Nemrég a Telex tett ki a “tudatos gyermektelenekről” szóló videót, most pedig erről az interjúról van szó.
ROVATTÁMOGATÁS 🙂
Az egész fizimiska, a nyakörvnyakú ruha, a macskás tetkó, a szemüveg… miért néz ki mindenki úgy, mint a Kollab pultosa? És közben meg olyan, mint Szentesi Éva. Végtelen önbizalom, provokatív és erőltetett küllem, zavarodottság. A gyereket nem akaró félszerzetek is ugyanilyenek a Telex videójában.
Ez a nő klónja az aszex Sulyok Viktória “egyesületi elnöknek” is (ő próbált megalázni engem a közösségi, rituális megszégyenítésen kívül kettesben is a CEU-n decemberben, gimis gonoszcsaj stílusban). Furára festeti a haját; többnyire félhosszú, és elhanyagolt, bongyor a frizura; fakók az arcok, piros a rúzs. Szemüveg, fémkerettel, vagy ilyen csiricsáré. Az a benyomásod, hogy mindig valami bajuk van (ahogy G. mondja: a búslakodás mint életforma és kontent.). Fura eszmék, intenzív médiajelenlét, túl sok szabadidő.
Akartam erről írni eredetileg is, csak hát nyolc bejegyzés torlódott most egymásra, mert sűrű napok voltak, és két napot töltöttem Bécsben. Olvasói kérdés:
mostanában több ismerőstől és a médiából (pl. WMN interjú a magát elköttető nővel, ma dobta fel a YouTube) is hallok olyan véleményt, hogy nem mindenkinek való gyerek, milyen bölcs és bátor, hogy ezt felméri és felvállalja az, aki nem akar. Neked erről mi a véleményed?
Köszönöm a kérdést! Kérészéletű ügyek és sztárok vannak, ez a Viktória is egy közülük, és most végigmegy a magyar médián… azaz, a média őrajta. Nemanya Betti és Angéla közös podcastja is most jött ki (sűrűn hullik a könnyünk, bevallom)!
Röviden a kérdés érdemi részére: a gyanúd jogos. Gyakran azok a leggázabbak, akik elnyomottságról papolnak. Önmagában semmilyen teljesítményt, emberi minőséget, tudatosságot nem jelez az, hogy valaki (azt mondja, hogy) nem alkalmas gyereknevelésre, szülésre.
Az sem, hogy ezt felismeri, “felvállalja”, az meg végképp nem, hogy ki is hirdeti. Sőt. Nekem az, aki ezzel szerepel, rögtön kamuember lesz.
Nem a személyekkel van bajom, nem a gyereknemakarással, hanem a kamuval, a visszaéléssel. Nekem lett valamiféle felhatalmazottságom, szóval én nem csak azért írok, mert van három gyerekem, és nem bántam meg, hanem kérik és sokan olvassák a véleményemet. Így ha én elmondom a blogon, mit tartok kamunak (ebben intellektuálisan szigorúan, de igazságosan ítélek), és ők elolvassák, megértik, akkor lesznek érveik nekik is a beszélgetéseikben, és ők is érzékenyebbek lesznek a kamura. Ettől őszintébb lesz a közbeszéd, lebuknak a blöffölők.
Mitől lenne bátor a “nem szülök!” felismerés? Az lenne a bátor, ha dolgozna rajta. Most kifejezetten arról az egyébként gyakori változatról beszélek, aki nem szereti a gyerekeket (Viktória is beszél erről). Vagy eleve is iszonyodott, vagy a “nem akarok szülni” mondogatása közben kifejlesztette, ezzel támasztotta alá, hogy még elkamaszkodná az életét: “fújj, milyenek már, folyik a nyáluk és beszarnak”. Róluk azt gondolom – és ezért nem tolerálom őket –, hogy szomorú emberi sors azé, aki utálja a kicsit, a védtelent, a tiszta szeműt, a kezdetleges lényt (kivéve: kiscica!), és nem is akar ezen változtatni. Ez önutálat, hiszen őt is vállalták, ő is volt kicsi, és a lelke még mindig kicsi. Aki az önfeledt, az új élet, a remény láttán elfintorodik, hogy ő ezt nem kéri, neki ez zavaró, kényelmetlen, idegen. Vele emberileg van baj, és az ilyen ember felnőttek közegében is para.
