December 4. Ohó! Telefontól tudom szerkeszteni (lehet, hogy pont ezért feszült be a laptopon?).

Filmek novemberben

Miroirs 3. Érzékeny német film.

Svájci film, megrendítő, feminista jelentőségű: Frieda ügye

Az utolsó viking: csodálatos, vicces, a jól ismert színészekkel

Egyik csata a másik után: izgalmas, vicces, nagyszabású, az év legjobbja

Szenvedélyes nők: Básti Juli szikrázó dîva, remekül sikerült közönségfilm, ne higgyetek a 444-és fanyalgásnak

Színház

2031 Kamra másodszor

némacsend korszakos, elölről (első sorokból) nézd, Katona. Ez is másodszor, és megyek még

A nyúl füle állatmesékből írt, komoly táncos és színészi teljesítményű revü, egy ponton kellemetlenül politizál. Nem színpadról kell siránkozva beszólogatni meg petícióját indítani, hanem választást nyerni.

Verseket olvasok: Reményik, Heltai, Rakovszky, Petőfi, József Attila

*

Pénteken kezdődik és november 15-éig tart a 23. MittelCinemaFest. 11 kortárs olasz filmet – köztük több díjnyertes alkotást – nézhet meg a hazai közönség a Puskin és Tabán moziban, eredeti nyelven, magyar felirattal. Friss hír, hogy november 13-án a Budapesti Olasz Kultúrintézet és a Cinecittà közös rendezvényére a Fej vagy írás? egyik rendezője, Alessio Rigo de Righi is Budapestre érkezik, így összesen öt film alkotóival találkozhat majd a közönség. A film Alessandro Borghival a főszerepben a 20. század elején játszódik, mikor Buffalo Bill Rómába érkezett, hogy vaktöltényes puskákkal és western-előadásokkal mutassa be az amerikai vidék mítoszát. 

Katalógus:

https://youtu.be/2YBBTMq2voI?si=jllFAD2iBcKhdr9E

*

Ritka, hogy színházat bírálok. Csak lelkesedni szoktam, elhallgatom, ha nem volt eksztatikus az élmény, mert nagyon tisztelem a színészeket.

Ez, amit láttunk tegnap (tévedésből egyébként, mert a jegyünk november 22-re szólt, G. nézte el, mindegy, bejutottunk), megnyerte a legjobb független előadás díját. Az Apertúra Sirályáról van szó. Hú, hány Sirályt láttam már!

Ez is egy fontos, sok szempontból értékes alkotás.

De.

Kedves színészek!

Hagyjátok abba a nyávogást. Miközben a nemrég díjazott előadásban játszotok telt ház előtt, egy rusztikus, de szép helyen, arról panaszkodtok, hogy tőletek mindent elvesznek. Ez pont olyan, mint amikor két szoláriumos recepciós szidja a beosztást vagy a főnököt, miközben nekem nyomtatja a belépőkártyát. bármely szolgáltató, aki nem arra figyel, hogy a vendége megkapja a minőséget, hanem belsős fülnek való nyavalygást folytat. Kellemetlen. És amatőr. És a végére már nem is vicces.

Pont nekünk, kik ott ülünk hatvanan, panaszoljátok, hogy öten jönnek, nincs néző, nincs becsülete a színháznak. Miért nekünk? És mit csináljunk mi? Az AHang kuncsorog így (Brüsszelbe autóztatják a konzultációs kérdőíveket, és kell a pénz benzinre, kávéra!). A ti hobbitok ez, függetlenek vagytok, mi nézők pedig sok-sok pénzzel támogatjuk ezt a hobbit, és egyébként ügyes, nívós előadás. De nem közügy, nem megy állami dotációból, ti sem gondoltátok komolyan, hogy ebből meg lehet élni. Menjetek a Lázár Ervin programba. Akkor mondjuk nem lehetne beszólni. Menjetek statisztálni, kis szerepekre filmekbe. És kezdjétek el a saját lakáshiteleteket, ez is segítség!

Semmilyen innováció, bátorság nem kell ma már a politikai kiszólásokhoz. Én tiszta Csehovot akarok, nem pályakezdő színészek keserves maszturbációját: aránytalan és abszurd, hogy remek színészi munkával, telt ház előtt, az első részben még önironikusan, később teljesen komolyan arról beszélnek hosszú percekig, hogy nekik milyen szar, és az öngyilkosság a metafora. Nem, nem lesz mindenki, aki egyetemet vagy tanodát végez, sikeres színész. De ki ígért ilyet?

Budapesten vagyunk, ami sokak álma, mert itt él legalább százötvenezer ember, aki szívesen költ 5-15 ezret/jegy minőségi előadásokra, Stúdió K-ra, Apertúrára, Narratívára. Hogy nem lehet ennek örülni? Ez pont Sz ellenzéki réteg, minden hatalomtól független. Halálosan unom ezt a kesergést, a tanárok nyavalygását is untam. Az ellenállásözön közepette annyira telítődünk, olyan mohó a panaszkodás (folyton pénzt kérnek), hogy már az eredetileg szimpatizálók is gyanakodni kezdenek az SZFE, a tanárok, a független színészek iránt, és ez csak erősödik.

