Ha anya vagy, és nem a gyerekeiddel töltöd az időd, egyetlen mentséged van: a keresőtevékenység farkastörvényei. Nem tudok odaérni a bunraku főpróbádra, drágám, mert hatig dolgozom. Andi megy érted, jó?
Nem mentség, ha más dolgod miatt nem érsz rá, olyankor nem küldheted Andit. Nem mentség, ha a férjeddel szeretnél kettesben lenni, nem mentség az önmegvalósítás, a hobbi, az emberi kapcsolatok, a sport, a kozmetikus, az önkéntes munka, de még a házimunka sem. Ha anya vagy, mars a szőnyegre duplózni; mintegy fél kézzel, vagy álmodban hajtogasd be a hófehér, ropogósra vasalt babaruhákat a kifogástalan állapotú, porcicák nélkül árválkodó szekrénybe; ruha, mosószer is varázsütésre kerül a háztartásba, ti csak kacagjatok a te drágáddal! Minőségi idő, tudod, 0-26 óráig! Sehol egy Andi, oda-vissza pattogtok egymáson: a kacagás, a sírás, a nyafogás, a te örökké rendelkezésre állásod, a nyugtatónak szánt, áltürelmes mondataid, a feszültséged és a némaságod is.
Miért? Mert naphosszat kettesben lenni egy kisgyerekkel nem embernek való.
De kettesben vagyunk, ez van: a gyereknek az anyjára van szüksége! Hogy közben az az idő milyen, azt senki se látja. Hogy mennyi benne a lélektelen rutin, a stressz, hogy hányszor lennénk máshol, hányszor vagyunk dühösek, mennyit szorongunk, és nem is vagyunk képesek bevallani, hogy olyan nagyon nem is izgi ezt az egész gyerekezés, a geocaching például sokkal élvezetesebb. Nekünk most ő a dolgunk, mantrázzuk. Hogy ő boldog legyen, hogy ő kiegyensúlyozott kis emberkévé cseperedjék! Senki se látja, még mi magunk sem, hogy hányszor megy az agyunkra, hogyan cselezzük ki, milyen buzgón altatjuk, hogy ne kelljen annyit és úgy jelen lennünk, ahogy nem tudunk, és ahogy nem lehet.
Jobb lenne ép embernek lenni, és annak a fölöslegéből adni a gyerekeinknek.
csak az olvassa. én szóltam 
Én kezdetben alig mertem mondani a “játszótéren”, hogy bizony én nem vasalom ropogósra a kombidresszek özönét nap mint nap…azt hittem, megdobálnak a műanyaglapáttal. Vasalás helyett netezek, amikor alszik, hehe.
KedvelésKedvelés
Már terhesség alatt is- sőt előtte is- azt gondoltam, neki akkor jó, ha nekem is jó. Én se vasalok, viszont netezek most is, pedig ébren van. A táskámat pakolja ki éppen. Jövünk megyünk sokat, bizony plázázik velem a nyolc hónapos, mert imádok nézelődni. Barátnőzik, kávézik velem, és bizony másra bízom, amikor tehetem, ha a nagymamák közelebb lennének, még gyakrabban tenném, fizetős gyerekfelügyeletre egyelőre nem telik.
KedvelésKedvelés
Én is így kezdtem, mint szuperanyu, állandóan együtt, de aztán rájöttem, hogy meg fogok kattanni. Szerencsére jött a Waldorf, és ott nem botránkozott meg senki, hogy minden lehetséges szociális eseményre viszem magammal a kölyköket is. Meg mondjuk egy együttlakó anyós sem hátrány, ha amúgy helyes és el tudod viselni 🙂 azon kevésbé botránkoznak meg, ha nagymamával van, míg én jógázni mentem.
KedvelésKedvelés
Köszönöm. Sokszor érzek hasonlóan, és mindig hihetetlenül pocsékul vagyok miatta. A boldogságos anyát alapból elvárják: mihelyt megfogant a magzat, és rögtön a szülés után, és a bölcsis és ovis évek alatt stb., egyfolytában.
Szülés után alig láttam ki a fejemből, próbáltam magam összeszedni a romjaimból, legszívesebben a férjemen kívül mindenkivel kerültem volna a kapcsolatot, mert bizony nem lebegtem én az örömtől, pocsékul voltam, és ezt senkinek nem mondhattam el. Mert egy anyának nincs joga romokban heverni egy egészséges, szép újszülött mellett. Angyali mosollyal kell fogadnia a gratulációkat, és rögtön feledni a húsz órás vajúdást, s utána a sírva végigfeküdt császárt. (Ma is – tíz hónap után – megébredek néha, hogy ring velem az ágy, mint akkor, amikor ide oda ráncigáltak, hogy kiemeljék belőlem a szülőcsatornába már elindult gyermeket… )
Az igazi anya miután hazaviszi csecsemőjét, mosolyogva szoptat, (nekem két hónapig folytak a könnyeim, s áztattam minden szoptatás előtt a sebeket a melleimen, hogy kijöjjön a tej, de nem mertem nem szoptatni.) lágy hangon dalol, mondókázik, ringat, le sem veszi szemeit ártatlan apróságáról.
És ezen fájóan mosolyogtam: “Ha anya vagy, mars a szőnyegre duplózni; mintegy fél kézzel, vagy álmodban hajtogasd be a hófehér, ropogósra vasalt babaruhákat a kifogástalan állapotú, porcicák nélkül árválkodó szekrénybe; ruha, mosószer is varázsütésre kerül a háztartásba, ti csak kacagjatok a te drágáddal!”
