Köszöntöm az olvasókat, ne feledjétek, ez egy olyan kör, ami nem zárul magába!
Egyúttal átadom a Kepes András-szerepet más érdemes művésznek, én most elsősorban munkacéllal nyitom ki a laptopot. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy Erica Jong könyveiről és magáról az írónőről mi a véleményetek. Személyes hősöm, klasszikus feminista ikon ő, akinek azért nagy mázlija volt a születésével.
Egyúttal bedobom egyik alig-alig vállalható kedvenc olvasmányomat a beszélgetésbe: A vagány nők klubja, avagy a Ya-Ya testvériség isteni titkai. A női barátság hatvan éven átívelő története, benne minden, ami a 40-es, 50-es, 60-as évek Amerikájában, a forró, párás, súlyosan katolikus- félfeudális Délen megédesítette és megkeserítette az életet. Tetszik, ahogy a cukros-verandán ejtőzős-alkoholgőzös nemtörődöm felszín mögött vérre menően küzdenek egy kis hatalomért, egy kis szabadságért.
(Ha már chick lit: olvasta valaki Kathy Lette írónő magyarul hozzáférhető regényeit? “Hogyan öljük meg a férjünket?” Elöljáróban annyit, hogy én szénné röhögtem magam rajtuk. Nagyon jó a fordítás.)
Most olvasom a Rettegés a Repüléstől c. Erica Jong-könyvet, valami fantasztikus! Nem hiszem el, hogy 40 éve (!) írta, mert annyira modern, és annyira sokban hasonlítanak a problémáink. Szóval köszönöm az ajánlást!
sziasztok, most talaltam ra erre az oldalra. Nagyon tetszik. En magam nemregibe irtam egy kis konyvet, es kivancsian probalkozok hogy velemnyeket szerezek rola.Nem tudom tudnatoke olyan helyet ajanlani ahol meglehet osztani , vagy itt is lehetne kis reszletet feltolteni ? Halasan koszonet elore is
Szia,
üdv a blogon! Miről szól a könyved? Eléggé körülírható értékek jegyében zajlik a beszélgetés, olvass itt sokat, ez alapján eldöntheted te is, hogy a témának lenne-e itt helye. Kommentben bármit írhatsz, amit idevalónak érzel. A posztok szigorú szűrésen mennek át, mert fontos, hogy változatosak legyenek a blogon a témák, vállalható legyen a szöveg értékrendje és igényes a stílusa.
Az elso az igazabol vampiros, most sokan mondhatjak twilight masolat de teljesen mas, a masik meg egy kaland-schifi .
egy kis reszlet az elsobol, ha nem haragusztok
: Kis város, alig pár száz lakossal, minden csendes és nyugodt. Ám a csendet néhány baleset zavarja meg. Mindenki kérdőn áll a dolgok előtt, hiszen a környéken még sohase volt ilyen balesetekre példa. És itt vagyok én, egy átlagos 26 éves lány. Remény nélkül, meggyötörve és a jövőtől semmit sem remélve. A nevem Jenifer, de csak Jeninek szólítanak. …..
……
…..
2 éve nem félek semmitől. Már nagyon sötét volt, egy kis lámpa fényei világítottak csak. Hirtelen a hideg végigfutott a hátamon, valami furcsa szorongás kapott el. Nem tudom, hogy mit is érzek, állandóan hátra fordultam, de senki nincs ott, többször éreztem már, hogy figyel valaki, szorosan a hátam mögött van de soha nem volt senki. Valamiért szaporábban szedtem a lábaimat ………………………
Megláttam őt, hirtelen nem tudtam, hogy jól látok-e. Megváltozótt, más a szeme színe és mintha izmosabb is lett. A szeménél leragadtam, de nem hiszem el. Hiszen, hiszen Ő már ……
Megráztam a fejem nyilván csak hasonlít rá. De valami furcsát láttam meg a kezében, egy férfi fejét fogja, élettelen arccal. Felnéztem gyorsan és a szája szélén megpillantottam azt a kis vér cseppet!
Hihetetlen, nem hiszek a szememnek. Az eszem azt diktálja “rohanj el”, de a kíváncsiságom nem engedett el, csak bámultam bambán.
Rohanni kezdett, én meg hihetetlen módon utána szaladtam. De vajon miért is?
Egész pontosan milyen reakciót vársz? Az eredeti lektűrök is kínosak szerintem, de ez a két részlet… na. Azt hiszem, nem itt csoportosulnak a borzongató történetek elkötelezett rajongói. Tényleg nézz körül a blogon. A cím nem azt jelenti, hogy “ti írjátok a könyveket”, hanem hogy itt az olvasók (= ti) beszélgetnek könyvekről.
Elnézést a belekotyogásért, alapjáraton amúgy is új vagyok itt, legalább is hozzászólás szintjén, nem volt még érkezésem bemutatkozni sem, ellenben rendszeres olvasója vagyok a blognak.
Viszont abban nem lennék egészen biztos, hogy nincsenek itt olyanok (akár többen is), akik az efféle borzongató történeteket is(!) kedvelik, legalább is én nagy horror rajongó vagyok, bár tény, hogy az irodalmi érdeklődésem nem kizárólag erre a műfajra korlátozódik. Az persze igaz, hogy a blog tartalmához ez nem igazán passzol, emiatt tényleg nem a legnyerőbb ötlet itt népszerűsíteni egy ilyen jellegű írást. Nem mintha ez a két kis szösszenet kedvet csinált volna a továbbiak elolvasásához, amiért a szerző szíves elnézést kérem, de hát csak tud valamit kezdeni a negatív kritikával is remélhetőleg. Szóval nekem egyrészt ötlettelennek tűnik, másrészt meg nem is tudom… egyszerűen csak nem. Mindig az a tanács jut eszembe az ilyen írások olvasásakor, hogy aki írni akar, először olvasson – nagyon sokat! Ne féljen tanulni a nagyoktól. Én például tinikorom óta szeretem Stephen Kinget, leginkább és elsősorban azért, mert annyira jól mesél. Az egy másik dolog, hogy miket talál ki, de a dolog technikai részére szeretnék rávilágítani, mert ilyen téren azt hiszem, lehet tőle tanulni: kidolgozott karakterek, életszerű reakciók, miegymás. Írhattam volna más szerzőt is, de most éppen ő jutott eszembe, nem azért, mert a fenti szárnypróbálgató által megcélzott műfajhoz közel áll, hanem mert úgy ír, ahogy.
Na de inkább visszatérek ahhoz, amiért most eredetileg idejöttem, azaz keresek pár jó ötletet azzal kapcsolatban, hogy mit olvassak (tovább gyarapítva az amúgy is terjedelmes listámat a rám váró könyvek terén).
Igen, Stephen King profi! Akkor is, ha enegm a műfaj hidegen hagy, percjellegűnek és kiszámíthatónak érzem.
Azt szeretném elkerülni, hogy a címet félreértve, a széles olvasóközönségre lecsapva ideöntse ki-ki a zsengéit, szóval a színvonalat őrizném.
Valamint nem tudom vállalni, hogy a csakaolvassa afféle kisváros lesz, ahol van mosoda, étterem, bank, mozi és trafik, tehát hogy a mindenkori olvasók minden igényét kiszolgálom: a blog továbbra is arról szól, ami engem érdekel és számomra vállalható, mivel hozzám kötődik, tartalma rajtam kérhető számon, és én így tudom lelkesen és hitelesen csinálni.
Mostanában nem nagyon olvasok klasszikusokat, helyette elkezdtem életrajzi műveket forgatni. Mindenkiről, bárkiről. Lehet híres színésznő, sportoló, feltaláló, békeharcos, politikus, humorista, riporter, favágó, orvos. Az életrajzi könyvek kicsit olyanok, mint egy jó blog. Lehet tudni, hogy adott ember mit ért el, s most megnézheted, hogyan érte el. De nem ez a legfontosabb, hanem ami mögötte van. Mi motiválta? Mi van a háttérben? Látod az embert. Az ívet. Az érzéseket. A félelmeket. A szálakat. A családját. A házat, amiben felnőtt. Az utat. Az első sikereit. Ott állsz vele a dobogón, a színpadon, a forgatáson. Elkíséred első randijára, versenyére, fellépésére, meghallgatására, iskolájába. S ezekből lehet tanulni (igen, ez mekkora közhely, de igaz), s valahogy olvasás közben úgy érzem, hogy beengedett engem, s ez óriási dolog. Csendben lépkedek ilyenkor. A klasszikusok is életrajzi művek, ha úgy olvasom. (S bevallom, hogy azért kezdtem ezeket olvasni, mert szellemileg terhelt vagyok, szita az agyam, s ez egy könnyebb műfaj.) Utoljára A “Svédnél” jártam. Még Amerikába is elmentünk. De nem beszéltünk senkivel. Elvonultan éltünk. Jó volt így is.
Leni Riefenstahl, igen. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire naiv volt és nem vette észre, hogy mi történik vagy utólag próbálja magát menteni. Mennyire lett volna más élete ha a tehetségével Amerikába születik? Mert tehetséges volt, ahhoz nem fér kétség.
Életrajzi könyvek közül nagy kedvencem Agatha Christie önéletrajzi könyve. Izgalmas, jól megírt könyv, igazi nyári, strandos olvasmány.
(Nyaralásokra évek óta úgyis ,mindig Monsieur Poirot kísér el 🙂 )
Én olyan nagyon ódzkodom az életrajzoktól, nem is tudom, szerintem ez középiskolás maradvány… tudsz mondani olyat, ami olyat, ami kedvet csinálna? Ami olyan, nem is tudom, fordulatos, szórakoztató, irodalmi, inkább átmenet életrajz és regény között?
Kezdésnek ajánlanám Székely Éva úszónőtől a Sírni csak a győztesnek szabad c. könyvét. Kitartásról, erőről, megküzdésről szól… három részből áll a könyv (egy kötet): az elsőben a saját sportkarrierjét meséli el; a másodikban azt az időszakot, amikor a lányának, Gyarmati Andreának az edzője lett (anya-lány kapcsolat, sportolóként a másik oldal, stb.), végül pedig a betegsége történetét mondja el. A könyvet antikváriumból tudod beszerezni. http://moly.hu/konyvek/szekely-eva-sirni-csak-a-gyoztesnek-szabad
Én sem igazán olvasok életrajzi regényeket, egy Modigliani és egy Puccini a teljesítményem, de van egy, nagyon izgalmas, William Somerset Maugham-tól Az ördög sarkantyúja. Olvasás közben fel fog tűnni, hogy a főhős kisértetiesen hasonlít valakire, akiről már hallottál, aztán Tahitinál vagy beugrik, vagy nem (mint nekem, pl.), de összességében a Gauguin életét veszi alapul és közben mégsem életrajzi.
Itt van egy rövid bemutató róla http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1386
Legutóbbi kedvencem Oliver Sacks http://hu.wikipedia.org/wiki/Oliver_Sacks
Első könyv, ami a kezembe került (volt otthon, mert a férjem általában beszerez bizonyos könyveket, mert hallotta, hogy jó, felrakja a polcra, és akkor az megvan otthon) Szóval ez a könyv az Antropológus a Marson. Esszégyűjtemény, vagy hogy is nevezzem. Tudományos és szépirodalmi. Kb 50 oldalas tanulmányok, novellák vagy ilyesmik vannak benne. Orvosként olvasva az első három oldal után megrökönyödve tapasztaltam, hogy már tudom mi lesz a diagnózis, és felmerült bennem a kérdés,hogy miről tud majd írni a maradék 50 oldalon… De persze ez tudományos igényességű szépirodalmi alkotás, és egyébként is, egy embert, életet, érzéseket, gondolatokat akart bemutatni, nem valami betegséget. Minden tudományos, és irodalmi vonatkozást alátámasztva megjegyzéssel, amitől az egész könyv alsó felét-harmadát kitöltötte a kisbetűs rész. Az egész könyv hihetetlenül érdekes volt, és önbizalmat adott (pl büszke voltam, hogy értem), és olyan mélyen mutatta be embereknek az érzéseit és gondolatait, hogy teljesen bevonódtam. És nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Aztán elolvastam a többi könyveit, és megnéztem az Ébredések c. filmet, amit az ő könyve alapján rendeztek. Szóval mindenkinek ajánlom.
Másik szeretett hősnőm az antropológus és főemlőskutató Jane Goodall. Erica Jonghoz képest mindenben a másik véglet a bátor alkotó nők sorában. Önéletrajzi írása Amíg élek, remélek címmel jelent meg, angliai gyerekkkorától a tanzániai őserdőkben úttörő munkával töltött évtizedeken át a mai, környezetvédelemért folytatott szelíd harcáig kísérhetjük utazásaiban. Jane Goodall életét olyan módon szövi át hite, amitől a lelke meghatóan, gyötrő szenvedélyektől, emberi hívságtól mentes maradt. Megrendítően bátor, korunkban utánozhatatlanul szerény, a természet és minden élő iránt alázattal forduló tudós asszony, én mai szentnek mondanám. Igazi feministának látom, aki egész életével példát tesz a női lét és a hivatásban lelt boldogság összeegyeztethetősége mellett. A könyv nem irodalmi értéket képvisel, mégis ebben a szekcióban ajánlom olvasásra.
tegnap kezdtem el olvasni a szurke 50 arnyalatat, sokat hallottam rola nagyon. Meg egyenlore melazom hogy a masodik kotete is erdekelni fog-e. mindenkitol azt hallottam, hogy na ez majd fellenditi a hazaseletemet (nem mintha kellene lenditeni), de ahogy olvasom en nem erzem ezt. igen, vannak benne szex jelenetek, de nekem nem ez az erdekes a konyvben. hanem az hogy az egyenjogusagert kialto lelkemmel olvasom a konyvet ami arrol szol hogy a nonek, a foszereplonek el kellene fogadnia egy teljes onfeladassal jaro viszonyt hogy a beteges lelku foszereplo ferfivel kapcsolata lehessen. es nonek nem fulik hozza a foga, kuzd magaval. es azt is belelatom hogy egy 21 eves teljesen tapasztalatlan es szerelmes nonek ez miert lehet egyaltalan dilemma. irodalmi szempontbol elhanyagolhato a konyv es nekem a szex jelenetek is olyanok aminek egy reszet atugrom, ott minden meseszeru, mindenkinek minden csodas es tokeletes es pont akkor es pont ugy tortenik ahogy annak kell.
Hmm. Nem nagyon olvastam eddig életrajzi írásokat, kivéve néhány festőművészét még kamaszkoromban, de most Erica Jong és Jane Godall is felkeltette az érdeklődésemet. Egyébként az utóbbi 2-3 évben, mióta itthon babázom annyi szemetet elolvastam, magazinokat is beleértve, hogy kicsit megcsömörlöttem. Magamban arra hivatkozva, hogy gyerek mellett úgysem tudnék komolyan elmerülni semmiben, ezek meg legalább szórakoztatnak. De milyen kártékony szórakozás volt ez! Mostanában vettem észre, hogy sokat romboltam az ízlésemet, türelmemet, koncentrációs képességemet, és az idegeimet is bizonyos olvasmányokkal. Úgyhogy eldöntöttem néhány hónapja, hogy vége, ha nem tudok valami érdemeset olvasni, inkább nem olvasok semmit, hanem nézegetem mondjuk a kertet, vagy elkortyolok egy kávét. Most kevesebbet olvasok, de sokkal jobbakat, és máris tapasztalom magamon a pozitív hatást. Két oldal Bovaryné pl egy nap sokkal kielégítőbb, és felemelőbb, mint 50 oldal szutyok. Szándékosan nem írok arról, hogy mik ezek a számomra “rossz” könyvek, mert lehet, hogy másnak épp azok tetszenének, és mások épp azokat találják arra érdemesnek. Annyit mondanék, hogy nem szépirodalom-lektűr összehasonlításról beszélek, mert van jónéhány krimi, sci-fi, képregény, útleírás, sőt sima chick-lit, vagy odasorolt könyv is a kedvenceim között. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem szelektáltam, nem gondolkodtam, hanem megtetszett a borító, ajánlotta az Éva magazin, jó lesz az- alapon döntöttem. Ja, és megőrjítettek a divatos és népszerű könyvesblogok, na azok alapján válogatni óriási hiba volt. Hagytam csúnyán befolyásolni a saját, hosszas olvasói múlt által kialakított ízlésemet. Hát így állok én most az olvasással. Próbálok visszatalálni önmagamhoz. Itt is.
Lillywhite, a Vagány nők klubja nagy-nagy kedvencem, bizonyos hangulatokban újra is olvasom, és nemcsak, mert egyszerűen szeretem ezt a mocsárgőzős, hegedűmuzsikás, gyapotföldes, kreol-konyhás déli hangulatot, hanem, mert nagyon tetszik az a tűzön-vízen át összetartó, szeretettel teli női szolidaritás, amiről szól. És jó, nyilván nem magas irodalom (akármit jelentsen is az), de azért megtévesztő az Ulpius-házas kiadás és a borító is, azért nem az a chick-lit kategória, amely címszó alatt bármit kiadnak mostanában. Amúgy is érdekes ez a kategória. Vajon miért van az, hogy néha egész komoly és jó könyveket idepozícionálnak nekünk és akad egy pár, amit meg komoly történelmi-/társadalmi-/avagy nagy családregényként adnak el nekünk, miközben felszínesek és pongyolák?
Es melyik volt hasznosabb? Mert en a negyeduk gyerekvaras kozben jottem ra, hogy az utobbi (vagy ahhoz hasonlo)… Jo hir, hogy van aki erre mar az elsonel rajon 🙂
A másodiknál már nem nagyon olvastam babás lapokat, bár néha kinyitottam még, mert volt benne itt-ott új. A negyediknél már nem hiszem, hogy olyan mértékben szeretné az ember, hogy elgyerekesedjen az agya, hogy még az olvasnivalója is gyerekes legyen. Vagy nem? Te tudod, nekem csak kettő van! Hajrá, szépirodalom! ;))
Felreertest elkerulendo: az elgyerekesedes nem feltetlenul a felszines olvasmanyok eredmenye, hanem belso igenyesseg jele. (Lattam mar gyerekes-gyerektelen profi irodalmarokat). Szoval nyitott szemmel jarni sosem art es a szaktanacsok mellett-ellen az osztonoket elesbe allitani sem. Es a konyvbol anyanak tanulni vagyokat is hitelesebben biztathatjuk a termeszetes belso hang kovetesere, nem? Az utolso mondtattal teljesen egyetertek amugy 🙂
Nem, semmiképp. A Kismamán kívül (ami azért messze a legigényesebb a maga kategóriájában) én is olvastam gyermeklélektant (Mérei-Binét), fejlődéslélektant, Pécsi Rita könyveit, ilyeneket. Erre értettem az elgyerekesedést. Én könyvből tanulok anyának lenni, a mai napig, mondjuk egyre inkább hallgatok magamra, de még mindig sokszor tanácstalan vagyok. Mostanában viszont győzött a szépirodalom.
Jaaaj, nem gondoltam volna, hogy pont a titkos könyvcsemegém talál itt értő közegre!:-) Én is évente legalább kétszer olvasom a Vagány nőket, de nem is csoda, hogy odavagyok a fülledt, misztikus bájú , némileg vészterhes atmoszféráért, hiszen ugyanezért az egyik kedvenc filmem a szintén Délen játszódó Éjfél a Jó és a Rossz kertjében. Clint Eastwood rendezte, tisztára olyan egyébként, mintha Robert Altman vonultatná fel a híresen különc csodabogarait a lepukkantan szexi Savannah városában. Hopp! Jut eszembe, az alapjául szolgáló regény pedig, azonos címen, szintén az évtizedes kedvenceim között van! John Berendt írta, 1994-ben. Fogalmam sincs, mi a művészi megítélése, bár Pulitzer-díjat kapott, tehát okkal lehetett bestseller.
Visszatérve a Vagány Nők Klubjára, a négy barát összefonódó élete azt hiszem sok millió nő szíve legtitkosabb vágyát ábrázolja. És talán legmélyebb bánatait is. Részben, hogy oly kevés nőnek juttat a sors ilyen hűen kitartó lánybandát. Másrészt meg a Dél elbűvölő szépsége, a főszereplők látszólagos privilégiumai mögött a louisianai életet a kőkemény fehér férfifelsőbbrendűség határozza meg. Ez még a néger szegregáció ideje, ahol a törvény az egyház és az apák kezében van. Egészen szívszorító, ahogy kitörési lehetőség nélkül masíroznak bele a drámákat ígérő sorsukba. Például a főkolompos, a szép Vivi, a született művész, akinek harminc évvel később nem kellett volna anyának lennie, egy rövid szenvedély lezárása helyett megkötött házasságában négy év alatt- megfelelő védekezés híján- négy gyereknek ad életet. Begolyózik, a szokottnál is többet vedel- akkoriban majd mindenki alkoholista volt, nem is tűnt fel-, ma amfetamin néven ismert idegpirulákat kapkod, pszichológus helyett kapzsi pap martaléka lesz, s mikor súlyos gyerekbántalmazásba torkollik a nagy házban, gazdag asszonyként töltött idilli lét, értetlen férje elmegyógyintézetben józaníttatja ki, a kor bevált megoldásaként.
Majd talán még folytatom, most ennyire volt időm.
Amikor először ajánlottad, megnéztem egy antikvár oldalon. Nem drága, megörültem, megláttam a borítóját, letettem róla.
Most megint el akarom olvasni, megveszem.
Talán majd letakarom az elejét, és úgy tárolom:)
Póruljárt szegény könyv. Az Ulpius, úgy tűnik, a női szerzők női barátságról szóló regényét oktalan libaságnak tartja. Lánytibi is felveti a kérdést, hogy miért.
Ha megnézzük pl az amerikai kiadás borítóját, azért más a kép, mint az ulpiusosnál. Vagy ott van pl. Marian Keyes gyógyult alkoholista, 40-es ír nő, akinek könnyed kis nőies történetei telis-teli vannak családjukat és leánygyermekeiket megnyomorító alkoholista apákkal, bántalmazó férfiakkal, lehazudott nemi erőszakkal, kikényszerített abortuszokkal, depressziós anyákkal, húgukat rabszolgának tekintő nem-törődöm fiútestvérekkel. Tényleg nagyon könnyed a stílus, mind az eredeti, mind a magyar kiadások címe könnyed, borítója főleg a rózsaszín-világoskék színskálán mozog, stílusa, nyelvezete egyszerű, olyan fürdőkádba, vonatozáshoz, várakozáshoz való, hogy nem fáj, ha hirtelen be kell csukni. De azért elgondolkodtató, hogy a fenti motívumok közül egy-egy még a legkönnyedebb regényében is megjelenik, nem egynek pedig egyenesen központi témája. Most, hogy többet tudunk kicsit arról az Írországról (Magdolna-nővérek, ugye), ahol az írónő nevelkedett, hát nem is tudom? Egyébként nem vagyok egy nagy chick-lit (ez is egy érdekes címke azért, nem?) faló, de az ő könyveit kedvelem.
Még egy könyvet szeretnék ajánlani: Farkasokkal futó asszonyok
“Minden nőben él egy zabolátlan és időtlen lény, az Ősi természeti asszony a maga hatalmas erejével, éles ösztöneivel, szenvedélyes kreativitásával és korlátlan tudásával. A társadalomba való beilleszkedés során azonban többé-kevésbé megszakadt vele a kapcsolatunk, a civilizáció merev szerepekbe kényszerít bennünket és elfedi előlünk saját lelkünk..”
Szeretem, mert a jungiánusok közül a legkevésbé erőlteti a hagyományos jelentéskereteket, talán azért, mert elsősorban költő és mesemondó asszony. Milyen jó foglalkozás. Már több posztnál fel akartam hozni a Clarissa Pinkola Estés mesemagyarázatait. Szerintem ő is jól érezné magát itt, ennyi érző, gondolkodó nő között.
Igen, nagyon tömény. Elárulom, hogy én még mindig nem olvastam el végig, pedig pár éve vettem meg. Egy-egy fejezetet elolvasok, aztán gondolkodom rajta. Ha olyanom van, előveszem megint. Örülök, hogy tetszik neked.
én kétszer olvastam (kultuszkönyv a család nőtagjai körében), de bajom van a fordítással. úgy érzem, hogy eredetiben sokkal jobb. magyarul néha a lényeg elsikkad.
Errő most az jutott eszembe, hogy talán férfiakban és él ilyesmi, de ez nem egyenlő azzal, amik most. Valahol őket is merev szerepbe kényszerítette a civilizáció, mégha nekik is jutott (maguknak juttatták) a könnyebbik szerep.
Segítsetek nekem. Szerintem már legalább egy éve nem jut eszembe se a cím, se a szerző, már mindenhogyan rákerestem, semmi. Egy női név a könyv címe, amerikai szerző, amerikai történet. Éttermet nyit az asszony, a tapló férjétől elválva. Két gyerek van, két lány, a kisebbik teper az anyja figyelméért, akinek mégiscsak a nagyobbik a kedvence, aki viszont egy görény. A kicsi lány meg is hal, az nagyon megrázó. A nagyobbik lány ezután kitalálja, hogy ő zongorazseni. Mikor kiderül, hogy nem az, megszökik, és felfedezi, hogy ha zongorában nem is, éneklésben tényleg zseniális, koloratúr szoprán, híres lesz. Közben az anyja beleszeret valakibe, megszakad az éttermi melóban, tönkre is megy talán. Eléggé összevissza vannak a fejemben a szálak, meg nyilván nem is ez így a történet lényege, ennél sokkal mélységesebb, de kb ebből akár rá is ismerhet, aki olvasta.
igen, véletlenül az első két részét, de mivel nincs tévém, és vendégségben láttam, lemaradtam a többiről. kate winslet nagyon jó benne meg a nagylányát alakító gyermek is.
Nem tudom, mennyire illik ide, ha nagyon nem, szóljatok, legközelebb nem írok ilyet:
Kaptam és elolvastam egy könyvet, ezt: http://www.kossuth.hu/index.php?o=konyvek&k=2528. Annyi könyvespolcom nincs, hogy megtartsam, és arra gondoltam, hogy az itteni körben lehet iránta érdeklődés, bárkinek odaadom szívesen, aki vagy Budán (esetleg Bécsben) értejön, vagy kifizeti a postaköltséget. Írhattok a gmailes jaszcilla címre.
Tegnap elolvastam a Pi életét (Yann Martel), nem láttam a filmet, de előtte nem is hallottam a könyvről. Elvesztegetett évek!! Ez a könyv annyira jó, hogy olyan, mint valami kollektív tudattalan. Ez a könyv annyira jó, hogy most napokig nem olvasok semmit, annyi gondolkodni valóm van, és aztán elkezdem majd újra elölről. Ez a könyv annyira jó, hogy tegnap, miután befejeztem, csak nézegettem és ölelgettem, meg magyaráztam a férjemnek (tőle kaptam), hogy ez a könyv annyira jó, hogy… olvassátok el.
(Rajongó típus vagyok, már említettem…? tehát a fentiekből vonjatok le néhány százalékot… de tényleg hihetetlenül jó)
Én is így voltam vele. Máskor szinte azonnal elkezdek egy újat, akkor eltartott pár napig az áthangolódás. És bár elmegy a film is, akik csak azt látják, azok ezt nem fogják tudni a történetről.
🙂 kicsit már volt időm magamhoz térni, a véleményem nem változott, csak józanabb. Tegnap a regény recepcióját is feltérképeztem és
a filmnek is utánaérdeklődtem. Kísértetiesen hasonlít a dolog az Aliz Csodaországban recepciójára (ami nekem szintén szívem csücske).
A Bovaryné első részénél kerestünk olyan elemeket, amelyekből kiderül, hogy “viccel velünk a szöveg”, hát visszaköszönt ez a kifejezés, a Pi élete is folyton szórakozik velünk, pont úgy, ahogy az Aliz meg egyenesen másból sem áll. És az emberiség pedig simán belesétál, és filmet készít a tengeren hányódó kisfiú szenvedéstörténetéről, holott ez a szenvedéstörténet igazából NEM IS AZ, AMIRŐL A REGÉNY SZÓL. Ez a regény az irodalomról szól.
Nem kevesebbet állítok (ezt Évától tanultam, és úgy tetszik, olyan drámai, illik ide), mint hogy a regény recepciója, ami a szemünk előtt zajlik, filmestül. Oscar-díjastul, robinzonádostul, valójában még a regény része, és sokkal szorosabban, mint bármely más mű esetében, ugyanis a könyv pontosan erről szól. Arról, hogy a film a tigrises történetről készül, hogy az fogja meg az embereket. Úgy értem, hogy AZ, és nem más. A könyv ír minket, már jó előre megírt minket. Így értettem, hogy egy kollektív tudattalan. Elképesztően érdekes, még sosem volt ilyen szemtágítóan ráismerős “aha!!”-élményem könyvvel kapcsolatban, mindjárt első olvasásra. Most már nekiláttam újra, hihetetlen, hogy minden egyes mondatnak jelentősége van, mindegyik kapcsolódik mindegyikhez, mint valami szövet. Csodálatos a fordítás.
Aki belevágna, annak néhány vázlatos kérdés, és ez még csak a tizede…
-Mit jelent Pi számára a vallás? Miből derül ki, hogy totálisan mást, mint bárkinek?
-Mi a jelentősége azoknak az állatoknak, amelyek metaforikus szerepe nincs a műben közvetlenül értelmezve?
-Intertextek? Sok van! (Kezdve Richard Parkerrel)
-Honnantól támad az az érzésünk, hogy a tigrises történet nem realisztikus többé? Miért?
