Azt a kérdést nem is érintettem, hogy milyen jogon kezeljük külön etnikumként azt, aki ezt nem kéri, nem szeretné. Van-e jogom az egyes embert cigánynak nevezni, kiemelni a származását? Ő lehet rám büszke, de nekem miért fontos ez?
Hegyi Gyula írja a mai Népszabadságban:
A modern demokráciákban az embereket alapvetően az állampolgárságuk határozza meg, s elvben legalábbis minden állampolgár egyenlő tagja ugyanannak a politikai közösségnek. Ezt az elvet árnyalja a nagyobb és kisebb területi egységhez való tartozás, mint amilyen az európai állampolgárság, illetve a regionális és helyi kötődés. Másfelől meghatározó a társadalmi munkamegosztásban és a javak elosztásában való részesedés, marxista szemmel az osztályhelyzet, polgári nézőpontból az egyén szociális státusa. Az etnikai és vallási hovatartozás ehhez képest másodlagos és vállalás kérdése. Mindenki szabadon vállalhatja származását és vallását, de ha erre nem tart igényt, akkor kívülről senki sem akaszthat rá ilyen címkét.
Nagy és mély oka van ennek. Európa legborzalmasabb háborúira, iszonyatos népirtásaira, egész országok elpusztítására hosszú évszázadokon át az etnikai és vallási ellentétek jegyében került sor. Sokáig úgy hittük, hogy a második világháború és a holokauszt borzalmas leckéje végleg kijózanította az európai népeket, de a Jugoszláviát szétverő polgárháború ismét bebizonyította, hogy az etnikai és vallási gyűlölködés vírusát nem sikerült megsemmisíteni, minden nemzedéknek folyamatosan védekeznie kell ellene. Nem szeretnék Kasszandra lenni, őszintén örülnék, ha tévednék, de egyre inkább úgy érzem, hogy ez a vírus most Magyarországot készül megtámadni. Történelmi és szociológiai hátterét illetve különbözik egymástól a cigányellenesség, az antiszemitizmus, a szomszéd népekkel szembeni (olykor kölcsönös) utálat, de végső soron mégis ugyanaz az etnikai alapú kirekesztés, gyűlöletkeltés munkál bennük. Ha ezt a vírust nem sikerül rövid úton megfékezni, olyan tragédiához vezethet, amely az egyének szenvedésén túl az egész nemzetet a barbárságba taszíthatja.
(…)
Az emberek nagy többsége ösztönösen normakövető, és csak kis részük megveszekedett, javíthatatlan rasszista. Ha a rasszizmus nincs jelen a médiában, ha nyilvánosan nem beszélnek róla, ha tiltott és tabusított, akkor nem része a közbeszédnek, és csak keveseket foglalkoztat. Ha viszont kiszabadul a gonoszság szelleme a palackból, ha a rasszista uszítás ellepi a közbeszédet, akkor egyre többen fertőződnek meg tőle, s idővel a megsértett etnikai csoportok részéről is kialakul az ellenreakció, amelyben mindenkinek „en garde!” kell állnia, harciasan vállalva a „hovatartozását”. Meggyengül és megkérdőjeleződik társadalmi biztonságunk alapja, az állampolgári közösség tudata, amelybe származásunktól függetlenül, mindannyian beletartozunk.
(…)
1945 óta – a volt Jugoszláviát leszámítva – Európában béke van, s ezt az etnikai elv háttérbe szorításával, az állampolgárságra, a regionalizmusra és az európai egységre épülő közmegegyezéssel sikerült elérni. Nagyon komolyan tartok tőle, hogy ha Magyarországon feladjuk ezt az elvet, s a származás, az etnikai eredet fontosabb lesz a közös magyar állampolgárságnál, akkor könnyen visszacsúszhatunk a legsötétebb barbárságba. Mindenki mással egyenlő jogaink állampolgárságunkból, a politikai nemzethez való tartozásunkból erednek, s ehhez képest másodlagos, hogy önként, egyéni rokonszenvből milyen egyéb identitást választunk, vagy nem választunk magunknak. Másokat általuk nem választott, vagy nem nyilvánosan választott identitásba kényszeríteni pedig első lépés a kirekesztés, a meghurcolás, a faji őrület elszabadulása felé.
Ehhez képest a Sz.ab.ad Ripo.rt írja: Zsidó az, akit mi annak tartunk. Nem linkelem, mert iszonyat. Akit érdekel, keressen rá erre: A zs.i.dó s.zár.m@z.ás k.érd.ése a h.u.nga.rist.a munkásá.l.lam.ban.
csak az olvassa. én szóltam 
‘Ha a rasszizmus nincs jelen a médiában, ha nyilvánosan nem beszélnek róla, ha tiltott és tabusított, akkor nem része a közbeszédnek, és csak keveseket foglalkoztat.’
Nem vagyok abban biztos, hogy a rasszizmus tiltása és tabusítása megfelelő eszköz. Démonizál egy olyan tulajdonságot, aminek lehetséges hogy evolúciós gyökerei vannak, és talán inkább gondozni kellene, felismerni, megérteni és helyrerakni, semmint elfojtani, és tabusítani.
Másrészt szerintem, az embereknek van egy tempójuk, amivel befogadják és feldolgozzák a másságot vagy ha úgy tetszik a különbözőségeket, vagy akár a változást. Ez a tempó szerintem semmiképp sem az a tempó, amit a globalizáció diktál, és nem is az, amit a gazdasági alapon kikiáltott közösség elvárna.
A rasszizmus a felvilágosult, világlátott nemzetek tagjaiban is él, más módon ugyan, jóval kisebb mértékben, de ott van. Nem tapasztaltam, hogy hátrány érne bárkit emiatt, talán 1-2 gonosz megjegyzés erejéig.
Mi, magyarok ilyen tekintetben hátrányból indulunk, egyrészt azért mert sehol nem jártunk, másrészt azért, mert évtizedekig éltünk függöny mögött, ami elzárt minket a külvilágtól, és épp emiatt nem engedte, hogy megleljük a helyünket a szűkebb és tágabb környezetünkben. Hogyan lehet valamire reagálni, a reakciódat újra meg újra felülvizsgálni, ezáltal keresve a jó választ, ha egyszerűen nem érnek impulzusok, mert nem engedik hozzád?
Félre ne értsetek, nem pártolom a rasszizmust. Csak azt gondolom, hogy óriási rendetlenség van a fejekben, pro és kontra. És félelmetes a rasszista alapokra épített imidzs, kommunikáció, népszerűség. De az is félelmetes, amikor valaki hatalom és pénzszerzés céljából, ám a liberalizáció és egyenlőség jegyében használ ki ugyanúgy etnikumokat, népcsoportokat, kisebbségeket.
Nem látom tisztának a helyzetet se jobbról, se balról (nem oldal, nem politika)
Kevesen vannak középen.
KedvelésKedvelés