KedvelésKedvelés
No csajok akkor elárulok valamit: Az első kettő gyerek ruháit én mostam és vasaltam ropogósra, hófehérre. A harmadiknál már más pelenkák, más ruhák. Úgyhogy az anyja picsáját annak aki nem korábban találta fel a liberót.
Ha jól emlékszem a “gyerekmegőrzőkbe” is én vittem őket.
KedvelésKedvelés
kérjük ezt férfit blogon tartani ! 🙂
KedvelésKedvelés
ki kötelezett a vasalásra?
a liberó meg nem feltétlenül jó, de majd a true moshatópelusozók elmondják, hogy miért, én nem tudom szépen, frappánsan összefoglalni
KedvelésKedvelés
Nem értettem, mi az a porciKák nélküli szekrény. 🙂
Néha elhiszem, hogy a befektetett energia megtérül.
De talán a legfontosabb, hogy ott vagyok nekik. Hogy nem vacsorázni és aludni jönnek haza. Mindegyiküket vittem magammal szinte mindenhova – kendővel, gyalog, babakocsival, autóval. Mikor melyik volt praktikus. Nem ugrok, ha a kicsi felmászik a székre, lejön az ágyról, üvegpohárból iszik.
Na de tudom, ez a bejegyzés nem erről szól.
Elég is ennyi.
KedvelésKedvelés
Húúúúú, ez a cikk nagyon idevág:
http://blog.penelopetrunk.com/2009/04/13/i-hate-david-dellifield-the-one-from-ada-ohio/
Olyan jó, h ezt ti így kimondjátok, kitaposva az ösvényt ezzel számunkra is!
ps.: Én még soha nem vasaltam, nincs ingem vagy blúzom ugyanis. Nyolcadikban egy környezetvédelmi kampány vezetője mondta, h a vasalás fölösleges úri móka, és megmutatta, hogyan kell úgy kiteregetni, hogy szép simák legyenek a ruhák. Azóta így élek. 😀
KedvelésKedvelés
De jó, én se vasalok. Ha jó irányban halad majd az életem, főzni sem fogok 🙂 takarítást beosztjuk a gyerekekkel. Ja, én még szépen kihúzogatni sem tudom a ruhákat, azt a mandátumot is leadtam.
KedvelésKedvelés
ezek szerint nem vagyok egyedül a nem vasalással. de miért is jó kivasalni? hogy ropogós legyen? vagy ne legyen gyűrött? én is úgy teregetek, hogy ne legyen. akkor miért vasalni? elárulná valaki, aki sokat vasal, hogy miért teszi?
KedvelésKedvelés
Én most újra kezdem, ha fontos a megjelenés, mert a gyönyörű gyerekruhák olyan hülyén néznek ki így. Puhábbak, kellemesebbek, újszerűbbek a vasalást igénylő, vasalt ruhák.
KedvelésKedvelés
nahát! megszólítva érzem magam, ugyanis vasalok.
szoktam, hetente, de van hogy napi szinten.
nem hinném hogy titkot árulok el.
az oka: irodai viselet. egyszerű. ing, blúz, szoknya, szövet nadrág (még a lazább vászon, farmerra hajazó is): ezeket vasalni kell, különben pont felesleges volt felvenni. vasalatlan irodai öltözet, vagy farmer+póló, tulajdonképpen egyre megy.
lehet, hogy nem öko, és szerencsére mára már nagyon sokat lazult ez a stílus (is), így megengedhető a férfiaknak a sportos ing (ezeket ügyes teregetés mellett vasalás nélkül fel lehet venni), valamint nőknek a szigorúan egyszínű farmerszoknya. ezeket nem kell vasalni, de a női blúzok esetében soha nincs kivétel (talán van egy két laza kockás, de én azt is inkább kivasalom).
szóval ennyi.
(a gyerekek pólóit körültekintően teregetem, de a jó kinézethez számomra fontos az ápoltság és a külső megjelenésben megjelenő “tartás”: ehhez a vasalt holmi egy pluszt ad, fenntartva, hogy egy igazán magát valamire tartó és belső életenergiával és harmóniával megáldott ember akár gyűrött ruhában is rendelkezhet ezzel a tartással. szóval bevallom: a pólókat is vasalom, ha időm engedi)
KedvelésKedvelés
Ez a bejegyzés megérintett.
Nagyon betalál, hmmm, ismét ezt írom, pedig nemrég ugyanígy kommenteltem, de ciki. 😀
Amúgy nem vasalok.
Az elején, még pocakosan egyszer átvasaltam a tetrákat, de ennyi, pedig moshatózunk. Talán a ruhákat is átvasaltam… de mondom, még pocakosan, akkor még rengeteg időm volt.
Igazán tökéletes akartam lenni amúgy, így utólag fáj belegondolni, mennyi boldog percet hagytam elsuhanni az állandó maximalizmusom miatt. 😦 Sokat szoptattam, hordoztam, együtt aludtunk, ez eddig oké, de mindent izomból, mert fő az érzelmi biztonság… volt így is sok öröm, de miért kellett ennyire túlparázni ezt az egészet? 🙂
Remélem, harmadjára majd több teret engedek a kicsike, mindennapi örömöknek, és kevesebbet az izzadásnak.
És nem tudok elég hevesen bólogatni arra, hogy kiegyensúlyozott anya egyenlő kiegyensúlyozott gyerkőc.
KedvelésKedvelés
ez annyira jó(; megőrülök a 24 órâs legózâstól…
KedvelésKedvelés