-Hogyan értelmezhető a moszatsziget?
-Melyek a közvetlen “viccel-velünk-a-szöveg” érzés pillanatai?
-Hogyan értelmezhetjük azt, hogy amikor a japánoknak az állatos történet tetszik jobban, Pi azt mondja: köszönöm, így van ez Istennel is?
Hú, most látom, ezt (is) újra kell olvasnom, nem is figyeltem eléggé, pedig nekem is nagyon tetszett. A filmet még nem láttam, de azért arra is kíváncsi vagyok.
A film sajnos pocsék hálivúdi giccsparádé. És csak a legvégén van utalás arra, hogy nem is tigrist visz a csónakban, ezek szerint a könyvben előbb is van valami gondolkodnivaló, na a filmben nincs.
Nekem olyan nagy katarzis volt ez a könyv, hogy az már vicces, életem meghatározó könyveinél ilyeneket terveztem felsorolni, hogy, hogy ő Varázshegy, vagy Karamazov, vagy ilyesmi, erre pí élete 😀 ( igen egy 17 éves srác szintjén gondolkodom :D)
Akkor olvastam, amikor terhes voltam, és az én terhességem nem az az IGEN volt, amikor rámsüt a napfény a felhők közül, csicseregnek a madarak, meg mennyei hárfa, hanem a b terv, de nem is, még c vagy f se, nem is volt terv, mert soha nem akartam gyereket, de akkor azt mondtam, hogy mégis mostmár akkor így lesz.
(Mostmár jó, kicsit félek most, hogy lesz aki betámad, hogy te akkor nem is szereted a gyereked?!? mert ez nem így van, de nem is erről akarok írni, csak ezt éreztem akkor)
Na és körülöttem mindenki felkészült, bio, hordozókendős, és meséli, hogy nem evett tiramisut a nyers tojás miatt, nekem eszembe se jutott, hogy azt nem szabad, a szárnyaim letörve, ennyi volt az élet, és rettenetesen gyűlöltem is még magam, amiért én nem tudok így, még hazudni se tudom.
Amikor elolvastam az utolsó 50 oldalt, nekem az volt a tanulság, mindegy ha nem igaz, de így lehet csak elviselni. És még rengeteg minden, de úgyis tudjátok. És nagyon betalált.
Aztán találkoztam valakivel, aki szintén olvasta, nagyon belelkesültem, alig vártam, hogy megbeszéljük, mekkora jó volt ez a Nagy Igazság. És ő azt mondta: Nagyon tetszett Pí kapcsolata a vallással. Kár, hogy olyan csúnya vége volt, jobb lett volna, ha azt kihagyják. Paff
(És sziasztok, mert még nem kommenteltem, bár sok hozzászólást írtam már magamnak, csak mindig megtartottam végül magamnak 😀 )
De jó kérdések! Némelyiken úgy 6 éve töprengek már. Az biztos, hogy ezt a könyvet nem felejtettem el, pedig olyan időszakomban olvastam, amikor az olvaság igazi pótcselekvés volt számomra. 3-4 könyv/hét tempóban nyomtam, mást se csináltam, álomvilágban és a könyvekben éltem. Sok olvasmány elsikkadt abból az időből, a Pí élete nem tudott. Ahhoz, hogy érdemben válaszoljak, újra kéne olvasnom. De ott a Bovaryné, egy Rakovszky Zsuzsa, ez a blog, és valamikor élni is kell. Kéne nekem egy 25-26. óra olvasásra naponta.
Képzeld, a facebookon is lelkendeztem egy kicsit, a könyv borítóját képként feltöltve, és jó kis beszélgetés kerekedett mellette hozzászólásokból – olyan ismerősök gyűltek oda hirtelen, akik egymást nem ismerik, csak engem, és egymás véleményére is reagáltak, tényleg nem hosszan, de úgy örültem. A Pi tényleg mindenkit megmozgatott.
Rövidke, és jó. Röviden ennyi. Elgondolkodtató, szerintem mindenképpen megéri elolvasni. Mondjuk nekem a fordítás nem annyira tetszett, de nekem egyébként is nagyon kritikus vagyok a fordításokkal szemben.
Angol szakon elolvastam, mert kötelező volt. Nem elsöprő a sztori, de jól van megírva. Nem forgatta fel az életem. Ez inkább az amerikaiaknak nagy klasszikus.
Szereti valaki az északi stílust és humort?
Annak szívesen ajánlom Erlend Löe Doppler könyveit. (Doppler, Doppler az utak királya)
Könnyed olvasmánynak tűnik, de ennek ellenére olyan északian elgondolkoztató. Hasonló élmény a Jagten című filmhez, mármint a textúráját illetően.
Egy férfiról szól, aki a tökéletes életétől megcsömörlött, és kiköltözött az Oslo menti erdőségekbe, ahol egy rénszarvasborjút fogad barátjának, és nekiáll az éppen csak elhúnyt apja tiszteletére totemoszlopot faragni. Élelemért, amit az árván hagyott rénszarvas anyjának húsáért kap, a városba jár, így ismerkedik meg a halált váró modellépítővel, akitől csokoládét akar lopni, ehelyett megérti annak élete tragédiáját. Ahogy a betörőt is, akit saját lakásában kap rajta, mikor titokban hazatér, majd egy kávé mellett barátian elbeszélgetnek a szexuális élet nehézségeiről.
Később csatlakozik hozzá a kisfia az erdőben, és mások is a civilzációból, ami a hősünket rendkívüli módon bosszantja, ugyanis Andreas Doppler épp ezért húzta el a csíkot:
Nem bírom az embereket.
Nem bírom, amit csinálnak.
Nem bírom, amit mondanak.
Nem bírom azt, amilyenek.
A könyvön a hideg, olykor pengeéles humor vezet végig, amitől kipukkan belőlünk a nevetés, akárhol is vagyunk épp, de az élét nem veszi el annak a képnek, amit az okoskodó, mindent megszervező és beszabályozó jóléti társadalomról elénk tár.
A Doppler nagyon jó! Loe-tól a Naiv.Szuper is tetszett, rövid és tömör, de ugyanúgy pengeélesen humoros. Viszont az Elfújta a nő valamiért nem ütött akkorát.
Nagyon szeretem a skandináv irodalmat, de még csak barátkozok vele, finnt és svédet olvastam aránylag sokat. Joni Skiftesvik maradandó nyomokat hagyott bennem a A fújócskavirág fiú és az égszerelő c művével, egy nagyon érzékeny időszakban is olvastam ugyan, de döbbenetes élmény volt.
Megnézem azt is, amit javasoltál, hamarosan, bár gyanítom, hogy mire ennek a beszélgetésnek a végére érek, nagyon hosszú lesz a listám.
Nem tudom, ismeritek-e _A zongoratanárnő_ című könyvet Elfriede Jelinektől. Nobel-díjat is kapott a hölgy, a könyv filmadaptációja meg Cannes-i nagydíjas. Nagyon kemény anya-lánya kapcsolatról szól, gyakorlatilag az anya uralkodik a lányon, megszabja, hogy mikor mehet el otthonról, megtiltja neki, hogy divatos ruhákat vegyen, férfiakkal találkozzon, sőt: nem zárhatja be a szobáját, és egy ágyban alszanak. Mindezt úgy, hogy a címszereplő, a “lány”, harmincas éveiben jár. Remélem, ennyit elárulhatok, mert ez talán a fülszövegből is kiderül. Tehát adott ez a mérgező szülő, a bántalmazó kapcsolat, ezenkívül olyan témákat boncolgat, mint a hatalom, a vágy, a férfi-nő viszony. Úgy érzem, hogy nagyon erősen ide tartozik. A szerző életrajza is igen izgalmas így első olvasásra: http://hu.wikipedia.org/wiki/Elfriede_Jelinek.
Nekem két szálon futott a feldolgozás: egy az anya-lánya kapcsolat elképesztő brutalitása, a másik a nyelvezet, stílus. Valahogy annyira irritált, hogy erőszakkal kellett végigolvasnom (noha máskor könnyen, gyorsan olvasok). És a végén bennem maradt egy kérdőjel, mitől lett akkora siker a könyv. De lehet, hogy csak én nem látom a fától az erdőt (a terjengős fogalmazástól a lényeget), ezért voltam kíváncsi, kinek milyen élmény volt.
“Szerintem Alex dala nem szorul műelemzésre, elvégre távol áll a műalkotás fogalmától. Az énekes zene műfajában pedig ritkán találni olyat, ami nem primitív.
Ildomosabb lenne az irodalmi élet káros jelenségeivel foglalkozni, amilyen például férfi-női kapcsolatok ábrázolása. Másik fontos probléma a női olvasóközönség ízlésvilága és a kulturális színvonal visszaesése közötti, sokak által nem létezőnek tekintett összefüggés. (Ilyen a nőknek szóló pornográfia, a női magazinok vagy a nálunk is romboló chick lit.) Aki divatból volt feminista vagy nőként nem sikerült olyan jól az élete, most kap hozzá egy ideológiát.
Az viszont látszik, hogy kormány ide vagy oda, egyáltalán nincs konzervatív kultúrpolitika.”
Nem tudtam, hova írjam a kérdésemet, talán ide illik a leginkább, s így szól: milyen nyomtatott sajtótermékeket olvastok? Eddig nem volt semmilyen előfizetésem, most már szeretnék, s ezért kérdezem. Én össze-vissza olvasok mindenfélét, de szeretnék most már egy fix hetilapot. (Esetleg ha belefér a válaszba, az is érdekelne, miért ezt olvassátok?) Köszönöm
Én is Magyar Narancs, etalon a bátorsága, széles látóköre, humora, kicsisége, és még olvasókártya is jár hozzá (kedvezmények mindenhol). Ha több időm lenne, olvasnám az ÉSt, a Marie-Claire-t és az ÉVÁt is.
Nem tudom, hogy most milyenek, de régebben vettem mindkettőt. Nagyot csalódtam, mert azt hittem, nekem való, hisz én lennék a célközönség, de voltak bennük annyira sekélyes, szterotípiákra építő cikkek, hogy ihaj. És (nekem) felesleges főzős oldalak, növényismertetők.
Egyik sem sztereotipiak nelkuli bolcsek kove, de ha egy-ket gondolkodtato cikket talalsz benne, mar megerte. a tobbit olvassa mas… Erdeklodes hijan en is kihagyom pl. mas lapokbol az ezoterikus beutesu cikekket, anelkul, hogy leszolnam. Jo hogy sokfelek vagyunk, nem? Amig nem probaljuk dominalni egymast.
Nem olvasom ezeket, de néhány Marie-Claire már került a kezembe, és mindig feltűnt, hogy a nő-létet nem (csak) a divat, kozmetika stb. oldaláról közelíti meg, hanem a szolidaritás és az empátia felől. Azaz esik benne szó társadalmilag égető problémákról, valamint a nők szakmai előmeneteléről sem úgy gondolkozik a lap, mint egy “klasszikus” női magazin, ahol az üvegplafonba már asszisztensként bevered a fejed, hanem komolyan veszik a nők képességeit, lehetőségeit. Díjat is osztanak, a Női Kiválóság Díját.
Az Évát nem ismerem.
en nepszabit es hvg-t olvastam anno. mostansag egyiket sem, mert tobbszori probalkozas utan arra jutottam, hogy nem akarom 200re emelni a vernyomasomat minden alkalommal amikor kinyitok egy ujsagot, bar tudom hogy ez itt nem lesz nepszeru velemeny. Mostansag konyveket olvasok, lehetoleg vicceseket amiktol jol erzem magam es tajekozatlanul tengetem eletem.
Mondjuk havilap, de én szeretem a Mindennapi pszichológia magazint. A férjem olvassa a hvg-t, én meg megkérdezem mi volt benne 🙂 de a világban történt dolgok egy részéről lemaradok így…
A Mindennapi pszichológiát azért, mert sokféle témát vet fel, ad válaszokat, amit aztán az ember eldönt elfogad e.
A hvg pedig azért, hogy nagyjából képbe legyen a világ eseményeivel…
semmilyet, kb 2005 óta tuti nem vásároltam efféle nyomdaterméket, kivéve a Nők Lapját, amit a barátnőm olvas – és van, hogy közösen olvassuk (pl a Misi rovatot, az klassz), meg aztán ott az ingyenes helyi újság, amibe néha belepillantok, de pláne jól jön tűzhelysuvickoláshoz. komolyan, a Facebook-on bőven nyomon lehet követni a közéleti dolgokat, de arról is inkább le kéne jönni valahogy. (kis lépések: először az online hírportálokat irtottam ki a mindennapjaimból, idén volt ez és simán ment.) az élet rövid, az újságok vackok, “hírek már rég nincsenek” – a sok vacakság és lehúzás meg úgyis ott dörömböl az ajtón, nehogy már a postaládámba is előfizessem.
Én kényelmi szempontból akartam nyomtatottra váltani. A munkám miatt sokat ülök a gép előtt, s már fáj tőle a fejem, szemem. A szeretett blogokat is így olvasom, s legalább a napi, heti híreket szeretném másképp.
Narancs, Hócipő és 168 óra, de szigorúan két hét eltolással (anyuék veszik, és ilyen ütemben szoktuk megkapni), így az aktualitások már nem annyira aktuálisak, és nem viszik fel a vérnyomást annyira.
Én ajánlanám: Abe Kobo A homok asszonya c. könyvét – mélyen filozofikus kérdések feltételére késztet. Szintén Abe Kobo Doboz ember c. könyve – detto. Kicsit melankólikus, de átértékeli az élet fontossági sorrendjét. Ajánlom Daniel Keyes könyveit Az ötödik Sally-t és Virágot Algernonnak. Benedek István Aranyketrec c. könyvét. Az aranyketrec c. könyv nagyon mélyreszántóan elemzi az elmebetegek kiszorításának társadalmi okait. Érdekes olvasmány és egész új megközelítésbe kerül az elmebetegség fogalom. Szép napot nektek!
Daniel Keyes nagy kedvencem volt úgy húsz éve, volt még a Szép álmokat Billy is, ami kicsit az Ötödik Sally vonala, csak nem annyira “kompakt”, ha lehet ezt mondani. 🙂
terry pratchett-et ismeritek? nekem o az aktualis kedvenc, angolul ovasom es nagyon szorakoztato. es a noket is egyenrangukent kezeli ha jobban belegondolok a noi szereplok leirasaba.
Pratchett bácsit szeretem én is, a Going postal meg a Hogfather nagyon jó!
Neil Gaiman neve hogyhogy nem hangzott még el? Még gondolni is jó rá, olvasni meg orgazmikus élmény, teherbe is eshet a könyveitől az ember, komolyan!
Amik még nagyon ott vannak, az a Sofie világa Jostein Gaardnertől, ez volt a legmeghatározóbb könyve kamaszkoromnak, illetve Christopher Moore Biff evangéliuma című könyve, ez meg a hitéletemet határozta meg, mindkét könyvet kötelezővé tenném mindenkinek.
Olvastátok ezeket? Vagy ezek már a könnyű, strandlepedőn elfogyasztandó kategória?
Ó, a Discworld volt egyetemista éveim bearanyozója. A sok kötelező mellett,ha még belefért valami, ezt olvastam. Szénné röhögtem magam rajta. Jártam műfordítás spec.-re, tőle fordítottam részleteket, meg is jelentettük egyetemi kiadványban. Zseniális a fickó.
Részlet a könyvből:
“Amikor kicsi voltam,volt egy teknősbékám ,melyet Zsoltároknak hivtak.
Nekem vette és keresztelte el anyám abbéli erőfeszitésében,hogy arra emlékeztessen,dicsérjem szüntetelenűl az Urat.Anyám irtózott a faragott képektől,a feszületet is beleértve,de úgy érezte,hogy semmi kivetnivaló nem lehet egy teknősbékában.A teknősbéka lassan mozog,igy a Teremtés csodáját úgy szemlélhetem majd,ahogy az egy menyét esetében elképzelhetetlen.”
Kár, hogy ma nem vihettem magammal ezt a sok ajánlót a könyvtárba. Képzeljétek, ki akartam kölcsönözni a Pí életét, kiderült, hogy összesen két darab van az egész könyvtárban és mindkettő ki van adva. Brühühü. Így tanácstalan voltam, hívtam ribizlit, hogy mondjon valami jót, nem vette fel, így maradtam egy Áprily Lajos összes költeményénél (nem ismerem még a munkásságát :() és Benedek István bácsi Csineva c. regényét. (Csineva, rád is gondoltam :))
Nem tudom, verseskötet elhangzott-e már, pont most fejeztem be egy újat, Molnár Krisztina Rita Kőház című kötetét, és különösen az utolsó előtti versről eszembe jutott ez a blog (és a blog írója). Az egész kötetben jelen van az apró dolgokra való figyelés, a boldogság keresése, a csend, és nagyon szerettem ezért. Az a bizonyos vers itt olvasható: https://m.facebook.com/note.php?note_id=475189435885863&_rdr.
Sziasztok – én is épp ma készülök könyvtárba, gondoltam benézek ide is néhány ajánlásért (felírtam párat, és szerintem rámegyek most már Jelinekre, évek óta kerülgetem, valamiért tartok tőle, azaz tartottam), de ha már erre járok, mindenképpen a figyelmetekbe szeretném ajánlani Sofi Oksanen Tisztogatását (pár évvel ezelőtt jelent meg magyarul, nem kis kampány és szép fogadtatás övezte, ehhez képest most nem sok igazán jó írást találok róla, ám ajánlónak jó lesz ez is, íme http://magyarnarancs.hu/zene2/konyv_-_sofi_oksanen_tisztogatas-74782) , számomra az egyik legjobb, amit nők elleni erőszak témájában olvastam, egyedül azt bánom, hogy még nem volt alkalmam senkivel sem megbeszélni, pedig olyan, amit és amiről érdemes.
Nagyon szeretnék hozzájutni a Sztálin teheneihez is, ami a könyvtáramban mostanában képtelenségnem tűnik, ám én várok türelemmel, addig talán átrágom magam az itt javasolt művek egy részén. 🙂
Kölcsönkérhetem a Tisztogatást valamelyikőtöktől? Örömmel cserélgetnék könyveket, mert a regény drága és helyigényes dolog a lakásban, ezért én inkább szakkönyveket tárolok. Fel tudom ajánlani cserébe pl. Borbély Szilárd Nincstelenek c. könyvét, 2013 legjobb könyve lett. Tényleg nagyon jó. Szegény szerző meg a napokban halt meg, tragikus hirtelenségben.
Szia, ha még aktuális, én kölcsöncserélem szívesen, de csak kis körben mozgok egyelőre kisgyerekekkel,. Budapesten, a Király utca környékén viszont szinte bármikor alkalmas.
Nekem az elmúlt években két szerző tenyerelt rá az ízlésemre: Salman Rushdie és Murakami Haruki. Rushdie-tól a Szégyent olvastam nemrég, egy egész más világ, mint a mienk, és mégis ugyanaz. Van egy meseregénye, a Hárún, az is nagyon jó. Murakami Haruki szerintem a japán Garcia Márquez. Kafka a tengerparton – egy hétig nem bírtam letenni.
Jaj, Murakami óóóóóóriási kedvencem! A Kafka a tengerparton tényleg letehetetlen. Amikor befejeztem, rögtön újrakezdtem, de akkor az összetartozó fejezeteket olvastam egyben. Nagyon-nagyon jó könyv, én is ajánlottam már itt. A Világvége és keményre főtt csodaországnak is nagy lelkesedéssel ugrottam neki, de sajnos nem ennyire jó, a Szputnyik, szerelmem meg még kevésbe tetszett, de lehet, hogy a Kafka tette túl magasra a lécet.
A Szégyent is olvastam, nem lett a kedvencem, de nagyon jó könyv. Ahogy írtad, nagyon más világ, emiatt nem tudtam annyira elmerülni ebben.
Murakami is más világot kellene, hogy jelentsen, de ő szerintem inkább amerikai típusú író, mint japán.
Rushdie-t nagyon szeretem, a Hárún tényleg szuper! Az én kedvencem tőle a Sálimár bohóc, meg a Talpa alatt a föld. Jól írod, tényleg más világ, ami mégis ugyanaz mint a mienk, és minden mindennel összefügg, annyira jól rakosgatja a valóság kis üvegcserepeit.
Murakamitól tartottam kicsit, de most felcsigáztatok!
Nálam is hasít Rushdie, bár még csak a Sátáni versek, a Szégyen és a Firenzei varázslónő volt meg, de polcon a Talpa alatt a föld és a Mór utolsó sóhaja. Nekem egyébként az egyik legtöményebb irodalmi élményem, bár sokat nem olvastam azok közül, ami itt felmerült, ugyhogy nincs azért annyira átfogó összehasonlítási alapom, mégis, azt gondolom, hogy ilyet még nem tapasztaltam, hogy egy mondatba annyi információ, utalás, üzenet van a legfolyékonyabban belesűrítve, mint másnál egy egész regénybe. És még ott van a finom humor is. Mondjuk, nekem nagyon megy ez a “másvilág”, a nem annyira földi, nem annyira kézzelfogható, ahol bármi és minden megtörténhet, latin-amerikai viszonylatban Mario Vargas Llosa az én íróm 🙂
Terry Prachett és a skandinávok következnek, ahogy visszakerülök egyenesbe az időmmel és a körülményeimmel, most épp a Felhőatlasz megy, azt is lenyűgőzőnek találom, amilyen félelemmel fogok neki a kortárs irodalomnak (konzervatív vagyok e téren és állandóan attól tartok, hogy a kortárs irók ilyen nagy megmondók és újrapuffogtatják valami lecsupaszított nyelvezetbe azt, amit Stendhal, Zola, Dosztojevszkij, Victor Hugo, Grünter Grass, Thomas Mann, Roger Martin du Gard, D.H. Lawerence, Thomas Hardy és még a többiek, már rég elmondtak), olyan kellemesen csalódtam ebben a könyvben.
Nem merült itt fel, nem is tudom olvastatok-e, de nekem nagy kedvenceim Roald Dahl és Anthony Burgess.
csak finoman kérdem: van nekünk itt még házigazdánk? mert én igényelnék egy könyvlistát azokról a könyvekről, amik a) alapművek a blog olvasásához, értelmezéséhez, b) a kommentelők ajánlották, c) közös olvasásra terjesztette fel csakazolvassa.
a közös olvasásra ajánlott műveket az “együtt jobb – közös olvasás” fül alatt találod meg, persze nem összegyűjtve, át kell hozzá böngészni a bejegyzéseket
tudom 🙂
de át kellene tenni ide is. és jól jönne egy lista, mint amilyet zöldfűszál készített a filmekhez. nyilván, minden bejegyzést átböngészhetek, akár itt is – abból egyből kiderülne az összes ajánlott könyv, de az nekem idő. s milyen jó lenne egy lista, mielőtt az ember épp könyvtárba készül…
(az új nick miatt elnézést kérek: úgy maradt egy másik wordpresses blogbejegyzés miatt. kiskilincs = ribizli)
Néztem, hogy itt többen szeretik a fülledt déli amerikai államokat, biztos olvastátok a klasszikusokat, William Faulknert pl. Nekem tőle a Megszületik augusztusban a kedvencem. Még egy eszembe jutott, de azt is biztos ismeritek, szintén klasszikus, de angol: D.H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője.
Nekem akkora rossz szájíz az amerikai irodalom, tudom, hogy alkottak, meg ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem, de komolyan mondom, sem Fitzgerald, sem Hemingway, sem Steinbeck vagy épp Tennessee Williams nem jutottak el hozzám (bár mindenkitől 1-1 regény/dráma volt, szóval …), még Daniel Keyes-el és Salingerrel is vegyesen vagyok (kamaszkoromban lenyűgőző volt). Voltak nagy korszakaim, előszőr a brittek, aztán jöttek zsidók, végül a 60-as éves Amerikája, a Route 66, a poszt-vietnámi időszakok, a flower power, a drog-függőség és leszokások története, szóval engem mindenestől lenyűgőz az a kontinens, de a francia, orosz, angol és német kalsszikusokon berodált agyam valahogy nem tudott elájulni az amerikaiktól. Faulknernek a Hang és tébolya volt az egyetlen pozítiv kivétel.
Ellenben (és itt pirulok közben), nagyon sok amerikai nő irodalmat olvasok. Kortársat. Legtöbb romantikus, néhány remek krimi, romantikus szállal, sok a fan-fiction, vámpírok és tündérek és lópikulák, azokból ilyen instant módon bekapok egy tucattal, aztán egy ideig szünet, majd megint nekilódulok és így. Már gondolkodom, hogy mit kompenzálok velük 🙂
Összegyűjtöttem, amiket itt a kommentelők ajánlottak. Javítsátok, ha valamit rosszul írtam.
Erica Jong könyvei
Rebecca Wells: A vagány nők klubja
Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket?
Csengery Judit: Greta Garbo
Leni Riefenstahl életrajza, önéletrajza
Agatha Christie önéletrajza
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad
W.S.Maugham: Az ördög sarkantyúja
Oliver Sacks: Antropológus a Marson
Jane Goodall: Amíg élek, remélek
Hamvas Béla: Karnevál
John Berendt: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
Marian Keyes könyvei
Clarissa P. Estés: Farkasokkal futó asszonyok
James M. Cain: Mildred Pierce
Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
Yann Martel: Pi élete
? Felhőatlasz
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Erlend Löe Doppler könyvei (?)
Joni Skiftesvik: A fújóskavirág fiú, Az égszerelő
Elfriede Jolinek: A zongoratanárnő
Abe Kobo: A homok assszonya, A dobozember
Daniel Keyes: Az ötödik Sally, Virágot Algernonnak, Szép álmokat, Billy, Billy Milligan háborúi
Benedek István: Aranyketrec
Terry Pratchett könyvei
Neil Gaiman könyvei
Jostein Gaardner: Sofie világa
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Jeanette Winterson: Zsoltárok
Benedek István: Csineva
Molnár Krisztina Rita: Kőház
Sofi Oksanen: Tisztogatás, Sztálin tehenei, Baby Jane
Salman Rushdie: Szégyen, Sálimár bohóc, Talpa alatt a föld, Hárún és a mesék tengere
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
D.H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője
William Faulkner: Megszületik augusztusban
Tóth Krisztina: Pixel (ezt még én ajánlom)
Nemrég fejeztem be Lesznai Anna Kezdetben volt a kert c. regényét. 1936-tól 1966-ig írta, már az emigrációban fejezte be. A cselekmény a 19. sz. végén – 20. sz. elején játszódik, rengeteg szereplővel, hatalmas tablót rajzolva ki. Olvasható történelmi, társadalmi, önéletrajzi regényként is. Remekül leírja benne a magyar nők helyzetét, kilátásait. Sodró, lendületes, érdekes. Különösen izgalmas a főhősnő, Lizó alakja, a férfiakhoz való viszonyának megjelenítése. Nagyon tudom ajánlani, különösen most nyáron, szabadság alatt, mivel elég hosszú.
Most olvasom újra Isaac Asmiov Robottörténeteit, és szemembe ötlött egy nagyon szép gondolat, amit megdöbbentően igaznak érzek, szövegkörnyezettől függetlenül:
“– Női ösztön! – horkant föl megvetően egy alkalommal. Ilyen robotot akartak? Maguk férfiak. Mihelyt látnak egy nőt, aki képes helyesen következtetni, nem bírják elfogadni, hogy olyan vagy még annál is okosabb legyen, mint maguk, erre kitalálják ezt a női ösztön nevű micsodát.”
Isaac Asimov-Női ösztön.
Asimovtól sok minden megvolt, ez tán pont kimaradt. Én nagyon szeretem annak ellenére, hogy itt-ott előbújik a hímsovinizmusa, azon kívül a női karakterei a legtöbbször igen egyszerűre sikerültek, csalódott voltam sokszor. Szóval már ezért is jóleső látni az idézetet. 🙂
Nagyszerű yong adult könyvek vannak még Philip Pullman munkásságából is. A His Dark Materials nagyon erős fantasztikus mű, a Sally Lockhart sorozat pedig minden viktoriánus bája mellett is izgalmas, fordulatos. Amellett, amiért ide is írtam mindkét sorozatnak határozott női főhősei vannak, és elősegítik a kritikus gondolkodásmódot.
Múlt héten tettem le Szofja Tolsztaja élete c. könyvet. (Egy irodalomtörténész nő írta) Nem tudtam letenni, teljesen magával rántott. Tolsztoj halála után kb. 80 évvel derült ki, hogy ez a nő mindent megtett a zseni íróért és a családjukért, de addig a társadalom előtt önző nőszemélynek volt feltüntetve, aki pokollá tette az író életét. Hihetetlen, hogy az akkori férfitársadalom, benne a férj, milyen megaláztatásoknak tette ki még életében ezt a csodálatos asszonyt. Levelezésükön keresztül kapunk keresztmetszetet az életükről és az orosz körülményekről. Ami ritkaság számomra, hogy érzelmeket fogalmaz meg, érzéseket érint, mély és igaz érzések töltik meg a történetet.
