket, sőt nagyon is igazat adok nekik:
egyrészt kényszerpálya az életük, mert a mai férfi mindent akar, csak nősülni és családot alapítani nem
másrészt még ha találnak is ilyen pasit, kérdés hogy akarnak-e olyan mértékben kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, amennyire ettől kerülnek, főleg az egyre gyakoribb válások esetén például.
A házimunka és a gyerekvállalás méltó gazdasági elismerése minden problémát megoldana, és mire való egy társadalom, ha nem erre.
KedvelésKedvelés
“Az otthoni szellemi munkát igénylő kihívások (mit főzzek?), a változatosság (és holnap mit főzzek?)”
Végtelenül tudom magam szégyellni, amikor felbosszant, hogy női felmenőim mintha csak erről tudnának velem beszélni, és a “hogy vagy” mellett kizárólag azt bírják tőlem megkérdezni, hogy mit ettem, mit főztem, és tegnap, és holnap… miközben más városban élek, diplomát szereztem, húszéves korom óta önfenntartó vagyok, dolgozom, nagyon sokat, és egyáltalán, huszadrangú dolog ez az életemben a konyha (amellett, hogy nagyon szeretek és tudok főzni, jókat enni, de nem ekörül keringek), és annyi mindenről beszélhetnénk, félreértés ne essék, nem csak velem kapcsolatban, velük is, de legtöbbször nincs szavuk. És elborzadnak, ha elmondom, hogy nem, nem főzök minden nap.
Anyámnak monoton, minden kreativitást nélkülöző, kizsigerlő munkák mellett kell(ett) csakis ebben, de folyton és kötelezően kreatívnak lenne, nagyanyámnak a házimunka a kizárólagos jussa, mióta meg tudja fogni a fakanalat, meg persze volt valami kisegítő állása egy fodrászatban, ahol csinálhatta szegény ugyanazt, amit otthon is naphosszat, csak ott nem főzött, viszont sepregetés vagy teregetés közben kigondolhatta, mit főzzön…
Mindkettőjüket úgy nevelték, hogy feleségnek, anyának, háziasszonynak kell lenniük. (Nem jártak sokkal jobban azok sem, akik nem álltak meg az érettséginél, azok a diplomás munkakörük mellett végzik ugyanezt. Lehet hogy sötéten látom, de ez egy magyar falu ma, de ebbe most nem mennék bele.)
Egyébként, több mint húsz évvel a válásuk után, egyre világosabban látom, mekkora probléma volt ez (is) a szüleim házasságában, és mennyire nem tudtak semmit egymás ezzel kapcsolatos véleményéről, mennyire nem tudtak beszélni róla. Apám, aki rendkívül empatikus, érzékeny, intelligens és szorgalmas ember, egyetlen igazságnak vélte és véli mai napig is azt, amit otthon látott, ami belénevelődött a minden lehetséges módon bántalmazott, egyébként pengeagyú, de tanulástól eltiltott nagyanyámtól. Így alakulhatott ki az, hogy “lányom, te nagyon okos vagy, tanulj, ne függj senkitől és semmitől, büszke vagyok rád, önálló, intelligens nő vagy”, de “lesz (legyen!) neked is családod, egy nőnek a vállán kell vinnie a háztartást, a gyerekeket, mi (férfiak) nem erre valók vagyunk, nekünk az anyagi hátteret kell biztosítanunk, ok, hogy kell egy állás, de csak olyat csinálsz majd úgyis, ami mellett elbírod a háztartást, de ne úgy képzeld, hogy közben a férjed majd újságot olvas, nem pártolom az egyenlőtlenséget, ő addig a másodállásban robizik, csak így lehet előrejutni”. Anyám meg mai napig nem tudja megfogalmazni a rengeteg igazát, így szinte soha senki nem adott neki igazat, ő meg sárkány lett (ne értsétek félre, kérlek).
Bocsánat, személyes, és lehet, hogy zavaros, de ezeket olvasva annyira kikívánkozott…
KedvelésKedvelés
Fiatal naiv koromban én is töprengtem azon, hogy miért nem lehet a férfi után letörölni a morzsát? Aztán rájöttem arra is, hogy a női munkák azok, amiknek egy célja van, hogy tönkretegyék. Ha felmosol, piszkos lesz, ha főzöl, megeszik, ha mosol, piszkos lesz.
Akkor esett ez le, amikor először festettük ki a házat, majd a férjem közölte, hogy mostantól nincs szög beverés. Mert tönkremenne a munka, a fal. És tényleg évekig nem lett feltéve egy kép, nem lehetett hozzányúlni, mert frissen van festve. Hát mikor mondtam én olyant, hogy tiszta a padló, ne lépj rá? Kész az ebéd, de ne edd meg? Tiszta a ruha, úgyhogy most nehogy felvedd egy hétig, mert tönkremegy a munkám?
