A nevem! A magánhangzóval kezdődő két keresztnevem, anyám és apám vitájának kompromisszuma! És a születési vezetéknevem, anyám szerelmének záloga, apám különlegességének jelképe, a ritka, a kifejezetten kínnal kiejthető, amelyre folyton visszakérdeznek a hivatalokban, az ismeretlen eredetű, de svábgyanús, a két mássalhangzó-torlódásos, egy hangja híján egy híres színészé (NEM, NEM ROKON, hrrrr-grr)(és nem is ismerem), amelynek becézett formája az én kamaszkori nevem, és amelynek hallatán összerezzenek ma is! Az öngyűlület maga ez a név. Ontológiai szégyenem esszenciája, létezésem értelmének örök cáfolata az én nevem.
És most a férjemé, magánhangzóra végződő madárnév, a a zsidóból magyarosított-tükörfordított, és az egyetlenné kopott keresztnevem, szárnyalásom, szépségem! Amely összeköt örökre a férjem gyerekeivel, amely magánhangzóra végződik, és a szintén magánhangzóval kezdődő keresztnevem miatt i-vel írja a taxis, és pofákat vág, ha szólok.
Megy a vonat, majd folytatom még, ti hogy vagytok a nevetekkel?
csak az olvassa. én szóltam 
Román létemre elég csehül. Okos őseim a sváb Rohmann-t magyarították románra, hát mostmár rohadt magyar vagyok tényleg! Gyerekkoromban sokat csúfoltak vele, hihetetlen, hogy a gyerekekbe is beivódott a román nemzet gyűlölete, valahogy a Horváth, Lengyel, Orosz, Németh, Török sorstársaimat nem érték ilyen inzultusok…
KedvelésKedvelés
Ágnes, melyik országban voltál gyerek?
KedvelésKedvelés
Én Farkas voltam. Szerettem, mert a farkasok szimpatikusak. Most Csikós lettem, ez a Farkashoz viszonyítva szelíd név, pedig a Farkas mindig ott dühöng bennem…
KedvelésKedvelés
A hozzám legközelebb álló emberek Katyusnak szólítanak. Ezt a nevet egy diákkorombeli átmeneti ismerősöm ragasztotta rám, aki egyszer csak elfelejtett köszönni az utcán, ma már nem is számít ismerősnek, csak ő volt a keresztapám ily módon. A név találóan rám ragadt. Mindig eszembe jut, amikor még nagyon pici lány voltam és anyám férjkereső körútra vitt és sokszor éhes voltam és nem volt, amit enni, akkor anyám egy éneket énekelt, amelyben élt egy kislány a Volga mentén, neve Katyusa. A dallama is a fejemben van. Csak az első sorra emlékszem. Ezt a nevet szívesen használom, mert azon kevés kedves emlékek közül idéz fel néhány pillanatot, amikor még volt valamilyen kapcsolatom az anyámmal. Gyerekesnek hangzik, de én is ilyen gyerekes vagyok. Joggal mondja, aki mondja, hogy naiv vagyok. szeretném elhinni, hogy az embereke alapvetően jók, és ha én nem bántom őket, akkor ők sem engem. Ezen közbe én is nevetek, mert dehogynem bántanak! Akit lehet bántani, azt bántják, egyszerűen csak az élvezet és a hatalomfitogtatás kedvéért. Mióta olvaslak titeket, nagyon gyakran mondogatom, hogy “fel kell nőni kisanyám”. Ezen a világon így kell erősnek lenni, hogy nem engeded, hogy bántsanak, még olyan áron sem, ha te bántasz meg valakit.
KedvelésKedvelés
Katyusa
Lent a, lent a, lent a Volga mentén
élt egy kislány Katyusa neve.
Kint a fronton harcol a szerelme,
érte könnyes mind a két szeme.
Alma érik, virágzik a rózsa,
Fújja, fújja a májusi szél.
Kertben sétál drága kis Katyusa,
Ő a legszebb, legszebb rózsaszál.
Szállj te galamb, gyorsabban a szélnél,
messze van még az orosz határ.
Mondd meg annak a büszke katonának,
szép Katyusa mindig hazavár.
Tegnap este érkezett a posta,
hogy meghalt a büszke katona.
Szép Katyusa a sírjára borulva
énekelte ezt a bús dalát:
Lent a, lent a, lent a Volga mentén
élt egy kislány, Katyusa neve.
Kinn a fronton harcol a szerelme,
érte könnyes mind a két szeme.
KedvelésKedvelés
http://www.youtube.com/watch?v=Hpyv2CjYQ7E
Nyálas szöveggel, de azért ne felejtsük el a történelmi körülményeket. Engem is hívott valaki Katyusának, más meg Katónak.
KedvelésKedvelés
Köszönöm. Ezen sírok…
KedvelésKedvelés
a katóval kikergetnek a világból. mégis, a házam attól a dédnagynénémtől örököltem, aki egyedüliként mert a rokonságból katókának szólítani. 🙂
KedvelésKedvelés
Különös figyelmet kérek fordítani az ütemesen tapsoló, dauerolt szemüveges nénikre.
KedvelésKedvelés
nekem a vezetéknevem apámé, aki nem vette a bátorságot, hogy megismerjen, sosem láttam. a keresztnevem anyámé, akit imádok, de ne már, hogy nem bírt egy saját nevet adni nekem. így aztán lett egy becenevem, aminek semmi köze egyikhez sem, de az enyém legalább, és már a CV-men is szerepel.
KedvelésKedvelés
Lola, ne haragudj, hogy csak így megszólítalak, de a sosem látott apa témája feszeget kissé. Szabadna erről kérdezősködni ezt-azt? Privátban, mondjuk?
KedvelésKedvelés
Szerintem az egyik legnagyobb bűn, amit a gyerek ellen el lehet követni, az az, ha az azonos nevű szülő keresztnevét kapja. Velem is ez a helyzet, és én mindig azt éltem meg, hogy a nevem igazából nem az enyém, hanem anyukámé, de muszáj, hogy én is használjam. (Anya Violának szeretett volna hívni, de apa ragaszkodott hozzá, hogy az elsőszülöttet mindenképpen valamelyikük után kell elnevezni. Hm.) Olyan névnélküli állapot ez, tényleg. Mindig Kisritának lenni (mai napig, egyébként). Iskolás koromban kaptam egy becenevet, ami először csúfnév volt, majd rajtam ragadt, többek között azért, mert ez a név végre csakis az enyém volt, és ez nagyon tetszett. Most már, hogy saját életem van (szó szerint), összebarátkoztam a nevemmel, meg is szerettem, mert szép és szinte minden náció gond nélkül ki tudja ejteni. Ide is azért választottam nicknévnek, mert szeretek én lenni _a_ Rita, az egyetlen, akit így hívnak.
Bár azért néha elgondolkodom, vajon máshogy alakultak volna-e a dolgok, ha Viola vagyok… Megismerném én azt a Violát.
KedvelésKedvelés
Én nem kaptam meg anyám, apai nagymamám és apai nagynéném nevét, hanem kaptam sajátot. (Meghagytam húgomnak az Évát…) Ellenben nem csak a rokonok hisznek anyám miatt Évának folyton, hanem sokszor idegen is Éváznak. Pedig annyira azonosulok, hogy a nickem is mindig mindenhol a nevemből van. Ahol 3 karakter nem elég, ott a férjtől örökölt nevemet is elérakom 1 betű erejéig. Egyébként meg szeretem a történetét. Le lehetett vele nyelvvizsgázni, a szabad társalgási téma mindig megvolt, bonyolult szavakkal: örökbefogadás, vagyon, kéményseprő, kötőjel.
Kiejteni sose tudja senki, leírni még kevésbé. De ha most szinkronba kéne őket hozni a kiejtést választanám, pedig kemény szláv hangzás.
KedvelésKedvelés
Nekem is ketto keresztnevem van, szinten a ket szulo ket kulon akarata, de nekem inkabb azt sugja ez a teny, hogy egyezsegre jutottak… en vagyok az egyezseguk… a valasztas akar az enyem is lehetett volna, de nem tudtam meg beszelni, hogy megmondjam… valahogy mindig mindenki ugy szolitott ahogy anyam akarta, mert azt mondtak, hogy ez illik ram… amugy ez, az anyu altal adott nev a kulonlegesebb… akkor nem volt belole sok, mikor szulettem, viszont mara felkapott nev lett. Ez jo. De azt hiszem nem valtam azza, ma sem vagyok fruzsi, csak masoknak… nem tudom en milyen nevet adnek magamnak….? te?
KedvelésKedvelés
Most óriásit röhögtem. Franciás műveltségüket oly kevesek fitogtatták velem/rajtam. Szerintem az én vezetéknevemnél ritka a nagyobb szívás, mert elsőre ritkán találják el a helyes kiejtését, és a betűzést követően Sziráky Lucihoz (ejtsd fonetikusan) hasonlóan szoktam járni. Egyébként teljesen rezignált vagyok már ezzel kapcsolatban. De roppant kreativitást is tapasztaltam egy zuglói EKG-asszisztenstől, talán már meséltem. Ha nem, rakd össze magadban: nagytestű kutya + keresztnevem. Naná, hogy erre mindenki felkapta a fejét. Erről jut eszembe: ha a Jóisten kegyes, milyen egyszerű dolga lesz a gyerekemnek. Kicsit uncsi lesz neki.
KedvelésKedvelés
szeretem a nevem.
nem vettem fel egyik férjem nevét sem. zsigerből azért, mert szeretem a nevem. most így közel az ötvenhez már azt is lehet mondani, hogy azért mert mindig lázadoztam. talán ez is az is.
a negyedik, legkisebb kistestűm (már egész magas ő is!) mindkettőnk nevét viseli. ez így jó hosszú lett és az én vezetéknevem kb. három buktatót tartalmaz: kettős mássalhangzó az eleje, amelyet lehet az egyik és a másik mássalhangzóval is helyettesíteni és ez is közkedvelt elírása a nevemnek.
aztán az ly a közepén: jaj mennyi probléma gyökere.