Nem fogtok hulyenek nezni, ha ide azt irom, hogy Toldi-trilogia? Ejjeliszekrenyre a kupacba keszitve, hogy keznel legyen. Mondatonkent, morzsolgatva. Elkepeszto gazdag nyelven, a cselekmeny teljesen mellekes. Ahogy irja. Olyan nincs, nem is volt hasonlo. “Bika rugaszkodvan kotel szakadt vala” hat milyen igeido ez man? Aztan Bill Bryson osszes konyve, szigoruan angolul vagy Pek Zoltan forditasaban. Utleirasok illetve leirasok, utanozhatatlan stilusban es humorral. Vissza kell fogjam magam, hogy ne omoljon belolem a veg nelkuli panasz: az Akademiai Kiado felfedezte Bryson zsenijet es sajnos ezzel a lendulettel el is cseszte: odaadta egy tokeletesen humortalan forditonak. Mar a masodik, eredetiben rendkivul szorakoztato konyvet szurja el. Angolul egy szuk reteg szamara elerheto, vegtelenul sajnalom, mert annyira ajanlanam barkinek. Igy esely nincs megszeretni szelesebb tomegeknek, pedig Bryson tomegiro. (A kiado szerintetek miert teszi ezt, nem erzett ra vagy nem erdekli a bevetel? Mert Bryson tuti kasszasiker lenne, ehelyett ellotyog a tobbi kozepes kozt, amive lecsicskitottak.) Angolul a Walk in the woods vagy a Downunder cimut ajanlom, magyarul a Jegyzetek egy kis szigetrol cimut. A Majdnem minden rovid tortenete es Az otthon sirnivaloan kiabrandito forditas. A harmadik a legfrissebb, Patti Smith konyve. Hogy lehet igy szeretni, elfogadni, es kozben persze vetkezni egy csomot. Jo volt a korszakot is felidezni, mikor ezt olvastam, Woodstockban voltam epp, hosszasabban, es elkeseredett, maganyos, de onmagukat boldognak es szabadnak hazudo, oreg alkesz hippikkel buliztam estenkent, akik belemerevedtek a piszlavharmoniba, es mar sajnos nincs belole kiut es nincsenek oszinte szavak. A kulsosegek es sajat, ebbe az eszmebe fektetett idejuk rabjai lettek. Felelmetes volt latni, hogy ha eleg idot es hitet szanunk valamire, milyen gorcsos onigazolassal ragaszkodunk hozza, meg ha nyilvanvalo is, hogy nem jo ez nekunk… De ez mar nem konyvajanlo, guten tag, viderzen.
Szia! Én még nem találkoztam Brysonnal, de majd megnézem az angol antikváriumban, ha legközelebb arra megyek.
Hogy miért adják rossz fordítónak? Szerintem nem mindegy, hogy a fordító milyen kapcsolatban van a kiadóval. Itt van pl szegény Tótisz A., most halt meg. Nagy botrány volt, hogy milyen bénán fordított egy sikerkönyvet, szarvashibák maradtak benne, lektorálás és szerkesztés után is, ő valamiféle tekintély volt, neki lehetett.
Barátnőmmel közösen fordítjuk a harmadik ponyvát, ő már sokkal többet legyűrt, és értetlenül állunk afelett, hogy ilyen silány könyveket minek lefordítani, ki fog ezért pénzt adni. De megveszik. Nincs benne nyelvi humor, se tartalmi, ami meg van, annyira szánalmas, hogy kapaszkodom a klaviatúrába. Minden rakás ilyen szarból megpróbáljuk kihozni a maximumot, minden hülye kifejezésnek utánanézünk, és időnként belenyomunk egy-egy poént, mert ezek nem irodalmi szövegek.
A Toldi zseniális, a fiam még három se volt, mikor elkezdtem neki olvasni, ötévesen meg esténként azon agyalt, hogy közölhetné el a mondanivalóját felező tizenkettesben. Megnézettem vele A világ legrosszabb gyereke c. filmet, zseniális, a kulcsmásoló és Kovács Robi szavalják a Toldit. A Toldi szerelme már nem annyira a szívem csücske, Aranynak is inkább a másik kettő volt kedves.
Igen, a nyelvezeten én is fennakadtam, emlékszem, meg is kérdeztem egy németes kollégát, hogy ez mennyire az írónő stílusa, mennyire a nyelv idegensége számomra, vagy netalántán fordítói ügyetlenség. Ő azt mondta, ez Jelinek stílusa, még ha számomra hihetetlen is. Én meg mást nem olvastam tőle.
Brutális élmény volt, azt hiszem, újra kellene olvasnom, mert rég volt. Készült belőle film is, ha jól emlékszem, de azt nem is mertem megnézni, mindig durvábbak, mint a fantáziám.
Nem tudom, olvasta-e valamelyikőtök Bálint Tibortól a Zokogó majom c. könyvet. Húúú! Film is készült belőle, de nem szeretek könyv után filmet, mindig csalódás.
A Zokogó majomban egy élhetetlen család kálváriáját akartam elmondani, de ez a család oly népes, hogy tagjai, álom és ébrenlét határán, a legkülönfélébb emberekbe ütköznek. Így hát a regény, amely sok párhuzamos sorsból szövődik, szükségszerűen társadalmi regénnyé terebélyesül, a két világháború közötti időszak s a felszabadulás utáni első évtized freskójává válik.
Hőseim, kívül rekedvén a városon s minden szervezett életformán, már csak a látomásaikban tudnak megkapaszkodni, s azon a keskeny ösvényen indulnak el, amelyet kinek-kinek megvilágít a mellére akasztott lámpása.
Ezt a képzelgésre épülő családot csak az anya ereje és erkölcsi tisztasága mentheti meg a teljes széthullástól. Mint egy új matriarchatusban, ő veszi kézbe a család irányítását, ő a kenyérkereső és a lelki oltalmazó a nagy tűzvész és a pusztító ínség idején.
Szánékom szerint nem törekedtem a kolozsvári külnegyedek kemény szociografikus rajzára, még ha az idő tetten érhető is regényemben. Nem arra figyeltem, hogy az emberek mit esznek, hanem hogy mire vannak kiéhezve; nem azt néztem, hogy a földön alszanak-e vagy ágyban, hanem azt hogy miről álmodnak. És még társadalmi helyzetüknél is jobban izgatott az a rádöbbenés, hogy mindig ezek az egyszerű emberek érezték át leggyötrőbben a lét súlyát, az egszeri életet, s hogy még tragikomikus tévelygéseik közben is szüntelen megigazulásra törekedtek.
Épp ezért a történelmet őbennük igyekeztem ábrázolni, s ami a kulisszák mögött történt, azt sajtókivágásokba sűritve építettem be a különböző történelmi szakaszok közé.
(Bálint Tibor)
…Lajos levette a szemére csippentett nagyítót, és az asszony felé nézett, aki kerek szemét ilyenkor is csodálkozva meresztette rá; valamit talán mondani akartak egymásnak, de sose jutott eszükbe, hogy mit, s ki-ki ismét a munkája fölé hajolt.
Olvasom Háy János: Házasságon innen és túl c. novelláskötetét. Mintha az itt írt posztokra felelgetne minden egyes novella. Pontos, tömör, érzékeny. Ezt is forrón ajánlom.
Épp most, a szabadság-szabadosság-szerepek témával párhuzamosan írok Háy János “A mélygarázs” c könyvéről recenziót, már csak az áthallások miatt is ide kell tennem. http://moly.hu/konyvek/hay-janos-a-melygarazs
Csend. – Alapmű az introvertáltakról. Kikről: akik szeretnek csendben könyvet olvasni, elvonulva gondolkodni és ábrándozni, 10-15 perc várni egy buliban mielőtt bárkihez is hozzászólna. Szóval alapmű, ajánlom!
Nem tudom, ki ismeri Scott Westerfeld regényét az Uglies-t (magyarul Csúfok). Szerintem egy letehetetlen könyv, és annak ellenére, hogy a főszereplők 16-18 év közöttiek, nemcsak tiniknek valók.
Tartalom:
Tally Youngblood alig várja, hogy tizenhat éves legyen. Ám az ő világában a tizenhatodik év nem a jogosítványt jelenti, hanem egy szépészeti beavatkozást, amely során csúfból széppé válik. Amikor azonban megismerkedik Shay-el, egy lánnyal, aki nem akar szép lenni, ráadásul Shay elszökik, Tally megismeri a szépek világának nem is olyan szép felét. Tallyt ugyanis választás elé állítják, hogy vagy visszahozza Füstösből – az a hely, ahová a széppé válást nem kívánók menekülnek – barátnőjét, vagy sosem lehet szép. Tally pedig olyan döntést hoz, amely alapjaiban rengeti meg eddigi békés világát. Közben az is kiderül, mi történik azzal, aki széppé válik.
Angolul olvasom, de magyarul is megjelent. A kötetek – négy van – a következők: Uglies (Csúfok), Pretties (Szépek), Extras (Extrák), Specials (Különlegesek). Nekem sajnos csak az első kötet van meg angolul, de magyarul az első három kötet megjelent.
Az elfér a nap alatt című bejegyzésben olvastam ezt: “mindannyian traumatizáltak vagyunk, legfeljebb nem beszélünk róla” – és erről jutott eszembe, hogy itt megkérdezzem, olvasta-e valaki a következő könyveket:
Sue Gerhardt: A szükséges szeretet (angolul Why Love Matters, aki tudja, olvassa inkább angolul)
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
A “mi van?” kérdésre adandó válasz megalapozásához ezek nekem alapművek, érdekelne, olvasta-e őket más is, meg az is, hogy aki ezeket alapvetőnek tartja, mit tart még alapvetőnek.
Dani Dányi: David Mitchelltől én eddig csak a Ghostwritten-t (Szellemírók) olvastam, az nagyon megfogott. Érdekes, hogy mikor évekkel azelőtt magyarul belekezdtem, pár oldal után letettem.
igen, azt anno a British Council könyvtárból ki is tudtam kölcsönözni 🙂 mostanra minden könyvét elolvastam (egyszer), és egyik jobb, mint a másik. ha tudod angolul, mindenképp jobb angolul. van itt polcon egy Cloud Atlas példányom, kölcsönadhatós…
RiverSong: Én Jelinektől a Kéjjel éreztem úgy kb. 2 oldal után, hogy ezt nem bírom tovább olvasni, és le is tettem. A zongoratanárnőnél valahogy ez nem volt meg, de a brutalitása mindenképpen gyilkolt belülről.
Katja: Fura, én amerikanisztika szakra jártam, és ott olyannyira feminista irodalomelméleti tábor van, legalábbis az ELTE-n, hogy az összes ilyen “nagy” férfiírót ledöngölték egy kicsit, meg mindegyiknél kimutatták a homoszexuális férfibarátságot (pl. Huckleberry Finn, Moby Dick). Helyette a leszbikus és/vagy kisebbségi női írókat favorizálták, pl. Alice Walker. Utólag tényleg azt mondom, hogy Alice Walker, Toni Morrison, Maxine Hong Kingston és Amy Tan megfogtak, sőt volt még Edwidge Danticat-nek a Breath, Eyes, Memory című könyve, amiről itthon szerintem még annyira sem hallottak, mint a többiekről, azzal is úgy voltam, hogy hú, kemény. És persze ezekben a narratívákban összekapcsolódik a nő fölötti uralom a gyarmatosítás fogalmával, bár nem mindegyik erről szól, a bevándorló íróknál, amilyen Amy Tan vagy M. H. Kingston, ott inkább az identitáskeresés és az ősi mitológiához való kapcsolódás a fő téma.
Ebbe a mindenkiben kimutatják a homoszexuális férfibarátságot dolgoban nincs benne az amerikaiak teljesen képmutató szexuális prűdsége is? A többieket nem ismerem, én csak a hagyományosan “nagynak” ismert íróktól szemelgettem, különösebb mély élmény nélkül …
Nem tudom, én főként a női kritika belemagyarázását éreztem benne, aztán fene tudja. egyiket sem olvastam még el, valahogy a Moby Dick meg az Öreghalász és a tenger nem fognak meg.
http://www.theguardian.com/books/2013/aug/29/womans-place-elisabeth-badinter-review
Elisabeth Badinter konyvenek recenzioja. Nekem nagyon erdekes, amit o csinal – ez a konyv pont arrol szol, hogy a gyermekszules/- neveles “termeszetes divatja” mennyire felerositi az apak es az anyak kozti kulonbsegeket, es mennyira kitaszitja a not a munkaeropiacrol.
Sziasztok, én is hoztam érdekességet. Egymás után olvastam ezt a három művet. Három írónő, látszólag semmi közük egymáshoz, mégis olyan érzésem volt, mintha szükségszerűen kellett volna követniük így egymást:
Ljudmila Ulickaja: Kukockij esetei
Dubravka Ugresic: Banyatanya
Finy Petra: Madárasszony
Persze a hármas egység határozott érzete ellenére a fő kedvenc a Banyatanya.
Ismeri valaki bármelyiket?
Megint Háy Jánost olvasok, most A gyerek-et. Ez is hihetetlen, olyan pontos, olyan érezhető. Pont tegnap tartottam ennél a résznél:
“A férfi követte, s aztán otthon előjött azzal, hogy mit kerestél a Hajós utcában, a lány meg nem tudott mit mondani, mert nem ismerte nagyon a budapesti utcaneveket, és csak makogott. Ugye, megmondtam, ugye, én tudtam, és a férfi nekiesett a lánynak és nyolcnapon túl gyógyuló sebeket ejtett rajta, úgyhogy nyolc napra be is zárta, s csak akkor engedte ki, amikor már látta, hogy ezzel nem lehet orvoshoz menni. Egyébként nem félt különösebben az orvosi látlelettől sem, mert az orvosok is férfiak voltak, aztán ki akar egy másik férfinak betenni. Ők is ütik az asszonyt otthon, vagy ha az asszonyba beleuntak, akkor a gyerekeket. Össze kell tartani. Csak biztonságból zárta be a nőt, mert előfordulhat egy női orvos is vagy egy buzi, szóval neki nem kell ez a zűr.”
Döbbenet.
A gyerek-en én végig zokogtam, pedig semmiféle saját élmény nem jött föl, aztán ezt elmeséltem egy ismerősnek, aki jóban van Háy Jánossal, ő meg továbbadta, János meg azt üzente, hogy ezért írta.
Eszembe jutottál néhány hete. Volt itt a városban, ahol élek, egy fesztivál, és az egyik programpont egy Háy János – Beck Zoltán előadóest volt. Nem tudom ismered-e/ismeritek-e ezt a produkciót, nem egészen tudtam eldönteni, hogy akkor ez valami premier volt-e, vagy rendszeresen fellépnek így ketten, viszont, ha csinálják gyakran, akkor mindenképp érdemes elmenni, piszok jó estet csináltak. Egy gitár, két szimpatikus pasas, az egyikük felolvas (olyan kis zavarbajövős, szerény figurának tünt ez a Háy így 3 méter távolságból), a másikuk megénekli, amit az egyik megírt, az egész kedves, barátságos, néző-közeli, semmi fellengzés, sztárkodás, persze az is lehet, hogy a kicsi és barátságos tér, meg a nagyon aktív közönség is szerepet játszott ebben, de tényleg egy olyan eksztázisos este volt, amikor úgy jössz ki, hogy körbeér a szád, és mindenkinek csak erről beszélnél.
Én azelőtt nem ismertem Háyt, csak itt olvastam róla, aztán most gyorsan rendeltem tőle néhány kötetet :).
Egyszóval, ha még nem láttad ezt az előadást, föltétlenül nézd meg, ha meg láttad, akkor ugye, milyen jó volt?
Cserna-Szabó András: Anna és a barbik c. írását ajánlom az augusztus 30-i Élet és Irodalomból. Sajnos neten nincs fenn. Röviden arról szól, hogyan hagyja el egy családapa mindenét egy kiskorú prostitutáltért.
áááááá. Vagy inkább ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Nem bírom végigolvasni. A gyászt. A közös olvasás felmerülésénél ajánlotta valamelyikőtök. Úgy tűnik, nem vagyok rá felkészülve. Rettenetes.
Röhögni akarok, felejteni gyorsan ezeket a képeket. Ajánlanátok valamit? Nagyon vidámat. Még annál is vidámabbat? Mint pl a Winkler féle Kutyaszorítóban?
Ezt nem olvasta véletlenül valaki?
,,Jack Holland – Nőgyűlölet
Apám szerette a történelmet, és szerette a nőket. Ez a két tény vezette el őt a nőgyűlölet témájához, mely meglehetősen különbözik attól, amiről a hivatása szólt: az észak-írországi politikai ügyektől.
2002-ben kezdett el dolgozni a Nőgyűlölet. A világ legrégibb előítélete című könyvén. A téma meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult. A férfiak, ha meghallották, mivel foglalkozik apám, többnyire azt feltételezték róla, hogy igazolni próbálja a nőgyűlölet jogosságát. Ez a reakció nagyon megdöbbentette apámat. Általában mindenki meglepődött, hogy egy férfi ír erről a témáról. „Miért ne? A nőgyűlöletet férfiak találták ki” – mondogatta.
Írás közben nagyon megrázta azoknak a bűntetteknek a hosszú sora, melyeket férjeik, apáik, embertársaik és uralkodóik követtek el a nők ellen. Anyámmal megborzongtunk, amikor sorolta őket – a boszorkánysággal vádoltak esztelen kínzásától kezdve az észak-koreai börtönökben elszenvedett borzalmakig. Újságcikkeket vágott ki, elolvasott millió történetet, a költészethez és a drámairodalomhoz nyúlt kulturális magyarázatért.
Apám úgy érezte, ez a legfontosabb munkája. Újságírói tekintete arra a félelmetes kérdésre irányult, hogy hogyan lehetséges, hogy a történelem során az emberiség egyik fele mindvégig elnyomta és terrorizálta az emberiség másik felét.
Tegnap megvettem Agota Kristoftól a Trilógiát, ma estére már két részt elolvastam. Nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, de egyszerűen letehetetlen.Amikor legutóbb az órára néztem, fél hét volt. A rövid, szikár mondatok egyszerűen elsodornak. A Nagy füzetet még nem néztem meg, de már értem, hogy miért ekkora siker.
Szia. Köszönöm szépen az ajánlót, el fogom olvasni. Kíváncsi lennék, hogy azóta sikerült-e a filmet is megnézned, s azt is ajánlanád-e, avagy csalódás-e a könyvélmény után. http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=144257
Annak idején úgy tanították nekünk az egyetemen, hogy amikor ezeket a regényeit írta, még nem tudott elég árnyaltan franciául, ezért is az egyszerű, szikár mondatok, amelyek valóban elképesztő erővel bírnak.
Nagyon érdekes a nyelvhez való viszonya egyébként, ezt az idézetet találtam:
“Több mint harminc éve beszélek, húsz éve írok is franciául, de még mindig nem ismerem. nem beszélem hiba nélkül, és csak a szótár gyakori használatával tudok rajta helyesen írni. Ezért hívom a francia nyelvet is ellenséges nyelvnek. És van még egy oka, amiért így hívom, és ez az utóbbi súlyosabb. Ez a nyelv az, amelyik folyamatosan gyilkolja az anyanyelvemet.”
Megint Háy János: A mélygarázs. Dányi Dani ajánlotta, meg az volt a következő a polcon a könyvtárban. Eszelős, milyen elevenen reagál a jelenre, a változásokra, hihetetlen, milyen szeme és empátiája van a női rejtelmekre, tragédiákra.
Ő Világirodalmi antológia
Jacques Prévert (Szerző) Umberto Saba (Szerző) Rafael Alberti (Szerző)
Ismertető:
Ez alkalommal mind a téma, mind az irodalmi anyag kimeríthetetlen. A nők természetszerűleg az írók és költők gondolkodásának középpontjában vannak szerte a világon, a félfeudális, a kapitalista, a szocialista társadalmi viszonyok között egyaránt.
A világirodalom alkotói hol a nemzeti hagyományoknak megfelelően, hol éppen azok ellenére közelednek a témához, a legkülönbözőbb stílusfelfogásokat, művészeti irányzatokat követve. Ez még akkor is így van, ha gyűjtési lehetőségeinket időben kb. fél évszázadra szűkítettük le. Irodalmi válogatásunk tehát óhatatlanul önkényes, de egyúttal bizonyítja a téma sokarcúságát. Ezt a tarkaságot lehetetlen volt és nem is szabad tematikus ciklusokba erőltetni. A gyűjtemény rendező elve így az élet folyását követte: lányok, asszonyok, anyák és idős nők kötetünk szereplői a világ minden tájáról.
Ha valakit érdekel ez a könyv, szívesen odaajándékozom.
Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet. 4-5 éve végigkínlódtam a majd’ ezer oldalt, most újrakezdtem és úgy iszom minden szavát, mint a sivatag a vizet. Ki olvasta, vélemény esetleg?
A töltsétek be a földet bejegyzéshez, hogy pozitív is legyek:
E.F.Schumacher: Small is beautiful, 1973 (http://en.wikipedia.org/wiki/Small_Is_Beautiful)
Maurizio Pallante: La décroissance heureuse, 2011
“Tedd szét a lábad! Ez az! Jobban, nagyobb terpeszbe! A fenekedet egy kicsit lejjebb, úgy, a lábfejedet meg fordítsd befelé! Ez az, így jó lesz!
A fölgerjedt férfi kivörösödve instruál, rekedten hadonászik: hóekézni tanít a sípályán. A fölgerjedt férfi ugyanis arról ismerszik meg, hogy el akarja magyarázni, amit nem értesz, meg akar tanítani valamire, amit nem tudsz: biciklizni, hóekézni, hasilélegezni, vezetni, vékony palacsintát sütni, pillangózni, ütvefúrni, egyáltalán, bevezetni az élet dolgaiba, a tutiba, a hetedik mennyországba. A fölgerjedt férfi megáll a Notre Dame előtt, szemüvegszárral hadonászik, és hangosan azt mondja: gótika. Forgatja az étteremben a borosüveget, elolvassa a címkét, majd mélyen a szemedbe nézve elismétli a bor nevét, hozzátéve az évjáratot.” http://moly.hu/konyvek/toth-krisztina-hazaviszlek-jo
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Röviden: semmi köze a Harry Potterhez, sőt. Egy angol kisváros lakóinak élete közelről, kemény témákkal (drogabúzus, szexuális erőszak, feleség- és gyermekbántalmazás), és néhány olyan hőssel, akikhez képest Voldemort egy tündéri plüssmaci, mert ő legalább nem létezik. A figurák emberiek, a szerethetőség és a kegyetlenség keveredik bennük, más-más módon és arányban.
Eszembe jutott egy korábbi fordításom, megtaláltam online, szíves figyelmetekbe ajánlom. Nicole Malinconi olasz származású, Belgiumban élő írónő ‘Csendkórház’ című kisregénye a nőgyógyászaton, szülészeten fekvő nők kiszolgáltatottságát írja le hihetetlen erővel, tiszta, szikár és hidegen éles mondatokkal, hátborzongató. Nagyon ismerős lesz többünknek, azt hiszem…
Mostanában olvastam pár baromi jó könyvet. Úgy látom így első blikkre, hogy még nem szerepeltek itt.
András László: Egy medvekutató feljegyzései (nagyon jutányos áron kapható a Könyvudvarban).
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) – igazi felnőtt mesekönyv, jó humorral, aranyos illusztrációkkal. Nem tudom, gyerekek hogy fogadják.
Meg ha nem túl nagy bunkóság, megemlítem, hogy lesz egy magánkiadású antológiánk amatőr szerzőkből. Akit érdekel, annak szívesen mesélek róla privátban.
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó – nagyon posztmodern, tulajdonképp az olvasásról szóló regényféleség.
Én most épp Szécsi Noémi könyveire kattantam rá, elolvastam a Nyughatatlanokat (2011, Európa) most a Gondolatolvasót (2013, Európa). Az első női szempontból, többszörös csavarral bontja le a heroikus-romantikus 1848-as emigráns-sztorit. Az utóbbi főszereplője egy siketnéma fiú. Kellően okos ahhoz a szerző, hogy az olvasó is gondolatolvasó legyen, és nagyon is testi élményekről szerezzen tudomást általa. Azt képzelhesse el, hogy éli meg a “fogyatékos” a testét, a szerelmet, a szexet.
Intellektuális, érzéki, imádom.
itt egy interjú a szerzővel: http://www.litera.hu/hirek/szecsi-noemi-nem-hittem-hogy-egy-siket-fiu-tortenete-barkit-erdekelhet
Szerdán (február 26. 17 órakor) egyébként beszélgetés is lesz a könyvről, az Írók Boltjában, az ÉS-KVARTETT programsorozat keretében.
A beszélgetés résztvevői: Bárány Tibor, Keresztesi József és Szilágyi Zsófia. A beszélgetést vezeti: Károlyi Csaba.
Nálam most nyáron majd 15 év után taszította le a trónról az Elemei részecskéket McCarthytól az Átkelés. Egyébként is a kedvenc íróm, habozás nélkül megveszem minden könyvét, de ez hónapokig csak állt a polcon, mert közben jött a koraszülött második, volt elég bajom, néha rátévedt a tekintetem, sóhajtottam, mikor fogok tudni belelapozni egyáltalán. Aztán egy délután csak levettem, pedig alig aludtam hónapok óta, de ez úgy berántott, hogy képes voltam a napi 3-4 óra alvásidőm rovására olvasni. Akkora gyomros volt nekem ez a könyv, jó értelemben, amiben nagyon régen nem volt részem. Ilyen szuggesztív, zseniális írót nem tudnék még egyet mondani, ekkora hatást ilyen szikár, tömör mondatokkal elérni, egyszerűen lenyűgöző. Ha azt mondanák, tíz évig nem olvashatok mást, csak ezt, nem rázna meg, mert századik olvasásra sem tudnám minden rétegét felfejteni. Nekem régen a Vadnyugatról mindig csak a kopár sziklák jutottak eszembe, de amióta az ő könyveit olvastam, vibráló, ezerszínű, soha meg nem fejthető, végtelenül vad és rettenetesen szomorú helynek látom, ahol ilyenek az emberek is, közben mégse. Abszolút maszthev.
Nekem Az út volt ilyen McCarthy-tól. Késö éjjelig olvastam, mint tinikoromban, aztán meg nem mertem elaludni. Most meg a Nincstelenek volt hasonló húsbavágó élmény, pedig teljesen más a két könyv.
Sziasztok, Elena Ferrante könyveit ajánlom szeretettel (kortárs olasz író/írónő, mert nem lehet tudni a személyéről semmit), finom érzékkel veszi sorra a mai nők útjait, lehetőségeit, nyomorait. Olyan, mint ez a blog, egy tömény AHA-élmény. Mitha az én életemről szólna. Az egyik címe: Amikor elhagytak. A másik (Tékozló szeretet) az anya-lánya kapcsolatot boncolgatja. A Nő a sötétben című még várakozik az éjjeliszekrényemen.
Tobb irot is ajanlhatnek akiket szeretek, de most Jose Saramago jutott eszembe. Rolunk ir emberekrol nem csak nokrol, nem csak ferfiakrol. Szamomra meg a legelvetemultebb emberi reakciokat viszonyulasokat, torteneteket is koltoi nyelven mondja el. En egy-egy “barokk” mondatat percekig izlelgetem. Plasztikus mint Marquez szinte erezni az illatokat, izeket a konyveibol. A vaksag c konyve lett nobel-dijas, gondolom sokan olvastatok mar, de aki nem annak azt javaslom ne ezzel kezdje hanem a Liszabon ostromanak tortenetevel vagy a Kolostor regenyevel. A ti ajanlataitokbol talaltam sokat amit eddig nem olvastam sot…amint haza jutok potolom a hianyt es nagyon hasznos, hogy a blogon van egy ilyen irodalom “szekcio” mert en kiestem az otthoni “mit erdemes elolvasni ” irodalmi tajekozottsagbol es nagyon hianyzik.
Sziasztok!
Tegnap egy beszélgetés (melyik regényhőssel azonosulnál szívesen) odáig kanyarodott, hogy ketten az emberemmel nem tudtunk olyan művet felidézni, amire teljesülnek az alábbiak:
– regény, nem életrajzi, hanem teljes mértékben fikció
– felnőtt nő a főszereplője
– nem az a fő cselekmény, hogy pasizni próbál és nem is a férfiakkal való viszonya a fő szál, hanem aktívan csinál is valamit
– és nem is arról szól, hogy szenved, mint a kutya valamilyen kilátástalan helyzetben.
Tudtok segíteni?
Nehez ugy. Altalaban a noi szereplok valami ferfivel valo relacioban jellenek meg az irodalomban. A kolostor regenyeben az egyik fokarakter egy no, szokatlan kepesseggel (belelat az emberekbe) de vegul is egy kulonleges es szoros kapcsolodas a fo motivum es az emberi almok amelyek orultsegnek tunhetnek. Regen olvastam a tortenet elhalvanyult bennem a hangulata nem. De meg gondolkodom.
Érdekes, hogy van a kortárs krimiknek egy ilyen vonulata, ahol nő a nyomozó (akár mert rendőr, pl. a Rizzoli and Isles könyvekben szigorúan, nem a sorozat, akár mert törvényszéki orvosszakértő pl. Patricia Cornwell könyveiben, akár mert egyéb szakértő, pl. Kathy Reichs könyveiben).
Sőt vannak nem is olyan friss munkák, szerzők, magyarul megjelent pl. Sue Grafton és az abc krimijei, A, mint alibi stb, kötetek, melyekben egy magánnyomozónő a főhős, aki még virágot sem tart kis garázslakásában, letolva magáról a másról gondoskodás felelősségét. Aztán most, hogy a skandináv krimik beindultak, illetve a The Killing/Broen (A híd) sorozatok is megalapoztak egy működő szisztémát, jönnek a vegyespáros nyomozások, egyéb női karaterek.