(Én egy lyukas forintot nem adnék már ezeknek a tanároknak, mert végignéztem és hallgatom kollégáktól is, milyen minőségellenes dinamikák mennek a tantestületekben és a vezetőségben. Legalábbis a KLIK-én belül. A szülőkkel való jó viszony a lényeg, köttetik egy alku, hogy ha bratyiznak, akkor se a tanárt, se a gyereket nem érheti kritika. Nem a gyerek a lényeg, nem is a tudás vagy attitűd: az kap ötöst, akinek az anyja nyal, akkor is, ha a gyerek elviselhetetlen, destruktív, rosszindulatú, és kibasznak azokkal, akik erre nem hajlandóak. Szerintem a tanárok kétharmada kontraszelektált, és ha nem lesz független szakmai bizottság, amely emberi, kommunikációs és módszertani mércékkel nem méri belépő ponton és újra meg újra a tanárokat, kiszűrve az alkalmatlanokat, akkor nem lesz jobb simán a fizetésemeléstől, épületfelújítástól, a tanterv csiszolgatásától a közoktatás.)

Mintha emberi jog lenne a siker és a magas fizetés. Mi sem keresünk jobban, és mi pénzért vesszük a jegyet. Adriennek igaza van, halál unalmas a mindenbe beleszuszakolt ellenzékiség. Vajon mi lesz nemtudomhány millió másodperc múlva? Eljön a Kánaán? Nagy Ervin majd megment titeket? Ti annak a bohócnak drukkoltok? Minden a Fidesz bűne? Vagy a 8 másodperc figyelem-terjedelmű új generációé? Ezt most egy teltházas előadáson mondjátok? Nem baj, hogy nincsenek ott, akiknek ez szól? Esetleg a szabad piac logikáját nem sikerült megérteni?

Csináljatok jó, még ennél is jobb színházat! És örüljünk, hogy a mindenkori legjobb tucatnyi független társulatot eltartják a nézőik. Mi nyomjuk az egy százalékot, a jegyárat, a perselybe a pénzt, és ezért nem szeretném azt hallgatni, hogy ez sem elég. Ez már olyasmi, mint amikor a szakács beleköp a levesbe. A vendége levesébe! Azt javaslom, magatok közt panaszkodjatok, de ott se sokat, mert rátok ég, látszani fog kívülről is. És igenis legyetek formában.

Ha én lennék kormány, én se finanszíroznék állami pénzből nekem beszóló, “bátor” előadásokat. Nektek hogy jön ez ki?

Én azért megyek, hogy átéljem a csodát. A csoda lehet megterhelő, tragikus, ellentmondásos, de Csoda akkor is. Nem azért megyek, hogy a “szakmázást”, belterjes panaszkodást hallgassam, az előadásba ültetett “mindenért a rezsim a hibás”, “régen minden jobb volt”, “tőlünk mindent elvesznek” unásig ismert, olykor vicceskedő tirádáit. Tudjuk. Méltatlan ez nekem, aki több ezret fizettem a jegyért.

Vagy stilizált a panasz (nem valódi: “csak úgy, önironikusan kesergünk egy sort, most a független színházban ez a szokás”), akkor minek, úgyse veszi senki komolyan, de ha komolyan gondoljátok, akkor ti ezzel a homlokotokra írtátok, hogy lúzerek vagytok.

Nem igaz, hogy “mindent elvesznek”. Telt házzal mennek független játszóhelyek a Jurányiban, a Stúdió K-ban, fesztiválok vannak, díjakat osztanak, soha ennyi vidéki, határon túli előadás nem jött még Pestre, mint mostanában. Az, hogy valaki 30 évesen nem találta meg a számítását, nem azt jelenti, hogy a színház halott.

Hogy szabadon önkifejeztek, van mozgásteretek, azt az is mutatja, hogy két vezető színész, két Trepljov lehet pocakos. Én az életben nem láttam még dundi Trepljovot, pedig bő tucatszor láttam különféle Sirályokat. Éhenhalás! De hogy a színészetből nagy lóvé lesz, azt ti se gondoljátok komolyan, már a pályátok elején se. Ahhoz a megvetett társulati sztárság, főrendezőség, külföldi munkák, Futni mentem fajta filmsztárság kell. Senkinek nem áll jól, ha megveti azt, amire esélye sincs. Szaglik az irigység. A jelen társaságból két színész is fontos szerepet játszott az RTL-en, az egyébként jól sikerült Bróker Marcsiban.

Hajduk Károly nevét kiejteni megtiszteltetés. Generációjának három legdöbbenetesebb férfiszínésze közé tartozik (+ Nagypál Gábor, Fekete Ernő). Nem értem, miért akarnak jól képzett, tisztességes, ügyes színészek mindjárt a zsenik közé tartozni, mi ez a sértettség, hogy nem.

*

MEGSZERELTÉK AZ OLDALT! Hú, de sokat kellett levelezni ehhez a “happiness engineer”ekkel!

Majd áthozom ide a Naplómból a kultúrát, volt két fesztiválos film is, egy német és egy svájci, meg két színház is, de addig azt mesélem, hogy az Egyik csata a másik után, Paul Thomas Anderson idei filmje igen élvezetes, vidám, izgalmas és megrendítő film a forradalmi létről, a faji ellentétről (egészen szórakoztató, ahogy a fehér felsőbbrendűség kap egy nagy pofont), a vérségi kötetlékről és a szeretetről, az anyaságról, a szexről, a félelemről és a bátorságról. Ha ezért nem kapja meg Sean Penn (férfi mellékszereplő) az Oscar, akkor nincsen Oscar. Mondjuk van már neki kettő.

