napi idézet, január 16.

Közzétéve Szerző:

…ahhoz, hogy teljes legyen a kép, nem kellene a másik felet is meghallgatniuk?

Ez nem bíróság. Mi nem igazságot akarunk tenni, hanem egy talpalatnyi földet és egy darab kétszersültet biztosítani a hullámveréstől és a sok sületlenségtől megfáradtaknak.

Tehát ön nem gyűlöli a férfiakat.

Már hogyne Miért tenném? Ismerek nagyon szerethető és persze ellenszenves férfiakat. Nem ővelük van bajom. És van egy rendszer, a szerepeké és hiedelmeké, amelyben élünk, és amelyből rengeteg fájdalom származik. Amitől sok férfi viselkedése tipikusnak mondható, az az, hogy ők a rendszer, az adott szerepek képviselői, sokszor önreflexió nélkül, tehát maguk sem tudják, milyen értékek, sztereotípiák jelennek meg a viselkedésükben. Lehet, hogy élénken tiltakoznának ők is ezek ellen.

Milyen rendszerről beszél?

A rendszerről, amelybe bele vagyunk zárva mindannyian. Ha gyűlölök valamit, hát ez az. Illetve a legjobban a rendszert szépítő képmutatást.

De nem gondolja, hogy aki rendben van magával, az mer nő lenni, meg meri élni e szerep minden szépségét? Az nem borul ki, ha előreengedik az ajtóban, az nyitott egy bókra, mosolyra, és az ilyen nőt tisztelik is.

Elnézést, tud adni egy kisebb méretű zacskót? Ez valami magazinhülyeség megint. Ha harmonikus nő vagyok, mert az apukám eleget dicsérte a szempilláimat, illetve ha az apukám sose jött haza, de én feldolgoztam a traumáimat, akkor rendben van a viszonyom a nemiségemmel, és ez persze azt jelenti, mi mást, hogy a férfiakkal. Szeretem a férfiakat — ez vajon annak a bizonygatása: heteroszexuális vagyok, és engedelmes, elérhető a másik nemnek? Nem lesz velem gondjuk, szépen beilleszkedem a fennálló rendbe, nem vitatkozom? Ha ezt jelenti, akkor nem szeretem a férfiakat, mert a fennálló rendet nem szeretem. De komolyan, nincs még elegünk abból, hogy a nőket annál a félelmüknél fogva rángatják, veszik rá mindenfélére, hogy majd nem kellenek a férfiaknak…?! És ők mindezt még belsővé is teszik?

Amúgy meg nem vagyok elérhető, ugyanis monogám kapcsolatban élek, már befizettem egyre. Azzal az eggyel kell boldogulnom. Szeretem. Ja és a fiainkból kell lehetőség szerint jó fej férfiakat nevelnünk, hogy ők ne béna külsőségekben, felelőtlen promiszkuitásban és mélységesen sértő szólamokban éljék meg a férfiasságukat.

Ön nem ismer olyan nőt, aki a kudarcai miatt haragszik a férfinemre?

Ez a jól ismert hiedelem: csak a frusztrált nőknek van bajuk a férfiakkal. Mi van emögött? Persze megint az áldozathibáztatás: a traumáik az ő hibáik. Ők választottak rosszul, ők túl érzékenyek, ők követelik agresszívan az egyenlőséget, hát ne csodálkozzanak. “Ha nem tetszik a nyilvánvalóan és mélyen igazságtalan szereposztás, az a te hibád.” Nem abszurd ez? Nekem épp az a gyanús, ha egy nőnek nincs semmi baja azzal a viszonyrendszerrel, amelyben él. Mire tartja vajon magát? Esetleg szerencséje volt, burok veszi körül? Nem hallott, de nem is olvasott más nőkről?

Nem a megbékélés vinne előre? Számos nő, aki súlyos traumákat élt meg, el tudja ezt fogadni, és szeretettel emlékszik vissza a férjére.

Paris Hilton Polcz Alaine, igen. Hát, én hallom a fájdalmat az ő szavaiból. És azt is, hogy össze nem mérhető emberileg a férjével. A nagy bizonygatók viszont szerintem megszépítik a múltat. Ki ne kelljen mondaniuk, hogy velem is megtörtént, és hogy ezzel az egésszel, ami körülvesz minket, és amitől minden második nő frusztrált és keserű, és aminek legdurvább megnyilvánulásaival nem akaródzik szembenézni, ezzel kellene valamit kezdeni…

a rendszert gyűlölöm — interjú a csakazolvassa blog szerzőjével

7 thoughts on “napi idézet, január 16.”