és a magánhangzók benne, szám szerint három. az ó és o rendszerint á és a lesz.
a végén az i, ami mindig indukálja a kérdést: “y-nal?”.
versenyt nyert a kicsi és persze a fenti összes hibát elkövették a nevével az eredményhirdetéskor is.
férjem (de ezt tényleg csak viccből mondta!): erről is te tehetsz, az én nevemet jól mondták.
KedvelésKedvelés
És mindig utolsó voltál a névsorban!
KedvelésKedvelés
igen. de azt is szeretem és szerettem.
vizsgákon mindig utolsónak szeretek bemenni és ha ez névsor szerinti rendet jelent, akkor az nekem már kész főnyeremény 🙂
KedvelésKedvelés
ja és csak azért küzdöttem volna azért a két kis betűért a nevem előtt, hogy ne legyek végre utolsó? 🙂
KedvelésKedvelés
Az én nevem mozaik 🙂 Amikor még úgy gondoltam, gesztus értékű, ha felveszem az emberét, még nem igazán fordult elő a -né helyett a kötőjel… Lánykaként nem szerettem, fiatalként elkezdtem megbecsülni, majd kibővítettem az emberével.. Most nem vagyok vele sehogy. CSerében a csemeték is megkapják anyjuktól-apjuktól a vezetéknevüket, utálhatják majd, ha sokszor kell aláírni valamit 🙂
KedvelésKedvelés
Az eredeti vezetéknevem horvát eredetű, amelyet őseim nagyon magyarosítottak, csak nem éppen pozitív csengésűre – de legalább kell hozzá egy kevés történelem ismeret, hogy valaki tudja, hogy nem pozitív. Nem szerettem sosem. A keresztnevem a születésem idejében újszerű és divatos volt, a nagyszüleim egy ideig állítólag azt is mondták egy ideig születésem után, ha kérdezték, mi a nevem, hogy nemtuggyuk. Nem szerettem. Az új vezetéknevemmel viszont megváltozott az egész hangzása, és így már kifejezetten szép lett szerintem. Érdekes módon apai nagyanyám a névváltozás után értetlenkedett, hogy miért hagytam el a saját vezetéknevemet, miközben hivatalosan ő még a keresztnevét is elhagyta nagyapáméért. Kifejezetten csak a hangzás miatt választottam így, de ezt nem mertem neki megmondani.
KedvelésKedvelés
Ja, és a gyerekeimnek egy vezetékneve (a férjemé) és egy keresztneve van csak, és úgy választottuk, hogy jó legyen kimondani, ne jelentsen rosszat, külföldön is legyen hasonló, de magyarul legyen teljesen, és ne legyen mégegy olyan nevű az osztályban.
KedvelésKedvelés
Drága szomszédasszonyom kisfia elég különleges keresztnevet kapott, mondta a mama, hogy “Na, ilyen biztosan nem lesz még egy az oviban!” Az óvodában három ilyen nevű volt rajta kívül, az osztályban kettő, pedig tényleg különleges név. Mi is különleges keresztnevet szerettünk volna a lányoknak, ha már a vezetéknevükből van ötven oldal a telefonkönyvben, de azért legyen a felmenők között olyan nevű, és legyen magyar, de nemzetközi is stb… Csak a legkisebbnél sikerült.
KedvelésKedvelés
Vezetéknév apámé, ő különösebben nem adott okot rá, hogy kedveljem. Viszont a család, akitől rám öröklődött, 1205 óta viseli, meg amúgy is szép név, az ősök nem tehetnek róla, hogy apám hülye. A keresztnevem az anyámé. Ő nem ezt akarta, de a keresztanyám erősebb volt. Én voltam a negyedik generáció Katalin a családban, tudjátok, milyen, mikor egy szülinap vagy karácsony alkalmával valaki felkiált: Kati! És négyen ugrunk… Elhatároztam már négyévesen, hogy ha nekem lányom lesz, az biztos nem lesz Katalin. Mikor a harmadiknak kerestünk nevet, a dédi meg a nagymamám már nem élt, és talán ezért, az ő második neve mégis Katalin lett.
Exférj vezetékneve a leggyakoribb magyar vezetéknév. Mikor elmentünk feliratkozni a házasságkötéshez, az anyagkönyvelő néni hosszasan próbált rávenni, hogy vegyem fel a férjem vezetéknevét, mer milyen az má, ha nem. Végül nagyon megsértődött szegény, mikor azt mondtam neki, hogy ha huszonnégy évig jó volt a nevem, akkor még arra a kis hátralévő időre is jó lesz. És milyen praktikus volt, mikor váltunk, nem került pénzbe az igazolványok cseréje.
Amúgy exférj mondta nekem – akkor még előre kellett nyilatkozni, hogy mi lesz majd a gyerekek neve, és a kötőjeles formula nem létezett – hogy ha akarom, legyenek a gyerekek az én nevemre anyakönyvezve. De nem akartam, nem volt fontos.
KedvelésKedvelés
Az én nevem megegyezik minden idők legnagyobb magyar sakkbajnoknőjének nevével, korunk is hasonló, a kinézetünk egyáltalán nem. Volt jó pár év, amikor minden egyes bemutatkozáskor, hivatali ügyintézéskor, igazoltatáskor megkérdezték, hogy én vagyok-e (egyszer végül azt mondtam, igen), sőt láttak az újságban is. Önjelölt humoristák poénkodtak (csak ők nem tudták, hogy ezredszer hallom tök ugyanazt), nem röhögtem. Apámtól (bár nem László) rendszeresen megkérdezték, hogy ő a P.. lányok édesapja-e. Ő meg mindig azt mondta, hogy igen – merthogy igen, a sajátjaié, gondolta magában. Gratuláltak, megköszönte:-) Ma már nagyon ritkán történik ez.
Egyébként meg rendben vagyok a nevemmel:-)
KedvelésKedvelés
Én-né +leánykori család és keresztnév vagyok hivatalosan. (Erről már cikizve cikkeztek sokan, meg is értem én.) Néha hozzátüremkedik nehéz természetű, ám tündökletes, erőteljes, de magát mára túlélő nagymamám keresztneve is, klasszikusan szép nők klasszikusan zenei neve, de nem ragaszkodom hozzá. Van magam választotta bérmanevem is, melyet lányom elsőként visel. Mindig ilyen nevű lányt akartam, s úgy alakult, sokan még a generációmban. Csupa dallam, szimmetria és komolyság ez a név, meg feltételesen édes.
A férjem neve és a sajátom földrajzilag – etnopolitikailag kevéssé illik egymáshoz. Nekem nem identitás viselnem, őneki volt fontos, hogy fölvegyem. Megtettem, nem nőtt, de nem is kisebbedett azóta az áldozat nagyságának súlya, pedig eltelt tizenöt év. Mindig röhögök magamon magamban, ha a gyerekekkel kapcsolatos hivatalos papírokat -néként szignózom. Mióta ők megvannak, gondolok úgy magunkra mint ‘férj vezetéknevé’ -ék, de közelebb nem kerültem ehhez a névhez ennél.
A saját (azaz születési) családnevem szép történelmi-mélymagyar asszociációkra ad lehetőséget az arra érzékenyeknek, hogy tényleg onnan-e, igazán-e. És én ekkor tök komolyan: PERSZE! Maga Dózsa György unokája vagyok én, épp onnan. A meglepődés általános, hogy kétely felmerül-e, ki tudja, pedig hát jogos volna — igazából a jiddische Feketéből magyarosított dédapám, az első világháborús sebesült és kitüntetett, akit az első deportációs hullámok a hazáért tanúsított hősiességére való tekintettel elkerültek, hogy 44-ben a nyilasok egyszerűen lepuffantsák minden körülményeskedéstől menten. De ez csak mellékszáll.
Keresztnevem jelentése ajándék, ezt nagyon szeretem benne. A felnőtt életemben megismert emberek nem becéznek általában, noha mai napig szerzek új barátokat. A nevem hangzása komoly, de valahogy gömbölyded, becézéssel mackólányka szintig játékosítható. Van olyan közösség, ahol ez a mackólánykás változat, amin ismernek, a családban a középutas megoldás a leggyakoribb.
Végül pedig általános iskolai barátnőimmel voltunk egymásnak Józsikám is. De hogy miért?!
KedvelésKedvelés
Ezt szép volt olvasni.
Ismeri valaki rajtam, vénasszonyon kívül Karin Michaelis Bibi könyveit? (Nagyon helyes könyvek, a harmincas évek Dániájában játszódnak, egy nagyon vagány kislány a főszereplő, lányos anyáknak melegen ajánlom.) Ott a főszereplő kislány Ulla, a barátnője meg Bibi, de úgy érzik, hogy nem passzol hozzájuk a saját nevük, és ezért cserélnek.
KedvelésKedvelés
Felénk (Németország) még nagyon is élnek a Bibi-könyvek! 🙂
KedvelésKedvelés
Igen! Nekem anyukám olvasta fel, aztán magam többször is elolvastam (meg kiszíneztem a képeket). Néhány éve antikváriumból rendeltem meg őket, és a kislányom is nagyon élvezte.
KedvelésKedvelés
🙂 mi bélák voltunk egymásnak, de az valószínűleg legényanya-visszhang volt. Ez nagyon szép, izgalmas, tele rejtvénnyel, igaz, csak egyre jöttem rá első olvasásra, de engem kicsi korom óta mindig elbűvöltek a nevek, ki tudja, miért.
KedvelésKedvelés
A lányaim egymást Margitnak szólítják, hát nóóórmális?
