Ennek a posztnak a megosztásához ezt írtam a Facebookra – a közzététel pillanatában tiltotta az algoritmus:

Itt ez az egész neoliberális eszmecsokor testről, női jogokról, klímáról, techről, reprodukcióról, ezek meg tényként teszik elénk a lobbicsoportok reklámszövegét.

A média az abortuszjogról mint női érdekről beszél, de nem tárja fel, hogy hogyan kerülnek a nők még mindig ennyien ebbe a helyzetbe – nyilván azért, mert lefóliázták a könyveket, meg “nincs felvilágosítás”, azaz lilahajú pályázati pénzes szervezetek nem taníthatják a gyerekeknek, hogy nem csak két nem van!

Hallgat arról, hogy milyen hatások formálják a szexuális viselkedéseket, és hogy ezek a hatások mennyire károsak a nőkre.

Sőt, ünnepli ezeket mint szexpozitív, szabad, haladó jelenségeket. Próbáld ki te is! Ha baj van, ott az abortusz, az elköttetés, a vírusnullázó szer! A tested nem inkubátor!

Riogat az anorexiával, a túledzéssel, közben főzögetős, kajamániás szerzőket futtat fel. Semmiféle kritikája nincs az adalékanyagos szemétről, amely élelmiszerként kapható. Esetleg erkölcsi fensőbbséggel kínálgatja a vegán étrendet, és emögött is vállalati érdekek állnak. Hallgat arról, hogy válogatós evés, a nassolás, sörözés csak stresszűző menekülés, drága és fölösleges.

Megalázónak és gyerekellenesnek titulálja a fittségi teszteket, a mindennapos testnevelést, apokaliptikus cikkekben mutatja be a csípőprotézis-műtét várólistáit, közben nem tekinti problémának, hogy a jólétben élő, tanult tömegek sem akarnak sportolni semmit, ijesztően korán elveszítik a mozgékonyságukat, izomzatukat, romboló a példájuk a gyerekeiknek, és hogy mindez mibe kerül a társadalomnak.

Ápolgatja és hizlalja az egót, különlegességeket ünnepel, a traumákat mint teljesítményt keretezi. Ellenszenves, elviselhetetlen harsányak a “független” híroldalakon dölyfösen sztárkodva regélnek autizmusról, aszexualitásról, kirekesztésről. Panaszkodnak, hogy van, akinek nem tetszik az öltözékük, és a cigiboltban elkérték a személyijüket. Hogy mennyire utálják a csecsemőket, a saját testüket, a valóságot, és miért nem kapnak ezért elismerést.

A média abszolútnak tételezi a “tudományt”, laposföldhívőzi azt, aki nem rohant oltatni vagy nem kér a kemoterápiából, de ha egy perverz csávó nőnek érzi magát, hirtelen sutba vágják az objektív valóságot, a rációt. Soha nem bírálja a gyatra, haszontalan, pénzéhes szakembereket. Te csak ne egyél, az veszélyes, kérdezd meg a dietetikust, az a biztos! Ő majd kijelöli, hányszor ehetsz nutellát, és megvigasztal, elmagyarázza, miért nem baj, ha kétszer annyit ettél. Szívósan szorgalmazza, hogy az egyén ne merje kezébe venni a sorsát, ellenben alávesse magát a felkent, drága óradíjas szakértők tanácsainak, akiknek megdöbbentő tévedései a járvány alatt és után is sorra derültek ki. Utólag sem revideálnak.

Kongatja a vészharangot, skarlátvörös hőtérképeket halmoz elénk, reklámok mellett mutogatja a tragédiát, sakkban tartja az olvasót a gyűlöletváddal, elfogadást parancsol, partikuláris érzékenységeket ápol és mutogat.

Csak a lényegről nincs szó.

Én mindig az autonóm emberről beszélek. Járj utána, dönts, tapasztald meg, vállald a felelősséget, merj saját utat követni, védd magad a trendtől és a butaságtól, ne hagyd magad lehúzni. Ne rohangálj szakemberekhez úgy, mint az óvó nénihez. Ez szigorúnak tűnik, de nincs más út az életminőséghez.

Idáig a facebookos letitvány. Innen a poszt:

*

A héten jött ez a megint-akarnak-valamit e-mail:

Európában legális, könnyen hozzáférhető és biztonságos az abortusz. Ahol szigorúbb, ott jobban meggondolják, mibe mennek bele. De olyan nincs, hogy ha ingyenes, nem szégyen és könnyen elérhető, akkor ez majd vidám történet lesz.

