Ha a nők megerősödnek, tudni fogják. Ez a válasz a blog minden kérdésére: miért maradunk, maradjunk-e, mi lesz velünk, ha válunk, hogyan válasszunk párt, mit mondjunk a lányunknak. Ha a nők megerősödnek, akkor nem állnak le az elsővel, aki házasságot ígér nekik. Nem fognak egymás alá ígérni készségességben, alkalmazkodásban és rendelkezésre állásban, nem lesz kitüntetés számukra az esküvő. Akkor vállalnak gyereket, ha valóban és mindketten gyereket akarnak. Benne maradnak a házasságban, ha érdemes, építik, ha van mit, és akkor újrakezdik huszadszor is, és nem azért, mert mit szól az anyós. És külön élnek, ha úgy jobb, meglátják a boldogságot, ha máshol van, nem tesz páriává, ha a nő talál új partnert, mert van esélyük másik kapcsolatra, még mielőtt teljesen kivonulnának a boldogságos nemi forgalomból. Nem lesz játszmázás, érzelmi zsarolás, nyomásgyakorlás, nem szankció lesz, hogy a férj nem jár haza…
csak az olvassa. én szóltam
az igazi tabutörésért nem járnak szívecskék
csak az olvassa. én szóltam 
Mostmár csak az a kérdés, hogy mitől erősödhetnek meg a nők.
Ha ötven év tanulása nem volt elég, eztán meg majd tanulni sem lesz lehetőségük.
Ha Magyarországon a legrosszabb az EU-ban a nőképviselet.
Ha nálunk a tipikusan nők által végzett munkák a legalacsonyabban fizetettek.
Ha a múlt század nőíróit nem teszik be az irodalom-tananyagba.
Ha az ÉS meg a fontosabb politikai orgánum szerkesztőgárdája 90%-ban férfi.
Ha a belügyminiszter szerint a kiskorú lányok önként választják a prostitúciót.
Ha a nagyvárosok polgármesterei egytől egyig férfiak.
Ha a terhesség és szülés gondja változatlanul az ő nyakukba szakad, honorálás nélkül
Ha a gyerekjátékok között még mindig a fiúkéi a konstruktívak, sőt még inkább nő a szakadék (a hatvanas években nem szedték szét így a színek-nemek-polcok szerint a játékokat, ma már a LEGO is rózsaszín – állatkás meg fekete – űrhajós)
Ha a reklámok és női magazinok egyre masszívabban nyomatják nekik a “hagyományos” (értsd nőkifosztó) szerepeket
Ha az országban minden egyéb téren a középkor felé halad, miért pont a nők erősödnének meg?
Megkockáztatom, hogy gyengülni fognak, ahogy gyengültek a rendszerváltás utáni 20 évben folyamatosan. Nem pesszimizmusból mondom ezt, hanem realitásból.
Más kérdés, hogy örülni nem tudok neki.
KedvelésKedvelés
Attól, hohorgász, hogy ezt elmondod minél több apropóból, minél több ismerősödnek, nőknek és férfiaknak egyaránt. Hátha szöget üt még néhányak fejébe, hogy ez így bűzlik. (Engem is jó hülyének szoktak nézni érte :D)
KedvelésKedvelés
“Ha a múlt század nőíróit nem teszik be az irodalom-tananyagba.” Beteszik, csak épp Tormay Cécile-t 😦
KedvelésKedvelés
Én azt nem is nevezem betevésnek, hogy 1 db nőt odatesznek kontra pedig 10 férfi, ez mennyivel több, mint eddig ? Pedig hát már azt se mondhatjuk, hogy nem voltak kiemelkedő nőíróink. Voltak szép számmal és kevésbé fasisztoidok, sokkal jobban írók, mint Tormay.
KedvelésKedvelés
Ne haragudjatok, de most már meg kell kérdeznem, mert nagyon nem értem:. Kiragadott rész, talán nem is a legfontosabb. Már másik bejegyzésnél is olvastam kommentként, egyszerűen nem tudom értelmezni: “Ha a terhesség és szülés gondja változatlanul az ő nyakukba szakad, honorálás nélkül”… Milyen honorálás lenne megfelelő/kellene elvárnunk a terhességért és a szülésért? (Azt sem látom egyébként “megoldva”, hogy a munka mellett elvégzett 25 milla “ingyenmunka” ellenértékét hol kapjuk meg, így nyilván felírjuk a társadalmi munkában elvégzett “adományok” listájára…) Na de ezt most hogyan kellene értelmezni? Ez az egyetlen lehetőség. Csak mi vagyunk képesek rá. Nekünk is kell a gyerek, optimális esetben nem kényszerít rá senki és semmi. Milyen honorálásról van szó?
