, a Nádasdyval az van, hogy ő nyelvész, és ismeretterjeszt, és amikor fogorvoshoz megy és fél, elbeszélgetek vele a villamoson, hogy miért írják vajon az üzletekre, hogy Megnyitottunk!, és amikor leszáll, megköszöni, hogy eltereltem a figyelmét a várható borzalmakról. Ajánlottam a könyvét (Prédikál és szónokol), amelyben ezeregyszer írja, hogy

• a nyelv NEM romlik, működik magától, mindenki tud magyarul (már aki, hehe)
• hibák nincsenek
• ő leírja a nyelvet, amint a boncmester sem állapítja meg, hogy de szép ez a nő, a meteorológusnak nincs olyan, hogy szép idő (és további hasonlatok)
• Saussure, Chomsky, strukturalizmus, generatív grammatika
• a nyelv önkényes, a szerkezet vak, automatikus

Én meg itt okoskodom, hogy mi a hiba és hogy kell.

Hogy van ez? Nem értek egyet vele?

Ő azén mesterem. 1995 és 2000 között minden őszi félévben följártam a Várba, az elméleti nyelvészek titkos barlangjába, fekete köpenyben, este, a rács mögött villanó szemnek mondtam a jelszót, hangtalan nyílt a kapu, surrantam az árkádok alatt. Az volt a címe az előadássorozatnak, hogy A nyelvészet területei. Egy igazi, még csak nem is hét nyelven beszélő, újlipótvárosi módra szellemes européer kedvéért kaptattam fel a Várdomb oldalában. Ő mondta, ezt már írtam, hogy kér pornóújságot, és visszakérdez az hírlapárus, hogy: állatosat, férfiset, nőset? (Az -s képzőről értekezve, hogy tudniillik a nős nem mindig jelenti azt, hogy felesége van valakinek.) És egyszer a lakásán is voltunk szakzáró bulin, és zongorázott nekünk.

Tőle tanultam a leíró szemléletet.

Én viszont tanár vagyok, és amire a sorozatomban hivatkozom, az stilisztika, helyesírás, merő közmegegyezés, a nyelv önműködő, élőlényszerű működéséhez képest. egy kicsit elhamarkodottan adtam címet a sorozatnak. Az is tud magyarul, aki nem olvassa el, na.

Egyébként hacsak lehet, én sem beszélek hibákról, már említettem az átgondolt szót a helyes helyett, inkább csak javaslatokat teszek. Karcsit is mindig jól megszégyenítem, mert egy rohadt stréber, á, a múltkor majdnem ráborítottam a degeszre tömött tolltartóját. Én árnyalatokra, stíluselvekre és szociokulturális sajátosságokra hívom fel a figyelmet: ha ezt és ezt mondod, ilyen benyomást fogsz kelteni. A helyesírás, az meg egy vastag szabályzat, van benne logika és nyelvészeti alapvetés is (nem egészen független a szerkezetektől például az egybe- és különírás), amúgy meg jellemzően önkény és hagyomány. Attól még létezik hajlékonyabb, élvezetesebb, gyötrelemszag-mentes stílus. Ha újságíró lennél, de egy sima e-mailben is nem rossz, ha érzékelsz mondatfegyelmet, a kiemelés eszközeit, az irónia árnyalatait, a tömörítés lehetőségeit, nem árt, ha gördülékeny vagy és nem teszel terjengős névutót a rag helyett. Jaj, hát nem maradna feladatom, ne csináljátok. Attól még, hogy Nádasdy nyelvész, ő is helyesen ír, ilyen mondatokban ismeri el, hogy mindenki tud magyarul, és neki is vannak árnyalatai, hajaj, ő se ír ilyet, hogy kerül megrendezésre. Csak azt mondja, ennek semmi köze a tudományhoz. Én is azt mondom, na, igyunk egy sört.