Ez a válaszom.
Általában is fura, erőltetett, önimádó, fontoskodó, humortalan az összes csiribiri aktivista. Sose nőnek fel. Pedig mindenük megadatott, hogy jó életük legyen.
Az lenne a bátor, ha legyőzné az iszonyát. Vállalná a feladatot, felnőne, és meghaladná a korlátozott, megúszós, nyafka önmagát. Ez nem jelenti azt, hogy szül. Ez azt jelenti, hogy nem dédelgeti az utálkozást. És ez az, amit még soha nem hallottam tőlük, hogy valaki, bárki le akarná győzni a közönyt, utálatot, amit a gyerekek iránt érez. Hogy jobb fej ember legyen. Szinte élvezik, ahogy taglalják, mennyire utálják a gyerekeket, és ez bátor, mert tabutörő.
Nem baj az sem, ha nem győzik le. De nevezzük már ezt bátornak meg érdekesnek! Én mondjuk elkerülöm őket. Szemben állunk. Én akarok családi adókedvezményt, ők nem akarják, hogy nekem legyen.
Írják mindig ugyanazt a kommentekben, meg volt a wmn cikk is, azt most nem találom, de havonta jelenik meg ilyen, meg ilyen, ez propaganda (és: jogom van meddőnek lenni, azt mondja!), szóval volt egy, amiben a libus (“vendégszerző”) hosszan magyarázta, milyen jó élete van házasságban, gyerek nélkül, izgalmas célokkal: őt zavarja a zaj, nem bírja, “szereti a csendet”, ilyen az idegrendszere, borzad a sírástól, kakitól, a tolófájástól…
…borzad az univerzálisan humán, ki nem tetovált, semmilyen szubkultúrát nem ismerő, identitás nélküli, natúr önmagától, az emberlét lényegétől és alapjától. A véres, csupasz, egyetemleges humán létezéstől. Lehet a gyerek elutasítását klímával, karrierrel, saját döntéssel, traumával és anyagi helyzettel magyarázni, úgy felnőttebbnek hangzik, de a lényeg ez.
Nem bírják a valódi életet, a hús-vér valóságot.
Legyen inkább manga, hülye ruha, stilizált pornó, “önkifejezés”! Virtuális élet, ahol avatárok vannak, ahol férfiból nő lehet, emberből kutya, és van tíz életed! És te nyersz. Minden te vagy és a tükörképeid. Eszképizmus. A nemszülünk szekta tagjai, az incelek és a “transzneműek” is feltűnően sok időt töltenek a virtuális világban.
Mindez egyéni sorsként inkább szomorú, mint elítélendő. De összességében már társadalmi válságtünet, és ez ellen szólok, hogy ennyien lettek mára, és hogy ebből trend lehetett. Van idejük ilyen kontentet gyártani: kihirdetik, büszkék rá. (Valójában a szüleiket idegesítik élvezettel, a wmn podcastjából kiabálva.)
A progresszív média megsokszorozza, menő kontentként tálalja azt, hogy egy fiatal nő az egészséges testét megcsonkíttatja. Vagy csak sunyin feszültséget kelt a nézők között. A lényeg, hogy pörögjön a médiagépezet – ismét NN-biztosító-, Samsung Galaxy- és győrikeksz-reklámok között.
Van, akit zavar a test elemi valósága, olyan is, akit a pánikrohamig, másokat csak kicsit, és van, akit nem zavar, avagy nem ez neki a lényeg, más meg elemien csodálatosnak érzi, hogy a csecsemő véres és nyálkás, áthalad a hüvelyen. Viszont a két oldal nem szimmetrikus ám, “ki így, ki úgy”, mert az úgy, az el van baszva. (Hasonlóan nem ártatlan ellentét a bagoly és a pacsirta, azaz az éjjel aktív és a korán kelő: a bagoly elrontotta a biológiáját, és ezt legkésőbb 35 éves korára mindenki belátja. Mindenki roncs lesz, aki éjjel dolgozik, bulizik, és nappal alszik. Ez nem típus kérdése).
És körbebástyázzák identitással, virtuális hobbikkal, csiricsáré kinézettel, érvekkel, az elnyomott lét rögeszméjével az elbaszottságukat.