KedvelésKedvelés
Nekünk is kell, neki is kelljen. Öröm, de nem játékszer, és rengeteg feladat, ez nem panasz, hanem tény. Az, hogy nem tudunk esetleg méltó honoráriumot elképzelni most, nem azt jelenti, hogy nincs probléma. A probléma pedig: aki gyereket vállal, azt a helyzete a pénzkereső partneréhez köti mindenképpen, végtettségét nem használja, munkaereje a családba csatornázódik hosszú évekig, nagy különbség lesz a felek napi valósága között, a férj eközben gyakran szétstresszeli, másrészt elkényelmeskedi az életét, lassan kivonul a családból, számonkéreget, elhidegül, nem kommunikál, félrelép. És ez nem a jól működő kapcsolatok irányába hat. Nem csak a pénzről van szó: a másik gond, hogy a gyerekek lemaradnak a keményen dolgozó apjukról, és ezt nem lehet pótolni. Mi mindketten itthonról dolgoztunk, kötődően neveltük összemérhető módon a gyerekeinket, és ez nagyon látszik rajtuk, meg a kapcsolatunk minőségén is.
Ha a nők tisztességes családtámogatást kapnának, vagy államilag háztartási segítséget, és részmunkaidőben dolgoznának ők is, a férj is, másrészt legális lenne az öröm, a napi együttlét, programok, nem minden a kötelesség meg a csekkek körül forogna (ez mentalitás kérdése nagyobbrészt), akkor sokkal harmonikusabbak lennének a családok, és kevésbé az egzisztenciális kényszer tartaná őket együtt, sokkal inkább a szabad döntés, a minőségi kapcsolat. Persze ehhez érettnek és tudatosnak kell lenni, valódi döntéseket kell tudni hozni, folyamatosan egyeztetni. Meg az egész szocializációnak másfélének kellene lenni, nem erőmániás, kontrolláló, tekintélypárti, bűntudattal igazgatott emberek fogják ezt megvalósítani.
De ettől rettegnek új olvasóim, akik a feminizmust, ennek következményeként a bíróságok nőpárti gyakorlatát és ítéleteit, tehát a férfiak előre eltervezett kifosztását hibáztatják a csökkenő házasodási kedvért és születésszámért, végsó soron kultúránk kihalásáért — véletlenül sem az éretlen lelkeket, a könnyű kapcsolatok sorozatát (amihez képest szívásnak tűnik a család), anyunál lakást, a kényelemszeretet, élhetetlenséget, önzést, erőszakot, függőségeket.
Agresszívan meg azért fogalmaznak, mert érzik ők is, semmi más nem tartja egybe a családok kétjegyű százalékát, csak a közös hitel, lakás, apa jövedelme. Ezért mutogatnak inkább a nőkre, hogy lehúzás az egész házasság, gyerekvállalás, hogy a nők eredetileg is csak csapdába akarják csalni a férfiakat… Holott nem lenne rossz letisztogatni a család intézményét a lényegig: ugyan, miért válna el, akinek korrekt, szerető partnere van?
És ha minden így marad is, mi akadályozza meg apák százezreit, hogy egy kicsit kevésbé hagyják magukra a nőket a beteg gyerekkel, veszélyeztetett terhességgel, házimunkával, kevesebbszer szökjenek meg dolgozni, találjanak ürügyet, mentséget? És ugyan, miért olyan sok nőnek a gyerekvállalás az egyetlen perspektíva, amelyért a rossz kapcsolatban, az apa ellenében is körme szakadtáig harcol? Miért nincsenek másféle perspektívák? Miért a nőktől kérdezik meg örökké, hogyan tudják összeegyeztetni a családot és a karriert?
KedvelésKedvelés
Ezek szerint a “terhesség és a szülés” gondja nem önmagában értelmezendő, hanem mint gyermekvállalás… (én önmagában próbáltam a mondatot értelmezni, adalékként a későbbiekhez, hogy “na meg még ez is, egészségileg mennyire megterhelő, ésatöbbi”).
Igen. Alapjában véve egyetértek, bár az én gondolkodásomnak kicsit kisarkított a látásmódod (most biztos fogod a fejed, hogy na még egy… pedig nem azért írom, tisztában vagyok vele, hogy mások az előzményeink, nagyon is, és tudom, hogy csakazolvassa, úgy is olvasom. Egy dolog miatt írom csak ide: ha már beszélgetünk, tudd, hogy mit gondolok.), de a legtöbb jelenségnek többé-kevésbé “lebutított verziójával” sajnos már találkoztam. Sajnos többel a saját házasságomon belül is. Érdekes módon nem is ezek a kiforgatott ideológiák borítanak ki igazán (először persze azok, na de aztán), hanem a szóvá tételük után tapasztalt őszinte értetlenség… Amit még mostanáig sem sikerült megszüntetni…(!) (És én még a (gondolkodásmód, igyekezet, egyebek szempontjából) nagyon is a “jobbak közül” választottam!)