KedvelésKedvelés
Há’ má’ mgint igazad van 🙂
KedvelésKedvelés
Oh, a nevem. Nekem nagyon szép keresztnevem van, de ezt előszőr 15 évesen tudtam meg. Mármint, hogy szép. Ugyanis én a nevemnek egy sajátságos és viszonylag egyedi becézett formáját használom totyogós korom óta és idővel “brandet” építettem köréje. Aztán 27 éves koromban az első önismereti csoport találkozón volt egy játék a nevünkkel és valami hihetetlen, hogy mik jöttek ki belőle. Akkor elkezdtem foglalkozni vele komolyabban, most már sikerül, hogy a teljes nevemen mutatkozzam be és ne tegyem rögtön utána, hogy de szólítsatok X-nek, mindenki úgy hív. Szokom a szép nevem, hiszen és is szép vagyok, vagy mi 🙂
KedvelésKedvelés
Én Potter vagyok, a férjem Sawyer 🙂 Sofie a Sofie világa miatt. A nicknevekről is nyilatkozzunk, izgalmas, ki miért az, aki. 🙂
A nevemet – hiába jelenti, hogy bölcsesség, nincs is férfi párja! – kamaszkoromban nem szerettem, zsé meg ef az nem nőies hangzású, bezzeg az Angéla! Meg az Emma, az Ilona! De aztán kiderült, hogy inkább vagyok zsé meg ef, mint en meg em meg el. Szóval oké minden.
KedvelésKedvelés
Nicknév: Viszlát, és kösz a halakat! Akiről nem veszi észre Arthur Dent, hogy a lába nem éri a földet 😀
KedvelésKedvelés
Kicsit furcsa úgy véleményt hallani nevekről, hogy legtöbb esetben nem tudjuk, konkrétan milyen nevet minősít a másik.
De persze nem is ez a lényeg, hanem a magunk véleménye róla.
Én szeretem a nevemet, még ma is megjegyzik, hogy szép. Gyerekkoromban nem szerettem, mert akkor még különlegesnek számított, és engem is különlegesnek gondoltak miatta a társaim, és a népszerű az mindig az átlagnevű gyerek.
Aztán nem vettem fel a férjek nevét sem. Az elsőét csak úgy, mert akkor az volt a “divat”, és a feminizmus szele már tudattalanul is megcsapott – a másodikét pedig azért nem (holott szerette volna), mert nem akartam megbántani az elsőt, hogy bezzeg az ő neve nem kellett – még akkor sem, amikor ő már nem kellett.
És ezt az indokot megértette és elfogadta a második férj, a tagadhatatlanul nagy szerelem, igen.
Életemben csakis humanista (azaz feminista is) férfiakkal álltam szóba, és az összes párkapcsolatom mindmáig nagyon emberi és baráti maradt.
Én nem szeretem az áldozathibáztatást, holott magam messziről mindig teljes sikerrel el tudtam kerülni a várhatóan szar alakokat, és nem is értettem, hogy akad nő, aki velük szóba áll.
De lehet, hogy mindössze jó szimatom volt a kiszűrésükre, amit az apámmal való tapasztalatok segítettek elő – mert őt ugye nem tudtam kiszűrni.
Persze olyan is van, aki az apját keresi a párjában éppen, és így mászik bántalmazásból bántalmazásba. Eltérően működünk.
KedvelésKedvelés
A tegnap este találkoztam egy csúszó-mászó emberszabású lénnyel, aki a bántalmazás új dimenzióját tárta elém, mégpedig a bagatellizálást, a kinevetést. Úgy éreztem magam, hogy amíg én vetkőzök lelkileg, ő addig karba tett kézzel azt nézi, hogy tetszik-e, amit lát, közben ő semmit sem ad magából. Nagyon cudar élményem volt. Egyszer ribizli felhívta figyelmemet, hogy a nevünk jelentése: mindig tiszta. Ez a név téma most kicsit kapóra jött, ugyanis egyetlen dolog, ami tiszta az életemben, azok az érzéseim, melyeket nagyon tudok azonosítani, és uralni is kezdem megtanulni őket. Meg tudom élni a csalódást is, még mindig fáj, de jobban tudom kezelni, mint egy évvel ezelőtt. Jó mindig tisztának lenni 🙂
KedvelésKedvelés
Csak a “humanista (feminista) férfi” meghatározás miatt szólok itt hozzá a témához,igazából még nem hallottam,jó tudni,hogy van egy ilyen nevű,még létező alfaj is.:D
Én mindig is meg voltam elégedve a nevemmel,szép elegáns,nem hivalkodó,mondhatni:alliteráció.A keresztnevemet anyukám választotta-álmodta,vagyis álmodta-választotta,enyhe ejnye-bejnyézést is kiváltva a család konzervatívabb felmenőiből.De nem kerekedett vita belőle,így lettem aki vagyok.Házassággal vezetéknév váltás,így sem hangzik rosszul,de ma is bánom hogy nem voltam elég határozott,s nem álltam ki az én régi-igazi nevem,magam mellett (talán ezért is kedvenc ászanám a “kiállok magamért” ).S ez most ezekben a napokban megint egyre inkább zavar,hogy nemrég a lánykori nevemen leveleztem-beszélgettem,valamikori ismerőseimmel.Rég nem használt név jön elé s számonkér,úgy érzem….
Egyébként olvastam valahol,nagyon régen,hogy a neveinket nem kapjuk,hanem mi magunk kérjük,sorsfeladatunk véghezvivésének egyik eszköze,segítője,s az sem mindegy hogy keresztneveinket milyen módon ejtik,mert a mi lelki valóságunkat kell tükröznie.Vagyis nem mindegy hogy valaki Erzsébet,Bözsi,Zsike,Erzsike,Zsóka,Örzse stb. néven engedi szólíttatni magát.Lám-lám a szó hatalma….
KedvelésKedvelés
Nem szeretem a születési nevemet, felvettem a férjem nevét, 17 év után sem sikerült magamévá tennem. Az első keresztnevem elmegy, bár ahogy anyám tudja mondani… A második keresztnevem Éva, amivel azóta nem vagyok kibékülve, mióta tudom, hogy azért kaptam, mert apám szeretőjét így hívták…
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, ez típustörténet, van még reménytelenszerelmes-változata is.
KedvelésKedvelés
River Song (szülője szándéka szerint eredetileg Melody Pond) a Doctor Who brit sorozat egyik mellékszereplője. Mellék, de fontos mellék. 🙂 De nem a szereplő tulajdonságai miatt lett ez a nick, hanem csak mert egy szép, karakteres névnek érzem.
Van még egy nick itt a sorozatból…
Fenchurch, már nem rémlik a sztori, de a regénybeli szereplő nevének is volt valami sztorija, hogy ez egy megálló neve, vagy mi, de hogy miért lett az övé…
KedvelésKedvelés
A Fenchurch Station metrómegállóban nemzették jó szülei sorbanállás közben.
KedvelésKedvelés
na igen, tényleg 😀
KedvelésKedvelés
A tiedet ki tudtam találni 🙂 most kaptam névnapomra egy TARDISos bögrét, és könny lepi el a szememet, amikor egy brit tévéshow műsorvezetője megborzolja D. Tennant haját, úúúú… Ki a másik nick?
KedvelésKedvelés
🙂 A másik Clara Oswin. 🙂
Tardisos bögre, úúúú, csak lennék tíz évvel fiatalabb, nem érezném égőnek, hogy rendeljek egyet saját részre. De kapni így is jó lenne. :))) És igen, DT szép Doktor volt, jó rá emlékezni, bizony, de egyébként mindhárom új doki nagyon ott van szerintem a figurában. És az egész sorozat azért tagadhatatlanul brit, mennyire más ez, mint hollywood!
KedvelésKedvelés
telefonon olvastam előszőr a hozzászólást, és azt hittem, téged. el is meséltem a férjemnek, hogy képzeld, az egyik olvasót … 🙂
Olvashatnék többet.
KedvelésKedvelés
Az én teljes nevem 31 betűből áll. Férj vezetéknév+né önmagában 11. És csak azért, hogy anyósom ne sértődjön meg. A leánykori nevem is borzalmas, leggyakoribb nevek mind a vezeték, mind a keresztnevek között. De legalább a gyerekeimnek jól hangzó neveket sikerült találni.
KedvelésKedvelés
Elég cifra számok! Hány keresztneved van?
KedvelésKedvelés
Sajnos 2, Zsuzsanna Mária
KedvelésKedvelés
A vezeteknevemet, ha itt Nemetorszagban kiejtem, na arra mindenki felkapja a fejet… merthogy vizipipat jelent. A haverok szolitottak is igy: Frau Wasserpfeife. Ha viszont leirom, a nemetek nem birjak kiejteni, ilyeneket mondanak, hogy Ziza. Agyrem. Ha morc hangulatban vagyok, akkor azert is a magyar sorrendet hasznalom (vezeteknev – keresztnev), olyankor rakerdeznek, hogy most melyik a vezeteknevem, a Monika vagy a masik? Na, szerinted?! Höhö.
Ferjem nevet viszont nem vettem fel, ö magyarra forditva Baknyulhegyi – hat nem valami dicsöseges. 😀 De igazabol nem is a nev miatt, hanem mert ezer helyen kellett volna hivatalosan bejelenteni a valtozast es a nemet bürokracia sem fagyinyalas.
Az viszont kiakaszt, hogy a ferjem volt neje nem valtoztatta vissza a valasuk utan – hat igen, vele szigorubb vagyok, mint magammal. 😉
KedvelésKedvelés
ÁÁÁ! Imádom a német vezetékneveket magyarra fordítgatni, nagyon vicces!
