Pályázat! Még két hét! Írjatok! Olyan jókat írtok!
Terézanyu Pályázat 2013
Negyedik éve hirdetjük meg a Terézanyu pályázatot, amely az évek során a női tabuk ledöntésének pályázatává nőtte ki magát. 2011-től a Richter Gedeon Nyrt. támogatja a kezdeményezést, melynek célja a nők társadalmi megbecsültségének és önbecsülésének növelése.
Az idei téma: Anya-lánya kapcsolatokról – tabuk nélkül
Idén igazi darázsfészekbe, egészen pontosan a családi fészekbe nyúlunk az anya-lánya témával, hiszen az édesanyánktól kapott minta meghatározza egész életünket, de különösen gyermekünkkel való kapcsolatunkat. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a kapott batyuból mit szeretnénk átadni saját lányunknak és mit nem. De erről ritkán beszélünk nyíltan, mint ahogy arról is, hogy a bensőséges anya-lánya kapcsolat kialakításához gyakran feszültségekkel teli út vezet.
A pályázatok legfeljebb 5000 karakter terjedelműek lehetnek (szóközökkel együtt), és egyes szám első személyben kell íródniuk. A pályaműveket word formátumban, május 1-ig tölthetitek fel honlapunkon. A „négykezeseket” is várjuk, amelyekben anya és lánya együtt írják le történeteiket.
Az első helyezett 50 ezer forint értékű könyvutalványt és egy Kindle-t nyer. A többi díjazottra is értékes nyeremények várnak, valamint publikálási lehetőséget kapnak.
csak az olvassa. én szóltam 
Jééézus 😦
KedvelésKedvelés
Máária 🙂
KedvelésKedvelés
Mi lehet az a publikálási? És vajon az én történetem beleférne- e? Vagy a szirup kellene? A göröngyös út után összeborulós? Az belefér- e, hogy még ma is, most is beszól az öltözködés okán, vagy a szokásaim okán, vagy mikor kapok egy viszonylag jó állást, az első gondolata az, hogy ez csak valami tévedés lehet, és ha már ilyen szerencsém volt, hát húzzam meg magam (istenem, hogy egész életembe ezt dresszírozta, hogy húzzam, meg magam!), nehogy elcsesszem. Basszus, 40 éves elmúltam!!!
KedvelésKedvelés
Nalátodlátod, ha meghúztad volna magad, biztos nem múltál volna még el 40 🙂
Én anyám meghalt, mikor én 31 ő 58 volt – de ha élne, mindenbe beleszólna most is, az nem kérdés. Akkor el se mertem volna válni 32 évesen, az tuti.
És ma őhelyette a kicsi lányom hiányozna a leltárból.
Ez elég nagy kontraszt – miért kell ekkorának lennie ?
KedvelésKedvelés
Figyelemmel kísértem az elmúlt évben (“Hogyan változik meg egy nő élete az anyaságal” volt a téma) és: nem kell a szirup, nem kell szépíteni, nem feltétel a happy end! Terézanyu működtetője (Rácz Zsuzsa) pedig szintén negyvenen felül (tavaly hozta világra a második lánykáját), tehát szerintem a “40 elmúltam” sem kifogás 🙂 Úgyhogy csak rajtaaaaa, nem lehet elcseszni! Max. “csak” közönségdíjas leszel. 😀
KedvelésKedvelés
Két g-vel az anyasággal, természetesen. 🙂 Miért nincs ilyen opció itt, hogy “felülírni/javítani”?! Jah, hogy figyelmesebbnek kéne lennem… 😉
KedvelésKedvelés
A publikálási lehetőség meg, ha jól tudom, a Nők Lapja. 🙂
KedvelésKedvelés
“Vagy a szirup kellene?” – csak nem! Azt írják “tabuk nélkül”.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Én is olvastam a felhívást, futott is rajta egy kört az agyam, de még mindig nem tudnám tisztán megfogalmazni, 35 évesen sem. 4-5 éve bírom csak kimondani, hogy nem úgy szeretett, ahogy kellett volna, hogy soha életében nem hangolódott rám, hogy nem ismer, hogy miknek tett ki gyerekkoromban stb. Mert közben látom, hogy ő nyomorultabb, mint én. Nem mentem fel, csak nem is akarok ítélkezni fölötte. Csak már ki tudom mondani, hogy engem hol nyomorított meg. Az meg nem egy jól hangzó sztori.
KedvelésKedvelés
Jajj, Gyöngyi!
Most találtam erre a bejegyzésre, és most csak meredek a képernyőre, századszorra olvasom a soraidat, és tűnődök, hogyan lehet, hogy leírtál engem!? Szó szerint! Köszönöm a megfogalmazást! Nagyon!
Mert én is évek óta hasonlóan érzem ezeket, de ennyire pontosan nem állt bennem össze még!
“Mert közben látom, hogy ő nyomorultabb, mint én. Nem mentem fel, csak nem is akarok ítélkezni fölötte. ”
Ez annyira…
Mert arra már kamaszként rájöttem, hogy alanyi jogon NEM KELL SZERETETET ÉREZNEM, és kimondhatom, hogy egy csomó hitvány érzésemért ő a felelős. Sőt, én már gyűlöltem is őt, amit meg is mondtam neki, volt, hogy nem beszéltünk, de nem lett jobb nekem belül! Sőt!
Aztán anya lettem én is, belülről élem meg, amik őt nyomoríthatták meg, és szánni kezdtem. Ami persze nem menti fel őt, de már nem hívom gyűlöletnek. De megszépítve, sziruposan, szeretetnek sem akarom nevezni, nemhogy érezni.
