Itt folytatódik 2024-ben a méltán népszerű kultúrnapló! Az eredeti. Hamisítják!
Ilyen rózsaszín a fülem, amikor olvasok.
Sűrű napok: 29-én 5-től a Vígben a grúz rendezés, David Doiasvili Sirálya.
Na most. Ilyen gyűlöletesen hisztérikus díva Arkagyinát én az életben nem láttam, Nagy Kálózy Eszter játssza, aki ennél sokkal jobb, finom árnyalatok százaira képes, mint hogy ilyen szélsőségesen legyen hisztérikus színésznő, hulladék ember és antianya. Lehetne, tud lenni szöveg szerint igazsága – na, itt nincs.
Noha vagy tíz Sirályt néztem már. Hogyaszondja: Siráj (Krétakör), kamaraszínházas, Bárka, Radnóti, Örkény, Katona, régi nemzetis (Tompos Kátsa, a tünemény, oroszul mondta benne a nagymonológot!), most a szolnoki székelykrisztás, ez, és egy, amiben csak táncoltak. Meg ez a véges, tizenegy.
Hegedűs D. Géza az a színész, aki akkora kvalitás, hogy bármilyen kisujjból kirázott rutinnal is tud átütő lenni, de sírsz, ahogy énekli, hogy Je ne quittes pas. Zseniális és üres. Túljátszotta magát. De így is feledhetetlen. Mások meg meghalnak a pillanatért, törik magukat, dolgoznak, és mégsem. Ez nem a személyiség elemi ereje, dehogy. Ez (már) rutin és mindentudás, magabízás. Működik, hat, lehet vele számolni előre – csak szerethetetlen. Semmiféle pillanatnak semmiféle varázsa nincs benne.
Vele szemben ifj. Trepljov NEM LEHET RÓLA a szemet levenni, felfoghatatlan az egész ember. Ha az lenne, hogy a valós életében otthon pizsamában kávét főz, kibont egy csomag zsepit, a telefontöltővel babrál, harap egy kifliből, az is ugyanilyen elemi lenne, csak csendben nézni lehet, és ő sem ember. Én nem hiszem el ezt a csávót, azt, hogy van ilyen, és Trepljov más karakter, mint Amadeus, más, mint A hazug túlterhelt szolgája, és végképp más, mint Jozef K. Megoldhatatlan talány az ő művészvolta, az egész mű alapja, hogy nem lehet eldönteni, tehetséges-e (mondja Dóra, és igaza van). (Itt vannak olvasók, akiknek fogalmuk sincs, miről írok? Olvassátok el, nézzétek meg, többféle adaptációt is! Nekem huszonöt évembe telt.) Trigorinról ezt nem is kell, játsszák így is, úgy is, rkagyionát is, és ennek minden kombinációja: tehetséges Trigorin és -telen Arkagyina; tehetségtelen – de Trepljov? Vidnyánszky meg csendes akkor is, amikor harsány, valami nagy belső erő zuhog a sima homloka mögül, egy lángszóró. (“És csak azért tűrtek meg, mert tudták, hogy az ő fia vagyok”). Kicserélt egy kamerát nyílt színen, mert nem működött. Be tudott rángatni (szintén kamerával) az utcáról egy nézőt, de az hamar lelépett. Az egész úgy van kitalálva, hogy egy fekete-fehér film, és ő rendezi. És megérted, hogy Nyina látogatása, végső nagymondológjának eleje (hogy fázik), és ez háromszor előadva, az bizony nem történik meg, mert/hanem ez Konsztantyin Gavrilics írói (novella-) vázlata. Nyina nem jön, nem jöhet vissza, eredetileg sem logikus, hogy pont itt van, pont ugyanakkor, mint a többiek, a művészek Moszkvából. És Kosztya öngyilkosságának az oka, hogy nem tudja megírni az elbeszélést. Vagy: írás közben megérti, megsejti, hogy Nyina mindig is és még mindig az “igazi” írót, Trigorint szereti.
Trigorin balfasz, Stohl remek, fejedelem, nem unom (csak az ember taszít), és Dorn is gyenge jellem, ügyetlen (a cím alatt az van a színlapon, hogy komédia). Stohl András műmájer, parókás Trigorin. Dorn mindig fess volt (Bálint András, Terhes Sándor, fekete Ernő), de minimum polgári, azaz úr, itt gyenge jellem is, és hát Kőszegi Ákos: egy szavát nem hiszem el, mert ő a NER túlhasznált hangja. Nem élhető meg, soha többé, jó színész-e (sejthető, hogy nem rossz).
8-án 3-kor a Gólem Színházban Kafka-est novellák adaptációjából: Mintha élne, a radnótisok: Major Erik, Kozma Veronika, Berényi Nóra Blanka, Gazsó György. Az éhezőművész nagyon tetszett!
27-én Extázis a Katonában (Juli először, neki ez karácsonyi ajándék is. G. és én másodszor), nagy hangulat lesz (ez változó)!
December 22. Albertina. Robert Longo. Szénnel nyomja, 3×5 méteres képek.
https://www.albertina.at/ausstellungen/robert-longo/
fiamlányom művelődik
Marc Chagall száz képe.
Rabbi citrommal
*
A színészek kedvéért újranéztük a Csak szex és más semmit. Schell Judi, Csányi Sándor, Jordán Adél, Gesztesi Károly! Haj, azok a komikus fordulatok!
Sorrentino új filmje:
Parthenopé – Nápoly szépe
https://www.imdb.com/video/vi2560346393/?playlistId=tt23853982&ref_=tt_ov_ov_vi
Bizarr, mert antropológiailag érdekes, ám így is szépséges jelenetek, víz, sötét sikátorok, emberi testek, gőg, csillogás és a part, a házak. Szépnek nevez egy nőt a sztori (a filmcím!), aki szép is, de főleg szuverén és okos, egyetemi karrierje lesz, és nem alkuszik meg. Ez megerősítő. Gary Oldman mint életunt sztártudós…! Viszont a lényeg a szülőváros iránti rajongás, ugyanakkor kemény bírálat. A szokásos beintés a katolikusoknak, de mennyi szeretettel, humorral! Szexjelenet a bíborossal a székesegyházban, A nagy szépség (ez a legjobb filmje) papjához hasonló fricska. “Nem találkozhatunk többet, mert pápa akarok lenni.” Lepontozták (6,9 az IMDB-n), de Paolo Sorrentino olyan mester, szerintem a világ első számú rendezője, hogy az önismétlése és másodvonalbeli filmjei is elképesztőek, grandiózusak.