KedvelésKedvelés
Ezdejó 🙂
És ettől kilátástalan is az egész. Hisz mindenki az alkotó munkát szereti.
Képzeljétek, amikor mindketten dolgoztunk, akkor ugye én végeztem a házimunkát. Volt is rend. De a férjem munkanélküli lett, és az azért mégiscsak furcsa, hogy én dolgozom a munkahelyemen, aztán hazamegyek és otthon is, miközben ő meg sehol. Ezért én attól kezdve nem háztartottam. Rövidesen akkora kupi lett, hogy ösvényeken jártunk a lakásban, szennyeshegyekkel volt tele minden…
És mikor ezt észlelte a környezetünk, hát persze hogy én lettem a rossz és lusta asszony !
KedvelésKedvelés
A házimunka definíciója nagyanyám szerint, hogy az a munka, ami csak akkor látszik, amikor nincs elvégezve. Hát köszönöm.
KedvelésKedvelés
Emlékszem, ehhez hasonlót még alsós koromban hallottam valahol egy ismerős nénitől, és a világ egyik alapigazságaként könyveltem el, mint ahogy azt is, hogy ebből következik: folyton csinálnom kell.
KedvelésKedvelés
ez nálunk is így volt, amíg ketten dolgoztunk, mindent ketten csináltunk, illetve beosztottuk, hisz nyolc órában dolgoztunk mindketten. Aztán ahogy itthon maradtam a gyerekekkel, mnden csúszott át rám. MAjd jött amunkanélküliség, és bár majd két évig otthon volt a párom, ami rámcsúszott, maradt is. Keményen újra kellett osztani a lapokat, hisz az az éndogom, nekem jobban megy, és könnyebben csinálom. Ő meg munkát keres….. Túléltük.
A lapokat azóta is rendszeresen le kell osztani, ahogy jönnek az újabb élethelyzetek.
KedvelésKedvelés
A férjemtől eltanultam ám egy dolgot. Ha megcsinált valamit, mindig fennhangon elmesélte, hogy mi mindent csinált. Na már én is. Minden nap.
KedvelésKedvelés
óh ez de ismerős!
ha csinál valamit, akkor annak olyan a marketingje, mint a helyi multi cég óriásplakát kampánya.
hogy mekkora kosz volt a fürdőszobában! képzeljem el, hogy mi mocsok összegyűlt három nap alatt! nem is érti hogyan koszolódik össze pont mindig az a helyiség? te tudtad ezt, hogy a fürdőszoba hamarabb lesz koszos, mint a többi helyiség?
és így tovább, és így tovább. erről – amikor ezernyi megbeszélnivalónk lenne, amiről persze hallani sem akar, mert akkor beszélnie kéne az érzéseiről, ne adj isten arról, hogy valamin változtatni kéne – akar beszélgetni. ez neki a téma!
ha én háztartási munkát csinálok azt nagyjából észre sem veszem. két elolvasnivaló oldal, vagy telefonálás, vagy chatelés közben másik kézzel hajtogatom a zoknikat, rakom be a mosást, veszem ki a mosást, pakolom a mosogatógépet stb. stb. – és akkor még a másik kezemmel leellenőrzöm a leckét, átnézem az üzenőt, elkapom az egyik kamaszt, kiviszem futni a másikat és így tovább és így tovább. de ezt nem tartom különösebb érdemnek, meg olyan dolognak ami miatt én egy nagyon tökéletes ember vagyok, aki tökéletesen látja el a feladatait.
a házimunkák és az egyéb kötelességek elvégzése – adott, van.
ennek az állandó emlegetése, és emiatt panaszkodás – szánalmas, nem vagyok rá kíváncsi.
KedvelésKedvelés
ÁÁÁÁááááááá. http://divany.hu/eletmod/2013/01/04/a_noknek_erre_van_szukseguk_egy_dominalo_tipusu_ferfikepre/
KedvelésKedvelés
Csak 2 mondatot olvastam el kb az első hozzászólásban, de legyen szíves valaki felhomálosítani a kisasszonyt, hogy a cölibátust nem említik a bibliában… csak úgy mellesleg… ja, és Jézus is zsidó volt. Csak úgy eszembe jutott. Majd elolvasom tisztességgel mindet máskor
KedvelésKedvelés
Jézus csak anyai ágon zsidó!
KedvelésKedvelés
Köszönöm, ebbe nem gondoltam így bele. Akkor a hölgy írása amott ama népcsoportról rendben is van. ŐSZERINTE!
KedvelésKedvelés
Viszont a “zsidóság” csak anyai ágon öröklődik, vagyis a zsidó szabályok szerint zsidó az, akinek az anyja zsidó
KedvelésKedvelés