Ez a változás alapjában véve a neveltetésből fakadhat csak, amíg az anyák úgy nevelik a gyerekeiket, hogy jó, egyenlő vagy, de mégiscsak ő csinálja meg a legtöbb dolgot otthon, addig nem nagyon lesz változás… Szépen visszaszivárognak az olyan kijelentések a parlamentbe, amilyenekről én személy szerint még midig nem tudom elhinni hogy elhangzott… (és ez nagy baj)
Amíg a mindennapi helyzet ilyen reménytelen, addig -és egyre inkább- a Maslow-piramis alján vagyunk, és mivel minél feljebb szeretnénk kerülni, hagyjuk magunknak bebeszélni, hogy mindez még akár a szeretetbe is beleférhet, de az összetartozásba mindenképp. Önbizalom, önmegvalósítás? Ugyan már, majd talán jövőre… (Sarkítottam most én is, de kb. így gondolom a mindennapokban.)
Az mindenesetre megriaszt, hogy fiatal felnőttek, mint a tegnapi-mai bejegyzésváltás másik résztvevője ennyire kizárólagosan szemlélnek mindent (nem a nézőpontjára mondom, az az ő dolga, meggyőződésem, hogy vannak olyan emberek, kiknek erre a függésre szükségük van és jól érzik magukat benne), ennyire nem képesek számításba venni, hogy másnak máshogy működik, neadj’ Isten vannak olyan helyzetek, ami már nem a normáján belül van, hanem bűncselekmény… (Más kérdés, hogy azt a helyzetet meg egyenesen nem tudom elképzelni, hogy valaki megengedheti magának, hogy nem megy el dolgozni…)
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, hohorgász közgazdasági szempontból vizsgálta a jelenséget, tehát forintosította és összeadta mindazt a munkát, kárt, egészségromlást, amivel a fajfenntartás, családi élet a nőknek a hagyományos szereposztásban jár. Érdekes gondolat, nekem nem jutott eszembe, én érzelmi rohamból szültem, de a két kicsi apjával, ha a firtató kérdések, támadások a külvilágból inkább engem illettek is, nagyon szép egyenlőségben neveltük a gyerekeinket.
KedvelésKedvelés
A témához nálam jobban értők hozzászólásai is érkeznek majd, de most gyorsan annyit, hogy itt nem arról van szó, hogy a hagyományosan a nőkhöz rendelt tevékenységekért, mint a szülés, ők majd benyújtják a számlát és kérik az ellenértékét, hanem arról, hogy a nemi szerepek változásával felmerült a feladatok objektív összemérésének igénye. Anyu főz, de ha nem főz, az ebéd 2 főre 3000 Ft. Anyu takarít, de ha nem teszi, takarítás egy alkalommal 5000 Ft. Anyu szül egy kis humán erőforrást, de ha nem, az nagyon sokba kerülne, nem is beszélve az utólagos gondozásról (aminek feladatait a szoptatáson kívül apu is el tudja látni). Így egyrészt világossá válik, hogy ez mind nagyon is munka, másrészt anyu teljesítménye összemérhető lesz apu havi negyven órás munkájáért hazahozott fizetésével. Így, ha például apu és anyu kapcsolata nem egyenrangú szeretetkapcsolat, apunak nem lesz jogalapja odavágni, hogy amíg ő a fontos hivatalában volt, addig anyu nem csinált semmit, mert ott a mosatlan, a kicsi bepisilt és hideg a leves.
Találtam egy cikket is ide kapcsolódva, de ennél egy csomó, sokkal jobb irodalom is van a neten:
http://www.origo.hu/itthon/20120914-a-hazimunka-ara-es-a-gdp.html
KedvelésKedvelés
Igen, ezért is idéztem be Azt az egy mondatot, meg mondtam, hogy kiragadott, és ezen akadt meg a szemem már többedszerre a kommentek között, nem azonosítottam a kettőt egymással.
Alapjában véve egyet is értek (ezt is személyes tapasztalatból teszem, volt itt is nézeteltérés azon, hogy ugyanott dolgoztunk, én itthon még tanítottam, és a tolerancia annyi volt, hogy nem tett szóvá dolgokat). Mindezzel együtt -erre a konkrét helyzetre és házasságra- azt mondom, hogy nem egy alapjában véve ártó szándékú hozzáállás, viszont a kommunikációs képességünk néha a nulla felé közelít (főleg ha felfokozottak az érzelmek), és azt a környezeteben nagyon sok helyen ugyanilyennek látom. (Hangsúlyozom, hogy tudom, hogy vannak kiemelkedően rossz helyzetek, és nem tagadom azokat.)