*
17-én, apám születésnapján ismét Vígszínház: Az ember, aki elvesztette az időt, ez főleg Platonov, de egy kis Csehov is, norvég környezetben. Regeteg bravúr, színészi, zenei, látványbeli virtuozitás. KisVidnyánszky zseniális. Azonban a Víg A nagy Gatsbyt kajálja, nem értik Csehovot, idegenkednek a helyzetek mély humorától.
Olvasom a Nem tudhatodot. Itt is említem.
Itthon megnéztük a Jól áll neki a halál (Meryl Streep, Goldie Hawn) és az Elvált nők klubja c. filmklasszikusokat.
Még mindig november, 24-én színház: TÁP Színház a Katona nagyszínpadán, Rókonok, Fodor Tamással, Epres Attilával (mennyire jó már), Tasnádi Bencével, Bánki Gergellyel. “Interaktív”, birkának kezeli a nézőt, aztán provokálja, hogy álljon ellen (én megteszem, mást kiabálok, de megdöbbenek, hogy ilyen sokára és csak én), hosszú, kaotikus, megrázó és vicces. “Kuka vagyok. KisKuku, a nagyKuku fia!”
A változás valutája, parádés film! Müssen sie haben (sehen)!
*Elhoztam a kiadóból a megrendelt, Nem tudhatod című Radnóti-könyvet, Ács Dániel írta Radnóti halálának valós történetéről. Izgalmas, okos könyv. Egyben vettem egy Charles Bukowski-kötetet is Julisomnak, aki olvas!
November közepén a Mittelcinamefesten vagyunk boldogok. Vannak filmpillanatok, amikor reszketek a gyönyörűségtől vagy kis híján elsírom magam. Az olaszok nagyon tudnak atmoszférát teremteni, szépséget és női erőt közvetíteni.
Három nőszempontú film:
Diva Futura: csodaszép, monumentálisnak mondanám, kilencvenes évek, nagyon vicces, másrészt megrendítő. Az emberi kapcsolatokról van erős mondandója. Szépséges és hatásos a piton metaforája. Szerethető színészek, elképesztően szép (és emberi, európai) arcok, az európai pornó bájos korszaka. Nő a rendező, aki filozófus. Remélem, hamarosan láthatjuk a magyar mozikban!
Rendező: Giulia Louise Steigerwalt
Paolo Castellitto a Diva Futura című filmben
Miénk lesz a holnap Az a híres, nőbántalmazós, kosztümös-neorealista, amit többen néztek meg Olaszországban tavaly, mint a Barbie-t. És méltán! A nők mindennapjai, bátorsága és a választójog, 1946-ban. Nagyszerűen groteszk jelenetek a férfiak önzéséről. Ezt Julival néztük, neki is fontos volt. Puskin, teltház.
Rendező: Paola Cortellesi
Szereplők: Paola Cortellesi, Valerio Mastandrea, Maggiora Vergano, Emanuela Fanelli, Giorgio Colangeli, Vinicio Marchioni
Gloria! Nők zenélnek, papok pöffeszkednek 1800-ban, de aztán jön Napóleon! Kicsit mesebeli, mivel fikció, de pontos rajz az emberi gonoszságról és a műveltség erejéről. Nagyon erős pillanatok, szép terek, nehezen felejthető arcok. A testét eladó, korrumpálódott énekes fiú is kap, de a Meastro és a kormányzó nagyobbat.
Rendező: Margherita Vicario
Szereplők: Galatea Bellugi, Carlotta Gamba, Veronica Lucchesi, Paolo Rossi, Elio
November 11. Médea gyermekei, írtam a vendégkönyvbe:
November 14-én újranézem a Galilei életét az Örkényben. Nekem nagyon tetszik.
Radical Relax, Tarnóczi Jakab rendezése, november 7-én láttuk a Katonában (ezt még folytatom)
November 4. Este itthon A szer című filmet néztük. Érdekes, meg szatíra, groteszk, sok operatőrileg, valóságtorzításilag érdekes részlet, lés nekem semennyire sem ijesztő, se a szúrások, se a nekrotikus öregedés, nem is horror, annál érdekesebb. De azért “kicsit gagyi”, mondja Juli, szóval nagyon amerikai. Vigasztalásul megnézem Demi Moore-t az 1996-os Striptease-ben, a csúcsjelenetben.
Vettünk egy csomó mozi- és színházjegyet, mesélek majd!
November 2. Bemutatták a lányom és a barátok az egy éve készülő Agatha Christie-előadásukat! Csodálatos volt. Juli kertészt játszott, -nadrágban, a legkisebb szomszéd lehány pedig brokkolit – csúcsjelenet, ahogy behozza: azt mondták, nem szép ez a brokkoli! Hát mi bajuk vele?
Nagy este volt ez. Lőrinc és érzelmi co. is jöttek.
Október 30. Karoline és Kasimir (sic), Budaörs, Hegymegi Máté rendezése, megfordított cím, gigantikus zeppelin a lényegi díszlet, játszik a Torzszülöttek zenekar. A Most élsz… beemelése egészen bravúros dramaturgiai húzás, amikor és ahogy. Mertz Tibor (kereskedelmi tanácsos) és Sas Zoltán (Szemes Franz) alakítását emelem ki. Hartai Petra erős, sűrű jelenlétű Karoline. A mellékszereplők közül nagy kedvencem, Szőts Orsi most énekel. A múltkor őt Opheliának láttuk, ott bravúros volt!
(Viszont azt Alföldi Róbert rendezte. És azt gondolom, a következő célpont ő lesz. Fel lehet tenni a kérdést: miért így, miért most?)
Október 29. Haldoklás, de komédia: ez egy 183 perces film, képzelhetitek, mennyire élveztem, ha másodszor is megnéztem, ezúttal az én édes rózsámmal.
Október 28. A gonosz nem létezik, szépséges, lassú, lírai, érzékeny japán film.
Itthon: Terminator. 🙂
Október 26. Művelt nyúl megnézte gyorsan a vasárnap záró Worldpress 2023-at a Biodómban (de szomorú, de fura, de félkész ez az épület)! És még jó drága is volt.
Tudom én, mi az a témalista, amivel kapcsolatban kötelező érzékenynek lenni és megrendülni: klímaválság, szemét, gázkitermelés, erdőtűz, polgárháború, magány, demencia… és azt is, hogy mit nem szabad észrevenni. E világnézet és annak tilalmai nem engedik, hogy a fotós bemutassa, teszem azt, a félresikerült nemváltó műtétek iszonyatát.