KedvelésKedvelés
Imádom a neveket. Mármint az összeset, tényleg. Kislánykoromban kedvenc olvasmányom a Ladó-féle utónévkönyv volt. Mai napig gondolkodás nélkül tudom a legtöbb névnapot és sok névnek a leírt jelentését is. Emlékszem, lenyűgözött, hogy a neveknek jelentése van, varázsigének, misztikus jellemformálónak, útmutatásnak gondoltam. (Fura kisgyerek voltam, elneveztem a fákat a kertben és beszéltem hozzájuk…..). Vezetéknevem az ötödik leggyakoribb. Férjem vicce szerint, ha egyszer könyvet írok, ne vesződjek álnévvel, a sajátom a legjobb rejtőzködés, annyi van belőle. Keresztnevem szüleim kedvencéből, a Bánk bánból. Soha, senki által nem becézve. Férjem neve sváb, olyan, mint egy torokköszörülés, mindig betűzni kell, de az országban csak az ő családjuk viseli. Felvettem. Így most tökéletes. Különleges, ritka, mellette meg a hársfából készült pajzs, ami én vagyok.
KedvelésKedvelés
Hm… ez tök érdekes. Utáltam a keresztnevemet, jól csúfolható, a hozzá fűződő mondák pedig férjet is adtak kapásból az osztályból és az évfolyamból, többet is (Isten ostora! Na most jól elárultam magam 😀 ). A környezetemben nem volt több ilyen nevű lány, még középiskolában sem. Pedig magyar és régi. Aztán kiderült, hogy elég sok van belőle ország szerte, csak messze tőlem. Azóta nagyon divatba jött. Kb 20 éves koromban megszerettem, pont amiatt hogy régi és magyar, ráadásul ritka is volt az olyan korúaknál. A vezetéknevem egyszerű és viszonylag gyakori, szintén magyar. Szeretem, pont emiatt. Sose volt gondom vele. Van egy második keresztnevem is, ami tulajdonképp az első. Anyakönyvileg. De a második van aláhúzva, hogy tudni lehessen, azt használom. Amióta új személyi van, azóta ez nem érvényes, azon nincs aláhúzva 😀 Ha minden igaz, azt a nevemet anyukám után kaptam, de nem pont ugyanaz, hanem egy rövidített formája. Már szeretem az egészet ahogy van. Ha férjhez megyek, nem tudom, mi legyen, mert az Ő neve is csodásan egyszerű és szép. Lehet, hogy vezetéknév váltás lesz…. nem tudom még.
KedvelésKedvelés
Tényleg érdekes, nekem is kb. 20 év kellett, mire megszerettem ezt a nevet. 🙂 Az oviban-suliban csúfoltak vele rendesen. Aztán az élet adott egy mondabeli nevű majdnem-férjet is. A vezetéknevem tucatnév. Ugyanazzal a betűvel végződik, amivel a keresztnevem kezdődik, emiatt gyakran félrehallják a keresztnevet. Aki a magánhangzókra fülel, az Évának, aki a mássalhangzókra, az Erikának hallja. Mindezzel együtt szeretem a nevem, nem hiszem, hogy valaha változtatni fogok rajta.
A nicknevem választása egészen prózai: szeretem a vízidisznókat és kész. 🙂
KedvelésKedvelés
Háhá! Akkor egyforma a nevünk. Nekem is arra végződik a vezeték amivel kezdődik a kereszt 😀 Tejóég, ha teljesen megegyezik a nevünk (leszámítva a második azaz első keresztnevet, ami a 3. név… csak így egyszerűen!! 😀 ), lemegyek hídba! 😀
KedvelésKedvelés
Annyira tucatnév, hogy simán lehet ugyanaz a vezetéknevünk. Egyszerű foglalkozásnév. Van német megfelelője is, ugyancsak használatos itthon, mint magyar családnév. 🙂
KedvelésKedvelés
Igenigen 😀 És ugyanaz a kezdő és utolsó betűje magyarul mint németül 😀
KedvelésKedvelés
Hát ez valami fenomenális…hogyan lehet beszélgetni valamiről úgy, hogy nem nevezed meg 🙂
KedvelésKedvelés
Úgy, hogy tudjuk, miről van szó… vagy legalábbis azt hisszük 😀 De ez jó játék egyébként, a barátnőm rendszeresen elfelejt szavakat és körülírja, én meg általában kitalálom. Pl ház nagy kerttel = tanya. Kicsi sárga és csipog = csirke. És ez még semmi! 😀
KedvelésKedvelés
És ugyanannyi betűből áll a német és a magyar szó is. 🙂 Egyébként nekem is van másik keresztnevem, csak azt leghátul hordom. A barátnőd jó fej lehet. 🙂 Activityben a körülírós feladat lehet az erőssége, ha szokott ilyet játszani.
KedvelésKedvelés
Békakirálylány, nekem is ugyanez a keresztnevem :-)))) (Ugye Éva, jól látom?) Egészen eddig a hozzászólásig azt hittem, na én el nem árulom magam (illetve az igazi nevem) itt, de ennek nem lehetett ellenállni. Nekem ez az első a kettőből, mindig ezt használtam. És persze regényeket tudnék megtölteni a nevemmel kapcsolatos történetekből. Én mindigis nagyon szerettem a nevem, pedig soha életemben nem volt egy hivatalos papír se, ahova az ügyintéző jól bírta volna leírni. A diplomaosztón ki is osztottam a dékánhelyettest, hogy lesz szíves még egyszer megnézni és jól felolvasni a nevem, mert szerintem az én oklevelem tartja a kezében, de engem nem úgy hívnak, mint amit ő mondott (nem is akartam kimenni átvenni, a csoporttársaim lökdöstek ki, hogy ne izéljek már). Meg például írt rólam egy újságíró (anyukám eltette a lapot, valahol megvan), hogy fúj ezek a mai anyukák, milyen csúnya idegen neveket adnak a kisfiaiknak :-))) na ennyit a régi magyar női névről.
Capybara, a Te neved egy másik feleség, nem ugyanaz!
KedvelésKedvelés
Nem, nem Éva, de a magánhangzók stimmelnek 😀 Nézd meg újra a fiú nevet… nem Ádám 😀
KedvelésKedvelés
Békakirálylány, félreértetted, amit írtam. Én nem olvastam félre a Tiedet, se Ádámnak, se másnak, de az tény, hogy tényleg más névre gondoltam, mint ami ezek szerint, és ezek szerint Capybaráéval egyezik a neved (csak akkor nem tudom, miért írtad, hogy ritka, szerintem ebből rengeteg van) és én vagyok egy másik feleség. Na mindegy.
KedvelésKedvelés
🙂 Azért írtam hogy ritka, mert az én korosztályomban az. Volt…. Most már valószínűleg az egyik leggyakoribb lánynév, de legalábbis sokkal előrébb helyezkedik el a listán, mint mondjuk 30-35 éve. Bocsánat a félreolvasásért, nem gondoltam, hogy rosszul olvastad, én voltam figyelmetlen. Ne haragudj! 🙂
KedvelésKedvelés
(Az “ugye Éva” annak szólt, hogy Csakazolvassa visszaigazolhatta volna, ha igaz lett volna, a névazonosságot.)
KedvelésKedvelés
Jaj, bocsánat, rosszul értelmeztem, ne haragudj!!!
KedvelésKedvelés
Abszolút nem haragszom, csak megspóroltam volna egy coming outot 😦
És a Te korosztályodban sem ritka, én nagyon sokat ismerek 40 évestől lefelé egyenletesen (Bp-n), sőt az egyik ismerősöm (most 37 éves) akkor cserélte le ezt a nevét, amikor gimibe menet hirtelen öt másikkal találta szembe magát a kétosztályos évfolyamon, de az lehet, hogy ott, ahol születtél, tényleg ritka volt.
KedvelésKedvelés
Na most már annyira furdalt a kíváncsiság, megnéztem egy statisztikát a wikipédiában. 1967-ben a 95-ös listában van. Akkortájt, amikor születtem, nincs benne az első 20-ban (fogalmam sincs, hogy hanyadik lehetett!). Tavaly már az első 15 között szerepel. Úgy látszik, hogy tényleg csak felénk nem volt annyira népszerű, felétek viszont már igen. 🙂 Érdekes ez a statisztika, pár éve fedeztem fel, amikor a gyerekeimnek kerestem nevet. 🙂
KedvelésKedvelés
Gem, ha ez vigasztal, én szinte semmivel sem tudok többet rólad ezek után. 🙂
KedvelésKedvelés
Most én megnéztem, milyen feleségneveket emlegetnek Attilánál, de esküszöm, nem tudom, melyikkel lehetett milyen baj. Például egyikről sem tudom elképzeni, hogy félreolvasnák, és hasonlók. Ha minden igaz, húgomat az egyiknek hívják. De már olyan jól összekavarodott, melyik névről mit mondunk, hogy én sem árulom el. 😀
KedvelésKedvelés
RiverSong, aranyos vagy, de nem vigasztal, egyszer már megírtam, miért, most itt már nem szeretném újra hangsúlyozni.
KedvelésKedvelés
Oké! 🙂
KedvelésKedvelés
…ha nem Kolozsvárról jön épp haza.
KedvelésKedvelés
Jol vagyok a nevemmel, szeretek az lenni, aki. Nem vennem fel senki maset a sajatom helyett
KedvelésKedvelés
Vezetéknevem az apámé, sose szerettem. Kamaszként levetettem volna, visszavágásból, dacból, de nem lehetett. Most lassan megbékélek vele is, a nevemmel is. A keresztnevem együtt választották, különleges, jelentése gyertyaláng, és még “csendes” is. Mára megszerettem. És még vagyok többféle nicknév, az ittenit egyik ex ragasztotta rám, rajtam maradt. Vagyok művésznév is, de abba még nem nőttem bele. És becenév is, sokaknak, és sokáig csak azt szerettem.
A gyerekek is a nevemet viszik, és ezen mindenki ledöbben, továbbá még engem is okol.
KedvelésKedvelés
Milyen fura, hogy mennyire utálod azt a régi nevet, mi meg a becézésén neveztünk két évig, és azt hiszem a többiek nevében is mondhatom: pozitívan gondoltunk rá, pozitív tartalommal töltődött akkor fel.
