Ez sorozat a sorozaton belül. Közkívánatra előrevettem, ez lehet, hogy külön van, mert nem igekötő, csak olyasmi az előre, a vesszőket.

Egyébként én sosem teljes körűen írok a jelenségekről, hanem néhány példát, típushibát mazsolázok ki, a szempontom pedig, hogy engem mi idegesít. Szóval senki se várjon mindenre választ, aki azt szeretne, Osiris Helyesírás (2006), 324-332. oldal, kellemes időtöltést. Nagyon béna példamondataik vannak, nem is beszélve Mártonfi Attila fenekéről (nem merte betenni…!), maradjatok inkább.

A vesszőhiba (és hallom a nagyfiam tudományoskodó hangsúlyát, ahogy az ismeretterjesztő filmek hangalámondásait parodizálja — Balázs!), még inkább: aaa vesszőhiba súlyosbodó járvány a magyar betűvetők között. Nem törődnek vele, félnek tőle, vagy túl sok helyre tesznek. Vesszőérzékünket, amely, hála, bár nem mindig, alsós, még inkább harmadikos, esetleg negyedikes, remek magyarnyelv-oktatásunknak, igen jól meg van alapozva (hogy ez miért nem magyartalan, arról máskor) (na? minden szó után vessző, ki csinálja utánam?), kamaszkorunktól rontja a csethelyesírás, az esemes (macerás kikeresni a karaktert), az, hogy félanalfabétákból válnak újságírók, a helyesírásellenőrző pedig a másik oldalról támad: egészen döbbenetes helyekre javasol vesszőt.

Pályázat: ebből a mondatból kérünk egy ágrajzot. Karcsi, te most ne, engedjük a többieket is érvényesülni. Az ágrajz okosít, sokkal jobban, mint a keresztrejtvény, demencia megelőzésére tuti tipp.

Ahová betuszkolják

Írja például a Kettős Mérce:

Erre mutat rá, a Közgép honlapjának angol verziója.

A Weleda joggal büszke, örömében két fölösleges vesszőt is tesz, és az -i képzős tulajdonnevet is megtiszteli:

A Weleda által használt Damaszkuszi rózsasziromból, 3 tonnára van szükség, 1 liter rózsaolaj előállításához.

Az egyszerű tőszámokat mi a francért nem lehet kiírni betűvel…?!

Írja a hvg.hu:

Mi az oka annak, hogy mostanáig nem sikerült felderíteni az 1990-es évek, számos áldozattal járó robbantásos leszámolási ügyeit?

A vesszőhasználatuk egyébként egyáltalán nem önkényes: szépen szétszedte a mondat alkotója a kettős mércén állítmányi meg alanyi félre az egészet (az alany előtt még jelzők), és elválasztotta egy vesszővel. A Weleda meg az egyik határozós blokk és az újabb határozót tartalmazó állítmányi rész, aztán meg eközé és az utolsó határozói rész közé tett vesszőt. A hávégé pedig kétféle jelzőt, a birtokost és a minőségjelzőt tagolja. Valamit gyanítanak mondattanilag, de a szerkezet érzékelése önmagában nem kíván vesszőt.

Ezekbe a mondatokba nem kell vessző, és a wordös helyesírásellenőrzőt meg jól fejbe kéne csapni szívlapáttal, aki állandóan ilyen típusú vesszőkre figyelmeztet. A magyar a mellérendelő szószerkezet tagjai közé:

unatkozó, körülrajongott blogger

akkor tesz vesszőt, ha egy típusúak, itt például két minőségjelzőt látunk. Ha van egy birtokos és egy minőségjelző, mint amilyen a hávégés mondatban, akkor nem teszünk. Ott a jelzőknek újabb bővítményei is vannak, szóval mutatok inkább egyszerűbbet:

Nemcsak a feleségét, két szép gyerekét is otthagyta.

— a két szép közé nem kell.

tizenhét hófehér hattyú

Határozókat is lássunk. Itt azért figyeljünk arra, hogy akkor nem kell, ha azonos tagmondatban szerepelnek a határozók.

Azonos típusúak (okhatározó):

Szerelemből, félelemből megtesznek olyasmit is, amitől amúgy undorodnak.

Az idő- és okhatározó közé viszont nem kell:

2010. október 1-jén szerelemből mentem hozzá.

Ha most megjegyzitek, hogy 1-jén, akkor nem kell új bejegyzésben taglalnom. Would you?