  1. 14 éves koráig gyönyörűen lehajtja maga után a wc deszkát, ülve pisil itthon, segít főzni, átlátható a szobája (rendet nem írok), használt ruháit a fürdőben lévő szennyestartóba teszi, a fogkrémes tubust is a végén nyomorgatja. Én meg örülök a leendő felesége nevében…
    Aztán elkezd kamaszodni. 16 évesen a használt törülközője a mosógépen gombócként végzi, a pizsamája a padlón, onnan veszi is fel este a tiszta hab testére, szennyes ruhák szintén a szobájában halmozódnak a koszos tányérokkal, poharakkal együtt. Inkább ne főzzön, ne csináljon magának szendvicset sem, mert akkor a konyha is csatatérré válik, mert nem pakol el maga után, sem a kész, ill. felhasznált élelmiszereket, sem a segédeszközöket. (Van mosogatógép.) A fogkrémes tubus felismerhetetlen, már a legelső használat után is. A wc papír üres tekercse jobb esetben ugyancsak a földre kerül (kiskuka pont a tartó alatt), rosszabb esetben a érintetlenül ott marad, csere új tekercsre egyik esetben sem történik. Papucsa állandóan eltűnik, cipőit még mikuláskor sem tisztította ki. A kijelölt feladatát, a kutyaetetést és a végtermék eltüntetését, ill mindennap friss ivóvíz biztosítását (télen fagyás miatt akár többször is, nyáron meg a párolgás, és a meleg miatt) naponta csak többszöri kérésre hajtja végre. Hirtelen ennyi.
    (Súlyosbító tényezőként az őt árnyékként követő és másoló 5 éves fiú-lány ikerpár mindkét tagja ugyanezen az átalakuláson vesz részt. 😮 Ha a nagy kitalálja, nem szereti a sokmagvas, TK kenyeret, akkor persze, a kicsik sem kérik a félig már megrágott toastot. Persze, mindhárom ott volt a boltban a kenyér beszerzésekor.)
    ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉs most éppen tépem a hajam. 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • csak kérdezem: szereted a fiad?
      Te hibátlanul nyomod a fogrémet?
      Mi idegesít?
      Ha engem idegesít valaki, akkor azon gondolkozom,mi az ami bennem van, és nem tudom elfogadni. Az a jó fiú, aki mindig rendet rak, és lehajtja wc deszkát?
      Nem mástól lesz valaki elfogadható és jó? Akit szeretek azt nem minősítem jó-rossz fogalmakkal. Velem is nehéz élni, teli vagyok hibákkal, néha lehet is erről beszélni. Meghallgatom, és lehet hogy ennek ellenére sem tudok rajta változtatni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  2. babyteve inkább azt fogalmazta meg, hogy lehet körültekintő és mindenre kiterjedő a nevelés, az értékek amit közvetítünk, a szabályok, melyeket betartatunk.
    a gyerek szépen, hangosan köszön, rendet rak, szót fogad, 5-ös tanuló, mindenben megfelel elvárásainknak.
    aztán berobban a kamaszkor.

    ha közben elvált az ember az apukától, akkor a kamaszkor küszöbén nap, mint nap szembesülhet a hiábavalóság érzésével, amikor kamasz fia tekintetét elkapja, mozdulatát figyeli: hűha, itt lakik velem a volt férjem. (felemelő érzés, mindenképpen személyiség alakító tényező)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Kamaszkor? Nekem ez egy elvont fogalom , valós tartalom nélkül. Ha berobban, és többé nem cuki, irányítható, kitűnő tanuló, hanem csupa probléma a gyerek, akkor eddig jól volt idomítva, de nem a saját életét élte, hanem a szüleiét. Nem tudott (mert?) őszinte lenni. Akkor robban, ha végre saját maga akar lenni, csak eddig nem akarták látni, hogy ki is ő, csak elvárások voltak. “Most megmutatom ki vagyok saját magam, mert van erőm”
      elvárások, értékek, szabályok amiket betartunk …ezeket írod kedves tzsemese
      Érzésekről egy szó se esett.
      ( négy gyerekem van, nem a levegőről beszélek)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .