miért haragszanak ennyire?

Kik utálnak engem, és miért?

  1. akinek elemi érdeksérelmet vagy belső szúrást okoz, hogy én kimondom az igazságot egy jelenségről vagy róluk, mert hazudtak az életükben vagy nekem, mert gyengék, mert szarul élnek, mert háborús bűnös rokont mentegetnek, mert műveletlenek, önfelmentenek, tehetségtelenek stb.
  2. akik le vannak kötelezve, mert sokat kaptak tőlem és rossz a lelkiismeretük. közel jöttek, kihasználtak, bosszt álltak. ők ismernek személyesen, ők a legaljasabbak.
  3. akiknek megtetszettek a sportos képeim, nekiláttak, nem akarták eléggé, és rámkenik a kudarcot. vagy csak a menőzés tetszett meg nekik, ők is akarták: be is állították a kamerát, kisminkelték magukat gondosan, kézenálltak – majd fejreestek (metafora, de nem csak).

+ 1 Akik nem tudnak értelmezni magyar mondatokat, érvelést, nem tudnak olvasni, bennük zavart kelt egy szöveg. Egyszerűen más műveltségi szinten vagyunk, más a kritikusságunk szintje. (Tipikusan kritikusnak hiszik magukat, “nemet mondanak”, de nem gondolkodnak, csak a progresszív tömegbe sorolódtak be, és hajtogatják a kész, kötelező kritikákat szolgalelkűen.)

Ezek az emberek nem rám haragszanak, engem nem ismernek és nemértenek, hanem egy általuk megalkotott figurára. Pár tetszőleges elemet kiválasztanak, ami őket különösen idegesíti (sportolok, képzéseket tartok, nem vezetek, a lábam formája, nem bírom a vegánokat, ilyesmi), és még a saját fejükben létező víziókból, az érzelmeikből összetákolnak egy gyűlöletes ellenségképet, akire rápakolják az összes belső frusztrációjukat. Ők nem bírják el, olyan sok. Minél többet bántottak, annál feketébb ez a szalmabáb, hiszen a zaklatást erkölcsileg igazolni kell, így jön ki a matek.

Van, aki azért “utált meg”, mert ő maga is felszínes, és inkább a felszínesekhez áll, nem tesz bele melót, hogy megértse, mit mondok. Béke vele, nem hiányzik a Marie Kondo-EMK-kötögető típus. Sose volt a szintem, én utálom ezt, ahogy a vegánságról, minimalizmusról, állatjogokról, transzokról, klímáról kell csépelni a szót, ahogy a kész étlapot felmondják mint saját felfedezést. Nem gondolkodnak.

Vagy beleszagolt a közhangulatba, és már nem éri meg neki “velem lenni”: nagy patetikusan előadja, hogy ő próbált engem megérteni, de sajnos. Valójában rájött, hogy iszkiri, mert én most már nem vagyok menő felszíneséknél (felszínesék csak titokban olvasgatnak itt), gyorsan elhatárolódik, ő is odaáll egy kővel. Ő csak gyáva. “Leveszem rólad a kezem” fölénnyel ír. Soha nem volt rajtam a keze.

Az értetlenek nem bántanak. Ha valakiben csak érzelmek, indulatok támadnak, hogy “miket mond ez!”, és főleg, ha utóbb felismeri, hogy csak zavarba hozta a szöveg, az nem baj. Többen voltak ezzel így, ők reflektáltak magukra: az elakadt életükkel volt bajuk, nem egy ismeretlen bloggerrel, akit nem is mindig értettek. De ne piszkálj akkor.

Megy a kioktatósdi, valaki, aki nincs jól, elmagyarázza, hogy mit kéne ennem, sportoljak, de az nem gyúrás, az enm jó, illetve nem élvezem. Ez honnan van? Nem ismerem őket, de tudnak rólam… érkezik az üzenet: én belekötöttem szerinte Steiner Kristófba, aki neki személyes jó barátja, megvédi, és különben is ő látott a Városmajorban, hogy nekem mekkora a seggem. Ezt egy 95 kilós nő írta. A mamami tömegfórum, ahol elég nagy vihar volt abból, hogy képmutató kommentek és a kendő-pelenkabiznisz elüzletiesedése ellen felszólaltam 2012-ben, de már előtte is sokan olvasntak, volt egy külön, általam alapított alfórum. És az érdeklődő mamamiknak (több száz nőről beszélünk… még jópár ismerőse is tud “a dolgaimról”, nem azért, mert nagyon haragszik, hanem mert látható maradtam a neten, mert megözvegyültem, mert híres sztori, hogy lebuktattam Bojárt, kipattintottam magam. Figyel, jön utánam:

Ő legalább őszintte, én ezt becsülöm:

…a gyomorban szorító érzés, a nehezen leplezhető düh, ami elfog, ha szembe jönnek velem az ilyen szavak ciklikusan, hogy “szabad”, “méltóságteli”, “önálló” (főleg az ÉLET szó jelzőiként), és előveszem a nagyítót, számolgatni kezdem a bőrhibákat az arcodon, beleszagolok a levegőbe és megállapítom, hogy te is büdöset fingasz, vagy leleplezek, olvasok a sorok között, azt is, ami nincs odaírva, és minden szép mondat vetítéssé és öntömjénné válik a szememben. Ja, mert neked úgy. Mert neked ezt adta az élet. Neked ezeket a kártyákat osztották. Nekem meg emezeket…

De ő is szeretné azt hinni, hogy nekem lapokat adott az élet, vagyis tagadja a döntést, a cselekvést.