———- itt kezdődtek a szerkesztési bajok

Igazi nyári, üres agyú pihenés: valamennyit olvasok, de főleg podcastok és sudoku.

Július 14. Rábeszéltem a macimat, hogy menjünk este moziba, a Cirkóba megint, a Drágaköveket nézni, ami egy Özpetek-film. Két lehetőség van: az alkotó vagy tud atmoszférát teremteni, és akkor megyek vele, bele az atmoszférába, vagy nem tud (akkor mindegy, kellemetlen az egész filmélmény). Ha tud, akkor is van a “de miért?” film, amellyel folyamatosan pörölök. De ennek itt hiszek, visz magával, nincs kérdésem. Pedig giccs, de aki képes mitológiát alkotni, annál belefér a giccs, mert olaszos, túlzó szépséggé nemesül. Átengedem neki magam, mint a jó szeretőnek. Csupa nő 18 szereplő, erősek, szolidárisak, karakteres arcúak, vígak, frivolak, tragikusak, ha kell, képesek ölni is… mindenkinek megjelenik a kis titka, külön sorsa, a férfiak pedig kedves kellékek, nincs hatalmuk az autonóm nők felett. És van közben a nagy egész, a közös cél. Csodálatos, önreflektív is a kerete miatt. Semmi ideológia. Emlékezetes, sodró film. Sok zene.

Július 9. Hopp, egy elhanyagolt rovat!

Visegrádon Lőrinc, Maci, én az És mi lett Tomival? című Till Attila-filmet nézzük meg. Független, spórolós bravúr, a Cserhalmi–Ujlaky-jelenet külön szép benne. Sodró Eliza mindenben jó: filmes mellék- vagy színpadi főszerep, bármit emlékezetessé tesz.

Moziban újranéztem F-val a Ha eljön az ősz című Ozone-t. Másodszor már figyeltem, hogyan épülnek fel a jelek a végkifejletig. Izgalmas és szép film arról, hogy a bűnösöknek, számkivetetteknek van egy szavak nélküli, tisztességen alapuló szövetségük, és ők egymást fedezve megtehetnek bűnöket, ami a szabályos életű, ártalmas személyektől szabadítja meg a világot, ez etikus. Kicsit akarni kell, de van ilyen is.

Még Visegrád előtt megnéztem Macival a Jó reggelt, búbánat! remake-et. Untam. Kegyetlenül irigylik ezek Sorrentinót! Szép a táj, a ház is, de sokkal emlékezetesebb fülledtnyár-filmek vannak (erről írok külön posztot). Remélem, ez paródia, mert ha ez az elit, az elegancia… Inkább néznék nyomortelepet, mint ezt az affektálást, tét nélküliséget. Az elegancia azt jelenti, hogy hajvasalóval kanyarítja a kontyát. Dúsgazdag emberek. Béna jelzések: táncos, divattervező. És mit összeszenvedtek mégis!

Július 7-én megnéztük végre a régóta tartogatott Háttérzene államcsínyhez című, rendkívül eredeti filmet, igazi megrendülés, egyben különleges koncepció a Lumumba-gyilkosságról. Mennyi mindent nem tudok világról! Sok jazz, Hruscsov, hidegháború, afrikai függetlenségpárti nők. Hosszú és figyelni kell, haladóknak katarzis.

Olvasom Stephen King Az írásról című, újra kiadott és életrajzi elemekkel megtoldott munkáját. Szuggesztív, sok mindent kontextusba helyez, és kíváncsiságokat kelt például a Carrie iránt. Vakarom a fejem ugyanakkor a prózapoétika és a stílustanácsai láttán, mert mindkét nyelv -észetét tanultam, és tudom, hogy nagyon más az igék szerepe és hagyománya a magyarban. Eltér a bekezdések szerepe is, és főleg a határozói igenév (az angolban passzív és sűrűn előfordul, a magyar nem használja annyit: a macska fel van mászva a fára).

Olvasok egy szemétből mentett Mesterházi Lajos-regényt (Apaszív) 1971-ből. Élvezem a szóhasználatot a vonalasságot, a letűnt kor nyomait (“számítógépes programozó ott, az most egy új szakma, megfizetik”).

Láttunk egy finn krimit, Sarjonen, az érzékeny, zavart, zárosztályon tengődő nyomozózseni, azt hiszem, ő nemzeti nyomozófigura. Erkölcsi probléma: aki a rosszakat öli, az jó-e, “jobb hely lesz-e a világ”.

Színház. Juliskám még nem látta, ezért június 15-én, vasárnap besurrantunk a temetésre ítélt A kaukázusi krétakörre a Kamrába, a három utolsó előadás közül az elsőre. Remélem, aki ezt a rovatot olvassa, érti a temetés szót. Borbély Alexandra helyett Mentes Júlia a kormányzóné, és remek karakter, a többi szerepében is. Most ültem először máshol, épp átlós szektorban, innen teljesen más. Emlékezetes előadás volt. Intenzív Pálmai Anna. Mészáros Béla kitartása, lényének ereje feledhetetlen.Tasnádi Bence csak vicces, de milyen nívón…!

Lábaink.

Darvas Iván százéves június 14-én, ennek alkalmából B. és én főpróbát nézünk 13-án: Gálffi László előadásában Darvas memoárja az Örkényközben. Utána átbeszéljük élményeinket a család többi tagjával, akik a nagy Örkényben nézték a Boldogtalanokat. Amit ne hagyjatok ki. a fiam úgy néz ki, mint egy görög isten, és pont úgy hordozza a testét ujjatlanban, mint én tíz éve. Trichomonális, nem, az egy nemi kórság, brachiális ér. Julis meg négyperces kilométereket fut. Vagy ők, vagy én, átvették a stafétát – ez már világos. (De még küzdök.)