Mint mondjuk a foghúzás. “Nem kellene, hogy jobban megviseljen, mint egy foghúzás.”

Ingyenes nem lehet, mert drága és képzett szakembereket, eü kapacitást, férőhelyet igényel, tehát sok erőforrást kér a köztől. Egyszerűbb azért nem lehet, mert életről van szó, egy ilyen döntést meg kell gondolni, nem lehet első rémületben meghozni, és mert a nő testére nézve is drasztikus, kockázatos a beavatkozás.

Nem természetes fejezete a női életnek az abortusz, nem igaz, hogy bárkivel előfordulhat, nem tudjuk annyival elintézni, hogy mindig volt, mindig lesz. Lehet csökkenteni a számát, lehet másképp viszonyulni a szexualitáshoz. A nem kívánt terhességet nem érdemes úgy megközelíteni, mint a szegénységet vagy a veleszületett betegséget, mert nem olyan.

Éppenséggel a magát baloldalnak álcázó liberalizmus (a neoliberalizmus: mohó és férfiérdekű kapitalizmus) tesz meg mindent, hogy a szex könnyed téma legyen. Micsoda képmutatás ezek után egy másik szolgáltatást adófizetőkre terhelni! Azt sulykolják, hogy mindenki szexel (nem), ne is akarja őket senki korlátozni (nem akarja), élje csak ki mindenki a vágyait (ne), és mindenki más prűd, elnyomó és tudatlan (nem). Közben sűrűn hallgatnak arról, hogy ennek a “tabutlanított” szexnek mi az ára, következménye. Hogy mennyi tragédia, megbánás és tönkremenés származik abból, hogy könnyed szórakozás és fogyasztói szokás, szabadságdemonstráció lett az aktus, és minden más is, amit a kapitalizmus ráaggat: tárgyak, rendezvények, mozgalmak, információk, eszmék. (Egy ideje azt is gondolom, hogy pont azok nem tudják, mitől jó a kölcsönös vágyon alapuló szex, akik annyira hangoskodnak róla.)

A szexuális aktusból gyerek foganhat, aki semmiről nem tehet és nem a te tulajdonod, testrészed. Tehát neked kell nagyon odafigyelni, avagy nektek mint párnak. Viszont a vadidegen partner, a csak aktust akaró férfi nem fog figyelni, nem is látod többet, nem érdekli, mert nem ő lesz terhes (vagy beteg). A szexből gyerek lehet – ezt pont azoknak kell újra elmondani, akik annyira fölényesen hangoztatják, hogy ők akarják edukálni a társadalmat, ők többet tudnak erről.

Ugyanúgy ne nyavalyogjatok azon, miért nem olcsóbb, ingyenes, elérhető a betét, a fogamzásgátlás, az esemény utáni tabletta, mert emögött is cégérdekek vannak. Nincs menstruációs szegénység: csak szegénység és nőelnyomás van. Ha ti, a nagyképű edukátorok tényleg a nők javát néznétek, akkor a férfierőszakról beszélnétek. Hogy sajnos, valamiért a férfiak azt élvezik, éspedig ijesztően gyakran, bár nem mindenki egyformán, de összképet tekintve pervazívan, hogy a nőt sanyargassák, alázzák, a nő ne élvezze, ne dönthessen, ne legyen öntudatos. Arról beszélnétek, hogy a pornó nem menő, és hogy nem felszabadító, hanem tuti tragédia, ha valaki árusítja magát. Hogy a fiatal lányok tanuljanak és legyenek inkább nők között, védjék csak a határaikat, tartsák magasan az igényeiket, ne menjenek bele örömtelen, kicsikart, pornófertőzött, megalázó aktusokba, amelyet felfedezésnek meg kíváncsiságnak neveznek.

A szexpozitív irányzat elárulta a nőket. Csak a férfiak kielégülését szolgálja ez is. Túl sok szó van a szexről, nagy a nyomás. Nem nehéz észrevenni, hogy mindig az a cél, hogy a felelősséget kiiktassák, és az ember személyből tárggyá, a szórakozás eszközévé váljék. Túl sok a nőkre, társkeresésre panaszkodó férfi. Túlságosan meg akarnak felelni a nők, beléjük sulykolják a “felvilágosult” szexet, meg hogy nem szabad elfojtani a vágyakat, és hogy “nem ciki, ha furcsa (megalázó) dolgokat élveznek”, sőt, különleges.