De ezen szakadtam! Persze ha idáig süllyedtek (vagy paródia volna…?), hogy ilyen idiótaságokat neveztek kirekesztésnek, senki nem fog komolyan venni titeket:
Ami feltűnt még: a szóhasználat. Megszoktam, hogy az Index úgy mondja: “Oroszország háborúja Ukrajnában”. Itt pedig “Izrael–Hamasz háború”. Következetesen. Miért?
Ugyanezen a napon este A kastély, Bodó Viktor rendezése a Vígben, Vidnyászky a főszereplő. Másodszor látom. Most a másik oldalról, páholyból! Hú. Ne hagyjátok ki, színháztörténelem!
Október 20.
Fú, ez a hétvége!… A szombat munkás: oktatunk, felkészítünk barátilag, Gergő is. Utána elvisszük a MOHU automatába a palackokat, és bevásárolunk ezt-azt (tapas, rizs, vaj). Délután kettesben úszunk és szaunázunk, illetve pezsgünk. Nagyon jó beszélgetés, nyugalom.
Vasárnap Juli kéri, menjünk el valahova a színjátszócsoporpja után, így itthoni tevés-vevés-nyúletetés-főzés-mosás után elviszem a családot a Centrálba, a gyerekek esznek főételt is, hadd nőjenek, mi csak desszertet és kávét – megdöbbentő nívó, cselekvéses-ráöntős desszert. Utána a PIMben megnézzük A tárgyak társasága című kiállítást írók relikviáiból.
Tandori Dezső mackói
Október 18. Délelőtt sajtóvetítés Cirkóban: Második felvonás, francia film, benne Louis Garrel és Léa Seydoux. Ez egy kis remekmű, trükkös forgatókönyvvel, borzasztó vicces! Ne hagyjátok ki.
Este az Örkényben Tóték. Már 11 éve színen, nagyon üt most is. A Tóték nem arról szól, hogy milyen kíméletlen, önlényes a hatalom, mertaz őrnagy sokszor hezitál, nem tart célra és nagyon is emberi. Hanem arról, hogy milyen önként és készségesen veti alá magát az abszurd szabályoknak a hétköznapi ember.
Október 17. Gazdag Ági kiállítása a Szatyorral szemben: Heroes.
Október 16. Nagy László örökösei átadják költőházaspár hagyatékát a PIM-nek. Ott írták alá a szerződést a pódiumon. Nagyon szépen rendezték ezt meg, voltak filmrészletek, és eljött Sebő Ferenc és két gyönyörű hangú énekes, meg szőlős kukoricaprósza.
Október 12. Haldoklás, de komédia, monumentális film, 183 perc, benne a színészóriás, Lars Eidinger. A forgatókönyv kapott Ezüst Medvét, Matthias Glasner, a rendező munkája az is, és bravúros: amikor valami véget ér, arra mindig van válasz, elkezdődik egy másik szál ahhoz tartozóan, ettől zeneműre emlékeztet, téma, variációk, tételek. Szól a komolyzenéről, a szülő–gyerek kapcsolatról, a gyerekvállalásról, atipikus családokról, szeretőségről, eutanáziáról és öngyilkosságról, abortuszról, alkoholizmusról, kap fricskát a művészelit is, és miközben nagyszabású és lesújtó, ellenállhatatlanul vicces is, különösen a rendelőbeli jelenetek.
Október 9. Forte Társulat: Az idő marasztalása, Dresch Mihály zenél! Hetven perc, egy sodrású, ötletes, megrendítő. Bodosi György álnevű író költői szövegeiből, aki körorvos volt Veszprém megyében, és 2022-ben halt meg. Ez az írás foglalkozik a projektet, amelyből az előadás létrejött.
Október 5. Folytatom az iszonyatosan szomorú és kudarcos életem művelődésélményeinek listázását.
Szerdán láttam a Galilei élete teljes főpróbáját az Örkényben, miután már 27-én próbát (három jelenetet) néztünk G-vel. Most D. volt a partner. Érdekes, megrendítő, nekem kicsit elméleti (ez jellemző Polgár Csabára, aki a rendező, és persze a moralizáló Brechtre, aki jól beszól a katolikusoknak és aggódik az atombomba miatt), jobban kedvelem a fizikálisabb, érzékibb színházélményt, de nagyon szeretjük ezeket a színészeket.
A hét vége felé elkezdtük a Midnight Mass című, hétrészes NetFlix sorozatot a fiam ajánlása nyomán, és három nap alatt megnéztük, három részletben. Érdekes, van róla mit beszélni, sok tekintetben profi, de tudom én, miért nem érdekelt soha a tömeges film, a streaming. Nagyon fontos, hogy legalább az alapanyag valódi, művelet, profi anyag legyen, ne buta amerikai hatáskeltés. Amikor szakmányban, direkt streamingre gyártják a tartalmat (azaz nem szerzői, nem is kísérleti a film, nem elsőrangú szöveg az alapja, hanem szórakoztatási anyag), akkor kiabál bennem, hogy a forgatókönyvíró nem elég okos, nem ismeri a kultúrát, a Bibliát sem, álműveltség, önkényes értelmezések (a halottak feltámasztását Isten nem adta ki a kezéből, csak isteni személy tett ilyet!) és telepakolja a sztorit ideológiával (muszlim jó, keresztény rossz; környezetvédelem jó; alkoholista jó és menthető). Pedig vannak szép részek. Idegenkedem az amerikaias hatáskeltéstől, a túljátszott érzésektől, ahogy kemény lelkek elsírják magukat egy katicabogáron, rengeteg a könnyes szem, és sulykolják, hogy aki alkoholista meg drogos, az igazából jó ember (aki meg nem, az nem!). A vizuális giccstől. A forgatókönyv életidegen részeitől: ha valakit zavarba hoznak, annak mindjárt kész szónoklatai vannak, egy másodperc gondolkodás nélkül. Bev bármikor előránt egy miniprédikációt, amikor dadognia kéne, mert lebukott vagy váratlan fordulat jött, de oké, ő gonosz, viszont vannak érzékenyebb karakterek, ők is a döbbenet, rémület, sokk és vérzés, halálos sebesülések pillanataiban kezdenek sztorizni, oda nem tartozó, hosszú anekdotákat, emlékeket, életösszefoglalókat – a seriff, Erin, Sarah is ezt csinálja, rettentő mesterkélt.