Könyvhét tegnap, ma, holnap (június 12-14.).

Két film: itthon egy régi Mads Mikkelsen (a színész, akinek volt bő húsz éve, amelynek során egyszerre tudta eljátszani Othellót és Hamletet is), Esküvő előtt, felszabadítóan szép, építő, kicsit naiv, kedves. Itt nem ugranak potyaszexre férfiak, fontos nekik az apaságuk és az árva gyerekek is, a kisfiú meg jobban szereti a hazáját, mint a gazdag nyugatiakat.

Moziban szerdán este láttuk az új Wes Andersont: A föníciai séma. Jobb, mint az előző, amelyiknek nem emlékszem a címére. Ezek képregénytörténetek, iszonyú viccesen stilizál a rendező. Engem szórakoztat a sztori abszurduma, a sztárparádé és a képi világ. És Liesl arca…!

Nem tudom, említettem-e a Grand Tourt, ami cannes-i díjazott, portugál, áprilisban láttam. Annyira furcsa film! Nekem ez és a Limonov, a ballada volt idén a két nagy filmélményem az (új filmek közül). Lesz a Cirkóban idén is Szánsájn, és várhatóan mindkettő! Haladóknak valók.

Ami a magyar filmeket illeti, a Minden rendben, Sós Bálint Dániel filmje a legjobb mostanában. Még játsszák pici mozik.

Színházban pedig volt a Haneke: Szerelem adaptáció, Gálffi László, Pogány Judit, főpróbát láttam még tavasszal.

A Libriben elolvastam másfél óra alatt ezt a technikás regényt, műfaja szerint harmincascsajos-párkapcsolatos-magáratalálós-lelkizős-szerelmes. Lekötött: érezhető, hogy gyakorlott, figyelmes, tudatos a szerző. Aki férfi, így fel nem merül bennem, hogy ő rinyál és kér az olvasóktól feloldozást. Ez a jelenség nagy nehézsége az én regényem előrehaladásának is, mert hiába nem ez a helyzet (nem is a saját életem eseményei, nem gondolom, hogy bűnöm lenne vagy hazudnék, felszépítenék), ha mégis úgy tűnik.

Június 6. Magyar Színház: Utánképzés ittas vezetőknek, írta Háy János, Lengyel Ferenc rendezése. Derűs, felszabadult este volt! Mennyi rétege van a fővárosi színháznak! Törzsolvasó ajándéka a jegy, D-val láttuk, hálás köszönet! Mindenki tele szájjal röhögött azon, hogy az egyik szereplő Csömörön lakik.

Június 5. Ivan and the Parazol koncert a Budapest Parkban, teraszos belépőjegy.. Annyira oldott, egyértelmű, könnyű, erős érzés volt! Rozét ittam és csak élveztem. Találkoztam volt tanítvánnyal, ami G. miatt volt vicces. Éjjel még bicikli (rozé, lámpám se volt, sisak se, mi lesz így??? Vajon hogy vagyok még életben?).

Május 22. Gertrudis Silviu Purcarete (Bukarest) rendezése a MITEM-en. Sűrű másfél óra. Négy előadás közül választottam ezt, és az Örkény20-t, ahol pedig a fiam is színpadra lépett! És azért ezt tettem, mert ez a fajta színház egy dimenzióval odébb van, mint a legjobb magyarok. Ez fájdalmas, de hát igaz. Olyan feszessége, szerkezetérzéke kifejezőeszközei vannak, döbbenet. Az ő Faustját láttam Nagyszebenben 2013-ban.

Május 31. Boldogtalanok. Bodó az Örkényben. A fiam szerint az évad legjobbja, ő elfogult, de szerintem is. Hajduk Károly! Csákányi Eszter! Tenki Réka!

Csöpög egy csap, ütemesen, végig, kurva idegesítő, és akkor Takács Nóra Diana révült-ittasan odahúzza magát, és elzárja a nyikorgó fogantyúval. Az előadás nyolcvankilencedik percében. Na, akkor megértesz valamit az élet apró igazságaiból. Hogy VÉGIG ELZÁRHATTAD VOLNA.

Mik voltak május közepén?

Május 10., Prudencia Hart másodszor a Stúdió K-ban. Csodálatos!

Május 13. A stég, fontos előadás a Jurányiban.

Otthon újranéztem a Szeptember 5-öt, a nyaralóban pedig a Futni mentemet.

Kamra, Itt élet, nagyon gyengének találom a szerzőt, szeretem a színészeket. De az évad mélypontja (és ezt is bármikor újranézném).

Láttuk a Nemzetiben Purcarete Gertrudisát, végletekig stilizált, csodálatos Hamlet-átirat, hét férfi játssza, utána közönségtalálkozó. Jelentős pillanata volt az évadnak.

Kihagytam a Radnótiban az Angyalok Amerikábant a forgatás miatt.