Sajnos nem vagyok szakértője a témának, és az utóbbi években a chic-lit mellé nagyon sok vicces-kevésbé könnyed női, enyhén krimis könyv is megjelent, ezeket sem erőm, sem (bevallom) kedvem nem volt követni.(Agatha Raisin, ami beugrik, meg valami süteményes csaj, Egzotikus csók és gyilkosság pl. az egyik könyve, ahol az egzotikus csók egy süti neve, és a regényben receptek is szerepelnek, hehe.
Amúgy tudok ajánlani egy chick-litet alaposabban figyelő könyvesbloggert, lehet szemelgetni a könyvek között nála, ha valakit ez a zsáner érdekel: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/
Hú, meg beugrott még egy, szomorú apropó, hogy nemrég elhunyt Sue Townsend, az Adrian Mole könyvek szerzője, neki jelent meg egy kellemes regénye, Coventry újjászületik, abszurd a történet, kicsit kócos, de a szívembe lopta magát, habár sosem lesz irodalmi Nobel jelölt, megrázó, átalakító olvasmányélmény. Női pikareszk regény, fejlődésregény, talán nem is nehéz beszerezni.
Most átnéztem a könyvespolcaimat és elképesztő, hogy mennyire csak kamaszlány főszereplővel vannak ilyen könyvek, ha felnőtt nő a főszereplő, akkor már szerelmes, férjhez megy.
Amiket találtam: Fannie Flagg, Tracy Chevalier és Joanne Harris könyvei. Bár az utóbbi két szerzőnél elég gyakori a romantikus szál, de nem minden könyvükben jelenik meg.
Olyan érdekes ez a kérdés, és annyira nem jutott eszembe hirtelenjében semmi, hogy nekiültem végiggondolni. Ezeket találtam:
– Agatha Christie Miss Marple-je
– Jean Webster: Nyakigláb apó, Kedves Ellenségem (mondjuk ezekben van romantikus szál is, de én pont nem amiatt olvastam újra őket vagy tízszer)
– Karen Blixen: Babette lakomája (ez rég volt, nem emlékszem, de a fülszöveg alapján nincs benne romantika)
– P. L. Travers: A csudálatos Mary 😀
– Terry Pratchett boszorkányai
A sundiszno eleganciaja c. konyv jutott meg az eszembe. Angolul nagyon tetszett, szerintem a magyar forditasa is jo lehet, de nem mindig tetszik magyarul ami angolul igen. De ajanlom, mert jo olvasmany. 🙂
Nemrég olvastam Hidas Judit novelláskötetét, ő egy új szerző a hazai palettán, az idei könyvfeszten ő képviselte Magyarországot az Európai Elsőkötetesek Fesztiváján. Érdekelt a női hang, ezért beszereztem a Hotel Havannát.
Még nem jutottam dűlőre, mert némely novellája erős, pofonvágósan, de mostanában megindult a női novella, itt a blogon Éva Szvoren Edinát többször bemutatta, és jó beszélgetések alakultak ki, amiket csak kibiceltem gyáván :(, vagy ott van még Csobánka Zsuzsa, Tóth Krisztina, de Rakovszky Zsuzsának is volt nemrég novelláskötete.
Nekem Hidas Judit nem olyan karakteres, mint pl. Szvoren Edina, akinek nagyon átütő, enigmatikus a stílusa, nem is olyan kézbe simuló, könnyen megfogható, mégis kemény, mint Tóth Krisztina, úgy éreztem, ő (még egyelőre?) szövegszinten nem karakteres, de a témái, a kiemelései, megragadott szituációi már jellemzik. Van olyan novellája, ami azóta nem megy ki a fejemből, nem enged el, nyomaszt, még feldolgozás alatt.
Ha valakit érdekel a kötet, és errefelé jár, ahol lakom (Bp., Király utca környéke), szívesen kölcsönadom, rohadt önző okokból: úgy elbeszélgetnék róla másokkal. 🙂
Ugyan nem könyv, de vers és gyönyörű… A csodálatos Maya Angelou-tól.
Ma hunyt el. Fantasztikus nő volt…
“You may write me down in history
With your bitter, twisted lies,
You may trod me in the very dirt
But still, like dust, I’ll rise.
Does my sassiness upset you?
Why are you beset with gloom?
‘Cause I walk like I’ve got oil wells
Pumping in my living room.
Just like moons and like suns,
With the certainty of tides,
Just like hopes springing high,
Still I’ll rise.
Did you want to see me broken?
Bowed head and lowered eyes?
Shoulders falling down like teardrops.
Weakened by my soulful cries.
Does my haughtiness offend you?
Don’t you take it awful hard
‘Cause I laugh like I’ve got gold mines
Diggin’ in my own back yard.
You may shoot me with your words,
You may cut me with your eyes,
You may kill me with your hatefulness,
But still, like air, I’ll rise.
Does my sexiness upset you?
Does it come as a surprise
That I dance like I’ve got diamonds
At the meeting of my thighs?
Out of the huts of history’s shame
I rise
Up from a past that’s rooted in pain
I rise
I’m a black ocean, leaping and wide,
Welling and swelling I bear in the tide.
Leaving behind nights of terror and fear
I rise
Into a daybreak that’s wondrously clear
I rise
Bringing the gifts that my ancestors gave,
I am the dream and the hope of the slave.
I rise
I rise
I rise.”
A múlt héten fejeztem be Az őzet Szabó Magdától – nem tudom, miért nem olvastam eddig, valószínűleg féltem tőle (pedig semmiben nem hasonlítok a főhősre, például, így nem mondhatni, hogy esetleges személyes érintettség miatt), de most gyanúsan újraolvasás lesz belőle a közeljövőben.
Peter Stjernström: A világ legjobb könyve http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/08/a-vilag-legjobb-konyve.html
“A sok humorban bővelkedő történet mellett képet kapunk, bepillanthatunk a kiadók, írók világába. Írókról, kiadókról, stílusokról mondja el véleményét a szerző. Nem is annyira titkolt módon, ám cseppet sem bántóan. Alig szemtelenül viccesen mesél emberi gyarlóságainkról, a múzsa csókjáról, vagy éppen annak hiányáról.”
Olvaslak benneteket, de annyi a munka, hogy írni ritkán van/lesz időm. Pedig olyan jó lenne többet lenni veletek. De mindenképpen meg akarom köszönni azt a sokat, amit eddig itt kaptam. Könyvekkel pedig jó megköszönni.
Ayn Rand: Az ősforrás. (Itt figyel a polcon az Atlasz is, de hát angolul van, és vagy ezer oldal, majd ha már mindenki önállóan megy fürdeni…)
Arlender: Y (engem már a trailer kérdése megtalált: https://www.youtube.com/watch?v=tS9aLP2ifk0)
Gyacsenko: Arszen és a játék hatalma (az Alexandra és a teremtés növendékei is tetszett, egészen a végéig, de ott azért becsapva éreztem magam egy kicsit. Itt meg nem.)
És csak halkan kérdem: Polcz Alaine hogy maradt ki?
“Bár a befelé forduló, csendesebb introvertáltak és a társaság- és élménykereső extrovertáltak aránya nagyjából egyforma az emberek között, a nyugati kultúra mégis a harsányabb extrovertált viselkedést részesíti előnyben, olyannyira, hogy az introvertáltak gyakran kénytelenek saját természetüket elnyomva extrovertáltként viselkedni, ha boldogulni akarnak az életben – pedig nekik köszönhetjük többek között az Apple-t, a relativitáselméletet vagy Van Gogh napraforgóit is.
Susan Cain olvasmányos és tudományosan megalapozott könyvében felszólal ez ellen az aránytalan megítélés ellen, és bemutatja, miben különbözik egymástól az introvertáltak és az extrovertáltak agyműködése, személyisége, munkastílusa és társas viselkedése, a párkapcsolatoktól a szülő-gyermek viszonyig. Körüljárja, milyen területeken teljesítenek jobban az introvertált emberek, lehetnek-e jó üzleti vezetők, és lerombol néhány közkedvelt extrovertált mítoszt, mint a brainstorming és a csapatmunka eredményességébe vetett feltétlen hit.
❤ http://444.hu/2014/10/24/szerb-antal-elvarazsolta-amerikai-kritikusat-2/
"Csak az irodalom képes kielégíthetetlen étvágyat gerjeszteni egy olyan világ iránt, ami túlnyúlik érzékeinken. Szerb filozófiája szerint épp ez a különbség, az irodalmi tökéletesség és a világunk között kell, hogy motiváljon minket az életünk alakítására, arra, hogy megkérdőjelezzük és eltépjük az adott kereteket."
http://mek.oszk.hu/00200/00286/
És az összes további kötet. Harmincas évek, Anglia, sok erős és okos lány, de a fiúk se mulyák. Akinek van tizenkét éves gyereke (+/- két év, illetve ki mikor tanult meg olvasni), az lehet, hogy örülni fog neki. Személyes kedvencem a Fecskevölgy.
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor a futásról beszélek?
Gillian Flynn: Holtodiglan (a vége nem sikerült szerintem, nincs jól megírva, először a filmet láttam)
igazából most jut eszembe, “az évek meg csak telnek” poszt miatt, van egy nagyon remek magyar könyv, a női testről és az idö múlásáról, nekem 10+ éve megvan és éppen decemberben is használtam, ime. http://www.libri.hu/konyv/kriston_andrea.kriston-intim-torna.html
(akkoriban nagyon nem volt penzem, szoval lehet hogy abban az evben csak ezt az egy konyvet vettem, de azota is jon velem minden koltozesnel!)
senkit ne tévesszen meg a cim, van benne szó a hüvelyi izmokról is, de van tudás a mellről és az arcbőrről is. szakszeríű, megalapozott, érthető és napi szinten megvalósítható.
nagyon ajánlom, akármilyen korban, van férfipárja is, ha valakit az érdekel 🙂
Augustus Y. Napier: A törékeny kapcsolat
Egy családterapeuta házaspárból a férj írja a könyvet, pszichológiai könyv, de szuperolvasmányos, rengeteg konkrét történettel, a saját életükből is, életrajzi írásnak is beillik.
A téma a férj és a feleség közti egyenlőség keresése egy életen át, kezdve azzal, hogyan derül ki a számukra, hogy valami nem oké a férj-feleség közti feladat leosztással, ki mit hozott a házasságba, hogy adjuk tovább nem tudatosan a gyerekeinknek a belénkivódott sztereotíp nemi szerepeket, az apák érzelmi távolmaradása. Olyan íve van a könyvnek, mint egy regénynek.
Sziasztok! Újabban valahogy rákattantam, hogy középosztálybeli amerikai otthonülő feleségekről olvassak. Tudjátok, kertváros, gyerekek, kutya, és valami sötét dolog a háttérben. Tudnátok ajánlani ilyen témában igényes könyvet?
Amikor ezt megláttam, Kathryn Stockett A Segítség című könyve jutott az eszembe. Lehet, hogy már olvastad, meg nem is csak a feleségekről szól, hanem az őket kiszolgáló fekete személyzetről is, de nekem nagyon tetszett, csak ajánlani tudom. 🙂
A port.hu szerint romantikus dráma, de nagyon nem az. “Darkly comedic stories” az eredeti leírás szerint. Mindkettőben Kate Winslet játszik, nekem ezekből a filmekből derült ki, hogy milyen jó színésznő lett a harmincas éveire.
És ami nem is könyv, nem is film, hanem egy kicsit régebbi sorozat, az a Weeds (http://www.sho.com/sho/weeds/home), főleg az első 3-4 évad. Szatíra, néha nagyon sötét, de nagyon energizáló is.
És hogy még messzebbre szaladjak, Sartre Altona fogylai-ja; ez már csak annyiban esik bele a kategóriába, hogy sötét családi titok gazdagéknál, de azért érdemes…(kutya sincs benne)
David R. Gillham: Asszonyok városa
Nők a 2. világháborús Berlinben. Árják, akik zsidókat mentenek, zsidók, akik zsidókat üldöznek, félzsidók, akik árják szeretnének lenni. Szerelem, szeretkezés, szex. Tisztesség és pszichopaták.
Letehetetlen volt.
Kapitány Ágnes · Kapitány Gábor
Alternatív életstratégiák
Mai korunk tele van súlyos ellentmondásokkal. Az urbanizáció negatív következményei, a természeti környezet veszélyeztetettsége, az élővilág diverzitásának csökkenése, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése, a szolidaritás, a kooperáció csökkenése, a szociális különbségek növekedése, marginalizált helyzetbe került emberek tömegei, az emberi képességeket gazdagító munkák korlátozott köre, a személyiség sokféleségét figyelembevevő oktatás ritka volta, a családi kapcsolatok fájdalmas sérülései… Szinte nincs olyan ember, akinek az életét mindez ne érintené. A változtatás fontosságát, szükségességét mindenki érzi. De mit is tehet érte? Könyvünk olyan emberek példáját mutatja be, akik mind-mind a maguk módján és eszközeivel, mindennapi életükkel, munkájukkal, attitűdjükkel, hitükkel, hivatástudatukkal keresnek választ ezekre a kérdésekre. A tanult tehetetlenséggel szemben, az „én úgysem tehetek semmit” csalódottsága helyett a „belülről vezérelt” emberek útját követve próbálják megformálni életüket és környezetük életét. Felemelő és lelkesítő példák. A könyv több mint kétszáz interjú tapasztalatait összesíti, online mellékletében (http://tinyurl.com/mh62lvf) pedig ezekből tizennyolc részletesen is megtalálható.
Ezt a rovatot most találtam meg, de jó!
Az Akvárium nekem is nagyon tetszett, azóta is keresgélek az írójától, ami valószínűleg Budapesten egyszerűbb lenne, de sebaj, hátha…
Jó volna belépőként valami ajánlót, de annyi van, hogy nem tudok választani… Mindenestre nem lenne rossz feléleszteni kicsit a rovatot.
Él-e még ez a rovat?
Huszonsok év után újra kezembe került Gergely Márta, Házasságból elégséges, ismeri valaki? Talán tízévesen olvastam, a Szöszivel együtt, mulattam rajta. Most meg van pár könnyebb napom, és sok nehéz könyvem, gondoltam, megengedek magamnak egy kis nosztalgiát.
Döbbenetes olvasni, annyira világosan látszik, milyen bántalmazó kapcsolatot ír le a szerző. Minden benne van, a “nevelő” férj, a vele cinkos környezet (“Olyan fiút kaptál, hogy a tíz ujjadat megnyalhatod”, vagy ilyesmi), a menekülni akaró fiatal lány, aki azért “szerelmes”, meg persze az írónő, az írónő összemosolygása az olvasóval, hogy hát fiatalok, szerelmesek, bukdácsolnak az életben, de azért milyen szép pár. Majd együtt öregszenek meg, ők is nagymama és nagypapa lesznek, ideális pár. Ez az élet.
És mi ezen nőttünk fel és akkor fel sem tűnt, sőt, úgy gondoltam, tízéves fejjel, hogy ez egy aranyos, szép történet.
Na pontosan így jártam ezzel én is pár évvel ezelőtt. Totálisan le voltam döbbenve. És röhej, de ennek ellenére totál nosztalgikus volt olvasni. Amit akkor (fogékony gyerek- és kora kamaszkoromban) beplántáltak, azt talán csak műtétileg lehetne eltávolítani belőlem. De én is visítoztam magamban folyamatosan, hogy mi van??!!
Igen, én is olvastam, és ilyesmi emlékeim vannak róla. Jártam lányregényelemző szakszemináriumra a magyar szakon, állati érdekes volt a szövegekből kibogozni a mögöttest, a rendszert, az értékrendet. (Aztán még egy félév füzetesregény-elemző kurzusra is, Romana, minden, haláli volt.)
Annyira ne döbbenjünk meg, hogy a mainstream nőknek szóló tartalmai mindig a status quót védik, és helyéntartós az üzenetük, még ma is. Csak ma rejtettebben. Pl. a COSMO ilyen ál-önálló, valójában behódolós-pasizós-kenceficés értékrend.
Én inkább azon voltam ledöbbenve, hogy abszolút helyénvaló szerelmes történetként emlékeztem rá. Ez utóbbin már nem lepődöm meg. Az Éva, nekem az ütött nagyot.
De jó hogy írod, kedvenc könyvem volt. Újra fogom olvasni ilyen szemmel. Nekem akkor a politikai rendszernek benyalás tűnt csak fel. Ismeritek a harmadik részét? https://moly.hu/konyvek/gergely-marta-iskolatarsak Na az már nem is tetszett, olyan szintű benne a propaganda.
Mást nem olvastam tőle, csak ezt a kettőt (Szöszi, Házasságból…), nem is nagyon szeretnék.
Nekem azért is döbbenet, mert szinte teljesen kimaradtak az életemből a női magazinok, egy kezemen meg tudom számolni, hányat olvastam, még Nők Lapját sem… Voltak tehát ezek a pöttyösök és utána a komoly irodalom. Most meg buta fejjel megörültem, hogy megtaláltam lánykorom egy limonádéját letölthető formátumban.
És igen, Lánytibi jól írja, az üt benne szíven, hogy akkor ez teljesen természetesnek tűnt, hogy ennek így kell lennie. És mikor a kislány próbál kilépni, “szelíd összeesküvés” folyik ellene, hiszen a fiú szereti, és jó ember.
Borzalmas.
Óh, most látom! Igazán megtisztelő.:-) Mit takar a házigazda munkakör?
KedvelésKedvelés
Benézel, köszöntöd az újakat, beszélgetsz. Semmi időigényes.
KedvelésKedvelés
Köszöntöm az olvasókat, ne feledjétek, ez egy olyan kör, ami nem zárul magába!
Egyúttal átadom a Kepes András-szerepet más érdemes művésznek, én most elsősorban munkacéllal nyitom ki a laptopot. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy Erica Jong könyveiről és magáról az írónőről mi a véleményetek. Személyes hősöm, klasszikus feminista ikon ő, akinek azért nagy mázlija volt a születésével.
Egyúttal bedobom egyik alig-alig vállalható kedvenc olvasmányomat a beszélgetésbe: A vagány nők klubja, avagy a Ya-Ya testvériség isteni titkai. A női barátság hatvan éven átívelő története, benne minden, ami a 40-es, 50-es, 60-as évek Amerikájában, a forró, párás, súlyosan katolikus- félfeudális Délen megédesítette és megkeserítette az életet. Tetszik, ahogy a cukros-verandán ejtőzős-alkoholgőzös nemtörődöm felszín mögött vérre menően küzdenek egy kis hatalomért, egy kis szabadságért.
(Ha már chick lit: olvasta valaki Kathy Lette írónő magyarul hozzáférhető regényeit? “Hogyan öljük meg a férjünket?” Elöljáróban annyit, hogy én szénné röhögtem magam rajtuk. Nagyon jó a fordítás.)
KedvelésKedvelés
Most olvasom a Rettegés a Repüléstől c. Erica Jong-könyvet, valami fantasztikus! Nem hiszem el, hogy 40 éve (!) írta, mert annyira modern, és annyira sokban hasonlítanak a problémáink. Szóval köszönöm az ajánlást!
KedvelésKedvelés
“Hogyan öljük meg a férjünket?” Én is szénné! Imádtam! 🙂
KedvelésKedvelés
“….., beszélgetsz- semmi időigényes.”!!:-DDD
KedvelésKedvelés
sziasztok, most talaltam ra erre az oldalra. Nagyon tetszik. En magam nemregibe irtam egy kis konyvet, es kivancsian probalkozok hogy velemnyeket szerezek rola.Nem tudom tudnatoke olyan helyet ajanlani ahol meglehet osztani , vagy itt is lehetne kis reszletet feltolteni ? Halasan koszonet elore is
KedvelésKedvelés
Szia,
üdv a blogon! Miről szól a könyved? Eléggé körülírható értékek jegyében zajlik a beszélgetés, olvass itt sokat, ez alapján eldöntheted te is, hogy a témának lenne-e itt helye. Kommentben bármit írhatsz, amit idevalónak érzel. A posztok szigorú szűrésen mennek át, mert fontos, hogy változatosak legyenek a blogon a témák, vállalható legyen a szöveg értékrendje és igényes a stílusa.
KedvelésKedvelés
Az elso az igazabol vampiros, most sokan mondhatjak twilight masolat de teljesen mas, a masik meg egy kaland-schifi .
egy kis reszlet az elsobol, ha nem haragusztok
: Kis város, alig pár száz lakossal, minden csendes és nyugodt. Ám a csendet néhány baleset zavarja meg. Mindenki kérdőn áll a dolgok előtt, hiszen a környéken még sohase volt ilyen balesetekre példa. És itt vagyok én, egy átlagos 26 éves lány. Remény nélkül, meggyötörve és a jövőtől semmit sem remélve. A nevem Jenifer, de csak Jeninek szólítanak. …..
……
…..
2 éve nem félek semmitől. Már nagyon sötét volt, egy kis lámpa fényei világítottak csak. Hirtelen a hideg végigfutott a hátamon, valami furcsa szorongás kapott el. Nem tudom, hogy mit is érzek, állandóan hátra fordultam, de senki nincs ott, többször éreztem már, hogy figyel valaki, szorosan a hátam mögött van de soha nem volt senki. Valamiért szaporábban szedtem a lábaimat ………………………
Megláttam őt, hirtelen nem tudtam, hogy jól látok-e. Megváltozótt, más a szeme színe és mintha izmosabb is lett. A szeménél leragadtam, de nem hiszem el. Hiszen, hiszen Ő már ……
Megráztam a fejem nyilván csak hasonlít rá. De valami furcsát láttam meg a kezében, egy férfi fejét fogja, élettelen arccal. Felnéztem gyorsan és a szája szélén megpillantottam azt a kis vér cseppet!
Hihetetlen, nem hiszek a szememnek. Az eszem azt diktálja “rohanj el”, de a kíváncsiságom nem engedett el, csak bámultam bambán.
Rohanni kezdett, én meg hihetetlen módon utána szaladtam. De vajon miért is?
KedvelésKedvelés
Egész pontosan milyen reakciót vársz? Az eredeti lektűrök is kínosak szerintem, de ez a két részlet… na. Azt hiszem, nem itt csoportosulnak a borzongató történetek elkötelezett rajongói. Tényleg nézz körül a blogon. A cím nem azt jelenti, hogy “ti írjátok a könyveket”, hanem hogy itt az olvasók (= ti) beszélgetnek könyvekről.
KedvelésKedvelés
Elnézést a belekotyogásért, alapjáraton amúgy is új vagyok itt, legalább is hozzászólás szintjén, nem volt még érkezésem bemutatkozni sem, ellenben rendszeres olvasója vagyok a blognak.
Viszont abban nem lennék egészen biztos, hogy nincsenek itt olyanok (akár többen is), akik az efféle borzongató történeteket is(!) kedvelik, legalább is én nagy horror rajongó vagyok, bár tény, hogy az irodalmi érdeklődésem nem kizárólag erre a műfajra korlátozódik. Az persze igaz, hogy a blog tartalmához ez nem igazán passzol, emiatt tényleg nem a legnyerőbb ötlet itt népszerűsíteni egy ilyen jellegű írást. Nem mintha ez a két kis szösszenet kedvet csinált volna a továbbiak elolvasásához, amiért a szerző szíves elnézést kérem, de hát csak tud valamit kezdeni a negatív kritikával is remélhetőleg. Szóval nekem egyrészt ötlettelennek tűnik, másrészt meg nem is tudom… egyszerűen csak nem. Mindig az a tanács jut eszembe az ilyen írások olvasásakor, hogy aki írni akar, először olvasson – nagyon sokat! Ne féljen tanulni a nagyoktól. Én például tinikorom óta szeretem Stephen Kinget, leginkább és elsősorban azért, mert annyira jól mesél. Az egy másik dolog, hogy miket talál ki, de a dolog technikai részére szeretnék rávilágítani, mert ilyen téren azt hiszem, lehet tőle tanulni: kidolgozott karakterek, életszerű reakciók, miegymás. Írhattam volna más szerzőt is, de most éppen ő jutott eszembe, nem azért, mert a fenti szárnypróbálgató által megcélzott műfajhoz közel áll, hanem mert úgy ír, ahogy.
Na de inkább visszatérek ahhoz, amiért most eredetileg idejöttem, azaz keresek pár jó ötletet azzal kapcsolatban, hogy mit olvassak (tovább gyarapítva az amúgy is terjedelmes listámat a rám váró könyvek terén).
KedvelésKedvelés
Igen, Stephen King profi! Akkor is, ha enegm a műfaj hidegen hagy, percjellegűnek és kiszámíthatónak érzem.
Azt szeretném elkerülni, hogy a címet félreértve, a széles olvasóközönségre lecsapva ideöntse ki-ki a zsengéit, szóval a színvonalat őrizném.
Valamint nem tudom vállalni, hogy a csakaolvassa afféle kisváros lesz, ahol van mosoda, étterem, bank, mozi és trafik, tehát hogy a mindenkori olvasók minden igényét kiszolgálom: a blog továbbra is arról szól, ami engem érdekel és számomra vállalható, mivel hozzám kötődik, tartalma rajtam kérhető számon, és én így tudom lelkesen és hitelesen csinálni.
KedvelésKedvelés
Mostanában nem nagyon olvasok klasszikusokat, helyette elkezdtem életrajzi műveket forgatni. Mindenkiről, bárkiről. Lehet híres színésznő, sportoló, feltaláló, békeharcos, politikus, humorista, riporter, favágó, orvos. Az életrajzi könyvek kicsit olyanok, mint egy jó blog. Lehet tudni, hogy adott ember mit ért el, s most megnézheted, hogyan érte el. De nem ez a legfontosabb, hanem ami mögötte van. Mi motiválta? Mi van a háttérben? Látod az embert. Az ívet. Az érzéseket. A félelmeket. A szálakat. A családját. A házat, amiben felnőtt. Az utat. Az első sikereit. Ott állsz vele a dobogón, a színpadon, a forgatáson. Elkíséred első randijára, versenyére, fellépésére, meghallgatására, iskolájába. S ezekből lehet tanulni (igen, ez mekkora közhely, de igaz), s valahogy olvasás közben úgy érzem, hogy beengedett engem, s ez óriási dolog. Csendben lépkedek ilyenkor. A klasszikusok is életrajzi művek, ha úgy olvasom. (S bevallom, hogy azért kezdtem ezeket olvasni, mert szellemileg terhelt vagyok, szita az agyam, s ez egy könnyebb műfaj.) Utoljára A “Svédnél” jártam. Még Amerikába is elmentünk. De nem beszéltünk senkivel. Elvonultan éltünk. Jó volt így is.
http://bookline.hu/product/home.action?id=1518206&type=10&_v=Csengery_Judit_Greta_Garbo
KedvelésKedvelés
Leni Riefenstahl – és akkor róla mindent. az életrajzokat és önéletrajzokat, mert nagyon ellentmondásosak.
KedvelésKedvelés
Leni Riefenstahl, igen. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire naiv volt és nem vette észre, hogy mi történik vagy utólag próbálja magát menteni. Mennyire lett volna más élete ha a tehetségével Amerikába születik? Mert tehetséges volt, ahhoz nem fér kétség.
KedvelésKedvelés
Életrajzi könyvek közül nagy kedvencem Agatha Christie önéletrajzi könyve. Izgalmas, jól megírt könyv, igazi nyári, strandos olvasmány.
(Nyaralásokra évek óta úgyis ,mindig Monsieur Poirot kísér el 🙂 )
KedvelésKedvelés
igen. igen. nagyon jó könyv!
(még Agathát is megcsalták, de még hogy!)
KedvelésKedvelés
Én olyan nagyon ódzkodom az életrajzoktól, nem is tudom, szerintem ez középiskolás maradvány… tudsz mondani olyat, ami olyat, ami kedvet csinálna? Ami olyan, nem is tudom, fordulatos, szórakoztató, irodalmi, inkább átmenet életrajz és regény között?
KedvelésKedvelés
Kezdésnek ajánlanám Székely Éva úszónőtől a Sírni csak a győztesnek szabad c. könyvét. Kitartásról, erőről, megküzdésről szól… három részből áll a könyv (egy kötet): az elsőben a saját sportkarrierjét meséli el; a másodikban azt az időszakot, amikor a lányának, Gyarmati Andreának az edzője lett (anya-lány kapcsolat, sportolóként a másik oldal, stb.), végül pedig a betegsége történetét mondja el. A könyvet antikváriumból tudod beszerezni. http://moly.hu/konyvek/szekely-eva-sirni-csak-a-gyoztesnek-szabad
KedvelésKedvelés
Illetve könyvtárban is elő szokott fordulni…
KedvelésKedvelés
Óóó. Ké. Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Én sem igazán olvasok életrajzi regényeket, egy Modigliani és egy Puccini a teljesítményem, de van egy, nagyon izgalmas, William Somerset Maugham-tól Az ördög sarkantyúja. Olvasás közben fel fog tűnni, hogy a főhős kisértetiesen hasonlít valakire, akiről már hallottál, aztán Tahitinál vagy beugrik, vagy nem (mint nekem, pl.), de összességében a Gauguin életét veszi alapul és közben mégsem életrajzi.
Itt van egy rövid bemutató róla http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1386
KedvelésKedvelés
Jaj, nagyon köszönöm a tippet.
KedvelésKedvelés
Szintén Maugham a Sör és perec, az Hardy életén alakul, sok-sok önéletrajzi utalással
KedvelésKedvelés
ajánlanám Dallos Sándor: Aranyecset, A nap szerelmese.