A testi valóságtól való irtózásból táplálkozik egyébként a kozmetikaipar, szőrtelenítés, a divat, a sminkelés, a tetoválások.* Ezek durván nőelnyomó gyakorlatok és elvárások. Nyígnak, hogy lekerültek a cipők, gusztustalanok az emberek lábkörmei, esetleg dezodorálni akarnak mindenkit a folyóparton. Papucs nélkül a homokba…? Nem higiénikus!
És még mi minden nem az! Az ultrafutók például beszarnak. Nem is sportolja magát felismerhetetlenül verítékes-dehidratálttá a valóságtól viszolygó ember.
A nemszülés tehát nem felelősségteljes döntés, csak sima nemvállalás, könnyebbik út. Ha ezzel ki is áll, és magyarázza, hogy ők mennyire érdekesek, én nem leszek a közönsége. És ha – törvényszerűen megy tovább! – elkezdi minősíteni mások anyaságát is, amiről fogalma sem lehet, de azért fölényeskedik, ítél, az alkalmatlanokat, a “rossz példákat”, a barátnőit szidja, “megtiltaná” nekik, mert ők kötelező gyakorlatként, naivan vagy túl korán szültek, és magát jelöli ki jobb embernek, tudatosabbnak, vagy rákezdi, hogy ő az állatokkal sokkal jobban kijön – az ilyen ember biztosan és végleg elveszítette az empátiámat.
Érdekesnek sem tarthatom mint kisebbségi véleményt, mert ezekkel az érvelésekkel, szóról szóra átvett mondatokkal tele van a net.
A (nagy)fiam azt mondja, hogy szélsőségekben beszélek, fekete-fehérben gondolom el a témát (az abortuszról volt szó). Köréjük költök történeteket. Igen, lehet, hogy a “nemszülök” példánynak nincs baja a testi valósággal, a mangára se szokott rá, csak súlyosan diszfunkcionális családban nőtt fel, esetleg reménytelen a megélhetése, lakhatási gondjai vannak.
Példánynak azért nevezem, mert le van gyártva, médiatermék az identitása és az érvei, és ami engem különösen irritál: azt hiszi, hogy egyedi. Én látom a típust, és mindig a típust elemzem. Erre megsértődik: ő nem olyan – és mond valami apróságot. De a beszédmód akkor is ez. Te így külön nem vagy lényeg, nem is vagy baj, a típus a baj, a tipikus érvelés, és típus azért vagy, mert sokan vagytok, tehát ez a korszellemből fakad, trendekből ered, nem valami belső lényeg.
Sosem az egyes ember a téma, nem is mélyedek bele Viktória részleteibe. Engem a dolgok, érvek elvont módon érdekelnek. És azok gyakran fekete-fehérek, ami a lényeget illeti. A lényeg: milyen életet akarsz?
Indulatom nem érzelmi, hanem intellektuális felbuzdulás, és értékrendi is, azaz: morális.
Én, fiam, nem haragszom a kis barátaidra, hanem átlátok rajtuk.
*
Más témákban is egymás sarkát tapossák: hét éve voltak “testpozitív, bátor”, értsd: kövér nők, később az ADHD, spektrum, bipoláris állapot tarolt így, teljesítmény nélkül, különcködve szerepelni. És aki nem csak szerepelt, Babarczy Eszter például kiváló könyvet írt a depresszióról, azt is lehúzza a mocsár.
A spektrum is, amit mindenki emleget, azért hülyeség, mert bár sokan mutathatnak tüneteket mindenféle intenzitással, az autizmus egy
genetikai
betegség, lásd ezt az oldalt. De erről fogok még külön írni.
Én nem vagyok az új eszmék, a progresszió ellenzője. Én azt utálom, amikor hamis a műsor, és trükkösen, újító jelszavakkal pont a fennálló rendet erősíti meg – olyankor istentiszteletre lesz kedvem járni.