KedvelésKedvelés
Ha már kezd körvonalazódni, hogy érezhetnéd magad jobban is a házasságodban, az az első lépés, és ez jó.
A gyerekszülés képességéről eszembe jutott a gazdag arab államok olajkincse: természeti adottság, monopólium (majdnem), és eléggé megkérik az árát. Nem mondom, hogy a nőknek ezt kéne csinálni, de tény, ami tény, egy új ember szinte 100%-os létrehozásának képessége hatalmas előny lehetne egy másik világban, csak _ez_ a világ elég fura 🙂
KedvelésKedvelés
Nos, én is érzelmi rohamomban szültem, háromszor is – de most például üres a fél szám, mert elmentek a fogaim rendesen, és állati sokba kerül becsületesen rendbetetni, mert piaci áron ez összesen 1 millió Ft volna, de hát ennyit egy háromgyermekes anya 1 év alatt keres meg !
És akkor még csak egy szűk szegmensét vizsgáltam a dolognak.
De persze idetartozik az is, hogy a szülészorvos a fél órás rendelkezésre állásért kap 150 ezer Ft-ot apucitól ugye, és ezért az anya, aki 9 hónap terhesség után kettőbe szakad, hálás köszönetet rebeg. Vagyis a pénz a férfiak között gazdát cserél, miközben a nő ingyen amortizálódik.
Ez a folyamat ugyanígy zajlik a prostitúciónál is, döbbenetes a hasonlóság, minkettő a férfiaknak bomba üzlet a nő testéből.
Tehát valami nagyon nincs itt rendjén, én úgy érzem, és úgy számolom, úgy látom.
Mert persze ne üzltiesítsünk el mindent, de ha a dolog másik végén minden el van üzletiesítve, akkor ezzel igencsak aránytalanul rosszul járunk.
Másrészt miért jellegzetesen a nők által végzett munkáért nem jár fizetség ?
És pontosan ezt látom a nők hátrányának minden téren.
Az én férjem pl. azt mondja, hogy pucolt ő WC-t, már hogyne, hát a katonaságnál.
Ez az! A WC-t ugye napi szinten 5-ször használja az ember, és mégis szinte az összes férfi le tudja úgy élni az egész életét, hogy azt se tudja, hogy azt takarítani kell.
És ez megint csak egy igen szűk szegmense volt a dolgoknak.
Sokszor mondják ugye, hogy amit szeretetből teszünk, azért majd szeretet lesz a fizetség, de a gyerekeim szeretetéből a fogorvost nem tudom kifizetni.
Másrészt azok a férfiak, akik rangos szakmai elismeréseket kapnak a szeretetből, hobbiból végzett munkájukért,
és ott ugye ők jól tudják, hogy amellé pénz is dukál, különben nincs az elismerésnek semmi rangja.
Nézzük pl. a Prima Primissima díjazottak nemi összetételét :
http://nokert.hu/index.php/koezelet/hazai/933-prima-primissima-2011-avagy-a-mar-a-latszatra-sem-ado-kendzetlen-himsovinizmus-hazankban
http://nokert.hu/index.php/aktualis-hirek/szerkesztsegi-hirek/1109-prima-primissima-2012
És hát nem véletlen, hogy a képzett magyar nők nem akarnak szülni, hogy állandóan az a téma, hoigy elfogyunk és nem lesz nyugdíja a férfiaknak se –
hát kérem, ennek is az az oka, hogy anyagilag nagyon odavágja a nőket egy terhesség-szülés-gyereknevelés hármas,
és az ő sok munkájuknak a haszna mind a társadalmi szinten csapódik le, ahol viszont a férfiak mozognak inkább.
Jóval inkább. Na és ez a fő gond itt, csak nem akaródzik meglátni.
Még az ide járó nők is elcsodálkoznak egy forintosításon, pedig hát minden női elnyomatásnak éppen ez a bölcsője.
Ez az egyenlőtlenség okozza a lassan mindennapos nőgyilkolászásokat is, meg a prostitúciót, pornográfiát, a családok szétzüllését.
De minthogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, a férfiak ezt nem akarják látni, még kevésbé tenni ellene.
Holott a rendszer égbekiáltóan igazságtalan.
KedvelésKedvelés
igen. ez így mind jó lenne.
KedvelésKedvelés