KedvelésKedvelés
Legutóbbi kedvencem Oliver Sacks http://hu.wikipedia.org/wiki/Oliver_Sacks
Első könyv, ami a kezembe került (volt otthon, mert a férjem általában beszerez bizonyos könyveket, mert hallotta, hogy jó, felrakja a polcra, és akkor az megvan otthon) Szóval ez a könyv az Antropológus a Marson. Esszégyűjtemény, vagy hogy is nevezzem. Tudományos és szépirodalmi. Kb 50 oldalas tanulmányok, novellák vagy ilyesmik vannak benne. Orvosként olvasva az első három oldal után megrökönyödve tapasztaltam, hogy már tudom mi lesz a diagnózis, és felmerült bennem a kérdés,hogy miről tud majd írni a maradék 50 oldalon… De persze ez tudományos igényességű szépirodalmi alkotás, és egyébként is, egy embert, életet, érzéseket, gondolatokat akart bemutatni, nem valami betegséget. Minden tudományos, és irodalmi vonatkozást alátámasztva megjegyzéssel, amitől az egész könyv alsó felét-harmadát kitöltötte a kisbetűs rész. Az egész könyv hihetetlenül érdekes volt, és önbizalmat adott (pl büszke voltam, hogy értem), és olyan mélyen mutatta be embereknek az érzéseit és gondolatait, hogy teljesen bevonódtam. És nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Aztán elolvastam a többi könyveit, és megnéztem az Ébredések c. filmet, amit az ő könyve alapján rendeztek. Szóval mindenkinek ajánlom.
KedvelésKedvelés
Másik szeretett hősnőm az antropológus és főemlőskutató Jane Goodall. Erica Jonghoz képest mindenben a másik véglet a bátor alkotó nők sorában. Önéletrajzi írása Amíg élek, remélek címmel jelent meg, angliai gyerekkkorától a tanzániai őserdőkben úttörő munkával töltött évtizedeken át a mai, környezetvédelemért folytatott szelíd harcáig kísérhetjük utazásaiban. Jane Goodall életét olyan módon szövi át hite, amitől a lelke meghatóan, gyötrő szenvedélyektől, emberi hívságtól mentes maradt. Megrendítően bátor, korunkban utánozhatatlanul szerény, a természet és minden élő iránt alázattal forduló tudós asszony, én mai szentnek mondanám. Igazi feministának látom, aki egész életével példát tesz a női lét és a hivatásban lelt boldogság összeegyeztethetősége mellett. A könyv nem irodalmi értéket képvisel, mégis ebben a szekcióban ajánlom olvasásra.
KedvelésKedvelés
tegnap kezdtem el olvasni a szurke 50 arnyalatat, sokat hallottam rola nagyon. Meg egyenlore melazom hogy a masodik kotete is erdekelni fog-e. mindenkitol azt hallottam, hogy na ez majd fellenditi a hazaseletemet (nem mintha kellene lenditeni), de ahogy olvasom en nem erzem ezt. igen, vannak benne szex jelenetek, de nekem nem ez az erdekes a konyvben. hanem az hogy az egyenjogusagert kialto lelkemmel olvasom a konyvet ami arrol szol hogy a nonek, a foszereplonek el kellene fogadnia egy teljes onfeladassal jaro viszonyt hogy a beteges lelku foszereplo ferfivel kapcsolata lehessen. es nonek nem fulik hozza a foga, kuzd magaval. es azt is belelatom hogy egy 21 eves teljesen tapasztalatlan es szerelmes nonek ez miert lehet egyaltalan dilemma. irodalmi szempontbol elhanyagolhato a konyv es nekem a szex jelenetek is olyanok aminek egy reszet atugrom, ott minden meseszeru, mindenkinek minden csodas es tokeletes es pont akkor es pont ugy tortenik ahogy annak kell.
KedvelésKedvelés
Hmm. Nem nagyon olvastam eddig életrajzi írásokat, kivéve néhány festőművészét még kamaszkoromban, de most Erica Jong és Jane Godall is felkeltette az érdeklődésemet. Egyébként az utóbbi 2-3 évben, mióta itthon babázom annyi szemetet elolvastam, magazinokat is beleértve, hogy kicsit megcsömörlöttem. Magamban arra hivatkozva, hogy gyerek mellett úgysem tudnék komolyan elmerülni semmiben, ezek meg legalább szórakoztatnak. De milyen kártékony szórakozás volt ez! Mostanában vettem észre, hogy sokat romboltam az ízlésemet, türelmemet, koncentrációs képességemet, és az idegeimet is bizonyos olvasmányokkal. Úgyhogy eldöntöttem néhány hónapja, hogy vége, ha nem tudok valami érdemeset olvasni, inkább nem olvasok semmit, hanem nézegetem mondjuk a kertet, vagy elkortyolok egy kávét. Most kevesebbet olvasok, de sokkal jobbakat, és máris tapasztalom magamon a pozitív hatást. Két oldal Bovaryné pl egy nap sokkal kielégítőbb, és felemelőbb, mint 50 oldal szutyok. Szándékosan nem írok arról, hogy mik ezek a számomra “rossz” könyvek, mert lehet, hogy másnak épp azok tetszenének, és mások épp azokat találják arra érdemesnek. Annyit mondanék, hogy nem szépirodalom-lektűr összehasonlításról beszélek, mert van jónéhány krimi, sci-fi, képregény, útleírás, sőt sima chick-lit, vagy odasorolt könyv is a kedvenceim között. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem szelektáltam, nem gondolkodtam, hanem megtetszett a borító, ajánlotta az Éva magazin, jó lesz az- alapon döntöttem. Ja, és megőrjítettek a divatos és népszerű könyvesblogok, na azok alapján válogatni óriási hiba volt. Hagytam csúnyán befolyásolni a saját, hosszas olvasói múlt által kialakított ízlésemet. Hát így állok én most az olvasással. Próbálok visszatalálni önmagamhoz. Itt is.
Lillywhite, a Vagány nők klubja nagy-nagy kedvencem, bizonyos hangulatokban újra is olvasom, és nemcsak, mert egyszerűen szeretem ezt a mocsárgőzős, hegedűmuzsikás, gyapotföldes, kreol-konyhás déli hangulatot, hanem, mert nagyon tetszik az a tűzön-vízen át összetartó, szeretettel teli női szolidaritás, amiről szól. És jó, nyilván nem magas irodalom (akármit jelentsen is az), de azért megtévesztő az Ulpius-házas kiadás és a borító is, azért nem az a chick-lit kategória, amely címszó alatt bármit kiadnak mostanában. Amúgy is érdekes ez a kategória. Vajon miért van az, hogy néha egész komoly és jó könyveket idepozícionálnak nekünk és akad egy pár, amit meg komoly történelmi-/társadalmi-/avagy nagy családregényként adnak el nekünk, miközben felszínesek és pongyolák?
KedvelésKedvelés
Én babázás alatt felváltva olvastam a Kismama Magazint és Hamvas Karneválját..
KedvelésKedvelés
Es melyik volt hasznosabb? Mert en a negyeduk gyerekvaras kozben jottem ra, hogy az utobbi (vagy ahhoz hasonlo)… Jo hir, hogy van aki erre mar az elsonel rajon 🙂
KedvelésKedvelés
A másodiknál már nem nagyon olvastam babás lapokat, bár néha kinyitottam még, mert volt benne itt-ott új. A negyediknél már nem hiszem, hogy olyan mértékben szeretné az ember, hogy elgyerekesedjen az agya, hogy még az olvasnivalója is gyerekes legyen. Vagy nem? Te tudod, nekem csak kettő van! Hajrá, szépirodalom! ;))
KedvelésKedvelés
Felreertest elkerulendo: az elgyerekesedes nem feltetlenul a felszines olvasmanyok eredmenye, hanem belso igenyesseg jele. (Lattam mar gyerekes-gyerektelen profi irodalmarokat). Szoval nyitott szemmel jarni sosem art es a szaktanacsok mellett-ellen az osztonoket elesbe allitani sem. Es a konyvbol anyanak tanulni vagyokat is hitelesebben biztathatjuk a termeszetes belso hang kovetesere, nem? Az utolso mondtattal teljesen egyetertek amugy 🙂
KedvelésKedvelés
Nem, semmiképp. A Kismamán kívül (ami azért messze a legigényesebb a maga kategóriájában) én is olvastam gyermeklélektant (Mérei-Binét), fejlődéslélektant, Pécsi Rita könyveit, ilyeneket. Erre értettem az elgyerekesedést. Én könyvből tanulok anyának lenni, a mai napig, mondjuk egyre inkább hallgatok magamra, de még mindig sokszor tanácstalan vagyok. Mostanában viszont győzött a szépirodalom.
KedvelésKedvelés
Jaaaj, nem gondoltam volna, hogy pont a titkos könyvcsemegém talál itt értő közegre!:-) Én is évente legalább kétszer olvasom a Vagány nőket, de nem is csoda, hogy odavagyok a fülledt, misztikus bájú , némileg vészterhes atmoszféráért, hiszen ugyanezért az egyik kedvenc filmem a szintén Délen játszódó Éjfél a Jó és a Rossz kertjében. Clint Eastwood rendezte, tisztára olyan egyébként, mintha Robert Altman vonultatná fel a híresen különc csodabogarait a lepukkantan szexi Savannah városában. Hopp! Jut eszembe, az alapjául szolgáló regény pedig, azonos címen, szintén az évtizedes kedvenceim között van! John Berendt írta, 1994-ben. Fogalmam sincs, mi a művészi megítélése, bár Pulitzer-díjat kapott, tehát okkal lehetett bestseller.
Visszatérve a Vagány Nők Klubjára, a négy barát összefonódó élete azt hiszem sok millió nő szíve legtitkosabb vágyát ábrázolja. És talán legmélyebb bánatait is. Részben, hogy oly kevés nőnek juttat a sors ilyen hűen kitartó lánybandát. Másrészt meg a Dél elbűvölő szépsége, a főszereplők látszólagos privilégiumai mögött a louisianai életet a kőkemény fehér férfifelsőbbrendűség határozza meg. Ez még a néger szegregáció ideje, ahol a törvény az egyház és az apák kezében van. Egészen szívszorító, ahogy kitörési lehetőség nélkül masíroznak bele a drámákat ígérő sorsukba. Például a főkolompos, a szép Vivi, a született művész, akinek harminc évvel később nem kellett volna anyának lennie, egy rövid szenvedély lezárása helyett megkötött házasságában négy év alatt- megfelelő védekezés híján- négy gyereknek ad életet. Begolyózik, a szokottnál is többet vedel- akkoriban majd mindenki alkoholista volt, nem is tűnt fel-, ma amfetamin néven ismert idegpirulákat kapkod, pszichológus helyett kapzsi pap martaléka lesz, s mikor súlyos gyerekbántalmazásba torkollik a nagy házban, gazdag asszonyként töltött idilli lét, értetlen férje elmegyógyintézetben józaníttatja ki, a kor bevált megoldásaként.
Majd talán még folytatom, most ennyire volt időm.
KedvelésKedvelés
Nagyon kíváncsivá tettél!
KedvelésKedvelés
Kölcsönadom szívesen:-)
KedvelésKedvelés
Engem is!!
KedvelésKedvelés
Amikor először ajánlottad, megnéztem egy antikvár oldalon. Nem drága, megörültem, megláttam a borítóját, letettem róla.
Most megint el akarom olvasni, megveszem.
Talán majd letakarom az elejét, és úgy tárolom:)
KedvelésKedvelés
Póruljárt szegény könyv. Az Ulpius, úgy tűnik, a női szerzők női barátságról szóló regényét oktalan libaságnak tartja. Lánytibi is felveti a kérdést, hogy miért.
KedvelésKedvelés
Ha megnézzük pl az amerikai kiadás borítóját, azért más a kép, mint az ulpiusosnál. Vagy ott van pl. Marian Keyes gyógyult alkoholista, 40-es ír nő, akinek könnyed kis nőies történetei telis-teli vannak családjukat és leánygyermekeiket megnyomorító alkoholista apákkal, bántalmazó férfiakkal, lehazudott nemi erőszakkal, kikényszerített abortuszokkal, depressziós anyákkal, húgukat rabszolgának tekintő nem-törődöm fiútestvérekkel. Tényleg nagyon könnyed a stílus, mind az eredeti, mind a magyar kiadások címe könnyed, borítója főleg a rózsaszín-világoskék színskálán mozog, stílusa, nyelvezete egyszerű, olyan fürdőkádba, vonatozáshoz, várakozáshoz való, hogy nem fáj, ha hirtelen be kell csukni. De azért elgondolkodtató, hogy a fenti motívumok közül egy-egy még a legkönnyedebb regényében is megjelenik, nem egynek pedig egyenesen központi témája. Most, hogy többet tudunk kicsit arról az Írországról (Magdolna-nővérek, ugye), ahol az írónő nevelkedett, hát nem is tudom? Egyébként nem vagyok egy nagy chick-lit (ez is egy érdekes címke azért, nem?) faló, de az ő könyveit kedvelem.
KedvelésKedvelés
elnézést a büntetendő mennyiségű szóismétlésért, megyek is kávét inni
KedvelésKedvelés
A nyáron olvastam tőle valamit, azért, mert kölcsönkaptam és végre angolul volt. Tényleg kádban, kertben, buszon olvastam, és nagyon tetszett.
KedvelésKedvelés
Még egy könyvet szeretnék ajánlani: Farkasokkal futó asszonyok
“Minden nőben él egy zabolátlan és időtlen lény, az Ősi természeti asszony a maga hatalmas erejével, éles ösztöneivel, szenvedélyes kreativitásával és korlátlan tudásával. A társadalomba való beilleszkedés során azonban többé-kevésbé megszakadt vele a kapcsolatunk, a civilizáció merev szerepekbe kényszerít bennünket és elfedi előlünk saját lelkünk..”
http://www.libri.hu/konyv/pinkola_estes_clarissa.farkasokkal-futo-asszonyok.html
KedvelésKedvelés
Szeretem, mert a jungiánusok közül a legkevésbé erőlteti a hagyományos jelentéskereteket, talán azért, mert elsősorban költő és mesemondó asszony. Milyen jó foglalkozás. Már több posztnál fel akartam hozni a Clarissa Pinkola Estés mesemagyarázatait. Szerintem ő is jól érezné magát itt, ennyi érző, gondolkodó nő között.
KedvelésKedvelés
Én közös olvasásra is javasolnám egy-egy fejezetét.
KedvelésKedvelés
Jól hangzik. Látom, mennyi pótolnivalóm van. Sok a könyv, kevés az idő.
KedvelésKedvelés
Jaj, nagyon jó könyv! Most olvasom éppen, elég tömény,sok benne az átgondolni való. Mire a végére érek, szerintem kezdhetem is újra.
KedvelésKedvelés
Igen, nagyon tömény. Elárulom, hogy én még mindig nem olvastam el végig, pedig pár éve vettem meg. Egy-egy fejezetet elolvasok, aztán gondolkodom rajta. Ha olyanom van, előveszem megint. Örülök, hogy tetszik neked.
KedvelésKedvelés
én kétszer olvastam (kultuszkönyv a család nőtagjai körében), de bajom van a fordítással. úgy érzem, hogy eredetiben sokkal jobb. magyarul néha a lényeg elsikkad.
KedvelésKedvelés
Errő most az jutott eszembe, hogy talán férfiakban és él ilyesmi, de ez nem egyenlő azzal, amik most. Valahol őket is merev szerepbe kényszerítette a civilizáció, mégha nekik is jutott (maguknak juttatták) a könnyebbik szerep.
KedvelésKedvelés
Segítsetek nekem. Szerintem már legalább egy éve nem jut eszembe se a cím, se a szerző, már mindenhogyan rákerestem, semmi. Egy női név a könyv címe, amerikai szerző, amerikai történet. Éttermet nyit az asszony, a tapló férjétől elválva. Két gyerek van, két lány, a kisebbik teper az anyja figyelméért, akinek mégiscsak a nagyobbik a kedvence, aki viszont egy görény. A kicsi lány meg is hal, az nagyon megrázó. A nagyobbik lány ezután kitalálja, hogy ő zongorazseni. Mikor kiderül, hogy nem az, megszökik, és felfedezi, hogy ha zongorában nem is, éneklésben tényleg zseniális, koloratúr szoprán, híres lesz. Közben az anyja beleszeret valakibe, megszakad az éttermi melóban, tönkre is megy talán. Eléggé összevissza vannak a fejemben a szálak, meg nyilván nem is ez így a történet lényege, ennél sokkal mélységesebb, de kb ebből akár rá is ismerhet, aki olvasta.
Valaki…?
KedvelésKedvelés
James M. Cain: Mildred Pierce
KedvelésKedvelés
ÁHHHHHHHHHH!!
Megcsináltad a napomat. Örök hálám. Basszus. És idáig soha, sehol nem tudtak erre a kérdésemre válaszolni.
Áhh.
KedvelésKedvelés
tényleg klassz itt minden. ez is! már nézem is ezt a könyvet, hogy honnan szerezzem be.
köszi
KedvelésKedvelés
Örülök! 🙂 Azt hiszem, nem egy túl olvasott könyv.
KedvelésKedvelés
Van belőle tévésorozat is, látta valaki?
http://www.imdb.com/title/tt1492030/?ref_=sr_1
Én kiváncsi vagyok, már csak Kate Winslet miatt is. 🙂
KedvelésKedvelés
igen, véletlenül az első két részét, de mivel nincs tévém, és vendégségben láttam, lemaradtam a többiről. kate winslet nagyon jó benne meg a nagylányát alakító gyermek is.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, mennyire illik ide, ha nagyon nem, szóljatok, legközelebb nem írok ilyet:
Kaptam és elolvastam egy könyvet, ezt:
http://www.kossuth.hu/index.php?o=konyvek&k=2528. Annyi könyvespolcom nincs, hogy megtartsam, és arra gondoltam, hogy az itteni körben lehet iránta érdeklődés, bárkinek odaadom szívesen, aki vagy Budán (esetleg Bécsben) értejön, vagy kifizeti a postaköltséget. Írhattok a gmailes jaszcilla címre.
KedvelésKedvelés
Micsoda nemes gesztus!
KedvelésKedvelés
most éppen a larnacai öbölben vagyok….majd szólok.
KedvelésKedvelés
Tegnap elolvastam a Pi életét (Yann Martel), nem láttam a filmet, de előtte nem is hallottam a könyvről. Elvesztegetett évek!! Ez a könyv annyira jó, hogy olyan, mint valami kollektív tudattalan. Ez a könyv annyira jó, hogy most napokig nem olvasok semmit, annyi gondolkodni valóm van, és aztán elkezdem majd újra elölről. Ez a könyv annyira jó, hogy tegnap, miután befejeztem, csak nézegettem és ölelgettem, meg magyaráztam a férjemnek (tőle kaptam), hogy ez a könyv annyira jó, hogy… olvassátok el.
(Rajongó típus vagyok, már említettem…? tehát a fentiekből vonjatok le néhány százalékot… de tényleg hihetetlenül jó)
KedvelésKedvelés
Én is így voltam vele. Máskor szinte azonnal elkezdek egy újat, akkor eltartott pár napig az áthangolódás. És bár elmegy a film is, akik csak azt látják, azok ezt nem fogják tudni a történetről.
KedvelésKedvelés
Rita, olyan jól reklámozod, hogy megkívántam elolvasni 🙂 Mindenképpen megszerzem.
KedvelésKedvelés
Figyelemreméltó recenzió, elolvasom majd!
KedvelésKedvelés
🙂 kicsit már volt időm magamhoz térni, a véleményem nem változott, csak józanabb. Tegnap a regény recepcióját is feltérképeztem és
a filmnek is utánaérdeklődtem. Kísértetiesen hasonlít a dolog az Aliz Csodaországban recepciójára (ami nekem szintén szívem csücske).
A Bovaryné első részénél kerestünk olyan elemeket, amelyekből kiderül, hogy “viccel velünk a szöveg”, hát visszaköszönt ez a kifejezés, a Pi élete is folyton szórakozik velünk, pont úgy, ahogy az Aliz meg egyenesen másból sem áll. És az emberiség pedig simán belesétál, és filmet készít a tengeren hányódó kisfiú szenvedéstörténetéről, holott ez a szenvedéstörténet igazából NEM IS AZ, AMIRŐL A REGÉNY SZÓL. Ez a regény az irodalomról szól.
Nem kevesebbet állítok (ezt Évától tanultam, és úgy tetszik, olyan drámai, illik ide), mint hogy a regény recepciója, ami a szemünk előtt zajlik, filmestül. Oscar-díjastul, robinzonádostul, valójában még a regény része, és sokkal szorosabban, mint bármely más mű esetében, ugyanis a könyv pontosan erről szól. Arról, hogy a film a tigrises történetről készül, hogy az fogja meg az embereket. Úgy értem, hogy AZ, és nem más. A könyv ír minket, már jó előre megírt minket. Így értettem, hogy egy kollektív tudattalan. Elképesztően érdekes, még sosem volt ilyen szemtágítóan ráismerős “aha!!”-élményem könyvvel kapcsolatban, mindjárt első olvasásra. Most már nekiláttam újra, hihetetlen, hogy minden egyes mondatnak jelentősége van, mindegyik kapcsolódik mindegyikhez, mint valami szövet. Csodálatos a fordítás.
Aki belevágna, annak néhány vázlatos kérdés, és ez még csak a tizede…
-Mit jelent Pi számára a vallás? Miből derül ki, hogy totálisan mást, mint bárkinek?
-Mi a jelentősége azoknak az állatoknak, amelyek metaforikus szerepe nincs a műben közvetlenül értelmezve?
-Intertextek? Sok van! (Kezdve Richard Parkerrel)
-Honnantól támad az az érzésünk, hogy a tigrises történet nem realisztikus többé? Miért?
-Hogyan értelmezhető a moszatsziget?
-Melyek a közvetlen “viccel-velünk-a-szöveg” érzés pillanatai?
-Hogyan értelmezhetjük azt, hogy amikor a japánoknak az állatos történet tetszik jobban, Pi azt mondja: köszönöm, így van ez Istennel is?
KedvelésKedvelés
Hú, most látom, ezt (is) újra kell olvasnom, nem is figyeltem eléggé, pedig nekem is nagyon tetszett. A filmet még nem láttam, de azért arra is kíváncsi vagyok.
KedvelésKedvelés
A film sajnos pocsék hálivúdi giccsparádé. És csak a legvégén van utalás arra, hogy nem is tigrist visz a csónakban, ezek szerint a könyvben előbb is van valami gondolkodnivaló, na a filmben nincs.
KedvelésKedvelés
De sajnálom, hogy a filmet néztem meg valamelyik nap, a könyvet meg még nem olvastam! De majd most!
KedvelésKedvelés
a film nekem sem jott be, a konyvet nem olvastam meg, bar a film nem is csinalt kedvet hozza
KedvelésKedvelés
Nekem olyan nagy katarzis volt ez a könyv, hogy az már vicces, életem meghatározó könyveinél ilyeneket terveztem felsorolni, hogy, hogy ő Varázshegy, vagy Karamazov, vagy ilyesmi, erre pí élete 😀 ( igen egy 17 éves srác szintjén gondolkodom :D)
Akkor olvastam, amikor terhes voltam, és az én terhességem nem az az IGEN volt, amikor rámsüt a napfény a felhők közül, csicseregnek a madarak, meg mennyei hárfa, hanem a b terv, de nem is, még c vagy f se, nem is volt terv, mert soha nem akartam gyereket, de akkor azt mondtam, hogy mégis mostmár akkor így lesz.
(Mostmár jó, kicsit félek most, hogy lesz aki betámad, hogy te akkor nem is szereted a gyereked?!? mert ez nem így van, de nem is erről akarok írni, csak ezt éreztem akkor)
Na és körülöttem mindenki felkészült, bio, hordozókendős, és meséli, hogy nem evett tiramisut a nyers tojás miatt, nekem eszembe se jutott, hogy azt nem szabad, a szárnyaim letörve, ennyi volt az élet, és rettenetesen gyűlöltem is még magam, amiért én nem tudok így, még hazudni se tudom.
Amikor elolvastam az utolsó 50 oldalt, nekem az volt a tanulság, mindegy ha nem igaz, de így lehet csak elviselni. És még rengeteg minden, de úgyis tudjátok. És nagyon betalált.
Aztán találkoztam valakivel, aki szintén olvasta, nagyon belelkesültem, alig vártam, hogy megbeszéljük, mekkora jó volt ez a Nagy Igazság. És ő azt mondta: Nagyon tetszett Pí kapcsolata a vallással. Kár, hogy olyan csúnya vége volt, jobb lett volna, ha azt kihagyják. Paff
(És sziasztok, mert még nem kommenteltem, bár sok hozzászólást írtam már magamnak, csak mindig megtartottam végül magamnak 😀 )
KedvelésKedvelés
De jó, elolvasom! A Felhőatlasszal egyidőben láttam filmen, a Felhőatlaszt azóta olvastam, és az is mennyivel másabb, mint a film.
KedvelésKedvelés
De jó kérdések! Némelyiken úgy 6 éve töprengek már. Az biztos, hogy ezt a könyvet nem felejtettem el, pedig olyan időszakomban olvastam, amikor az olvaság igazi pótcselekvés volt számomra. 3-4 könyv/hét tempóban nyomtam, mást se csináltam, álomvilágban és a könyvekben éltem. Sok olvasmány elsikkadt abból az időből, a Pí élete nem tudott. Ahhoz, hogy érdemben válaszoljak, újra kéne olvasnom. De ott a Bovaryné, egy Rakovszky Zsuzsa, ez a blog, és valamikor élni is kell. Kéne nekem egy 25-26. óra olvasásra naponta.
KedvelésKedvelés
Képzeld, a facebookon is lelkendeztem egy kicsit, a könyv borítóját képként feltöltve, és jó kis beszélgetés kerekedett mellette hozzászólásokból – olyan ismerősök gyűltek oda hirtelen, akik egymást nem ismerik, csak engem, és egymás véleményére is reagáltak, tényleg nem hosszan, de úgy örültem. A Pi tényleg mindenkit megmozgatott.
KedvelésKedvelés
Már nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre!!!
KedvelésKedvelés
Olvasta valaki A nagy Gatsbyt? Most jött ki filmen, én nagyon kíváncsi vagyok rá meg a könyvre is! Ha láttátok a filmet: milyen volt?
KedvelésKedvelés
Rövidke, és jó. Röviden ennyi. Elgondolkodtató, szerintem mindenképpen megéri elolvasni. Mondjuk nekem a fordítás nem annyira tetszett, de nekem egyébként is nagyon kritikus vagyok a fordításokkal szemben.
KedvelésKedvelés
Tervbe vettem a könyvet, nemsokára olvasom!
KedvelésKedvelés
Angol szakon elolvastam, mert kötelező volt. Nem elsöprő a sztori, de jól van megírva. Nem forgatta fel az életem. Ez inkább az amerikaiaknak nagy klasszikus.
KedvelésKedvelés
Olvastam, és jó! A filmet is láttam, nekem nagyon színes-szagos, pedig nem a 3D-t néztük, de ezzel együtt sem rossz.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Szereti valaki az északi stílust és humort?
Annak szívesen ajánlom Erlend Löe Doppler könyveit. (Doppler, Doppler az utak királya)
Könnyed olvasmánynak tűnik, de ennek ellenére olyan északian elgondolkoztató. Hasonló élmény a Jagten című filmhez, mármint a textúráját illetően.
Egy férfiról szól, aki a tökéletes életétől megcsömörlött, és kiköltözött az Oslo menti erdőségekbe, ahol egy rénszarvasborjút fogad barátjának, és nekiáll az éppen csak elhúnyt apja tiszteletére totemoszlopot faragni. Élelemért, amit az árván hagyott rénszarvas anyjának húsáért kap, a városba jár, így ismerkedik meg a halált váró modellépítővel, akitől csokoládét akar lopni, ehelyett megérti annak élete tragédiáját. Ahogy a betörőt is, akit saját lakásában kap rajta, mikor titokban hazatér, majd egy kávé mellett barátian elbeszélgetnek a szexuális élet nehézségeiről.
Később csatlakozik hozzá a kisfia az erdőben, és mások is a civilzációból, ami a hősünket rendkívüli módon bosszantja, ugyanis Andreas Doppler épp ezért húzta el a csíkot:
Nem bírom az embereket.
Nem bírom, amit csinálnak.
Nem bírom, amit mondanak.
Nem bírom azt, amilyenek.
A könyvön a hideg, olykor pengeéles humor vezet végig, amitől kipukkan belőlünk a nevetés, akárhol is vagyunk épp, de az élét nem veszi el annak a képnek, amit az okoskodó, mindent megszervező és beszabályozó jóléti társadalomról elénk tár.
KedvelésKedvelés
A Doppler nagyon jó! Loe-tól a Naiv.Szuper is tetszett, rövid és tömör, de ugyanúgy pengeélesen humoros. Viszont az Elfújta a nő valamiért nem ütött akkorát.
KedvelésKedvelés
Köszönöm az ajánlót, érdekel! Talán én is kezdek megcsömörleni. Vagy megcsömörölni?
KedvelésKedvelés
Nagyon szeretem a skandináv irodalmat, de még csak barátkozok vele, finnt és svédet olvastam aránylag sokat. Joni Skiftesvik maradandó nyomokat hagyott bennem a A fújócskavirág fiú és az égszerelő c művével, egy nagyon érzékeny időszakban is olvastam ugyan, de döbbenetes élmény volt.