Jöttek tömött sorokban a “mi nem úgy!” mozgalmárok, a valóság félreértői. A vegánok-állatvédők (ők mára látványosan szarul vannak). Jött a szexpozitív, kinky, felfedezős propaganda, amelynek célja a nők természetes és józan határainak, integritásának a puhítása, hogy hajlandóak legyenek, sőt, menőnek érezzék, ha testüket, lelküket rongáló, alázó szexuális viselkedésformákban vesznek részt, és modern, progresszív címkével ellátva, önként legyenek csakis a férfiak kielégülésének eszközei. Vadre Balázs és köre. Aztán (és korábban is) volt sok meleg, akik hülyén néznek ki, csibesárga hajjal komolykodnak, állandóan panaszkodva a heteronormatív, el ne fogadó társadalomra, szenteskedve sóhajtoznak emberi jogokért, fenntarthatóságért, közben röpködnek a világba nyaralni, értsd: öt dollárért bármely testnyílásukat odatartó fiúkákat igénybe venni Zanzibárra. Milyen emberi jogok, te szörny? Mit locsogsz elfogadásról, meg fenntarthatóságról? De legalább szégyellnétek magatokat, de nem, hanem harsogjátok nyafogva, hogy ti vagytok elnyomva…
Hogyan legyek elfogadó? Hogyan ne lássam, mi megy? Hogyan ne legyek éles, ítélkező (szerintük), valójában: problémaérzéken? Titeket nem háborít fel?
…aztán a transzok (ők nagyon viccesek, tele van vele az LMBT-kritikus rovat), “outoltatás, mert nem engedik a valós nemüket az okmányaikba beleírnimilyen valós nem? A nemed tény, nem érzés!
Ő írta, hogy én hervadok és nem vagyok nőies, de ő most nőieseseik, és nagyon virul.
Nyomják ki a személyes döntéseiket nagy önimádva, felszépítve, de ha szólni mersz vagy pusztán nem állsz be elismerni, rajongani, akkor magánügy és mi közöd hozzá…
Nos, Horváth Viktória is ilyen. Privilegizált, jómódú, szabad döntése van, nem érzi, hogy probléma hormontermelő szervet kivetetni, ellenben kontetnet csinál belőle.
Ilyen trend most a gyermektelenség, aszexualitás, kb. két éve pörög, azaz: illik rá hivatkozni, hangoztatni. Önismerettel, tudatossággal nyakon öntve. Egy kis anyabasztatás, ők azért szültek, mert nem tudatosak. Tudatlanok, írják ezek a ráncosodó kamaszok. Az anyák közben görnyedeznek, nincs idejük magukat értelmezgetni, se mások e tárgyú szenvelgéseit olvasgatni, ahogy felmagasztalják azt (önmagukat), aki nem is akar gyereket, merthogy felelős.
Olyan jól hangzik. Hogy ők mások, kisebbség, mindenki elítéli őket, de ők kiállnak, segítenek, edukálnak, önazonosak… Mind a mozgalmárok. Mindegyikre értem.
*
Honnan tudod, mi a kamu ügy, a hamis edukáció, kik a hamis próféták?
Onnan, hogy
- Az edukáció szót használják. Ha ők megszólalnak, úgy érzed, nem tudsz semmit: amit önkéntelenül gondolsz, azt mind át kell állítanod, mert az előítélet, tévedés, elnyomás.
- Amit nem tesznek: SOHA nem piszkálják meg a lényeget. Pl. hiába vegán, nem fog felszólalni az ipari élelmiszer ellen, és autózni fog. Hiába meleg és érzékeny, a nyomor és a Zanzibárban az ötdolláros aktus izgatja föl (Jocó bácsi és Lakatos Márk is ilyen szegény országokba utazgat).
- Amit tesznek, annak az eredője (az erők összegződése, tehát a szót a fizikai értelmében használom): minden abba az irányba hat, hogy az emberek fogyasszanak (terméket, médiatartalmat), tehát pörögjön a jól ismert gépezet. Ezek még a digitális detox áldásos hatásairól is a neten számolnak be. A másik cél, hogy a médiában lehessenek jelen, az ő nevük forogjon, az ő témáik legyenek kihangosítva, és így jussanak ismertséghez, lehetőségekhez, platformhoz, pénzhez. Minden ezért van: ez a tudatipar, kérik és megvásárolják a tudatod. Engem sokan neveztek irigynek azért, mert a tehetségtelen netes kalandorokat, a mindenhol felbukkanó szakértőket, a Jókat Mond-típust görbe szemmel nézem. Almási Kittitől és Steiner Kristóftól kezdve Tisza Katán, Lakatos Márkon és Hevesi Krisztinán, Schwab Richárdon át Jocó bácsiig. De itt arról van szó, hogy amit mondanak, azzal a lényeget soha nem érintik: a nők elnyomását, a kapitalizmust, a szex elembertelenedését, a szegénységet, a szennyezést.