Május 9. Sűrű nap: délelőtt monumentális film, Grand Tour, tavalyi rendezői Cannes-nyertes. Nagyon furcsa, szuggesztív látvány, és egy áltörténet (két európai ember) az ürügy, hogy bizarr, szépséges, eleven képeket mutasson be a Távol-Keletről. Nagyon vicces, hogy amit nem volt kedve leforgatni turistaámulatként mutatta a nem-turista Ázsia szívmelengető, emberi pillanatait. Vagy tíz nyelven beszélnek a szereplők, véletlenszerűen, a rendező portugál, két brit hős, mindkettőt portugál színész játssza, és rengeteg statiszta. Kertek, bábjátékosok, zenekarok, óriáskerék, táncok, lótuszvirágszedés, halászhajó, motorok zsúfolt városi utakon, kakas kukorékol, marha bőg. Az IMDb-n méltatlanul lepontozva, ki is mentek többen, bő két óra. Én élveztem, mert izgalmas koncepció volt és meglepő képek. Csak haladóknak.

Hősünk, Edward, a tehetetlen, passzív, züllő nyugati ember itt jobb oldalon ül.

A másik, a pisilni kell ingereket semmibe vevő alkotás: Oreszteia (trilógia), az athéni nemzeti színház előadása a MITEM-en, iskolaalapító a rendező, Theodórosz Terzopulosz. Egyben három óra tizenhat perc. Szuggesztív, érzéki, főszepeben a kar. Aki nem olvasta kivetítőn a szöveget (G.), annak fura lehetett (azt mondta, élvezte). A végén a közönségtalálkozón kisebb botrány, majd írok róla.

Május 7. HVG-s filmvetítés: A hajfonat a Cirkó hozta be. Sok szép részlet, női, emberi, emancipációs meg kultúraközi, elfogadós történet, amely szuggesztíven mutatja meg, micsoda pokol a mai India. Összességében elég nagy, nőies giccs. A kanadai történetszálban nem emberi, nem hihető a nő (munkabírása, a kedvessége a gyerekeivel), viszont szépek az olasz tájak és a szikh férfi is.

Regény. Az írója rendezte is a filmet:

Film:

Május 6. Gyermekvasutaztam D-vel délután, kapott (második) ebédet, jégkrémet. Aztán menne kellett vissza az intézetbe, én meg észrevettem, hogy pont adja a Mammut 6-kor a Hogyan tudnék élni nélküled? című musicalfilmet.

Egyszerű, kétgenerációs, keretes romantikus történet kedves poénokkal, és persze a szív meg akar hasadni olykor., de csak olyan nyalókás módon Ember Márk és Törőcsik Franciska eljátssza magát 25 évvel öregebben is, ez érdekes, de azt nehéz elhinni, hogy a (ragyogó, tehetséges!) Varga-Járó Sára a lányuk. Fiatalon nagyon szépek, egy van, amit nem értek: a különlegesen csodaszép Franciska arca valahogy mindig szürke. Ragyogó szépség, nem azért, de szürke. Aki látta, érti.

Remek énekhangjuk is van mindhármuknak, megidézi az egész a Hairt és a Grease-t is (finomkodó szülinapi buli szétverése lányszöktetéssel, lányok és fiúk tömegjelenetben egymás ellen táncolnak, nagy kórusjelenet-koreográfia, feltűnik a korábban szürke, szelíd jókislány* döglesztő miniben és bőrdzsekiben, és mindenki elámul), kedves pillanatok, kellően butus-romantikus párbeszédek, még a nem épp agysebész Marics Peti is szeretetre méltó értelmezhető színészként is. De váratlan pillanatokban, ugye, hogy a műfaj követeli, hirtelen dalra fakadnak, és előkerülnek valahonnan tömegek, gumimatracok, strandlabdák, és hevesen táncolnak. Mindig biztosan merészkedik az opus a giccshatárra – majd magabiztosan, öles léptekkel át is megy rajta. Kivétel nélkül. Az nagyon kedves, ahogy Demjén egyszer csak ül a padon a nyugatiban (Ha elindul a vonat…)

* bombázóként, kihívó ruhában is marad az arcszínén valami szürkeség, komolyan nem értem, durva bőrhibákat is lesminkelnek, retusálnak, bevilágítanak, neki olyan nincs.

Még azon gondolkodunk Gergővel, hogy annyi szikrázóan szép színésznő van: Rujder Vivien, Márkus Luca, Varga-Járó Sára, Törőcsik Franciska, Mentes Júlia, Józsa Bettina, Zsigmond Emőke, és Tompos Kátya is az volt, de fiúból, hogy kell ezt mondani, sehol sincsenek a modellkülsejűek. Wunderlich József, Ember Márk elég karakteres és szívdöglesztő, Vecsei H. volt az angyalarc, de mindenki más, a remek színészek is, vagy picik, vagy manószerűek, vagy korán kopaszodnak. Emiatt is kapott két szívdöglesztő férfifőszerepet filmben Ember Márk, gyors egymásutánban. Na, majd a fiam betör a piacra! A harmadik lesz a gyakorlati évük. Olyan izmos, mindent megragad, amit lát, súlyzózik, fekvőtámaszozik, amikor csak tud… mint én tíz éve.

800 ezer néző fölött jár, nézzétek meg, pihentető, persze ilyen keres kurvaanyjuk, de én nem vagyok az, aki csak emiatt bojkottál (én a tévét, streamingert nem). Csak az a sok indokolatlanul cirkalmas tánc! Háztetőn is…!

