, a Nádasdyval az van, hogy ő nyelvész, és ismeretterjeszt, és amikor fogorvoshoz megy és fél, elbeszélgetek vele a villamoson, hogy miért írják vajon az üzletekre, hogy Megnyitottunk!, és amikor leszáll, megköszöni, hogy eltereltem a figyelmét a várható borzalmakról. Ajánlottam a könyvét (Prédikál és szónokol), amelyben ezeregyszer írja, hogy
- a nyelv NEM romlik, működik magától, mindenki tud magyarul (már aki, hehe)
- hibák nincsenek
- ő leírja a nyelvet, amint a boncmester sem állapítja meg, hogy de szép ez a nő, a meteorológusnak nincs olyan, hogy szép idő (és további hasonlatok)
- Saussure, Chomsky, strukturalizmus, generatív grammatika
- a nyelv önkényes, a szerkezet vak, automatikus
Én meg itt okoskodom, hogy mi a hiba és hogy kell.
Hogy van ez? Nem értek egyet vele?
Ő azén mesterem. 1995 és 2000 között minden őszi félévben följártam a Várba, az elméleti nyelvészek titkos barlangjába, fekete köpenyben, este, a rács mögött villanó szemnek mondtam a jelszót, hangtalan nyílt a kapu, surrantam az árkádok alatt. Az volt a címe az előadássorozatnak, hogy A nyelvészet területei. Egy igazi, még csak nem is hét nyelven beszélő, újlipótvárosi módra szellemes européer kedvéért kaptattam fel a Várdomb oldalában. Ő mondta, ezt már írtam, hogy kér pornóújságot, és visszakérdez az hírlapárus, hogy: állatosat, férfiset, nőset? (Az -s képzőről értekezve, hogy tudniillik a nős nem mindig jelenti azt, hogy felesége van valakinek.) És egyszer a lakásán is voltunk szakzáró bulin, és zongorázott nekünk.
Tőle tanultam a leíró szemléletet.
Én viszont tanár vagyok, és amire a sorozatomban hivatkozom, az stilisztika, helyesírás, merő közmegegyezés, a nyelv önműködő, élőlényszerű működéséhez képest. egy kicsit elhamarkodottan adtam címet a sorozatnak. Az is tud magyarul, aki nem olvassa el, na.
Egyébként hacsak lehet, én sem beszélek hibákról, már említettem az átgondolt szót a helyes helyett, inkább csak javaslatokat teszek. Karcsit is mindig jól megszégyenítem, mert egy rohadt stréber, á, a múltkor majdnem ráborítottam a degeszre tömött tolltartóját. Én árnyalatokra, stíluselvekre és szociokulturális sajátosságokra hívom fel a figyelmet: ha ezt és ezt mondod, ilyen benyomást fogsz kelteni. A helyesírás, az meg egy vastag szabályzat, van benne logika és nyelvészeti alapvetés is (nem egészen független a szerkezetektől például az egybe- és különírás), amúgy meg jellemzően önkény és hagyomány. Attól még létezik hajlékonyabb, élvezetesebb, gyötrelemszag-mentes stílus. Ha újságíró lennél, de egy sima e-mailben is nem rossz, ha érzékelsz mondatfegyelmet, a kiemelés eszközeit, az irónia árnyalatait, a tömörítés lehetőségeit, nem árt, ha gördülékeny vagy és nem teszel terjengős névutót a rag helyett. Jaj, hát nem maradna feladatom, ne csináljátok. Attól még, hogy Nádasdy nyelvész, ő is helyesen ír, ilyen mondatokban ismeri el, hogy mindenki tud magyarul, és neki is vannak árnyalatai, hajaj, ő se ír ilyet, hogy kerül megrendezésre. Csak azt mondja, ennek semmi köze a tudományhoz. Én is azt mondom, na, igyunk egy sört.
Imádom Nádasdyt, egyetemen annyi órát vettem fel vele, amennyit csak lehetett. Igazából az angolszász területről érkező leíró (deskriptív) nyelvészet teljesen szemben áll a mi előíró (perskriptív) nyelvészetünknek (álljunk meg egy szóra, tanár úr!), ám valahol ez szükségszerű: több ezerszer több ember anyanyelve – és második nyelve – az angol, mint a magyar, az egyes régiók hatalmasak és egyedi kultúrával bírnak, tehát lehetetlen volna zárt szabályrendszerrel dolgozni. Az ELTE-BTK angol szakán minden a leíró nyelvészet körül forgott, és megkaptuk azt is, hogy egyes régiókban a kijelentő módú -suk-sük és az E/1-es -nák is helyesnek számít, és náci attitűd ítélkezni a tájnyelv beszélője felett, hiszen a köznyelv nem áll fölötte a regionális verzióknak. Tovább lépek: nem csak a tájnyelv, de a a nyelv szociális rétegződése is elfogadandó… és itt már gondban vagyok: hol kezdődik az x csoportra jellemző, őrizendő, sajátos nyelvhasználat, és hol a kerülendő, üldözendő hiba? Helyes az, hogy én összerezzenek, ha a barátnőm azt mondja: “úgy csinálnák egy rántottát”…? Érdekes kérdések ezek. 🙂
ps.: Azt mindenesetre imádom az angolban, hogy az egybeírás-különírás teljesen opcionális: nem kérdés, hogy fordításkor kötőjelezik az ember. :DDDD
KedvelésKedvelés
Semmit sem kell üldözni, senkit sem kell cikizni. A -nákozót lehet figyelmeztetni, ha olyan a helyzet, hogy ha például egy fővárosi állásinterjúra írt motivációs levelet, akkor ne csinálja.
A magyarban is a deskriptív szemlélet a korszerű, csak mi hisztérikusan védjük a nyelv egységét, és elménkben sem vagyunk szabadok: tele vagyunk tekintélyszemélytől jövő tockos iránti elvárásokkal. A nyelvészet igenis deskriptív legyen, a többi nyelvművelés, a helyesírás konvenció, a _lévén_ határozói igenév pedig nem egészen azt jelenti, ahogy használni szokás, de húsz év múlva már azt fogja jelenteni (az én szabadságom pedig, hogy nem leszek hajlandó úgy használni).
KedvelésKedvelés
De jó kis nyelvtanóra!!! 🙂
KedvelésKedvelés
mégse az lett a cím, hogy Viszonyom Nádasdyval… pedig!!!
KedvelésKedvelés