A wmn-t ezért nem szabad békén hagyni, mert ők a mi célcsoportunknál (középkorú nők) az első számú terjesztői és haszonélvezői ezeknek.
* Az öregedést nem venném ide. Nem természetes öregedés az, hogy fornettin és cukros 3 az egyben kávén élnek a népek, hogy kora negyvenes nőknek a hasa, combja szürke, halott háj, nyakukon banyapúp, visszeres mindenük, és csípőprotézis kell nekik. Ez pont, hogy városi torzulás. Nem a zsírleszívásról beszélek. Úgy kéne öregednünk, mint a norvégoknak. Menni hegyre futni, bringázni. Olcsón, egyszerűen. Épp indulok.
csak az olvassa. én szóltam 
Kisebb őrület robbant ki.
Én nem a nőről írtam. A médiahaknira, DTK felelősségére reagáltam (a mimikájából látszik kétszer is, hogy ő sem kajálja be a zöldhajú, önimádó hülyeséget)!
Egyáltalán nem akarom, hogy szüljön Viktória. Nem is érdekel a privát döntése, ez a magánélet körébe tartozik, ezért nem értem a médiaturnéját. Most akkor ő egy hős, vitassuk meg a gyerektelenséget és az elköttetést, ez fontos társadalmi kérdés és kiállás, vagy magánügy? Ha magánügy, miért jelent meg a nő előbb a Redditen provokálni, aztán a Telexen (ő kereste meg őket), végül DTK-nál miért villogtatta végtelen önbizalommal, a legcsinosabb ruháiban a minőségi életét, tudatosságát, lakását, edzését, magas bérét, a beavatkozás árát, ami sok nőnek havi-kéthavi keresete? Mi az üzenet?
Szerintem senki ne szüljön, aki be akarja biztosítani, hogy neki macskás, kényelmes, hülyecipős élete legyen, sokat alhasson mindig, és őt csodálják a bátorságáért. Senki ne vállalja, aki nem akar szívből, igazán, felelősen gyereket, azaz ép emberré nevelni egy lehetőséget, átélni a teremtés csodájában a részvételt, vele örülni és megvívni a harcokat, és vállalni a kockázatot, hogy nem biztos, hogy minden jól megy majd. Ezt szaporodásnak, felelőtlenségnek meg önzésnek nevezik…?!
A legordítóbb hazugság: hol érdekli ezt a nőt a bolygó meg a klíma, aki a CO2 kvótát úgy fogja fel, hogy ő azt megspórolta, mert nem pelenkáz, tehát máshogy van joga fullig kimeríteni: jár neki a magánrepülő vagy a műanyag szívószál?! Nincs jogod. Az egy főre jutó CO2 kvóta nem ezt jelenti. Főleg műanyag, tökfölösleges cuccokban ne papoljál a bolygóról!
Mondjuk aki nem akar gyereket, az kezdhetné azzal is, hogy atombiztosan és közös felelősséggel (!) fogamzásgátol, vagy nem szexel (ez is opció!), esetleg nem hagyományosan szexel. A szex ugyanis nem jog és nem szórakozási forma. És nem az államtól követeli utólag, amikor már megvan a baj, hogy neki abortuszt, elkötést szolgáltasson nyugis altatásban, hipermodern műtőben, mosolygós, gyors orvosokkal, meg esemény utáni tablettát készséges és minden faluban elérhető patikusokkal, akik meg is simogatják, hogy de szép a hajad. Az a cél, jellegzetes 21. századi követelés, hogy fogamzás (az eredeti, evolúciós cél) és felelősségvállalás nélkül lehessen buli a szex, sok-sok aktus, ejakulációval. Azért pörög ma mindenki a szexen és kapcsolt tartalmain (Tinder, öncsinosítás, idétlen kiegészítők, nyakörv stb.), mert nem tud jobbat, nem érdekli már semmi: természet, önfejlesztés, kultúra, emberi kapcsolatok.
Megjegyzem, senki nem kérdezte meg a kommentekben, hogy miért nem az aktuális csávója csináltat sokkal egyszerűbb és olcsóbb vazektómiát. A férfitesthez nem nyúlnak!