Szombat este megnéztük annak a filmnek az eredetijét, aminek a remake-jét nemrég láttuk bemutatón, ezt játsszák is a mozik (Speak No Evil), ennek az eredeti dánnak a magyar címe A látogatás lett, és sokkal szikárabb, dogmásabb, zordabb és gyomorba vágóbb, semmi akció, hepiend, szándékos izgalomfokozás, ez egy mitikussá növő, durva és kicsit irracionális dráma realista eszközökkel, iszonyatos légkör, zárt szerkezettel. Nekem nagyon tetszett.
Szeptember 29. Budaörsön néztük az Alföldi-féle H.ML.T-et. Igen jól sikerült, sűrű energiájú előadás egy gyengéd, nehezen utálható Gertrudisszal (Pelsőczy Réka), Fröhlich Kristóf játssza a főszerepet. Nagyon ajánlom kamasszal nézni, bár van benne drog és pucér férfi, de remekül el lehet magyarázni, miben és miért változtattak a cselekményen.
Szeptember 28. Fekete pont. Szerintem egybeírjuk. Ez egy must have film. Az időtlensége (tankerület, de amúgy nyolcvanas évek), a ritmusa (vágás, zene!) és az arcokról a közelik feledhetetlenek.
Szeptember 27. A Brecht-féle Galilei élete nyílt próbája az Örkényben. Polgár Csak rendezi, a címszerepben Borsi Balogh Máté és Csuja Imre.
Szeptember 14. A keresztapa 2. 50 éves, felújított. Ez nem maffiaromantika. Ez a filmeposz arról szól, hogy csak az érdemet lehet tisztelni, bármiről is legyen szó. fiatal Al Pacino!!!
Szeptember 12. A Játék a kastélyban fotóspróbája a Centrálban. Már bemutatták. Puskás Tamás rendezése. Molnár Ferenc mindig üde, mindig a lényegről szól. Alföldi rutinosan remekel ebben a főszerepben is Turaiként. Egyenrangú partnere László Zsolt, de szövegmennyiségben-jelenlétben és a karakter differenciáltsága szempontjából is háttérbe szorul az ő Gálja. Balla Eszter lenyűgöző komika most is, ahogy a Fekete Péterben is. Puskás Samu egy tetszetős, angyalszerű fiatalember. Kiemelkedő még Magyar Attila komornyikja. Sok ötlet a rendezésben nincs. Erősen húztak a szövegből.
Szeptember 11. Say No Evil, szinkronizált, plázamozikban is elérhető thriller-remake, dramaturgiai remekmű, szép előreutalások (a kifejlet minden motívumát megelőlegezi a békés felvezetés). A nézői várakozásokon citerázik mesterien, összefosod magad, és NEM TÖRTÉNIK MEG, nem akkor, nem úgy, de amikor, akkor megfagy a véred. Kiemelkedően hatásos pillanatok, lehet róla beszélgetni, fejtegetni még az elismerést könnyen nem szó macimmal is. A magyar címe: Szádra ne vedd, szeptember 12-től nézhető.
Szeptember 7. Városmajori szemle: miskolciak, Gyévuska, rendezte Ascher Tamás. Működött, szépen énekeltek, de a megőrülés nem jött át a második részben (egyben játszották, sok volt a húzás).
Szeptember 2. MÜPA hűségprogram, évadnyitás: Snétberger Ferenc és barátai (a tehetségközpontosok). Felemelő volt, SF az egyik Az évad művésze!
Augusztus 30. Feelgood film (a meghívóra azt írtam válaszul, hogy Feelgood a kedvenc rendezőm):
Reggeli a hegyen
(Les choses simples / A Great Friend, színes francia film, francia nyelven, magyar felirattal, 2023, 95 perc). Cirkó, természetesen. Bemutató: szeptember 5.
Éric Besnard a rendező. A kis közhely a show life-ról rendkívül magas színvonalon jelenik meg itt, mert franciák. Ami azt jelenti: minden esztétikus, könnyed, természetes. Ez egy életérzés. Lambert Wilson igen szép embör:
Városmajor Szemle: Hóhérok, ez az egyik legszellemesebb Martin MCDonagh (A kripli és a Vaknyugat a kedvenceim). Szikszai Rémusz rendezte. Tatabányaiak. Komolyan mondom, érdemes leutazni és első sorokból nézni.
https://www.jaszaiszinhaz.hu/eloadasok/hoherok/
Még mindig Chabont olvasok (már megint). A Fenegyerekek nagy élvezet volt. Írj, ha kéred kölcsön!
Filmek családi nézése:
Jurassic Park (igen, még nem láttam!)
Halálsoron (ezt igen, de nagyon régen)
Különleges premier, 1975-ös, 200 perces film a Cirkóban:
Jeanne Dielman, Brüsszel, 1080, Kereskedők utcája 23.
https://www.cirkogejzir.hu/filmek/jeanne-dielman/970/
Július 26-án Párizsi pillanatok sajtóvetítés! Marjane Satrapi, a Persepolis szerzője, rendezője a rendező. Augusztus 1-től a Cirkóban.
Csodás élmény, filmtörténeti pillanat Rossy de Palma és Monica Bellucci kettőse. Egy spanyol és egy olasz legenda egy francia filmben!
*
Továbbra is kulturált Nyúl vagyok! Voltunk az Egy anya W. Bush ellen filmen a szánsájn fesztiválon. 24-én Tabán séta: Bor, gyógyvíz, törökszeder, Saly Noémivel. Film otthon: A Goldman-ügy.
Művelt Nyúl színházba ment Dóráékkal, Macival, Lőrinccel és Juliskával: Escape — A Donkihóte-projekt, Városmajori Színpad, július 6-án. Hajduk Károly és Kókai Tünde játszik benne nagyot. A videojátékozásról és még sok minden, égető társadalmi kérdésről, nagyon intenzív, beszippantó jelenlét, igazán funkcionális videotechnika,. elképesztő szöveghumor, melynek felelőse megint Závada Péter (és társai).
Olvasok, Michael Chabon: Fenegyerekek. És a Jelenések könyvét meg az Apostolok Cselekedeteit.
Annyira művelt Nyúl! Most mint nyakas kálvinista, újra (tovább) olvassa Moldova György korai remekét, A negyven prédikátort. És Rakovszky Zsuzsát: Szilánkok.