Aztán:

reggel a kertben

elegánsan kétszer is kinyalta a tányért

pénteken kettőkor

— rendszerem összeomlani látszik, mert az utóbbiban mindkettő időhatározó, de akkor sem kell. (Ilyenkor írják az okosok, hogy ökölszabály. Vagyis mindig, de nem mindig érvényes. Majd utánanézek, de most mennünk kell kacagni a rétre. Megjött a kórházból.)

vidáman mosogatva

— ez a példa nem jó, mert bár nem kell vessző, ez nem mellérendelő szerkezet: a vidáman a mosogatva bővítménye.

No, hagyjuk, úgyis értitek.

A hasonlító mint elé teszünk vesszőt. Ha a mint azt jelenti: -ként, akkor nem. Ezt a helyesírásellenőrző is tudja, szól is, csak arra vak, hogy ez most melyik mint.

Ókovács mint igazgató sem lehet ekkora tirpák suttyó, hogy megalázzon egy művészt, aki már akkor világhírű volt, amikor a srác még bölcsibe járt.

Ahonnan meg kimarad

, de ezresével, azok egyrészt a megszólítások, az igétlen (szervetlen) tagmondatok határai:

Szia, Bence!
Hajrá, Fradi!

Nem csak helyesírási szempontjaink vannak, amikor vesszőkkel foglalatoskodunk. Levelet kezdek, szia Kata, nem teszek már én sem, nehogy megsértődjék (-jék! ikes ige!) az illető, aki meg eleve nem tett, eszébe sem jutna. Az a prognózisom, hogy el fog tűnni ez a fajta, szia utáni vessző, a szia olyasmi lesz, mint a sajnos vagy a talán. Meg a jaj is ilyen: Jaj, de fáj! (ha önálló tagmondat, mert a jaj nekembe nem kell vessző). A na már bonyolultabb, érzem használatkor, de a magyarázattól elmegy a kedvem, lapozzuk fel a 327. oldalt, én meg megyek kacagni a rétre.

Az alárendelő, hogyos mondatok viszont tartják magukat, onnan nem vész ki egyhamar a vessző (amíg én élek…!).

Például (jaj, ígértem orális szexet):

Gondolom, nem akarod már a szádba venni.

Ugye értitek, hogy ebbe miért kell vessző…? Márti?

Különben mit nem venne a szájába?

Úgy van.

Vagy, ezt nem én írtam:

Reméljük a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni.

Mindkettő hogyos alárendelő mondat.

De hol a hogy?

Hát a hogy, az kimarad, és akkor a vesszőt is elfelejtik, mint ez utóbbiban a Reméljük után Viktor, nehogy már csak a mondat jelentésén háborodjunk fel. Bizonyos, efféle mondatokban rendkívül gyakran használt igék után (gondol, remél, tud, hisz) marad ki a hogy, és a népek itt felejtik el a vesszőt. Valamiért ezeket kevésbé érzik külön tagmondatnak.

Itt se raknak azok, akiket mi most már kikacagunk, én raktam:

Nem hallod, milyen szépen énekel?

Szerintem a fent említett sajnossal is ilyesmi történt, önállótagmondat-voltával és vesszőkötelezettségével megengedőbb a szabályzat és a gyakorlat is.

Ohó, Osiris, 329. oldal:

Mondjuk, Márkkal tényleg nem szabad szigorúan bánni.

Én nem tettem volna, ha nem néztem volna át a vesszős fejezetet. Ez olyasmi, mint a sajnos, csak még tagmondatabb, ún. módosító értelmű tagmondat, és a szabályzat alkotói fejüket vakarva úgy döntöttek (mint ahogy még ezeregy kérdésben is vakarták), hogy á, itt legyen. Kitűnőek, és nehéz dolguk van, ne értse félre az iróniámat senki.

Szavazás igazi gourmandoknak

Válasz, amelytől agybajt kapunk. Ja és az én Osirisem 2006-os, ott nem is 303. oldal ez, hanem 330.

Könyvajánló rovatunk ezúttal két mámorító kiadványt ajánl kedves olvasóink figyelmébe

Nádasdy Ádám: Prédikál és szónokol. Magvető. A miénk sárga (de a miénk).
SZÓSZ?! A magyar nyelv szava-borsa. Inforg. Szerkesztette dr. Sipos Pál.