De hiszen erről is lehet írni. Belső monológ, és nekem ez minden nap van.
A nyelvi szerkesztés kezdetben a jó nyelvérzéken alapul, és folytonos vívódás, fejtörés, férjjel megvitatás, hogy maradhat-e a tekintetében névutó, aztán lassan rutin, és akkor már ötször gyorsabb, semmin sem gondolkodom, pörög, gyerekek, a kertben ANNYI szép játék van, esetleg tovább javítom az utolsó átolvasáskor. Tudatállapot, automatizmusok.
Eszközeim a kőbalta és a szakóca: 97-es Word; amit javítok, az narancssárga, vagy ha kihagyás, akkor azt színezem, ami marad.
Átjön a cikk, franciából fordították. Letöltöm, mentem, szép rendben, új címet adok neki. Először is, mennyi ez? Kilencezer-huszonkettő. Hétezerötszáz lesz, mire végzek.* Csak azért kínos, mert muszáj húznom, nem tudnék tükörbe nézni, viszont pénzt a végeredmény karakterszáma alapján kapok.
Aztán, CTRL+F a kettős szóközökre, automatikus csere. Fizikailag fáj a látványuk a nyomtatott szövegben, de már a képernyőn is feltűnik.
Rendrakás a jegyzetszámok között: ha a jegyzet a teljes mondat tartalmára vonatkozik, a ponton túl, ha benne valamire, például névre, akkor pontos helyre. A pont narancssárga.
Jegyzet, francia cikkcím, a szóközt a kettőspont (felkiáltójel, kérdőjel) előtt csak a legintelligensebb fordítók irtják. Szögletes zárójelben a magyarított cím, ha magát a könyvet, cikket nem fordították magyarra, ha igen, akkor az megkeresni az interneten, “magyarul:” és a cím. A cím mindig dőlt, a hivatkozás maga pedig egy mondat, vesszővel választjuk el az egyes könyvészeti adatokat, a végén pont, ELTE-protokoll, 1996.
hosszútávon, széleskörű, ezek külön, gyerekek.
De ugyanakkor jelenti mindez a baloldal stratégiai és elméleti tehetetlenségét is.
A De röpül. Nem is, az ugyanakkor röpül. Béna a kiemelő szórend, legyen inkább a mondat végén az ige, és és jelzi. A szórenddel sokat bajlódom: Szemben a hatvanas (ezt már javítottam 1960-asról) évek jövőképével… Meg dacára a körülményeknek. Magyarul azért természetesebb a névutó a főnév mögött.
egy egyenlőségen alapuló demokratikus társadalom kontúrjait, lázadó generációk sora alakította ki
— tipikus vesszőhiba. Máshol meg a világos kötőszók elé, a vonatkozó névmásiak elé se tesznek: a mely (rögtön javítom amelyre, mert könnyebben olvasható) elé például.
akkor lényegében egy olyan üres kategória
— ez az a helyzet, ahová nem kell egy, erősebb nélküle. A francia és a német imádja a határozatlan névelőt, nyersen is, mi csak grillezve.
a nagy baloldali pártok rendre elfelejteni látszanak
— ááá! Láthatólag elfelejtik.
Nyitó magyar idézőjel helyett francia karakterkészletes felső, ezt automatikus cserével. Miért ír a fordító magyar szöveget francia karakterkészleten?
Hopp: nemcsak-hanem-is: vagy a nem csak van külön, vagy az is marad ki, vagy de van a hanem helyett. Most épp mindhárom. Billeg a mondat. Nemcsak a hanem marad ki, hanem én is iszom most egy kávét. (Ennek viszont semmi értelme, a hanem és a kávé között nincs mondattani viszony.)
A hidegháború hevében, ejha! De nem is a lázában. Amikor dúlt a hidegháború? Pont ez az, hogy nem dúlt, azért hideg. Vagy…? János, gyere, ez vicces. A hidegháború idején, kész. A metaforák kinyírják egymást.
A berlini fal bukása. Gratulálok. A leomlása mehet, bár metaforák nélkül bontották azt az építőipari munkások.
Elitek, politikák, szociális rendszerek, ez is örök. Magyarul csak egyes számban van.
Mozgósítás kampány helyett: dipló-betegség.
Amikor a közgazdász fordító nem érti a különbséget az árbevétel és a nyereség között…! Olyankor én elmegyek miniszternek, hát olyan nagy dolog az? Amikor azt mondja, a leggazdagabbak egy százaléka, pedig a társadalom leggazdagabb egy százalékáról van szó, ezt gyorsan ellenőrzöm az angol fordításból is.
Röpül az összes annak érdekében, marad a hogy, nem kell a során, kapcsán, azokat ragokra cserélem.
Átolvas, egy betűhiány, nem láttam, a címet mégis átírom. A szerző Írta:, mint a Readers’ Digestben, és dőlt. Ment, karakterszámlál, számot a fájlcímbe beír, későbbi könnyű összesíthetőség érdekében. Nagytőkésnek érzi magát. Iszik még egy fair trade kávét.
* karakter
csak az olvassa. én szóltam 
Tetszik a munkád! És irigylem ezt a rutinos könnyedséget, ahogy a nyelvvel dolgozol. 🙂
KedvelésKedvelés
Hát, ezen nagyon jót szórakoztam. És szellemileg felfrissültem, ami igazán jól esett az egész napi munka után. Köszönöm.