Strandolvasmány, tényekkel a címlapon:
Június 15. Városmajori Színpad, szegedi Kortárs Balett: Carmen + (Vadak, Carmen).
*
Kivettem a Szentesi Éva könyvéről szóló, ide nem illően terjedelmes elemzést. Itt van külön posztban:
isten nélkül, madarak nélkül tocsogni a szenvedésben – Szentesi Éva új könyvéről: A mai naphoz nincsenek emlékeim
*
Június 14-én kis politikai aktivitás (az NVB-hez mentünk, nagyon sűrű délután volt) után ezt a filmet néztük a Cirkóban:
Challengers, Zendaya teniszes filmje, a producer is ő, eredeti nyelven, nincs felirat. Nagyon látványos, de amerikai és túlhajtott. Ennek ellenére lehet, hogy megnézem még egyszer, mert szövevényes. Zendaya úgy szólt bele producerként, hogy magát kínos mértékig láttatja királynőnek, vágytárgynak. Sok meztelenség, elkezdett szexek, de igazi szex és teljes meztelenség nincs. A gyerek (a lányuk) szerepét nem értem, csak dekoráció, senkinek nincs vele valódi viszonya. És Zendayának hiányzik jelentős mennyiségű izom az igazi teniszcsillagsághoz az egyébként gyönyörű testéről.
Június 7. Jóccakát, Ascher Tamás rendezése, Keresztes Tamás a főszerepben, zseniális. Kocsis Gergely mindig eszköztelenül remek. Ónodi Eszter sokszínű nagyon. Pásztor Dániel remek még. Bezerédi szét van esve, rengeteg baki, nem tud énekelni sem.
Június 6. Lőrinc premierje a Három Hollóban: ő Marc a Művészetben, Yasmina Reza híres, három barátról szóló darabjában. Az ősbemutató rendezője, Asher Tamás is megnézi, és utána értékel. Lőrinc gitározik, ideges, igaza van – összességében remekel.
Friss hús rövidfilmfesztivál a Puskinban Dórával, hétfőn a felvételim után két blokkra is odaérek, benne a Marcang, a Hajnal, a Nefelejcs. Sok fiatal, ismerős arcok, Hegedűs D. Géza osztályából (ahol furán éretlenek, testileg formátlanok a fiúk, vastag lábak, beszédhibák, fura részletek, sehol egy klasszikus, vívni képes hőskarakter, viszont szépek, érettek a lányok – ez az első olyan évfolyam, ahova L. jelentkezett).
Május 30. Mephistoland. Must have! Dömötör András, Laboda Kornél revüformátumú, forgószínpados durrantása. Micsoda színész és test Takátsy Péter (55), végre főszerepben! A nemrég temetett Ascher Tamás Háromszéken helyett az új hitvallás és szándéknyilatkozat, illetve szatíra színházról, hasonlóképp gyilkosan önironikus, nem fél a saját közegét, eszményeit és főleg gyakorlatát sem kinevetni (Tasnádi Bence!). “Édesapa is úgy szerette a hagymát!” Könnyesre röhögős (első sorban, G. ilyen, hogy időben veszi meg a jegyet, és első sorba). Mészáros Béla, Fullajtár Andrea és Szacsvay László csodálatos még. Máté Gábor bejön, megáll, és tudod, hogy ő ki. Hasonlít, de ez nem állapot, hanem aktív tett: áll és hasonlít. Erősen üzengetős, politikai persze, de igaza van. Másodszor is megnézem, állójeggyel (holnap van még).
Ma este L. a Három Hollóban: Művészet.
Sok a dolog, forgatás, futófesztivál (Népliget) gyerekekkel, készülés és felvételi (majd külön írok róla), eskütétel és képzés (tag vagyok), iskolai programok, adminisztráció, nehéz emberi helyzetek. Megvívom őket. Fenyegetés is érkezett, vidáman vagyunk.
Május 26. Nádas Péter-est.
Május 24. István, a király, Operettszínház, Székely Kriszta rendezése, nagyszabású tánckar, komoly zenei telejsítmény. Itt nagyon erős volt, hogy István győz, de már bánja és nem gy képzelte, és Koppány a nagy formátum, aki azért bukik el, mert nem alkuszik meg.
Május 20. Recirquel a MÜPA-ban (Solus Amor). Pont a fő artistájuk és próbavezetőjük, Horváth Zita megsérült, így az ugrószámot kihagyták.
Május 15-17. Bécs: bolhapiac, Duna-sziget, kávéházi élmény, némi villamos és sok gyaloglás. 16-án Volkstheater, Elfriede Jelinek szövegeiből előadás három színésszel. Megdöbbentő zárlat és taps: az egyik színészt a csíkos terelőszalagokkal rögzítették és a színen hagyták.
Westlicht fotómúzeum: René Groebli (1927-) megrendítő kiállítása.
Május 10. MÜPA, Győri Balett: Peer Gynt. Harsány sikerű előadás, döbbenetes pillanatok, tágas, nagyvonalú, katartikus. Köszönöm a jegyeket!
Május 9. Három Holló, Ulrich Seidl Im Keller és beszélgetés. Én nagyon bírom ezeket az anti-oszágimázsfilmeket (Rimini, Kánikula, Export-import, Hit-Remény-Szeretet trilógia). Ha még egyszer valaki lefitymálóan mondja, hogy “tök átlagos kink, ha a pöcsödnél fogva fellógatnak, mint egy disznót, és a nyelveddel nyalod tisztára a wc-t belül”, mint most a gnóm esztéta, többé nem hagyom szó nélkül. És ne kerülgessük már, hogy Seidlnél mindenki ronda. Ezek szuper ronda emberek, soha nincs szép, még a prostituáltak se, és azért ilyen a casting, hogy nyomasszon.
Kínai–dán film: Egy család rövid története, torokszorító volt, a Cirkó 30. születésnapját ünneplő eseményen láttam szerdán, május 8-án.
Goldoni: A hazug, május 7., kedd. Horváth Csaba rendezése, benne kisVid, rajta kívül a többieken zavaróan látszott, hogy prózai színészek, szenvedtek, nem volt effortless, és Vid is sokat bakizott pont az akrobatikus jelenetekben, de voltak fergetegesen vicces részek.
Művelt nyúl másodszor is Amadeust néz (színház, ezúttal Lőrinc, Juli, Maci is), otthon Fargót (film). Kedden, 7-én A hazugot. És olvas.