Május 4. Katona: Egy nyár, Ascher Tamás rendezése. Kissé eklektikus, szomorú, de sok poénnal vigasztalóvá tett anyag Goldoni nyaralás-trilógiájából. Parádéznak a kedvenc színészeink (Jordán, Keresztes, Fullajtár, Mészáros, Jakab Balázs), csak ők tudják életre kelteni ezt: finom árnyalatok, tobzódás a komikumban, érzékeny reakciók, párhuzamos jelenlétek, diszkréten virtuóz. Középkorú szerelmesek egymásra találnak, Borbély Alexandra* visszatér főszerepben. Lőrinc is velünk tartott, megnézte még egyszer. Bárhová bejut, van ilyen “SZFE” kártyája (nem oda jár, de hallgató). Imádom még mindig, ahogy és amikor G. felröhög.

* egyszer még nagy barátnős korszakában, mintegy mellesleg odavetette kommentben valami Szentesi-hiszti kapcsán, hogy én biztos irigy vagyok Szentesire. Nekem nem a férje, nem a Tisza, nem is a Testről és lélekről jut róla eszembe, hanem ez. Remek színésznő pedig.

Május 2. A Radnótiban premier előtti előadáson jártunk (talán főpróba): Hullámtörés, Trier-film, rendezte Szentenczki Zita, csodálatos fizikai és metaforikus, stilizáló részletekkel, Sodró Eliza nagy belső erejű főszereplésével, Pál Andrással. Vendégek: Fehér László, Horváth Lajos Ottó.

Hullámtörés

Április 28. Julissal a MÜPÁ-ban Random Trip. A Peter Legat nevű gitáros Mark Knopfler-i színvonal volt.

Nizza, három éjszaka: nem mentünk múzeumba. Nagyon szép volt a szállásunk (műkastély).

Április 17. Julissal a MVM Dome-ban Hair! Nagyon szólt! Külön elismerés Márkus Lucának, ő volt a kedvencem, meg persze Vitáris Iván.

Április 14. Liliomfi, Vígszínház, ez a februári újranézés pótlása. -a végű névvel hárman megyünk csajok. A szünetben lángost kapunk Varga-Járó Sárától (Eeerzsitől). Ez az adaptáció arról szól, hogy a színház a szerelemnél is fontosabb. Mindennél fontosabb! Jól szól ma, veszi a közönség. És most határozom el, hogy megnézem negyedszer is! Nagy komikai, virtuóz teljesítmények, a két leány, Varga Járó Sára és Szaplonczay Mária komolyan tudnak énekelni. Hosszú, fárasztó, de annyi poén, szép játék, könnyezésig jó dallam van benne! Volt egy súgás Keresztes Tamásnak. Hogy Molnár András e. h. miért bassza el az egyetlen mondatát, nem tudhatom, lehet, hogy szándékos (már másodszor botlik bele, háromszor láttam eddig).

Egy kép az olvasópróbáról, a bal szélen Molnár András. Középen Hegedűs D.

Április 13. A Kamrában 2031. Fekete Ernőt illetőleg túlzás nélkül színháztörténet, ami ott történik, nekem ez külön jelentéses, mert tanárt játszik, és a fiamat is tanította ősszel – de anélkül is. – Egyszer a szöveg szerzője a Literán olyan alámenős alázattal hódolt Szvoren Edinának, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen erős, drámai (a szereplők igaza, nézőpontja szempontjából) egyensúly tud lenni. És vicces is.

Április 7. Örkényköz: Suttogások és sikolyok, Ördög Tamás rendezése. Ez nagyon durva, ahogy a film is. Ki is megy egy páros, aki nem bírja a feszültséget. Mi döbbenünk Csákányi Eszteren, Csupán, Bíró Krisztán. Milyen ritkán játszik!

Április 6., Solness a Szkénében, tavaly áprilisban is be tudtunk surranni, másodszor tudjuk, hova jó ülni (a színészek közelébe). Most már nem Mácsai az igazgató – milyen máshogy szól így! és Pogány Judit még elesettebb, ő lassan befejezi, ezt mondta. Húztak belőle, például Aline és a doktor viszonya kimaradt szövegileg. 98 perc!

Itthon: American Crime O. J. Simpson, persze Maci mindennek utánaolvas. Hatásos volt. Ritkán nézni érdekes sorozatot, olyat, ami nem rétestészta és nem csiribiri, az intenzív közös program.

Koncertjegy 28-ra. Nagyon sajnálom, hogy nem mentem Lenny Kravitzre Bécsben.

Április elsején dupla élmény:

A Minden rendben című film a művészmozik legféltettebb titka jelenleg. Megrendítően profi, sűrű, 85 perces munka. Hangmester! Kameramozgás! Dramaturgia! Remeklő színészek, köztük egy tizenkét éves gyerek…! Ne hagyjátok ki.

Este, már 8-kor Rozs Tamás és Pál András (a három apostol, meg egy gabona) kortársköltő-est: Most, hogy a vers újra divatba jött, A Radnótihoz tartozó Keres Emil próbateremben. Nagyon értem, érzem minden szavát, jól szól, mert ötletesen adják elő, és nagyon szeretik az anyagot (A VERSEKRE GONDOLOK).

Szerintem, és most már ki merem mondani, Erdős Világ nem jó költő. Nem is igazi költő, egy ilyen intelligensebb, költőnek mondott O1G háborgó.

Nádasdy! Terék Anna megrázó. Varró Dani. Kürti László. Kemény István. Háy János. Kukorelly is jó volt.