A saját nevemmel ki vagyok békülve, pedig ezt is betűzni kell mindig, és a két keresztnevem miatt hosszú aláírni is. Viszont jó érzés (büszkeség?), hogy ilyenből aztán tényleg nincs több.
KedvelésKedvelés
Én apai nagymamám nevét kaptam, aki nagyon utálta anyámat és viszont. Nem is tudom, ki akarta, talán apám, akitől nem fogom tudni már megkérdezni. A férjem esete durva, mert ő egy fiatalon meghalt nagybácsikájáról kapta a nevét, az ő életét kellett volna folytatnia a családban.
KedvelésKedvelés
én is szeretem a nevem. vezetéknév: az apai nagyapám nevelőapjáé volt, nem túl gyakori, de sokszor elírják és az 50-es években a nagyapám elkezdte y helyett i-vel írni a végét, amit sajnáltam sznob koromban 😀
keresztnévből kettő van, az egyiket a tesóm, a másikat apukám akarta (anyukám javaslatát mindketten leszavazták). néha csak a másodikat használom, néha mind a kettőt, a hivatalokban meg automatikusan csak az elsőt szokták, így ebből is folyton probléma van.
volt egy kollégám, aki kitalálta, hogy az elsőn fog szólítani, hát úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe 😉
KedvelésKedvelés
rosszul írtam, mindig a másodikat használom, vagy mindkettőt.
KedvelésKedvelés
Detto. 😀 És engem is imádnak az összes hivatalok. De már úgy vagyok vele, hogy jó úgy is, ha az első nevemen szólítanak az ilyen helyeken. Úgyse barátkozni járok oda. Akik személyesen ismernek, csak lesnek kikerekedett szemekkel, hogy akkor ez most mi 😀
KedvelésKedvelés
Én meg mindig az elsőt használom, néha a kettőt együtt, de a hivatalokban a másodikat mondják, mert az elsőt nem bírják kiolvasni (és különben is az biztosan nem lehet az én nevem, az csak valami ott a papíron), és az én ismerőseimnek meg ezen kerekedik ki a szemük, hogy akkor ez most mi is? 😀
KedvelésKedvelés
Jók vagyunk, na! 😀
KedvelésKedvelés
🙂
nálam a legjobb az volt, amikor a fentiek miatt egyszer a “milyen névre kérte” kérdésre azt válaszoltam hirtelen, hogy nem tudom 😀
KedvelésKedvelés
🙂 Érdekes itt olvasni, hogy szinte mindenki szereti a nevét, vagy legalábbis megbarátkozott vele. Az enyém a maga módján egyszerű, csupa keresztnév (vezetéknevem: harcos, aki Marshoz tartozik, általánosban felköszöntöttek az osztálytársaim a névnapján, nagy poén volt minden évben, ha, ha). Keresztnevem kettő is van, de csak az egyiket használom, csak a nagyon hivatalos iratokban írom le teljesen. Nagy mániám lett az ékezet, amiből több is van nekem, s ebben a számítógépes-sietős világban mindig mindenhonnan lehagyják, aztán ha írásban nincs ott nem is nagyon ejtik, úgyhogy mindig mindenkit kijavítok. keresztnevem sokszor betűzöm, mert a magyarul nem értő-beszélő hivatalnokok, meg volt tanáraim stb. más betűket írnak, vagy csak néznek tanácstalanul. Egyébként ez elv volt a szüleimnek a névválasztáskor, hogy ne lehessen lefordítani, hát nem is lehet 🙂 Minden testvéremnek ilyen neve lenne, ha a kisebbik bátyámnak nem a hivatalnok adta volna a nevet egyszerűen az apám után (persze ő sem volt eléggé figyelmes, (mármint apám)amikor meg én születtem ugyanez a szitu állt elő, annyi különbséggel, hogy nem anyám nevét írták be, hanem ami a hivatalnoknak tetszett, na másodjára már nem törődtek bele, s azon melegibe kicseréltették a keresztlevelem 🙂 ) Aztán a másik, amit nem használok az egy nagynénémtől van, aki születésem előtt elhunyt, az bibliai és eléggé szokványos (legalábbis mifelénk), még tetszene is, ha nem lenne ennyire elkoptatva, de valahogy nem passzol rám.
Én néha elgondolkodom azon, hogy a neveknek, legalábbis a régieknek jelentésük van (keresztnevekre gondolok), és valmiképpen hordoznak egy darabkát az adott személy személyiségéből? sorsából? vagy előrevetítenek? Nem akarok nagyon belemagyarázni, de azt gondolom, hogy azért nem teljesen mindegy ez a szempont sem. Az egyik barátnőm neve, ha a jelentéseket mondjuk így hangzana: nemes boldog élet. Ezt pl., mint célt tudnám értelmezni, hogy erre van elhívva, vagy valami ilyesmi.
S miközben ezt írtam döbbentem rá, hogy ez amit a nevemről írtam: a maga módján egyszerű, de az ékezetek miatt össze nem téveszthető, és csak a türelmesek, és figyelmesek számára szép, egyébként talán bosszantó (pláne, ha javítom), szóval mindez tulajdonképpen a személyiségemre is igaz.
Ezen hosszú csacsogás mögött az a kérdés húzódik meg, hogy a név (és annak jelentése) milyen kapcsolatban van a személlyel, személyiségünkkel?
KedvelésKedvelés
Azt kifelejtettem, hogy nekem még ragadványnevem is van, amit gyerekkoromban nagyon utáltam, mert valamiképpen helyi viszonyokban benne foglaltatik abban a családom helye az íratlan rangsorban, és az nem valami pozitív, és csak azért nem, mert sokan ezen a szűrőn keresztül néznek, vagy inkább lenéznek, anélkül, hogy egyáltalán kiváncsiak lennének rám is. Na de mára már le*arom ezt a hozzáállást, egyébként meg egy olimpiai bajnok úszó is ezt a nevet viseli 🙂
KedvelésKedvelés
Biztos, hogy van köze hozzá. Én legalábbis elmondtam a fiamnak, hogy az ő neve azt jelenti, hogy eleven, fürge. És olyan a gyerek, szóval egybe’ van.
KedvelésKedvelés
Mikor a középső lányom született, volt a (kilencágyas – rettenetesen hangzik, de nagyon jó buli volt) teremben egy nyelvész lány, akinek mongol volt a férje, és ők tudatosan úgy választottak nevet, hogy magyarul is, mongolul is érthető legyen, plusz olyan szó legyen, ami a két nyelv közös szókincséből származik. Ennek a kisfiúnak gyönyörű neve lett: Misél, ami mongolul mosoly, plusz ha a játszótéren utánakiabál, hogy Misi, akkor se nézik ufónak.
KedvelésKedvelés
Nekem az ELTE koleszban a nyolcvanas években volt egy mongol szobatársam, vegyész volt, Badarcsin Zsargalma volt a becsületes neve, akkor volt terhes egy Ocsir nevű honfitárs műszakis fiútól, nekik nem voltak ilyen egyeztetési problémáik, a gyerek fiú lett és Tögöldör 🙂
Szülés után a Vas utcában hagyta és szorgalmasan fejte a tejét a koleszban a szomszéd ágyon éjszakánként a kis Tögi számára, reggel meg az egyetemre menet bevitte neki, akkoriban a TTK még a Múzeum körúton volt, a Vas utca meg nem sokkal odébb.
Volt, hogy én vittem be reggel a tejet… micsoda útjaim voltak nekem… azóta se jutott ez eszembe soha…
(állítólag a három pont jellegzetesen női stílus, de nem tudom kiváltani semmivel)
KedvelésKedvelés
Nem mondod! 1975-ben érkezett egy mongol lány Zsargalma Magyarországra, vegyész szakra íratkozott be az ELTE-n. De emlékezetem szerint, már 76-ban teherbe esett honfitársától. Szerinted még a nyolvanas években is talpalta az egyetemet. Mindegy, már biztosan professzor Ulan-Batorban.
KedvelésKedvelés
14 éves koromig azt hittem, hogy csak nekem ez a nevem széles e világon. Aztán a fogorvosnál kérdezték melyik vagyok én és felsoroltak három különböző lakcímet a nevemhez. Teljesen ledöbbentem, hogy másnak is lehet ez a neve! Pedig gondolhattam volna: igazán mezei nevem van. Semmi flikk-flakk. Biztos több ezer nő jön-megy ezzel a névvel, de engem nem zavar, mert belőlem csak egy van 🙂 És mindenhol mindenkinek farkasviki vagyok. Még nicknévnek sem választok mást. Mindenki ugyanúgy ismer, ugyanolyannak munkában, barátokkal, akárhol, ezért szeretem, hogy ugyanúgy is szólítanak.
Ha lesz férjem, nem szeretném felvenni majd a nevét. Mi értelme van? És jelentősége? Számomra semmi és szerintem neki sem lenne fontos.
Ha esetleg egyszer lenne gyerekem, biztos olyan nevet választanék neki, aminek a jelentése szép és jól esik hallani vagy kimondani 🙂
KedvelésKedvelés
Én se vettem fel a férjem nevét, nagyon jó csak úgy én én lenni, a jegygyűrűt meg láthatja mindenki.
KedvelésKedvelés
Azert a durvabbik postasunk nem mulasztja el megkerdezni, ha a ferjemnek hoz csomagot es en veszem at, hogy “a ferje?!” Valaszom: “olyasmi” Postas: “egy haztartasban elnek?” En: “nem, egy udvartartasban!” 😀
KedvelésKedvelés
háromszor szültem.
mindháromszor (pedig közben eltelt pontosan 12 év) megkérdezték, hogy apasági nyilatkozat van-e? vagy anyakönyvezhetik az én nevemen?
válaszom lehangolta őket, miszerint van férjem.
nem is ez a lényeg, hanem érzitek emögött azt a fajta romboló és méltóságot sértő, megalázó kommunikációt, amit úgy megszoktunk már? hogy csendben átsiklunk felette, hiszen mi ez az élet nagy dolgaihoz képest?
miért? miért lehet ilyen kérdést feltenni? ráadásul mások előtt? beletúrva a másik életébe, lelkébe, intimebbnél intimebb adatába?
következmény nélkül.