Megnézem azt is, amit javasoltál, hamarosan, bár gyanítom, hogy mire ennek a beszélgetésnek a végére érek, nagyon hosszú lesz a listám.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, ismeritek-e _A zongoratanárnő_ című könyvet Elfriede Jelinektől. Nobel-díjat is kapott a hölgy, a könyv filmadaptációja meg Cannes-i nagydíjas. Nagyon kemény anya-lánya kapcsolatról szól, gyakorlatilag az anya uralkodik a lányon, megszabja, hogy mikor mehet el otthonról, megtiltja neki, hogy divatos ruhákat vegyen, férfiakkal találkozzon, sőt: nem zárhatja be a szobáját, és egy ágyban alszanak. Mindezt úgy, hogy a címszereplő, a “lány”, harmincas éveiben jár. Remélem, ennyit elárulhatok, mert ez talán a fülszövegből is kiderül. Tehát adott ez a mérgező szülő, a bántalmazó kapcsolat, ezenkívül olyan témákat boncolgat, mint a hatalom, a vágy, a férfi-nő viszony. Úgy érzem, hogy nagyon erősen ide tartozik. A szerző életrajza is igen izgalmas így első olvasásra: http://hu.wikipedia.org/wiki/Elfriede_Jelinek.
KedvelésKedvelés
Én csak a filmet láttam, de az nagyon durva volt.
KedvelésKedvelés
Régen olvastam, de emlékszem rá, hogy a történeten kívül a stílus is nagyon erős és külön élmény.
KedvelésKedvelés
Most átrágtam magam rajta, érdekelne azok véleménye, akik olvasták.
KedvelésKedvelés
Nekem két élményem volt közben. Az első, hogy te jó ég, hogy hasonlít ez az anya a sajátomra. A második, hogy hála Istennek azért nem teljesen ilyen.
KedvelésKedvelés
Nekem két szálon futott a feldolgozás: egy az anya-lánya kapcsolat elképesztő brutalitása, a másik a nyelvezet, stílus. Valahogy annyira irritált, hogy erőszakkal kellett végigolvasnom (noha máskor könnyen, gyorsan olvasok). És a végén bennem maradt egy kérdőjel, mitől lett akkora siker a könyv. De lehet, hogy csak én nem látom a fától az erdőt (a terjengős fogalmazástól a lényeget), ezért voltam kíváncsi, kinek milyen élmény volt.
KedvelésKedvelés
Férfihang:
“Szerintem Alex dala nem szorul műelemzésre, elvégre távol áll a műalkotás fogalmától. Az énekes zene műfajában pedig ritkán találni olyat, ami nem primitív.
Ildomosabb lenne az irodalmi élet káros jelenségeivel foglalkozni, amilyen például férfi-női kapcsolatok ábrázolása. Másik fontos probléma a női olvasóközönség ízlésvilága és a kulturális színvonal visszaesése közötti, sokak által nem létezőnek tekintett összefüggés. (Ilyen a nőknek szóló pornográfia, a női magazinok vagy a nálunk is romboló chick lit.) Aki divatból volt feminista vagy nőként nem sikerült olyan jól az élete, most kap hozzá egy ideológiát.
Az viszont látszik, hogy kormány ide vagy oda, egyáltalán nincs konzervatív kultúrpolitika.”
KedvelésKedvelés
Nem tudtam, hova írjam a kérdésemet, talán ide illik a leginkább, s így szól: milyen nyomtatott sajtótermékeket olvastok? Eddig nem volt semmilyen előfizetésem, most már szeretnék, s ezért kérdezem. Én össze-vissza olvasok mindenfélét, de szeretnék most már egy fix hetilapot. (Esetleg ha belefér a válaszba, az is érdekelne, miért ezt olvassátok?) Köszönöm
KedvelésKedvelés
Én is Magyar Narancs, etalon a bátorsága, széles látóköre, humora, kicsisége, és még olvasókártya is jár hozzá (kedvezmények mindenhol). Ha több időm lenne, olvasnám az ÉSt, a Marie-Claire-t és az ÉVÁt is.
KedvelésKedvelés
A Marie-Claire meg az ÉVA más, mint a többi női magazin? Nem ismerem őket, komolyan kérdezem.
KedvelésKedvelés
Aki csalados, annak ajanlanam a Kepmas-t, vagy a Family-t.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, hogy most milyenek, de régebben vettem mindkettőt. Nagyot csalódtam, mert azt hittem, nekem való, hisz én lennék a célközönség, de voltak bennük annyira sekélyes, szterotípiákra építő cikkek, hogy ihaj. És (nekem) felesleges főzős oldalak, növényismertetők.
KedvelésKedvelés
Egyik sem sztereotipiak nelkuli bolcsek kove, de ha egy-ket gondolkodtato cikket talalsz benne, mar megerte. a tobbit olvassa mas… Erdeklodes hijan en is kihagyom pl. mas lapokbol az ezoterikus beutesu cikekket, anelkul, hogy leszolnam. Jo hogy sokfelek vagyunk, nem? Amig nem probaljuk dominalni egymast.
KedvelésKedvelés
A Képmás az nem a Magyar Nemzet mellékleteként lehozott Fidesz-propaganda véletlenül ?
KedvelésKedvelés
Nem olvasom ezeket, de néhány Marie-Claire már került a kezembe, és mindig feltűnt, hogy a nő-létet nem (csak) a divat, kozmetika stb. oldaláról közelíti meg, hanem a szolidaritás és az empátia felől. Azaz esik benne szó társadalmilag égető problémákról, valamint a nők szakmai előmeneteléről sem úgy gondolkozik a lap, mint egy “klasszikus” női magazin, ahol az üvegplafonba már asszisztensként bevered a fejed, hanem komolyan veszik a nők képességeit, lehetőségeit. Díjat is osztanak, a Női Kiválóság Díját.
Az Évát nem ismerem.
KedvelésKedvelés
en nepszabit es hvg-t olvastam anno. mostansag egyiket sem, mert tobbszori probalkozas utan arra jutottam, hogy nem akarom 200re emelni a vernyomasomat minden alkalommal amikor kinyitok egy ujsagot, bar tudom hogy ez itt nem lesz nepszeru velemeny. Mostansag konyveket olvasok, lehetoleg vicceseket amiktol jol erzem magam es tajekozatlanul tengetem eletem.
KedvelésKedvelés
Mondjuk havilap, de én szeretem a Mindennapi pszichológia magazint. A férjem olvassa a hvg-t, én meg megkérdezem mi volt benne 🙂 de a világban történt dolgok egy részéről lemaradok így…
A Mindennapi pszichológiát azért, mert sokféle témát vet fel, ad válaszokat, amit aztán az ember eldönt elfogad e.
A hvg pedig azért, hogy nagyjából képbe legyen a világ eseményeivel…
KedvelésKedvelés
hvg borítók engem sokszor lenyűgöznek. mostanában nincs türelmem végigolvasni. Mondjuk mást sem nagyon, de ha mégis, akkor Narancs.
KedvelésKedvelés
semmilyet, kb 2005 óta tuti nem vásároltam efféle nyomdaterméket, kivéve a Nők Lapját, amit a barátnőm olvas – és van, hogy közösen olvassuk (pl a Misi rovatot, az klassz), meg aztán ott az ingyenes helyi újság, amibe néha belepillantok, de pláne jól jön tűzhelysuvickoláshoz. komolyan, a Facebook-on bőven nyomon lehet követni a közéleti dolgokat, de arról is inkább le kéne jönni valahogy. (kis lépések: először az online hírportálokat irtottam ki a mindennapjaimból, idén volt ez és simán ment.) az élet rövid, az újságok vackok, “hírek már rég nincsenek” – a sok vacakság és lehúzás meg úgyis ott dörömböl az ajtón, nehogy már a postaládámba is előfizessem.
KedvelésKedvelés
Én kényelmi szempontból akartam nyomtatottra váltani. A munkám miatt sokat ülök a gép előtt, s már fáj tőle a fejem, szemem. A szeretett blogokat is így olvasom, s legalább a napi, heti híreket szeretném másképp.
KedvelésKedvelés
Há’ magyarnarancs! 🙂
KedvelésKedvelés
Narancs, Hócipő és 168 óra, de szigorúan két hét eltolással (anyuék veszik, és ilyen ütemben szoktuk megkapni), így az aktualitások már nem annyira aktuálisak, és nem viszik fel a vérnyomást annyira.
KedvelésKedvelés
Én ajánlanám: Abe Kobo A homok asszonya c. könyvét – mélyen filozofikus kérdések feltételére késztet. Szintén Abe Kobo Doboz ember c. könyve – detto. Kicsit melankólikus, de átértékeli az élet fontossági sorrendjét. Ajánlom Daniel Keyes könyveit Az ötödik Sally-t és Virágot Algernonnak. Benedek István Aranyketrec c. könyvét. Az aranyketrec c. könyv nagyon mélyreszántóan elemzi az elmebetegek kiszorításának társadalmi okait. Érdekes olvasmány és egész új megközelítésbe kerül az elmebetegség fogalom. Szép napot nektek!
KedvelésKedvelés
A Virágot Algernonnak ciműt én is olvastam, isteni történet, csak ajánlani tudom.
KedvelésKedvelés
Akkor tetszeni fog az Az ötödik Sally c. könyve is 🙂
KedvelésKedvelés
Daniel Keyes nagy kedvencem volt úgy húsz éve, volt még a Szép álmokat Billy is, ami kicsit az Ötödik Sally vonala, csak nem annyira “kompakt”, ha lehet ezt mondani. 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon jók a Billy-könyvek, a Billy Milligan háborúit kétszer olvastam, annyira lenyűgözött a pasas elméje.
KedvelésKedvelés
Érdekes, mindet olvastam, amiket felsoroltál. Mindet szerettem, nagyon mélyen megmaradt bennem az Aranyketrec, érdekes.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Na, mondd el. Min nevetel?
KedvelésKedvelés
terry pratchett-et ismeritek? nekem o az aktualis kedvenc, angolul ovasom es nagyon szorakoztato. es a noket is egyenrangukent kezeli ha jobban belegondolok a noi szereplok leirasaba.
KedvelésKedvelés
Pratchett bácsit szeretem én is, a Going postal meg a Hogfather nagyon jó!
Neil Gaiman neve hogyhogy nem hangzott még el? Még gondolni is jó rá, olvasni meg orgazmikus élmény, teherbe is eshet a könyveitől az ember, komolyan!
Amik még nagyon ott vannak, az a Sofie világa Jostein Gaardnertől, ez volt a legmeghatározóbb könyve kamaszkoromnak, illetve Christopher Moore Biff evangéliuma című könyve, ez meg a hitéletemet határozta meg, mindkét könyvet kötelezővé tenném mindenkinek.
Olvastátok ezeket? Vagy ezek már a könnyű, strandlepedőn elfogyasztandó kategória?
KedvelésKedvelés
biff egyik kedvencem 🙂 moore többi regénye sajnos nem ennyire jó.
a többire meg csak kerekítem a szemem, s jegyzetelek szorgalmasan…
KedvelésKedvelés
Joostein Gaardnertől még a Történetárus is nagyon jó…
KedvelésKedvelés
Ó, a Discworld volt egyetemista éveim bearanyozója. A sok kötelező mellett,ha még belefért valami, ezt olvastam. Szénné röhögtem magam rajta. Jártam műfordítás spec.-re, tőle fordítottam részleteket, meg is jelentettük egyetemi kiadványban. Zseniális a fickó.
KedvelésKedvelés
Equal rites. Legjobb.
KedvelésKedvelés
Jeanette Winterson : Zsoltárok
Részlet a könyvből:
“Amikor kicsi voltam,volt egy teknősbékám ,melyet Zsoltároknak hivtak.
Nekem vette és keresztelte el anyám abbéli erőfeszitésében,hogy arra emlékeztessen,dicsérjem szüntetelenűl az Urat.Anyám irtózott a faragott képektől,a feszületet is beleértve,de úgy érezte,hogy semmi kivetnivaló nem lehet egy teknősbékában.A teknősbéka lassan mozog,igy a Teremtés csodáját úgy szemlélhetem majd,ahogy az egy menyét esetében elképzelhetetlen.”
KedvelésKedvelés
Kár, hogy ma nem vihettem magammal ezt a sok ajánlót a könyvtárba. Képzeljétek, ki akartam kölcsönözni a Pí életét, kiderült, hogy összesen két darab van az egész könyvtárban és mindkettő ki van adva. Brühühü. Így tanácstalan voltam, hívtam ribizlit, hogy mondjon valami jót, nem vette fel, így maradtam egy Áprily Lajos összes költeményénél (nem ismerem még a munkásságát :() és Benedek István bácsi Csineva c. regényét. (Csineva, rád is gondoltam :))
KedvelésKedvelés
Csineva nagyon klassz, megtaláltad a harmadik kötetet is, ami már a hatvanas években játszódik? Illetve még az Ember és gyerek is jó tőle.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, verseskötet elhangzott-e már, pont most fejeztem be egy újat, Molnár Krisztina Rita Kőház című kötetét, és különösen az utolsó előtti versről eszembe jutott ez a blog (és a blog írója). Az egész kötetben jelen van az apró dolgokra való figyelés, a boldogság keresése, a csend, és nagyon szerettem ezért. Az a bizonyos vers itt olvasható: https://m.facebook.com/note.php?note_id=475189435885863&_rdr.
KedvelésKedvelés
Sziasztok – én is épp ma készülök könyvtárba, gondoltam benézek ide is néhány ajánlásért (felírtam párat, és szerintem rámegyek most már Jelinekre, évek óta kerülgetem, valamiért tartok tőle, azaz tartottam), de ha már erre járok, mindenképpen a figyelmetekbe szeretném ajánlani Sofi Oksanen Tisztogatását (pár évvel ezelőtt jelent meg magyarul, nem kis kampány és szép fogadtatás övezte, ehhez képest most nem sok igazán jó írást találok róla, ám ajánlónak jó lesz ez is, íme http://magyarnarancs.hu/zene2/konyv_-_sofi_oksanen_tisztogatas-74782) , számomra az egyik legjobb, amit nők elleni erőszak témájában olvastam, egyedül azt bánom, hogy még nem volt alkalmam senkivel sem megbeszélni, pedig olyan, amit és amiről érdemes.
Nagyon szeretnék hozzájutni a Sztálin teheneihez is, ami a könyvtáramban mostanában képtelenségnem tűnik, ám én várok türelemmel, addig talán átrágom magam az itt javasolt művek egy részén. 🙂
KedvelésKedvelés
Olvastam mindkettőt, meg még a Baby Jane-t is. A Tisztogatás egészen döbbenetes remekmű.
KedvelésKedvelés
Én is olvastam mindegyiket, de mást nem. A Tisztogatást konkrétan nem tudtam letenni, és kevés könyvvel vagyok így!
KedvelésKedvelés
Kölcsönkérhetem a Tisztogatást valamelyikőtöktől? Örömmel cserélgetnék könyveket, mert a regény drága és helyigényes dolog a lakásban, ezért én inkább szakkönyveket tárolok. Fel tudom ajánlani cserébe pl. Borbély Szilárd Nincstelenek c. könyvét, 2013 legjobb könyve lett. Tényleg nagyon jó. Szegény szerző meg a napokban halt meg, tragikus hirtelenségben.
KedvelésKedvelés
Szia, ha még aktuális, én kölcsöncserélem szívesen, de csak kis körben mozgok egyelőre kisgyerekekkel,. Budapesten, a Király utca környékén viszont szinte bármikor alkalmas.
KedvelésKedvelés
Nekem az elmúlt években két szerző tenyerelt rá az ízlésemre: Salman Rushdie és Murakami Haruki. Rushdie-tól a Szégyent olvastam nemrég, egy egész más világ, mint a mienk, és mégis ugyanaz. Van egy meseregénye, a Hárún, az is nagyon jó. Murakami Haruki szerintem a japán Garcia Márquez. Kafka a tengerparton – egy hétig nem bírtam letenni.
KedvelésKedvelés
Jaj, Murakami óóóóóóriási kedvencem! A Kafka a tengerparton tényleg letehetetlen. Amikor befejeztem, rögtön újrakezdtem, de akkor az összetartozó fejezeteket olvastam egyben. Nagyon-nagyon jó könyv, én is ajánlottam már itt. A Világvége és keményre főtt csodaországnak is nagy lelkesedéssel ugrottam neki, de sajnos nem ennyire jó, a Szputnyik, szerelmem meg még kevésbe tetszett, de lehet, hogy a Kafka tette túl magasra a lécet.
A Szégyent is olvastam, nem lett a kedvencem, de nagyon jó könyv. Ahogy írtad, nagyon más világ, emiatt nem tudtam annyira elmerülni ebben.
Murakami is más világot kellene, hogy jelentsen, de ő szerintem inkább amerikai típusú író, mint japán.
KedvelésKedvelés
Rushdie-t nagyon szeretem, a Hárún tényleg szuper! Az én kedvencem tőle a Sálimár bohóc, meg a Talpa alatt a föld. Jól írod, tényleg más világ, ami mégis ugyanaz mint a mienk, és minden mindennel összefügg, annyira jól rakosgatja a valóság kis üvegcserepeit.
Murakamitól tartottam kicsit, de most felcsigáztatok!
KedvelésKedvelés
Nálam is hasít Rushdie, bár még csak a Sátáni versek, a Szégyen és a Firenzei varázslónő volt meg, de polcon a Talpa alatt a föld és a Mór utolsó sóhaja. Nekem egyébként az egyik legtöményebb irodalmi élményem, bár sokat nem olvastam azok közül, ami itt felmerült, ugyhogy nincs azért annyira átfogó összehasonlítási alapom, mégis, azt gondolom, hogy ilyet még nem tapasztaltam, hogy egy mondatba annyi információ, utalás, üzenet van a legfolyékonyabban belesűrítve, mint másnál egy egész regénybe. És még ott van a finom humor is. Mondjuk, nekem nagyon megy ez a “másvilág”, a nem annyira földi, nem annyira kézzelfogható, ahol bármi és minden megtörténhet, latin-amerikai viszonylatban Mario Vargas Llosa az én íróm 🙂
Terry Prachett és a skandinávok következnek, ahogy visszakerülök egyenesbe az időmmel és a körülményeimmel, most épp a Felhőatlasz megy, azt is lenyűgőzőnek találom, amilyen félelemmel fogok neki a kortárs irodalomnak (konzervatív vagyok e téren és állandóan attól tartok, hogy a kortárs irók ilyen nagy megmondók és újrapuffogtatják valami lecsupaszított nyelvezetbe azt, amit Stendhal, Zola, Dosztojevszkij, Victor Hugo, Grünter Grass, Thomas Mann, Roger Martin du Gard, D.H. Lawerence, Thomas Hardy és még a többiek, már rég elmondtak), olyan kellemesen csalódtam ebben a könyvben.
Nem merült itt fel, nem is tudom olvastatok-e, de nekem nagy kedvenceim Roald Dahl és Anthony Burgess.
KedvelésKedvelés
Llosa igen, jobban szeretem, mint Márquezt! Burgesst is imádom, Dahl-lal csak kacérkodtam, de most, hogy ajánlottad, itt az ideje a megismerkedésnek 🙂
KedvelésKedvelés
Az éjfél gyermekei, szintén Rushdie.
KedvelésKedvelés
De jó, hogy őket is említitek, tőlük szeretnék többet olvasni!
KedvelésKedvelés
S. Rushdie nekem valahogy nem jött be. M.Harukitól eddig én is az általad említettet olvastam.Tetszett.
KedvelésKedvelés
Rushdie nekem sem, teljesen antipatikus mar maga a fickó is. Ez nem valami irodalmi érv, tudom 🙂
Harukitól a Kaffka a tengerparton szerintem zseniális.
KedvelésKedvelés
csak finoman kérdem: van nekünk itt még házigazdánk? mert én igényelnék egy könyvlistát azokról a könyvekről, amik a) alapművek a blog olvasásához, értelmezéséhez, b) a kommentelők ajánlották, c) közös olvasásra terjesztette fel csakazolvassa.
KedvelésKedvelés
a közös olvasásra ajánlott műveket az “együtt jobb – közös olvasás” fül alatt találod meg, persze nem összegyűjtve, át kell hozzá böngészni a bejegyzéseket
KedvelésKedvelés
tudom 🙂
de át kellene tenni ide is. és jól jönne egy lista, mint amilyet zöldfűszál készített a filmekhez. nyilván, minden bejegyzést átböngészhetek, akár itt is – abból egyből kiderülne az összes ajánlott könyv, de az nekem idő. s milyen jó lenne egy lista, mielőtt az ember épp könyvtárba készül…
(az új nick miatt elnézést kérek: úgy maradt egy másik wordpresses blogbejegyzés miatt. kiskilincs = ribizli)
KedvelésKedvelés
sorry, nem tudtam, hogy ribizli vagy, akkor tudtam volna, hogy tudod 🙂
KedvelésKedvelés
én bénáztam, na! szórom a hamut a fejemre… már egy hete. 🙂
KedvelésKedvelés
Néztem, hogy itt többen szeretik a fülledt déli amerikai államokat, biztos olvastátok a klasszikusokat, William Faulknert pl. Nekem tőle a Megszületik augusztusban a kedvencem. Még egy eszembe jutott, de azt is biztos ismeritek, szintén klasszikus, de angol: D.H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője.
KedvelésKedvelés
Nekem akkora rossz szájíz az amerikai irodalom, tudom, hogy alkottak, meg ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem, de komolyan mondom, sem Fitzgerald, sem Hemingway, sem Steinbeck vagy épp Tennessee Williams nem jutottak el hozzám (bár mindenkitől 1-1 regény/dráma volt, szóval …), még Daniel Keyes-el és Salingerrel is vegyesen vagyok (kamaszkoromban lenyűgőző volt). Voltak nagy korszakaim, előszőr a brittek, aztán jöttek zsidók, végül a 60-as éves Amerikája, a Route 66, a poszt-vietnámi időszakok, a flower power, a drog-függőség és leszokások története, szóval engem mindenestől lenyűgőz az a kontinens, de a francia, orosz, angol és német kalsszikusokon berodált agyam valahogy nem tudott elájulni az amerikaiktól. Faulknernek a Hang és tébolya volt az egyetlen pozítiv kivétel.
Ellenben (és itt pirulok közben), nagyon sok amerikai nő irodalmat olvasok. Kortársat. Legtöbb romantikus, néhány remek krimi, romantikus szállal, sok a fan-fiction, vámpírok és tündérek és lópikulák, azokból ilyen instant módon bekapok egy tucattal, aztán egy ideig szünet, majd megint nekilódulok és így. Már gondolkodom, hogy mit kompenzálok velük 🙂
KedvelésKedvelés
Összegyűjtöttem, amiket itt a kommentelők ajánlottak. Javítsátok, ha valamit rosszul írtam.
Erica Jong könyvei
Rebecca Wells: A vagány nők klubja
Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket?
Csengery Judit: Greta Garbo
Leni Riefenstahl életrajza, önéletrajza
Agatha Christie önéletrajza
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad
W.S.Maugham: Az ördög sarkantyúja
Oliver Sacks: Antropológus a Marson
Jane Goodall: Amíg élek, remélek
Hamvas Béla: Karnevál
John Berendt: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
Marian Keyes könyvei
Clarissa P. Estés: Farkasokkal futó asszonyok
James M. Cain: Mildred Pierce
Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
Yann Martel: Pi élete
? Felhőatlasz
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Erlend Löe Doppler könyvei (?)
Joni Skiftesvik: A fújóskavirág fiú, Az égszerelő
Elfriede Jolinek: A zongoratanárnő
Abe Kobo: A homok assszonya, A dobozember
Daniel Keyes: Az ötödik Sally, Virágot Algernonnak, Szép álmokat, Billy, Billy Milligan háborúi
Benedek István: Aranyketrec
Terry Pratchett könyvei
Neil Gaiman könyvei
Jostein Gaardner: Sofie világa
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Jeanette Winterson: Zsoltárok
Benedek István: Csineva
Molnár Krisztina Rita: Kőház
Sofi Oksanen: Tisztogatás, Sztálin tehenei, Baby Jane
Salman Rushdie: Szégyen, Sálimár bohóc, Talpa alatt a föld, Hárún és a mesék tengere
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
D.H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője
William Faulkner: Megszületik augusztusban
Tóth Krisztina: Pixel (ezt még én ajánlom)
KedvelésKedvelés
ó, gyöngyi, nagy vagy!!! kösz!
KedvelésKedvelés
Ez de jó ötlet! Köszi!
KedvelésKedvelés
a Felhőatlasz (Cloud Atlas) szerzőjének neve David Mitchell, ajánlom minden könyvét, különösen annak aki jól tud angolul 🙂
KedvelésKedvelés
Erlend Loë: Doppler, Doppler, az utak királya, Naiv.Szuper
KedvelésKedvelés
Közben eszembe jutott egy másik meghatározó olvasmányélményem is, és ezzel a magyar szerzők számát is gyarapítanám:
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba – engem már a címe is megigézett, hát még ami utána következik. Nem könnyű, de nagyon visz. Az alábbi linken megtaláljátok, ha valaki belekezdene:
http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000007904&secId=0000831827&mainContent=true&mode=html
KedvelésKedvelés
A pim-en el lehet olvasni.
KedvelésKedvelés
Ó jajjj, ezt olyan szívesen látnám a közös olvasásban! Nagyon női, nagyon kegyetlen, nehéz, katartikus, és magyar.
Nagyon megrázó élmény volt.
KedvelésKedvelés
Nemrég fejeztem be Lesznai Anna Kezdetben volt a kert c. regényét. 1936-tól 1966-ig írta, már az emigrációban fejezte be. A cselekmény a 19. sz. végén – 20. sz. elején játszódik, rengeteg szereplővel, hatalmas tablót rajzolva ki. Olvasható történelmi, társadalmi, önéletrajzi regényként is. Remekül leírja benne a magyar nők helyzetét, kilátásait. Sodró, lendületes, érdekes. Különösen izgalmas a főhősnő, Lizó alakja, a férfiakhoz való viszonyának megjelenítése. Nagyon tudom ajánlani, különösen most nyáron, szabadság alatt, mivel elég hosszú.
KedvelésKedvelés
Most olvasom újra Isaac Asmiov Robottörténeteit, és szemembe ötlött egy nagyon szép gondolat, amit megdöbbentően igaznak érzek, szövegkörnyezettől függetlenül:
“– Női ösztön! – horkant föl megvetően egy alkalommal. Ilyen robotot akartak? Maguk férfiak. Mihelyt látnak egy nőt, aki képes helyesen következtetni, nem bírják elfogadni, hogy olyan vagy még annál is okosabb legyen, mint maguk, erre kitalálják ezt a női ösztön nevű micsodát.”
Isaac Asimov-Női ösztön.
KedvelésKedvelés
Asimovtól sok minden megvolt, ez tán pont kimaradt. Én nagyon szeretem annak ellenére, hogy itt-ott előbújik a hímsovinizmusa, azon kívül a női karakterei a legtöbbször igen egyszerűre sikerültek, csalódott voltam sokszor. Szóval már ezért is jóleső látni az idézetet. 🙂
KedvelésKedvelés
A. Heinlein?
KedvelésKedvelés
Nagyszerű yong adult könyvek vannak még Philip Pullman munkásságából is. A His Dark Materials nagyon erős fantasztikus mű, a Sally Lockhart sorozat pedig minden viktoriánus bája mellett is izgalmas, fordulatos. Amellett, amiért ide is írtam mindkét sorozatnak határozott női főhősei vannak, és elősegítik a kritikus gondolkodásmódot.
KedvelésKedvelés
Múlt héten tettem le Szofja Tolsztaja élete c. könyvet. (Egy irodalomtörténész nő írta) Nem tudtam letenni, teljesen magával rántott. Tolsztoj halála után kb. 80 évvel derült ki, hogy ez a nő mindent megtett a zseni íróért és a családjukért, de addig a társadalom előtt önző nőszemélynek volt feltüntetve, aki pokollá tette az író életét. Hihetetlen, hogy az akkori férfitársadalom, benne a férj, milyen megaláztatásoknak tette ki még életében ezt a csodálatos asszonyt. Levelezésükön keresztül kapunk keresztmetszetet az életükről és az orosz körülményekről. Ami ritkaság számomra, hogy érzelmeket fogalmaz meg, érzéseket érint, mély és igaz érzések töltik meg a történetet.
