miért haragszanak ennyire?

Kik utálnak engem, és miért?

  1. akinek elemi érdeksérelmet vagy belső szúrást okoz, hogy én kimondom az igazságot egy jelenségről vagy róluk, mert hazudtak az életükben vagy nekem, mert gyengék, mert szarul élnek, mert műveletlenek, önfelmentenek, tehetségtelenek stb.
  2. akik le vannak kötelezve, mert sokat kaptak tőlem és rossz a lelkiismeretük. ők ismernek személyesen, ők a legaljasabbak.
  3. akiknek megtetszettek a sportos képeim, be is állították a kamerát, kisminkelték magukat gondosan, kézenálltak – majd fejreestek.

+ 1 Akik nem tudnak értelmezni magyar mondatokat, érvelést, nem tudnak olvasni, bennük zavart kelt egy szöveg.

A legfontosabb:

ezek az emberek nem rám haragszanak, hanem egy általuk megalkotott figurára. Pár tetszőleges elemet kiválasztanak, ami őket különösen idegesíti (sportolok, képzéseket tartok, nem bírom a vegánokat, ilyesmi), és még a saját fejükben létező víziókból, az érzelmeikből összetákolnak egy gyűlöletes ellenségképet, akire az összes belső frusztrációjukat. Minél többet bántotak, annál feketébb ez a szalmabáb, hiszen a zaklatást erkölcsileg igazolni kell.

Van, aki azért “utált meg”, mert ő maga is kicsit felszínes, és inkább a felsuzínesekhez áll, nem tesz bele melót, hogy megértse, én mit mondok. Béke vele, nem hiányzik a Marie Kondo-EMK-kötögető típus. De van, aki ezen felül beleszagolt a közhangulatba is, és már nem éri meg neki “velem lenni”: ő próbált engem megérteni, de most ugye érezhető, hogy nem vagyok menő felszíneséknél (vagy úgy olvasnak, hogy nem vállalják…), akkor gyorsan elhatárolódik, ő is odaállegy kővel. Ő csak gyáva. Egyvalamiért haragszom rá: hogy ilyen “leveszem rólad a kezem” fölénnyel ír. Soha nem volt rajtam a keze.

Az értetlenek nem bántanak. Ha valakiben csak érzelmek, indulatok támadnak, hogy “miket mond ez!”, és főleg, ha utóbb felismeri, hogy csak zavarba hozta a szöveg, az nem baj. Többen voltak ezzel így, ők reflektáltak magukra: az elakadt életükkel volt bajuk, nem egy ismeretlen bloggerrel, akit nem is mindig értettek.

Ha viszont makacsul basztat a dúlt lelkű kommentelő, itt leskelődve, mohón keresgélve, ha valóságos rögeszméje leszek, ha nem bírja elviselni, amikor nekem jó, ha próbálja elérni, hogy ne örüljek, ne bízzanak bennem, ne legyen képzésem, könyvem, bevételem, ha hazugságokat ír a testemről, ráadásul mindezt éveken át, váltogatott álneveken, sunyiskodva, az már pszichopatológia, és az nem múlik el. Négy ilyen emberről tudok, és ők már azért feketítenek be szinte kacagtató módon maguk és mások előtt is, azért látnak minden megnyilvánulásomban mögöttes szándékot, őrületet, ártó szándékot, azért tulajdonítanak nekem sötét hatalmat, azért elemezgetnek, hogy így a kínos, zaklató, álneves gonoszkodásukat maguk előtt erkölcsileg igazolják. És már tényleg azt hiszik, hogy itt ők vannak megtámadva.

Testüket, sikereiket, éles eszüket még sose láttuk, de gyanítom, nem valami fényes élet az, amelyben ekkora ügy leszek. Hogy ennyire nem veszik észre az egyszerű igazságokat és a saját öncélú bántási késztetésüket.

A legundorítóbb típus álnévről vél mindent tudni róla, évek óta mindent figyel, nyomoz, és Évusnak szólít, ez a hatalmaskodás pedig hányinegerkeltő. A romlottság legmélye.

Az emberek (akiket beviszek edzőterembe! akik eljönnek a lakásomba bulizni meg az irodalmi estekre!) ELSZELELNEK. Mintha nekem ők a barátaim lennének. Mintha nem ők akarnának tőlem valamit. Gratulálunk a 23 centis derekadhoz is!

Nem nyűgözi le – de ki kérdezte? Ez egy irigységleplező mondat, mert ez a nő lusta sportolni.

Itt egy példa arra, aki nagyon hálás nekem, most meg az elpusztításomra masztizik:

Többségükben neten ingert kereső, unatkozó, nagyon béna életű emberek, akik problémája az, hogy önmagukért nem szereti őket senki.

Az igazi Gerle Éva a mocskos, gonosz szalmabáb helyett, amit gyártottatok belőle és taglaltok vég nélkül nylvános helyeken:

értelmes, jelenségeknek utánajáró posztokat ír,

érdemben reagál a jó- és rosszakaratú kommentekre,

az elsőszülöttje érettségije és felvételije köti le,

edz, fut, bringázik, főz, filmeket néz, olvas, gyereknevel, házimunkát végez, matekozik,

kiröhög titeket: átlát rajtatok, a gyatra vetítéseiteken, a gőgös erkölcsösködésen, a meghatott mondataitokon.

Megfigyelés, de nem szabály: sok közöttük a rosszul kereső, favágásszerű munkát végző, párkapcsolataiban-gyereknevelésben kudarcos vagy magányos, gyermektelen, elhízott, macskatartó. Ők NAGYON szerettek addig, amíg friss özvegy voltam, hóban-fagyban szenvedtem az óvodásaimmal, nehezen éltem, és NAGYON megutáltak, meg mindennek elmondtak, amikor kivirultam, edzettem, jól kezdtem keresni, szerelmem lett. Őket nem szerette szerelemmel talán soha senki, de az elmút tíz évben biztosan nem, pláne szép-okos férfi. Nekik kompromisszum, tahók, kínlódás, meddő sóvárgás a sorsuk.

Ilyen a tipikus lájkolási ízlése egy engem gyűlölőnek.

 

Ez vagyok én.