KedvelésKedvelés
Barátnőm négy gyereket szült, nincs férjnél, és mind a négyszer elfelejtették az apasági nyilatkozatot, vagy éppen korábban jött a vártnál a gyerek, és mindannyiszor az ő nevére anyakönyvezték, majd a kórházból hazafelé megálltak az önkormányzatnál, sebtében tett a büszke apuka egy nyilatkozatot, és kaptak új névvel anyakönyvi kivonatot. Panaszkodott is, hogy miután mindet ugyanott szülte, és elég kis korkülönbséggel, emlékezhettek volna rá, hogy ő a feledékeny leányanya 🙂
(És ő pl. azt mondta, hogy azért kapják a gyerekek az apa vezetéknevét, mert az sokkal jobban hangzik, mint az övé. És tényleg.)
KedvelésKedvelés
Vacskamatit ideznem. Hogy ugye ha xy-né vagy, akkor az n betüt nem kell kiejteni, vagy elharapod, vagy csak szimplan törlöd es akkor ott all hogy te xy-é vagy. Nem Kovacsné, hanem Kovacsé. Tessek, ez mindent megold es nem is kell kerdezni semmit, hogy milyen vezeteknev legyen a gyermek dokumentumaiban. Mert ha az anya xy-é, akkor a gyerek is. Ki van ez gondolva mondhatom.
Latod micsoda csalodast okoztal igy nekik? 😉
KedvelésKedvelés
Annyira kiakasztó, főleg ha nincs mivel riposztozni! Ma tudtam meg, hogy az amúgy helyes óvónénik gyakran osztanak egy egyedülálló anyukát: jöjjön négyre (bár hatig van ügyelet), miért felejtette el már megint behozni az ezt-azt. Nem voltam fültanúja még, csak egy, az anyukával együttérző, halkszavú szelíd katolikus, sokgyerekes anyatárs mondta nekem szomorúan.
KedvelésKedvelés
A tucatnevű exférjem mostani élettársa anno azzal a szöveggel kezdett ki az akkor még férjemmel, hogy összekeverte egy másik ugyanilyen nevű ismerősével, mert ő (a nő) a saját nevével megszokta, hogy nem szaladgálnak vele homoním egyedek az utcán. Sose tudtam eldönteni, hogy ezen inkább nevessek (sőt, röhögjek) vagy sírjak, nem sokkal van ritkább neve, mint Neked. Végül aztán csak ráhúztam magamban, hogy a nő kissé szűklátókörű, és igyekszem nem gondolni az egész esetre (de ha már névtéma van, csak előjön).
KedvelésKedvelés
Gyerekként nem szerettem apám miatt, majd felvettem a férjemét. Most megváltásként gondolok vissza rá, s épp a héten megyek intézni, hogy visszavegyem.
KedvelésKedvelés
Valahol mintha panaszolták volna, hogy nálunk az nem kerül pénzbe, hogy a nő felvegye a férfi nevét,
az viszont igen, hogy visszavegye a sajátját.
Ez is izgalmas azért, és még mennyi ilyen eszement, logikailag feje tetejére állított igazságtalanság él, ami a férfiak hatalmát igyekszik bebetonozni, és fel se tűnik.
Mert ha pl. fizetni kéne érte, már eleve kevesebben vennék át a férjük nevét, mint ahogy leadni már nem olyan sima az ügy, ezért csak a nagyon eltökéltek küzdenek meg vele és fizetik ki az árát.
Nem tudom, most hogy van éppen ez a dolog.
KedvelésKedvelés
5000 csak az illetékbélyeg. Ha azt beviszed, akkor 3 perces történet az egész, majd az összes iratod átvariálása, ami újabb ezrekben fáj.
KedvelésKedvelés
és ha elkéred a férjedtől a költségek felét (mert szerintem ez így lenne méltányos) felháborodottan még a 20 év alatt neked vásárolt ékszereket is visszakéri. ha már eszébe juttattad.
ha nem nőket elnyomó rendszerben élnénk akkor az állam a költséget megelőlegezné, majd a férjen behajtja. (úristen hány nőismerősöm van, akik évek óta elváltak és még mindig a férjük nevét viselik! azt mondják a költségek miatt. de lehet, hogy fogva tartja őket a rend, ami azt sugallja, férjes asszony vagyok, tehát értékes ember vagyok és ezért vegyetek komolyan)
KedvelésKedvelés
Én még nem váltam el. Hülyén érzem magam, hogy megbántom, megsértem, ha a nevét leteszem. És akkor mi van? Mitől ez a rohadt bűntudat még mindig? Hát ki nem szarja le, ha megsértődik?
Tudom, hogy nagyon nagyon fontos lépés, mégis mégis lelkifurdalásr okoz.
Abszurdum.
KedvelésKedvelés
Én nem vettem fel a férjem kéttagú családnevét. Több indokom is volt, de a fő érv az volt, hogy minek hordjam én az anyósom leánykori nevét, amikor hordhatom a sajátomat. Én annyira név-azonos vagyok, hogy el sem tudtam volna képzelni magam más névvel. A gyerekek az apjuk családnevét viszik tovább, én meg kifogásolom minden egyes alkalommal. A két nagyobbik gyerekemnél szerintem nem sikerült megtalálni a megfelelő nevet, ezért a családban becézzük őket (pedig szép magyar nevek, nagyon jó jelentéssel és még fordíthatók is). A harmadik szülöttömmel megbeszéltük álmomban, hogy mit szeretne. Őt mindig a saját nevén szólítjuk.
KedvelésKedvelés
a vezeteknevemet szerettem, de a ferjem keresere lecsereltem az overe ami szinten szep, de azert nem az enyem, a keresztnevem szerintem nem illik hozzam, sosem szoktam meg igazan. meg mindig racsodalkozom amikor a lanyom neha a keresztnevemen szolit, hogy ez en lennek? az o nevuket ugy valasztottam hogy rovid, nem becezheto, nemzetkozi, konnyen kiejtheto. az en nevemet Angliaban senki nem birja kiejteni elsore, nekik ezt nem akartam.
KedvelésKedvelés
Az I-vel kezdődő, germán eredetű keresztnevem egy ősi isten nevéből ered. Elkezdtem kutatni utána, és olyat találtam, hogy hű… Figyelem, felnőtt tartalom következik, kattintás csak saját felelősségre!
“The third is Frikko, who bestows peace and pleasure on mortals. His likeness, too, they fashion with an immense phallus.”
Lehet, hogy igazából a fütyihangon lenne a helyem? 😀
KedvelésKedvelés
Nekem a vezetéknevem az, amivel ribizlit ki lehet kergetni a világból, lásd fentebb 🙂 Egyébként vicces, mert multi- és nemzetközi környezetben, látatlanban azt hiszik rólam, hogy japán vagyok, mert ott viszont nagyon is elterjedt családnév. A keresztnevem ugyanaz, mint édesanyámé volt, régen volt népszerű, pont ezért nem szerettem sokáig, mondván “vénasszonyos” (Rómeó hitvese+Anna, összeolvadva). Kikészülök, ha hosszú ú-val írják, viszont franciául kiejtve gyönyörű.
KedvelésKedvelés
na hát ez egy jó kérdés. multinál dolgozva utálom, hogy mindig felcserélik, direkt mindig magyar sorrendben írom le, és az ékezetekhez is ragaszkodom, sok van. a vezetéknevem hót egyszerű, mégsincs sok belőle, csak fél oldal a telefonkönyvben, apámé, és nem is fogok felvenni másikat. teljesen jó beszélő név, egyben földrajzi is, én is mindig kapok i-t a végére, pedig nincs, és ettől beszélő, meg egy kicsit különlegesebb, mert az i-s változatból viszont három oldal is van. sax-ból magyarosították, ami nekem speciel nagyon tetszik, de nem venném vissza, mert soha többet nem mutatkozhatnék be angolul. a keresztnevem is majdhogynem banális, de így együtt valahogy mégse az, egész rendben van, ez jutott, most már marad is.
ugyanaz a keresztnevem, mint követőnek, és üzenem, hogy azért józsika, mert az egyik ritka beceneve, ami nincs is az utónévkönyben, de engem úgy hívnak a barátaim, na, az a józsinak is valamiért beceneve.
KedvelésKedvelés
Egyszeru, megis ritka nevem van,(meg sosem talalkoztam vele, masok sem mondtak, hogy ismertek meg egyet) jol meg is vagyok vele, nem csak ezert, enyemnek erzem.
gyerekkoromban szoktam jatszadozni mi lett volna, ha ez es ez leszek, de a vezeteknevemet mindig szuleim vezetekneveivel kepzeltem el. nemreg megprobaltam kirakni ket ertelmes mozaiknevet a jelenlegi nevembol, de nem sikerult, meg probalkozom 🙂 kivancsi lennek amugy hany no el a nevemmel az orszagban, szeretnem hinni, hogy csak en, de tizmillio ember kozul egeszen biztosan nem. a vilaghalon fellelek egyet-egyet, de egy betu mindig valahol hianyzik. valaki utananezhetne valami titkos orszagos adatbazisban 😀
KedvelésKedvelés
Nagyon szeretem ezt a témát, imádtam a gyerekeimnek is nevet választani.