KedvelésKedvelés
Nem fogtok hulyenek nezni, ha ide azt irom, hogy Toldi-trilogia? Ejjeliszekrenyre a kupacba keszitve, hogy keznel legyen. Mondatonkent, morzsolgatva. Elkepeszto gazdag nyelven, a cselekmeny teljesen mellekes. Ahogy irja. Olyan nincs, nem is volt hasonlo. “Bika rugaszkodvan kotel szakadt vala” hat milyen igeido ez man? Aztan Bill Bryson osszes konyve, szigoruan angolul vagy Pek Zoltan forditasaban. Utleirasok illetve leirasok, utanozhatatlan stilusban es humorral. Vissza kell fogjam magam, hogy ne omoljon belolem a veg nelkuli panasz: az Akademiai Kiado felfedezte Bryson zsenijet es sajnos ezzel a lendulettel el is cseszte: odaadta egy tokeletesen humortalan forditonak. Mar a masodik, eredetiben rendkivul szorakoztato konyvet szurja el. Angolul egy szuk reteg szamara elerheto, vegtelenul sajnalom, mert annyira ajanlanam barkinek. Igy esely nincs megszeretni szelesebb tomegeknek, pedig Bryson tomegiro. (A kiado szerintetek miert teszi ezt, nem erzett ra vagy nem erdekli a bevetel? Mert Bryson tuti kasszasiker lenne, ehelyett ellotyog a tobbi kozepes kozt, amive lecsicskitottak.) Angolul a Walk in the woods vagy a Downunder cimut ajanlom, magyarul a Jegyzetek egy kis szigetrol cimut. A Majdnem minden rovid tortenete es Az otthon sirnivaloan kiabrandito forditas. A harmadik a legfrissebb, Patti Smith konyve. Hogy lehet igy szeretni, elfogadni, es kozben persze vetkezni egy csomot. Jo volt a korszakot is felidezni, mikor ezt olvastam, Woodstockban voltam epp, hosszasabban, es elkeseredett, maganyos, de onmagukat boldognak es szabadnak hazudo, oreg alkesz hippikkel buliztam estenkent, akik belemerevedtek a piszlavharmoniba, es mar sajnos nincs belole kiut es nincsenek oszinte szavak. A kulsosegek es sajat, ebbe az eszmebe fektetett idejuk rabjai lettek. Felelmetes volt latni, hogy ha eleg idot es hitet szanunk valamire, milyen gorcsos onigazolassal ragaszkodunk hozza, meg ha nyilvanvalo is, hogy nem jo ez nekunk… De ez mar nem konyvajanlo, guten tag, viderzen.
KedvelésKedvelés
Szia! Én még nem találkoztam Brysonnal, de majd megnézem az angol antikváriumban, ha legközelebb arra megyek.
Hogy miért adják rossz fordítónak? Szerintem nem mindegy, hogy a fordító milyen kapcsolatban van a kiadóval. Itt van pl szegény Tótisz A., most halt meg. Nagy botrány volt, hogy milyen bénán fordított egy sikerkönyvet, szarvashibák maradtak benne, lektorálás és szerkesztés után is, ő valamiféle tekintély volt, neki lehetett.
Barátnőmmel közösen fordítjuk a harmadik ponyvát, ő már sokkal többet legyűrt, és értetlenül állunk afelett, hogy ilyen silány könyveket minek lefordítani, ki fog ezért pénzt adni. De megveszik. Nincs benne nyelvi humor, se tartalmi, ami meg van, annyira szánalmas, hogy kapaszkodom a klaviatúrába. Minden rakás ilyen szarból megpróbáljuk kihozni a maximumot, minden hülye kifejezésnek utánanézünk, és időnként belenyomunk egy-egy poént, mert ezek nem irodalmi szövegek.
A Toldi zseniális, a fiam még három se volt, mikor elkezdtem neki olvasni, ötévesen meg esténként azon agyalt, hogy közölhetné el a mondanivalóját felező tizenkettesben. Megnézettem vele A világ legrosszabb gyereke c. filmet, zseniális, a kulcsmásoló és Kovács Robi szavalják a Toldit. A Toldi szerelme már nem annyira a szívem csücske, Aranynak is inkább a másik kettő volt kedves.
KedvelésKedvelés
Gerincvelőbe szúró, éles kor- és kórkép:
http://moly.hu/konyvek/toth-olga-csupasz-nyulak
KedvelésKedvelés
koszi, ezt elolvastam, nagyon pontos
KedvelésKedvelés
Igen, a nyelvezeten én is fennakadtam, emlékszem, meg is kérdeztem egy németes kollégát, hogy ez mennyire az írónő stílusa, mennyire a nyelv idegensége számomra, vagy netalántán fordítói ügyetlenség. Ő azt mondta, ez Jelinek stílusa, még ha számomra hihetetlen is. Én meg mást nem olvastam tőle.
Brutális élmény volt, azt hiszem, újra kellene olvasnom, mert rég volt. Készült belőle film is, ha jól emlékszem, de azt nem is mertem megnézni, mindig durvábbak, mint a fantáziám.
KedvelésKedvelés
nagyon jó könyvet olvasok, minden fejezet beszarás. Vicces, mély, és nagyon magyar. Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
KedvelésKedvelés
Most olvastam a Szeplők-et, épp az imént, épp az ajánlásodra. Nagyon jó, keresem majd H.J. könyveit ezután. Köszi 🙂
KedvelésKedvelés
Én is most ismerkedem vele, eddig nagyon tetszik!
KedvelésKedvelés
Tőle még ajánlom a Gyerek c. művét. Nagyon jól megírt társadalom kritika 🙂
KedvelésKedvelés
Kedvenc könyve(i)m M. Druon Elátkozott királyok I.-VI.. Szerintem jó sokszor kiolvastam már őket.
Aztán még szeretem Ken Follett könyveit, kedvencem A katedrális.
Darvas Szilárd, Heltai Jenő, Boris Vian, Moliére.
Vivian Villamont Kisdarázs, mindenkinek ajánlom szívből!
Nem tudom, olvasta-e valamelyikőtök Bálint Tibortól a Zokogó majom c. könyvet. Húúú! Film is készült belőle, de nem szeretek könyv után filmet, mindig csalódás.
Rengeteg könyvem van, nagyon sokat olvasok.
KedvelésKedvelés
A Zokogó majomban egy élhetetlen család kálváriáját akartam elmondani, de ez a család oly népes, hogy tagjai, álom és ébrenlét határán, a legkülönfélébb emberekbe ütköznek. Így hát a regény, amely sok párhuzamos sorsból szövődik, szükségszerűen társadalmi regénnyé terebélyesül, a két világháború közötti időszak s a felszabadulás utáni első évtized freskójává válik.
Hőseim, kívül rekedvén a városon s minden szervezett életformán, már csak a látomásaikban tudnak megkapaszkodni, s azon a keskeny ösvényen indulnak el, amelyet kinek-kinek megvilágít a mellére akasztott lámpása.
Ezt a képzelgésre épülő családot csak az anya ereje és erkölcsi tisztasága mentheti meg a teljes széthullástól. Mint egy új matriarchatusban, ő veszi kézbe a család irányítását, ő a kenyérkereső és a lelki oltalmazó a nagy tűzvész és a pusztító ínség idején.
Szánékom szerint nem törekedtem a kolozsvári külnegyedek kemény szociografikus rajzára, még ha az idő tetten érhető is regényemben. Nem arra figyeltem, hogy az emberek mit esznek, hanem hogy mire vannak kiéhezve; nem azt néztem, hogy a földön alszanak-e vagy ágyban, hanem azt hogy miről álmodnak. És még társadalmi helyzetüknél is jobban izgatott az a rádöbbenés, hogy mindig ezek az egyszerű emberek érezték át leggyötrőbben a lét súlyát, az egszeri életet, s hogy még tragikomikus tévelygéseik közben is szüntelen megigazulásra törekedtek.
Épp ezért a történelmet őbennük igyekeztem ábrázolni, s ami a kulisszák mögött történt, azt sajtókivágásokba sűritve építettem be a különböző történelmi szakaszok közé.
(Bálint Tibor)
…Lajos levette a szemére csippentett nagyítót, és az asszony felé nézett, aki kerek szemét ilyenkor is csodálkozva meresztette rá; valamit talán mondani akartak egymásnak, de sose jutott eszükbe, hogy mit, s ki-ki ismét a munkája fölé hajolt.
Részlet a Zokogó majomból
KedvelésKedvelés
kétszer! hisz főként kolozsváron játzsódik. no meg az író családi barát volt. visszaköszönnek belőle nagyanyám emlékei.
KedvelésKedvelés
Olvasom Háy János: Házasságon innen és túl c. novelláskötetét. Mintha az itt írt posztokra felelgetne minden egyes novella. Pontos, tömör, érzékeny. Ezt is forrón ajánlom.
KedvelésKedvelés
Épp most, a szabadság-szabadosság-szerepek témával párhuzamosan írok Háy János “A mélygarázs” c könyvéről recenziót, már csak az áthallások miatt is ide kell tennem.
http://moly.hu/konyvek/hay-janos-a-melygarazs
KedvelésKedvelés
Ó, az lesz a következő. Elkezdem feldolgozni eddigi életművét, szerintem zseniális a pasas.
KedvelésKedvelés
olvasd, ajánlom – remek szöveg, de egy nagyon sötét könyv, a szerzőhöz képest mindenképp.
KedvelésKedvelés
Csend. – Alapmű az introvertáltakról. Kikről: akik szeretnek csendben könyvet olvasni, elvonulva gondolkodni és ábrándozni, 10-15 perc várni egy buliban mielőtt bárkihez is hozzászólna. Szóval alapmű, ajánlom!
KedvelésKedvelés
Nem tudom, ki ismeri Scott Westerfeld regényét az Uglies-t (magyarul Csúfok). Szerintem egy letehetetlen könyv, és annak ellenére, hogy a főszereplők 16-18 év közöttiek, nemcsak tiniknek valók.
Tartalom:
Tally Youngblood alig várja, hogy tizenhat éves legyen. Ám az ő világában a tizenhatodik év nem a jogosítványt jelenti, hanem egy szépészeti beavatkozást, amely során csúfból széppé válik. Amikor azonban megismerkedik Shay-el, egy lánnyal, aki nem akar szép lenni, ráadásul Shay elszökik, Tally megismeri a szépek világának nem is olyan szép felét. Tallyt ugyanis választás elé állítják, hogy vagy visszahozza Füstösből – az a hely, ahová a széppé válást nem kívánók menekülnek – barátnőjét, vagy sosem lehet szép. Tally pedig olyan döntést hoz, amely alapjaiban rengeti meg eddigi békés világát. Közben az is kiderül, mi történik azzal, aki széppé válik.
Angolul olvasom, de magyarul is megjelent. A kötetek – négy van – a következők: Uglies (Csúfok), Pretties (Szépek), Extras (Extrák), Specials (Különlegesek). Nekem sajnos csak az első kötet van meg angolul, de magyarul az első három kötet megjelent.
KedvelésKedvelés
Az elfér a nap alatt című bejegyzésben olvastam ezt: “mindannyian traumatizáltak vagyunk, legfeljebb nem beszélünk róla” – és erről jutott eszembe, hogy itt megkérdezzem, olvasta-e valaki a következő könyveket:
Sue Gerhardt: A szükséges szeretet (angolul Why Love Matters, aki tudja, olvassa inkább angolul)
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
A “mi van?” kérdésre adandó válasz megalapozásához ezek nekem alapművek, érdekelne, olvasta-e őket más is, meg az is, hogy aki ezeket alapvetőnek tartja, mit tart még alapvetőnek.
KedvelésKedvelés
Én Alice Millert igen, megdöbbentő szemléletfordulat volt, megjegyzem, pont az a terapeutám adta a kezembe, aki a Hétköznapi hímsovinizmust is.
KedvelésKedvelés
Nekem egy változatos szenvedéseket megélt tehetséges gyermek ajánlotta, aki egyébként azóta pszichiáter lett. Még nem került a kezembe, de alig egy perce megvan, úgy tűnik legális, ugyhogy belinkelem.
http://www.ujkorklub.hu/load/eletmoddal_kapcsolatos_konyvek/konyvek/alice_miller_a_tehetseges_gyermek_dramaja_es_az_igazi_en_felkutatasa/22-1-0-5032
KedvelésKedvelés
Szerintem nem legális, de attól még jó, hogy van… Sue Gerhardt, valaki?
KedvelésKedvelés
Még nem, de felírom magamnak. Az Alice Miller megdöbbentő volt ( A tehetséges gyermek drámája). Köszi az ajánlást.
KedvelésKedvelés
Dani Dányi: David Mitchelltől én eddig csak a Ghostwritten-t (Szellemírók) olvastam, az nagyon megfogott. Érdekes, hogy mikor évekkel azelőtt magyarul belekezdtem, pár oldal után letettem.
KedvelésKedvelés
igen, azt anno a British Council könyvtárból ki is tudtam kölcsönözni 🙂 mostanra minden könyvét elolvastam (egyszer), és egyik jobb, mint a másik. ha tudod angolul, mindenképp jobb angolul. van itt polcon egy Cloud Atlas példányom, kölcsönadhatós…
KedvelésKedvelés
RiverSong: Én Jelinektől a Kéjjel éreztem úgy kb. 2 oldal után, hogy ezt nem bírom tovább olvasni, és le is tettem. A zongoratanárnőnél valahogy ez nem volt meg, de a brutalitása mindenképpen gyilkolt belülről.
KedvelésKedvelés
Katja: Fura, én amerikanisztika szakra jártam, és ott olyannyira feminista irodalomelméleti tábor van, legalábbis az ELTE-n, hogy az összes ilyen “nagy” férfiírót ledöngölték egy kicsit, meg mindegyiknél kimutatták a homoszexuális férfibarátságot (pl. Huckleberry Finn, Moby Dick). Helyette a leszbikus és/vagy kisebbségi női írókat favorizálták, pl. Alice Walker. Utólag tényleg azt mondom, hogy Alice Walker, Toni Morrison, Maxine Hong Kingston és Amy Tan megfogtak, sőt volt még Edwidge Danticat-nek a Breath, Eyes, Memory című könyve, amiről itthon szerintem még annyira sem hallottak, mint a többiekről, azzal is úgy voltam, hogy hú, kemény. És persze ezekben a narratívákban összekapcsolódik a nő fölötti uralom a gyarmatosítás fogalmával, bár nem mindegyik erről szól, a bevándorló íróknál, amilyen Amy Tan vagy M. H. Kingston, ott inkább az identitáskeresés és az ősi mitológiához való kapcsolódás a fő téma.
KedvelésKedvelés
Ebbe a mindenkiben kimutatják a homoszexuális férfibarátságot dolgoban nincs benne az amerikaiak teljesen képmutató szexuális prűdsége is? A többieket nem ismerem, én csak a hagyományosan “nagynak” ismert íróktól szemelgettem, különösebb mély élmény nélkül …
KedvelésKedvelés
Nem tudom, én főként a női kritika belemagyarázását éreztem benne, aztán fene tudja. egyiket sem olvastam még el, valahogy a Moby Dick meg az Öreghalász és a tenger nem fognak meg.
KedvelésKedvelés
http://www.theguardian.com/books/2013/aug/29/womans-place-elisabeth-badinter-review
Elisabeth Badinter konyvenek recenzioja. Nekem nagyon erdekes, amit o csinal – ez a konyv pont arrol szol, hogy a gyermekszules/- neveles “termeszetes divatja” mennyire felerositi az apak es az anyak kozti kulonbsegeket, es mennyira kitaszitja a not a munkaeropiacrol.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Csatlakoznék ehhez a közösséghez! Kezdésnek egy könyvajánló, Jane Yolen: Csipkerózsa
http://zollneragi.blogger.hu/2013/09/06/nem-tundermese
KedvelésKedvelés
Sziasztok, én is hoztam érdekességet. Egymás után olvastam ezt a három művet. Három írónő, látszólag semmi közük egymáshoz, mégis olyan érzésem volt, mintha szükségszerűen kellett volna követniük így egymást:
Ljudmila Ulickaja: Kukockij esetei
Dubravka Ugresic: Banyatanya
Finy Petra: Madárasszony
Persze a hármas egység határozott érzete ellenére a fő kedvenc a Banyatanya.
Ismeri valaki bármelyiket?
KedvelésKedvelés
Ulickajától többet is olvastam (Médea gyermekei, Elsők es utolsók, Életművésznők) de ezt pont nem.
Anna Gavalda : Vigaszág -át olvasta valaki?
KedvelésKedvelés
Megint Háy Jánost olvasok, most A gyerek-et. Ez is hihetetlen, olyan pontos, olyan érezhető. Pont tegnap tartottam ennél a résznél:
“A férfi követte, s aztán otthon előjött azzal, hogy mit kerestél a Hajós utcában, a lány meg nem tudott mit mondani, mert nem ismerte nagyon a budapesti utcaneveket, és csak makogott. Ugye, megmondtam, ugye, én tudtam, és a férfi nekiesett a lánynak és nyolcnapon túl gyógyuló sebeket ejtett rajta, úgyhogy nyolc napra be is zárta, s csak akkor engedte ki, amikor már látta, hogy ezzel nem lehet orvoshoz menni. Egyébként nem félt különösebben az orvosi látlelettől sem, mert az orvosok is férfiak voltak, aztán ki akar egy másik férfinak betenni. Ők is ütik az asszonyt otthon, vagy ha az asszonyba beleuntak, akkor a gyerekeket. Össze kell tartani. Csak biztonságból zárta be a nőt, mert előfordulhat egy női orvos is vagy egy buzi, szóval neki nem kell ez a zűr.”
Döbbenet.
KedvelésKedvelés
A gyerek-en én végig zokogtam, pedig semmiféle saját élmény nem jött föl, aztán ezt elmeséltem egy ismerősnek, aki jóban van Háy Jánossal, ő meg továbbadta, János meg azt üzente, hogy ezért írta.
KedvelésKedvelés
ÓÓÓÓÓ
KedvelésKedvelés
Wow!
Hogyhogy nem megy ez az oldal? Olyan jó ötlet pedig.
Most nézegetem az antikvár könyveket, jegyzetelek serényen… Már csak el kéne kezdenem olvasni! Háy János sem fog kimaradni.
KedvelésKedvelés
Eszembe jutottál néhány hete. Volt itt a városban, ahol élek, egy fesztivál, és az egyik programpont egy Háy János – Beck Zoltán előadóest volt. Nem tudom ismered-e/ismeritek-e ezt a produkciót, nem egészen tudtam eldönteni, hogy akkor ez valami premier volt-e, vagy rendszeresen fellépnek így ketten, viszont, ha csinálják gyakran, akkor mindenképp érdemes elmenni, piszok jó estet csináltak. Egy gitár, két szimpatikus pasas, az egyikük felolvas (olyan kis zavarbajövős, szerény figurának tünt ez a Háy így 3 méter távolságból), a másikuk megénekli, amit az egyik megírt, az egész kedves, barátságos, néző-közeli, semmi fellengzés, sztárkodás, persze az is lehet, hogy a kicsi és barátságos tér, meg a nagyon aktív közönség is szerepet játszott ebben, de tényleg egy olyan eksztázisos este volt, amikor úgy jössz ki, hogy körbeér a szád, és mindenkinek csak erről beszélnél.
Én azelőtt nem ismertem Háyt, csak itt olvastam róla, aztán most gyorsan rendeltem tőle néhány kötetet :).
Egyszóval, ha még nem láttad ezt az előadást, föltétlenül nézd meg, ha meg láttad, akkor ugye, milyen jó volt?
KedvelésKedvelés
Nem láttam, de fogom figyelni, egész beköltözött hozzám az az ember! Köszi az ajánlót!
KedvelésKedvelés
Cserna-Szabó András: Anna és a barbik c. írását ajánlom az augusztus 30-i Élet és Irodalomból. Sajnos neten nincs fenn. Röviden arról szól, hogyan hagyja el egy családapa mindenét egy kiskorú prostitutáltért.
KedvelésKedvelés
Ez az?
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ma-cserna-szabo-andras-3/
KedvelésKedvelés
áááááá. Vagy inkább ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Nem bírom végigolvasni. A gyászt. A közös olvasás felmerülésénél ajánlotta valamelyikőtök. Úgy tűnik, nem vagyok rá felkészülve. Rettenetes.
Röhögni akarok, felejteni gyorsan ezeket a képeket. Ajánlanátok valamit? Nagyon vidámat. Még annál is vidámabbat? Mint pl a Winkler féle Kutyaszorítóban?
KedvelésKedvelés
Én is a felénél csaptam be. Nem bírtam.
KedvelésKedvelés
Én bele sem merek kezdeni.
KedvelésKedvelés
Ezt nem olvasta véletlenül valaki?
,,Jack Holland – Nőgyűlölet
Apám szerette a történelmet, és szerette a nőket. Ez a két tény vezette el őt a nőgyűlölet témájához, mely meglehetősen különbözik attól, amiről a hivatása szólt: az észak-írországi politikai ügyektől.
2002-ben kezdett el dolgozni a Nőgyűlölet. A világ legrégibb előítélete című könyvén. A téma meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult. A férfiak, ha meghallották, mivel foglalkozik apám, többnyire azt feltételezték róla, hogy igazolni próbálja a nőgyűlölet jogosságát. Ez a reakció nagyon megdöbbentette apámat. Általában mindenki meglepődött, hogy egy férfi ír erről a témáról. „Miért ne? A nőgyűlöletet férfiak találták ki” – mondogatta.
Írás közben nagyon megrázta azoknak a bűntetteknek a hosszú sora, melyeket férjeik, apáik, embertársaik és uralkodóik követtek el a nők ellen. Anyámmal megborzongtunk, amikor sorolta őket – a boszorkánysággal vádoltak esztelen kínzásától kezdve az észak-koreai börtönökben elszenvedett borzalmakig. Újságcikkeket vágott ki, elolvasott millió történetet, a költészethez és a drámairodalomhoz nyúlt kulturális magyarázatért.
Apám úgy érezte, ez a legfontosabb munkája. Újságírói tekintete arra a félelmetes kérdésre irányult, hogy hogyan lehetséges, hogy a történelem során az emberiség egyik fele mindvégig elnyomta és terrorizálta az emberiség másik felét.
(Jenny Holland Előszavából)”
KedvelésKedvelés
Tegnap megvettem Agota Kristoftól a Trilógiát, ma estére már két részt elolvastam. Nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, de egyszerűen letehetetlen.Amikor legutóbb az órára néztem, fél hét volt. A rövid, szikár mondatok egyszerűen elsodornak. A Nagy füzetet még nem néztem meg, de már értem, hogy miért ekkora siker.
KedvelésKedvelés
Elolvastam, becsuktam, és újra kezdtem, a fejlemények tudatában újra, új szemmel. Iszonyú jó, az év felfedezése számomra.
KedvelésKedvelés
Szia. Köszönöm szépen az ajánlót, el fogom olvasni. Kíváncsi lennék, hogy azóta sikerült-e a filmet is megnézned, s azt is ajánlanád-e, avagy csalódás-e a könyvélmény után. http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=144257
KedvelésKedvelés
Annak idején úgy tanították nekünk az egyetemen, hogy amikor ezeket a regényeit írta, még nem tudott elég árnyaltan franciául, ezért is az egyszerű, szikár mondatok, amelyek valóban elképesztő erővel bírnak.
Nagyon érdekes a nyelvhez való viszonya egyébként, ezt az idézetet találtam:
“Több mint harminc éve beszélek, húsz éve írok is franciául, de még mindig nem ismerem. nem beszélem hiba nélkül, és csak a szótár gyakori használatával tudok rajta helyesen írni. Ezért hívom a francia nyelvet is ellenséges nyelvnek. És van még egy oka, amiért így hívom, és ez az utóbbi súlyosabb. Ez a nyelv az, amelyik folyamatosan gyilkolja az anyanyelvemet.”
KedvelésKedvelés
Megint Háy János: A mélygarázs. Dányi Dani ajánlotta, meg az volt a következő a polcon a könyvtárban. Eszelős, milyen elevenen reagál a jelenre, a változásokra, hihetetlen, milyen szeme és empátiája van a női rejtelmekre, tragédiákra.
KedvelésKedvelés
Szia Gyöngyi, nem olvastam még Háy-t, melyiket ajánlanád kezdetnek?
KedvelésKedvelés
Novelláskötet: Házasságon innen és túl. Zseniális.
KedvelésKedvelés
Bocs, hogy hozzászólok, de zseniális “A gyerek” c. regénye!
KedvelésKedvelés
Czapáry Veronika: Megszámolt babák
Hátha valaki előbb hozzájut mint én.
http://www.kisalfold.hu/lilla/sokkoloan_dont_ujabb_tabukat_czapary_masodik_kotete/2354485/
KedvelésKedvelés
Olvasta valaki Robert Norwood:Nők, akik túlságosan szeretnek című könyvét? Mi a véleményetek?
Most kezdtem el.
KedvelésKedvelés
Olvasta valaki Ute Ehrhardt: A jókislányoknak nem terem babér? Vélemények?
KedvelésKedvelés
Ő Világirodalmi antológia
Jacques Prévert (Szerző) Umberto Saba (Szerző) Rafael Alberti (Szerző)
Ismertető:
Ez alkalommal mind a téma, mind az irodalmi anyag kimeríthetetlen. A nők természetszerűleg az írók és költők gondolkodásának középpontjában vannak szerte a világon, a félfeudális, a kapitalista, a szocialista társadalmi viszonyok között egyaránt.
A világirodalom alkotói hol a nemzeti hagyományoknak megfelelően, hol éppen azok ellenére közelednek a témához, a legkülönbözőbb stílusfelfogásokat, művészeti irányzatokat követve. Ez még akkor is így van, ha gyűjtési lehetőségeinket időben kb. fél évszázadra szűkítettük le. Irodalmi válogatásunk tehát óhatatlanul önkényes, de egyúttal bizonyítja a téma sokarcúságát. Ezt a tarkaságot lehetetlen volt és nem is szabad tematikus ciklusokba erőltetni. A gyűjtemény rendező elve így az élet folyását követte: lányok, asszonyok, anyák és idős nők kötetünk szereplői a világ minden tájáról.
Ha valakit érdekel ez a könyv, szívesen odaajándékozom.
KedvelésKedvelés
Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet. 4-5 éve végigkínlódtam a majd’ ezer oldalt, most újrakezdtem és úgy iszom minden szavát, mint a sivatag a vizet. Ki olvasta, vélemény esetleg?
KedvelésKedvelés
A töltsétek be a földet bejegyzéshez:
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CDYQFjAA&url=http%3A%2F%2Fddl3.data.hu%2Fget%2F0%2F5584337%2FKonrad_Lorenz_-_A_civilizalt_emberiseg_nyolc_halalos_bune.pdf&ei=hUOtUvKDHsSq0QWUrYCoCQ&usg=AFQjCNGT88B7F1dEk8RY-2jGalwXmwUYDA&bvm=bv.57967247,d.d2k&cad=rja
KedvelésKedvelés
A töltsétek be a földet bejegyzéshez, hogy pozitív is legyek:
E.F.Schumacher: Small is beautiful, 1973 (http://en.wikipedia.org/wiki/Small_Is_Beautiful)
Maurizio Pallante: La décroissance heureuse, 2011
KedvelésKedvelés
Tóth Krisztina
Nagy vonalakban a női szexualitásról.
http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/101/toth.html
“Tedd szét a lábad! Ez az! Jobban, nagyobb terpeszbe! A fenekedet egy kicsit lejjebb, úgy, a lábfejedet meg fordítsd befelé! Ez az, így jó lesz!
A fölgerjedt férfi kivörösödve instruál, rekedten hadonászik: hóekézni tanít a sípályán. A fölgerjedt férfi ugyanis arról ismerszik meg, hogy el akarja magyarázni, amit nem értesz, meg akar tanítani valamire, amit nem tudsz: biciklizni, hóekézni, hasilélegezni, vezetni, vékony palacsintát sütni, pillangózni, ütvefúrni, egyáltalán, bevezetni az élet dolgaiba, a tutiba, a hetedik mennyországba. A fölgerjedt férfi megáll a Notre Dame előtt, szemüvegszárral hadonászik, és hangosan azt mondja: gótika. Forgatja az étteremben a borosüveget, elolvassa a címkét, majd mélyen a szemedbe nézve elismétli a bor nevét, hozzátéve az évjáratot.”
http://moly.hu/konyvek/toth-krisztina-hazaviszlek-jo
KedvelésKedvelés
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Röviden: semmi köze a Harry Potterhez, sőt. Egy angol kisváros lakóinak élete közelről, kemény témákkal (drogabúzus, szexuális erőszak, feleség- és gyermekbántalmazás), és néhány olyan hőssel, akikhez képest Voldemort egy tündéri plüssmaci, mert ő legalább nem létezik. A figurák emberiek, a szerethetőség és a kegyetlenség keveredik bennük, más-más módon és arányban.
KedvelésKedvelés
Olvasom, és nagyon tetszik! Köszönöm, hogy több helyen megemlítetted. Csak negatív kritikákat hallottam róla, pedig sokkal jobb, mint HP.
KedvelésKedvelés
Eszembe jutott egy korábbi fordításom, megtaláltam online, szíves figyelmetekbe ajánlom. Nicole Malinconi olasz származású, Belgiumban élő írónő ‘Csendkórház’ című kisregénye a nőgyógyászaton, szülészeten fekvő nők kiszolgáltatottságát írja le hihetetlen erővel, tiszta, szikár és hidegen éles mondatokkal, hátborzongató. Nagyon ismerős lesz többünknek, azt hiszem…
http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/1758/csendkorhaz
A szöveg második része a Kalligram folyóirat 2011. februári számában jelent meg, ezt sajnos csak nyomtatott formában lehet utolérni.
A szerző eredeti szakmája szociális munkás, évekig dolgozott segítő szakemberként szülészeti-nőgyógyászati osztályon.
KedvelésKedvelés
Köszönjük!
KedvelésKedvelés
Mostanában olvastam pár baromi jó könyvet. Úgy látom így első blikkre, hogy még nem szerepeltek itt.
András László: Egy medvekutató feljegyzései (nagyon jutányos áron kapható a Könyvudvarban).
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) – igazi felnőtt mesekönyv, jó humorral, aranyos illusztrációkkal. Nem tudom, gyerekek hogy fogadják.
Meg ha nem túl nagy bunkóság, megemlítem, hogy lesz egy magánkiadású antológiánk amatőr szerzőkből. Akit érdekel, annak szívesen mesélek róla privátban.
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó – nagyon posztmodern, tulajdonképp az olvasásról szóló regényféleség.
KedvelésKedvelés
hova tűntél?