Julis szülinapja (ápr. 2.) alkalmából és egyébként is sok-sok színházjegyet veszek. Majd mesélek! Vagy hússzor megyünk még az évad végéig. Örkény, Radnóti, Szkéné, Katona, Víg, Stúdió K., MITEM, Duda Éva.

Film: Gyertek el a névnapomra, Fábry Zoltán 1983-as filmje. Megrendítő, fontos film.

Mickey17, nekem nagyon tetszett, az Urániában sikerült végignézni. Könyvként is megjelent.

Sűrű hét volt:

ajándék színház, második sorból Liliomfi csütörtökön (márc. 20.), jobban figyeltem most (már láttam decemberben, meg akartuk nézni februárban újra, Julival, de az elmaradt. A dramaturgiát figyeltem most, a rendezői döntéseket és a színészek eszközeit. Szegényeknek ezen a napon dupla előadásuk volt, nagyon fáradtak voltak a végén, Julissal néztem,

pénteken Szkéné, Forte A félkegyelmű, csodálatos volt, Zsótér a nézőtéren!, Gergővel és Julissal,

másnap Zsótér Valter, a terapeuta Bodó rendezésében: 6Szín, A csoport, délutáni előadás, Gergővel. Ezt mindenkinek ajánlom, nem különösebben gyakorlott nézőknek is! vidd el a férjed, úgy abbahagyja az ivást, online gamblinget, pornót, a gyerek meg a drogot, hogy csak nézel! Bodó TUDJA, miről beszél,

vasárnap Eszterrel A halál kilovagolt Perzsiából (Hajnóczy Péter szövege, aki belehalt az alkoholizmusába), ez is az alkoholizmusról, nagyon szép rendezői munka (Bagossy Júlia), csodálatos benne Mészáros Béla, Szirtes Ági és Tasnádi Bence.

Szombaton elhoztam a megrendelt Proustot az Atlantiszból. Új fordítás: Jancsó Júlia.

– egész más úgy nem olvasni egy könyvet, pláne ekkora tömegű köteteket, hogy néznek rám a polcról! Valójában lett időm, túl a felvételi stresszén, van diákom a top 5 gimikben (mindháromba felvették, ahova menni akart!), de a többiek is biztosnak mondhatják a tavaly még elképzelhetetlen sulikat. Már az ideiglenes rangsor is megvan, végleges majd egy bő hónap múlva.

És most írok, olvasok, pihenek, sportolok!

Húszéves a MÜPA. Március 16-án A Balázs család: (Elemér, Elemér, József) dzsesszkoncertje délután, este pedig a pécsi, győri, szegedi balett rövid koreográfiái. Sűrű, felemelő! A csodálatos Eszter vette a jegyet.

Mickey 17, ezt kezdtük el nézni csütörtök (március 13.) este a Puskinban, de 1 óra 20 perc körül leállt a szerver. Nemsokára befejezzük! Kaptunk kártérítő bónt.

Március 8. Albertina, Dürer és Leonardo rajzai, meg egy kisebb kiállítás, kortárs linós/grafikus művész: Jim Dine.

Megnéztük az American Crime 2-t, The Assassination of Gianni Versace, volt benne érdekes, de ez nem olyasmi, ami ebbe a rovatba való.

Március 5. Egészen kiváló a Szeptember 5, tegnap néztem moziban. 95 perc. Amiről Spielberg a Münchent forgatta, az belülről. Must have!

Február

Január 8. Egy korai Coen-film, a testvérek írták: Blood Simple. Trükközik azzal, mit tud a szereplő és mit a néző, ki veszélyes kire, mit értenek meg a másik szavaiból, ki-ki a saját háttértudásával. Brilliáns. Benne már a rendező későbbi felesége, Frances McDormand. 1983-ban! Megható.

Ausztriában mulatunk január 2. és 5. között. Ami ebbe a rovatba tartozik: fényshow a Votivkrchében 4-én, The Lights of Creation. Másnap a Westlicht fotókiállítása, The Lives of Women.

A Nyom nélkül című thrillert néztük még a szünetben, eredeti holland, 1988-as, ebből lett a Jeff Bridgeses Nyomtalanul 1993-ban.

Ezek az előző év utolsó élményei, innen másoltam át:

Sűrű napok: 29-én 5-től a Vígben a grúz rendezés, David Doiasvili Sirálya.

Na most. Ilyen gyűlöletesen hisztérikus díva Arkagyinát én az életben nem láttam, Nagy Kálózy Eszter játssza, aki ennél sokkal jobb, finom árnyalatok százaira képes, mint hogy ilyen szélsőségesen legyen hisztérikus színésznő, hulladék ember és antianya. Lehetne, tud lenni szöveg szerint igazsága – na, itt nincs.

Noha vagy tíz Sirályt néztem már. Hogyaszondja: Siráj (Krétakör), kamaraszínházas, Bárka, Radnóti, Örkény, Katona, régi nemzetis (Tompos Kátsa, a tünemény, oroszul mondta benne a nagymonológot!), most a szolnoki székelykrisztás, ez, és egy, amiben csak táncoltak. Meg ez a véges, tizenegy.

Hegedűs D. Géza az a színész, aki akkora kvalitás, hogy bármilyen kisujjból kirázott rutinnal is tud átütő lenni, de sírsz, ahogy énekli, hogy Je ne quittes pas. Zseniális és üres. Túljátszotta magát. De így is feledhetetlen. Mások meg meghalnak a pillanatért, törik magukat, dolgoznak, és mégsem. Ez nem a személyiség elemi ereje, dehogy. Ez (már) rutin és mindentudás, magabízás. Működik, hat, lehet vele számolni előre – csak szerethetetlen. Semmiféle pillanatnak semmiféle varázsa nincs benne.