Április. Sok színház:
Média gyermekei a Jurányiban, Hegymegi rendezés, kisVidnyánszky, a dramaturgia olyan mondatokat tett bele Média-parafráziusokból, hogy ihaj!
A diktátor a Vígben április 15-én, megrendítően virtuóz, mit tud kisVidnyánszky a testével! A kastély ilyen még, ki ne hagyjátok!
Semmit nem bánok, Székely Csaba drámája, Pinceszínház, Schneider Zoltán, Elek Ferenc, Sztarenki Dóra, nagyszerű színészi játék.
Oidipusz a Radnótiban, Szikszai Rémusz rendezte, megnéztem szerdán a földszint első sorából, másodszor csütörtökön (április 18.) Julis osztályával az erkély első sorából, onnan még jobb, katartikus volt, Kováts Adél nagyot alakít.
Amadeus, Pesti Színház, kisVidnyánszky, Hegedűs D. Géza rendezte, csodálatos az összetettség, amivel alakít a címszereplő (de a főszereplő Salieri, Ötvös András).
Film: Bolero, Ravel életrajzi filmje. Itthon április 20-án: Fantomszál (újra) Daniel Day-Lewisszel és Vicky Kriepsszel.
Március második felében:
John, szintén Budaörs, Máté Gábor rendezése (nem ért rá a dramaturg… de a színészek becsülettel helytálltak). Szétesik az anyag, nem működött. Negyedház.
Solness, az Örkény előadása a Szkénében:
Ezt a Facebookból vettem át, oda írtam eredetileg.
Liliom Budaörsön. Kovalik Balázs rendezése Alföldi Róberttel a címszerepben. A kilencedik Liliom, amit látok (Krétakör, SZFE, Bárka, Vígszínház, Thália, Örkény, Kaposvár, hangjáték…). Szakmai jellegű a dráma és a választás, nem szerelmi: Alföldiről mint színészről szól, igen ironikus, nagyon vicces, amikor a koporsóból beszél. Munkát van és nem Muskátné (de van Muskátné is, egy erre a célra legyártott filmrészleten, úgynevezett álfilm – ott Alföldi játssza). Hugó nem zsidó, hanem “elwembétés”, persze Hugo Bossban érkezik (“szép gyerek a Hugó, jó gyerek a Hugó, csak hát zsidó” – “nem baj, az is ember”). A bőrös zsidót, akit megtámadnak (Linzmann), itt Varga Mihálynak hívják. a művészlétről, filmekről, tévéről, színházról szólt.vannak erős pillanatok, én nagyon bírom Hartai Petrát, de ezt a sérelmet a már idős, fura mozgású látunk viszont egy hatalmas egó. Érdekes, a hatalmas legóját például Szervétnek is látom, parodizálhatnékom is van, mégse érzem hamisnak, és Mácsainál is muszáj tudni róla, de nála egyáltalán nem zavar, “egy ország kedvence”, Azahriah legója sem zavar. Talán mert zsenik? És/vagy megtanultak viselkedni?
Istentelen ifjúság, Radnóti, erős élmény és mögöttünk, a második sorban ült Lányi András a feleségével! Tehát esküvői tanúm.
Játsszák (főleg): Porogi Ádám, Schneider Zoltán és kedvenc színésznőm, Berényi Nóra Blanka játszotta, erős és fontos, ügyes rendezés, értelmesen és frappánsan használt videótechnika (végre)!
(jelzem, a strébertanár, “Jocó bácsi” egy hangot nem értett belőle, csak liberális leckefelmondás és önmagasztalás volt)
Március 15. A tokiói Keio Egyetem Wagner zenekarának koncertje a Kongresszusi Központban. Wagner, Borogyin, Sztavinszkij. Kiöltöztem!
Március 14. Művelt nyúl hirtelen dönt, és edzés helyett bemegy állójeggyel a Kamrába a legendás Ahogy tetszik temetésére. Sokszor fordul elő, hogy jól szórakozom, de nagyon rég volt ennyire intenzív, egyértelmű a katarzisom. A hajdan Celiát alakító Pálos Hanna lett Rosalinda, az új Celia Mentes Júlia. A tapsnál kihívják az eredeti Rosalindát, Borbély Alexandrát is.
Tamás is írt róla, 2016-ban (a nem aktuális értékeléseit kiveszem). Brillírozott ő is:
https://revizoronline.com/william-shakespeare-ahogy-tetszik-katona-jozsef-szinhaz-kamra/
Ezúttal a pirospozsgás, cserkészinges Tasnádi Bence az első az egyenlők közt, mert a legkülönfélébb paródia-pillanatok állj!- és hopp!-poénjait zavartalanul építi az érzelmi és társadalmi vágtába, a mesebeli legkisebb fiú ezzel a tempóval és vonalvezetéssel eléggé groteszk igazság- és boldogságkeresésébe. Fekete Ernő fekete ruhában, szemébe hulló hajjal, zsebre tett kézzel, csöndesen, élből rakja oda a drámatörténet egyik leghíresebb monológját az emberi élet hét kor(szak)áról…
Meg is állt a levegő. Dermedt, ihletett csend. Átéltük: utoljára mondta ezt, itt, így.
Kocsis Gergely sokadszorra hajtja végre a bravúrt: látszólag nem csinál semmit, csupán óg-móg, s mégis ő a száműzött herceg is meg a száműző herceg is. Elbánik önmagával, de fel sem veszi.
Keresztes Tamás a legnagyobb élő színész, feledhetetlenül groteszk, intellektuális és fizikailag, hangban virtuóz. Tamás:
Körültekintő, módszeres, okos, jókedvű produkció kerekedett. Igen lényeges a zenei elem, mind a kezdés perceiben, mind betétként vagy aláfestésként. Keresztes Tamást dicséri. S ő viseli a jelmeztár legfrappánsabb hacukáját is. Horváth Jenny – aki egyébként is remekel, például az arany cipellőtől a piperkőc csukán át a (strand)papucsokig: valóságos lábbeli-szociológia! – olyan kapucnis dzsoggingfelsőt adott a bolondra, amelyet az a lábára húzva hord, vagyis a kámzsa valahol a térdei közt fészkel. Keresztes ennek a fejjel lefele létnek imamalomként szónokoló ádáz kommentálója. Feszült idegzettel próbál ellene szegülni a van-nak, s lássuk, uramisten, mire megyünk ketten dafkével maga is növeli a kapcsolati salakhegyet, a legyen-t.