KedvelésKedvelés
Sok volt a munka az ősszel, aztán lemorzsolódtam. De leszek még.
KedvelésKedvelés
Én most épp Szécsi Noémi könyveire kattantam rá, elolvastam a Nyughatatlanokat (2011, Európa) most a Gondolatolvasót (2013, Európa). Az első női szempontból, többszörös csavarral bontja le a heroikus-romantikus 1848-as emigráns-sztorit. Az utóbbi főszereplője egy siketnéma fiú. Kellően okos ahhoz a szerző, hogy az olvasó is gondolatolvasó legyen, és nagyon is testi élményekről szerezzen tudomást általa. Azt képzelhesse el, hogy éli meg a “fogyatékos” a testét, a szerelmet, a szexet.
Intellektuális, érzéki, imádom.
itt egy interjú a szerzővel: http://www.litera.hu/hirek/szecsi-noemi-nem-hittem-hogy-egy-siket-fiu-tortenete-barkit-erdekelhet
Szerdán (február 26. 17 órakor) egyébként beszélgetés is lesz a könyvről, az Írók Boltjában, az ÉS-KVARTETT programsorozat keretében.
A beszélgetés résztvevői: Bárány Tibor, Keresztesi József és Szilágyi Zsófia. A beszélgetést vezeti: Károlyi Csaba.
KedvelésKedvelés
Amindenit, nagyon kíváncsi lettem, mindenképpen megszerzem!!
KedvelésKedvelés
Nálam most nyáron majd 15 év után taszította le a trónról az Elemei részecskéket McCarthytól az Átkelés. Egyébként is a kedvenc íróm, habozás nélkül megveszem minden könyvét, de ez hónapokig csak állt a polcon, mert közben jött a koraszülött második, volt elég bajom, néha rátévedt a tekintetem, sóhajtottam, mikor fogok tudni belelapozni egyáltalán. Aztán egy délután csak levettem, pedig alig aludtam hónapok óta, de ez úgy berántott, hogy képes voltam a napi 3-4 óra alvásidőm rovására olvasni. Akkora gyomros volt nekem ez a könyv, jó értelemben, amiben nagyon régen nem volt részem. Ilyen szuggesztív, zseniális írót nem tudnék még egyet mondani, ekkora hatást ilyen szikár, tömör mondatokkal elérni, egyszerűen lenyűgöző. Ha azt mondanák, tíz évig nem olvashatok mást, csak ezt, nem rázna meg, mert századik olvasásra sem tudnám minden rétegét felfejteni. Nekem régen a Vadnyugatról mindig csak a kopár sziklák jutottak eszembe, de amióta az ő könyveit olvastam, vibráló, ezerszínű, soha meg nem fejthető, végtelenül vad és rettenetesen szomorú helynek látom, ahol ilyenek az emberek is, közben mégse. Abszolút maszthev.
KedvelésKedvelés
Nekem Az út volt ilyen McCarthy-tól. Késö éjjelig olvastam, mint tinikoromban, aztán meg nem mertem elaludni. Most meg a Nincstelenek volt hasonló húsbavágó élmény, pedig teljesen más a két könyv.
KedvelésKedvelés
Az evészavaros téma kapcsán ajánlom Laurie Halse Andersontól a Jégviráglányok című könyvet. Iszonyú szép, iszonyú súlyos.
KedvelésKedvelés
Sziasztok, Elena Ferrante könyveit ajánlom szeretettel (kortárs olasz író/írónő, mert nem lehet tudni a személyéről semmit), finom érzékkel veszi sorra a mai nők útjait, lehetőségeit, nyomorait. Olyan, mint ez a blog, egy tömény AHA-élmény. Mitha az én életemről szólna. Az egyik címe: Amikor elhagytak. A másik (Tékozló szeretet) az anya-lánya kapcsolatot boncolgatja. A Nő a sötétben című még várakozik az éjjeliszekrényemen.
KedvelésKedvelés
Tobb irot is ajanlhatnek akiket szeretek, de most Jose Saramago jutott eszembe. Rolunk ir emberekrol nem csak nokrol, nem csak ferfiakrol. Szamomra meg a legelvetemultebb emberi reakciokat viszonyulasokat, torteneteket is koltoi nyelven mondja el. En egy-egy “barokk” mondatat percekig izlelgetem. Plasztikus mint Marquez szinte erezni az illatokat, izeket a konyveibol. A vaksag c konyve lett nobel-dijas, gondolom sokan olvastatok mar, de aki nem annak azt javaslom ne ezzel kezdje hanem a Liszabon ostromanak tortenetevel vagy a Kolostor regenyevel. A ti ajanlataitokbol talaltam sokat amit eddig nem olvastam sot…amint haza jutok potolom a hianyt es nagyon hasznos, hogy a blogon van egy ilyen irodalom “szekcio” mert en kiestem az otthoni “mit erdemes elolvasni ” irodalmi tajekozottsagbol es nagyon hianyzik.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Tegnap egy beszélgetés (melyik regényhőssel azonosulnál szívesen) odáig kanyarodott, hogy ketten az emberemmel nem tudtunk olyan művet felidézni, amire teljesülnek az alábbiak:
– regény, nem életrajzi, hanem teljes mértékben fikció
– felnőtt nő a főszereplője
– nem az a fő cselekmény, hogy pasizni próbál és nem is a férfiakkal való viszonya a fő szál, hanem aktívan csinál is valamit
– és nem is arról szól, hogy szenved, mint a kutya valamilyen kilátástalan helyzetben.
Tudtok segíteni?
KedvelésKedvelés
Nehez ugy. Altalaban a noi szereplok valami ferfivel valo relacioban jellenek meg az irodalomban. A kolostor regenyeben az egyik fokarakter egy no, szokatlan kepesseggel (belelat az emberekbe) de vegul is egy kulonleges es szoros kapcsolodas a fo motivum es az emberi almok amelyek orultsegnek tunhetnek. Regen olvastam a tortenet elhalvanyult bennem a hangulata nem. De meg gondolkodom.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, megkeresem!
KedvelésKedvelés
Ha nem lenne felnőtt nőnek lennie, kapásból a Harisnyás Pippit mondanám:-)
KedvelésKedvelés
Szia!
Érdekes, hogy van a kortárs krimiknek egy ilyen vonulata, ahol nő a nyomozó (akár mert rendőr, pl. a Rizzoli and Isles könyvekben szigorúan, nem a sorozat, akár mert törvényszéki orvosszakértő pl. Patricia Cornwell könyveiben, akár mert egyéb szakértő, pl. Kathy Reichs könyveiben).
Sőt vannak nem is olyan friss munkák, szerzők, magyarul megjelent pl. Sue Grafton és az abc krimijei, A, mint alibi stb, kötetek, melyekben egy magánnyomozónő a főhős, aki még virágot sem tart kis garázslakásában, letolva magáról a másról gondoskodás felelősségét. Aztán most, hogy a skandináv krimik beindultak, illetve a The Killing/Broen (A híd) sorozatok is megalapoztak egy működő szisztémát, jönnek a vegyespáros nyomozások, egyéb női karaterek.
Sajnos nem vagyok szakértője a témának, és az utóbbi években a chic-lit mellé nagyon sok vicces-kevésbé könnyed női, enyhén krimis könyv is megjelent, ezeket sem erőm, sem (bevallom) kedvem nem volt követni.(Agatha Raisin, ami beugrik, meg valami süteményes csaj, Egzotikus csók és gyilkosság pl. az egyik könyve, ahol az egzotikus csók egy süti neve, és a regényben receptek is szerepelnek, hehe.
Amúgy tudok ajánlani egy chick-litet alaposabban figyelő könyvesbloggert, lehet szemelgetni a könyvek között nála, ha valakit ez a zsáner érdekel: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/
KedvelésKedvelés
Hú, meg beugrott még egy, szomorú apropó, hogy nemrég elhunyt Sue Townsend, az Adrian Mole könyvek szerzője, neki jelent meg egy kellemes regénye, Coventry újjászületik, abszurd a történet, kicsit kócos, de a szívembe lopta magát, habár sosem lesz irodalmi Nobel jelölt, megrázó, átalakító olvasmányélmény. Női pikareszk regény, fejlődésregény, talán nem is nehéz beszerezni.
KedvelésKedvelés
Most átnéztem a könyvespolcaimat és elképesztő, hogy mennyire csak kamaszlány főszereplővel vannak ilyen könyvek, ha felnőtt nő a főszereplő, akkor már szerelmes, férjhez megy.
Amiket találtam: Fannie Flagg, Tracy Chevalier és Joanne Harris könyvei. Bár az utóbbi két szerzőnél elég gyakori a romantikus szál, de nem minden könyvükben jelenik meg.
KedvelésKedvelés
Joanna Bator könyvei. Homokhegy és Homokfelhő.
KedvelésKedvelés
Olyan érdekes ez a kérdés, és annyira nem jutott eszembe hirtelenjében semmi, hogy nekiültem végiggondolni. Ezeket találtam:
– Agatha Christie Miss Marple-je
– Jean Webster: Nyakigláb apó, Kedves Ellenségem (mondjuk ezekben van romantikus szál is, de én pont nem amiatt olvastam újra őket vagy tízszer)
– Karen Blixen: Babette lakomája (ez rég volt, nem emlékszem, de a fülszöveg alapján nincs benne romantika)
– P. L. Travers: A csudálatos Mary 😀
– Terry Pratchett boszorkányai
KedvelésKedvelés
A sundiszno eleganciaja c. konyv jutott meg az eszembe. Angolul nagyon tetszett, szerintem a magyar forditasa is jo lehet, de nem mindig tetszik magyarul ami angolul igen. De ajanlom, mert jo olvasmany. 🙂
KedvelésKedvelés
Csatlakozom az ajánlókhoz, nagyon jó könyv!
KedvelésKedvelés
Nemrég olvastam Hidas Judit novelláskötetét, ő egy új szerző a hazai palettán, az idei könyvfeszten ő képviselte Magyarországot az Európai Elsőkötetesek Fesztiváján. Érdekelt a női hang, ezért beszereztem a Hotel Havannát.
Még nem jutottam dűlőre, mert némely novellája erős, pofonvágósan, de mostanában megindult a női novella, itt a blogon Éva Szvoren Edinát többször bemutatta, és jó beszélgetések alakultak ki, amiket csak kibiceltem gyáván :(, vagy ott van még Csobánka Zsuzsa, Tóth Krisztina, de Rakovszky Zsuzsának is volt nemrég novelláskötete.
Nekem Hidas Judit nem olyan karakteres, mint pl. Szvoren Edina, akinek nagyon átütő, enigmatikus a stílusa, nem is olyan kézbe simuló, könnyen megfogható, mégis kemény, mint Tóth Krisztina, úgy éreztem, ő (még egyelőre?) szövegszinten nem karakteres, de a témái, a kiemelései, megragadott szituációi már jellemzik. Van olyan novellája, ami azóta nem megy ki a fejemből, nem enged el, nyomaszt, még feldolgozás alatt.
Ha valakit érdekel a kötet, és errefelé jár, ahol lakom (Bp., Király utca környéke), szívesen kölcsönadom, rohadt önző okokból: úgy elbeszélgetnék róla másokkal. 🙂
KedvelésKedvelés
Koszi az infokat. En biztos olvasok majd toluk, van mit bepotolnom. 🙂
KedvelésKedvelés
Van fent a neten pár novella Hidas Judittól, ha valakit érdekel:
http://www.holmi.org/2004/11/hidas-judit-a-fogorvosom
http://www.litera.hu/hirek/a-nezd-ki-van-itt-cimu-palyazat-gyoztes-novellai
http://marieclaire.hu/Kultura/2014/01/11/Olvasd-el-Hidas-Judit-Dieta-forte-novellajat(1)
KedvelésKedvelés
Elolvastam őket. Nyomasztó de jó, a Csirke kevésbé tetszett a másik kettő jobban.
KedvelésKedvelés
Ugyan nem könyv, de vers és gyönyörű… A csodálatos Maya Angelou-tól.
Ma hunyt el. Fantasztikus nő volt…
“You may write me down in history
With your bitter, twisted lies,
You may trod me in the very dirt
But still, like dust, I’ll rise.
Does my sassiness upset you?
Why are you beset with gloom?
‘Cause I walk like I’ve got oil wells
Pumping in my living room.
Just like moons and like suns,
With the certainty of tides,
Just like hopes springing high,
Still I’ll rise.
Did you want to see me broken?
Bowed head and lowered eyes?
Shoulders falling down like teardrops.
Weakened by my soulful cries.
Does my haughtiness offend you?
Don’t you take it awful hard
‘Cause I laugh like I’ve got gold mines
Diggin’ in my own back yard.
You may shoot me with your words,
You may cut me with your eyes,
You may kill me with your hatefulness,
But still, like air, I’ll rise.
Does my sexiness upset you?
Does it come as a surprise
That I dance like I’ve got diamonds
At the meeting of my thighs?
Out of the huts of history’s shame
I rise
Up from a past that’s rooted in pain
I rise
I’m a black ocean, leaping and wide,
Welling and swelling I bear in the tide.
Leaving behind nights of terror and fear
I rise
Into a daybreak that’s wondrously clear
I rise
Bringing the gifts that my ancestors gave,
I am the dream and the hope of the slave.
I rise
I rise
I rise.”
KedvelésKedvelés
A múlt héten fejeztem be Az őzet Szabó Magdától – nem tudom, miért nem olvastam eddig, valószínűleg féltem tőle (pedig semmiben nem hasonlítok a főhősre, például, így nem mondhatni, hogy esetleges személyes érintettség miatt), de most gyanúsan újraolvasás lesz belőle a közeljövőben.
Rövid tartalomismertető, vélemények, értékelések itt, nem akarom elrontani a saját, bénán összeakott szavaimmal: http://moly.hu/konyvek/szabo-magda-az-oz
KedvelésKedvelés
Szilágyi Vilmostól A nemek viszonyának jövője c. könyvet olvasta valaki? Kíváncsi lennék rá, mi róla a véleményetek.
KedvelésKedvelés
http://www.marosvasarhelyiradio.ro/musorok/hangoskonyvek/kovacs_franciska_maria_vegtelenitett_napok_1_2.html
KedvelésKedvelés
Peter Stjernström: A világ legjobb könyve
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/08/a-vilag-legjobb-konyve.html
“A sok humorban bővelkedő történet mellett képet kapunk, bepillanthatunk a kiadók, írók világába. Írókról, kiadókról, stílusokról mondja el véleményét a szerző. Nem is annyira titkolt módon, ám cseppet sem bántóan. Alig szemtelenül viccesen mesél emberi gyarlóságainkról, a múzsa csókjáról, vagy éppen annak hiányáról.”
KedvelésKedvelés
Olvaslak benneteket, de annyi a munka, hogy írni ritkán van/lesz időm. Pedig olyan jó lenne többet lenni veletek. De mindenképpen meg akarom köszönni azt a sokat, amit eddig itt kaptam. Könyvekkel pedig jó megköszönni.
Ayn Rand: Az ősforrás. (Itt figyel a polcon az Atlasz is, de hát angolul van, és vagy ezer oldal, majd ha már mindenki önállóan megy fürdeni…)
Arlender: Y (engem már a trailer kérdése megtalált: https://www.youtube.com/watch?v=tS9aLP2ifk0)
Gyacsenko: Arszen és a játék hatalma (az Alexandra és a teremtés növendékei is tetszett, egészen a végéig, de ott azért becsapva éreztem magam egy kicsit. Itt meg nem.)
És csak halkan kérdem: Polcz Alaine hogy maradt ki?
KedvelésKedvelés
Szerintem Polcz Alaine embersége és írói képességei távol vannak egymástól.
KedvelésKedvelés
“Bár a befelé forduló, csendesebb introvertáltak és a társaság- és élménykereső extrovertáltak aránya nagyjából egyforma az emberek között, a nyugati kultúra mégis a harsányabb extrovertált viselkedést részesíti előnyben, olyannyira, hogy az introvertáltak gyakran kénytelenek saját természetüket elnyomva extrovertáltként viselkedni, ha boldogulni akarnak az életben – pedig nekik köszönhetjük többek között az Apple-t, a relativitáselméletet vagy Van Gogh napraforgóit is.
Susan Cain olvasmányos és tudományosan megalapozott könyvében felszólal ez ellen az aránytalan megítélés ellen, és bemutatja, miben különbözik egymástól az introvertáltak és az extrovertáltak agyműködése, személyisége, munkastílusa és társas viselkedése, a párkapcsolatoktól a szülő-gyermek viszonyig. Körüljárja, milyen területeken teljesítenek jobban az introvertált emberek, lehetnek-e jó üzleti vezetők, és lerombol néhány közkedvelt extrovertált mítoszt, mint a brainstorming és a csapatmunka eredményességébe vetett feltétlen hit.
Ideje, hogy felismerjük – nem csak a harsányságban van érték, hanem a csendben is.”
http://moly.hu/konyvek/susan-cain-csend
http://www.origo.hu/nagyvilag/20131217-csendes-coming-out-az-introvertaltak-forradalma.html
KedvelésKedvelés
Lemaradt a lelkesítő videó:
(feliratos)
KedvelésKedvelés
❤ http://444.hu/2014/10/24/szerb-antal-elvarazsolta-amerikai-kritikusat-2/
"Csak az irodalom képes kielégíthetetlen étvágyat gerjeszteni egy olyan világ iránt, ami túlnyúlik érzékeinken. Szerb filozófiája szerint épp ez a különbség, az irodalmi tökéletesség és a világunk között kell, hogy motiváljon minket az életünk alakítására, arra, hogy megkérdőjelezzük és eltépjük az adott kereteket."
KedvelésKedvelés
http://mek.oszk.hu/00200/00286/
És az összes további kötet. Harmincas évek, Anglia, sok erős és okos lány, de a fiúk se mulyák. Akinek van tizenkét éves gyereke (+/- két év, illetve ki mikor tanult meg olvasni), az lehet, hogy örülni fog neki. Személyes kedvencem a Fecskevölgy.
KedvelésKedvelés
en mindet imadtam tole.
KedvelésKedvelés
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor a futásról beszélek?
Gillian Flynn: Holtodiglan (a vége nem sikerült szerintem, nincs jól megírva, először a filmet láttam)
KedvelésKedvelés
A Holtodiglan vége nekem sem tetszett. Nem tudom, hogy fordítási hiba vagy én vagyok értetlen, de egyszerűen nem is értem az utolsó mondatot.
KedvelésKedvelés
igazából most jut eszembe, “az évek meg csak telnek” poszt miatt, van egy nagyon remek magyar könyv, a női testről és az idö múlásáról, nekem 10+ éve megvan és éppen decemberben is használtam, ime. http://www.libri.hu/konyv/kriston_andrea.kriston-intim-torna.html
(akkoriban nagyon nem volt penzem, szoval lehet hogy abban az evben csak ezt az egy konyvet vettem, de azota is jon velem minden koltozesnel!)
senkit ne tévesszen meg a cim, van benne szó a hüvelyi izmokról is, de van tudás a mellről és az arcbőrről is. szakszeríű, megalapozott, érthető és napi szinten megvalósítható.
nagyon ajánlom, akármilyen korban, van férfipárja is, ha valakit az érdekel 🙂
KedvelésKedvelés
Most fejeztem be, nagyon tetszett: Karen Joy Fowler: The Jane Austen Book Club.
KedvelésKedvelés
Augustus Y. Napier: A törékeny kapcsolat
Egy családterapeuta házaspárból a férj írja a könyvet, pszichológiai könyv, de szuperolvasmányos, rengeteg konkrét történettel, a saját életükből is, életrajzi írásnak is beillik.
A téma a férj és a feleség közti egyenlőség keresése egy életen át, kezdve azzal, hogyan derül ki a számukra, hogy valami nem oké a férj-feleség közti feladat leosztással, ki mit hozott a házasságba, hogy adjuk tovább nem tudatosan a gyerekeinknek a belénkivódott sztereotíp nemi szerepeket, az apák érzelmi távolmaradása. Olyan íve van a könyvnek, mint egy regénynek.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: jó neked? | csak az olvassa — én szóltam
Sziasztok! Újabban valahogy rákattantam, hogy középosztálybeli amerikai otthonülő feleségekről olvassak. Tudjátok, kertváros, gyerekek, kutya, és valami sötét dolog a háttérben. Tudnátok ajánlani ilyen témában igényes könyvet?
KedvelésKedvelés
Amikor ezt megláttam, Kathryn Stockett A Segítség című könyve jutott az eszembe. Lehet, hogy már olvastad, meg nem is csak a feleségekről szól, hanem az őket kiszolgáló fekete személyzetről is, de nekem nagyon tetszett, csak ajánlani tudom. 🙂
KedvelésKedvelés
Filmen láttam, nem is tudtam, hogy könyv formában is megjelent. Meg fogom szerezni, mert tetszett a film is. Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Joyce Carol Oates könyveit ajánlom.
KedvelésKedvelés
Köszönöm! 🙂
KedvelésKedvelés
A szabadság útjai, könyvben és filmen is:
http://moly.hu/konyvek/richard-yates-a-szabadsag-utjai
A film jó lett, a könyvet nem olvastam, de tervezem, hogy elolvasom.
Egy másik, amit szintén filmen láttam, és a könyv nincs is lefordítva, az Apró titkok (Little Children): http://www.port.hu/apro_titkok_little_children/pls/w/films.film_page?i_film_id=83445
A port.hu szerint romantikus dráma, de nagyon nem az. “Darkly comedic stories” az eredeti leírás szerint. Mindkettőben Kate Winslet játszik, nekem ezekből a filmekből derült ki, hogy milyen jó színésznő lett a harmincas éveire.
És ami nem is könyv, nem is film, hanem egy kicsit régebbi sorozat, az a Weeds (http://www.sho.com/sho/weeds/home), főleg az első 3-4 évad. Szatíra, néha nagyon sötét, de nagyon energizáló is.
KedvelésKedvelés
Joseph Heller: Valami történt. Nem feleség, hanem férj, de a többi nagyjából stimmel:
http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0839
És hogy még messzebbre szaladjak, Sartre Altona fogylai-ja; ez már csak annyiban esik bele a kategóriába, hogy sötét családi titok gazdagéknál, de azért érdemes…(kutya sincs benne)
KedvelésKedvelés
Sue Townsend: A nő, aki egy évig ágyban maradt
(és tőle még a Coventry újjászületik, de azt már régen olvastam, meg persze az összes Adrian Mole)
KedvelésKedvelés
David R. Gillham: Asszonyok városa
Nők a 2. világháborús Berlinben. Árják, akik zsidókat mentenek, zsidók, akik zsidókat üldöznek, félzsidók, akik árják szeretnének lenni. Szerelem, szeretkezés, szex. Tisztesség és pszichopaták.
Letehetetlen volt.
KedvelésKedvelés
Engem érdekelne ez a könyv:
Kapitány Ágnes · Kapitány Gábor
Alternatív életstratégiák
Mai korunk tele van súlyos ellentmondásokkal. Az urbanizáció negatív következményei, a természeti környezet veszélyeztetettsége, az élővilág diverzitásának csökkenése, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése, a szolidaritás, a kooperáció csökkenése, a szociális különbségek növekedése, marginalizált helyzetbe került emberek tömegei, az emberi képességeket gazdagító munkák korlátozott köre, a személyiség sokféleségét figyelembevevő oktatás ritka volta, a családi kapcsolatok fájdalmas sérülései… Szinte nincs olyan ember, akinek az életét mindez ne érintené. A változtatás fontosságát, szükségességét mindenki érzi. De mit is tehet érte? Könyvünk olyan emberek példáját mutatja be, akik mind-mind a maguk módján és eszközeivel, mindennapi életükkel, munkájukkal, attitűdjükkel, hitükkel, hivatástudatukkal keresnek választ ezekre a kérdésekre. A tanult tehetetlenséggel szemben, az „én úgysem tehetek semmit” csalódottsága helyett a „belülről vezérelt” emberek útját követve próbálják megformálni életüket és környezetük életét. Felemelő és lelkesítő példák. A könyv több mint kétszáz interjú tapasztalatait összesíti, online mellékletében (http://tinyurl.com/mh62lvf) pedig ezekből tizennyolc részletesen is megtalálható.
KedvelésKedvelés
Részlet, Jack Holland Nőgyűlölet c. könyvéből. http://nappalimenedekhely.blogspot.nl/search?q=Vallasek+J%C3%BAlia
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy volt már, most olvastam, baromi jó: Elena Ferrante: Amikor elhagytak. http://moly.hu/konyvek/elena-ferrante-amikor-elhagytak
KedvelésKedvelés
Kösz!
Nagyon jó a moly, már én is fenn vagyok.
KedvelésKedvelik 1 személy
Elarulod a moly neved?
KedvelésKedvelés
évuska
KedvelésKedvelés
Én is molyolok 😀
KedvelésKedvelés
Patrick Süsskind: Amnesia in litteris (A mélység kényszere kötetben)
Íróknak és nehézsúlyú olvasóknak ajánlott!
KedvelésKedvelés
Kösz! 🙂
KedvelésKedvelés
Tóth Krisztina: Akvárium
Pixel
KedvelésKedvelés
Hogyne…az Akvárium óriási. Dolgozatot írtam belőle, imádták a tanszéken.
KedvelésKedvelés
Ezt a rovatot most találtam meg, de jó!
Az Akvárium nekem is nagyon tetszett, azóta is keresgélek az írójától, ami valószínűleg Budapesten egyszerűbb lenne, de sebaj, hátha…
Jó volna belépőként valami ajánlót, de annyi van, hogy nem tudok választani… Mindenestre nem lenne rossz feléleszteni kicsit a rovatot.
KedvelésKedvelés
Találtam neked egy részletet a Pixelből, ez is Tóth Krisztina.
Click to access 139401506.pdf
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Él-e még ez a rovat?
Huszonsok év után újra kezembe került Gergely Márta, Házasságból elégséges, ismeri valaki? Talán tízévesen olvastam, a Szöszivel együtt, mulattam rajta. Most meg van pár könnyebb napom, és sok nehéz könyvem, gondoltam, megengedek magamnak egy kis nosztalgiát.
Döbbenetes olvasni, annyira világosan látszik, milyen bántalmazó kapcsolatot ír le a szerző. Minden benne van, a “nevelő” férj, a vele cinkos környezet (“Olyan fiút kaptál, hogy a tíz ujjadat megnyalhatod”, vagy ilyesmi), a menekülni akaró fiatal lány, aki azért “szerelmes”, meg persze az írónő, az írónő összemosolygása az olvasóval, hogy hát fiatalok, szerelmesek, bukdácsolnak az életben, de azért milyen szép pár. Majd együtt öregszenek meg, ők is nagymama és nagypapa lesznek, ideális pár. Ez az élet.
És mi ezen nőttünk fel és akkor fel sem tűnt, sőt, úgy gondoltam, tízéves fejjel, hogy ez egy aranyos, szép történet.
KedvelésKedvelés
Na pontosan így jártam ezzel én is pár évvel ezelőtt. Totálisan le voltam döbbenve. És röhej, de ennek ellenére totál nosztalgikus volt olvasni. Amit akkor (fogékony gyerek- és kora kamaszkoromban) beplántáltak, azt talán csak műtétileg lehetne eltávolítani belőlem. De én is visítoztam magamban folyamatosan, hogy mi van??!!
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, én is olvastam, és ilyesmi emlékeim vannak róla. Jártam lányregényelemző szakszemináriumra a magyar szakon, állati érdekes volt a szövegekből kibogozni a mögöttest, a rendszert, az értékrendet. (Aztán még egy félév füzetesregény-elemző kurzusra is, Romana, minden, haláli volt.)
Annyira ne döbbenjünk meg, hogy a mainstream nőknek szóló tartalmai mindig a status quót védik, és helyéntartós az üzenetük, még ma is. Csak ma rejtettebben. Pl. a COSMO ilyen ál-önálló, valójában behódolós-pasizós-kenceficés értékrend.
KedvelésKedvelés
Én inkább azon voltam ledöbbenve, hogy abszolút helyénvaló szerelmes történetként emlékeztem rá. Ez utóbbin már nem lepődöm meg. Az Éva, nekem az ütött nagyot.
KedvelésKedvelik 1 személy
De jó hogy írod, kedvenc könyvem volt. Újra fogom olvasni ilyen szemmel. Nekem akkor a politikai rendszernek benyalás tűnt csak fel. Ismeritek a harmadik részét? https://moly.hu/konyvek/gergely-marta-iskolatarsak Na az már nem is tetszett, olyan szintű benne a propaganda.
KedvelésKedvelik 1 személy
Olvastam ezt is… Rendszerkedvence feledhető írónő. Igen termékeny: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gergely_Márta
KedvelésKedvelés
Mást nem olvastam tőle, csak ezt a kettőt (Szöszi, Házasságból…), nem is nagyon szeretnék.
Nekem azért is döbbenet, mert szinte teljesen kimaradtak az életemből a női magazinok, egy kezemen meg tudom számolni, hányat olvastam, még Nők Lapját sem… Voltak tehát ezek a pöttyösök és utána a komoly irodalom. Most meg buta fejjel megörültem, hogy megtaláltam lánykorom egy limonádéját letölthető formátumban.
És igen, Lánytibi jól írja, az üt benne szíven, hogy akkor ez teljesen természetesnek tűnt, hogy ennek így kell lennie. És mikor a kislány próbál kilépni, “szelíd összeesküvés” folyik ellene, hiszen a fiú szereti, és jó ember.
Borzalmas.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: mitől rossz egy szöveg? | csak az olvassa — én szóltam