A keresztnevemet mindig is szerettem, viszonylag ritka, de azért nem kérdeznek vissza, szép a hangzása és a jelentése is. A vezetéknevemet sokáig utáltam apám miatt, akit tulajdonképpen nem is ismerek (nagyon kicsi voltam, amikor elváltak), de egyszercsak ez az érzés megváltozott. Nem tudom mikor és miért, de ma már azt is szeretem. Ez is ritka, így a keresztnévvel együtt eléggé egyedi hangzású a nevem. A férjem nevét nem vettem fel, mert -né egyáltalán nem akartam lenni, meg ha 31 évig jó volt, akkor utána is. Mondtam neki, ha Andrássy vagy Eszterházy lenne, akkor elgondolkodnék… 🙂
KedvelésKedvelés
ribizli — elsősorban emiatt a rajz miatt (láttam az eredetit is!):
http://www.christies.com/lotfinder/ZoomImage.aspx?image=http://www.christies.com/lotfinderimages/d54415/d5441526&IntObjectID=5441526
aztán mert a ribizli vidám, piros, fényes, kerek, tökéletes, törékeny és mégis szívós, savanykás, de éretten isteni, szinte bárhol megél…
mert exem néha így szólított — tehát igazi bece.
mert a ribizli szó olyan vicces, mókás, zöngés, dallamos.
mert minden évben eltesszük lekvárnak és szörpnek a kertben termő ribizlit. (majd csakazolvassa elmondja, finom-e vagy sem.)
igazi nevemnek története ennek a bejegyzésnek végén:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/07/a-nok-tovabb-elnek-2-es-jobban-is/
KedvelésKedvelés
A 11 hónapos vidám, piros, fényes, kerek, tökéletes, törékeny és mégis szívós, vicces, mókás, zöngés, dallamos lányomat szoktam ribizlinek hívni. 🙂
KedvelésKedvelés
megtisztel!
KedvelésKedvelés
Én a lányomat hosszú ideig csipkebogyónak szolítottam, majd csak bogyónak, mert olyan kis gömbölyű és pirospozsgás volt. Már megnyúlt, nem találna hozzá 🙂
KedvelésKedvelés
Orsolya – És mindig is imádtam. 🙂 Van második keresztnevem (anyámé), azt nem szeretem.
A vezetéknevünk ugyanaz a férjemmel, és mivel apósom és férjem neve ugyanaz, plusz harmadik feleség is vagyok, nem akartam felvenni a nevét, legalábbis a hagyományos módon semmiképp, így foglalkozásné foglalkozás Orsolya vagyok, és a vezetéknevem – igen! – ugyanerre a hangra végződik, de csak egyszer értették félre, amin nagyon meg is lepődtem. De a foglalkozásné részt sose használom, csak hivatalos helyen, nem zavar, és hát ha ő így örül neki, miért is ne?!
Ismerek három másik foglalkozás Orsolyát, és mindig nagyon örülök nekik, nem zavar, hogy nekik is ilyen klassz nevük van. 😀
A nicknevem? Sok van, nem szeretem ugyanazt megadni különböző helyeken. Az eredeti és első az Olivérből ered, ha fiú lettem volna, ezt kapom, és kamaszkoromban rámragadt (három Orsik voltunk egy osztályban). Később két másik nicknevem is volt (az egyiken blogolok), de valahogy úgy alakult, hogy egyszer megváltoztattam az indexes felhasználónevemet, hogy ne lehessen könnyen rám találni, és egy fura név jutott eszembe (kaja+horrorszereplő), és ez megtetszett, azóta ilyeneket választok, mint a Szuflégyilkos. 😀 Pedig különben jól főzök, dietetikus lennék vagy mi. 😀
KedvelésKedvelés
Az esküvőnk után nekem kettős vezetéknevem lett, mi átvettük a férjemmel egymás vezetékneveit. Az ismeretségi körömben konkrétan egy párról tudok, akik hasonlóan jártak el, a többiek nagyrésze megtartotta a saját nevét, vagy a nők felvették a férjük nevét, de ez is a ritkábbik eset. Ami, azonban, érdekes, az a rekaciók: egyrészt, hogy miért bonyolítani a nevünket, vagy tartsam meg a sajátom, vagy vegyem fel a férjemét, minek mind a kettő mind a kettőnknek. Másrészt, az életünk (és gyermekeink élete) végéig tartó poénkodások elkerülése végett az én vezetéknevem lett az első, a férjemé a második. Erre: tényleg? és mit szólt hozzá a férjed? hogy viseli? Komolyan, mintha ez valami egóharc lenne, vagy mintha ő nem lett volna ott, hanem mondjuk születésnapjára kapott volna tőlem egy új személyit, benne egy szép új meglepi névvel.
KedvelésKedvelés
Érdekes téma. A vezetéknevem nem hangzik túl jól, de ritka, és ezt szeretem benne. A keresztnevem átlagos, jól megvagyok vele, habár ha rajtam múlott volna, nem ezt adom magamnak.
Az itteni nicknevemet egy híres regény kevésbé híres mellékszereplője után választottam. Aki kitalálja, nagyot nő a szememben 🙂
KedvelésKedvelés
Tolkiennél egy tünde.
KedvelésKedvelés
Nem tünde, hanem Samu elsőszülött leánykája Csűrös Rozitól, a Lórienben nyíló kis aranyszínű virág után kapta. Bár szerintem Gem válasza is értékelhető, nőjünk nagyot mind a ketten! 🙂
KedvelésKedvelés
Hú, tökéletes válasz, de Gem is közel járt. A nagyra növés mellé nyertetek egy völgyzugolyi utazást, egy magyar-tünde szótárat és fél kiló lembast. (Először mordori last minute utat akartam írni – fapados, csak oda – de aztán túl gonosznak találtam.) 🙂
KedvelésKedvelés
Gyerekkoromban volt egy elméletem, hogy minden névnek van egy hangulata, amit egy színnel fejeztem ki. Nálam az Andrea mustársárga volt, az Andi viszont ciklámen. És utáltam Andrea lenni. Nem is használtam kb. az egyetemig. De most már úgy vagyok vele, hogy új helyen (pl. nyelvtanfolyamos csoportjaimnál) nem szeretem az Andit használni. Egyrészt túl bizalmasnak tartom. Amíg ők maguktól nem mondják, hogy Lacinak szólítsam őket, én is maradok a Lászlónál. Másrészt meg azt gondolom, hogy így komolyabban vesznek.
Nálunk a húgom kapta anyám nevét, és ezért egy darabig féltékeny voltam rá, mintha őt jobban szeretnék. Azzal indokolták a névválasztást, hogy nehéz terhesség volt (nagy baba volt), és ezért jobban megbecsülik. Ha fiú lett volna, akkor apám nevét kapja.
Az Andreával még az a bajom, hogy a vezetéknevem is A-ra végződik, és akkor így állítólag nehéz kimondani. Állítólag ez a sok A határozottságra utal. Meg tömegjelenség, hogy Adriennek hívnak az emberek, és nem is értik, ez engem miért zavar. Pedig az Andrea a nyolcvanas években a top 10 női névben benne volt, jó párat ismerek saját korosztályomban.
Talán furán hangzik, de már kiválasztottam a leendő gyerekem nevét (nem vagyok terhes, tehát abszolút elméleti a dolog). És az az irányelvem, hogy felnőttként és gyerekként is használhassa. Pl. az Ottót nem jó szívvel adnám egy kisgyereknek, és mondjuk a Fanniról meg nem tudom elképzelni, hogy egy öreg néni (pedig rögtön ott van Radnótiné). Azonkívül nem szeretem sem az idegen neveket (pl. Vivien, Krisztián), sem az ősmagyarokat (pl. Bendegúz).
Remélem, nem bántottam meg senkit. Egyszerűen az arany középutat keresem. Meg persze nem szeretnék kínos perceket szerezni a gyereknek. De a leleményes gyerekek úgyis bármilyen nevet ki tudnak csúfolni.
KedvelésKedvelés
Az én nevem nem is az enyém, hanem az anyámé. Ezt nem szeretem. Különösen azt nem, amikor a névből következtetnek személyiségvonásokra. De hát nem is vagyok olyan, mint ő! Jellemző egyébként, apám és anyám képtelenek voltak olyan nevet találni, ami mindkettőjüknek tetszik, mindegyik ragaszkodott a saját ötletéhez, és így vágták át a gordiuszi csomót.
Azt viszont szeretem a nevemben, hogy nem kényelmetlen becézés helyett az eredeti formájában használni. Senkit sem hívok például Erzsébetnek vagy Katalinnak, azt rettentő hivatalosnak érzem, ezt megkívánó helyzetekben pedig szinte sosem vagyok, de segítség nélkül nem tudom kitalálni, Böbe, Erzsi vagy Betti, Kati(ka), Kat(k)a, vagy Kitti, Juli, Julcsi vagy Jutka (kedves érintettek, ez milyen a ti szemszögetekből?). Az én nevemet egészen nyugodtan lehet az anyakönyvezett formában használni, olyan ez, mint az Eszter, az Edina, a Judit, és még sokan mások. De mégis milyen jó, ha valakinek Esz, Edi, Jucc!
Azt pedig nagyon szeretem, amikor valaki elkezd magától becézni – alapvetően kétféleképpen lehet, a többi erőltetett vagy buta – , ezek közül az egyiket sokáig nem szerettem – anyámat így szokták – , aztán néhány barátnőm elkezdte használni, nekik megengedtem, aztán abban a közegben, ahol velük mozogtunk, elterjedt, ott ma már mindenki így hív. Ma már nem zavar. Az egyetem pedig egy csoda volt nekem, többek között ezért is: ott valahogy mindenki a nekem kedves becenéven kezdett el szólítani, teljesen magától, sosem mondtam nekik, hogy azt szeretem. Ettől (is) én ott sokszor jobban otthon éreztem magam, mint otthon, ahol a teljes nevemen szólítanak. (Vagy néha az idétlen gyerekkori becenevemen. Akkor még nem volt idétlen, ma már igen, annak, aki mondja.)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én mindig úgy érzem magam, ha valaki magától elkezd becenéven szólítani, mintha az az ember ezzel jelezné, hogy kedvel. Lehet, hogy butaság, de nekem mindig megbizsergeti a lelkem. Persze lehet, hogy ez azért is van, mert alapvetően nem érzi az ember kényszernek, hogy becézzen, így úgy érzem, ez az ő kifejezett igénye, rokonszenvének kifejezése.