A “biztonságos” szex nem valami jog, amit ki lehet követelni az államtól. Aki ezt nem érti, annak lesz még sok baja. Felnőttként kéne viselkedni.
Tényleg az ő döntése, senki nem vitatta. De a haknival hozzájárul a gyerekgyűlölő, anyákat lenéző narratívához, amiből már így is sok. Heherésző, macskatartó huszonévesek néznek le felelős, dolgozó anyákat, röhögnek, hogy a kisgyerekes anyák nem alszanak éjjel, és sajnálják le azt, akinek nehéz eset vagy sérült a gyereke, problémás a házassága, megingott megélhetése! Ki nem látja, hogy ez mekkora önzés?
És ki van hangosítva a nő a zöld hajával, nem éri érdemi bírálat, kb. annyit mondanak: “de nekem van gyerekem, mert ez az élet csodája”, meg “mi hét éve lombikozunk, rosszul esik”.
Én egyszer sem hivatkoztam a posztban arra, hogy három gyerekem van, akiket mind akartam, és arra sem, hogy mit jelentett évekig egyedül, nem elváltan (özvegy vagyok), a rokonok közönye és szemétkedése, illetve internetes lejáratás, ellehetetlenítés közepette felnevelni őket jó fej, gondolkodó, művelt emberré, dolgozni, értéket hozni létre. Ehhez képest ez a nő…? Mégsem a saját gyerekem az érv. Az érv az érv.
Pedig világos, hogy nem tudja Viktória, miről beszél: ő haza akar menni egy óra gyerekigény (a saját igénye!) kielégítése, az unokaöccsével való játék után csicsikálni, és ezt kárörvendve mondja.
Ennyire nem érti, hogy a gyerek nem hobbi, szórakozási forma, hanem a felnőttség része, vállalás. Már így is tele van a net instant talmi hülyeségekkel, amiknek úgy kell ellentartani, folyamatosan beszélni a fiatalokkal, hogy ez nem az, aminek látszik, nem, nem érdemes az egészséges testedet csonkíttatni elképzelt identitások, trendek miatt. Ez a nő az anyákat titulálja önzőnek és magát emelkedettebbnek, tudatosabbnak, felnőttebbnek. És nem látja, mennyire könnyű a helyzete, hanem saját teljesítménynek adja elő.
KedvelésKedvelik 1 személy
Elfogadás… ezt szajkózzák, pedig csak közönyösek.
Ha bármit és mindent elfogadunk, “én mindenképpen elfogadlak, dönts te, a te életed!”, az már fél engedély. Nem tartod vissza, bele se gondolsz, mit is művel, mert “elfogadónak lenni” biztonságosabb, mint szólni. Igen, erre az elfogadásra hivatkozva kalapoztak össze több sanyarú keresetű félbolondnak “mellkasműtétre” az elmúlt években. 18 évesek is voltak köztük (kettő), levágták a mellüket. Anything goes. Idegent vagy távoli ismerőst persze könnyű “elfogadni”, mert leszarod, mi lesz vele, lehetsz viszont jóember. És nem is gondolsz bele abba, hogy ez nem a magánügye, hiszen szétkürtölte, és abba se gondol bele, mennyire káros, önző ez az üzenet.
És ha a gyereked a más? Akkor meg azért fogadd el! Hiszen szereted, tehát beledumál bármibe. Milyen kegyetlen is az, aki a mássága miatt kitagadja a gyerekét! Meg se próbálja megérteni…
Nos, a valóság egész más. Rengeteg “más” ember épp a másságával (értsd: bűnügyközeli perverziójával) terrorizálja a környezetét, és gond nélkül költi a nyomorgó anyja pénzét fölösleges ruhákra, kiegészítőkre, “orvosi” kezelésekre. Ez a “kitagadott transzok” valósága. Míg egy harapós autistát bezárnak, egy, az erekcióját közterületen pöttöm szoknyában mutogató “transznőt” meg kell érteni. Hát én most mondom, kedves gyerekeim, hogy azt csináltok, amit akartok, nem bánnám mondjuk, ha esetleges unokám nem eleve AIDS-fertőzötten születne, mert ilyen is van, és összefüggése van a csiribiri identitásokkal.