Nemrég írtam neki őszintén. És látom, hogy nem ért, nem ismer, és nem is tud reagálni játszmázás nélkül. Persze közben azt mondja (és érzi), hogy “jobban ismerlek, mint gondolnád”, “nagyon tudom, miről beszélsz”, ” majd te is megtudod, ha felnőnek a gyerekeid”, stb. És én nem értem, hogy miért nem érti, hogy ezek szajkózásától, nem jön rendbe a kapcsolatunk.
(A Mérgező szülőket /és a blogot/ olvasva, már tudom, hogy nem is ez a cél feltétlen. Azt hiszem, gyógyulok…)
KedvelésKedvelés
Gyongyihez hasonloan en se tudom megfogalmazni, hogy pontosan miben kellett volna mashogy figyelnie ram. Tudom, jot akar(t), a legjobbat nekem, de…
En is jot akarok a lanyomnak. Neki vajon mi lesz a “de”? De jo lenne csak sejteni!
Kicsit olyan ez, mint a szeret a ferjem, de…
KedvelésKedvelés
Én tudom, mit kellett volna másképp. Sőt, azt is tudom, én milyen bűnöket követek el a fiaimmal. Én már rég nem gondolom, hogy a “tette, amennyire tellett tőle” felmentést adna. Miért nem akarta jobban tenni? Miért nem látta, hogy a gyereke szorong, boldogtalan, félelemmel telt? Miért nem mentett meg? Miért nem állt ki értem? Miért a hallgatásra trenírozott? Miért nyom le még most is? És miért hiszi még ma is, hogy mindennek így kellett lennie? A saját nyomorának? Miért ámítja magával, hogy a fél élet, ami a legszörnyűbb lenyomásban, kilátástalanságba és agresszióban telt el neki, az pontosan kellett az ő lelki fejlődéséhez?
Soroljam?
És miért fojtja belém a szót, mikor a saját kételyeim fogalmazom meg a saját gyerekemmel kapcsolatban? Miért nem akar legalább az unokájának szabadabbat, igényesebbet, örömtelibbet?
KedvelésKedvelés
Nekem azért dilemma, mert tudom, hogy mennyire egyszerű ember az anyám, mondjuk ki: buta, mint a föld. A felére sem lát rá, amire én. Erről nem tehet. És mivel szimbiózisban éltünk a nagyszüleimmel, nagyon egyszerű meglátnom, hogy ők nyomorították meg, ez sokkal elfogadhatóbb, mintha nem tudnám. Semmi alól nem menti fel, de a szándékosság alól biztos. Még meg is próbálta oldani szerencsétlen a dolgait, de két kókler pszichológus meg egy profi pszichiáter miatti depresszió elriasztotta. Gyógyulhatott volna, de megrémült, mert túl sokkal kellett volna szembenéznie, nem volt bátorsága. Ettől még rossz anya volt, ezen semmi nem változtat.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Vacilálok a teljes idegösszeomlás és nem is tudom mi a másik verzió között. Kell ez? Kianalizálni mindent a végletekig, és én is minden nap úgy kelek fel hogy újra kezdem az egészet……….. régen is ez volt? vagy nem? Mi a gond? Miért vagyunk boldogtalan, frusztrált depressziós emberiség. Ti ismertek boldog embereket, anyákat, férjeket, házasságokat? Mintha a levegőbe vibrálna ez a sok maszlag. És én is bedőlök nap mint nap. Miért kell, ki, meg be analizálni a végletekig. Miért csinálom én is ezt? Írtam egy pályázatot én is (terézanyu), ott van a desktopomon. És k…ra nem lettem tőle boldogabb hogy leírtam. Valahogy soha nem visz előre ha elolvasom ezer ilyen és hasonló sorsot. Nincs példa, kapaszkodó ……………….. semmi.
Kétségbe vagyok esve.
KedvelésKedvelés
Szia, Gabi! Maradj köztünk, arra jó a közösség, hogy átmos, felráz, tükröt tart, felvidít, az írások elgondolkodtatnak és szellemi munkát biztosítanak.
Úgy tűnik, nagyon nem vagy jól. Nem értem pontosan, mi a gondod, de a házasságod, anyaságod és az anyukáddal való viszony, ugye? Próbálj írni erről!
KedvelésKedvelés
Hm, az ilyen pályázatokkal, versenyekkel már erősen fenntartásaim vannak. Egyszer írtam egy kiadó pályázatára egy borzalmas “művet”: erőltetett volt, modoros, unalmas, olvashatatlan, nem is számítottam semmire. Az viszont vicces volt, hogy az első három helyezett közül kettő olyan író volt, akinek már jelent meg könyve ennél a kiadónál, s a harmadiknak is komoly kapcsolatai, kapcsolódási pontjai voltak…
KedvelésKedvelés
kösz, hogy felhívtad rá a figyelmet, hajnalban nem tudtam aludni, így átgondoltam, megrágtam, kiköptem -és megírtam az anyámmal való viszonyomat. Semmi rózsaszín sincs benne, tartok tőle, nem elég nőklapja-barát, de nekem arra jó volt, hogy egyszer végre leírjam. Gyorsan el is küldtem, nehogy meggondoljam.
KedvelésKedvelés
Jókat írtok a kommentekben. Én nem gondolkodom a megíráson. Még túl friss, még kell önállósodnom hozzá. Még nem állok teljesen a saját lábaimon. Azt nem írom, hogy a földön, mert ott szinte sose… 😀
KedvelésKedvelés