Érdekesek ilyen szempontból a férfiak az életemben. Volt hagyományos nevű, aki nem becézve túl hivatalos, becézve nem tetszik, mindkettőn nevezték, egyik sem illett hozzá, nem szerettem nevén szólítani. Volt különleges nevű, sokan azt hitték, mikor beszéltem róla, hogy lány, nem illett hozzá a neve, de legalább nem lehetett becézni, mindenki egyféleképpen szólította. Volt szép magyar nevű, gyakori, nem ősmagyar(kodó), gyönyörű hangzású, sem azon, sem becenevén nem szerettem hívni, mert minden hozzá közel álló a baráti körben elterjedt becenevén nevezte. Azt csak azóta használom, mióta nem vagyunk együtt. Azóta szeretem igazán megszólítani. Volt, aki lelki társ volt, hagyományos, bibliai névvel, becézve, nem szerette a nevét, én nagyon. És azt is, ahogy ő kimondta az enyémet. Nem becézett, de tőle úgy hangzott, mintha csak ő hívott volna így. Aztán a hosszú, divatos hangzású, becézve lányos, egyetlen jó beceneve nem illik hozzá. Más ilyen nevű ismerősömet úgy hívom, őt nem megy.
Azt hiszem, be kell kapcsolnom ezt a szűrőt, és sokkal jobban figyelni rá. Ki(t) mint hív(ok), úgy marad. Vagy megy. Nektek van olyan, hogy kényelmetlen valakit a nevén szólítani?
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszik, amennyire te is a nyelvedben élsz, ahogy nem mindegy a név, nem csak eszköz, esetlegesség, hanem külön történet. És a rejtélyes levezetések, jellemzések de jók!
Én a János egyszerűségét becézhetetlen egyszerű eleganciáját nagyon megszerettem, a neve identitás lett, és meglepő módon az enyém. Ezen kívül szerettem még a fosztóképzős keresztnevű szerelmemet említeni, megszólítani. A művész úr azért művész úr, levélben pedig maestro vagy valamelyik szerepének neve, mert nem szólítottam és nem is tudnám soha a keresztnevén szólítani, mert nekem ő nem civil, civilként nincs, elképzelhetetlen, pláne becézve, és amikor a színházigazgató így említette, megbotránkoztam. Vannak férfinevek, amelyek becézve bratyizósak lesznek, a művész úrén kívül ilyen még a Jancsi, a Zoli, a Pista és az Andris is. Valamiért férfiak szeretnek így a velük egy szintű (vagy ekként láttatni kívánt) kvalitásokról említést tenni, ezzel, a kölcsönös becézéssel jelezve: egy brancs vagyunk/én ismerem ám őt. És ha az igen nagy színészről interjúban tesznek említést ekként, az nagyon bennfenteskedő, blaszfém, visszás. Vagy amikor valakinek (Fekete Ernő) van művészneve, és dafke az eredetin emlegetik, kettéosztva ezzel a világot: akik tudják és használják az eredetit, és akik beérik a hivatalossal.
KedvelésKedvelés
Erről most az jutott eszembe, hogy mennyire meghökkenek és lelomboz, amikor 30 feletti férfiak Zsoltinak meg Csabinak hívatják magukat, ezek a becézési módok 4 éves kor felett valahogy már nem szalonképesek, eleve, hogy hangzik az, hogy Csabi, hát borzasztó.
KedvelésKedvelés
🙂 a tesóm is így szólítjuk, igaz még távol van a 30-tól, de a 4-től is 🙂
KedvelésKedvelés
de van olyan ismerősöm is, (már 50 fölött), aki az apja nevét kapta teljes egészében és a keresztnevét mindig kicsinyítőképzővel mondják (mert anélkül az apjára gondolnának, még így is, hogy pár éve már meghalt), pl. Sanyika és az egészen fiatalok még bácsizzák is 🙂
KedvelésKedvelés
Sanyika bácsi? 😀
KedvelésKedvelés
Legyünk igazságosak, mert egy Marika nénin sem lepődünk meg:)
KedvelésKedvelés
Tényleg 😀
KedvelésKedvelés
“Legyünk igazságosak, mert egy Marika nénin sem lepődünk meg:)” – Milyen érdekes ez is, csak a nőket szólítják úgy egész életükben, ahogy a gyerekeket szokás. Mi a “patronizing” pontos magyar megfelelője? Jajj, de rossz fordító lennék…
KedvelésKedvelés
Infantilizálni. 😀
KedvelésKedvelés
Amikor párterápián voltunk, egyik kérdése ez volt a terapeutának, hogy kit hogy hívnak a családjában. A férjemet én Samunak szólítottam, a barátai is mind így hívták. Anyósom Sanyikának szólította. A terapeuta megjegyezte, hogy a felnőtté érés első lépése lehet ez, hogy kikéri magának, hogy őt már ne szólítsák Sanyikának, mert ő már nagy ehhez 🙂 Érdekes volt.
KedvelésKedvelés
Hát ugyanez. Szinte szó szerint. Egy másik férfinévvel.
KedvelésKedvelés
én kötőjellel vettem fel a férjemét, ezáltal a nevem olyan hosszú, mint a honi történelem. és olyan magyaros is, benne van majdnem az összes ékezetes magánhangzó. de muszáj volt így, nekem apámból semmi nem maradt, csak a senem egyenes, senem hullámos hajam, meg ez a vezetéknév. a keresztnevem is nagyon ősmagyar, de nagyon kellemes tartalommal, mindenki visszakérdez és örömködik, hogy de szuper. szeretem. nem hittem, hogy akad még valaki ezzel a névvel. de pár éve bejelölt egy hapsi a facebook-on, aki az az ilyen nevű csajokat gyűjtötte ismerősen, vagyunk egy páran. több szempontból is lelombozott az eset.
KedvelésKedvelés
Most még elakadok egy kicsit, ha eszembe jut, hogy hogy is hívnak:
Eredetileg a vezeték és keresztnevem pontos jelentése együtt: sárga csillag. Ez eléggé beszédes. A szüleim egyébként igen meglepő módon nem is gondoltak erre, amikor apám vezetékneve mellé választották a kedvenc popfesztiváljuk egyik szereplőjét.
Itt a blogon Devorah Lev lettem, a zseniális Chaim Potok Asher Lev című könyvéből, a főszereplő felesége. Szeretem a könyvet, az én férjem is festő, így lettem hát Devorah itt.
Aztán néhány napja (na jó, egy hete) felvettem a férjem nevét, kötőjelesen. Így már nem olyan jellegzetesen zsidó hangzású -ezt egy kicsit sajnálom-, cserébe jó nehéz kimondani.
De jó így párban, ízlelgetem.
KedvelésKedvelés
A mindenit, én csak A nevem-et olvastam, és odavoltam nagyon, katartikus volt, neked megvan a második rész?
Szép a neved így is.
Milyen volt a bringázás?
KedvelésKedvelés
Megvan a második rész, nagyon szívesen kölcsönadom. Ez is katartikus élmény, sok kérdést felvető fordulattal a könyv végén.
A bringázás nagyon jó volt. Az a vidék hihetetlen, mintha tökéletesen megkomponált díszlet volna. Sajnos baromi hideg volt, hiába vettünk fel _mindent_ ami nálunk volt (fantasztikusan nézünk ki minden fotón), nem tudtunk napi 10 kmnél többet menni.
KedvelésKedvelés
Tíííz? De hát az fél óra. Ettetek, söröztetek egész nap? 😀
Nagyon elolvasnám, ha végzek a Bodzagőzzel! Legyen meleg, és kerthelyiség, blogtalálkozó és csevej hajnalig!
KedvelésKedvelés
Hátttőőőőőőőőő…. igen, azt is.
Fertőmeggyes központ- Fertőmeggyes móló volt a napi táv 😀
Legyenlegyen!Annyi jó hely és téma van!
KedvelésKedvelés
Az én apámnak nem adatott meg a fiúgyermek. Így neki a nővérem Gyuri volt, én meg Pista. Szerencsére csak félig viccből és nem nyilvánosan, és az én kamaszkoromra (a nővérem már huszonéves volt) elmúlt.
MarosiCs… Hát, ez a sics nekem sosem tetszett, nem hangzik jól, na! Nyolcadikos voltam, amikor elhatároztam, hogy én a gyerekeim névadásnál elsősorban hangtani szempontokat veszek figyelembe. Két évvel később ehhez társult egy olyan szempont, hogy ne legyen gyakori név (hárman voltunk ugyanazzal a keresztnévvel az osztályban, egyikük előttem ült, és én utáltam a “nem te, a másik” felkiáltást, miután odafordultam az “engem” szólítóhoz).
Férjhez menéskor -erdélyi lévén- nekem rendkívül idegen volt a -né. Erdélyben a leggyakoribb a férj vezetéknevének átvétele, erre kapható lettem volna én is, de ezt a férjem nem akarta (“nem a testvérem vagy, hanem a feleségem”), amikor pedig felmerült a kettős keresztnév, azt mondta: “Tudod mit, ha 30 évig jó voltál MarosiCs…nak, jó leszel
ezután is”. És lőn.
Egyik kolléganőm vezetékneve k hangra végződik, a kislányát pedig Annának hívják. “A gyerekek úgyis csúfolják egymást, ha nem a nevük miatt, akkor más miatt. És nekünk tetszett az Anna”. Az apja volt az első, aki Kannácskának szólította, aztán persze a nővérkéje is. Khm… Csak én vagyok túlérzékeny?
KedvelésKedvelés