*
Kevésbé hálás, ám az összhangzathoz nélkülözhetetlen figurájában a bivalyerős elaggás ellentmondásait kelti életre-halálra Ujlaki Dénes hűséges cselédje, Dankó István, formáljon bárkit, mindig ott tüsténkedik, ahol útban van, Hegymegi Máté m. v. (egyben a mozgástervező) nem pusztán különleges – elöl-hátul sok, középen kevés – hajzatával eredeti alak. Kiss Eszter a színésztársak által mulatságosan játszott, fehér overallos, mekegve legelésző kecskék között álldigálva, intenzív mimikával segít eltűnődni, nagy-e a különbség pásztor és nyája közt, Ónodi Eszter a háttérben várja ki, amíg eljön az ő ideje, hogy szerelemtől szívbe kólintva semmibe nézzen, ő, az óriás-szemüvegű, s egy nagyot, életre szólót veszítsen.
Művelt nyúl kedden, március 5-én még egyszer megnézte a Kálmán-napot, hogy utána nívós kérdéseket tehessen fel az egyik színésznek. Interjú!
Szerda este előre ült Előbb táncolj! című Beckett életrajzi filmen, hogy mások ne lássanak a füleitől (Budapesten forgatták!).
Csütörtökön a Frankofón Filmnapok keretében megnéztem a Francia Intézetben a Bernadette (A főnök) című filmet Catherine Deneuve-vel és Denis Polyadésszel, amely Jacques Chirac feleségéről szóélt, és igen szellemes egy film, továbbá feminista.
Nőnapon idén sem hablatyolok a anyagyűlölő módon a klímáról, a nők anyaságon kívüli, annak ellentmondó “szabadságáról”, mert aki nem lágyul el egy gyerekkacajon, babaillaton, általában a gyengébb, kezdetleges lényeken, még a kiskamaszokon is, és mindazon, amin az ő anyja is elérzékenyült, amikor ez a rideg szívű óbégató volt védelemre szoruló –, az nem ember, hanem pszichopata.
És nem kelek ki “a testszégyenítés” ellen sem – menjetek a picsába, annyira átlátszó! Kapitalista cselekedet a zabálás, a kütyüfüggés, a vegánság és a lustaság!
Március 1. Két megrendítő kultúrélmény is jutott mára.
Ez már a második grúz film, amit látok!
https://www.imdb.com/title/tt27737950/
Rigó, rigó, szederinda, ilyen mondókaszerű (és szép) lett a magyar cím.
Grúz nyelven Shashvi shashvi maq’vali, angolul:
Eka Chavleishvili feledhetetlen arc, egy szuverén nő. Senki nem dönthet helyette.
*
Este a Belvárosi Színházban Orlai és Katona közös produkció: Lavina. Pelsőczy Réka rendezése, éles, pontos, sűrű dramaturgia. Nagyon nagyot játszik Mészáros Béla, Járó Zsuzsa és Száraz Dénes.
*
Nekem ez nem fér bele, ezt mondtam már ősszel is a forgalmazóknak. De az egy understatement volt, ez felháborító bullshit. Egy, hogy a főhős a nácik oldalán harcol (“de ő csak ilyen futár! nincs fegyvere! a végére megváltozik!”), és megy a mosdatás, hogy ő milyen emberi, mert megment egy kisrókát, amelyet hússal etet (miközben a bujkáló zsidók, az üldözöttek éheznek). Nem lehet felgiccselni a nácikat. A másik ez a dedós trendbe simulás, a benyalás a korszellemnek, és észre sem veszik. Sajnos, a pr-os lelkületű marketinges vegán meg minden. Tipikusan azok írnak ilyet jópofáskodva, akik nem szültek gyereket, de “állatvédők”. Végtelenül infantilis, és a művészetet ilyen agyi színvonalon nem lehet megérteni. Nekik is és mindenkinek: igen, az állatok meghalnak, gyakrabban és előbb, mint az emberek, részben azért, mert megesszük őket, de ha te nem, akkor a kutyád, cicád, rókád eszi meg. Ezek ragadozók, pont a róka igen kíméletlen.
Február 27. Akár Akárki: Borbély Szilárd verses drámája, Horváth Csaba elképesztő rendezése. Forte, Szkéné.
https://www.jegy.hu/program/borbely-szilard-akar-akarki-forte-tarsulatszkene-140619
Február 26. Megnéztem Macival is a Tökéletes napokat, Wim Wenders filmjét.
Itthon végeztünk a True Detectives – Night Countryval. Nekem tetszett a nő, északi, sötét jellege.
Február 18. Senki többet, Giuseppe Tornatore 2013-as filmje, hatásos thriller.
Nézzük a Night Countryt (True Detectives). Döbbenetes karakterek (és alakítások) a nyomozók, Liz és Evangeline.
Február 16. Ma a Tökéletes napok című japán film sajtóvetítésén jártam. Wim Wenders rendező, producer és társíró. A főszereplőnek, az ellenállhatatlan személyiségű (vö. John Malkovich karakterét a Vendég a francia kastélyban c. vígjátékban, de még jobb) Jakuso Kódzsinak ítélték a legjobb színésznek járó elismerést Cannes-ban. A film az ökumenikus zsűri díját is megnyerte.
Ezt mondják benne.
Megejtő!
Tanultam japánt, jó volt érteni egy csomó mindent.
15-én este másodszor és Julissal Antigoné (Porogi Dorka, rendezése a Radnótiban, utána Karsai György értelmez, épphogy odaért, ez az ember egy csoda! Hogy hát aki megtiltja a temetést, az eltemet öt szereplőt, és nem temet senki más. Ő maga a tragikus hős és a főszereplő: Kreón! (Pál András)
Szaplonczay Mária e.h. vette át a címszerepet Mészáros Blankától, ő Mácsai partnere az Örkényben a Sollnessben, amire nem lehet jegyet kapni – mi ügyesek vagyunk, de nekünk se sikerül.
A nyúlművelődés ismét nagy lendületet kapott: február 15-én a Francia Intézetben sajtótájékoztató a 28-án kezdődő 14. Frankofón Filmnapokról. Bár van, amit láttam már, nagyon várom! Uránia, Turbina, Francia Intézet. Vidéken is!
Program: https://issuu.com/franciaintezet/docs/ff_2024_v3_brochure_a6_print_vf_compressed
Január vége
Poor things kedden. Hű. Ritkán mondok ilyet, de ez nem csak nagyszabású és groteszken vicces, ez egy-évtizedben-egyszer módon lélegzetelállító, emlékezetes. Ne hagyjátok ki! Ezer/az összes díjra jelölve.