Nem, nem kéne feltörni a tabukat, nem véletlen, hogy azok a tabuk, el tudja mindenki dönteni a közbeszéd zsizsegése nélkül is, mit akar, mit élvez, mit fedez fel”. Nem, ne beszéljünk “nyíltan” a szexről, mert csak rábeszélés. Amúgy is azért születnek ilyen cikkek, mert Zékocsisblanka mindjárt ötven, kövér és nem arat sikert a társkeresőn, és arról ír cikket, hogy a kövér nők egyáltalán nem olyanok ám, mit hiszed, ötven fölött hű, de jó a szex, és milyen gyökerek a társkeresőző férfiak.

Addig beszéltünk a szexről, hogy még a zuhanó termékenység mellett is a váratlan teherbeesés aprócska, hétköznapi elintézendő lett. A Millenárison lánycsoportok taglalják, az elit 15-16 éves gyerekei, kinek hány abortusza volt. Hogy jutottuk idáig?

Hagyjatok a felvilágosítással: nincs olyan, aki ne tudná, mitől lesz a gyerek. Tananyag is, külön felvilágosítás is van (illetve nem tilos, csak csiribiri LMBT nincs, nagyon helyesen), és a neten és a kortársak között is szélsebesen terjed a lényeg.

Az abortuszban érintett nők túlnyomórészt felelős, felnőtt, szabadon döntő, választásaik szerint szexelő nők. Aki nem fogja fel vagy nem képes kezelni a szexualitás súlyát, lehetséges bonyodalmait, az új élettel kapcsolatos felelősséget, az tartózkodjon tőle, verje vissza a közeledéseket és válogassa meg, kivel csinálja, mert a túl korán, szabadosan, zavaros történetek közepette folytatott szex elkerülhetetlenül sérüléshez, megbánáshoz, gyakran pedig tragédiához, durva beavatkozáshoz és egészségkárosodáshoz vezet. Nem elég a kényelmes és ingyenes abortusz, hogy ezeket orvosolja, sőt, újabb fájdalmakat és szövődményeket okoz. Szexelni nem kötelező, teherbe esni sem elkerülhetetlen végzet, a vágyakat kiélni, önfeledten bulizni és “ismerkedni” (de szépen mondjátok!) pedig nem kikövetelhető jog, hanem lehetőség és privilégium, másrészt – még úgy is – kockázatos üzem.

Az aláírásgyűjtésekben, ügyekben soha nincs szó a pornóról, a felelős szexualitásról, a nők és gyerekek természetes gátlásairól, szégyenérzetéről, a kölcsönös vonzalmon alapuló kapcsolatokról, a férfierőszakról. A pornónak és a szexuális médiatartalmaknak semmi köze a jó élethez, a profitéhség működteti ezeket, és céljuk a normák, preferenciák felpuhítása, átírása. Az általuk terjesztett “nyitottság” és a szexuális gyakorlatok mindig a férfiaknak jönnek jól, és mindig a nők sírnak a végén.

Ha engem a petíciózók mint nőt szólítanak meg, akkor leszögezem: a nők érdekét az szolgálná, ha az állítólag emberi jogilag érzékeny baloldal nem a pornót, a prostitúciót, az LMBT csudabogarakat, a szex “felszabadítását”, a self-ID-t, a melegházasságot és annak ikertestvérét, a béranyaságot akarná propagálni, zászlóra tűzni. Ezek mind durván nőellenesek, az e témákat pörgető baloldal pedig neoliberális, azaz férfiérdekű és üzletileg mohó képződmény.

My body, my choice: ez azt jelenti, hogy nem szól bele az állam, mit csinálsz, de nem is az állam és az általa fizetett szakemberek, intézmények fogják készségesen megoldani az életedet, amikor elrontod. Your choice is vállfa, ha komolyan gondolod ezt a jelszót.

Sikerült megbélyegezni, leprűdezni, -bigottozni sok-sok olyan embert, aki komolyan veszi az érzelmeket, a valódi történeteket és a kapcsolatok felelősségét. Rám ne számítsatok.

Az LMBT csudabogarakat pedig remekül tolerálja mindenki, a sérelmük az, hogy igazán senkit nem érdekelnek, mert az, hogy ki mit érez és minek képzeli magát, blődség. Ezért drámáznak a silány melegpornó lefóliázásán is, mintha itt komoly kulturális érték lenne veszélyben. Az LMBTQ és különösen a T és a Q valóban propaganda, és nagyon káros.

A transzneműek médiajelenség: a média hívta őket életre és a médiában lehet őket megcsodálni, oda akarják beverekedni magukat a nemükről hazudók. Ezért habosítják sorstragédiává, ha a trafikban elkérik a személyi igazolványukat.

Hagyjátok abba ezt az ócska műsort, mert unalmas. Beszéljetek a lényegről!