KedvelésKedvelés
De jó! Most elolvastam, és tele volt hibával, fél zárójel, ilyesmi. Annnyira vicces vagyok.
KedvelésKedvelés
Na, a többszörös szóközt én sem állhatom. A másik kedvencem a pont vagy a sor végi enter előtti szóköz… Én azokat is levadászom.
KedvelésKedvelés
Ó, azt én is, kéjjel. De tudod, hogy a franciák a két elemből álló írásjelek elé tesznek?
Te miket javítasz? Hallgatókét?
KedvelésKedvelés
Nem, azt nem tudtam. Igen hallgatókét javítottam pl. sokat, de kollégák munkáit is. Most egy saját tankönyvfejezetet javítok, és kiborulok a kiadó protokollján, miszerint a táblázatokban mindent (pl. érzelmek felsorolását) is nagy kezdőbetűvel kell írni. Teljesen átértelmezi az összefoglalt elméleteket, és érzésem szerint nyelvtanilag is hibás egy sima köznevet nagy betűvel írni, ha nem egyszavas mondatról van szó.
KedvelésKedvelés
Erről külön fejezet van az Osirisben, dugd az orruk alá. Mondjuk pont ezt nem találom, de biztos, hogy helyesírási szabály nem indokolja.
KedvelésKedvelés
Játszi, könnyedség, profizmus. Olyan jó ilyet látni. Minap láttam egy videót egy kádár mesterről, ahogy épp hordót készített. Ugyanezzel a játszi könnyedséggel, az többezredik hordón túl, mert már benne van a szakma a kezében.
Én is jól szórakozom. Előttem fekete háttéren fehér betűk, néha egészen a Matrixban érzem magam. Aztán csörög a telefon és kérdik, hogy hol foglalnak sok helyet logok és én írom is mondjárt, hogyaszongya
export WCOLL=/.wcoll ; dsh du -ms /alk 2>/dev/null | sort -n | tail -5
Aztán a gép forog, addig pedig az alkotó pihen és várja az eredményt.
Jó dolog az IT-s munka, sokszor kell várni pár percet, amíg csúszik a csiganyál – tudod, a progress bar, de a fene tudja, mi annak a magyar neve – addig lehet fészbúkra, blogokra nézni vagy levelet írni, mégse áll a munka.
Rendszergazdaság, én így szeretlek.
KedvelésKedvelés
Ez hihetetlen. Tíz évig tanultam franciát, fél évtizedig fordítást, és innen kell megtudnom ezt a dolgot a két elemből álló írásjelek lélektanáról. Most leellenőriztem ezt az állítást egy belga mesekönyvben és tényleg. (Már ha a vallonokat elfogadjuk, mint írástudó franciákat).
Kedvenc francia leíró nyelvtanom következetlenül használja ezt a jelenséget, javasolnám a szerzőinek is, hogy látogassák ezt a blogot, érdemes.
KedvelésKedvelés
Ó, mázlista vagy, hogy tudod, mennyit fogsz keresni. Nekem Open Office-om van, az meg szóközzel számol csak, amire nem kapok casht. Letöltöttem egy karakterszámlálót, de olyan lassan nyílik meg, hogy inkább nem bajlódom vele, majd kiderül hónap végén.
Az Open Office hibája az is, hogy csak magyar karakterkészlet van rajta. Utálom… persze én is az idézőjelek miatt. Bennem azért van annyi jóérzés, hogy magamtól “kontrolleffelem” másolt “”-re a magyar változat felemás idézőjeleit.
ps.: Ó, és az a sok “amennyiben” a “ha” helyet formálisabb szövegeknél…!
KedvelésKedvelés
Én szóközöset számolok, bár a 97-es Word tud anélkül is, de én a szóközöket is javítom, és olyan éhbér ez amúgy is, hogy én szégyellem magam.
Ha rámész a szóközre keresővel, és kiszeded az összeset, megmondja, mennyit szedett ki, aztán visszaállítod, és kivonod.
Viszont jön a jogtiszta vadonatúj Word. Vagy mi, Microsoft Office. Három gépre lehet letölteni. Nekünk kettő van. Az ajánlat komoly. (Átvételkor csinálhatnánk együtt egy jó menüt. Akár kétfélét: 1. párkapcsolat, szex, vicces, életmód vízszintesen, 2. bableves, aranygaluska.)
De biztos vennél, szereznél, ha az kéne. No, ezt jól megbeszéltem magammal.
Angolul is írsz?
KedvelésKedvelés
A szóköz-matekozás nem is rossz ötlet, de az ajánlatban is van fantázia! Igazából nem sokat használom az Office-t: csak néha Sziget-sajtóközlemények fordításához, és az azért erősen szezonális meló. 😀 Térjünk még erre vissza! 🙂
Menü-készítésben, akár szexesben, akár bablevesesben mindenképp szívesen segítek… amennyire képességeim engedik! 😀
KedvelésKedvelés
Íme, egy bloggerbarátság születése.
KedvelésKedvelés
De jó volt ezt olvasni! Még akkor is, ha a “szakkifejezéseket” nem értettem 😀 A lényeg megvolt Pörgött az agyam rendesen 🙂
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: már nem félek | csak az olvassa