Újranéztem 31-én A fattyút, ezúttal szinkronnal. Mestermunka a szinkron, főleg Frederik DeSchinkel!
Könyvek, amelyeknek örülök:
Megnéztük Lőrinc és színésztársai egeres gyerekdarabját Gödöllőn, rendezte Zsurzs Kati. Komolyan, egészen elérzékenyültünk – a gyerekeknek olyan energiájuk volt…!
Vasárnap gyorsan még két kiállítás a Műcsanokban: Reigl Judit és Françoise Gilot.
Szombat: ginkóstoló finom falatokkal (Pluszegy), barátnő adta át a lehetőséget. Én rendszeresen nem tudok ennyit inni, de nagyon érdekes volt.
Péntek, jan. 26. A művelt nyúl ma megnézte az Árni (ez egy név) című elsőfilmet, amely Velencében debütált, és megrendítőnek tartja. Ismét kevés pénzből, elhivatott művészek!
Új filmek (Cirkó)
Olvastam ezt a könyvet (töltöttem a Mammut Librijében egy hosszú délutánt), és rendkívül irritálónak tartom. Nyelvileg ügyes-közepes, de az alapattitűdje, az “autofikció” tocsog, szenveleg, önfelnagyít, élvezkedik, irritálóan önös, mélyen nőgyűlölő (és élvezi), tohonya, és erre kénytelen rálátni, nem igaz, hogy nem látja, mégis igazolja, hiszen beteg, de hát meg tudja írni, tehát rálát, tehát szégyellhetné, átkeretezhetné. Azt írja, szégyelli, de nem, büszke rá. és mást is így fitogtat, például a betért zsidóságot. Éles késsel jár, és az a nő a szemét, akinek ez nem fér bele. Kácsor Zsolt, te valaha eltűnődtél azon, hogy egy nőnek egy férfitól mi félnivalója lehet minden paranoia nélkül? A te empátiád ol van? Miért ribancozol nőket, szeretett nőket, felismerhető figurákat ekkora élvezettel? Póz, egó. Jellemző módon az “empatizáló”, a rászoruló szörnyeket dédelgető Parászka Boróka, aki maga is szívesen szerepel áldozatként, ettől sértődöttnek tűnik, bárkit szívesen oktat ki, ki tudja, honnan veszi a fölényt? (és empatikus volt – az engem halálosan fenyegető Kozma Szilárddal! és még engem nevelgetett!), így méltatja:
Éljen a halálos komoly, depresszív, lehúzó szerepelgetés! Ezek a középkorú, minden lehetőséget kimaxoló, mégis nullával záró, betegségekkel és sorcsapásokkal unásig takarózó emberek, és az ennek révén szerzett sztárság. tudniuk kell, hogy a könyv gyenge. Nekem mindenesetre nincs pofám azzal szerepelni, hogy hű, az én szenvedésem milyen különös, ide nézzetek! Ha van ilyen (trauma, kín, csapás) a regényben, akkor legyen bizarr, duplafenekű és vicces. De humor nélkül, vérkomolyan…? Immorális. De érdemes elolvasni, hogy értsd, mi az és miért gyenge.
Január 19. A szenvedély íze, sajtóvetítés, FŐZNI AKARSZ! (Én: rétest és sáfrányos csirkelevest.) Úgy életélvező, hogy közben rusztikus, természetközeli, élettisztelő és antisznob! Juliette Binoche megint teremtő asszonyként és érzékien, és most is testdublőr nélkül.
Délután: Renoir (21-én zár!)
Filmek a héten itthon:
Charlie Wilson háborúja csodálatos benne mindhárom főszereplő: Julia Roberts, Tom Hanks és Philip Seymour Hofmann
Fedőneve: Donnie Brosco jaj, A Pacino és a valódi erkölcsi dilemmája az ifjú Johny Deppnek!
Argentína, 1985
Január 12. Hatalom. Magyar–szlovák film Hajdu Szabolccsal. Prikler Mátyás rendezése. Az Egy újságíró meggyilkolása című doku ismeretében és kontextusában gyomros.
Délután a Libriben elolvastam három könyvet: Kácsor Zsolt Pokoljárás Bipoláriában, Szigeti Ildikó Pszichosztriptíz, Máté Gábor Szétszórt elmék című műveit. Vegyesek a benyomásaim.
elképesztő, milyen ipara van annak, hogy idegenek fontoskodva csoportokba soroljanak, beléd beszéljék, ki vagy, mi vagy, és miért teszed, amit teszel – szorongató. ne dőlj be!
Illetve megnéztem, részben le is fotóztam, mi van lefóliázva: az ifjúsági részen a drága Narnia-albumon kívül semmi, szépirodalomból semmi, kivéve a többkötetes neszedjékszét könyvek, a Kitömött barbár sem, amiről a szerző, Péterfy Gergely nem is azt állította, lefóliázzák, hanem hogy betiltják. Jó kis marketing, de hazugság.
Ezek a könyvek vannak fóliázva, a felnőtt szórakoztató részen. Nyílt és import “másság”reklám, az öncélú és menő szexualitás propagandája van bennük, illetve színvonaltalan, csacska, buta és unalmas, “romantikus” melegpornó. A szórakoztató műfaj kötetei vizuálisan is jelzik, hogy a műfaj egészéért sem kár. És ezért cirkuszoltak hónapokig értelmes emberek, írók? Miért hazudtak? Hogy majd Kölcseyt, Nádast stb. kell?
Január 11. Hulló levelek, Aki Kaurismäki filmje. Mestermű, díszletezése ottmaradt az ezredforduló vagy a nyolcvanas évek, a nagy klasszikus filmek idejében. Nagyon egyszerű és nagyon vicces mint finn önreflexió (mulatnak a finnek, ennek parodizálásában tocsog, minden apró részlet számít, ahogy a statisztákat instruálta. “Még soha nem drukkoltunk ennyire két faarcú ember szerelmének”, írták a 24.hu-n.
Színházjegyeket vettem.
Január 7. Tortúra, az 1990-es film (épp olvasom is, ez volt való a hegyi házba).
Kiállítás, Albertina:
Michelangelo és követői (anatómiarajzok). És Gottfried Helnwein, ettől kiborult a társaság, tényleg durva.
Bécsi kávéházi fíling, közben vízkereszt van, háromkirályok járnak, gyűjtenek a szegény gyerekeknek.
csak az olvassa. én szóltam 