Ha viszont makacsul basztat a dúlt lelkű kommentelő, itt leskelődve, mohón keresgélve, ha valóságos rögeszméje leszek, ha nem bírja elviselni, amikor nekem jó, ha próbálja elérni, hogy ne örüljek, ne bízzanak bennem, ne legyen képzésem, könyvem, bevételem, ha hazugságokat ír a testemről, ráadásul mindezt éveken át, váltogatott álneveken, sunyiskodva, az már pszichopatológia, és az nem múlik el. Négy ilyen emberről tudok, és ők már azért feketítenek be szinte kacagtató módon maguk és mások előtt is, azért látnak minden megnyilvánulásomban mögöttes szándékot, őrületet, ártó szándékot, azért tulajdonítanak nekem sötét hatalmat, azért elemezgetnek, hogy így a kínos, zaklató, hobbiból tolt álneves gonoszkodásukat maguk előtt erkölcsileg igazolják.

És már tényleg azt hiszik, hogy itt ők vannak megtámadva.

Testüket, sikereiket, éles eszüket, műalkotásaikat még sose láttuk, de gyanítom, nem valami fényes élet az, amelyben én ekkora ügy leszek. Hogy ennyire nem veszik észre a tényeket és a saját öncélú bántási késztetésüket…!

Villő:

…megérdemelte. Jó látni, hogy elbukik és megy vissza oda, ahonnan jött, a jelentéktelen szürkeségbe. Megkapta az élettől a maga 15 perc hírnevét, nem tudott emberi tartással élni vele, most csak temessék maguk alá a romok.

A legundorítóbb típus álnévről vél mindent tudni rólam, évek óta mindent megfigyel, nyomoz, már levett posztokból idéz, mintha ő fedezte volna fel az ott elmesélt nehéz sztorit (és ferdít). Ja, és Évusnak szólít, ez a hatalmaskodás pedig hányinegerkeltő. A romlottság legmélye.

Az emberek (akiket beviszek edzőterembe! akik eljönnek a lakásomba bulizni meg az irodalmi estekre!) ELSZELELNEK. Mintha nekem ők a barátaim lennének. Mintha nem ők akarnának tőlem valamit. Gratulálunk a 23 centis derekadhoz is!

Nem nyűgözi le – de ki kérdezte? Ez egy irigységleplező mondat, mert ez a nő lusta sportolni.

Itt egy példa arra, aki nagyon hálás nekem, most meg az elpusztításomra masztizik:

Többségükben tehát neten ingert kereső, unatkozó, béna életű emberek, akik problémája az, hogy önmagukért nem szereti őket senki, és nem tudják elfoglalni magukat.

Az igazi Gerle Éva a mocskos, gonosz szalmabáb helyett, amit gyártottatok belőle és taglaltok vég nélkül nyilvános helyeken:

értelmes, jelenségeknek utánajáró posztokat ír,

érdemben reagál a jó- és rosszakaratú kommentekre is,

az elsőszülöttje érettségije és felvételije köti le,

edz, fut, bringázik, főz, filmeket néz, koncertre jár, olvas, gyereknevel, házimunkát végez, matekozik, randizik,

kiröhög titeket: átlát rajtatok, a gyatra vetítéseiteken, a gőgös erkölcsösködésen, a meghatott mondataitokon,

tehetséges, ezt tudja is, és nem alkuszik meg.

A haragvók között sok a rosszul kereső, favágásszerű munkát végző, párkapcsolataiban-gyereknevelésben kudarcos vagy magányos, gyermektelen, elhízott, macskatartó. Ők NAGYON szerettek addig, amíg friss özvegy voltam, hóban-fagyban szenvedtem az óvodásaimmal, nehezen éltem, és NAGYON megutáltak, meg mindennek elmondtak, amikor kivirultam, edzettem, jól kezdtem keresni, szerelmem lett. Őket nem szerette szerelemmel talán soha senki, de az elmúlt tíz évben biztosan nem, pláne szép-okos férfi. Kompromisszum, tahók, kínlódás, meddő sóvárgás, tinder.

Ilyen a tipikus lájkolási ízlése egy engem gyűlölőnek.

 

Ez vagyok én.