Na de ha a fejetekbe veszitek a tökhülye új ideológiákat, drága gyerekeim (teljes fikció, de gondoljuk végig), és a család megtakarításait akarnátok elkölteni öncsonkításra, állítva, hogy nektek ez mennyire fontos és megműtve lenni micsoda öröm, akkor nem ismerjük egymást, ehhez én nem asszisztálok. Én ezt eleve megmondom, ez van. Ha ezt megmondaná több tudatos szülő, az sok bajt megelőzne. Ugyanis a neten idegenek, gyakran álprofilok, idősebb tranyók dumálják bele őket abba a mélyből, belülről jövő, rendkívül komoly identitásba, amit olyan hirtelen felismernek a kamaszok.
Lehet akkor menni sírni a transz árvák közé, de még ki is röhöglek. Hányan értették meg a “transz árvák” közül is azóta, hogy a hóbort és perverzió nem érte meg azt az árat, hogy mindenkivel összevesszenek és tönkretegyék az ép, szép testüket?
(Kísértetiesen hasonlít Viktória szóhasználata, ahogy a műtét utáni érzésről beszél, az úgynevezett gender euphoriára, ami a műtéti nemiszervpótlék-képzés után tölti el a pácienst. Ami addig tart, amíg meg nem látja-szagolja az ún. dilátoron tenyésző gazdag flórát, és be nem reped a bélből készült “hüvely”fal.)
KedvelésKedvelés
A szüleimnél takarító 65 eves Gabika egy szem fia találta ki vagy 15 (20..?) évvel ezelőtt, hogy ő transz és nem tud elni, ha nincs puncija. Gabika meg az anyja felvették az intergalaktikus méretű hitelt, mert a fiú öngyilkossággal fenyegetőzött. Nem Magyarországon volt a műtét,nem tudom pontosan, hol, de az első műtöttek egyike volt azon a helyen. Mondanom sem kell, hogy az emberkísérlet nem sikerült, a fiú leugrott a tizedikről, Gabika pedig a mai napig azért dolgozik 3 helyen, hogy a hitelt fizesse a halott fia faszlevágásáért. Akik műtötték, azok, gondolom, már nem is emlékeznek rá.
KedvelésKedvelik 1 személy
Viktóriának leginkább terápiára lenne szüksége, ha ennyire szorong és rosszul van. De nem, idomuljon hozzá a világ és fogadja el őt furának és biztosítson könnyen hozzáférhető esemény utánit. És ő bátor és felelős, mert nem szül…ez nem felelősségteljes, mert ugyanúgy alhat délig, meg élheti az életét, mint eddig. Ebben mi a felelősségteljes? Közben látom a környezetemben lévő anyákat, az egyik iskolaváltást vezényelt le, beleállt a béna tanítónővel az ezzel járó konfliktusba, hogy jobb legyen a gyerekének. A másik az (egyébként jó képességű) autista gyerekének keresett iskolát, szintén, hogy jobb legyen a gyerekének, a harmadik elvált a nehezen elviselhetetlen férjétől és még sorolhatnám. Egyébként én úgy érzem, hogy teljesen meg vagyok elégedve a munkámmal, lakhelyemmel meg mindennel, de ha lenne egy gyerekem (remélem, lesz hamarosan), akkor mindez ezerszer jobb lenne.
KedvelésKedvelik 1 személy
Átugrottam pár részt, mert tényleg nehéz végighallgatni ezt az önfényező affektálást… De így is elég feltűnő volt, hogy D. T. K. csak tipikus és elég egyszerű kommentek idézésével mer kritikát megfogalmazni (amire persze ügyes, de előre kitalált és ugyanúgy felszínes riposzt a válasz ), és nem mer jobban belemenni. Beleillik a wmn filozófiájába, hogy csak bemutat (érzelmi, indulati. üzleti vagy politikai alapú) személyes meggyőződéseket, de nem próbálja ezeket ütköztetni vagy legalább egymás mellé téve bemutatni (pl. itt azzal, hogy legalább egy orvost is meginterjúvolnak, hogy elmondja, mivel jár az eljárás, és körbejárják, milyen indokai vannak a különböző nemzeti szabályozásoknak).
KedvelésKedvelik 1 személy
“Kutyuska-gyereket nevel” és ez mélyen megváltoztatja a személyiségét
KedvelésKedvelés