Vele szemben ifj. Trepljov NEM LEHET RÓLA a szemet levenni, felfoghatatlan az egész ember. Ha az lenne, hogy a valós életében otthon pizsamában kávét főz, kibont egy csomag zsepit, a telefontöltővel babrál, harap egy kifliből, az is ugyanilyen elemi lenne, csak csendben nézni lehet, és ő sem ember. Én nem hiszem el ezt a csávót, azt, hogy van ilyen, és Trepljov más karakter, mint Amadeus, más, mint A hazug túlterhelt szolgája, és végképp más, mint Jozef K. Megoldhatatlan talány az ő művészvolta, az egész mű alapja, hogy nem lehet eldönteni, tehetséges-e (mondja Dóra, és igaza van). (Itt vannak olvasók, akiknek fogalmuk sincs, miről írok? Olvassátok el, nézzétek meg, többféle adaptációt is! Nekem huszonöt évembe telt.) Trigorinról ezt nem is kell, játsszák így is, úgy is, rkagyionát is, és ennek minden kombinációja: tehetséges Trigorin és -telen Arkagyina; tehetségtelen  – de Trepljov? Vidnyánszky meg csendes akkor is, amikor harsány, valami nagy belső erő zuhog a sima homloka mögül, egy lángszóró. (“És csak azért tűrtek meg, mert tudták, hogy az ő fia vagyok”). Kicserélt egy kamerát nyílt színen, mert nem működött. Be tudott rángatni (szintén kamerával) az utcáról egy nézőt, de az hamar lelépett. Az egész úgy van kitalálva, hogy egy fekete-fehér film, és ő rendezi. És megérted, hogy Nyina látogatása, végső nagymondológjának eleje (hogy fázik), és ez háromszor előadva, az bizony nem történik meg, mert/hanem ez Konsztantyin Gavrilics írói (novella-) vázlata. Nyina nem jön, nem jöhet vissza, eredetileg sem logikus, hogy pont itt van, pont ugyanakkor, mint a többiek, a művészek Moszkvából. És Kosztya öngyilkosságának az oka, hogy nem tudja megírni az elbeszélést. Vagy: írás közben megérti, megsejti, hogy Nyina mindig is és még mindig az “igazi” írót, Trigorint szereti.

Trigorin balfasz, Stohl remek, fejedelem, nem unom (csak az ember taszít), és Dorn is gyenge jellem, ügyetlen (a cím alatt az van a színlapon, hogy komédia). Stohl András műmájer, parókás Trigorin. Dorn mindig fess volt (Bálint András, Terhes Sándor, fekete Ernő), de minimum polgári, azaz úr, itt gyenge jellem is, és hát Kőszegi Ákos: egy szavát nem hiszem el, mert ő a NER túlhasznált hangja. Nem élhető meg, soha többé, jó színész-e (sejthető, hogy nem rossz).

8-án 3-kor a Gólem Színházban Kafka-est novellák adaptációjából: Mintha élne, a radnótisok: Major Erik, Kozma Veronika, Berényi Nóra Blanka, Gazsó György. Az éhezőművész nagyon tetszett!

27-én Extázis a Katonában (Juli először, neki ez karácsonyi ajándék is. G. és én másodszor), nagy hangulat lesz (ez változó)!

December 22. Albertina. Robert Longo. Szénnel nyomja, 3×5 méteres képek.

https://www.albertina.at/ausstellungen/robert-longo/

Ugyanitt Marc Chagall száz képe.

*

A színészek kedvéért újranéztük a Csak szex és más semmit. Schell Judi, Csányi Sándor, Jordán Adél, Gesztesi Károly! Haj, azok a komikus fordulatok!

Sorrentino új filmje:

Parthenopé – Nápoly szépe

https://www.imdb.com/video/vi2560346393/?playlistId=tt23853982&ref_=tt_ov_ov_vi

Bizarr, mert antropológiailag érdekes, ám így is szépséges jelenetek, víz, sötét sikátorok, emberi testek, gőg, csillogás és a part, a házak. Szépnek nevez egy nőt a sztori (a filmcím!), aki szép is, de főleg szuverén és okos, egyetemi karrierje lesz, és nem alkuszik meg. Ez megerősítő. Gary Oldman mint életunt sztártudós…! Viszont a lényeg a szülőváros iránti rajongás, ugyanakkor kemény bírálat. A szokásos beintés a katolikusoknak, de mennyi szeretettel, humorral! Szexjelenet a bíborossal a székesegyházban, A nagy szépség (ez a legjobb filmje) papjához hasonló fricska. “Nem találkozhatunk többet, mert pápa akarok lenni.” Lepontozták (6,9 az IMDB-n), de Paolo Sorrentino olyan mester, szerintem a világ első számú rendezője, hogy az önismétlése és másodvonalbeli filmjei is elképesztőek, grandiózusak.

*

17-én, apám születésnapján ismét Vígszínház: Az ember, aki elvesztette az időt, ez főleg Platonov, de egy kis Csehov is, norvég környezetben. Regeteg bravúr, színészi, zenei,  látványbeli virtuozitás. KisVidnyánszky zseniális. Azonban a Víg A nagy Gatsbyt kajálja, nem értik Csehovot, idegenkednek a helyzetek mély humorától.